Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-12 / 189. szám
MÉG MINDIG CSAK LEHETŐSÉG Zátonyra futott próbálkozások A népgazdaság faeiiátási gondoítivdl küzd, a szövetkezetek pedig kitermelhető faanyaguk 30 százalékát lábon hagyják! A fafeldolgozó berendezések kihasználtsága 12 százalékos. Az elmúlt öt évben nem csökkent az egy köbméter fűrészárura jutó előállítási költség. Megyénk e^yik legfontosabb nyersanyaga a fa, amelyre korszerű ipari tevékenységet lehetne alapozni. Az erdők egyh armadával rendelkező tsz-ek ezt még nem ismerték föl. Faanyaguknak csak kis részét dolgozzák föl — kezdetleges módszerekkel. Sok ezer köbméter fa nyersanyagként megy ki a megyéből. Hasonlóképp a gondok fölsorolásával kezdődött az az egy év előtti cikkünk, amelyik hirül adta egy termelőszövetkezet fagazdálkodási társulás létrejöttét. Az írás szerint négy dél-somogyi tsz egyesítette erőit a gazdasági lehetőségek jobb kihasználására, a fagazdálkodás jobb megszervezésére, a jövedelmezőség fokozására. A próbálkozást jó néhány zátonyra futott kezdeményezés előzte meg. Ezért Is figyelte mindenki megkülönböztetett érdeklődéssel a homokszent- györgyi tsz fiatal erdőmérnökének elemző és szervező munkáját. Vajon sikerül-e az előrelépés egyetlen lehetőségét jelentő együttműködés? Az első év eredménye, sajnos, nagyon kevés. Létrejött ugyan egy kis csemetekert. a társulás alapokmányában leírtaknak jó része mégis papíron maradt. A részvevők például bérleti díj ellenében bocsátják egymás rendelkezésére a gépeiket. (Ezt azelőtt szerződés nélkül is megtették.) Ugyancsak fontos szerep jutott volna a társulásnak a piackutatásban vagy az erdőművelés közös szervezésében. A feltételes módot csak részben magyarázza, hogy szakembergondokkal küzdenek. A kiváló felkészültségű, fiatal erdőmérnök mindössze egy hónapig irányította a munkát. Utána /elnökhelyettesnek választotta a szövetkezet tagsága. Ma a »szakembergárdát« egyetlen erdésztechnikus »pótolja«. A háromszobás, új szakemberlakás pedig üresen áll.. . A bizonyítás éve nem csupán ezért nem sikerült. A fagazdálkodást jellemző szemlélet nem sokat változott. Az erdő továbbra is afféle mellékes. — Kitermelik a fát. s ha jut ember, s ha a kocsiknak éppen nincs más dolguk, elszállítják. Továbbra is hónapokig állnak az erdőn a már kivágott rönkök. El kéne adni, csakhogy kinek és menynyiért. Föl kéne dolgozni, csakhogy hol? A négy tsz ötévi anyagi ereje sem volna elég a feldolgozó kapacitás fejlesztéséhez. Egyáltalán érdemes-e fejleszteni? Túlságosan laza ez a társulás ahhoz, hogy a kérdésekre választ adhasson. Az ágazat megyei szakirányítóival beszélgetve kitűnt, hogy a felsorolt gondok korántsem csupán a négy délsomogyi tsz erdőgazdálkodását jellemzik. Az elmúlt két évtizedben elemző szakdolgozatok és az előrelépést i sürgető nyilatkozatok tucatja látott napvilágot. Kezdeményezések sora jutott zsákutcába, és a szövetkezetek fagazdálkodáElső osztályú termékek A felajánlás jobb munkára ösztönöz Ott voltam a Kaposvári Lakberendező Ipari ^Szövetkezet pártszervezetének márciusi taggyűlésén, ahol Tihanyi Tibort — hat éven át ve- vezetőségi tag volt — megválasztották az alapszervezet titkárának. Egyhangúlag szavazót mellette az ott tevékenykedő negyvenöt kommunista, bizalmat előlegezett ezzel a felelősségteljes munkájához. — Ezt a