Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

A Surján völgyében buk­kantam Kistótvárosra és Nagytótvárosra. A két tanyaszerű kis település mindössze 15 kilométerre fék' szik a megyeszékhelytől, még­is az isten háta mögött van. Kistótvárosban még élnek em­berek, de Nagytótváros már nem létezik. Két éve az utol­só lakója is meghalt. Házai •most üresen állnak. Nagyné- ha egy-egy vándorméhész használja csak őket menedé­kül. ötszáz éve még egy Tótfalu nevű település volt ezen a he­lyen. 200 évvel később már városként említik az írások... Valóban eddig ismeretlen vá­ros állt volna ezen a helyen? Az idősebbek 70 mészárszé­ket számláló településről vél­tek hallani nagyszüleiktöl, az pedig tény, hogy az eke min­den évben hatalmas épület- köveket fordít ki a környező domboldalakból. .. Túlságo­san merész föltételezés volna. Valószínűbb, hogy egy tréfás kedvű utas nevezte el a mind­össze néhány házból álló tele­pülést »-városnak«. A gúnyos elnevezés rajta ragadt, és ma már valamennyi ittlakó ter­mészetesnek érzi »városi vol­tát«. A helység történeténél azonban jobban érdekelt, ho­gyan él ma ez a tizennégy család. Povelka Ferenc már évek­kel ezelőtt eladta trombitáját, mégis mindenki tudja róla a környéken, hogy övé volt a Dunántúl egyik leghíresebb rezesbandája. 1939-ben ingyen kapta meg a házat, amelyben ma is él... Arról faggattam: Kistótváros él vajon nem jut-e hamarosan Kistótváros is Nagytótváros sorsára. — Nézzen jól körül! Nem kihalófélbén levő hely ez. Nemrég kaptunk boltot, a kö- vesút is csak néhány hónap­ja készült el. Most meg új kutat készülnek fúrni. Szep­tembertől talán a busz is be­jön! Én ^emmi pénzért el nem mennék innen. — Ha így vari. akkor miért halt ki Nagytótváros? — Igaz, hogy még két ki­lométerre sincs tőlünk, a domb tetején mégis sokkal félreesőbb hely az. Mindössze egy ösvény köti össze a világ­gal. Ott van a baranyai me­gyehatár. Feri bácsi ontotta az érde­kességeket : «. — Nemrég itt járt nálam az ibafai tanító. Azt mondjá, megtalálta a környéken a hí­res betyárvezkír, Patkó Bandi sírját. Azt hiszem, ez még jobban csalogatja maid a ba­rangolókat, mint a csepegőké. Geges József és felesége majd 40 év után elhagyni ké­szül Kistótvárost. — Csak arra várunk, hogy valaki megvegye a házat. — Akad majd ilyen? — Még az Alföldről is kap­tunk érdeklődő levelet. Szép hely ez. Dolgos fiataloknak meg valóságos aranybánya. — Akkor miért mennek el? — Most még elbírom az ásót, de ki tudja, elbírom-e holnap is... Beköltözünk Kaposvárra az unokához. Mi segítettünk neki az építkezés­ben, ő meg viszonzásul ad egy kis szobát. Jó fiú. — Ük nem jönnének ki? — Nagyon tetszik itt nekik minden, de hát nem akarnak bejárók lenni. Sorra jártam az öreg háza­kat. Mindenfelé sötét kis ab­lakocskák, a falon szentképek és az elmaradhatatlan Kin­cses Kalendárium. A tévék te­tején öreges csipketerítők. Az egyik új épületben sztereorá- dió és magnó, módét n szek­rénysor. tarka suhasznnyeg. A ház lakói: Toldi Gyula és felesége, no meg két bájos kisördög: Csilla és Kriszta. — Három éve végeztem a Kaposvári Mezőgazdasági Fő­iskolán — így a családfő. Ak­kor két választási lehetőség volt. Vagy Kaposváron he­lyezkedem el. lakásra pedig évekig nem számíthatok, vagy kijövök ide az OAF kísérleti juhtelenére szolgálati lakásba, magasabb fizetésért. Az utób­bit választottuk, és ma már örülünk, hogy így történt. — Hogyan sikerült gyökeret verni? — Amikor először kilőt­tünk. esett az eső. A földúton tengelyig ért a sár, és a hideg futkosott a hátunkon. Azóta sok minden megváltozott. Ha 1981-ben megérkezik az au­tónk, irigylésreméltóbbak le­szünk valamennyi Kaposvá­ron letelepedett volt osztály­Az elismerés is kitüntet Nemrégen egy jól dolgozó Kossuth-könyvbizományossal beszélgettem. Először e munka fontossága, haszna körül for­gott a szó, azután ráterelődött arra, miként birkózik meg ez­zel a nagy feladattal e nagy gyárban. Néhány pillanatra kitört belőle a keserűség, s el­panaszolta, hogy egy darabig bizony úgy érezte: egyedül hagyták. Már szinte el is ju­tott addig a pontig, hogy le­mond erről a megbízatásról. S akkor a pártvezetőség új tit­kára melléállt, megkezdték a politikai könyvek terjesztésé­ben a munkamegosztást. Még csak a kezdet kezdetén van­nak, néki azonban máris jobb a közérzete. Azért kezdtem ezzel az elektroncsőgyári példával, mert az egymás társadalmi munkájára való jobb odafigye­lésről, s az ezzel együtt járó ösztönző elismerésről szeret­nék beszélni. A múltkor talál­koztam az egyik szakszerve­zeti titkár ismerősömmel. Na­gyon lehangoltan mondta, hogy ő bizony elfáradt, úgy ér­zi, minden munka ráhárul, s a tetejében még egy dicséretet sem kap; legjobb, ha lemond a tisztségéről. Próbálja meg 'valaki más, mit jelent felelő­sen és lelkiismeretesen képvi­selni a tagok érdekeit — mi­közben a többség páholyból nézi az erőfeszítéseit. Néhány kitüntetett propa­gandistáról írtam mostanában. Az emberek gondolkodásának formálását szép feladatnak tartják, s éppen ezért örülnek: annak, 'hogy a tanfolyamokat vezetők tevékenységére oda­figyelnek. S természetesen a kitüntetésnek is, hiszen ez — mint a nagyatádi testnevelő tanár mondta — nagyobb len­dületet ad a munkához. Nehogy félreértés essék, az emberek többsége ma már azt is kitüntetésnek veszi, ha al­kalmasnak tartják a tanács­tagságra, a népfront, a szak- szervezet aktívájának, bizal­minak, szocialistabrigád-ve- zetőnek és még sorolhatnám. A Kaposvári Ruhagyárban egy fiatal pártcsoportbizalmi azt fejtegette nekem, hogy egyre több az olyan fiatal, akinek lételeme a társadalmi munka, ö a legnagyobb megbecsülés­nek tartotta, amikor huszon­öt éves korában megbízták az egyik szocialista brigád veze­tésével. A rossz kiválasztásról most ne szóljunk, maradjunk azok­nak az eseténél, akik valóban szívesen áldozzák fel az es­téiket vagy délutánjukat, akik pihenőidejükben készülnek beszámolóra, előadásra, poli­tikai tanfolyamra. Amikor nyakig vannak a munkában, hiába megy jó műsor a tévé­ben, ők nem hagyják ott a papírjaikat. S ez elsősorban annak köszönhet^, hogy áldo­zatra is — s nemcsak ilyen csekélyekre — felkészültek Éppen ezért várják el, hogy érdeklődjenek az iránt, mi­ként látják el a tisztüket, ve­gyék észre a többinél kiemel­kedőbb tevékenységüket a hétköznapokon is. Egy-egy di­llmmn'J!. Ugyanolyan kénye­lemben élünk, mint ők, csak olcsóbban és nyugodtabban. — Miért olyan bizonyos benne, hogy itt még négy év múlva is lesz település? — A korszerű kísérleti te­lep életben tartja Kistótvá­rost. Vagyunk itt fiatalok töb­ben is, és minden családban vannak gyerekek. Toldiné az aprócska bolt el­adója. — Negyvenezer forint az átlagos havi forgalom. De ez nem lényeges. Emberek élnek itt, és nekik szükségük van erre a holtra. Kenveret heten­ként háromszor kapunk. Míg beszélgetünk, átjön az egvik szomszédasszony, Pav- lényi Gyulámé. Cl is és férje is a kaposvári Volán buszkalau­za. _ Alig vérűik, hogy s^eo­t pmherben bejölűin a tárat. Akkor mnirl a telep kilenc is­kolás gyerekének nem kell eeész héteji PT-entbalázson lennie a kollégiumban, napon­ta hazajárhatnak. — Mi is beírattuk a lányo­kat az óvodába, ha majd jár a busz — veszi át a szót Tol­diné. — Már háromévesek! Sok természetjáró keresi föl a festőién vadregénves tájat. A közeli csepegőkőnél egy tu­ristaház építését is tervezik. Igaz, a hétvégeken a Bala­ton felé özönlő ezrek közül talán ha minden századik is­meri ezt a valódi pihenést kí­náló helyet. Volt, aki meg­kockáztatta a föltételezést: Kistótváros ma még belátha­tatlan fejlődés előtt áll. En­gem megmosolyogtatott a fel- tételezés. De hát ki tudja. Mindenesetre útbaigazítás­ként leírom a jövő régészei számára. Kistótváros 1977- ben még élt. Bíró Ferenc MA! KOMMENTÁRUffK Névtelenek A különböző célvizsgála­tok, témavizsgálatok mellett a Somogy megyei Népi El­lenőrzési Bizottság egyik fontos feladata; hogy foglal­kozzon a lakosság vagy a vállalatok részéről éncezett közérdekű bejelentésekkel. Ezek egy részét a NEB vizs­gálja ki, a többit átadja va­lamelyik illetékes szervnek. Olyan kötelezettsége is van a NEB-nek, hogy a bejelentőt értesítse arról, mi történt az ügyben. Ám vannak, esetek, amikor nem ilyen egyszerű a dolog. Gyakran érkeznek ugyanis névtelen bejelentések. Egy névtelen bejelentés — tartalmazzon az rágalmazást, szidalmazást — mindig „köz­érdekű”, a névtelen bejelen­tő ugyanis az igazság -bajno­kának képzeli magát. Nem önös érdek vezeti, hanem a „népgazdaságért" emel szót, ő az, aki »tesz a közért«, csak hát szerénysége tiltja, hogy elárulja a nevét. Mert azt tartja: nem az a fontos, ki mondja, hanem az, hogy mit mond. Hát ez egyrészt igaz. Ám ha valaki a saját kijelentéseiért nem meri vál­lalni a felelősséget, akkor baj van. Persze a névtelen bejelen­tések egy részének van alap­ja. Csak ez néha annyira pa­rányi, hogy alig lehet észre­venni. Es utána feltételezések következnek, amelyek sokszor minden valóságot nélkülöz­nek. A megyei NEB elnöke egy friss bejelentést tett elém. A „megsértett dolgozók" alá- irású levél egy vállalatveze­tőre panaszkodik. Arra, hogy milyen rossz a munkahelyi légkör, mert hiányzik az em­beri hang, mert a dolgozók nem használhatják az étkez­dét, mert a munkaerő-vándor­lás óriási, mert túl nagy az illető vezető reprezentációja, mert korruptak a vezetők, mert... És folytatódik a sor. A levélírónak biztosan igaza van néhány dologban. Vala­milyen nyomós oka lehetett, ha tollat fogott. De miért a névtelenség? Talán még sincs úgy, ahogy a levélben áll? Talán tényleg csak a sér­tettség ösztönözte? Hogy mi lesz a névtelen be­jelentések sorsa? Az attól függ. Van amelyiket félrete­szik, és ezzel az ügy lezárult. Akadnak azonban olyanok, melyeket nem lehet a papír­kosárba dobni, utána kell jár­ni, hogy nem volt alaptalan a bejelentés. Akkor miért a névtelenség? Szokásból, mert abból nem lehet semmi baj? Pedig a bejelentő, gyakran azon túl, hogy felhívja a fi­gyelmet egy-egy káros jelen­ségre, valamilyen visszaélés­re, még segítségükre lehet a népi ellenőröknek. Esetleg eredményesebb munkát vé­gezhetnének, megnyugtatób­ban zárulna le a dolog. A névteleneket, „az igazság bajnokait" azonban ez már nem érdekli. Ok megtették a magukét. Vagy félnek talán? Attól, hogy akit a bejelentések nyo­mán végül felelősségre von­nak, bosszút áll? Ez nem len­ne egyszerű dolog, hiszen a bejelentő jogvédelmet élvez. Tévedés ne essék, nem a rá­galmazó, hanem az, aki jó szándékúan, s valóban létező hibákra hívja fel a figyelmet. Neki nem eshet bántódása. El kellene feledni azt az időt, amikor egy névtelen levéllel mindent el lehetett intézni. D. T. I Ifjú milliomosok csérő, elismerő szó elég ahhoz, hogy még jobb kedvvel tevé­kenykedjenek. Sok üzemi tisztségviselő úgy tartja, hogy a dicséretnél is többet ér a támogatás. Oly­kor-olykor nagyon keserű szájízzel emlegetik az »egy­személyes« vezetőség kifeje­zést, ami azt jelenti, hogy a többiek hagyják dolgozni, ke­veset vagy egyáltalán semmit nem vállalnak át a munkából, amelyet egyébként ők is ön­ként vállaltak. Érdemes erősíteni azt a szel­lemet, hogy gyakoribb legyen »a kitüntetés« minden szerve­zetben, s ez elsősorban a ser­kentő, jóindulatú érdeklődés­ben, a munka okos és egyenlő elosztásában, a mindig érez­hető támogatásban nyilvánul­jon meg. Ez a legjobb szer az eQen, hogy a megbízatást szí­vesen vállalók beleunjanak a munkába. Ha ugyanis elisme­rik a munkát, akkor nagyobb a lendület. L. G. Már nem tudom me­lyik mezőgazdasági szakember nevezte egyszer tréfásan ifjú milliomosoknak a gépkezelő szakmunkásvizsgát tett fiata­lokat. Égy bizonyos: van alap­ja a megállapításnak, hiszen ezek a gyerekkorból kilépett, felnőttnek még alig számítha­tó fiúk többnyire a drága Rába-Steiger vagy John Deere traktorokat kapják munka­eszközként az előrelátó tsz- elnöktől. Nem új dolog ez, ma már nem számít merészségnek húszéves fiatalemberre milli­ós értéket bízni. A szaktudás, a friss technika ismerete, ha nem is minden területen, de olykor versenyképes lehet a régi tapasztalatokkal. Egészsé­ges és természetes dolog, hogy Javaslatok, új megoldások Alkotó ifjúság pályázat a villamossági gyárban (Tudósítónktól.) Üjra meghirdették az Alkotó ifjúság pályázatot a Kaposvári Villamossági Gyárban. A pá­lyázat célja, hogy a fiatalok bebizonyíthassák szakmai fel- készültségüket. Elsősorban elméleti és gyakorlati munká­kat várnak, melyek a szocia­lista brigád-, az újítómozga­lom, az FMKT vagy a szak­mai versenyek keretében, ké­szülnek. A gyár vezetősége úgy dön­tött, hogy a pályamunkákat három kategóriába sorolja. El­ső helyre a termelésben hasz­nosítható javaslatok kerülnek, a másodikba a szervezéssel Könnyebb lesz a rakodás kapcsolatos témák, míg a har­madikba a szakkörökben készí­tett képzőművészeti és egyéb alkotásokat tették. Az utób­biaktól azt várják, hogy aján­dékként magukkal vihessék a somogyi küldöttek a XI. VIT-re. Az 1978. évi pályázaton ki­emelkedően szereplők ezer-há­romezer forint közötti díjakat kapnak. A pályázat haszna azonban a termelésben kama­tozik. A gyár vezetősége azt várja, hogy a fiatalok segítsék az ésszerű gyártmány- és gyártásfejlesztést, az üzem- és munkaszervezést, a takarékos­ságot. - » A nehéz fizikai munkát, a gépknesirakodást könnyíti meg az Kpitőgépgyárló Vállalat emelögépgyárának legújabb termé­ke. az autúrakodn daru. A gépkocsik rakodólelületére több tonnái is felemelő kis darut a teherautó motorjához kap­csolt hidraulikus berendezés működteti. Jelenleg kísérleti gyártása folyik, a sorozatgyártás jövőre indul meg. az idősebbeket felváltják a fiataLok. Az őrségváltás nap­jainkban igen jelentős szem­léié [.változtatást is vom maga után. S bár szívesen tértek