Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

Afrika egy napja Etiópiában újabb harcok folynak; az ENSZ dekolomizá- ciós bizottsága elé a gyarma­tosítás minden formájának elítéléséről terjesztettek hatá­rozattervezetet a szocialista és az el nem kötelezett országok; Mobutu ismét »minden fillért köszönettel nyugtázok« jel­igéjű könyörgést intézett nyu­gati támogatóihoz; az NSZK hivatalosan »politikai ténye­zőkként« ismerte el a dél-af­rikai felszabadító mozgalma­kat; Zambia riadókészültségbe helyezte csapatait a rhodesiai rezsim sűrűsödő provokációi miatt és magában Rhodesiában is meggyorsultak a politikai mozgások. Mindez egyetlen nap. sőt néhány óra Afrikával kapcso­latos és korántsem teljes hír­csokra. Minden egyes hír ar­ról árulkodik, hogy a földrész történelmi nagyságrendű va­júdás színhelye. Hol vannak már azok az idők, amikor a »fekete kontinens« valameny- nyi országa előtt ott volt a gyarmattartó »anyaország« nevének jelzése (Brit Kelet- Afrika, Francia- vagy éppen Olasz Szomália, Spanyol-Ma- rokko és így tovább). Ebben a tarka történelmi­politikai kaleidoszkópban még egyetlen nap tükrében is jól látszik, hogy a jelenlegi hely­zet talán legfontosabb eleme: a még meglévő »fehér bás­tyák«, a fajüldöző rezisimek helyzete. Dél-Afrika, a maga hatalmas gazdasági erőforrá­saival, 'a körülményekhez ké­pest még jól — bár koránt­sem rezzenetleniül, elég a sowetoi robbanásokra gondol­nunk — tartja magát. De a rhodesiai rezsim fe­lett félreérthetetlenül, messze hallhatóan, szól a lélekharang. A nyugat, elsősorban Anglia, amelyet a jelenlegi helyzetért súlyos felelősség terhel, ismét közvetítéssel kísérletezik. A terv lényege: a majdani vá­lasztások előtt a »jogilag« még mindig brit gyarmatnak szá­mító országban Anglia gondos­kodjék az átmenet nehéz idő­szakának rendjéről. Csakhogy minden érdekelt fél tudja a történelmi leckét. A felszaba­dító mozgalom derékhada, a Hazafias Frant attól tart, hogy Smith — esetleg a most ha­zatért Sithole segítségével — hatalma meghosszabbításéra használja fel ezt a sajátos »brit békét«, Smith pedig at­tól, hogy — ez nem sikerül neki. Afrika egy napját villantot­tuk fel. Ez is elég annak érzé ­keltetéséhez, milyen feszültség vibrál a nagy történelmi drá­mának ezen a nem akármi- lyen színpadán. H. E. Befejeződött a magyar-csehszlovák gazdasági együttműködési vegyes bizottság 14. ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) 1980 utáni együttműködés megalapozását Az ülésszak jegyzőkönyvét Szekér Gyula és Rudolf Roh- ldcek írta alá. A csehszlovák delegáció több tagja Rudolf Rohlicek vezetésével kedden az Ikarus gyárba látogatott, ahol Toldi József vezérigazgató adott tá­jékoztatást a magyar autó- buszgyártás fejlődéséről és a csehszlovák partnerekkel foly­tatott együttműködésről. A csehszlovák küldöttség kedden elutazott Budapestről. A Ferihegyi repülőtéren Sze­kér Gyula búcsúztatta a ven­dégeket. Ott volt Václav Mo- ravec, Csehszlovákia budapes­ti nagykövete is. ‘ Szovjet hadgyakorlat Megérkeztek a megfigyelők A Szovjetunió Kárpátok- melléki katonai körzetében folytatódik a körzet csapatai­nak »Kárpátok« elnevezésű hadgyakorlata. A manőverek­re kedden több, a helsinki zá­róokmányt aláíró országból érkeztek megfigyelők. A hadgyakorlatra megérkez­tek az NSZK, az NDK, Auszt­ria, Bulgária, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Lengyelország, Románia, Svájc, Csehszlovákia és Ju­goszlávia katonai megfigyelői. (MTI) Japán Mérleg választás után Leértékelték a pesetát Nyilatkozat a demokratizálás folytatásáról Az új spanyol kormány megtartotta első ülését Hétfőn a késő esti órákban, kilenc és fél órás tanácsko­zás után, ért véget az új spa­nyol kormány első ülése. Az ülésen, mint várható volt, el­határozták a peseta leértéke­lését. A kormány maratoni ülésén jóváhagyta programnyilatko­zatát, amelyet késő éjjel meg­tartott, és a rádió által is köz­vetített sajtóértekezleten is­mertetett Ignacio Camunas miniszter, a kormány szóvivő­je. A kormánynyilatkozat, amelynek legfontosabb gazda­sági programpontjairól a mi­nisztertanács ülése közben is tárgyalt Adolfo Suárez minisz­terelnök az ellenzék vezéré­nek tekintett Felipe GonzaUz- zel, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával, hitet tesz a demokratizálódási fo­lyamat következetes folytatása mellett. Kilátásba helyezi a még francoista, fasiszta kor­porációs elvek szerint műkö­dő helyi közigazgatási szervek gyors felszámolását és azt, hogy még ebben az esztendő­ben községtanácsi választáso­kat tartanak. A kormánynyi­latkozat autonómiát és egyen­lő jogokat ígér a Spanyolor­szág lakosságát alkotó népek­nek. Még az ősszel törvényjavas­latot nyújtanak be a Cortes- ben az adórendszer gyökeres reformjáról: erőteljesen, növe­lik az egyenes adókat, eny­hítik a közvetett adóztatást, emelik az örökösödési illeté­ket és a járadékok után fize­tendő adót. Szigorúan eljár­nak az adócsalókkal szemben, és ennek érdekében ilyan vo­natkozásban feloldják a bank­titkot. A dolgozóktól is »meg­értést és , áldozatvállalást« kérnek. Külpolitikai tekintetben a spanyol kormány folytatni kívánja a kapcsolatok norma­lizálását a világ minden or­szágával, a nemzetközi jog és az ENSZ elvei alapján. A hel­sinki záróokmány szellemében fejleszteni kívánja kapcsola­tait az európai kontinens or­szágaival, különösen a nyuga­ti országokkal, és rövidesen kérni fogja felvételét az Eu­rópai Gazdasági Közösségbe. Madrid az Egyesült Álla­mokkal a kölcsönös érdekek és az egyenlőség alapján kíván­ja fejleszteni kapcsolatait. A spanyol kormány tárgya­lások útján kívánja rendezni Nagy-Britanniával a gibraltá- ri kérdést, és meg akarja tár­gyalni a Szentszékkel az ér­vényben levő konkordátum felülvizsgálatát. A minisztertanács ülésén ki­neveztek 34 új, magas rangú kormánytisztviselőt, közöttük öt új államtitkárt. * • * Bank-intervenció formájá­ban hajtották végre a peseta csaknem 25 százalékos leérté­kelését tegnap Madridban, az új spanyol kormány legelső gazdasági intézkedéseként. A leértékelés hivatalos bejelen­tése helyett a spanyol bank kedden délelőtt a hivatalos lapban közölt közleményében a korábbinál csaknem 25 szá­zalékkal magasabban, 87,30— 87,50 pesetában állapította meg a dollár hivatalos átváltási ár­folyamát. A spanyol bank be­jelentését nagyarányú dollár­kínálat követte a madridi pénzpiacon, madridi pénzügyi körökből szerzett értesülések szerint a többi valuta árfolya­ma az előző napinál valamivel 20 százaléknál magasabb ösz- szeggel zárult. 1939, a polgár- háború befejezése óta, a pe­seta árfolyama a dollárhoz képest csaknem egytizedére csökkent. A japán felsőhöz vasárnap tartott választásainak vég­eredménye hétfőn este került nyilvánosságra. A választáso­kon a 255 tagú felsőhöz tag­jainak felét újították meg, tehát 126 mandátum sorsa dőlt el. A közvélemény-ku­tatások közvetlenül a vá­lasztások előtt az uralkodó liberális-demokrata párt visz- szaesését jósolták. Pontosab­ban azt, hogy a kormánypárt nem tudja megtartani a fel­sőházban az abszolút többsé­get, s ezzel a japán parla­ment alsó- és felsőháza kö­zött olyan konfliktus bonta­kozhat ki, amely általános politikai válsághoz vezet és megnyithatja az utat a libe­rális