Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
HOL VAN A FELSŐ HATÁR? Búzatermelés ma és holnap A ráksi tsz vezetőjétől azt kérdeztem, hol látja tábláikon a búzatermelés feslő határát Az elnök először ötvenet mondott. Azután hozzátette: »Persze, ha növeljük a szervestrá- gyafelhasználást talán 60 is meglenne.« Később még egyszer visszatért a kérdésre: »Ha az előveteményeket jobbon megválasztanánk és jobb minőségű volna a talajelőkészítés, el lehetne érni a hetvenet. Sőt — folytatta bemelegedve —, ha még az időjárás is kedvezne.. .« A megyei tanács mezőgazda- sági osztályának csoportvezetője, Kersák Jenő szerint nincs felső határ! — A nemesitől munkában vagy a mezőgazdasági technika fejlődésében nincs megállás, ezért nem lehet felső határról beszélni. Hogy a termésátlagok mennyire emelkednek, az korántsem csak fajtakérdés. A somogyi gazdaságok jó részében ott tartunk, hogy még a régi fajták sem érik el azt, ami megfelelő tápanyag-visszapótlással és talajműveléssel elérhető volna. Ezeken a helyeken aligha érdemes új intenzív — tehát még igényesebb — fajtákat termelni. A megye tsz-einek zöme a fajtában rejlő lehetőségeknek csak 60 százalékát használja ki. — Vajon nem tenné-e veszteségessé a termelést, ha egy gazdaság a száz százalék elérésére törekedne? A jobb talajmunka vagy a magasabb műtrágya-felhasználás nyilván növelné a költségeket. — Ez a veszély csak azokat a gazdaságokat fenyegeti, amelyek egy 40 mázsára képes fajtából akarnak minedáron 60- at kihozni. Jó példa erre a ba- barci gazdaság, amelyik több ezer hektár átlagában termelt 70 mázsát. Hasonló eredményt ért el idén Somogybán — igaz jóval kisebb területen — a kiüti tsz. — Sokak szerint túl hosszú idő telik el, míg egy fajta a nemesítői laboratóriumból a köztermesztésbe kerül. — Ennek a valóban hosszú időnek a rövidítésére egyetlen mód kínálkozik. Ha a gazdaságok nagyobb kockázatot vállalva belevágnak a fajtának ugyan még el nem ismer., de ígéretes búzák termesztésébe. Kersák Jenő nemrégiben részt vett azon a jugoszláviai tanulmányúton, melyen áz ottani nemesítés eredményeivel ismerkedhettek a magyar szakemberek. — Jó néhány fajtát bemutattak, amelyik száz mázsa körül terem hektáronként. A nálunk is használt jugoszláv fajták hazájukban jobb eredményt mutatnak. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy kiváló minőségű talajban és kevésbé szélsőséges időjárás mellett. Az úton részt vett szakemberek is elismerték azonban, hogy különösen a szárszilárdság javításában sok még a tennivalónk. s A dombóvári vetőmagtermeltető vállalat gabonatermesztési előadója, Schuczba- ren László szerint különbséget kell tenni optimális és maximális termőképesség között. — Ma ott tartunk, hogy a legjobb állami gazdaságok is csak az optimális termőképesség 70 százalékát hasznosítsák. Ez a képesség a Szávánál 100 mázsa, de például a Rannája fajtáknál csak 50—55. — A vállalat milyen módon igyekszik fölhívni a gazdaságok figyelmét a korszerűbb fajtákra? — Csak Somögyjoan három fajtabemutató szervezésében vettünk részt az idén. Ezeken a fórumokon nemcsak az új fajtákat ismertetjük, hanem elmondjuk azt is, hogy melyeknek az életpályája hajlik lefelé. Ezeknél már jobbak is vannak. — Hol van tehát a felső határ? — Lehet jóval száz mázsa fölött is termeim, csakhogy egy pont után ezt a minőség sínyli meg. Ma például a leg- gyöngéb minőségű szemet éppen a legjobb termőképességű fajtánk, a Száva adja. A mohácsi gazdaság 105 mázsás termésátlaga a jövő. A megye legnagyobb vetőmagtermelő gazdaságának fő- agronómusa, ősz