Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-06 / 184. szám

A térképrajzoló történelmi tévedése A „sötét" Európa Korántsem valamilyen jö- vendülésről van szó, hanem bizony nagyon régen kialakult véleményről. Olyannyira meg­rögződött véleményről, hogy az ókorban — évtizedekkel ezelőtt — az asszírok így ne­vezték el földrészünket. Euró­pa ugyanis ezt jelenti (leg­alábbis valószínűleg) : nyugat, sötétség, és az asszír ereb szóból származik. Sokakban felmerülhetett a kérdés már: milyen alapon neveztek el különböző orszá­gokat, földrészeket, honnan ered a nevük, s mit jelent az? A már az ókorban is ismert kontinensnyi földrészek elne­vezésének eredete ma alig- alig megfejthető. Ezért mond­tuk az »ereb« szó kapcsán is: csupán valószínű, hogy innen ered. Ha Európa »nyugat« — vélik az elmélet védelmezői —, akkor az egyik legrégeb­bi földrész, Ázsia elnevezése is valószínűleg az asszíroktól ered, mégpedig az ászu szó­ból, ami keletet jelent. Az asszírok földrajzi névadó 'ked­vét egyébként alátámasztja katonai hatalmuk is: sokfelé eljutottak az ókor meghatá­rozott időszakaiban az akkori világ különböző részein fel­bukkanó asszír hadoszlopok. Más nézet szerint — mert bőven vannak ilyenek — a névadók a rómaiak: ők nevez­ték el Lüdiának egy termé­keny részét Asia pratának. Kialakult olyan vélemény is, hogy a földrész egy Asies- nek nevezett fafajtáról kapta a nevét. A rómaiak mindenkénoen szóba jönnek, ha a fekete földrész, Afrika nevének ere­detét kutatjuk. Legalábbis ők használták először ezt a szót, mégpedig akkor, amikor az időszámításunk előtti 146-ban — kemény és hosszú harcok után —• lerombolták Karthá­gót. Az ott megalapított tar­tományt nevezték el Provin­cia Africá nak, azaz afrikai tartománynak. A rómaiak praktikus emberek voltak: a környéken élt egy afri nevű törzs (a mai berberek elődei), amely azután akarata ellené­re névadója lett a három eu- rópányi területnek. 1497 és 1504 között expedí­ció 'kutatta az újonnan fölfe­dezett földrészt. Részt vett ebben egy Amerigo (Ameri- co?) Vespucci nevű, jó hírű navigátor is — aki azonban részese egy hatalmas tévedés­nek! »Jutalma«: ő lett az Új­világ keresztapja. Persze nem Vespucci tévedett, hanem Waldseemüller német grafi­kus, aki illusztrációkat készí­tett az akkor már népszerű útikönyvéhez, amely 1507-ben jelent meg. Szegény lélek, de­hogy hallott akkor még ő Kolumbusz fölfedezéséről. Am nagy jóindulattal odaírta az általa rajzolt térkép alá: »Javaslom, nevezzük az uta­zó neve után, Americá-nakl-x S minthogy akkoriban min­denki az újonnan fölfedezett földrészről akart olvasni, a név gyorsan terjedt, pedig akkor már több is közszájon forgott. Egy sem maradt be­lőlük, elfeledték már az Üj- India meg a Papagájok Földje neveket is. A déli szél játszotta a fő­szerepet a legkisebb földrész, Ausztrália elnevezésében. A latinok nevezték auster-nek à déli szelet, s kezdetben az egész hatalmas dél-tengeri szigetvilágot így nevezték. A földrészre azonban Cook ka­pitány »permetezte a kereszt­vizet«. Amikor körbehajózta a kontinensnyi szigetet, akkor lett az új földrész neve — a XVIII. század végén — Ausztrália. M. A. „Akrobata” kotrógép Sokoldalúan használható, rendkívül mozgékony tagja a földmunka- és építőgépek nagy családjának, a kotró-ra­kodó gép, amellyel egyre több izommunkát takarítanak meg. Kiválasztásakor mérlegelik a gazdaságossági szempontokat összhangban az elvárt teljesít­ménnyel. A gép nagyságától