Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-16 / 192. szám

I Nyugat-magyarországi néptáncfesztinál HELYBE ÁTJÁRÁS Az, aki nincs jóban az »idő­járásfelelőssel«, gondoljon minden eshetőségre — így summázhatjuk a szombati fel­hőszakadás okozta zűrzavar tanulságát, amely kétségbeej­tő helyzetet teremtett a bala- tonföldvári néptáncfesziválon. A felkészületlenség fölött azonban gyorsan úrrá lettek — erre előre is számíthattak vol­na a rendezvény gazdái —: irány Siófok, a művelődési központ, ahol igyekeztek meg­teremteni a fesztiváli minősí­tés lehetőségeit. Balatonlelle kezdett, a So­mogy következett, majd a legfeledhetetlenebb élményt nyújtó zalai Honvéd néptánc­együttes lépett színpadra. Ök együtteseink. Ezt tükrözte a frissen szerzett minősítés is. A legjobb formában a Somogy Táncegyüttes van, bár a ko­rábbi arany minősítést még nem újíthatta meg az ismét fölfelé ívelő pályán levő cso­port. Vásárhelyi Zoltán, a zsű­ri elnöke így jellemezte pro­dukcióikat: —Magas művészeti korszak emlékeit a jeleit láttuk a színpadon, amikor a Somogy Táncegyüttes szerepelt. Amit viszont kiemelkedőnek tartott : — Kitűnő koreográfiákat mutatott be az együttes. Mi­nősítésük: ezüst első fokozat. A kaposvári BM Táncegyüt­tes épp hogy megtartotta ezüst véd táncegyüttes mutatta be. Műsorukon belül is kiemelke­dett a férfias botos táncuk és egy lírával telített páros. Vi­tathatatlanul ők érdemelték ki a kilencedik nyugat-magyaror­szági néptáncfesztivál első dí­ját. A zsűri javaslatára a díj egy részét a koreográfus kap­ta. Két együttes osztozott a másödik díjas: a tatabányai Bányász és a Somogy. A délelőtti és a kora dél­utáni bemutató tapasztalatai­nak az összegezése fontos mér­földkő lehet a somogyi együt­tesek számára az egy helyben járás, t'opogás felszámolásá­ban. Azt mindenképpen el le­het mondani: ilyen fontos ese­mény — mint a kétévenkénti A Somogy táncegyüttes a színpadon nem kértek minősítést, mégis »aranyat« táncoltak. A hu­szonötéves 'kaposvári BM Táncegyüttes minősítő progra­mot mutatott be, a nyolc hó­napja működő marcali Baglas együttes szintén. Egy újabb kiemelkedő együttest láthat­tunk : a tatabányai Bányászt. A sort a barcsi Boróka, illetve a siófoki Balaton táncegyüttes zárta. A már kiemelt vendég együttesek mellett a somogyi csoportok közepesen szerepel­tek. Nemhogy előrelépés mu­tatkozna, egy helyben járnak minősítését, nagy vita volt rajta. Csaknem a visszaesés mellett döntött a bíráló bizott­ság, azonban az együttes ja­vára szolgált, hogy nagyon szépen ’táncolták el szatmári táncukat, és a lakócsai is si­került. Zenekaruk — nem elő­ször éri bírálat őket — in­kább visszahúzó erő, mint biz­tos támasz. A Baglas, a Boró­ka bronz második fokozatú minősítést kapott, a Lelle és az új Kis-Balaton együttes eggyel gyengébbet. A tánc örömét, szépségét, ritmusát igazában a zalai Hon­Dosztojevszkij és Karinthy Á Latinca Színpad előadóestjei Sokat ígérő rendezvénysoro­zat helyszíne lesz a hosszú időt igénybe vevő átépítési munkák befejezte után a kaposvári La­tinca Művelődési Központ Színházterme. Az 1977/78-as évadra vonzó — szinte közkí­vánat jellegű — színházi mű­sort állítottak össze fővárosi színművészek közreműködésé­vel. A kaposvári közönség ven­dége lesz Ruttkay Éva, aki elő­adóestet tart. Fellép majd Va­rad! Hédi is. Láthatjuk, hall­hatjuk Psota Irént. Szintén ön­álló estet tart Bárdy György.' A fiatalabb művészgenerá ciót képviseli Béres Ilona és Kovács István, akik közös mű sorban lépnek a közönség elé. Ugyancsak együtt láthatjuk Piros Ildikót és Huszti Pétert. A budapesti Radnóti Miklós Színpad legsikeresebb produk­ciói közé tartozik Békés Jó­zsef Vonalra várva című mo­nodrámája, melyet