Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-27 / 201. szám

Sárga agyagnyelv Az „utazó origód” bizonyítványa Sárga agy a gny elvkent nyúlik ki Kaposvár északi ré­szén a tehermentesítő útalap­ja, második szakaszát most építik a Kaposvári Közúti Építő Vállalat munkásai. Ezen a három kilométeres távon — a Deseda és a siófoki vasútvonal felett — tizenegy- millió forintért felüljáró is készül majd. — Kétszázezer köbméter földet már belehordtunk ed­dig — jegyzik meg az útépí­tők. A sántosi elágazásnál két hatalmas deszkaállvány tör a magasba. A későbbi felül­járó egyik pillére lesz itt. A tömény fenyőillatban védősi­sakos férfiak kapaszkodnak föLfelé, vaskos kötélen óriás gerendát hórukkolnak. Az allványerdőt szinte súrolja az óvatosan el pöfögő vonat. Ab­lakaiból kíváncsi arcok kan­dikálnak ki. — Ez egy hatvancentis be­tonfal lesz — magyaráz Ko­csis József brigádvezető —, most az andrásolás és a zsa­luzás a soros. Büszkék va­wiv. la jón is, hogy kétol­dalt fogtuk meg a csizmaszá­rat, úgy húztuk ki magunkat belőle. Aztán hányszor benne- maradt a pösében a csizma ... — kacagnak. — Azért szedünk hitvány ruhát magunkra, mert olyan sárosak vagyunk néha ... — Ha kényes híd építését kapja a vállalat, csak a Ko­csis brigáddal hajlandók dol­gozni a munkavezetők ... — Nem is akarnak elen­gedni bennünket a.z egyik te­lepről a másikra. A vállalat­nál bármelyik munkavezető sír utánunk, igaz-e? — Emlékeztek, amikor a szentlőrinci felüljárónál éj­szaka fölkeltettek, egy szó nélkül mentünk. — Ha földmunka, ha árok- burkolás, ha bármi, minden­hol igyekszünk helytállni. Kocsis József, Horváth An­tal, Gelencsér József, Huszár János, Szalai József, Fonyó Ferenc és a legfiatalabb: a huszonkét éves Óvári Jóska. Két böhönyei, két nagyatádi lakos van közöttük, a többiek gyünk rá, hogy minket hív­tak erre a munkára. Ki mást hívtak volna, ha nem a tröszt kiváló brigád­ját? A héttagú közösség tagjai nem beszélnek szívesen ma­gukról. Velük dolgozik Hor­váth János ács és Scheiber Jenő nyugdíjas hídépítőmes­ter. ök mondják: — Sokféle közösséggel volt dolgunk, de egyik sem volt olyan megbízható, mint ők. Bs van bennük valami ma­kacsság ... — Történetet me­sélnek egy »kutyanehéz« te­repről. Átereszt kellett építe­ni olyan cudar feltételek kö­zött, hogy maga az építésve­zető vágta oda a munkát. Amikor elkeseredetten elro­hant, Kocsisék nekiveselked­tek a lehetetlennek. — Nem kellett sohasem mellettünk állni, hogy csinál­juk — csatlakoznak a beszél­getéshez a brigád tagjai. — Odáig kevés ember méht el, ameddig mi. Dolgoztunk olyan segesdiek, ötvöskónyiak, lábo- diak. Régebben »heteitek«, de már jó ideje autóval szállít­ják őket naponta a munka­helyre. — Legelőbb Nagyatádon Gelencsér bácsi száll föl a teherautóra biggyesztett bódé­ba, hajnali ötkor. Legutolsó Fonyó Böhönyén, és ameny- nyivel később indul, annyival korábban ér haza. Ennek mindenben szerencséje van — ugratják társukat — Hanem tudja, ilyenkor még megjárja a bódé, de ha majd morco­sabb idők járják... — Tár­sai leintik a panaszkodott — Kisbuszt ígérnek, meglá­tod, az is meglesz nemsokára., És az jobb volt amikor szál- ' lásoltunk? — Dehogy volt jobb. Elvit­tük a szalonnát hétfőn, azt ettük reggelire, ebédre, az­után este, ha fáradtak vol­tunk, akkor is annak estünk neki. Emlékeztek? Az asztal­tűzhelyen már annyi volt az edény, hogy legföljebb az oldalára lehetett volna még akasztani. — A brigád története ti­zennégy éve kezdődött. A Széchenyi nevet választottuk. Mióta elhatároztuk: nem­csak munkabrigád leszünk, hanem szocialista brigád, másképp alakult még a mun­ka menete is. Egymáshoz va­gyunk kapcsolva. Meg az is biztos, hogy nem igyekeztünk volna úgy a tanulással sem, ha megmaradunk munkabri­gádnak. Büsziták arra, hogy három szakmunkás van közöttük, sőt a brigádvezető és Horváth An­tal az idén Budapesten még a hídépítő szakmunkás-bizo­nyítványt is megszerezte. Óvári József a két lánya mel­lől. jár el az iskolába, és a vizsgán a legjobbak között szerepelt. Haragszanak két fiatal társukra: Szalaira és Fonyóra, mert nőtlen ember létükre nem vállalják a tanu­lást. Finoman beolvasnak ne­kik, s mert. azok mœt is hú­zódoznak, elviccelik a beszél­getést. — Ha asszony lenne mellet­tük, az rábeszélné őket, hogy igyekezzenek előbbre jutni, de addig megy jól nekik, amíg a pénzt hátrarakják a farzsebbe... A keresetre terelődik a be­szélgetés. Valamennyien ha­zaviszik havonta a három és fél ezret. Télen a kéthónapos fagyszünetre hatforintos órabért kapnak. Ilyenkor az erdőre járnak vagy bort fej­tenek, disznót vágnak. De volt olyan enyhe tél, hogy le sem álltak. A hét ember közül hat­nak van a lején svájcisapka, egyedül Gelencsér bácsi védi a szemét a nap ellen simlé- deres sapkával. Dicsérik a kerek, »villámhárítós tökfe­dőt-«, hogy vékony, levegős. Ezt hordják a védősisak alatt is. És hogy mit építettek meg védősisakban, svájcisapká­ban? Sorolják. Néhányat föl­jegyeztem : Barcs, Nagyatád és Marcali központja, Barcs­tól a bodai leágazásig húzódó szakasz, a szentlőrinci felül­járó. A kőkúti úton végig ők építettek mindent : átereszt, műtárgyakat. Építették a 6-os utat, most pedig jó néhány évig Kaposvár és környéké­nek útjai alakulnak a kezük alatt. Gombos Jolán Az első körzeti párthelyiség Politikai központ a város közepén Az új klub. A megye egyik legszebb párthelyisége Nagyatádon ta­lálható. A Ko­rányi utca egyik »üres« föidszintű épü­letének okos beépítésével jutott otthon­hoz a három körzeti alap­szervezet száz tagja. Eddig mindhárom szervezet »al­bérlő« volt, a városi pártbi­zottságon, a konzervgyár­ban, a fegyve­res erők klub­jában. A fél­millió forintos beruházás nagy változást hoz • a körzetek éle­tébe, lehetősé­get ad arra. hogy a város- központban le­vő, minden­honnan elérhető párthelyiség politikai központtá váljon. — Ez az első körzeti párt­helyiség a városban — mond­ta Dorcsi Sándor, a városi pártbizottság titkára. — A há­rom alapszervezetben tevé­kenykedő kommunisták a vá­rosi párttagság tíz százalékát teszik ki, s a közös és a sa­ját rendezvényeiket is a mai kornak megfelelő körülmények között tarthatják meg. A ta­nácsterem kiválóan alkalmas a pártnapokra, a közös tájé­koztatókra, melyeken a kör­zetek kommunistái gazdasági, külpolitikai és egyéb témák­ról hallhatnak. Az a jövő út­ja, hogy néhány kis alapszer- 1 vezet kommunistái is a három körzet valamelyikében tevé­kenykednek majd, s még ez a mostani helyiség sem lesz elegendő. A pártbizottság már gondolt arra, hogy a Kossuth Lajos utcában is építsen majd ilyet a lehetőségek szerint Sick otros és Jó elképzelés valósult meg a város első púrthelyiségeben. Szakonyi László, a Nagyatádi TÖVÁL főmérnöke készítette a terve­ket társadalmi munkában. A jó beosztáson kívül a környe­zet szépségéré is nagy gondot fordított. A világítás, a meny- nyezet burkolata, a színek jó kiválasztása teszi a kellemes összhatást.- A hatalmas üveg­felületek pedig sok fényt ad­nak. A titkároknak berendez­tek egy irodát, mindegyik kü­lön szekrényben tarthatja az iratokat. Nemsokára írógép is kerül az asztalra. Varga Imre, a KÖGÁZ ki­rendeltségvezetője sokat segí­tett a gázfűtés megtervezésé­vel. A jó minőségű és gyors munka a Komfort Ipari Szö­vetkezetét, a KÖGÁZ kiren­deltségét dicséri. A szocialista brigádok mindent megtettek, hogy augusztus 20-ra átadhas­sák a várva várt helyiséget. Az avatáson sok régi párttag, veterán vett részt, s az egyik asszony könnyezve mondta : Milyen nagy öröm ez azoknak, akik sok megpróbáltatáson mentek keresztül. Ide mindig elmehétnek, találkozhatnak a régi harcostársakkal. Egy héttel az átadás után már sok elképzelés született. A városi pártbizottság titkára így foglalt össze néhányat: — A pártbizottság összeál­lít egy programot, mikor ki tart rendezvényt a helyiség­ben. Itt alakítjuk ki a pro­pagandisták módszertani mű­helyét. A klubban van könyv- szekrény, ebben helyezzük el a . marxizmus-leninizmus klasszikusainak műveit, azután a legfontosabb politikai köny­veket, a szemléltető eszközö­ket, térképeket, táblázatokat. A propagandistákat is mindig ide hívjuk meg továbbképzés­re. Szeretnénk, ha lenne egy filmvetítő gépünk is. Ha nem tudunk vernéi, akkor kölcsön­kérünk. s hétfőnként politikai, ismeretterjesztő filmeket ve­títhetnénk, s az ajtó minden­ki előtt nyiti'a állna. A be­rendezés százezer forintba ke­rült. A Somogy megyei Ipar­cikk-kiskereskedelmi Vállalat egy televíziót ajándékozott, a Somogy megyei Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalat is ígért ötezer forintot, ebb.ol rá­diót, lemezjátszót, társasjáté­kokat vehetünk. Az állaim kiskereskedelmi partszerveze, szintén Itt kap otthont. Ter­mészetesen rendelünk napua- pokat, beszerzünk könyveket. hogy a klub vonzó legyen megfeleljen a politikai közpom feladatának. S hogy mindig időben nyitva legyen a párt- helyiség ajtaja, megbízunk va­lakit a gondnoki teendők el­látásával. A három párttitkár közül Vajda Józseffel beszélgettem. Egy éve áll az 1. számú kör­zet élén, s jól ismeri a másik két alapszervezet életét is. — Nagyon örülünk az űi otthonnak, eddig ugyanis nem volt külön helyiségünk. Mi például negyvenen vagyunk, v a pártbizottság vb-termében jöttünk össze.... A múltkor* taggyűlésen bejelentettem hogy elvtársak, a következői már az új helyiségben tartjuk Van is érdeklődés. Mondja a titkárhelyettes, hogy több pár- tonkívüli megkérdezte, amikor az avatás előtt takarítottak, rendezgettek: ők is bejöhet­nek majd. A városban nincs klub az idősebbeknek, így most ide vonzhatjuk őket tájékoz­tatókkal, programokkal. S ha lesz újság, társasjáték, az bi­zonyos, hogy szívesen benyit» nak hozzánk.... A körzeti alapszervezetek munkamódszere sokat fejlő­dött az utóbbi időben. Vajda József elmondta, hogy a 2. számú körzet párttitkárával. Solymosi Lajossal javasolták : hívják meg a párttitkárokat a tanácsülésekre, a népfront el­nökségi üléseire. Ez most már kialakult rendszer, s az új he­lyiségben mód lesz a tanács­tagokkal, a népfrontaktívák­kal való találkozásra, tarthat­nak várospolitikai tájékozta­tókat is. — A körzetben tevékeny­kedő párttagok csalt akitor vé­gezhetnek jó meggyőző és mozgósító munkát, ha tájéko­zottak. Kommunistáink na­gyon