konzervatív párt ha­talmának megtöréséhez. Ezek a remények nem vál­tak valóra. Még mielőtt a választások részleteredmé- nj/eiről és politikai előzmé­nyeiről szólnánk — előre kell bocsátani, hogy a Japán Liberális-Demokrata Párt (amely valójában egyértel­műen jobboldali, konzervatív alakulat) a második világ­háború óta megszakítás nél­kül kormányozza a tőkés vi­lág második legnagyobb gaz­dasági hatalmát. Ezt a tényt nem lehet na­pi politikai okokkal magya­rázni, az igazi okok sokkal mélyebben rejlenek. Japán nagyszabású gazdasági fejlő­dése ellenére rendkívül sokat megőrzött az évszázados tra­dícióiból. A császárság intéz­ményének abszolút szilárdsá­ga minden külső változás el­lenére a hagyományok hal­Egyesült Államok Kétszáz egyetemistát letartóztattak Gumibotokkal felfegyverzett rohamrendőrök hatoltak be kedden az Ohio állambeli Kent egyetemének területére és letartóztattak csaknem két­száz tüntetőt, akik egy torna- csarnok tervezett építése el­len tiltakoztak. Az egyetem vezetősége ugyanis éppen azon a helyen akarta felépíttetni a csarnokot, ahol a nemzeti gárdisták 1970- ben tüzet nyitottak az indokí­nai háború ellen tüntető fia­talokra és négy diákot megöl­tek. A tervezett építkezés el­len tiltakozó egyetemisták két hónappal ezelőtt sátortábort vertek fel a hét évvel ezelőtti megmozdulás színhelyén és többszöri felszólításra sem voltak hajlandó távozni. A Le Parisien Libéré nyomdászai megyédték jogaikat Győzelemmel ért véget a francia munkásmozgalom tör­ténetének egyik leghosszabb, legelkeseredettebb és leglele­ményesebb sztrájkharca: a Le Parisien Libéré nyomdászai Amerikai Egyesült Államok • Bankett és bicikli Immár féléves elnökként Jimmy Carter mostanában az­zal foglalkozik, amivel jó egy éve: hogyan nyerhetné el a demokrata párt vezetőinek kegyét? Az utóbbiak ugyanis hovatovább kezdik kétségbe vonni, hogy valóban az ő pártszíneik képviselője 'akik a Fehér Házban, s nem egy »demokratának álcázott re­publikánus«. A demokrata párt hangadói már nem is morognak — zúgolódnak: a liberálisok és a szakszerveze­tek vezetői a republikánusok­ra emlékeztető költségvetési konzervativizmus láttán: a farmerek érdekszövetségei az ártámogatás megnyirbálása miatt; a demokrata pártgépe­zet haszonélvezői — az el­maradt haszon miatt. A »rá­termettséget« emlegetve, ki­nevezettjeit nem a pánszínek, hanem főleg a menedzseri gyakorlat alapján válogatva, a Carier-kormány gyakran felejti el »meghálálni« a helyi demokrata boss-oknak a vá­lasztási támogatást. S ez iga­zán ok a zúgolódásra: az öt­veri állam demokrata korifeu­sai a saját kegyenceiket óhajtják jó állami állásokhoz juttatni, s pokolba kívánják Carter »magasabb szempont­jait«, ha egyszer helyi repub­likánus riválisaik látják an­nak hasznát. Megérezvén a sáját pártjá­tól való elszakadás veszélyeit, Carter sürgősen udvarolni kezdett a demokratáknak. Felzarándokolt a párt New York-i fellegvárába és a Wal­dorf Astoria luxus-szállóban rendezett díszvacsorán igye­kezett meggyőzni a prominens demokratákat, hogy azért mégis közülük való. Már akik elmentek a »hűtlen Jimmy t« meghallgatni: jónéhány helyi pártfőnök terítéke érintetlen maradt; ezek egyelőre csak ily bosszúval élhettek, s fe­nekedve várják a napot, ami­kor Carternek szüksége lesz rájuk, s kérincsélnd jön... A pártgépezetre ugyan majd csalt választások idején lesz újra szüksége a Fehér Ház­nak, de a kongresszus több­ségét alkotó demokrata hon­atyák támogatására már most is szüksége volna. Fél év alatt is kiderült, ami előre sejthető volt: a pártszínek azonossága vajmi keveset ér. A Water- gate-ügy után hatalmát