Harsányt Gábor játszik el Kaposváron is. Minden másképpen van címmel Karinthy Frigyes mű­veiből készült összeállítás. Eb­ben Agárdy Gábor és Horváth Tivadar lép a közönség elé. Darvas Ivánt már láthattuk színpadon egyszemélyes dráma szereplőjeként, Gogol Egy őrült naplója című művében, melyet több estén át vitt óriási siker­re Kaposváron is. Darvas Iván a Latinca Művelődési Központ estéinek sorozatában hasonló­ra vállalkozott akkor, amikor a Dosztojevszkij Szegény em­berek című kisregényből ké­szült változatot mutatja be. Az évad vendége lesz Bodrogi Gyula is, aki a Vigyázz a bé­kével! című zenés összeállítás előadója. A művelődési központ szep­temberben kezdi meg a bérle­tek árusítását. Az októberben induló évadban minden pro­dukcióból két előadást tarta-l nak majd: egyet a kora esti órákban az ifjúságnak, egyet 20 órakor a felnőtteknek. A szocialista brigádok kedvez­ményt kapnak. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tiszteletére október 29-én ve­télkedőt rendezitek számukra, s ezen az estén ugyancsak a fővárosi 'művészek közreműkö­désével ünnepi műsorra is ke­rül majd sor. minősítés — előtt szükséges lett volna figyelemmel kísérni a versenyprodu'kcióra vállalko­zott csoportok felkészülését, ellátni őket szakmai tanács­csal. Ehelyett az tapasztalha­tó, hogy együtteseink inkább körülbástyázzák magukat, nem igénylik a tapasztaltab­bak segítségét. A néptáncfesztivál második félidejét már az eredeti hely­színen, Balatonföldváron tar­tották. Menettánccal járták körbe az üdülőhelyet: a leg­látványosabb programot a So­mogy mutatta be, másodiknak a siófoki Balaton, mögötte a BM Táncegyüttes végzett a menettáncversenyben. A zsűri különdíjakat is adott: a változatos zenei kí­séretért ebben részesült a bar­csi Boróka együttes zenekara, a zalai Honvédé, s a fejlődő siófoki Balaton táncegyüttes. A zsűri az esti gálaműsor­ban a legjobb produkciókat válogatta. Tizenhat műsorszá­mot jelenthetett be a konfe­ráló. S ami szinte lehetetlen­nek látszott a délelőtti idő­járás alapján: a hűvös este el­lenére a szabadtéri előadás fölmelegítette a közönség ked­vét, mindenki kellemesen szó­rakozott. H. B. Ügy látszik: nem apad a buzsáki búcsú iránti érdek­lődés, ez évben áradásig duz­zadt. Minek köszönheti a község ezt a mérhetetlen ven­dégjárást? Bizonyára vannak olyanok, akiket pontosan ez a kíváncsiság hozott a búcsú­ba, meglelni : mi van itt olyan látnivaló, amely ennyi nézőt von,z. Ahhoz, hogy vé­gére járjon bárki is, része­sévé kell válnia a búcsúi for­gatagnak. S alighanem ez már önmagában elég válasz: a tarka forgatag is élmény. Lassacskán pedig mindenki azt lát, amit akar. Megszü­letnek a személyes, saját vi­lág örömei. A tabló kis ké­pekké bomlik, olyan ez, mint a vásári kaleidoszkóp. For­gatjuk — azaz sürgünk-for- gunk —, és minden változik. A nyitány már reggel hét órakor felcsendült: a kapos­vári úttörőzenekar zenés éb­resztője tudtunkra adta, hogy kezdődik... A program a ke­zünkben, de hogy milyen él­ményekben lesz részünk, az csakis tőlünk függ. S a han­gulat mindenkiben lobogott. A visszatérő vendégek nem­csak jól, hanem jobban is érezhették magukat: több lát­ványban volt részük az eddi­gieknél. S az sem baj, hogy több volt a bazár, mint ed­dig, mert gazdagabb volt. a választék az értékes látniva­lókból is. Délelőtt a búcsúk eddigi történetének talán legpaza- rabb népművészeti kiállítá­sát nyitották mek. Olvasóink kát megpróbálom végigka­lauzolni azon a nyolc ter­men, ahoi akár fél napot is el lehetne tölteni a buzsáki motívumok: babfejes, hajós, rózsás, legyező formájú, to­rony, csillag, tikláb képét idéző kézimunkák, a páf­rányt, szegfűt, rozmarin­got, vízfolyást, tulipánt