Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-20 / 196. szám
Esküvő a táborban Képeslapok Csökölyből A híres csökölyi fehér gyász viseletét már csak egy asz- szonynál leltük föl. Kati néni egy nagy ládában őrzi a régi ruhát, melyről azt tartja a néprajz, hogy török idők hagyománya. Az öregek még viselték. Kati néninek — aki már majdnem hetvenéves — az édesanyja hordta. Szőttes abroszok, fehér, fekete váll- kendők közül kerül elő az ing, az alsó és felső szoknya, az atalvető. Miközben öltözik, a mellén is keresztbe vet egy tehér kendőt, csak utána jön a takaró gyolcs. — Minek? — Hát, hogy jobban mutasson. Tudja, a fényképezés miatt ... Kati nénit sokan fényképezték. Címlapra is kérült valamikor a 30-as évek elején. Olyan, mint a népviseletbe öltöztetett maneken. Azóta is sztár. Moldoványi Domokos filmjében szerepelt, fényképezik olaszok, németek, még vietnamiak is jártak nála. Az öltözködés nem megy gyorsan. A sokholmit sem lehet visz- szapakolni egyik pillanatról a másikra. Ára van. Még ha újságfotóról van is szó. — Itt eddig még mindenki fizetett — mondja öltözködés közben. Ja, persze, az más. Kati néni egyébként egy profi színész magabiztosságával viselkedik a gép előtt. A filmrendező is elismerte, jól alakítja fehérben a gyászoló asszonyt. — Ha gyász van, akkor nem lehet rihegni-röhögni — zárja le a kérdést, miközben modellt áll a fotósnak. Muzikár Márta, a termelőszövetkezet SZTK-ügyintézője tud legtöbbet a múltról. A szülei, nagyszülei, de még a déd- sztilei is itt éltek. A dédapja tanító és postamester volt egy személyben. Mikor mire volt szükség. Ha a falu úgy látta, most postamesterre, átmenetileg bezárta az iskolát. Fejből tudja az adatokat a falu alapításáról, az 1848 utáni betelepítésről, amikor a katolikus zsellérek földet kaptak., — Azelőtt református község volt Csököly. . I — Igen. Egykés református. I Sok történetet tud, de csak ! Előkerült a gyászruha. néhányat mond el sebtében : éppen családi pótlékot fizet az irodában, nem ér rá. — Most több gyerek születik — állapítjuk meg már az ajtóban. — Igen. A fehér gyászt egyébként azért viselték sokan hosszú ideig, majdnem életük végéig, mert nagyon kedves hozzátartozójuk halt meg. — Hány gyerek születik a családban általában? — Ezt már a két éve épített falu dísze általános iskolában kérdezzük a festés, parkettázás után ablakot mosó asszonyoktól. Nem szívesen beszélnek róla. Az iskola gondnoka szerint jóval több a kétgyermekes család, mint régen, amikor csak arra ügyeltek, hogy egyben maradjon a juss. A szemlélet nehezen változik ... Az utcán kevés a gyerek. A forró nyári délutánon csak a bezárt kapukat, a tisztára söpört portákat látjuk. Mindenki dolgozik. Ki a mezőn, ki Kaposváron. Három gyerek üldögél a pádon. Kettő egyformában. Ikrek. A harmadik a szép nevű Szolimán Beáta. A török hagyomány még él a nevekben. A csökölyiek mindig is szorgalmas emberek voltak — mondta Pintér György tsz-főagronómus. — Nem pazarlók, hanem törekvők. Ha végigmegy a falun, nem látja a portákból, hogy milyen jól élnek az emberek. Szép házakat azért persze láttunk — majdnem mind az. A berendezések azonban túltesznek a kinti látványon. — Sokan gyűjtik a pénzt kocsira, kaposvári lakásra a gyerekeknek. — Nagy innen az elvándorlás? — Nem túl nagy, de azért sokan gondolkodnak úgy, hogy a fiataloknak Kaposváron építenek. A falu főterén egy »Klub« feliratú ajtót láttunk. Ide járnak a fiatalok. Azelőtt eléggé elzárt község volt Csököly — talán ezért is maradt meg olyan sokáig a török szokás, és a református hagyomány, a családi kötöttség. Itt tudnak próféták lenni a helybeliek. A tanácselnök, a titkár, az általános iskola igazgatója idevaló. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy minden van: a modern iskola mellett gyógyszertár, ABC-bolt, óvoda, bölcsőde. Régebben elég sokan elmentek máshova dolgozni — főként Kaposvárra. Most kérik vissza magukat a tsz- be gépszerelőnek, traktorosnak. Persze el is járnak sokan. Tóth Lajos tanácselnök pontos adatokkal szolgál. A közös tanácshoz tartozó községekből körülbelül háromszá- Nyolcvanévesen. zan járnak a kaposvári üzemekbe, hetven százalékuk csökölyi. Kik élnek jobban, a termelőszövetkezetben dolgozók, vagy az eljárók? — a kérdést a termelőszövetkezetben és a tanácson egyaránt feltettük. A válasz mindkét esetben ugyanaz volt: úgy látják, a tsz-ben dolgozók. Ehhez hozzájárul, hogy a termelőszövetkezet jól gazdálkodik. Ilyenkor. paradicsomérés idején a tsz-tagok családtagjai is a földeken szorgoskodnak. Szedik a termést a gazdagon fizető tövekről: jó pénz van belőle. A portákon is fóliasátrak magasodnak. Sok a kétlaki család: a fiatalok eljárnak, az idősebbek a tsz-ben dolgoznak. A termelőszövetkezetnek 715 tagja van. ebből 380 nyugdíjas. Idős házaspár pihent az egyik udvaron, a nyolcvanéves István József bácsi meg a felesége. A fiuk portájára jöttek délidőben az állatokat etetni, míg azok odavannak dolgozni. A régiről meg az új életről beszélgetünk. — Jól élünk — mondják. A csökölyi ember mindig is sokat dolgozott. Aki dolgozik, megtalálja a számítását. Simon Márta Kiállítás, szaktanácsadás, vásár Nem sírt a menyasszony »Szegény kakas nem gondolta, hogy ilyen szomorú lesz a vége, és hogy az emberek a kis hibáért így elbánnak véle«. Fürdőruhás és —mondhatom így is — fürdőgatyás fiatalok készülődését zavartuk meg. Senki sem kívánt bennünket a háta közepére sem... Elsősorban Szabó Ervin ceremóniamesterrel — »civilben« budapesti lakos, a Szabó Ervin Könyvtárban dolgozik — leptük meg egymást kölcsönösen. Fekete, széles karimájú kalapban, bokrétával a kezében magyarázta, hogy honnan gyűjtötték az ilyenkor szokásos és szükséges rigmusokat. Aránylag gyorsan visszazökkent azonban a kerékvágásba, elsősorban az udvaron várakozó vontató pótkocsijának láttán. A pemzetiszínű szalaggal díszített fekete kalapon és a bokrétán kívül egyébként semmi sem emlékeztetett rajta a ceremóniamester és vőfély komoly szerepére. Hacsak a fekete bajuszát nem említem. A többi: gézing és farmer ... Az említett pótkocsin türelmetlen kiszólások közepette várakozott a násznép egy része. Kiskorpádon, a Kutasi Állami Gazdaság Braun Éva önkéntes ifjúsági építőtáborában jártunk, ahol ezekben a hetekben van a diákújságírók és a rádiósok VI. országos tábora. Esküvőre készülődött a társaság. Mégpedig a somogyi — pontosabban a helyi — szokások szerint. Így az első »stáció«: a legénybúcsú. Ennek kezdetére várakozott a násznép férfias része a pótkocsin, s ez a magyarázata a türelmetlen megjegyzéseknek is. Hogyan lehet esküvőt rendezni egy táborban? Nagyon egyszerű. Kell hozzá egy ifjú ara jel ölt — ebben az esetben Török Hilda —, egy határozott udvarló, Halász Géza. És természetesen szükség van a 33-as buszra. Erről a vőlegény győzött meg, amikor megkérdeztem: hogyan jutott eszükbe — fővárosi fiatalok lévén — Somogybán, kiskorpádi szokások szerint házasságot kötni. így kezdte a válaszát: — Mentünk a 33-as buszon ... Nincsenek a boldogság előtt akadályok! A vontató előtt sem. Rövidesen