Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-05 / 183. szám

Garancia Idegen szó mégis közismert a jelentess: a gyártó cég fe­lelősséget vállal termékének minőségéért. Ugyanezt jelenti • garancia a mezőgazdasági gépek esetében is, legalábbis ezt kellene jelentse. A meg­kérdezett gépészeti szakirá­nyítók véleményéből az derült ki: a szolgáltatás néha kiszol­gáltatottsággá válik... A memyei tsz gépészmér­nöke sorolta a példákat: »Há­rom napig várt a gép az olaj­cserére a legnagyobb dolog­időben .. . csak a tarlóhán­tásnál öt nap kényszerpihe­nőt okozott a garanciális hi­ba. ..« Mindezek már-már szokványos panaszok, sokkal elgondolkodtatóbb az a győri »kirándulás«, amelyről Ko­vács Kálmán számolt be. — A Rába Steigerünkkel sok gondunk volt. Végül is, mikor a hajtókarcsavar lesza­kadt, a motort felvittük Győr­be. A gyár illetékesei két óra várakoztatás után »tárgyalni kezdtek velünk«, de úgy, hogy egy percig sem érezhettük magunkat egy másfél milliós gép »tisztelt vásárlóinak«. Ha a televíziómról van szó, egé­szen természetesnek érzem, hogy a szervizkocsi a laká­somra jön, alkatrészt hoz vagy éppen magával viszi a készü­léket »Semmire sincs gon­dom, hiszen garanciális.« Más a helyzet egy mezőgazdasági géppel,' ott a tulajdonos utaz­gat több száz kilométert... — A szervizkocsinak ez esetben is kötelessége a hely­színre menni ... — Természetesen egy-két napon belül ki is jönnek, »fel­veszik a hibát«, azután azzal búcsúznak, hogy rendelést ad­t nak föl a szükséges alkatrész­re ... Ilyen esetben még min­dig jobban járunk, ha ma­gunk indulunk alkatrészt ke­resni. Nagyon sokba kerülne ugyanis a várakozás: ma a gazdaságokban a feladatok zöme két-három nagy gépre hárul. Az osztopáni tsz gépészmér­nöké, Budai Géza szerint a gondok gyökere az, hogy sok­féle gépet használnak ma — igaz, nem véletlenül — a mezőgazdasági üzemek. — Két-három típus alkat- 'rész-utánpótlását még meg‘le­hetne szervezni. Több tucat típust sokézerféle aikatrész- szei ellátni tényleg nem egy­szerű. Néha még az sem tisz­tázott, hogy a szerviz melyik cég feladata. A K 700-asunk, javítását például a bajai Me­zőgép végezné ... Csakhogy — és ezt az ottaniak kereken meg is mondják — nem győ­zik. Így nem tekintik a ga­ranciális fegyelem megsérté­sének, ha a tsz maga keres megoldást... Általános panasz, hogy né­hány kampánymunkát kivéve a szervizszakemberek munka- beosztása nem igazodik a gazdaságok igényeihez. — Tejhűtőink javítására a kaposvári Mezőgéppel kötöt­tünk szerződést. Nyakig vol­tunk azonban a pácban, mi­kor a hűtő egy szombati na­pon romlott el... Kétezer li­ter tejről volt szó. Tudtuk, a nyári melegben elég három, négy óra is... Végül a tej­ipar sietett a segítségünkre, amelyik vállalta, hogy a fe- jés után egy-két órával még vasárnap is elszállítja a tejet. A hűtők alkatrészellátására jellemző, hogy egy tízforintos alkatrész meghibásodásakor az egész 36 ezres agregátort ki kellett cserélnünk. Nemrég a két meglevő1 mellé 110 ezerért vettünk egy harma­dik hűtőt. Így sikerült elérni, hogy kettő mindig üzemképes legyen ... — Már-már a komikum ha­tárát súrolja az osztopáni szá­rító gumihevederének az ese­te. Azon meg sem lepődtek, hogy Kaposváron nem volt. . . Pécs: ezt a típust nem kap­juk, úgy tudjuk, Kecskeméten gyártják ... Kecskemét: be­szüntettük a gyártást, talán Szombathelyen ... Szombat­hely: menjenek Debrecenbe, ott van ... Debrecen: tényleg van, de nem adhatunk, ren­deljék meg a szegedi gumi­gyárban . .. Szeged: elvállal­juk, de csak a negyedik ne­gyedévre. Sajnos addig nem tudtak várni az aratással. Végül a kaposvári Agroker- től kapták meg a négyezer forintos eszközt — kölcsön. Az osztopáni tsz-elnöik sze­rint a szolgáltatás döccenői- nek az is oka, hogy sem a gyártó cég, sem a javító vál­lalat nem érdekelt a gépek tökéletes működésében. — Ma még fantasztikusnak tűnő elképzelés, de egyszer majd eljutunk oda, hogy — megfelelő áttételekkel — a vállalatok nyereségében is tükröződjön az a terméski­esés, amelyet például a mun« kák elcsúszása okoz. A kény­szerszünetek kára ma még csak a gazdálkodókét Nálunk is egyre többféle iparcikk versenyez a fogyasz­tók kegyeiért. A televíziók vagy motorkerékpárok gyár­tói már megértették, a »már­ka becsületéhez« szorosan hoz­zá tartozik a garancia minő­sége. A mezőgazdasági gé­peknél is van már ilyen ver­seny, mégis a gyártók ma még túlságosán bíznak »monopol­helyzetükben-x. Az ebből fa­kadó hibás szemlélet vezet a fentebbi kiszolgáltatottsághoz. Néhány Agroker-telepen — ennek az anyagbeszerzők a megmondható — »szívességet tesznek« egy-egy égetően fon­tos alkatrész kiadásával. Ma­szek javítóműhelyek »virág­zanak föl« a kényszerhelyzet­ben lévő gazdaságok megren­deléseiből ... Az oknyomozás­ra vállalkozó újságíró pedig a felelősségáthárítások szövevé­nyébe keveredik... Igaz, vannak jó példák is. Mindenütt korrekt partnerek­ként említették például a i KITE szervizt végző szakem­bereit ... ­Sajnos, a gondok felsorolá­sa nem teljes. Márpedig a mezőgazdaságtól nagyon sokat várnak. A termelés feltételei­nek megteremtése nem lehet jó szándék dolga. Ez köteles­ség. Bíró Ferenc MAI KOMMENTÁRUNK Felelatienségbil milliós károk Az elmúlt hetekben az át­lagosnál többször kellett hírt adnunk tűzesetekről, elsősor­ban olyanokról, melyek a mezőgazdaságban okoztak je­lentős károkat. Már-már úgy látszik, törvényszerű, hogy a nyár legszebb foglalatossága, az aratás nem múlhat el e nélkül. Pedig szó sincs tör­vényszerűségről. A Somogy megyei Tűzoltó parancsnok­ság, a járási parancsnokságok munkatársai, az illetékes ta­nácsi szervek, okulva az el­múlt évek tapasztalataiból, az idén különösen nagy fi­gyelmet fordítottak az ara­tásra való készülődésre. A gépszemlék, a feltárt hiá­nyosságok kiküszöbölése el­lenére 1977. június elsejétől július utolsó napjáig me­gyénkben kilencvennégy tűz­esetet jegyeztek föl, amely­nek több mint hatvan száza­lékát a mezőgazdaság kárára írhatták... Ha tovább vizsgáljuk az aktákat, még egy érdekes adat kerül elő. Hatvanhárom alkalommal az emberi fele­lőtlenség, figyelmetlenség volt a »tettes«. Több mint egymillió-kétszázezer forint kár keletkezett emiatt. De nem is annyira a forintban kifejezett összeg az érdekes, mini az a tény, hogy a meg­semmisült gabona és szalma pótolhatatlan. A dolgozóknak munkába lépésük előtt tűzvédelmi ok­tatásban kell részesülniük. Valahányszor tűzveszélyes munkához kezdenek, felhív­ják — vagy legalábbis föl kellene hívni — figyelmüket az előfordulható következ­ményekre. Mégis megtörtén­nek a tragédiák. Eldobott ci­garettáktól, figyelmetlen tar- lóéjjetéstől gabonatáblák ég­nek le. Technológiai előírá­sok be nem tartása miatt szénakazlak gyulladnak ki... Vagy túllépve a mezőgazda­sági tüzeseteken, a figyel­metlenségből, felelőtlenség­ből bekövetkezett súlyos ká­rok számtalan változatát so­rolhatnánk. Értékeink megóvása vala­mennyiünk feladata, köteles­sége. Ezt jogszabály is ki­mondja. Csupán a tudatosu­lás hiányzik. Lehet, hogy egy-egy esetleges kockázat árán valamit gyorsabban el lehet intézni. S lehet, hogy akkor senki sem gondolt a bekövetkezhető események­re. Pedig kellene. A tragédiá­kat, a károkat csakis meg­fontolt cselekedetekkel előz­hetjük meg. Milliókat ment­hetnénk