visz- szaszerző kongresszus vezérei — ha demokraták, ha repub­likánusok — igyekeznek a le­hető legrövidebb pórázon tar­tani az elnököt. Persze a nép­szerűséget ügyes eszközökkel megszerző, tudatosan haj­szoló Carter elnök sem fegy­vertelen ebben a küzdelem­ben. Mondhatni, mindkét fél ott ér el előnyt, ahol a másik lehetőségei korlátozottak. Az elnök nagy garral előterjesz­tett energiaprogramját — a kommentárok legnagyobb meglepetésére — a kongresz- szus energiaügyi bizottságai­nak szakértői úgy átgyúrják, hogy fehér házi szülőatyja sem fog ráismerni. Pedig ez »nemzeti ügy«, s az ilyesmik kezelésében az elnök helyzete látszott előnyösebbnek. Vi­szont a helyi vízi erőművek építésének vagy nem építésé­nek ügye az egyes államok »honatyáinak« eleddig háborí­tatlan hatalmi szférája volt, s amikor Carter vagy húszat törölt a politikailag »érintet­lennek« tartott listáról (köz­tük demokrata vezérek álla­mában lévőt) kudarcát min­denki biztosra vette. Az el­nök azonban váratlanul ebből csinált »nemzeti ügyet«, s a kongresszus most éppoly ke­veset tehet ellene, mint ahogy Carter sem vétózhatja meg a kedve ellenére átformált energiaprogramot. Ez a váratlan fordulatokat hozó washingtoni kötélhúzás persze egyre jobban érinti a külpolitikát, a Fehér Ház és a külföld legnagyobb megrö­könyödésére. Érezh-,» ezt Car­ter a közel-keleti taktikájára nehezedő kongresszusi nyo­másban csakúj/, mint abban a tényben, hogy ágálása az »emberi jogokról« bumeráng­ként jön vissza a Fehér Házba az átellenes Capitólium felöl. A belpolitikailag zajos cso­portoknak ' tetsző zászlólo’oog- tatásban a honatyák legtöbb­je sem akar elmaradni. »Ha Carter valameddig el akar menni az ügyben, a kongresz- szus akkor is három lépéssel tovább megy, ha sziklásainak ütközik«, — állapította meg a Washington Post szemltúrója. Rámutatott: a témával a na­cionalista öntömjénezés olyan szellemét szabadította ki Car­ter a palackból, amit elődei a Fehér Házban nem véletlenül igyekeztek »nagyon adagolva« felhasználni. Most konzervatív szenátorok kéjelegve fabrikál­nak törvényhozási »kikötése­ket« a kormányzat külpoliti­kájához múlhatatlanul szük­séges lépésekhez. Dehát Ame­rika nem véletlenül a show hazája, s a politikusokat nem Carternak kellett erre megta­nítania; Amikor az energia- programról rendeztek tanács­kozást a Fehér Házban, az egyik honatya biciklivel érke­zett, s a feljáróhoz támasztot­ta. Az ő képe került be a la­pokba és az esti tévéhíradóba. Avar János megvédték jogaikat, munka­helyüket és méltóságukat. Az 1975 márciusában kezdődött harc jelképpé vált Franciaor­szágban: az egyik oldalon a tulajdonos, Emilien Amaury állt, mögötte a legkülönbö­zőbb kormányszervek; a má­sik oldalon pedig a CGT nyomdászszakszervezete és ál­talában a nyomdászok, széle­sebb értelemben pedig az egész munkásosztály. Az egyezmény a két fél kö­zött hétfőn este született meg. 1975. március 3-án a régi nyomda dolgozói sztrájkba léptek és elfoglalták az üze­met. A 600 munkással szolidá­ris volt az egész szakma. A Le Parisien Libéré nyom­dászai csaknem két éven át tartották »megszállva« az Enghien utcai nyomdát. Ez alatt a nyomdászszakszervezet valamennyi tagja fizetésének 10 százalékát adta a szolidari­tási kasszába és országos gyűjtésre is sor került. A konfliktus két és fél éve alatt összesen 60 millió frankot gyűjtöttek össze a francia dol­gozók harcban álló, sztrájkoló társaik számára. A Francia Kommunista Párt párizsi szervezete hétfőn este táviratban üdvözölte a Le Parisien Libéré nyomdászait, a nagytőke és hatalma fölött aratott győzelmüket. latban erejét mutatja. A