elindult a »kocsmahivatal« felé, elöl egy kétlovas hintó volt, melyen a vőlegény és a vőfély türelmetlenkedett. Meleg volt... A szertartás csak fél ötkor kezdődött, a legénybúcsú jóval korábban, de az idő így is rövidnek bizonyult. Hamarosan a helyszínen volt — már ismét a táborban — Kányási Mária, a Kaposfői Községi Közös Tanács vb-titkára, aki a tábor étkezdéjében már eligazította a vázában a virágokat. Azok ugyanis közelálltak hozzá. Reggel mindenkinek megmondta az »apparátusban«, hogy lehet kopasztani a kertet. Még a húga sem vonhatta ki magát a »parancs« alól. így Kaposfőn most már jóval kevesebb virág van, viszont házasságok se mindennap köttetnek az építőtáborban. Egyébként a dekorációt is a tanács adta, kivéve azokat a kellékeket, melyeket a fantáziában — és ügyességben — nem szűkölködő násznép csinált. Például az ifjú pár képével díszített ikon — festett hullámpapír alapon — az anyakönyvvezető mögött, vagy az udvaron feldíszített fenyőfa. Paradicsomok, paprikák, fél almák lógtak a zöld ágakon, s a fa tövében egy hatalmas uborka, amelyre valaki gondosan, szép betűkkel ráírta: EZ NARANCS. Az esküvő nem volt komolytalan. Egyszerűen: vidám. Nem sírt a menyasszony, amikor a vőfély mérhetetlenül hosszú mondókáinak egyikében arról »rigmusolt«, hogy csupa víz az ara ruhája a reá hulló könnyektől. Nem sírt az édesanya sem, amikor elbúcsúzott tőle éppen-csak- hogy-nem asszonylánya. De nem is a nevetés volt az uralkodó: amikor az anyakönyvvezető a hivatalos formába terelte a házasságkötési szertartást, az ebédlőben ülő násznép egy kicsit előredőlt fi- gyeltében. A fiatal pár két évvel ezelőtt ebben a táborban ismerkedett meg. Most már bizonyos: hosszú időre. Vacsora, fényképezés — sok fiatal kolléga kattogtatta a masináját, berregtette a filmfelvevőt, nemegyszer a másik fotósra célozva, akinek táskájában a fényképezőgép mellett ott szorongott egy üveg bor is —, zene. A rigmusok természetesen nem fogytak el: »■Messziről jöttem, elfáradt a lábam, végre ideértem, ebbe a Kiskorpádba. Benéztem egy udvarba, mit láttam én ottan? A kakas büszkén lépked és udvarol egy tyúknak.« Mészáros Attila Erdőjárás vicinálissal Magyarország autóbuszhálózatának jelenleg érvényes térképe érdekes jelzéseket is tartalmaz: szaggatott vonalak mutatják, hol húzódnak »keskeny nyomközű vasútvonalak, személyforgalommal«. A térkép Somogyot ábrázoló részén több ilyen található, van vasútvonal Balatonfenyves, íomogyszentpál és _ Táska térségében, azután Mesztegnyő, Hosszúvíz és Kelevíz határában, továbbá Segesd és So- mogyszob, illetve Somogyszil es Gölle környékén. Néhányat a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság használ; fát szállítanak rajta, s közülük két vonalon utasokat is visznek. A simongáti vicinális — ezt eléggé nehéz megközelíteni — hat kilométeres távolságon döcög a rakományával. A mesztegnyői erdei vasút mindössze fél kilométernyire van a falutól, végállomása közvetlenül a vasútállomás mellett található. A személy- forgalomra megnyitott szakasz hosszúsága mintegy kilenc kilométer: erdők és halastavak között kígyózik a sínpár, s a kis vonat igazán szép természeti környezetben viszi, pontosabban vihetné az utasokat — ha mindig kihasználnák! A kilenc kilométeres utat majdnem egy óra alatt teszi meg, a két személyszállító kocsiban negyven utas fér el, de ha állnak, ennél többen is utazhatnak a kis motoros mozdony vontatta vicinálison. Tehát egy iskolai osztály éppen elfér rajta, s valóban tartalmas kirándulás részese lehet. A