bizalmat érzem azóta is mindennap. Hampuk Ferenc elnök — korábban ő volt a párttitkár — nagyon sokat. segít, átadja jó tapasztalatait Cselekvési programunkat elkészítve azt tartottuk legfontosabb feladatunknak, hogy politikai tevékenységünkkel segítsük szövetkezetünk gazdasági feladatainak megvalósítását. Ez a program a kommunisták példamutatását tartja fontosnak. Tihanyi Tibor párttitkár jó ismerője az ipari szövetkezet munkájának, hiszen ott kezdett 23 esztendővel ezelőtt kárpitostanulóként, most pedig ennek a részlegnek a vezetője. Ott lett munkája alapján 1965-ben kommunista, s került be éppen hat évvel ezelőtt a pártvezetőségbe. A bizalom valóban kifejeződik a mindennapi munkában. Amikor a szövetkezet párt- és gazdasági vezetősége a mérlegzáró közgyűlésen azt javasolta, hogy kiemelkedő munkával köszöntsék a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját, ezt a kommunisták és a pártonkí- vüliek egyhangúlag elfogadták. E vállalás szerint az idei 68 milliós tervüket december 20-ig befejezik. Javítják a minőséget, növelik az első, illetve csökkentik a másodosztályú termékek mennyiségét. A cselekvési program a gazdaságos, keresett, új termékek bevezetését, az anyag-, energia- és a költségmegtakarítást is tartalmazza. Kommunista műszakban korszerűsítik telepüket. készítik el az új utat. — Első félévi tervünk a súlyos létszámgondok miatt kedvezőtlenül alakult, az eltelt hetekben azonban sikerült ezen változtatni. Főként a szocialista brigádok munkájának eredménye, hogy exportmegrendeléseinknek határidőre és kifogástalan minőségben sikerült eleget tenni. Külföldi partnerünk jövőre — az idei 3,5 millió forint értékű után — 14 milliós megrendelést adott szövetkezetünknek. A Salamon Dezső műszaki vezető szavaiból kitűnik, hogy vannak gondjaik, ám arra törekednek, hogy ezek ne gátolhassák munkájukat. Ismét a párttitkáré a szó: — Az eltelt hónapok alatt egy új kommunistával erősítettük sorainkat: Gelencsér László KISZ-vezetőségi taggal. Megbíztuk azzal a pártfeladattal, hogy tevékenykedjen továbbra is a KISZ-ben, segítse kommunistává nevelni az arra méltó fiatal társait. Elkészült a politikai oktatás terve. Valamennyi kommunista — aki nem vesz részt állami oktatásban — tanul, s bevontuk ebbe az érdeklődő pártonkívülieket meg a KISZ-fiatalokat is. összesen nyolcvanan vesznek részt a szervezett politikai oktatásban. Nagyszerű programot indítottak el a Kaposvári Lakberendező Ipari Szövetkezetnél a Nagy Októberi] Szocialista Forradalom 60. évfordulójára készülve. Amikor vállalásukat — az éves terv teljesítése december 20-ra — elfogadták, úgy döntöttek: 1977 a minőség éve lesz. Maj'd tovább növelik a követelményeket. Megértették ennek fontosságát, ezt jelzi a munkaverseny, bizonyítják a szocialista brigádok eredményei. E közösségekben ott találni a kommunistákat is. Például a Vörös Fény brigád vezetője Berták János pártvezetőségi tag; a Latinca Sándor brigádot Varga István pártvezetőségi tag, az állványozók szocialista brigádját Szerencsés József pártcsoport- bizalmi irányítja. Az ő munkájuk eredménye, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére a tavalyinál magasabb a szövetkezet nyeresége, a termékek 98 százaléka pedig első osztályú, kifogástalan minőségű volt. Szalai László sának integrálása ma is csak lehetőség. Mikor — például — a hatvanas évek közepén az Érdért közreműködésével létrehozták a lábodi fafeldolgozó üzemet, a cél a környező erdők nyersanyagának hasznosítása volt. Az már csak a sajátos szabályozó és támogatási rendszerrel magyarázható, hogy a gazdaságnak éveken át jobban megérte, ha csehszlovák importfával dolgozott. Eközben a közeli erdők fáit vagonba rakták és Bács megyébe szállították ugyancsak földolgozásra. Aligha elhamarkodott a föltételezés: az ilyen üzletekre — ha az érdekeltek nem is — a népgazdaság biztosan ráfizetett. A megyei erdőrendezőség egyik vezető szakembere szerint integrációról és szervezésről anyagi alapok nélkül beszélni egyszerű szószaporítás. A dél-somogyi fagazdálkodási társulás is példázza: az efféle hozomány nélküli házasság csak formai kötelékeket jelent. A fagazdálkodás átszervezésének nem papíron kell kezdődnie. Kapjanak támogatást, akik a legjobban gazdálkodnak az erdővel, és ha már megvannak az anyagi alapok, akkor kell megszervezni a gépek közös használatát, a szállítást, az értékesítést. Az erdőgazdaságok és a velük szomszédos tsz-ek együttműködése — a kölcsönös érdekek alapján — mindig példamutató volt. Jó volna ezeket a munka során létrejött spontán kapcsolatokat hivatalos keretbe fogni. »Épp ezen dolgozunk« — tájékoztatott a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nemrég létrehozott szervezési és integrációs osztályának vezetője. Mint elmondta, kész tervük van a megye szövetkezeti erdőgazdálkodásának ésszerűbb megszervezésére, Együttműködést terveznek egyebek közt a csemetetermelésben, az áruforgalmazásban, a speciális erdészeti gépek szervizében és a tsz-ek meglevő feldolgozó kapacitásának kihasználásában. Hangsúlyozták: mindenki a kölcsönös előnyök figyelembevételével. A megyei tsz-szövetség — bár elismeri a hibákat — továbbra is a dél-somogyihoz hasonló társulásokat tartja a legjobb megoldásnak. Nem értenek egyet az együttműködés olyan formájával, amikor a tszVnek csak az erdőművelés és a kitermelés a feladata, míg a feldolgozást és az értékesítést a SEFAG végzi. A dél-somogyi társulás esetében például jó elgondolásnak tartják, hogy a feldolgozó kapacitással is rendelkező barcsi tsz kooperáljon a homokszent- györgyi »négyekkel«! A Vörös Csillag Tsz kész az együttműködésre, és mint elnöke mondta, a teljesítőképesség növelésének sincs akadálya. A megyében egyébként hasonló céllal folynak a tsz- fűrészüzemek rekonstrukciói és építkezései Pusztakovácsiban, Karádon és Kadarkúton A lehetőségekről tehát még folyik a vita, márpedig az érvek és az ellenérvek erdejében Irányt csupán a 'közös cél mutathat. A birtokunkban levő természeti kinccsel ésszerűbben kell gazdálkodni. Ezt tartották szem előtt a megyei tanács vezetői is, akik felülemelkedtek a vitatkozó gazdasági szervek egyéni szempontjain. Hogy a jövőben mi lesz a fejlesztés iránya, azt nem az szabja meg, hogy kinek nagyobb az erdőterülete, és az sem, hogy ki tud több kész tervet felmutatni. A végső szempont csak a fagazdálkodás hatékonysága lehet. Bíró Ferenc MAI ICO M M ENTAR UNK Megvalósulóban egy javaslatTöbb rendező szerv — a MÉM, az OVH, a szekszárdi Mezőgép, a szolnoki Agro- ber, a megyei agrártudományi egyesület és a Siófoki Állami Gazdaság — öntözéses bemutatót tart ma a vendéglátó siófoki gazdaságban. Mindig figyelemreméltó, fontos eseménynek