szeretik a várost, sok­szor elmondják, mit látnak, mit javasolnak. S természete­sen azt is hozzáteszik, mit vál­lalnak szívesen társadalmi munkában. A most átadott klub a pártonkívüliekkel való beszélgetésre is alkalmas, s erről sem feledkezünk meg. Mi, titkárok, ott leszünk egv- két órát. válaszolunk a kér­désekre. Egv hete nyílt meg a párt- helyiség, s már annyi a terv. hogy egyévi programot Is ki­tesz. Az a fontos, hogy a ki­sugárzó erő minél hamarabb érződjön a város életében. Lajos Géza \ Tiszteletjegy a külföldi partnereknek A három hét múlva, szep­tember 16-án megnyíló őszi Budapesti Nemzetközi Vásár elővételi belépőjegyeinek el­osztása, postázása megkezdő­dött. A Hungexpo főpénztára eddig mintegy húszezer szak­mai belépőjegyre kapott megrendelést a vállalatoktól, intézményektől és szövetkeze­tektől. Ezek a 60 forintos szakmai jegyek egynapos lá­togatásra érvényesek, s ezért a vállalatok az üzleti és a kooperációs kapcsolatok fej­lesztésében legjobban érde­kelt szakembereiknek eddig 1500 szakmái bérletet is ren­deltek. (A nagyközönség be­lépőjegye változatlanul 15 forintba kerül.) A fogyasztási cikkek nagy nemzetközi seregszemléje el­sősorban a nagyközönség vá­jára. de a Hungexpo kedvező lehetőségeket nyújt a szak­emberek és az üzletemberek találkozóira, hivatalos tár­gyalásaira is. Szeptember 19- én, 20-án és 21-én ugyanis szakmai napot tartanak, ami­kor reggel 9 órától déli 1 óráig csak a szakmai jeggyel rendelkezők léphetnek be a kiállítás területére, így zsú­foltság nélkül, zavartalanab­ba bonyolíthatják le megbe­széléseiket. A szakmai prog­ramot a korábbinál is gondo­sabban készítette elő a Hung­expo, mert felkérésére a kül­kereskedelmi vállalatok is aktívan részt vettek ebben a munkában. A tavaszi BNV-n bevált tapasztalatok szerint ezúttal is több száz névre szóló látogatójegyet, tisztelet- jegyet küldtek külföldi part­nereiknek. Tavasszal 500 meg­hívott használta ki • ezt > a le­hetőséget, a várhatóan az őszi BNV alkalmából #em lesz kevesebb az ilyen látogató. fl „fehér por” diadaiútja ADATOK igazolják, hogy a megye mezőgazdasági terme­lésében kiemelkedő szerepet kapott a növényvédő szerek al­kalmazása. A mintegy 100 000 hektárnyi kukoricaterület 100 százaléka kap vegyszert. A ka­lászosoknál valamivel kisebb ugyan az arány, a 8—10 évvel ezelőttihez viszonyítva azon­ban itt is több mint kétszere­sére nőtt. Ma már teljes mér­tékben megoldott a nagyüze­mi burgonya, a szója, a borsó, a cukorrépa vegyszeres nö­vényvédelme. A kapát, a hajlongó, gyomlá­ló asszonyokat felváltotta a mindent tudó »fehér por«, mert aligha lehetne embert ta­lálni, aki vállalkozna ezekre a munkákra. A vegyszeres gyomirtás nem luxus, hiszen a drága nagyüzemi művelés minden nyeresége elveszhet egy betakarítás előtti járvány miatt. A Somogy megyei Nö­vényvédő Állomás munkája és feladata, hogy ezt a tevé­kenységet szervezze, irányítsa. Tóth István, az állomás fő­mérnöke elégedett a jelenlegi helyzettel. — Szigorúak a növényvédel­mi előírások, de betartják az üzemek, sőt eleget tesznek a nemzetközi előírásoknak is. Nem könnyű feladat egy nagy­üzemben úgy kialakítani a technológiát — és azt be is tartatni! —, hogy a termék megfeleljen az exportkövetel­ményeknek. Tavaly több mint nyolcezer vagon növényi ■ ter­méket szállítottunk külföldre, s meggyőződésem: a korszerű növényvédelem nélkül ez lé­nyegesen kisebb mennyiség­ben sikerült volna. — A növényvédelem, a kü­lönféle zacskós »porok« tehát termelőeszköznek számíta­nak? — Igen! S örömmel mond­hatjuk, hogy erre a munkára mind a műszaki-anyagi, mind a személyi feltételek messze­menően biztosítottak. Hogy ez mennyire szükségszerű volt, azt éppen a termelési rendsze­rek nagyobb eredményei mu­tatják. Az iparszerűen szerve­zett munka révén a termelés koncentrálódott, egy-egy na­gyobb körzet azonos növény­fajtát állit elő. Ez az intenzív termelés pedig — nagy adagú műtrágyák, jó képességű, de érzékenyebb fajták — egy esetleges járvány szinte min­den lehetőségét »megteremti«. Az ilyen helyeken napra, órá­ra pontosan be kell tartani a növényvédelmi ütemtervet. Az utóbbi öt év alatt a nö­vényvédő szerekre fordított összeg nagysága a kétszeresé­re nőtt, s ma már megyénk­ben meghaladja a 160 millió forintot. Ugyanígy növekedett a kezelt területek nagysága is. 1971-ben mintegy 200 ezer hektárt láttak el valamilyen vegyszerrel, míg tavaly már 387 600 hektárt, ami gyakorla­tilag azonos a megye nagyüze- mileg művelt területével. — Pedig a növényvédő sze­rek elterjesztésében éppen nem a területek növelése a fő cél — teszi hozzá Tóth István. — Inkább a szerek hatékony­ságának növelésével a mennyi­ség csökkentése. Azaz, ne kell­jen egy adott területet tizen­ötször-hússzor kezelni. Sajnos gyakori, hogy egyfajta szert a gyomnövények »megszok­nak«, s újabbat kell kifejlesz­teni. Ez egy állandó folyamat, ami természetesen egyre jobb eredményeket hoz. Ma már a gabonaféléknek teljes védel­met adó készítmények kapha­tók. Ez alatt természetesen nem egy, hanem több szer együttesét kell érteni. Ilyen például a Dicuran-Dikotex együttes. — Azt tartják, a kemikáliák »túlzott« felhasználása előbb- utóbb megbosszulja magát. — A túlzott felhasználás bizonyára nem kedvező. A ne­hezen bomló szénhidrogének, a DDT betiltása óta azonban alaposan megváltozott a hely­zet. Ma több mint 300 készít­ményt ismerünk, s ezek meg­határozott időben lebomlanak. Utóhatásuk így egyáltalán nincs. Sokat foglalkoztak vele, s természetesen ma is téma, hogy a szerek miképpen hat­nak az emberi szervezetre. Ezt jelenleg több szerv vizsgálja. A szerves foszforsavészter ro­varölő szerek elterjedésével az élelmezés-egészségügyi vá­rakozási idő is megoldódott. Nem- kell félni attól, hogy a permetezett gyümölcs valakit meg mérgez. 1976. január elsejével kap­csolták a növényvédelemhez » műtrágyázás témáját is. ) — A talajerő-visszapótlás­nak eddig nem volt gazdája, pedig a legkényesebb és leg­lényegesebb pontja a terme­lésnek. Korábban meglehetős gondokat okozott a tárolás. Amíg a növényvédő szereket mindig zacskókban árusítot­ták, a műtrágyáknak csaknem 70 százaléka a szabad földre került. Ezen a téren szeren­csére már sikerült előbbre lépni, jelenleg mindenütt al­kalmazzák a fóliatakarókat, amelyek révén a veszteség csökkent. KORÁBBAN az országos fölmérések szerint 15—20 szá­zalékra becsülték a vesztesé­get. A jelenleg mért legna­gyobb veszteség 5—8 százalék­nyi volt az egyik megyében. Ez tehát az eredmény, megáll­ni azonban mégsem szabad, mert mint az állomás főmér­nöke említette, a táblákon ta­vasszal látható »sárga-zöld csíkok« mutatják, hogy nincs még minden rendben a ki­szórással. Bizonyára az egyik megoldást jelenti majd a ta­valy fokozottan elterjedt heli­kopteres, repülőgépes módszer. Bencsik András

Next

/
Thumbnails
Contents