mesztegnyői vonatot legtöbbször éppen iskolások veszik igénybe, többnyire a közvetlen környékről és Marcaliból. A látogatottság azonban eléggé gyér. Ennek talán az a legfőbb oka, hogy sokan nem is tudják: létezik ez az erdei kis vonatpálya, a napjában kétszer forduló szerelvénnyel. A jobb tájékozódást minden bizonnyal elősegítik 'majd azok a plakátok, amelyek hamarosan megjelennek a megye városaiban. Ezekről nemcsak azt tudhatják meg az érdeklődők, hogy Somogy mely vidékein találhatók személyforgalmat is lebonyolító erdei kisvasutak, hanem képet kaphatnak az ország valamennyi ilyen vasútvonaláról. Többet megtudhatunk egyegy tájról, ha nemcsak kívülről szemléljük, hanem beljebb megyünk. A vicinálisokkal eljuthatunk oda is, ahova nem vihet autó, s gyalog sem gázolhatunk át az erdőrengetegen. Az ország más részein igencsak kedveltek, sőt olykor túlzsúfoltak az erdei kisvasutak, Somogybán azonban még úgyszólván fölfedezésre, legalábbis jobb kihasználásra várnak ezak a létesítményeit. i Kistermelőknek Feltehetően sok kiskerttulajdonos, fóliás termelő, kisállattenyésztő keresi fel az ünnepeken és hétfőn azt a kiállítást, amelyet tegnap nyitottak meg Barcson, a strand területén és a művelődési ház néhány termében. A kiállítók — termelőszövetkezetek, az Agroker, áfész- ek, növénytermelő és állattenyésztő szakcsoportok, az erdőrendezőség, a MÉSZÖV és még sorolhatnám, hány cég és magántermelő — elsősorban nekik mutatják be termékeiket, és adnak tanácsot: mit hogyan érdemes termelni a kiskertben. — A barcsi napok keretében megrendezett mezőgazdasági kisgép- és termékbemutatóra azért is került sor, hogy a példát látva minél többen foglalkozzanak hasonló tevékenységgel szabad idejükben — mondta megnyitójában Gálosi Mihály vb-titkár. — Ezzel is segítsék a nagyközség ellátását, amelyhez egyébként most is hozzájárulnak: évente több tízezer forint értékű árut szállítanak a piacra és az üzletekbe. Legtöbben az Agroker és a növényvédő pavilonját keresték föl, ahol a növényvédő szerek és a kiskertek hasznos segítői, a gépek találhatók. Az új, eddig még nem használatos növényvédő szerek iránt nagy az érdeklődés; ilyen a most megjelent, nagy hatású Kerb 50 WP, a tarackot irt- mely a perjét, ja. Ugyancsak erős gyomirtó a Ronstar. A szőlőtulajdonosokat elsősorban a Top- sin Metil gombaölő érdekelte. Kombinált növényvédő szerek is érkeztek, bizonyára nagy lesz irántuk az érdeklődés. A kiskert gépei közül most a két jotációs moto- tos kapa a sztár: a két, illetve a tíz lóerős zöldségművelő. Különböző gépek, eszközök kapcsolhatók hozzájuk: szállítóplató és permetező. A tíz lóerőset nagyon jól lehet használni a szőlőművelésben is. A közelgő szüret munkaeszközei — kádak, prések, darálók — szintén — várják a gazdákat. Aki a kertésze^ termékeiben akar gyönyörködni, jó, ha végignézi azokat a ládákat, melyekben a hatalmas paprikák, a gyerekfej nagyságú paradicsomok mutatják magukat, a barcsi, istvándi. szigetvári kertészek szorgalmát hirdetve. A vadásztársaság kiállított, agancsai az ügyes vadászokat dicsérik. És hogy a horgászok se maradjanak ki: számukra a strand egy kis medencéjében rendeztek be mini kiállítást botokkal, orsókkal, halkiemelő hálóval. Egy nád- kunyhón felirat hirdeti: mindazt, ami itt látható, a babóesai boltban megvásárolhatják a csendes sport kedvelői. Kiállítja áruit a pécsi Zsolnay-gyár is. Végezetül, amit szívesen írunk le: a kiállítás, vásár, szakmai bemutató és tanácsadás hagyományos lesz ezentúl Barcson. Somogyi Néplap