számít a bevált módszereket, a korszerű eljárásokat ismertető, azok gyors elterjedését szolgáló tapasztalatcsere. Ez a rendezvény a maga nemében még ennél is jelentősebb, jellegében, céljában újszerű. Az előzmények több hónap, ra nyúlnak vissza. Az év elején a mezőgazdasági üzemi vezetők szokásos tanfolyamán hangzott el: jó lenne, ha a szőlőtermelési társuláshoz hasonlóan, valamelyik állami gazdaság a gyümölcstermelést is integrálná a megye szövetkezeteiben. Válaszként csak annyi hangzott el, hogy megvizsgálják ennek lehetőségét, hiszen mindennemű együttműködés körültekintő előkészítést kíván. Nem szavak voltak ezek és nem üres ígéret. Jogos igény, hogy a nagy tapasztalattal rendelkező állami gazdaságok az eddiginél szervezettebb és több segítséget nyújtsanak a szövetkezeti szektor gyümölcsterme, lő nagyüzemeinek. Az előkészítő munka a javaslat elhangzása óta szinte folyamatos feladatot jelentett. Az állami gazdasáok megyei főosztálya a gazdasággal egyetértésben mérlegelve a körülményeket. úgy ítélte meg, hogy a feladat ellátására a Siófoki Állami Gazdaság alkalmas. Rendelkeznek any- nyi tapasztalattal, fajtával, technológiául, szellemi és műszaki felkészültséggel, hogy az igényelt és a szükséges támogatást megadják a szövetkezeteknek. Nem termelési rendszer kialakítását, hanem egyszerű társulás létrehozását tervezik. Az elgondolás szerint ezen belül a gazdaság rendszeresen ad szaktanácsot, kidolgozza a termelési technológiát, közreműködik a telepítéseknél, segít a fajtakiválasztásnál, s ha igény van rá, az értékesítésnél is. Nem végleges, előzetesen összeállított program ez, ám az előkészítésnek egyik lényeges része. A tényleges fölmérést a. gazdaság a tsz-szövetséggel közösen végzi. Fölkeresnek minden gyümölcstermelő szövetkezetei, tárgyalnak a helyzetükről, az igényeikről, esetleges részvételükről az alakítandó együttműködésben. A szakmai bemutatók sorában a mai az elsó. Azok a szövetkezeti vezetők, irányító szakemberek nesznek résitt ezen, akik érdekeltek az elgondolás szerint még ez év végén megalakítandó társulásban. így nem csupán a szakmai bemutató, a termelés egy adott részterületének a megismerése a cél, a holnap együttműködő gazdaságai közötti jó kapcsolat kialakítása, a legcélravezetőbb formák, módszerek megkeresése is. A javaslat elhangzása óta nyolc hónap telt el. Ez a mai szakmai bemutató az első »kézzelfogható« bizonyítéka a kérés teljesítésének. Előfutára egy új, ígéretes együttműködés megszervezésének. V. M. Az ezermester Á »mfl« ott áll a műhely előtt. Még nem egészen kész, még hiányzik egy motor, amelyet rá kell szerelni. — Ez már a harmadik változat, amelyet kidolgoztam. Ügy hiszem, ez lesz a tökéletes. A nagybajomi Lenin Tsz idei újítási feladattervének első pontjában ez áll: »A tehenészeti telepen üzemelő Multicar takarmánykiosztó kocsi üzembiztos működésének fokozása megfelelő behordó és tépőszerkezet kialakításával.