pa­raszti életforma és a család­szervezet továbbra is rend­kívül konzervativ és patriar­chális. hasonlóképpen pat­riarchális a viszony a nagy- vállalatok vezetősége és munkásai között. A liberális­demokrata párt voltaképpen ebből a rendkívül nehezen mozdítható konzervativiz­musból meríti erejét. Erre a történelmi struktú­rára épült a japán gazdasá­got kézben tartó óriási mo­nopóliumok és a kormány­párt szövetsége. A monopó­liumok és a politika csúcsai­nak összefonódása nyíltabb és egyértelműbb, mint bár­mely más tőkés országban és a nagytőke, valamint a bank- rendszer pénzügyi támogatá­sa egyértelműen a kormány­zó pártot erősíti. Részben ennek a helyzet­nek a következménye, hogy a különböző ellenzéki pártok nagyon is különböző utakon keresték a kormánypárt több évtizedes monopóliumának megtöréséhez szükséges po­litikai stratégiát. így nem vált lehetővé az ellenzéki pártok egységének vagy akár csak ideiglenes válasz­tási szövetségének létrehozá­sa. Ez is azt eredményezte, hogy a liberális-demokrata párt maradt egyedül kor­mányképes politikai alakulat az országban. Tavaly decemberben az al­sóházi választásokon bebizo­nyosodott: a gazdasági-társa­dalmi változások nyomása legföljebb csökkenteni tudja a kormánypárt túlsúlyát, mo- » nopóliumát azonban nem törheti meg. Az 511 tagú al­sóházban a kormánypárt 249 mandátumot szerzett, kon­zervatív szövetségeseivel együtt 260 mandátuma van, tehát gyakorlatilag biztosí­totta az abszolút többséget. Az utána következő Japán Szocialista Párt 123, a budd­hista-nacionalista alapon szervezkedő Komelto 55. a jobboldali szocialisták 29, a Japán KP pedig 17 mandá­tumhoz jutottak. Nem világos, hogy ilyen előzmények után a közvéle­mény-kutató intézetek miért jósoltak kormánypárti visz- szaesést a felsőházi válasz­tásokon. Hiszen annak ide­jén a képviselőházi választá­sok a kormánypárt heves belső frakcióharcainak kö­zepette, óriási vesztegetési botrányok viharában és ked­vezőtlen gazdasági konjunk­túra időszakában zajlottak le. Most a frakcióharcok és botrányok emléke elhalvá­nyult, a konjunkturális hely­zet pedig kedvező. Mégis tény. hogy az előrejelzések szerint a felsőházi választá­sokon a kormánypártot az abszolút felsőházi többség elvesztésének veszélye fe­nyegette. Valójában nem ez történt. A kormánypárt és közvetlen szövetségesei 65 képviselői mandátumot sze­reztek, tehát éppen úgy 126 képviselőjük van a felsőház­ban, mint korábban. Valójában ezeknek a felső­házi választásoknak nem volt drámai jelentőségük. Kor­mánypárti vereség esetén is legfeljebb arra szoríthatták volna az uralkodó pártot, hogy más jobboldali alakula­tok körében keressen szövet­ségeseket. A nemzetközi megfigyelők nem közvetlen politikai kihatásai miatt fog­lalkoztak a japán felsőházi választásokkal, hanem azért, mert ennek eredményein akarták lemérni a közhangu­lat fejlődésének irányát. A válasz egyértelmű: Ja­pánban a konzervatív erők tartják állásaikat, a megosz­tott ellenzék pedig a belát­ható jövőben nem jelent ve­szélyt a nagytőke pártjai számára. —i —e Gépeltérítés a Szovjetunióban Két fegyveres bandita va­sárnap este Helsinkibe térítet­te az Aeroflot szovjet légitár­saság Petrozavodszk és Lenin­grad között közlekedő TU— 134 típusú belföldi járatát. A gépen hetvenkét utas és hét I főnyi személyzet tartózkodott. IA géprablók Svédországba akartak továbbutazni, de Stockholm nem volt hajlan­dó befogadni őket. Hosszas tárgyalások után a banditák végül szabadon bocsátották túszaikat és tegnap hajnalban megadták magukat a finn ha­tóságoknak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents