Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-12 / 189. szám

MÉG MINDIG CSAK LEHETŐSÉG Zátonyra futott próbálkozások A népgazdaság faeiiátá­si gondoítivdl küzd, a szövet­kezetek pedig kitermelhető fa­anyaguk 30 százalékát lábon hagyják! A fafeldolgozó be­rendezések kihasználtsága 12 százalékos. Az elmúlt öt év­ben nem csökkent az egy köb­méter fűrészárura jutó előállí­tási költség. Megyénk e^yik legfontosabb nyersanyaga a fa, amelyre korszerű ipari tevé­kenységet lehetne alapozni. Az erdők egyh armadával rendel­kező tsz-ek ezt még nem is­merték föl. Faanyaguknak csak kis részét dolgozzák föl — kezdetleges módszerekkel. Sok ezer köbméter fa nyers­anyagként megy ki a megyé­ből. Hasonlóképp a gondok föl­sorolásával kezdődött az az egy év előtti cikkünk, amelyik hirül adta egy termelőszövet­kezet fagazdálkodási társulás létrejöttét. Az írás szerint négy dél-somogyi tsz egyesí­tette erőit a gazdasági lehe­tőségek jobb kihasználására, a fagazdálkodás jobb megszer­vezésére, a jövedelmezőség fo­kozására. A próbálkozást jó néhány zátonyra futott kezdeményezés előzte meg. Ezért Is figyelte mindenki megkülönböztetett érdeklődéssel a homokszent- györgyi tsz fiatal erdőmérnö­kének elemző és szervező munkáját. Vajon sikerül-e az előrelépés egyetlen lehetőségét jelentő együttműködés? Az első év eredménye, saj­nos, nagyon kevés. Létrejött ugyan egy kis csemetekert. a társulás alapokmányában le­írtaknak jó része mégis pa­píron maradt. A részvevők például bérleti díj ellenében bocsátják egymás rendelkezé­sére a gépeiket. (Ezt azelőtt szerződés nélkül is megtették.) Ugyancsak fontos szerep ju­tott volna a társulásnak a piackutatásban vagy az erdő­művelés közös szervezésében. A feltételes módot csak rész­ben magyarázza, hogy szak­embergondokkal küzdenek. A kiváló felkészültségű, fiatal erdőmérnök mindössze egy hó­napig irányította a munkát. Utána /elnökhelyettesnek vá­lasztotta a szövetkezet tagsá­ga. Ma a »szakembergárdát« egyetlen erdésztechnikus »pó­tolja«. A háromszobás, új szakemberlakás pedig üresen áll.. . A bizonyítás éve nem csu­pán ezért nem sikerült. A fa­gazdálkodást jellemző szemlé­let nem sokat változott. Az erdő továbbra is afféle mellé­kes. — Kitermelik a fát. s ha jut ember, s ha a kocsiknak éppen nincs más dolguk, el­szállítják. Továbbra is hóna­pokig állnak az erdőn a már kivágott rönkök. El kéne ad­ni, csakhogy kinek és meny­nyiért. Föl kéne dolgozni, csakhogy hol? A négy tsz öt­évi anyagi ereje sem volna elég a feldolgozó kapacitás fejlesztéséhez. Egyáltalán ér­demes-e fejleszteni? Túlságo­san laza ez a társulás ahhoz, hogy a kérdésekre választ ad­hasson. Az ágazat megyei szakirá­nyítóival beszélgetve kitűnt, hogy a felsorolt gondok ko­rántsem csupán a négy dél­somogyi tsz erdőgazdálkodását jellemzik. Az elmúlt két év­tizedben elemző szakdolgoza­tok és az előrelépést i sürgető nyilatkozatok tucatja látott napvilágot. Kezdeményezések sora jutott zsákutcába, és a szövetkezetek fagazdálkodá­Első osztályú termékek A felajánlás jobb munkára ösztönöz Ott voltam a Kaposvári Lakberendező Ipari ^Szövetke­zet pártszervezetének már­ciusi taggyűlésén, ahol Tiha­nyi Tibort — hat éven át ve- vezetőségi tag volt — megvá­lasztották az alapszervezet tit­kárának. Egyhangúlag szava­zót mellette az ott tevékeny­kedő negyvenöt kommunista, bizalmat előlegezett ezzel a felelősségteljes munkájához. — Ezt a bizalmat