« Fincsur Jánosnak nem je“ lentett ez új feladatot, hiszen a takarmánykiosztó kocái gondja évek óta foglalkoztatja. És nem ez az egyetlen téma. Csak a legújabb, a befejezés előtt álló. Vélemények: — Nincs mezőgazdasági üzem, ahol ne lennének ötletgazdag, afféle ezermester emberek. Akik megkeresik és megtalálják a legkülönbözőbb műszaki megoldásokat. Csakhogy ezekről ritkán esik úgy szó, hogy újítás. — Az élet kényszerít erre a tevékenységre. Ügy is lehetne mondani, újítás sok, van, de kevés helyen kezelik újításként. Sokszor a szerelő csak utólag szól, hogy mit csinált, módosított a munkaeszközön, hogy az üzemképes legyen. — Sok minden még nincs egészen rendjén ezzel kapcsolatban a mezőgazdaságban. Bizonyos feszültséget okoz, hogy az újítási díj a béralapot, illetve a részesedési alapot terheli. Másrészt azonos probléma megoldásán egymástól függetlenül több üzemben is dolgoznak. Valamiféle szervezett nyilvánosságra lenne szükség az idő, a pénz és a szellemi energia megtakarítása érdekében. Vasvári János, a szövetkezet főagronómusa és Papp László, a műszaki főágazat vezetője hosszan taglalta a mezőgazdasági újítások Jellemzőit. Abban egyetértettek, hogy ezek a nagyon sokszor nem is jegyzett ésszerűsítések nélkülözhetetlenek a gazdaságokban. Náluk már nem csupán óhaj, hogy szervezettebb legyen ez a fontos tevékenység. Részletesen kidoigozott, mindenre kiterjedő újítási szabályzatot tesz elém Papp László. Az egész tevékenységnek ez az alapja. Mégis önmagában kevés lenne, ha nem egészítené ki a másik dokumentum az újítási feladatterv. — Nemcsak általánosságban kell ösztönöznünk dolgozóinkat az ésszerűsítésekre, fontos, hogy olyan konkrét feladatokra irányítsuk a figyelmet, melyek az adott időszakban a legfontosabbak az üzemben. így került a feladattervbe például a takarmánykiosz- tó műszaki tökéletesítése, az IKR gépsor T—480-as tárcsájának teljesítményt növelő átalakítása és lehetne sorolni tovább. Az országos érdeklődésre számot tartó takarmánykiosztó kocsi és az ezermester Fincsur János. — Visszhangra talált-e a fel- adatterv? — Feltétlenül. Alig van olyan javaslat, amelyik már ne valósult volna meg, vagy ne dolgoznának rajta. Fincsur Jánosról úgy mod- ták: őstehetség. Én még hozzátenném azt is, hogy hallatlanul szerény, magáról rendkívül nehezen. nyilatkozó ember. Ha látja, hogy valami nem jó, tömi kezdi a fejét. — Nemcsak itt a műhelyben. Otthon is. Az ember nem tudja a fejéből kiverni a gondolatot. Reggel azután nemegyszer úgy jövök be, hogy megvan a megoldás. — »Házi« ezermesterként tartják itt számon. Hány újítás vagy ésszerűsítés fűződik a nevéhez? — Hát ott van a szalmalehű- zó, amely tulajdonképpen nem számíthat újításnak, mert az a bizonyos keret a kereskedelemben kapható. De hát én magam összebütyköltem, így lényegesen olcsóbb lett a szövetkezetnek. — Azután a zsákfelhordó — segít a felsorolásban Papp László. — Ennek mi a lényege? — A rakodásnál ezzel a zsákszállító szalaggal teljesen kiküszöbölhető a kézi munkaerő. Azután ott volt a gyűrűshenger vonókeret. Ezzel az IHC-traktor után három garnitúra gyűrűshenger kapcsolható — öt-hat MTZ teljesítménye pótolható ezzel. Volt még egy munka- védelmi jellegű újításom. Na, meg ez a takarmányos kocsis, amelynek ez a harmadik megoldása lesz a tökéletes. Papp László hozzáfűzi, hogy ez a munka országos érdeklődésre is számot tarthat, ezért elkészítik majd az újítás dokumentációját és továbbítják a tsz-szövetséghez. — Hányszor kapott újítási díjat? — Kétszer-háromszor. Nem is tudom pontosan. — Mi az, ami mégis erre a tevékenységre ösztönzi? Megvonja a vállát. — Szeretek dolgozni. Szeretem a munkám, és szeretem úgy megcsinálni, hogy ne kelljen másnap újra foglalkozni vele. Vörös Márta r