meg, sokszor pótol­hatatlan értékeket. N. J. Az orenburgi ötödik szakasz „...Ez a munka küldetés...” Történelem egy fotóalbumban Különös o régi fényképek hatása. A féltve őrzött csa­ládi albumok megfakult, megsárgult fotói mintha egymásba fonnák az éveket, felidézik régi emlékeinket. Ahogy elnézegetjük őket, eszünkbe jutnak jelentékte­len és fontos események», amelyek csak j múlandó avagy örökre emlékezetes nyomokat hagytak szívünk­ben ... Ezt a barna fedelű, óriási fotóalbumot is őrizgette vala­mikor egy család, és mint máshol is szokás, gyakran la­pozgatták, mutogatták bará­toknak, ismerősöknek. Ám mégsem a szokásos családi al­bum ez, hiszen minden fotója Lenint és harcostársait ábrá­zolja. »Fotóalbum a forradalom első éveiből« — ezt írták a fedelére. Amit tartalmaz, do­kumentum arról a hősi és ki­mondhatatlanul nehéz idő­szakról, amelyről ma már úgy beszélünk, hogy egy új törté­nelmi korszak kezdete volt... A barna fedelű fényképal­bum több száz fotót tartal­maz, valamennyi az 1918— 1924-es esztendőkben készült. Jó néhány teljesen egyedi da­rab. A felvételeken Vlagyimir Iljics Lenin, Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszka- ja, Marija Iljicsina Uljanova, a forradalom sok kimagasló személyisége, Szverdlov, Di- benko, Krilenko, Nogin, Lu- nacsarszkij és mások látha­tók. V. M. Fofanova, Vlagyimir Iljics egykori háziasszonya (1917 október utolsó napjai­ban nála lakott Lenin) mesél­te, hogy Lenin egy alkalom­mal azt mondta neki: »Eljön az idő, amikor a mi forra­dalmunk minden napját, min­den óráját történelemként fogják majd tanulni az em­berek ...« Lapozzunk bele az album­ba. Sok-sok képen láthatjuk Lenint. A képek 1918. május 1-én, a Hodini-mezőn rende­zett katonai - parádén, a szov­jetek V. összoroszországi kongresszusán, egy katonai díszszemle alkalmából a Vö­rös téren és másutt készültek. 1918. május elseje, Moszkva. Aznap hideg, szeles ] idő volt, ám az utcákat ellepte a nép és hatalmas transzparenseket vittek a felvonulásra. Itt van egy újabb fénykép: > forradalom első évfordulója. 1918 október. A szocialista Tovább, tovább .. Minden egyes felvétel történelmi pil­lanatot örökít meg. Moszkva az ellenség fojto­gató gyűrűjében. Az ellenfor­radalom belülről méri csapá­sait. Vasutak robbannak, élel­miszerraktárak égnek porig, és mindenről tanúskodó, vá­doló eredeti fényképek. Lenin egyik beszédében ki-1 jelentette, hogy a szovjet köztársaság két ok miatt van nehéz helyzetben. Az egyik az éhség, a másik a nemzet­közi helyzet. Űjabb fotók ebből a súlyos időszakból. Moszkva éhezett, az emberek a kenyérfejadag egynyolcadát kapták. Begyűj­tő osztagok indultak a kor­mányzóságokba, hogy gabonát hozzanak a forradalom fővá­rosának. Fotók a begyűjtő osztagok indulásáról. Sokan nem tértek vissza közülük, de abból a szállítmányból, ame­lyik eljutott Moszkváig, a népélelmezési bizottság közét­Dr. Papp Ferenc, a barcsi Dráva Vegyesipari Szövetke­zet elnöke éppen az augusztus 3-i postával érkezett leveleket bontotta. Az egyik borítékból elém tett két végrehajtási ér­tesítést: a megyei bíróság végrehajtói iroda arról tudat­ta a szövetkezet vezetőit, hogy két dolgozójukat 31 800, illetve 6985 forint megtéríté­sére, illetve a perköltségek kifizetésére kötelezték. A pénz a szövetkezetnek jár, s mind­két ügy a munkahelyi döntő- bizottság állásfoglalása után — fellebbezés folytán — ke­rült a bíróságra, még évekkel ezelőtt. A határozat szerint a két dolgozó, aki a döntőbizott­ság döntésével nem értett egyet és fellebbezett, most az eredetileg kért összeget ka­matostul tartozik megfizetni... — Szövetkezeti tagjaink és alkalmazottaink túlnyomó többségének nincs és soha nem is lesz döntőbizottság élé kerü­lő ügye — tájékoztatott az el­nök. — A szalagon dolgozók közül nem akad »sértett«, in­kább a szolgáltató ágazat ad munkát a bizottságnak. Ta­valy hétszer kellett összeül­niük. Egyszer a bíróság hely­ben hagyta a döntésüket, há- ropszor a szövetkezet vezető­ségének adtak igazat, kétszer a panaszos visszavonta a be­adványát, egyszer pedig rész­ben a dolgozó igazát bizonyí­tották be. — Hogyhogy részben? keztetést szervezett az éhe- őknek. Az album is őriz egy felvételt az 1. sz. népkony­háról, amely előtt hosszan so­rakoznak a moszkvaiak. A rendkívüli megpróbálta­tások és az új élet romanti­kájának korszaka volt ez. Megjelent az első kormá­nyozható léghajó. 1918. május 26: repülőgépek zúgtak át a város fölött. Valószínűleg az egyik ilyen gépről készült az a felvétel is, mely az ünnepi díszbe öltözött várost mutat­ja. A barna fedelű fényképal- bu Leniné és családjáé volt. Abban a múzeumban őrzik a Kreml falai között, amely egykor Lenin dolgozószobája és lakása volt. (APN) — A részben helyben ha­gyás azt jelenti, hogy a pana­szos egyszerre több sérelem­mel állt elő, s ezek közül van olyan, amelyik jogos, tehát neki van igaza, más dolgok­ban viszont a szövetkezet ve­zetőségének a döntése helyes. A tárgyilagos döntés föltéte­lezi az ilyen megoldásokat, mert így igazságos. A bizottság az alapszabály­ban meghatározottak szerint működik — olvastam abban a vizsgálati összegezésben, me­lyet a járási hivatal műszaki osztálya készített nemrég az állami törvényességi felügye­leti ellenőrzés tapasztalatai­ról. A szövetkezeti döntőbi­zottságot tavaly márciusban választották újjá, öt taggal dolgozik,1 s a megállapítás szerint eredményesen. A beszélgetésbe bekapcsoló­dott Csovelák Ferenc, a párt- szervezet titkára, Dombi Géza döntőbizottsági — egyben pártvezetőségi — tag és Böhm József személyzeti vezető is. — A döntőbizottsági hatá­rozatok jó előkészítésében, a jogszerűen megalapozott ál­lásfoglalás kialakításában sze­repe van a jogtanácsosnak is, aki a Somogy megyei Ipari Szövetkezetek Jogi Irodájának képviseletében tanulmányoz­za a beadványokat, javaslatot tesz arra, hogy mi legyen a határozatban. így azután, minthogy a tények, a bizonyí­tékok alapján történik a dön­Az orenburgi gázvezeték építését a »leg«-ek munkájá­nak nevezik: a leghosszabb gázvezeték, a legvastagabb csőfal, a legnagyobb gáznyo­más. És mindez igaz is: so­rolhatjuk az imponáló számo­kat, 2700 kilométeres csőkí­gyó, Orenburgtól Husztig, 1420 milliméter átmérőjű cső. — Amit a »legszebbnek« tartunk — összegez Placskó József, a Petrolber létesít­ményi főigazgatója Ivano- Frankovszkban —, az a hét szocialista ország együttműkö­dése: öt szakaszon öt ország munkásai, szakemberei tevé­kenykednek. A tagországok kormányai három éve döntöt­tek a munkáról, s két évvel ezelőtt, nyáron jelentek meg az első építők. A vezeték jelentőségéről a bogorodcsányi telepen Bagdi Márton gázmérnök így be­szélt: — Ahhoz, hogy hazánk gázszükségletét 1980-ban fe­dezni tudjuk, az eddigieken tés, a többség tudomásul is veszi. — És aki nem nyugszik bele? — Az fellebbezhet. De az eddigiekben a bírósági ítéle­tek is a szövetkezeti döntőbi­zottság határozatainak adtak igazat — mondta Dombi Gé­za, aki már-hét éve tagja a döntőbizottságnak. Ezt a mun­kát pártmegbízatásként látja el, s időről időre beszámol a pártvezetőségnek az olyan ügyekről, melyekben pártta­gok az érintettek, vagy társa­dalmi tulajdon elleni vétség­ben hoztak határozatot. A legutóbbi pártvezetőségi ülé­sen is szerepelt ilyen téma. — A szövetkezetek vezető­ségének döntései ellen felleb­bezhetnek a dolgozók, ha nem értenek vele egyet, s ilyenkor lát munkához a bizottság. Akad két-három évig húzódó ügyünk, és vannak visszatérők is ... Lehet, hogy van, aki­nek nem tetszik a döntésünk — és ezért nem is tartozik a ieghálásabb feladatok közé a mienk —, én mégis szívesen csinálom. A szövetkezet köz­gyűlése rám ruházta ezt, és a pártvezetőség is megbízást adott rá. A többség érdekeit védi az elenyésző kisebbséggel szem­ben, akárcsak a döntőbizott­ság többi tagja. Ez, ha nem mindig népszerű is, de a kö­zösség hasznára váló munka. H. F. Megvitatta: a munkahelyi döntőbizottság A legtöbb ügyet a szolgáltató ágazat adja A gázvezeték csöveinek szállítása a Kárpátokban. felül évi 2,8 milliárd köbmé­ter földgázra van szükségünk. A Szovjetunió tudja biztosí­tani az igényeket, csupán az volt a kikötése, hogy ki-ki vegyen részt az építkezésben. A magyar csoport az ötödik szakaszon dolgozik. Első állo­másunk Guszjatyin, a máso­dik Bogorodcsány, a harma­dik Huszt. A feladat nem könnyű : három kompresz- szorállomást, vasúti kirakókát, lakásokat a kiszolgálószemély­zetnek, s megfelelő szociális és kommunális létesítménye­ket építünk. Szigeti János, a guszjatyini telep párttitkára az elsőkkel érkezett az építkezésre: — A legfontosabb az volt, hogy mindenki tudja, mi a dolga. Így először is megma­gyaráztuk: ez a munka külde­tés. A legtöbben csak annyit tudtak: jó lesz a kereset, jók a munkafeltételek. De ahhoz, hogy tartani tudjuk a határ­időt, messze az otthontól is jól, szervezetten dolgozzunk, ahhoz a legfontosabb a min­den nehézséget legyűrő, fe­gyelmezett munka volt. A pionírok megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy ma kitűnő körülmények között dolgozhatnak a magyar sza­kasz építői. Huszton az EPFU ottani vezetője, Bakó Endre Ezt mondta: — »Válogatott c spät« jött ki erre a munkára, a többség bizonyított is. Elmondhatom : ezen a munkán az a szó, hogy lehetetlen — ismeretlen. Hogy a kép teljesebb le­gyen, idézzük a műszaki el­lenőrt, Bodnár Mihályt, aki jó néhány hazai építkezésen szerzett tapasztalatokat. Az előzőkhöz fűzte gondolatait: — Itt az embernek össze kell szednie magát, és valameny- nyiükben ott a vágy, hogy bi­zonyítsanak. Nincsenek szu­peremberek. nincsenek hősök, egy munkára kész, lelkes ma­gyar »csapat« dolgozik itt. A fenti gondolatot erősítet­te meg Guszjatyinban Németh László telepvezető és Horváth Béla főépítésvezető is: — Ha számolunk, hamar kiderül, hogy az orenburgi építkezésen a magyar munká­sok 50 százalékkal magasabb termelékenységet érnek el, mint otthon. Pedig itt nem­egyszer 30 vállalat munkáját kell egyeztetni ! Hegyet kell elhordani, mo­csarat lecsapolni. Dombháton, kövek között küzd ember és gép. Szeszélyes az idő, zord a tél, forró a nyár. Meg kell birkózni a honvágy érzésével, a család utáni vággyal. Vajon mi az, ami mégis hajt, és bi­zonyításra serkent? Beglé László kubikos magyarázza : — Végtére nem magunk­nak dolgozunk! Páll Béla Guszjatyinban a három építkezés tapasztala­tait összegezi: — Hetvenötben alig tudta valaki, mire is vállalkoztunk. Először feltámadt a virtus, amely azután lassan átalakult bizonyítani akarássá. A hősi korszak, az otthon teremtés, a hórukk után eljutottunk oda, hogy ma már önállóan dönteni tudó emberek alkot­ják munkáskollektívánkat. Jó lenne sorolni a neveket, mind az 1700 emberét, aki dacol a Zbrucs, a Szeret, a Rika vizével, két esztendeje munkával írja a nagyszerű krónikát. Nagyköveteink ők, akik az internacionalizmus eszméjének erejét bizonyítják. B. U

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents