Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-16 / 218. szám
Hz együttműködés tartalékai 1971 óta működik megyénkben a szövetkezetek megyei koordinációs bizottsága. Feladata, hogy egységes elvek alapján elősegítse a három ágazat — az ipari, a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek — eredményes gazdasági és társadalmi együttműködését. A bizottság elnöki tisztét évenként váltva valamelyik ágazat képviselője látja el. Lapunk munkatársa az ez évben soros elnökkel. Bogó Lászlóval, a tsz-szövetség megyei titkárával a bizottság eddigi munkájáról, az együttműködés jelentőségéről és tartalékairól beszélgetett. — Milyen céllal hívták életre a megyei koordinációs bizottságot? — A szövetkezeti ágazatok testyérágazatok — mondta Bogó László. — Kézenfekvő, hogy feladataikat összehangolva, egymással szorosan együttműködve gyorsabban elérhetik a társadalmi, gazdasági célokat. Megyénk szövetkezeti mozgalmának vezetői ezt a tényt a hatvanas évek végén már világosan felismerték, és bizonyos részterületeken keresték az együttműködés lehetőségét. Ez azonban egészen 1971-ig esetleges volt. A Központi Bizottság szövetkezetpolitikai munkaközössége akkor adott ki ajánlást, és egységes elvek alapján minden megyében megalakult a koordinációs bizottság. A megalakulás óta munkaprogram alapján látjuk el feladatainkat, és az évente megtartott két-három ülésünkön mindig olyan témákat vitatunk meg, amelyek valamennyi szövetkezetei érintik. — Milyen fontosabb témákkal foglalkoztak eddig? — Meghatároztuk a Központi Bizottság, illetve a megyei pártbizottságok művelődéspolitikai határozatával kapcsolatos feladatokat, rendszeresen foglalkozunk a munkaversennyel, a szocialista brigádmozgalom helyzetével, megtárgyaltuk azokat a tennivalókat, melyeket a szolgáltatások fejlesztése érdekében el kell végeznie a három szövetkezeti ágazatnak. Megvizsgáltuk és értékeltük a mezőgazdasági, az ipari és a fogyasztási szövetkezeteknél történt egyesülések tapasztalatait, egyeztettük a XI. pártkongresszus és a szövetségi kongresszusok állásfoglalásaiból adódó tennivalóinkat. Legutóbb pedig egy három évre szóló, 1980-ig tartó égyüttmű- ködési keretprogramot dolgoztunk ki és fogadtunk el. Mostantól ez jelenti munkánk vezérfonalát. — A koordinációs bizottság tevékenységét a megyei tanács végrehajtó bizottsága is értékelte már, és célravezetőnek, jónak ítélte. Véleménye szerint a bizottság törekvése a gyakorlatban megfelelően tükröződik a szövetkezeteknél? — Bizonyos területeken igen, bizonyos területeken azonban nem lehetünk elégedettek. Az együttműködés haszna eddig két fő területen mérhető elsősorban. Az egyik terület a 83 mázsa! Örömteli tény - tanulságokkal Ha a szőlősgyöröki tsz-be látogató csak a kúkoricater- mesztés eredményeiről érdeklődne, azzal a benyomással távozhatna, hogy ez a tsz a megye legeredményesebb gazdasága. Ha azonban véletlenül másra terelődik a szó, a kép máris vegyesebb. 1974-ben, mikor a bábolnai iparszerű termelési rendszerbe beléptek, 40 mázsa volt az előző öi évi kukorica-termésátlaga. Ezt egyetlen év alatt megduplázták! Az idei tervükben 76 mázsás hektáronkénti átlag szerepel, ám a legutóbbi termésbecslések 83—85 mázsát ígérnek. Ez pedig nemcsak megyei rekord, hanem a világ nagy kukoricatermelőinél is figyelemre méltó eredménynek számít. A szaklapok tudósítói rendszerint a »szőlősgyöröki titokról« faggatták a szövetkezet elnökét. Márpedig — és ezt ő is megerősítette — titokról szó sincs. A recept már-már sablonos: jó minőségű talajmunka, optimális vetésidő, magas — hektáronként 630 kilós — műtrágyaadagok, és lelkiismeretes növényvédelem. Mindezek akkor is becsülendő erényei a szőlősgyöröki kukoricatermelésnek, ha tudjuk, hogy a 790 hektárnyi rendszerterületük jó minőségű. A jó termés tehát már megvan, de sikerül-e időben és zavartalanul betakarítani, szárítani és tárolni? A betakarítási lánc leggyöngébb pontja a szárítás. 1974-ben a fonyódi tsz-szel közösen építettek egy Bábolna szárítót, melynek kapacitása napi 24—25 vagon. A két tsz kombájnjainak teljesítménye — szűkén számolva is — legalább 50 vagon. Ebben a helyzetben két lehetőség van. Az egyik a költséges bérszárítás. Tavaly ezt választották: a szállítási és szárítási többletköltségek félmilliót vittek ei. Az. idén nem vállalják ezt a »luxusköltséget«, inkább számolnak a betakarítás elhúzódásával. A növény- termesztési ágazatvezető talán túlságosan is bizakodó. Mint mondta: két éve még januárban is 70 mázsás átlagtermést értek el. »A korszerű fajtáknál már nem kell tartani megdőléstől, vagy a csövek lehullásától. Egy hosszú betakarítás vesztesége még mindig kisebb, mint a bérszárítás többletköltsége. Ráadásul így a kukorica lábon szárad.« Hadd ne soroljam most a tárolás és a gépkihasználás ugyancsak meglevő gondjait. A végkövetkeztetés ugyanez a kérdés volna. Miként lehet az, hogy a megye legjobb kukoricatermését ilyen gondok közt kell betakarítani ? Minden a tsz anyagi lehetőségeitől függ. Miért nem elég tőkeerős a szőlősgyöröki tsz, amikor a legnyereségesebb növényféléből van rekordtermése? A »tanulságot« már a tsz vezetői is ismerik: egyetlen eredményes ágazat, egyetlen kiemelkedő növényi kultúra önmagában nem ad elég alapot az előrelépéshez. A kukorica adja a tsz nyereségének kétharmadát, és mégis: ennek az egy növénynek a nyeresége még a fentebbi betakarítási gondok orvoslása is kevés. A termelési szerkezet többoldalúsága teszi gondtalanná más tsz-ek- ben a betakarítást. Eredményt hoz az állattenyésztés vagy a zöldség-, gyümölcstermelés, és ez a kukorica akár szerényebb eredményével együtt is már elég a fejlesztésekhez. Ezt belátva, Szőlősgyörö- kön most a szőlészet fejlesztésébe kezdenek. A 40 milliós beruházás nyomán 1980-ra már 200 hektárnyi szőlője lesz a tsz-nek, amely — mint remélik — évente 24—25 millió termelési értéket hoz. Az állattenyésztésben rekonstrukciót végeznek, és közben növelik a tehénállományt. Lehet, hogy az 1980-as kukorica már felét sem adja majd a tsz nyereségének, ez a kevesebb azonban több lesz, ami már képes előteremteni a zavartalan betakarítás anyagi föltételeit. Mindez ünneprontásnak tetszhet, hiszen a napokban a megye legjobb termését kezdték el betakarítani a szőlősgyöröki tsz-ben. Sebesen telnek a kombájnok tartályai, a teherkocsik pedig már eddig csaknem 150 vagonnyi szemet szállítottak a magtárakhoz. Az emberek, akikkel a szőlősgyöröki határban találkoztam, mégsem voltak elbizako- dottak, nem ringatták magukat hurráhangulatba. Talán érezték, hogy ez a jó termés csak egy örömteli epizód ... Bíró Ferenc kulturális és sportmunka. Egy sor öntevékeny csoport vagy sportkör működését a három szövetkezeti ágazat anyagilag is közösen támogatja. A másik terület a kisgazdaságok, a háztáji termelés segítése. Megítélésem szerint e területen sikerült leginkább 'kialakítani azokat a módszereket, gyakorlatot, melyekkel a három szövetkezeti ágazat egymással összhangban a lakóterületen segíti elérni ezt a fontos gazdaságpolitikai célt. Természetesen, mint a hároméves programunkban megfogalmaztuk, e vonatkozásban is van még lehetőség az