Nándor szerint igenis van felső határ. — Mi Somogyszilban 400 hektáron termelünk gabonavetőmagot, így »hivatalból« kötelességünk lépést tartani, sőt egy lépéssel előbbre járni. Jövőre például mi próbálhatjuk ki az egyik legígérete-| sebb magyar fajtát, a GK Szegedet, amely kísérleti parcellákon száz mázsa fölött termett. — Elképzelhetőnek tartja-e, hogy egy gazdaság § fajtában levő termőképesség száz szá zalékát kiaknázza? — Ez lehetetlen. Mindössze tízszázaléknyi még az a tartalék, melyet • gazdaságok jobb munkával felszínre hozhatnak. A természeti feltételeket, így például az időjárást, a jövőben sem lehet szabályozni. — Tehát mégis a fajtaválasztás jelenti a legnagyobb lehetőséget? — Sok tsz-ben jellemző, hogy hallani sem akarnak új fajtáról. »Nekünk megvan a jól bevált fajtánk« — mondják, és közben a többiek elhúznak mellettük. Növelik a műtrágyaadagokat és csodálkoznak, hogy a búza ezt nem hálálja meg arányos terméstöbblettel. — Melyik fajta adta az idén a legjobb eredményt Somogyszilban? — A Libelulla, amelyik jégverés után is 50 mázsát adott hektáronként. A vélemények tehát jócskán eltérnek. Akadnak azonban végkövetkeztetéssel is fölérő közös pontok. Hogy például a fajtaváltás vagy a műtrágyaadagok növelése önmagában semmit sem old meg, vagy hogy a viszonylag magas termésátlag még nem arancia az ésszerű gazdálkodásra. Az írás elején idézett tsz- elnök rövid számvetés után 35 mázsával tette magasabbra a felső határt a jelenlegi eredményeiknél. Tartalék tehát akad bőven... Bíró Ferenc MAI KOMMENTÁRUNK A hiányzó tíz százalék Nyár elején tükröt tart a határ a gazda munkája elé — nagyon régi szólásmondás ez, igazát nem koptatta meg az idő. Ebbe a tükörbe az idén bizony nagyon sokan pironkodással tekinthetnek — mondta a közelmúltban egyik megyei mezőgazdasági irányítónk. Erről győződhetett meg repülőgépről, egy kis rögtönzött határszemlén. Országúton, dűlőutakon járva az ötven-hatvan-száz hektáron táblák sok mindent eltakarnak a vizsgálódó szem elől, föntről azonban összefüggővé, beszédessé válik a kép. És nem a dicséret hangján szól az emberről. Az adat csak becsült: szinte valamennyi kultúránál öttíz százalék hiányzik a i'e- tésterületből. A kukoricatáblákban, a búzatáblákban jól felfedezhetők azok a négyszögölek, üres foltok, amikor üresen ment a vetőgép. Jól láthatók a tábla szélén az egykori, most nem hasznosított kazalhélyek. És lehetne sorolni tovább. Hányszor és hányféle megközelítésben hangzott már el az, hogy gazdaságaink legfőbb érdeke adottságaikat minden tekintetben kihasználni. A legfőbb kincs a termőföld. Lehet, hogy a táblában kihasználatlanul maradt húsz-negyven négyszögölek nem látszanak jelentőseknek. De hozzá kell tennem — ugyancsak becsült számítás: — megyei szinten ezek a kimaradt területek húsz-harminc millió forint bevételkiesést jelenthetnek. És ez az adat már meghökkentő. Korántsem természetes, a munkának nem törvényszerű velejárója ez a hibaszázalék. A i'ádlottak padjára ez esetben is — mint annyi másszor a felelőtlenség, a gondatlanság, az ellenőrzés elmulasztása kerül. Kizárólag ezek ludasak a kiesett öt-tiz százalékokban, a meg nem termett, és valahol nagyon is hiányzó milliókban! Valamennyi emberi mulasztás. Elkerülése, megszüntetése valójában nem sok többletet kíván. A vétőtől nagyobb figyelmet, a munkát szervezőtől több gondosságot, az ellenőrzést végzőtől pedig szigorúbb következetességet. Azok a foltok »éktelenkedni« fognak, eltüntetésükre már nincs lehetőség. De nem is olyan sokára, egykét hónap múlva ismét elindulnak a vetögépek, folytatódik a mezőgazdaság örökös körforgása. Korai tanulságul érdemes már most megszívlelni ezt a tapasztalatot. Jövőre a tükörbe pillantva ne kelljen pironkodnia a gazdaembernek! V. M. Látták a magányosságot díjasok, s bizonyára nekünk is jólesik, ha ránk nyitják az ajtót. □ □□ — Gyertek beljebb — tessékeli vendégeit a házba Fü- löp néni, közben előkapja zsebkendőjét, hogy eltüntesse meghatottsága nyomait. Örömében azt sem tudja, mit csináljon, melyik kényelmes széket kínálja. Ajándékcsomag kerül elő a két asszony szatyrából, azután a közös évekről beszélnek, majd egy kérdőív következik. Kérdések özöne indul el egyiktől is, másiktól is. — Kicserélték azt a gépet? — Rá sem islernél a gyárra... — Kik vannak még a régiek közül? Az ujjúkon számolják. Mindenről igyekeznek számot adni, de a vége mindig az: »jobb lenne, ha belátogatnál-«. Az előbb már érdeklődésből föltett kérdéseket újból elmondják, s a válaszokat gondosan beírják a kérdőív rovataiba. A tizennyolc kérdés a nyugdíjasok lakásviszonya, egészségi állapota, az igénybe vett segélyek felől tudakozódik. »Támogatják-e gyerekei ?« »Van-e kapcsolata volt munkahelyével, a szakszervezeti bizottsággal, a szocialista brigádokkal?« »Milyen üzemi rendezvényeket látna szívesen?« stb. stb. A kérdőívből kitűnik : a vasasszakszervezet nemcsak fölmérni, hanem segíteni is akar. Nyolcvan egykori munkatársát látogatja az Egyesült Izzó Kaposvári Elektroncsőgyárának néhány szakszervezeti bizalmija. Néhol bizony megrendítő állapotok tanúi is az asszonyok. — Sok szomorú sorsot látunk — mondja a bizalmi —, hiszen tőlünk többen nem a koruk, hanem az egészségük miatt kényszerültek nyugdíjba. Van például egy olyan munkatársnőnk, aki negyvennégy évesen arról panaszkodik, hogy a szíve nem dolgozik jól. Nagyon hiányzik a közösség. Neki is, de a többieknek is jólesett, hogy el- \ panaszolhatták betegségüket, Y A tűző napsütésben kéi asszony száll le az autóbuszról. A délelőtti műszak a hátuk mögött, de a »benti« ügyekről beszélgetve nem hazafelé veszik az irányt, a bevásárlást, mosást ma későbbre tolják. Rég nem lájtott, öt éve nyugdíjban levő hajdani munkatársnőjüket keresik Kaposvár túlsó végén. — Irinyi utca, ez az. Nézd már meg a házszámot. — Fölösleges, ott, a kertben ... nem ő az? — ö lesz az alighanem, csak másképp mutat kötényben, mint munkaköpenyben. A kerítés túlsó végén ka- pálgató, őszes hajú asszony megérzi, hogy őt nézik. Rátámaszkodik munkaeszközére, indulna is, de nem hisz a szemének. — Ti vagytok azok? Tényleg, Icukám? Kozma? Te vagy az? — Én, én, hozzád jöttünk. A kapanyél nagyot huppan a kicsi ágyásban, mert Eülöp Jánosné összecsapja a két tenyerét. — Hozzá-á-ám? Csak nincs valami baj? Történt valami a gyárban ? — Semmi baj, nyugodj meg. egyszerűen «ljöttünk meglátogatni. □ □□ Ezekben a napokban sok hasonló jelenet zajlik le szerte a városban, de azon kívül is. A vasasszakszervezet fölmérést készít: régi tagjai hogyan. milyen körülmények között élnek. A Somogy megyei vasasüzemekben a szak- szervezeti bizalmiak új feladatot kaptak. — Emberekről gondoskodni, nekik segíteni. Lehet ennél szebb feladatunk? —■ kérdez vissza Kozma hászlóné, az elektroncsőgyár egyik szak- szervezeti bizalmi ia. — Különben is kíváncsiak vagyunk arra, hogy a régi munkatársaink miként birkóznak az öregséggel. Az az igazság, hogy ha sokszor eszünkbe jutnak is, az egyéb tennivalóktól nem jutottunk el hozzájuk. Most, hogy feladat, örömmel csináljuk. ment úgy érezzük: mulasztást pótolunk. Meg azután egyszer mi is leszünk