for­máló rátétesek között. Akik még nem látták, megcsodál­hatták a helyben díszített egyházi viseleteket is, ar­rébb egy mai fazonú ruhát, vd „szitakötő" neve: tA- M Még nem volt jogerős bí­rósági döntés, de megkapta a hozzájárulást ahhoz, hogy Angliába utazzon. És 1933. augusztus 31-én erre is sor került. »És ezzel kezdődtek el külföldön küzdelmeim az új helikopterért« — írja a világhírű feltaláló, könyvé­nek befejező mondatában. öt év telt el azóta, hogy Hosszú István, az Asbóth- helikopter pilótája így nyi­latkozott : »A hatmázsás, kez­detleges alkotmány mozdu­latlanul, egy helyben állt...« Az azóta épített helikopterek ragyogóan igazolták a felta­láló felvetését, majd hosszas kísérletezéseinek eredmé­nyeit : megfelelő légcsavar segítségével megoldható a függőleges fölemelkedés, a gép stabilizálható, s egysze­rű szerkezettel kormányoz­ható. ősbóth Gyula visszaemlé­kezéseiből összeállt az izgal­mas »feltaláló-sors« további szakasza is. Itt van a már említett lég­csavarhajtású autó. Akad még múzeumi példány ilyen típusból külföldön, s érthe­tően igen sok érdeklődőt vonz nem pusztán a látvány miatt, hanem értékes mű­szaki megoldásáért is. — Oszkár a helikoptercsa­vart repülőgépcsavarral kom­binálta, és — kísérletkép­pen — három ilyen légcsava­ros autót készített. Az aero- mobilok hátulján volt a lég­csavar, s olyan terepeken va­ló közlekedésre szánta ezeket az érdekes járműveket, ahol más, kerékmeghajtású közle­kedési alkalmatosságok cső­döt mondanak. A kezdeti eredmények biztatóak vol­tak ... Ez érthető, hiszen a kísér­leti aeromobilok olykor el-', érték a százkilométeres óránkénti sebességet is, köny- nyedén robogtak olyan terü­leten, ahol a »közönséges« autók igencsak »leültek« vol­na. Nem süllyedt, nem csú­szott, És akkor történt az egyik kísérleti autó útján az a súlyos baleset, melynek so­rán két ember — köztük As- bóth Oszkár megbízható, ki­tűnő szakember pilótája: Vigh Mihály — életét vesz­tette ... De térjünk vissza a heli­kopterhez. 1933-ban »kez­dődtek külföldön a küzdel­mek az új helikopterért« — írta a feltaláló. Angol meg­hívásnak tett eleget, de egy évvel később — miután itt megintcsak zsákutcába jutott — már a német légügyi mi­nisztérium invitálására hall­gatott, és Berlinbe ment. Ígé­retben itt sem volt hiány, s Asbóth főként arra töreke­dett, hogy — élve a nagyvo­nalú ajánlatokkal — kihasz­nálja a nagyszabású kísérle­tezés lehetőségét, és emelő" csavarjait autórotációval is ellássa. Ez a megoldás arra az esetre szolgált volna, ha leáll a motor: ilyenkor a csavarok siklórepülésben va­ló leszállást biztosították volna. Mint már annyiszor az előző évek során, itt is gán­csot vetettek próbálkozásai­nak, s következett Berlin után egy másik — újnak már London. nem is mondható állomás: —- Londonban 1935-ben kö­tötte meg a szerződést a Blackburn Aircraft Co. Ltd.- vel, s ezzel a cég jogot ka­pott arra, hogy Oszkár heli­koptereit gyárthassa az or­szágban és a domíniumok­ban. Oszkár elnökségével megalakult Londonban az Asbóth Helicopters Ltd, a szabadalmi jogok, szerződé­sek intézésére... Angliában sikerült elérnie a célt, amelyet maga elé tű­zött: megoldotta a .siklóleszál­lást arra az esetre, ha a gé­melyet arra szántak a rende­zők, hogy bemutassák: él a buzsáki népművészet. A be­mutató nemcsak a szép áruk­ra hívta fel a figyelmet, ha­nem tanító szándékkal vezet­te be az érdeklődőt a nép­művészet világába. Az egyik iskolai tanterem­ben a faragó népművészek szemet gyönyörködtető mun­káit állították ki. Tóth Mi" hály, Pancsikity János, Sző­ke István, Nagy Ferenc, Var' ga László — a teljes névsor persze sokkal gazdagabb — kapta örökbe id. Kapóit An­tal tehetségét, bizsókját. S még mindig