függetlenül egy lapátköbmé­terre vonatkoztatva 60—85 ló­erő között mozog a kotró-ra­kodó motorteljesítménye. A gépnek fordulékonynak és gyorsnak kell lennie. A futó­műnek erőteljesnek és az egyenetlen tereppel szemben érzéketlennek kell lennie, hogy ezáltal a kiesési idő minimumra csökkenthető le­gyen. Csekély szállítási távol­ságon végzett földkiemeléshez a lánctalpas jármű megfele­lőbb, mert a kerekes rakodó nagyobb sebessége nem érvé­nyesülhet. A kerekes rakodó viszont akkor célszerűbb, ha a gépnek sűrűn kell helyet változtatnia, egyik helyről a másikra. A képen látható »diadal­ívet« képező Ford 4550 típusú kotró-rakodó gép az angol ipar terméke. Két tonna ter­het emel 3 méter magasra, és a vágási mélysége 5 méter. A földön, szemben álló 3550- es változat valamivel kisebb teljesítményű, 1,4 tonnát emel és 3,4 méter az ásási mély­sége. AramfermeEés széllel Bár Norvégia a vízi erőmű­vek országa, vízi energiával termelt áram helyett helyi áramforrásokat keres rádió­adó- és erősítő hálózatának az energiaellátására. Az ország hossza 1750 km, 62 százalékát hegység borítja. Ezért a táv­közlést rádióhullámokkal cél­szerű biztosítani, de a nehe­zen megközelíthető helyeken épített rádióállomások áram­ellátása igen költséges; külö­nösen a kábelfektetés drága. Ezért több állomás áramellá­tását szélmalmokkal, illetve szél hajtotta generátorokkal szeretnék megoldani. Az e célra kialakított gene­rátor másodpercenként 7 mé­teres szélerősség esetén per­cenként 130 fordulatot végez és 4100 wattot állít elő. Ko­rábban- ilyen generátorok csak nem túl nagy szélben dolgoz­tak megbízhatóan, vihar ese­tén csődöt mondtak. Az új tí­puson ezt a szárnyak viszony­lag nagy — 9,2 méter — át­mérőjével, valamint azzal szüntették meg, hogy beállí­tásuk a szélsebességgel válto­zik: már másodpercenként 3 méteres szélerősség hatására forogni kezdenek, fordulat­számuk másodpercenként 7 méteres szélerősségig növek­szik, ezután azonban nagyobb szélerősségnél is változatlan marad. A szélgenerátort ak­kumulátorral kötik össze, mely a fölösleges energiát tá­rolja arra az időszakra, ami­kor nincs szél. i... r < A prémet szolgáltató raga­dozók között újabban egyre nagyobb szerephez jutnak a kis termetű fajok, amelyek közelebbi-távolabbi rokon­ságban állnak a menyéttel. Több fajuk él Közép-Európá- ban is. Nagyon hasonlít egy­máshoz például a kisebb me­nyét és a nagyobb hermelin. Bár a hermelin állandóan fe­hér színű, mégis sokszor ösz- szetévesztik a menyéttel, mert ez utóbbinak a téli bundája — főleg északon és a maga* hegyekben — szintén fehér. Novoszibirszkben nemrég kísérleti gazdaságot hoztak létre a menyétfélék és egyéb prémes állatok sokoldalú ta­nulmányozására. E gazdaság egyik fontos eredménye, hogy az itt kitenyésztett állatok prémje értékesebb a szabadon élőknél. Képünkön: egy ma­réknyi menyétbébi. A XX. század színháza Felröppen a kék madár Századunk kezdete a szín­ház világában szembefordu­lást jelentett a korábbi stílus- irányzatokkal. Csaknem tu­catnyi új út nyílt egyszerre, de legalábbis közeli időpon­tokban. Az úgynevezett -iz­musok java a naturalizmus ellen született meg. így a drámai szimbolizmus is. Szó sincs arról, hogy az ib- seni, főként pedig a csehovi életműben ne találnánk pél­dákat erre is, elég Ibsentől A vadkacsa jelképre, Csehovnál Varrott és vert csipkék . textilímű- vesség két if­jabb ága, a varrott és a vert csipke készítése a XVI. század közepétől je­lent meg Euró­pában. A két nemes csipke ősét azok a kelmeszél- eldolgozási módok képez­ték, amelyek­kel a szövött anyagok vé­gein szaba­don álló fona­lakat megerő­sítették, hogy ezzel megaka­dályozzák a kelmék fel­bomlását. A megerősítést a nyitott szövet­szál beszegé- sével vagy a lógó fonalak összecsomózásával törtánt. A varrott és a vert csipke Olaszországból származik, de továbbfejlődésében nagy sze­repet játszott Németalföld és Franciaország is. A csipke­művészet ebben a három or­szágban érte el fejlődésének csúcspontját, és innen terjedt tovább. A varrott és a vert csipkék többnyire annak a helységnek nevét viselik, amelynek lakossága az illető csipkefajtát eredetileg készí­tette vagy forgalomba hozta. A mintáik azonban vándorol­tak, és a kölcsönhatás is nagy volt. Idők múltával tehát a név a csipke típusát jelölte már és nem a helységet, ahol készült. A csipkék értékelésekor először azt állapítják meg, hogy varrott vagy vert tech­nikával készültek-e, milyen a mintán a sűrűbb és a ritkább a Sirályra utalni. A különb­ség az, hogy a szimbolista művek félig álom-, félig való- ságszövetűek. Példa erre a je­les belga szerző, Maurice Maeterlinck munkássága. A francia szimbolisták hatottak rá, akik ködös érzéseket, az emberben gomolygó sejtéseket fogalmaztak papírra, mégpe­dig szépen zengő nyelven. Ez jellemző Maeterlinck műveire is, melyekkel a szimbolista drámát teremtette meg. leg­jelesebb színpadi munkája A kék madár, melyből több filmváltozat is készült, leg­utoljára szovjet—amerikai produkció. Miszticizmustól nem mentes, gyönyörű mese ez, melynek mondandója az, hogy a boldogságot a saját vi­lágunkban, közvetlen környe­zetünkben keli keresni. Nála is erőteljesebben sza­kítottak a korábbi stílusokkal azok a színházi alkotók és írók, akik a képzőművészek szimbolista csoportjával tar­tottak kapcsolatot. A francia Théâtre de l’Oeuvre-ben egész csoport fiatal festő dolgozott; a díszleteket igyekeztek érzé­sek kivetítődésének ábrázolni, s ettől a színpad képe forma­világában, színhatásaiban álomszerűvé, költeményérté­kűvé változott. Máig ható Edward Gordon Craig tevékenysége, mely nem nélkülözött terveiben, megva­lósulásában szimbolista ele­meket. Ellen Terrynek, a szá­zadfordul ó jeles Shakespeare- színésznőjenek a fia volt; gye­részek aránya, és a kidolgo­zási mód illik-e a mintához. Végül azt is mérlegelik, hogy ornamentikájuk — díszítő elemeik összessége — kor- hűek, hitelesnek tekinthető-e. A valódi csipkék eleinte len- fonalból készültek. A késői barokk korban gyakran hasz­náltak selyem-, sőt arany- és ezüstfonalat is, de a mű­vészi értékű csipkék minden­kori »legnemesebb« anyaga mégis a lenfonal maradt. A vert csipke készítésének munkaeszközei a képen lát-' hatók: az orsó alakú verőfák, a forgatható hengeres párna és sok-sok gombostű. A ké­szítendő csipke papírra fel­vitt mintáját gombostűkkel erősítik a hengerpárnára. A verés négy fonal összefonó­dását jelenti. Képünkön: Orosz népi csip- ; ke készítése a Sznyezsinka háziipari szövetkezetben. rekkora is a színházi világban telt el. Színészként kezdte és univerzális színházi ember vált belőle. Díszletet tervezett, rendezett; kapcsolatban állta kor leghíresebb színházterem­tőivel, Eleonora Dúséval, Re- inhardttal, Sztanyiszlavszkij- 'jal, Hevesi Sándorral, akivel európai Thália Társaság lét­rehozásáról ábrándozott. Vi­lághírű Hamlet-előadást ren­dezett Moszkvában, Firenzé­ben színházi stúdiót szerve­zett, és írt... Didó és Aeneas díszletében a Rewiev of the Week című folyóirat szerint » a színpad­kép igazi diadalát a fény . és árnyék felhasználásával arat­ta«. ű maga álomkereső ví­ziónak nevezte azt, amit az Acis és Galatheával meg akart valósitani. Terveiben sok a romantikus, fantasztikus elem. A színpadi reformer egyetlen »uralkodót« ismer el a szín­házban, a rendezőt. Megvaló­sult munkái pedig nemcsak hangsúlyozottan háromdimen­ziós jellegűek, hanem maguk­ban rejtik a negyediket is: a változás, az időmúlás ábrázo­lásának igényét. Furcsa, de munkásságát tekintve követ­kezetességre utaló elképzelése az voit, hogy magát a szí­nészt is ki kell küszöbölni az előadásból, s helyette tökéle­tes bábut, '»Über Marionettj­ét kell szerepeltetni, hogy tö­kéletesen lesöpört essék a szín­padról a »natura«. ' L. U Egy maréknyi menyétbébi (jrtlttsketözön Kevesebb a zivatar az óceánok fölött Mintha a mesvilág eleve­nedett volna meg a technika eszközeinek segítségével: a »terülj asztalkám«, amely — mint ismeretes — varázs­szóra elébünk perdül, újra és újra tele lesz remek enni­valóval. Ez egyszer az utcai ételautomata játszotta a »te­rülj asztalkám« szerepét, a helyenként ugyan meseszép, de egyáltalán nem mesebeli Tokióban. Nemrégiben az egyik rend­őrőrsön megszólalt a vész­jelző csengő: két diák je­lentkezett, és kérte, szánja­nak ki tüstént egy városszé­li útkereszteződéshez. A ria­dóautó odarobogott és mit talált? A két diák békésen falatozott, egy-egy adag friss galuskát fogyasztott. A szo­katlan csak az volt a dolog­ban, hogy mellettük a pádon további húsz tányér párol- gott. Az utcai ételautomata ugyanis — amelynek az a hivatása, hogy az arra járó kamion- és teuerautósofőrök éhét enyhítse — valamilyen műszaki hiba folytán csak adta, adta, minden pénzbe­dobás nélkül az adagokat. Mit tehettek a rendőrök, ők is nekiláttak a galuskamen­tésnek. Elve hivatalos jogkö­rükkel, leállították a gépko­csikat, és az utasoknak fel­kínálták — díjmentesen — az ételt. Ötvenöt adag fo­gyott el, míg a tulajdonos oda nem érkezett, és le nem állította a megbokrosodott masinát. A technika most kedélyes­kedve tréfálta meg az em­bert, nemrég azonban New Yorkban az áramkieséssel sokkal félelmetesebben tett valami hasonlót. Akárhogy nézzük is, ez az engedelmes rabszolga — a gép — olykor fellázad. Az autópálya szélére per­sze nem állíthatnak minde­nüvé egy-egy Mari nénit, aki takatéktűzhelyen főzi a ka­mionsofőröknek a galuskát. Hasznos dolog az automata, amely éjjel-nappal rendelke­zésre áll, bármelyik pillanat­ban kész adni egy tányér meleg ételt. De azért csak legyen elég Mari néni. elég tűzhely, elég élő erő is. Ha ők szolgálnak ki bennünket, nem fenyeget a veszély, hogy leáll a gép, vagy ép­pen megbokrosodik, és bele­fulladhatunk a galuskába. T. I. Az amerikai Orbiting Solar Observatory 2. meteorológiai mesterséges hold öt éven át gyűjtött adatait most dolgoz­zák föl. Jelenleg azokat a zivatarokat értékelik, amelye­ket a hold 1975 februárja és októbere közötti időszakban észlelt, a 35. északi és a 35. déli szélességi kör közötti te­rületen. A kiértékelés során ismét bebizonyosodott annak a régebbi észlelének a he­lyessége, hogy a szárazföldön lényegesen több a zivatar, mint az óceánok fölött. A hold adatai szerint 10:1 az arány — a kontinensek javá­ra. Nem tisztázták még ma sem ennek a jelenségnek az okát, ezért további kutatá­sokra és meterséges holdas mérésekre lesz .szükség. >

Next

/
Thumbnails
Contents