nyugvóit, aki türelmesen hallgassa őket. — Sok helyen van jaj, panasz, ámbár nem tapasztaltunk szegénységet. Nem mondom, annak az asszonynak, aki nem tud járni, elkelne vagy öt-haitszáz forint segély, hogy taxival mehessen kezelésre, de a legtöbb helyen elég volna, ha a gyerekek többet segítenének. Tapasztalatunk az, hogy inkább a magánytól szenvednek a nyugdíjasaink, mint a nélkülözéstől. Gombos Jolán Kötelességtudó ember Ebédidő a kis lakatosműhelyben. Elnémulnak a gépek, letesiz-ik a kalapácsokat, a fúrókat. a többi szerszámot. Ez a munkahelye Borsos Józs0 lakatosnak. Ide hozzák a Kisebb alkatrészeket javításra, s innen indul társaival, Ijogy a telepen levő sajtoló-, eszterga- és hajlítógépeket, hatalmas ollókat felülvizsgálják. Azt nézik, hogy mindenkor üzembiztos állapotban legyenek. Csendes, nehezen szóra bírható fiatalember. Németh Jenő, az Óbudai Gépipari Szövetkezet marcali telepének a vezetője így beszél róla: — Bár mindenki ilyen lenne, mint ő. . . A tmk-csoport egyik lakatosa, s elsősorban az ő jó munkájuk szükséges ahhoz, hogy termelési feladaI tainkat teliesíteni tudjuk. I Több termékünket exportulM inőségvizsgálat A Balatonboglárl Állami Gazdaság borászati üzemének laboratóriumában állandóan ellenőrzik a borok es a szőlőlé minőségét. Képünkön: Refraktométerrel vizsgálják a «zöldié szárazanyag-tartalmát juk, s nargypn fontos, hogy azok határidőre és kifogástalan minőségben készüljenek el. Ezt segíti az a munkaverseny-vállalás, amelyet telepünk dolgozói, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére tettek. Szövetkezetünk éves terve 140 millió forint, ezt szeretnénk kétmillióval -túlteljesíteni. Részt vesznek ebben a versenyben a tmk-cso- portban dolgozók is. ök csak à múlt évben alakítottak szocialista címért küzdő brigádot. Az alakításban meg a brigád munkájában Borsos JÓ6ka tett és tesz a legtöbbet. Ha itt benn kommunista műszakot tartunk, vagy valamelyik óvodáért, bölcsödéért dolgozunk, ó mindenkor elsőnek jelentkezik. S amit vállal, azt szívvel csinálja. Nemcsak a telepvezető beszél róla elismeréssel. Ugyanez a yéleménye Keresztes József munkásőrparancsnoknak is. — Hatodik éve munkásőr Borsós József, ö az egység egyik íegy vermes tere. Igen nagy gonddal, felelősséggel ellenőrzi, javítja a fegyvereket, az ő miinkájának is eredménye, hogy a lövészeteken mindenkor kifogástalanul szerepeltünk. Lassan vége az ebédidőnek. Magától Borsos Józseftől nem sokat tudok meg. Olyan természetű ember, aki beszéd helyett szívesebben dolgozik. — Budapesten, a Ganz- MÁVAG-ban tanultam a szakmát, azután visszajöttem Marcaliba, hiszen itt születtem. Tizenötödik éve dolgozom ezen a. helyen, mint tmk- lakatos. Itt meg a munkásőrségen is csak azt teszem, ami a kötelességem. Ennyit mond, a munkája azonban, amelyet legjobb tudása szerint lát el, beszél helyette. Kétgyermekes családapa. Talán ez is közrejátszik abban, hogy szívesen és örömmel készít szabad idejében az óvodáknak játékokat, s jár el társaival rendszeresen a Berzsenyi lakótelepen levő új óvodába, hogy megjavítsa az elromlott játékszereket, gépeket. Kötelességtudó ember! így lehet röviden véleményt formálni Borsos Józsefről. Ez a kötelességtudása tette őt alkalmassá a párttagságra, s ezért javasolta őt a pártszervezet a munkásőrség soraiba. Munkájával egyszer már kiváló jelvényt is kiérdemelt a szövetkezetétől. Letelt az ebédidő. Borsos József szerszámos- táskát akaszt a nyakába, s megindul kőrútjára, figyelve, hallgatva a gépek zaját. S ha valami hibát észlel, azonnal munkához lát. Sz. L. 3