érzem az­óta is mindennap. Hampuk Ferenc elnök — korábban ő volt a párttitkár — nagyon so­kat. segít, átadja jó tapaszta­latait Cselekvési programun­kat elkészítve azt tartottuk legfontosabb feladatunknak, hogy politikai tevékenysé­günkkel segítsük szövetkeze­tünk gazdasági feladatainak megvalósítását. Ez a program a kommunisták példamutatá­sát tartja fontosnak. Tihanyi Tibor párttitkár jó ismerője az ipari szövetkezet munkájának, hiszen ott kez­dett 23 esztendővel ezelőtt kárpitostanulóként, most pedig ennek a részlegnek a veze­tője. Ott lett munkája alap­ján 1965-ben kommunista, s került be éppen hat évvel ezelőtt a pártvezetőségbe. A bizalom valóban kifeje­ződik a mindennapi munká­ban. Amikor a szövetkezet párt- és gazdasági vezetősége a mérlegzáró közgyűlésen azt javasolta, hogy kiemelkedő munkával köszöntsék a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 60. évfordulóját, ezt a kommunisták és a pártonkí- vüliek egyhangúlag elfogad­ták. E vállalás szerint az idei 68 milliós tervüket december 20-ig befejezik. Javítják a mi­nőséget, növelik az első, illet­ve csökkentik a másodosztá­lyú termékek mennyiségét. A cselekvési program a gaz­daságos, keresett, új termékek bevezetését, az anyag-, ener­gia- és a költségmegtakarítást is tartalmazza. Kommunista műszakban korszerűsítik tele­püket. készítik el az új utat. — Első félévi tervünk a sú­lyos létszámgondok miatt ked­vezőtlenül alakult, az eltelt hetekben azonban sikerült ezen változtatni. Főként a szo­cialista brigádok munkájának eredménye, hogy exportmeg­rendeléseinknek határidőre és kifogástalan minőségben sike­rült eleget tenni. Külföldi partnerünk jövőre — az idei 3,5 millió forint értékű után — 14 milliós megrendelést adott szövetkezetünknek. A Salamon Dezső műszaki ve­zető szavaiból kitűnik, hogy vannak gondjaik, ám arra tö­rekednek, hogy ezek ne gátol­hassák munkájukat. Ismét a párttitkáré a szó: — Az eltelt hónapok alatt egy új kommunistával erősítet­tük sorainkat: Gelencsér Lász­ló KISZ-vezetőségi taggal. Megbíztuk azzal a pártfeladat­tal, hogy tevékenykedjen to­vábbra is a KISZ-ben, segítse kommunistává nevelni az arra méltó fiatal társait. Elkészült a politikai oktatás terve. Va­lamennyi kommunista — aki nem vesz részt állami oktatás­ban — tanul, s bevontuk ebbe az érdeklődő pártonkívülieket meg a KISZ-fiatalokat is. összesen nyolcvanan vesznek részt a szervezett politikai oktatásban. Nagyszerű programot indí­tottak el a Kaposvári Lakbe­rendező Ipari Szövetkezetnél a Nagy Októberi] Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készülve. Amikor vállalásukat — az éves terv teljesítése de­cember 20-ra — elfogadták, úgy döntöttek: 1977 a minő­ség éve lesz. Maj'd tovább növelik a kö­vetelményeket. Megértették ennek fontosságát, ezt jelzi a munkaverseny, bizonyítják a szocialista brigádok eredmé­nyei. E közösségekben ott ta­lálni a kommunistákat is. Például a Vörös Fény brigád vezetője Berták János párt­vezetőségi tag; a Latinca Sán­dor brigádot Varga István pártvezetőségi tag, az állvá­nyozók szocialista brigádját Szerencsés József pártcsoport- bizalmi irányítja. Az ő munkájuk eredménye, hogy a kedvezőtlen körülmé­nyek ellenére a tavalyinál magasabb a szövetkezet nye­resége, a termékek 98 száza­léka pedig első osztályú, kifo­gástalan minőségű volt. Szalai László sának integrálása ma is csak lehetőség. Mikor — például — a