együttműködés kiterjesztésére; És ahogy említettem, másutt is igen nagyok még a tartalékaink. — Milyen területekre vonatkozik ez? — Gondolok elsősorban a szállításszervezésre, az építőipari kacapitások összehangolt kihasználására, és nem utolsósorban az élet- és munkakörülmények javításával összhangban a lakossági szolgáltatások bővítésére. Ezeken a területeken még sok a tennivaló, és meggyőződésem, hogy igen sok, ma még kihasználatlan lehetőség van. A most elfogadott hároméves munka- programunkban ezekre a feladatokra fokozott figyelmet fordítottunk. — A bizottság elvi állásfoglalásainak végrehajtását a három szövetkezeti ágazat szövetségei szorgalmazzák. Ezen túl milyen segítségre számítanak a jelentős társadalmi, gazdasági célok megvalósításánál? — Ahhoz, hogy az említett területeken — építőipar, szállítás, szolgáltatás — a lakos ság érdekeit jobban szolgáló együttműködés bontakozzék ki, feltétlenül szükség van a nagyobb községi tanácsok szervező, egyeztető munkájára. Azokon a településeken, körzetekben, ahol mindhárom szövetkezeti ágazat jelen van, elengedhetetlen az elvi irányításuk, támogatásuk. Csak így, közösen leszünk képesek arra. hogy a lakosság, a szövetkezeti tagság érdekében az eddiginél jobban éljünk a szövetkezeti ágazatok együttműködésében • rejlő jelentős erővel — fejezte be Bogó László. V. M. Hórukk — Gyerekek, gyerekek, félre az útból! — A felszólításra szétröppennek a szállítólevél körül tanakodók r az áruhegyek kozott hagyott közlekedő ösvényről. Tudják: a fonoda ládái 170 kilósak, és még az ügyes molnártalicskával sem könnyű a mozgatásuk. — Nincs utamban senki? Nincs utamban senki? — kiabál a másik, aki egyszerre két duplaszárnyú ajtó nyers fakeretét egyensúlyozza. A demizsoncipelők kigombolt kockás inge szinte úszik a levegőben. Ahogy frodul- nak, párosával számol a bejárat melletti asztalkánál az átvevő raktárnok. A begyűjtők tíztagú brigádja — Berta Imrével az élen — az irigyeltek közé tartozik az állomás szomszédságában levő hatalmas raktárban. Jól keresnek, igaz, hogy a kilencven kilós dissougázpalackot egyedül emelik, s utaznak a kocsin, amíg »terítenek«. Mint mondják: »akkor ebédelnek amikor megadódik.« A 13-as Volán dolgozói. A legidősebb 57 éves, de valamennyien többnek látszanak a koruknál. Váltott műszakban dolgoznak, nem számít nekik karácsony, ünnepnap, vasárnap. Naponta nyolc-tíz vagont kiraknak, azonkívül hét pótkocsis és ugyanennyi »szóló« teherautót pakolnak meg áruval. A kaposvári vasútállomás úgynevezett átrakó állomás, vagyis az ország különböző részeiből Kaposváron keresztül küldött vagonokat a jó helykihasználás érdekében itt átpakolják, ésszerűen csoportosítják tartalmukat. Ezenkívül itt veszik kézbe a Somogyba érkező összesj áru nyolcvan százalékát. Munkájuk felelősségéről így beszélnek: — Azt a sezlont, amelyet Mari néni Debrecenben felad, épp olyan gondossággal kell továbbítanunk, mint azt az értékes gépet, mely az Egyesült Izzó kaposvári gyárába érkezik. Darabáru raktár: a valaha fehérre meszelt falak fölött dióbarnára pácolódott fa- mennyezet alatt sürögnek az emberek. Minél több súlyt raknak ki vagy be, annál több a keresetük. Zsörtölődnek, amiért megkezdődött a mákgubószezon. Terjedelmes és könnyű áru megy az Alkaloidába: »nincs benne pénz«. Annál inkább van a villamos- sági gyárba érkező konténerekben. Maga a konténer is jó súlyos, de tíz mázsa áru is belefér, s ráadásul könnyen, gyorsan mozgatható. Fél óra alatt kilenc konténert helyre lehet rakni. — Ô, hogy az a ... ! Négy törött! — kap kézbe egyikük