az iskola ter­meiben járunk: a buzsáki népművészet egy-egy gyöngy­szemével csak-csak találkozni a boltokban, de aki nem is­merte a régi falu életét, a lakóházak belsejét, az sem­miképp sem mulaszthatta el, hogy bepillantson egy ilyen szobába. A régi buzsáki ház modelljét mutató berendezés mellett a fonás eszközei a díszes anyaggá váló len, ken­der útjának első állomásáról adtak képet. A buzsáki búcsú részvevői­nek a száma — azt hiszem — lehetővé tenné, hogy egy időben több helyen is tartsa­nak rendezvényt. így nem okozott volna törést a folk- lódműsorba illesztett vásári Dorottya-előadás. A tömeg pedig kisebb csoportokban jobban hozzáférhet a lát­ványhoz. A buzsáki búcsú második vásárfia — igaz, ezt nem le-, hét kitenni a vitrinbe —■ a folklórműsor élménye. A ka- rádi népi együttes, a puszta- vámi német nemzetiségi együttes, a szennai" Zselic együttes, a marcali Baglas, a balatonszentgyörgyi Kis Ba­laton és a helyi, buzsáki né­pi együttes hagyományőrző táncai annak a gazdag népi kultúrának az emlékei, melyről a buzsáki hímzések beszélnek. Beszámolóm elején arról — szakértő rendezéssel — tettem említést, hogy lehet­nek olyanok, akik a tömeg­vonzás folytán jutnak Bu- zsákra. Talán az is kiderült írásomból, hogy tartalmas látnivalók adják a búcsú szí­nét, értékét, s emiatt jövőre sem mulasztom el, hogy ré­szese legyek a sok ember közös örömének. Horányi Barna pen motorhiba következne be. Azután az angol cég világ­jogokat követelt, és Asbóth Oszkár nem volt hajlandó en­gedni. Mindezek után egyál­talán nem furcsa, hogy alig egy év múlva már Párizsban találkozunk vele, ahol nagy nehezen létrehozza az első francia Asbóth-helikopter gyártása fölött gyámkodó tár­saságot, s még 1938-ban el is készült az első gép. Ezt kö­vetően — már megszoktuk a szakadatlan helyváltoztatást — landoni keltezéssel adták tudtul a hírügynökségek : »Anglia megszerezte az As- bóth-féle katonai szélmalom­repülőgép elővételi jogát __« » A brit hadügyminisztérium Oszkárral.« »Egy magyar zse­ni útja a rákost garázstól a londoni nagy sikerig...« — és így tovább. De hát mit is ír ennek az információnak a kapcsán Az Est, a Pesti Hírlap, az Üjság, az Esti Kurír meg a többi lap 1939-ben? Némelyik be­éri a kurta közleménnyel, s csak a tényeket adja. Azt, hogy az ansol léfügvi minisztéri­um 8750 fontért megszerezte az elővételi jogot Asb*+h Osz­kár szélmalom-repülőgépé­nek a a., már arról olvashatunk, hogy a brit hadügyminisztérium kötött kétéves szerződést a magyar feltalálóval, s talál­kozunk »magyarázó« szöveg­gel is arra vonatkozóan, miért kellett Asbóth Oszkárnak külföldön próbálkoznia a he­likopterrel — ekkor még idé­zőjelbe tették ezt a szót, s helicopternek írták. — Mi volt hát az oka hazai illeté­kes körök passzivitásának a találmány iránt? New Yorkban keltezett hírt vettek át a magyar lapok egy tudományos folyóirat be­számolója alapján, mely lon­doni repülésügyi információk­ra épült. Tulajdonképpen eb­ből kaphatunk elsőként átte­kintést az angolok új rend­szerű csavarrepülőgépéről, az A. H. X-ről. Akkor készültek az első példányok a gyárak­ban. Mit tud ekkor a TheAs- bóth-Helicopter ? Érdemes szó szerint idézni az eredeti méltatást, ugyanis erősen kiérződik belőle: mit mutatott akkor a naptár, mi zajlott akkor Európában: »A járómű a közönséges rend­szerű, úgynevezett sárkány- gépekkel ellentétben nekifu­tás nélkül, helyből szökik a magasba, s mint bizonyos ro­varok is teszik, mozdulatlanul megállhat a levegőben. He­lyettesítheti tehát a kötött megfigyelő ballonokat — lég­gömböket —, s előrelátható­lag fontos szerephez jut majd am ostani háborúban is ...« Hernesz Ferenc (Folytatjuk) Búcsú Bu

Next

/
Thumbnails
Contents