hat­vanas évek közepén az Érdért közreműködésével létrehoz­ták a lábodi fafeldolgozó üze­met, a cél a környező erdők nyersanyagának hasznosítása volt. Az már csak a sajátos szabályozó és támogatási rend­szerrel magyarázható, hogy a gazdaságnak éveken át job­ban megérte, ha csehszlovák importfával dolgozott. Eköz­ben a közeli erdők fáit va­gonba rakták és Bács megyé­be szállították ugyancsak föl­dolgozásra. Aligha elhamarko­dott a föltételezés: az ilyen üzletekre — ha az érdekeltek nem is — a népgazdaság biz­tosan ráfizetett. A megyei erdőrendezőség egyik vezető szakembere sze­rint integrációról és szervezés­ről anyagi alapok nélkül be­szélni egyszerű szószaporítás. A dél-somogyi fagazdálkodási társulás is példázza: az efféle hozomány nélküli házasság csak formai kötelékeket je­lent. A fagazdálkodás átszer­vezésének nem papíron kell kezdődnie. Kapjanak támoga­tást, akik a legjobban gazdál­kodnak az erdővel, és ha már megvannak az anyagi alapok, akkor kell megszervezni a gé­pek közös használatát, a szál­lítást, az értékesítést. Az er­dőgazdaságok és a velük szomszédos tsz-ek együttmű­ködése — a kölcsönös érdekek alapján — mindig példamuta­tó volt. Jó volna ezeket a munka során létrejött spon­tán kapcsolatokat hivatalos keretbe fogni. »Épp ezen dolgozunk« — tájékoztatott a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nemrég létrehozott szervezési és integrációs osztályának ve­zetője. Mint elmondta, kész tervük van a megye szövet­kezeti erdőgazdálkodásának ésszerűbb megszervezésére, Együttműködést terveznek egyebek közt a csemeteterme­lésben, az áruforgalmazásban, a speciális erdészeti gépek szervizében és a tsz-ek meg­levő feldolgozó kapacitásának kihasználásában. Hangsúlyoz­ták: mindenki a kölcsönös elő­nyök figyelembevételével. A megyei tsz-szövetség — bár elismeri a hibákat — to­vábbra is a dél-somogyihoz hasonló társulásokat tartja a legjobb megoldásnak. Nem értenek egyet az együttműkö­dés olyan formájával, amikor a tszVnek csak az erdőműve­lés és a kitermelés a feladata, míg a feldolgozást és az érté­kesítést a SEFAG végzi. A dél-somogyi társulás esetében például jó elgondolásnak tart­ják, hogy a feldolgozó kapa­citással is rendelkező barcsi tsz kooperáljon a homokszent- györgyi »négyekkel«! A Vörös Csillag Tsz kész az együtt­működésre, és mint elnöke mondta, a teljesítőképesség növelésének sincs akadálya. A megyében egyébként ha­sonló céllal folynak a tsz- fűrészüzemek rekonstrukciói és építkezései Pusztakovácsi­ban, Karádon és Kadarkúton A lehetőségekről te­hát még folyik a vita, már­pedig az érvek és az ellenér­vek erdejében Irányt csupán a 'közös cél mutathat. A bir­tokunkban levő természeti kinccsel ésszerűbben kell gaz­dálkodni. Ezt tartották szem előtt a megyei tanács vezetői is, akik felülemelkedtek a vi­tatkozó gazdasági szervek egyéni szempontjain. Hogy a jövőben mi lesz a fejlesztés iránya, azt nem az szabja meg, hogy kinek na­gyobb az erdőterülete, és az sem, hogy ki tud több kész tervet felmutatni. A végső szempont csak a fagazdálko­dás hatékonysága lehet. Bíró Ferenc MAI ICO M M ENTAR UNK Megvalósulóban egy javaslat­Több rendező szerv — a MÉM, az OVH, a szekszárdi Mezőgép, a szolnoki Agro- ber, a megyei agrártudomá­nyi egyesület és a Siófoki Ál­lami Gazdaság — öntözéses bemutatót tart ma a ven­déglátó siófoki gazdaságban. Mindig figyelemreméltó, fon­tos eseménynek számít a be­vált módszereket, a korszerű eljárásokat ismertető, azok gyors elterjedését szolgáló tapasztalatcsere. Ez a rendez­vény a maga nemében még ennél is jelentősebb, jellegé­ben, céljában újszerű. Az előzmények több hónap, ra nyúlnak vissza. Az év ele­jén a mezőgazdasági üzemi vezetők szokásos tanfolyamán hangzott el: jó lenne, ha a szőlőtermelési társuláshoz hasonlóan, valamelyik állami gazdaság a gyümölcstermelést is integrálná a megye szövet­kezeteiben. Válaszként csak annyi hangzott el, hogy meg­vizsgálják ennek lehetőségét, hiszen mindennemű együtt­működés körültekintő előké­szítést kíván. Nem szavak voltak ezek és nem üres ígé­ret. Jogos igény, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező ál­lami gazdaságok az eddiginél szervezettebb és több segít­séget nyújtsanak a szövetke­zeti szektor gyümölcsterme, lő nagyüzemeinek. Az előkészítő munka a ja­vaslat elhangzása óta szinte folyamatos feladatot jelen­tett. Az állami gazdasáok me­gyei főosztálya a gazdaság­gal egyetértésben mérlegelve a körülményeket. úgy ítélte meg, hogy a feladat ellátásá­ra a Siófoki Állami Gazdaság alkalmas. Rendelkeznek any- nyi tapasztalattal, fajtával, technológiául, szellemi és mű­szaki felkészültséggel, hogy az igényelt és a szükséges támogatást megadják a szö­vetkezeteknek. Nem termelé­si rendszer kialakítását, ha­nem egyszerű társulás létre­hozását tervezik. Az elgondo­lás szerint ezen belül a gaz­daság rendszeresen ad szak­tanácsot, kidolgozza a terme­lési technológiát, közreműkö­dik a telepítéseknél, segít a fajtakiválasztásnál, s ha igény van rá, az értékesítés­nél is. Nem végleges, előzete­sen összeállított program ez, ám az előkészítésnek egyik lényeges része. A tényleges fölmérést a. gazdaság a tsz-szövetséggel közösen végzi. Fölkeresnek minden gyümölcstermelő szö­vetkezetei, tárgyalnak a hely­zetükről, az igényeikről, esetleges részvételükről az alakítandó együttműködés­ben. A szakmai bemutatók sorá­ban a mai az elsó. Azok a szövetkezeti vezetők, irányító szakemberek nesznek résitt ezen, akik érdekeltek az elgon­dolás szerint még ez év vé­gén megalakítandó társulás­ban. így nem csupán a szak­mai bemutató, a termelés egy adott részterületének a meg­ismerése a cél, a holnap együttműködő gazdaságai kö­zötti jó kapcsolat kialakítá­sa, a legcélravezetőbb formák, módszerek megkeresése is. A javaslat elhangzása óta nyolc hónap telt el. Ez a mai szakmai bemutató az el­ső »kézzelfogható« bizonyíté­ka a kérés teljesítésének. Előfutára egy új, ígéretes együttműködés megszervezé­sének. V. M. Az ezermester Á »mfl« ott áll a műhely előtt. Még nem egészen kész, még hiányzik egy motor, ame­lyet rá kell szerelni. — Ez már a harmadik vál­tozat, amelyet kidolgoztam. Ügy hiszem, ez lesz a tökéle­tes. A nagybajomi Lenin Tsz idei újítási feladattervének első pontjában ez áll: »A tehené­szeti telepen üzemelő Multicar takarmánykiosztó kocsi üzem­biztos működésének fokozása megfelelő behordó és tépőszer­kezet kialakításával.« Fincsur Jánosnak nem je“ lentett ez új feladatot, hiszen a takarmánykiosztó kocái gondja évek óta foglalkoztat­ja. És nem ez az egyetlen té­ma. Csak a legújabb, a befeje­zés előtt álló. Vélemények: — Nincs mezőgazdasági üzem, ahol ne lennének ötlet­gazdag, afféle ezermester emberek. Akik megkeresik és megtalálják a legkülönbözőbb műszaki megoldásokat. Csak­hogy ezekről ritkán esik úgy szó, hogy újítás. — Az élet kényszerít erre a tevékenységre. Ügy is lehet­ne mondani, újítás sok, van, de kevés helyen kezelik újítás­ként. Sokszor a szerelő csak utólag szól, hogy mit csinált, módosított a munkaeszközön, hogy az üzemképes legyen. — Sok minden még nincs egészen rendjén ezzel kapcso­latban a mezőgazdaságban. Bizonyos feszültséget okoz, hogy az újítási díj a béralapot, illetve a részesedési alapot terheli. Másrészt azonos prob­léma megoldásán egymástól függetlenül több üzemben is dolgoznak. Valamiféle szerve­zett nyilvánosságra lenne szükség az idő, a pénz és a szellemi energia megtakarítása érdekében. Vasvári János, a szövetkezet főagronómusa és Papp László, a műszaki főágazat vezetője hosszan taglalta a mezőgazda­sági újítások Jellemzőit. Abban egyetértettek, hogy ezek a na­gyon sokszor nem is jegyzett ésszerűsítések nélkülözhetet­lenek a gazdaságokban. Náluk már nem csupán óhaj, hogy szervezettebb legyen ez a fontos tevékenység. Részletesen kidoigozott, min­denre kiterjedő újítási sza­bályzatot tesz elém Papp Lász­ló. Az egész tevékenységnek ez az alapja. Mégis önmagá­ban kevés lenne, ha nem egé­szítené ki a másik dokumen­tum az újítási feladatterv. — Nemcsak általánosságban kell ösztönöznünk dolgozóin­kat az ésszerűsítésekre, fon­tos, hogy olyan konkrét fel­adatokra irányítsuk a figyel­met, melyek az adott időszak­ban a legfontosabbak az üzem­ben. így került a feladatterv­be például a takarmánykiosz- tó műszaki tökéletesítése, az IKR gépsor T—480-as tárcsá­jának teljesítményt növelő át­alakítása és lehetne sorolni to­vább. Az országos érdeklődésre számot tartó takarmánykiosztó kocsi és az ezermester Fincsur János. — Visszhangra talált-e a fel- adatterv? — Feltétlenül. Alig van olyan javaslat, amelyik már ne valósult volna meg, vagy ne dolgoznának rajta. Fincsur Jánosról úgy mod- ták: őstehetség. Én még hozzá­tenném azt is, hogy hallatlanul szerény, magáról rendkívül nehezen. nyilatkozó ember. Ha látja, hogy valami nem jó, tömi kezdi a fejét. — Nemcsak itt a műhely­ben. Otthon is. Az ember nem tudja a fejéből kiverni a gon­dolatot. Reggel azután nem­egyszer úgy jövök be, hogy megvan a megoldás. — »Házi« ezermesterként tartják itt számon. Hány újí­tás vagy ésszerűsítés fűződik a nevéhez? — Hát ott van a szalmalehű- zó, amely tulajdonképpen nem számíthat újításnak, mert az a bizonyos keret a kereskede­lemben kapható. De hát én magam összebütyköltem, így lényegesen olcsóbb lett a szö­vetkezetnek. — Azután a zsákfelhordó — segít a felsorolásban Papp László. — Ennek mi a lényege? — A rakodásnál ezzel a zsákszállító szalaggal teljesen kiküszöbölhető a kézi munka­erő. Azután ott volt a gyű­rűshenger vonókeret. Ezzel az IHC-traktor után három garnitúra gyűrűshenger kap­csolható — öt-hat MTZ teljesítménye pótolható ez­zel. Volt még egy munka- védelmi jellegű újításom. Na, meg ez a takarmányos kocsis, amelynek ez a harmadik meg­oldása lesz a tökéletes. Papp László hozzáfűzi, hogy ez a munka országos érdeklő­désre is számot tarthat, ezért elkészítik majd az újítás do­kumentációját és továbbítják a tsz-szövetséghez. — Hányszor kapott újítási díjat? — Kétszer-háromszor. Nem is tudom pontosan. — Mi az, ami mégis erre a tevékenységre ösztönzi? Megvonja a vállát. — Szeretek dolgozni. Szere­tem a munkám, és szeretem úgy megcsinálni, hogy ne kell­jen másnap újra foglalkozni vele. Vörös Márta r

Next

/
Thumbnails
Contents