egy elázott kartondobozt. Nem kell a színes címkére nézni, a szagról is tudni: pálinkásüveg tört el. — Ezeket a kétdecise- ket miért nem tudják állítva csomagolni? — dünnyög. Odább piros női papucsot dugnak vissza a dobozába. Rosszul zárul a doboz, a spárga is félrecsúszott. Szinte kínálja magát a csinos áru. — Előfordul-e, hogy eltűnik valami? — kérdezem Hegedűs Lajost, a szolgálati hely vezetőjét. — Régebben előfordult, hogy dolgozóink megdézsmálták az alkoholos küldeményeket, de ennek azonnali elbocsátás az ára. Nincs nálunk lopás, a legutóbbi négy évvel ezelőtt történt. Nehén munkáról, járatról kerülnek ide az embereink, megbecsülik a helyüket. Cjra iskolában a párttitkár — Milyen óra lesz ma? — Matematika, fizika, kémia, s azt hiszem, hogy munkavédelem __ — Szóval akkor iskolából iskolába? — így van... a nyáron befejeztem az egyéves pártiskolát, most pedig elkezdtem a gépészeti szakközépiskolát az esti tagozaton. Egyébként most az egész család tanul. A legkisebb az általánosban, a nagyobbik lányom a közgazdaságiban, a feleségem a kereskedelmiben. Mindnyájan elsősök vagyunk, így segíthetünk egymásnak. Klug Rudolffal, a DÉLVI- ËP központi telepiének a párttitkárával akkor ismerkedtem meg, amikor a pártiskolába járt. Először a textilművekben tartott gyakorlati foglalkozáson figyeltem föl rá, azután két és fél hónap- piai az évzáró előtt arról beszélgettem vele, miként hasznosítja majd a tanultakat odahaza. Beszélgetés közben gyakran cigarettára gyújt. Lefogyott a tavasz óta, látszik, hogy sok gond szakadt a nyakába az iskola elvégzése óta. — Jeles eredménnyel végeztem el a pártiskolát, s újra munkába álltam. Örültek neki a közpiontban és itt a telepen is. — Sok új fogadta? — Eléggé .. Sok új ember került hozzánk egy év alatt. A pártszervezetben is vannak új tagok. Át kellett tanulmányoznom a közben kiadott utasításokat. Garázsmester, gépjármű-ügyintéző vagyok, s átmenetileg most még a mûv«ietôi teendőket is «llátom. Közben több új autó érkezett. Hát bizony nagyon sok az elfoglaltságom. Száznegyvenhét jármű tartozik hozzánk, s futójavítás minden- napra jut, azután ott vannak a kettes- szemlék ... Én olyan kocsit nem viszek vizsgára, amelyik nem jó. Ha kell, akkor hajnalban átnézem, ha túlóráznak, akkor bentmaradok. Most, hogy kétnaponként iskolába járok, előfordul, hogy reggel hattól este nyolcig van elfoglaltságom ... A sok idegesség miatt fogytam le néhány kilót. — S mit szól a felesége? — Volt már, hogy megkérdezte kit vettem el: őt vagy a vállalatot? Meg hogy mikor foglalkozom a gyerekekkel? Azután persze nyugodtabban beszélgetünk, s megérti az elfoglaltságaimat: párttitkári teendők, munkásőri szolgálat, iskola, társadalmi munka. De hát minek mondjak búcsút? Tizennyolc éve vagyok munkásőr, rajparancsnok. Három éve választottak meg titkárnak. Az is igaz viszont, hogy most naponta két-három órát tanulnom kellene. A kémiától különösen félek... A központi telep alapszervezete nehéz körülmények között dolgozik, egy-egy taggyűlésre négy megyéből hozzák a kommunistákat kocsival. így is az első helyen állnak az öt alapiszervezet között. Tíz párttagot — elsősorban fizikaiakat — vettek föl, amióta önállóak, minden évben adnak utánpótlást a munkásőrségnek. A piárttitkár az iskolán már azon törte a fejét, mit hogyan hasznosítson a tanultakból, mit ültessen át a gyakorlatba. Amikor erre tereltem a szót, már mondta is, hogy most hol tart az elképzelések valóra váltásában. — A pártoktatással kezdtem. amikor visszajöttem. Űj alapokra helyeztük az eddigi gyakorlatot a taggyűlés döntése alapján. Az egyik párttagunk, Túri József megbízatást kért, s most az a feladata, hogy összekötő kapocs legyen a hallgatók és a propagandisták között. Sok okos javaslatot mondott el, s fler- nesz János propagandista a társadalmi és állami élet kérdéseivel foglalkozó tanfolyamon majd úgy irányítja a vitát, hogy a témákat közelebb hozzuk a vállalati élethez. A vezetőségi tagok önállóságának növelésében is megtettük az első lépéseket. A két bizalmicsoport megerősítését is napirendre tűztük. Az az elképzeléseim, hogy a gépkocsi- vezetők, illetve a nehézgépkezelők negyedéves oktatásakor hívjuk össze a pártcsoportokat. Ehhez azonban az egyiket két ilyen csoportra osztjuk. A második félévi terv összeállításakor először kérdeztük meg a két hozzánk tartozó osztály vezetőjét, mit ajánlana. . Még a következő munkatervbe is maradt öt- leit... Klug Rudolf pirecíz ember. Amikor este vége a tévéműsornak, kivonul a konyhába, s piapírra veti a legfontosabb gazdasági és politikai teendőit másnapra. Vasárnaponként még hosszabb távra is. A felesége ilyenkor leinti a két lányt: »Most ne bántsátok apátokat... Megint ír!« Tizenkét akós szőlőskád. Oldalán olvasható: Szőke Ferenc küldi Tapsonyból Mészáros Jánosnak, Zalaegerszegre. Talán még odaér a szüretre, á 479 literes hordóval együtt, amelyet Badacsonytomajba szállítanak. Falusi udvarba kínálkozó bádogkádak. Erős dohányillat lengedez a levegőben: cigarettával teli dobozok várnak sorukra a háromajtós szekrény szomszédságában. Mindennap egyszer megtelik a raktár, és mindennap egyszer ki is ürül. Délután két óra. Műszakváltás. A délelőttös főraktáros magyarázza váltótársának: mi történt, mi maradt hátra. Nem messze háromtagú brigád szedelőzködik. A legfiata- labbat ugratják. Az irodavezető rápillantva hangosan tűnődik: — Vajon megemberelte-e magát? Sok baj volt vele, nyughatatlan természetű ... Az előbb még tréfálkozók fölkapják a fejüket: azonnal, hevesen védelmükbe veszik társukat. Miután helyreáll a békesség, egyikük nagyot sóhajt: — Istenes nap volt ez a mai, egyenletesen jöttek a rakományok, nem kellett kapkodni. Nekem — bök a bokájára — fájdogál kicsit a lábam, de otthon vár az asz- szony a pörkölttel meg egykét fröccsel, az majd »meggyógyítja« ... Gombos Jolán Mezőgazdasági építkezések Barcson, Óaranyban A barcsi járás termelőszövetkezeteinek önálló, közös építőipari vállalkozása számos mezőgazdasági létesítményt — szakosított telep, terménytároló stb. — készített el a megalakulás óta, sőt számottevő kommunális jellegű munkát végzett Barcson, a járásban, sőt az utóbbi időben Nagyatádon is vállalt megbízatásokat. Nem is szólva a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán eddig befejezett és a jelenlegi építőipari tevékenységükről. Az idén ismét nőtt az igény a mezőgazdasági építkezésekre a járásban. Ilyen feladat például a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet burgonyatárolójának elkészítése Barcson és Darányban. ötszáz vagonos terménytároló csarnokot adtak át a Somogy megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak az idén márciusban Barcson. Nyilvánvalóan megnyerte a megrendelők tetszését a létesítmény, ezért határoztak úgy, hogy ismét a Barcsi Tövált bízzák meg újabb, hasonló beruházással. Most ezen — a szintén félezer vagonos — csarnokon dolgoznak a vállalkozás szakemberei és segédmunkásai. Ügy számolnak, hogy az év végéig elkészülnek vele. A mintegy nyolcmillió forint értékű munka építőipari részét a tövál, a technológiai szerelést alvállalkozó végzi. Lajos Géza