át a kaszáról a kombájnra, a ló­ekéről a traktorra, a szemlé­let nem mindig követte ezt a folyamatot rugalmasan,- időn­ként magunk is csodálkozva tapasztaljuk egy-egy »őskövü­let« élő hatását. A technika századában élünk, s a technika alaposan elárasztotta a mezőgazdasá­got Harminc évvel ezelőtt senki se merte volna gondol­ni, hogy a »vasvellás«, sarlós, kaszás világ így megváltozik. Ma a mezőgazdasági üzemek némelyike jobban el van lát­va eszközzel, mint egy-egy közepes ipari vállalat. Ez nem túlzás, számok bizonyítják. Megyénkben a mezőgazda- sági ágazat eszközértéké kö­rülbelül hatmilüárd forint. s ez elosztva a .foglalkoztatottak számával, egy átlagos tsz-dol­gozót véve alapul 200 ezer fo­rintot jelent. A korszerű szak­telepeken még ennél is na­gyobb az arány, egy dolgozó­ra ott mintegy kétmillió fo­rint jut. Megyénkben a termelőszö­vetkezeti tagok száma körül­belül 60 ezer. ennek fele ak­tív dolgozó, másik fele nyug­díjas. A^harmincezer dolgozó­ból körülbelül 8 ezer a fiatal, 30 év alatti. Egy tévhit sze­rint még ma is emlegetik oly­kor, hogy mezőgazdasági munkára azok a fiatalok men­nek, akik máshova »nem jók«, nincs meg a végzettségük. A már említett 30 év alattiak 5.2 százaléka nem végezte el a nyolc általánost, ami ugyan még mindig javítható arány, a megyei átlagnak azonban csupán a fele. A fiatalok aránya általában kedvező a vezetői beosztások ‘ területén is. A felső szintű vezetők közül minden harma­dik számít fiatalnak, a közép­vezetőknek pedig mintegy 68 százaléka. Az arány a mun­kahelyi vezetőknél alaposan csökken, itt alig éri el a 18 százalékot. Az okokat kutatva csak aZ egyik indok a lét­számhiány, A legfőbb nehéz­séget itt a személyes gondok okozzak. A hrigádyezeíői munka ugyanis java részében emberekkel való bánást je­lent, Az iskolát frissen vég­zett »gyerek« nehezen tud tekintélyt szerezni az esetleg már évtiezedek óta dolgozó tagok előtt. Meglepő tapasztalatokra te­hetünk szert akkor is. ha a szakmák iránti vonzódást vizsgáljuk. A már említett szaktelepeken szinte egyálta­lán nincs utánpótlás. íme. itt érhető nyomon az »őskövü­let« rossz hatása. Ezek a léte­sítmények ma valóban a me­zőgazdaság legkorszerűbb vív­mányainak tekinthetők, az emberek gondolkozásában azonban — a gyakorlat té- nyeitől függetlenül — erősen él még az előítélet: ez amo­lyan istállómunka, ahol villá­val kell a trágyát összegyűj­teni. A cikk elején idézett mező­gazdasági szakember mesélte, hogy egy alkalommal meg­kérdezte a termelőszövetke­zetben: vajon hányán tudnak fejni ? Természetesen senki sem jelentkezett. Nem is volt rá szüsvég, már évek óta megbízhatóan üzemelt a nagy teljesítményű, több állásos fejőberendezés. A technika tehát megváltozott, az előíté­let azonban megmaradt. S hogy manapság — éppen a korszerű telepek mellett — gondjaink vannak a tejterme­léssel, annak bizonyára jó ré­szét teszi ki ez a nézet: nem »divat« állattenyésztőnek, ál­latgondozó szakmunkásnak jelentkezni. Megyénkben megindult már egy lassú folyamat, s a fiatalok nagy része harmoni­kusan beilleszkedik a gazda­ságok közösségébe. Jelentős szerep jut itt a termelőszövet­kezetek. állami gazdaságok v-ze'.fíinek. de nem kisebb fe­lelősség hárul a pedagógusok­ra sem. Az ő feladatuk is. hogy helyes tájékoztatással hívják fel a fiatalok figyelmét ellövendő pályájuk lehetősé­geire. Bencsik András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents