Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-25 / 199. szám
Bírálatban többször... Erények és gyengeségek •A szocialista brigádmoz- galom a szocialista munka- verseny legmagasabb tormája« — hangsúlyozta az MSZMP XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója. Nem is igen akad olyan ember az országban, aki vitatná e mozgalom erényeit; szerepét a termelőmunkában, jelentőségét az igényesség, a tudásvágy fölkeltésében, hatását a szocialista embertípus formálásában. Azzal, hogy most mégis a gyengéit tesz- szük szóvá, nincs más célunk, mint a jobbítás szándéka. Mint minden mozgalom, ez is átesett néhány »-gyermekbetegségen«, amelynek legtöbbjét sikeresen leküzdötte, nyomtalanul kiheverte. Van azonban néhány, amelynek jegyeit, következményeit — helyenként — máig is magán viseli. Az első: a formalizmus. Megnyilvánulási módjai változatosak: a semmitmondó felajánlásoktól a »csicsás« brigádnaplóig, a gépiesen kipipált vállalásoktól a látszat- eredményekig. Mire gondolunk? Például a brigádszerződések olyan pontjaira, amelyeket végrehajtani nem felajánlás kérdése, hanem a Munka Törvénykönyvben rögzített, elemi kötelesség. Hány brigádszerződésben olvasni még ma is ilyeneket: »A brigád tagjai vállalják, hogy a munkából nem késnek, a munkaidőt végigdolgozzák, s betartják a munka- védelmi előírásokat«. Vagy *A brigád tagjai küzdenek az igazolatlan hiányzások ellen.« Azután: »A brigád vállalja, hogy éves termelési tervét időarányosan és jó minőségben teljesíti.« A másik virulens gyermek- betegség: a látszateredmények hajszolása. Magyarázat helyett hadd beszéljenek itt is a példák. Nagy múltú, országosan ismert ipari üzemek szocialista brigádjai is beleesnek olykor abba a hibába, hogy túl sokat markolnak, s keveset fognak. Erőltetik például az író—olvasó találkozót — mint a kulturális vállalások leg- rangosabbikát —, ahelyett, hogy megnéznék: hogy is állnak a tanulással kapcsolatos felajánlások teljesítésével ? Pedig nem ártana, mert még mindig gyakori, hogy a brigádtagok némelyikének hiányzik a nyolcosztályos — alapfokú! — végzettsége. Míg mindig a kulturális vállalásoknál maradva : gyakori, hogy a brigád kulturális kötelezettségét kizárólag közös színházlátogatással véli teljesíteni. Még olyan üzemekben is erőltetik a színházlátogatást, ahova a dolgozók húszharminc községből járnak munkába. A színház azután többnyire a Nagymező utcában székel, s a kulturálódási szolgálni hivatott darab valamelyik operett. A fő az, hogy beragaszthassák a jegyeket a brigádnaplóba. Az viszont senkinek sem jut eszébe, hogy megnézze: vajon hány brigád tag rendszeres olvasója a szakszervezeti könyvtárnak? A harmadik gyermekbetegség : a közösségi szellem, a kollektivitás fejlesztésének leegyszerűsítése. Arra gondolok, amikor a brigádtagok barátságát kizárólag fehér asztal mellett akarják erősíteni. Jobbik esetben a házastársakkal együtt szabad szombaton, rosszabbik esetben — és mit tagadjuk: ez a gyakoribb — »zártkörű mulatság« keretében. Az ürügy sokféle: »minek elaprózni a jutalmul kapott brigádpénzt, inkább »dobjuk fel, gyerekek«, vagy »költsük el Sándor-nap, Jó- zsef-nap, legénybúcsú, katonai bevonulás, leszerelés örömére«. Eleve méltatlan e mozgalomhoz, amikor a közösségi szellemet a családi élet — esetleg a családi béke! — rovására próbálják erősíteni. Én nem szeretem az olyan közösséget, amely férficinkosságon alapszik, álszentül »brigádösszejövetelnek« becézi az italozást, s elítéli, valósággal kiközösíti azt a brigádtagot, aki nem kíván részt venni benne. Én az olyan közösségi megnyilvánulást pártolom, amely épít a társadalom legkisebb egységére, a családra, s amely, többet nyújt néhány féldecinéi, másnapos emlékeknél. A majálisokra, autóbuszos országjáró kirándulásokra gondolok, a közös balatoni víkendekre. vagy a valamelyik brigádtag telkén rendezett szalonnasütésre. A barátság, az összetartozás érzésének szép megnyilvánulása az is, amikor a brigádtagok kölcsönösen segítik egymást a »fészekrakásban«: a házépítésben. Ismerek olyan brigádot, amelynek tagjai már négy munka iá rsuknak építettek otthont szabad idejükben. Olyat is, amelynek egyik, fiatalon leszázolékolt tagjai évek óta ugyanúgy részesül a brigádjutalmakból, prémiumokból, mintha még mindig társaival együtt dolgozna. Az ilyen gesztusok adják a szocialista brigádmozgalom igazi rangját, tekintélyét! Ny. É. Rendeletek útvesztőjében Hire fordítsuk a támogatást? Csíkos mell A Siófoki Városi Tanács Költségvetési Üzemének sokágú tevékenysége közül a legismertebb o köztisztasági részleg munkája. Nem véletlen. Az »átlagpolgárt«, különösen azt, aki csak az üdülési idényben él Siófokon, nem nagyon érdekli, hányféle fontos feladata van még az üzemnek azon kívül, hogy tisztán tartja az utcákat, gondozza a parkokat. Viszont e munka színvonaláról naponta meggyőződhet. Megállapíthatja, hogy tiszta-e a Balaton fővárosa, avagy piszkos? Hogy gondozottak-e a parkok, vagy elhanyagoltak? Szóval a kommunális üzemegység, melyhez a köztisztasági és a parképítő részleg tartozik, a közvélemény »szeme előtt« végzi munkáját, és naponta részesül dicséretben vagy bírálatban. Valljuk meg: bírálatban többször, mint dicséretben. A központ délután A köztisztasági részlegnek a gépkocsivezetőkkel együtt 75 dolgozója van. ök hordják el a szemetet, seprik, locsolják az utcákat. Ennyien vannak akkor is, amikor Siófok huszonötezer lakosú kisváros, és ennyien, amikor 120—150 ezer ember zsibong, tülekedik, szemetel az utcákon. Megfigyeltem: Siófok a reggeli órákban általában tiszta, ugyanis hajnali háromkor elindulnak a seprő gépkocsik, négykor a locsolók, ötkor pedig a szemétgyűjtő autók. Igyekezniük kell, hogy kilenc órára végezzenek a legfontosabb teendőkkel, mert »próbálna meg« teszem azt egy locsolóautó kilenc óra után végigrobogni a Fő utcán! A 'központban ilyenkor már egy utcaseprőnek sincs helye, nemhogy egy gépmonstrumnak. Siófok izzó. sűrű élete különösen a víztorony körül, a központban zajlik. Itt vannak a legnagyobb üzletek, itt a legtöbb mozgóárus, és — érthetően — itt gyűlik össze a legtöbb szemét. Délutánra egy-egy csomagolt édességet, » kedvű üdülők. Talán mondanom sem kell, a műkő vályúkban virágok is voltak. Sokan segítenek Szépiáktól Bálatonvilágosig 8 km széles, 17 km hosszú területen dolgozik á kommunális üzemegység. Háromszázhúsz utca tisztaságáért felelősek. Nem csekély feladat ez, különösen g főidényben. A lakosság segítsége nélkül szinte lehetetlen kifogástalan munkát végezni. De vajon segit-e a lakosság? Vagy szívesebben bírál, méltatlankodik? — Sokan segítenek nekünk — mondja Pálinkás Gyula, a kommunális üzemegység vezetője. — A saját területüket rendben tartják, nem várnak mindent a kösztisztaság munkásaitól. Ezért nagyon hálásak vagyunk. Persze, olyan háztulajdonos is akad, aki még a kötelező munkákat sem végzi el a portáján, mondván, hogy azért fizet városfejlesztési adót, hogy elvégezzék helyette. Sok gondot okoznak az úgynevezett illegális szeméttelepek is. Általában maszek fuvarosok alakítják ki ezeket a szemétdombokat, építkezési törmelékből, kerti hulladékból. Elvállalják a fuvart, de nem viszik ki a Balatonsza- badi határban Jevő telepünkre. Közismert, hogy eddig minden évben három hónapig arra kötelezték az üdülőtulajdonosokat, hogy havonta helyiségenként 3 forint 50 fillérrel járuljanak hozzá a szemét- gyűjtés és -szállítás költségeihez. Az élet sugallta azt a tanácsi rendeletet, amely szerint az idén már 5 hónapig (május 1-től szeptember végéig) kell fizetni ezt a minimális hozzájárulást. Sokan nem vettek tudomást erről a rendeletről. És bizony szinte naponta akad egy-egy villatulajdonos, aki nem átallja két- ségbevonni a jogosságát, s szenvedélyesen harcol tíz-tizennyolc forintért (í). Máskülönben talán ő a legélesebb szemű kritikusa Siófok köz- tisztaságának ... „Inkább mosogass..." Mint a legtöbb Balaton-par- ti üzem, vállalat, a költségvetési üzem is munkaerőgonddal küszködik. Ezt még tetézi az a furcsa, megkövesedett nézet a köztudatban, amely általában a köztisztasági dolgozókkal kapcsolatos. »Nem divat a csíkos meilény«, senki sem »töri össze« magát avégett, hogy szaknyelven kézi tisztító, köznyelven utcaseprő lehe'ssen. És egyelőre semmi remény arra, hogy ez a munka népszerűvé váljon, a meglehetős bérszínvonal ellenére sem. Pálinkás^ Gyula elmondta, hogy néha a gyerekek beszélik le szüleiket a »csíkos mellényről«, mert szégyellik társaik előtt. Másokat a testvérek, rokonok mondván : »inkább mosogass valamelyik üdülőben, mint utcát söpörj, vagy .parkot gereblyézz/« Néhány évvel ezelőtt nyaranta hatvan-nyolcvan diák dolgozott az üzemegységben. Az idén már csak tizenhatan vállaltak munkát. Egy asszony nemrég azért hagyta ott a munkahelyet, mert egy falubelije rákiáltott az utcán, sünikor éppen a virágok tövét ka- pálgatta: »Hót ezért hagytad el a falut, hogy itt is kapálj?!« Régebben az állattartók szívesen lekaszálták az árkok partján nagyra nőtt füvet a szénáért. Ma már senkinek sem kell az utcai széna, a jó fuvaros lucernát etet a lovaival. összesen két kaszásunk van, két öregember. Pedig ahol a gépekkel nem lehet dolgozni, ott ma is kaszásra van szükség. A fiatalok nem tudnak kaszálni,’ de ha tudnának, akkor sem tennék. ... És mégis... A Balaton fővárosában hajnalonta útnak indulnak a seprő- és locsolókocsik. hogy kilenc órára átadhassák az utcákat a világvárosi forgalomnak. Szapudi András Harminckét kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezet gazdálkodik a megyében, összesen 308 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik ezekben a gazdaságokban, arányuk a területhez és a tagság létszámához viszonyítva körülbelül azonos a megyei átlaggal. A követelmény azonban az, hogy minél több jó szakember dolgozzon ezeken a helyeken, ellensúlyozva a kedvezőtlen körülmények okozta hátrányt. Egy 1971-ben kiadott MËM- rendelet biztosította, hogy az ezekben a termelőszövetkezetekben elhelyezkedni kívánó fiatal szakemberek állami fizetéskiegészítést, valamint — ha pályakezdőkről van szó — letelepedési segélyt kapjanak, a termelőszövetkezet pedig — ugyancsak állami támogatással — lakást építhessen a számukra. Somogybán az utóbbit tartották a leglényegesebbnek, olyan meggondolás alapján, hogy az a fiatalember, aki egyszer lakáshoz jutott, gyökeret ver valamelyik gazdaságban, ott is marad. Az is igaz, hogy nem mindenütt volt így: sokan megijedtek a nehéz körülményektől, de még többen maradtak. Számokkal lehet bizonyítani, ' hogy jóval több fiatal szakember állt munkába, 95 új lakás épült számukra. Azok közül, akik 1971-ben fiatal szakemberekként kerültek a tsz-ekbe, sokan már vezető beosztásban vannak. A rendelet Somogybán meghozta a gyümölcsét. 1976-ban módosították a rendeletet. A jól bevált módszerek közül több megváltozott. A lakásépítés ugyan riem, de kisebb lehetőséget biztosít a kezdők egyéb támogatására. A rendelet alkotói elsősorban azt tartották szem előtt, hogy a kedvezőtlen adottságú tsz-ekben dolgozók fizetése érje utói a többi gazdaságban élőkét. A rendeletnek ezt a részét egyébként néhány tsz teljesen félreértette, és az államra akarta hárítani a szakemberek fizetésének egy részét. A módosított rendelet már nem szorgalmazza, hogy az egyetemről, főiskolákról kikerült szakemberek rosszul gazdálkodó gazdaságokba kerüljenek. (Pedig aki ott marad, nem ijed meg a nehézségektől.) Aki egyszer jól gazdálkodó tsz-be került, nehezen adja föl helyét egy kevésbé biztonságos, kedvezőtlen adottságúért. Tehát marad a régi helyzet: a fiatalokat megfelelő körülmények biztosításával kell hívni kedvezőtlen helyekre is. Az anyagi támogatás mennyisége, a felhasználás a rendeletmódosítással jelentősen csökkent, így várhatóan a jelentkezés is csökken. Ésszerűtlen felfogás takarékoskodni a szakértelemmel. És lassítani a kedvező folyamatot, elvonni a meglevő kedvezményeket. Megfelelő szakember nélkül a legkorszerűbb beruházás sem üzemeltethető gazdaságosan. A kevésbé jól működőhöz meg kiváltképpen kell a jő szakember. S. M. jégkrémet kínáló mozgóárus körül elfedi az aszfaltot a papírhulladék. A nemrég elhelyezett billenő szemétkosarakat sem fedezte föl még az utca népe. Sokan inkább a virágágyásokba szórják a papírt, a parképítők nem kis bosszúságára. Egyébként a negyventagú parképítő részlegnek ugyancsak kijut néha a kellemetlen meglepetésből. Legutóbb például a Zsilip sétányon az előző nap gondosan elhelyezett, negyven műkő virágvályúból reggelre tizenhármat felborítottak a dévaj Japán lámpagyártó gépsor Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Budapest! Fényforrás Gyárának normúllárn- paüzemében megkezdte próbaüzemét az egymillió dollárért vásárolt japán lámpagyártó gépsor. A korszerű berendezésen óránként 900 Tungsra-Par lámpa készül. Az izzó alkalmazható kirakatok, kiállítási termek megvilágításánál, s nagy előnye, hogy burkolat nélkül használható a szabadban is. A tervek szerint az új gépsor 1978-ban 3 millió Tungsra-Pat lámpát gyárt majd. Képünkön: Japán sserelő ellenőrzi a gép működéséi. Háromezer hektárra növekszik az idén a védett természeti értékek területe Befejeződtek az országos biológusnapok A környezetbiológia gondjaival és feladataival foglalkoztak szerdán Veszprémben az országos biológusnapok utolsó ülésszakán. A XX. jubileumi ülés több mint háromszáz résztvevője — köztük sok külföldi vendég — érdeklődéssel hallgatta meg Rakonczay Zoltánnak, az Országos Természetvédelmi Hivatal elnökének előadását, aki ismertetve a magyar természetvédelmi jogalkotás magas színvonalát, hangsúlyozta, hogy a korábbi alkalomszerű munkát tervszerűség váltotta fel. Részletes fölmérés és program készült, eszerint 1990-ig félmillió hektárra, az ország területének mintegy öt százalékára terjesztik ki a természetvédelmet. Jelenleg a feltérképezett területnek a fele élvez védettséget. Ez év végéig 300 000 hektárra növelik a védett természeti értékek területét. Különös figyelmet szentel a természetvédelmi hivatal a Balaton és a Bakony vidékére. Ezt bizonyítja, hogy Veszprém megyében az idén I 12 000 hektárra terjeszti ki a törvényi védettséget. E körzetben már 20 olyan természeti értéket nyilvánítottak védetté, amely országos jelentőségűnek- számít. Ilyen ritkaság például a szentgáli ti- szafás, amelynek 100 000 darabos faállományához hasonló erdő egy körzetben csak a Kaukázusban található. Tájvédelmi körzetté nyilvánították Tihany és Badacsony után Szentgyörgyhegyet. A Kis-Ba- laton védett területét 7500 hekárra terjesztik ki. Tervké-, szül a Kis-Balaton eredeti állapotának visszaállítására. Ennek a több milliárd forintot igénylő munkának azonban még csak az előkészületei kezdődhettek meg. A magyar természetvédelem gondjai között megemlítette a hivatal elnöke a vizek és a vízpartok védelmét. Egyre szűkülnek a szabad vízpartok, s jobbára már csak a Tisza mentén találni érintetlen szakaszokat. A Balaton csaknem 200 kilométeres partvonalából mindössze 30 kilométernyi a beépítetlen szakasz. Ezen a területen a természeti állapot fenntartásáról fokozottabban gondoskodnak. Védetté nyilvánítják a Tihanyi és a Szigligeti öböl vízterületének egy részét, továbbá a Zala-torko- lat és a Kis-Balatonnak a nagy tóhoz csatlakozó területszakaszát. Országos konferencia Veszprémben Veszprémben, a vegyipari egyetem aulájában szerdán megnyitották a III. országos gyógyszerügyi konferenciát. Az ünnepélyes megnyitó után a plenáris ülés első előadását Harangi György, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője tartotta. A féléves tapasztalatok birtokában összegezte az 1977. január 1- én életbe léptetett gyógyszerellátás új rendjének eredményeit. Elmondotta, hogy a tapasztalatok birtokában a szakemberek megállapították: az egészségügyi hálózatban az »átállás« zökkenőmentes volt. Az előadó hangoztatta: az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az új rendszer bevált. A felmérések szerint az üzemorvosok, munkája a receptfelírások elmaradása következtében 25—30 százalékkal csökkent.
