Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-08 / 159. szám
Az SZMT ülésén Szivattyúállomás épül Csurgón és Kárón Vita a munkahelyi demokráciáról A tegnapi ülés — az első napirendi pontot illetően — rendhagyónak tekinthető, ugyanis a Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa az elnökség határozata alapján meghívta néhány országos, vezető szakszervezeti testület titkárát is. Hogy a döntést mi indokolja, azt az elnöklő dr. Szerényt János, az SZMT vezető titkára a tanácsülés témájával megmagyarázta: az üzemi demokrácia hatékonyabb érvényesítésével kapcsolatos szakszervezeti 1feladatok megoldásához nélkülözhetetlen a nem somogyi központú, de megyénkben működő ipari üzemek központi szak- szervezeti szerveinek a segítsége is. A napirendről szóló elnökségi előterjesztést Varga József, az SZMT titkára egészítette ki, s a két összegezés együttesen több órás vitához adott kitűnő alapot. Akik szót kértek, nem a megállapítások igazát kérdőjelezték meg — az előterjesztéseket és a feladatokat minden módosítási javaslat nélkül, egyhangúlag elfogadta a tanácsülés —, hanem a célok megvalósításával kapcsolatban mondták el segítő szándékú véleményüket Hidasi Lajos, a Vasas Szak- szervezetek központi vezetőségének titkára, valamint Csorba Jánosné, a Pamutfonóipari Vállalat, Klausz Győző, a VBKM és Pohánka László, az Egyesült Izzó vállalati szak- szervezeti tanácsának a titkára főképp azzal az elnökségi megállapítással foglalkozott, amelyik kimondta: abból következően. hogy a somogyi ipari üzemek többsége gyáregységi, tröszti keretek között működik, a helyi döntési jogkörök korlátozottak, így a demokratikus jogok gyakorlása is szűkebb keretek között lehetséges. Ezt a mondatot támasztotta alá és egészítette ki javaslatokkal néhánv SZMT- tag és meghívott vállalati, illetve gyáregységi vezetői is. A vendégek azokról a változásokról szóltak, melyek az üzemi demokrácia kiszélesítését szolgálják, és arra hivatottak, hogy sikerre vigyék a Minisztertanács és a SZOT együttes rendeletét. Dóri János, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa elmondta: az üzemi demokrácia fejlesztésének alapkérdései még az MSZMP XI. kongresszusán fogalmazódtak meg. Kapcsolódó feladatokról van szó: ha a gazdasági erősödésnek a hatékonyság növelése és a tartalékok feltárása az egyik »kútfeje-«, az emberre kell számítani elsősorban, mint megvalósítóra. Ahhoz, hogy jól végezze a munkáját és képességei legjavát nyújtsa, ismernie kell a célt. Javaslataival, tanácsaival is csak így válhat a siker kovácsává. Az üzemi demokrácia szélesítése és elmélyítése a munkahelyeken hatékony eszköz lehet a feladatok végrehajtásához. Az üzemi demokrácia letéteményesei a pártszervek, s rájuk vár a koordináló szerep is. Dr. Szerényt János az SZMT nagy felelősségére utalt, amikor a vitát összegezte: az üzemi _ demokrácia továbbfejlesztéséről rendezett eszmecsere kezdő lépés volt, ezután a gyakorlati munka, az elvek megvalósítása következik a munkahelyeken. Nemcsak a bizalmiak, hanem a szakszervezeti szervek is »vizsgáznak-«: jórészt tőlük függ, mi valósul meg a határozatokból, irányelvekből; minél több vezető és beosztott dolgozó értse meg az üzemi demokrácia jelentőségét, további kiterjesztésének szükségességét. Szép az úttörőélet Ifivezetők Kiskorpádon 98 „kezdő“ 28 „haladó" érkezett meg — Tessék mondani, kié volt az első televízió a faluban, és most hány gépkocsijuk van az ott élőknek? Mikor laktak itt az első emberek? — ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kopogtattak be vasárnap este jó néhány kiskorpádi házba azok a somogyi ifivezetők, akik tíznapos vezetőképző táborban vesznek részt á faluszélen. Hogy miért hangzottak el ezek a kérdések? A fiatalok feladatul kapták, hogy minél több adatot szedjenek össze a település múltjáról és jelenéről; barangolják be a falut a tábortól a vasútállomásig, hozzanak magukkal ezt igazoló tárgyakat is. A táborvezetőség szekrényében egy szabályos kiállítás anyaga gyűlt Ö6sze. A hűtőháznál használt kiégett biztosítéktól kezdve a vasútállomáson váltott jegyen keresztül a faluról készült fényképek tucatját szedték össze az ifi vezetők. — Az egyik őrs valahonnan előkerített egy egyetemistát, aki a faluról írta szakdolgozatát, s őt fogták vallatóra — mesélte Kraliczki Zoltán, a megyei úttörőelnökség titkára, a tábor vezetője, miközben egyenként megmutatta az útiélmény-beszámolókat és az összegyűjtött tárgyakat. — Hány fiatal vesz részt a vezetőképzésen ? — Száz olyan fiatalt hívtunk meg. aki most fejezte be az általános iskolai tanulmányát, és a jövőben sem kíván elszakadni az úttörőmozgalomtól. Ugyancsak száz, »haladó-« ifivezetőnek, azaz olyan KISZ- tagnak küldtünk , meghívót, aki több éve vesz részt az úttörők életének irányításában. Végül kilencvennyolc »kezdő"1 és huszonnyolc »haladó« érkezett meg ... — Miért? — Erre néhéz válaszolni. Bizonyára az is közrejátszott, hogy az idén nem a Balaton partján tartjuk a tábort... A lényeg azonban az: akik eljöttek, nem nyaralni, hanem dolgozni akarnak. Ez a tábor munkáján is meglátszik. A táborvezető egyetlen példát említ. A hirdetőtáblán mindennap olvasható azoknak a fiataloknak a neve, akik dicséretet kaptak kimagasló szereplésükért, Ott lenne olvasható azoké Is, akik magatartásukkal büntetést érdemeltek volna. A tábor első öt napjában ez a rovat üresen maradt! Az olajbama bőrű, meleg szemű cigányfiú, a szuloki Katona Antal ama kevesek közé tartozik, akiknek nevét a hétfő esti parancshirdetéskor a kiváló munkájukért dicséretet érdemlők között említették. ö mesélte: — Most végeztem a nyolcadik osztályt. Szeptembertől lakatosnak tanulok Barcson. Még az utolsó tanítási napokban a tanár bácsi megkérdezte. hogy ki szeretne továbbra is az úttörők között dolgozni. Ketten jelentkeztünk. A másik fiú nem jött el... — A tanulás mellett jut idő az úttörőkre is? — Igen, megbeszéltük, hogy azokon a napokon, amikor szükség lesz a segítségemre, a déli busszal hazautazom Szu- lokra, így ott tudok lenni a foglalkozásokon. — Miért akarod ezt csinálni? — Mert nagyon szép az úttörőélet, és nagyon sok romantika van benne. A romantika, a játék — ez a két dolog különösen nagy szerepet kapott a tábori foglalkozásokon. Nem véletlenül, hisz egyik éltető eleme a mozgalomnak. Lehetőség, amelyen keresztül nagyon sok mindenre taníthatók a holnap if- júkommunistái. Ottjárttunkkor a különböző raj foglalkozásokat is megnéztük. Mindenhol énekeltek, játszottak a fiatalok. Sportból többféle vetélkedőt is szerveztek a tábor vezetői, akik korábban maguk is ifi- vezetők voltak. Tóth Edit a Kaposvári Tanítóképző Főiskola második évfolyamát végezte: — Csurgón, a gimnáziumban tanultam, és a második számú általános iskolában mint iíivezető segédkeztem. A táborvezetőség tagjai közül mindenki régi ifis. Szálai Éva, Molnár Mária, Szili Zsuzsanna, Tóth Edit, Kern Zoltán iskolatársam a főiskolán. Igaz, valamennyin üknek kötelező gyakorlatként elfogadják az ittlétünket, de nem csak ezért jöttünk Kiskorpádra... Az úttörőmozgalom szerete- te hozta a táborba a szegedi tudományegyetem hallgatóját, a marcali Bertalan Évát; a gépipari szakközépiskola tanulóját, Péntek Józsefet; a VBKM dolgozóját, Igali Tamást is. Valamennyien gyerekfejjel ismerkedtek meg a piros nyakkendősök életével. S ha nem is mondják ki: számtalan élményt szereztek az őrsi foglalkozásokon, az úttörő-táborozásokon. Ezeket az élményeket szeretnék továbbadni ók is. Nagy Jenő FELSÖBOGÄTPUSZTA lakói az első pillantásra úgy élnek, mint bármelyik falusi család. Csak később érti meg a látogató: ezek az emberek nem valódi falusiak. Nem kötődnek semmiféle tulajdonhoz, nincs földjük és nem is volt. A ház, amelyben laknak, az állami gazdaságé, szolgálati lakás. Gondolataikban nem válik külön a közös és a saját fogalma. Nyoma sincs bennük »fifikának«. Dolgoznak és fizetést kapnak. Ilyen mezőgazdasági munkás Ács Lajos és a felesége is, akiket otthonukban kerestem meg. Talán ha öt perce voltam náluk, amikor megkérdeztem, hogyan ismerkedtek meg. A más helyen talán bizalmasko- dónak tetsző kérdés itt egészen természetes volt. — Tizennégy éve különösein nagy szó volt a tévé egy magamfajta tanyai lánynak. Nem sajnáltuk a lábunkat, bejártunk a gazdaság klubjába. A férjem volt akkor a telep KISZ-titkára, így valahányszor elmentem, őt is ott találtam ... — Nekem is csak ez a szórakozás jutott. A munkásszállás, ahol laktam, senkit sem tett »otthonülővé". Mikor hat- vanháromban összeházasodtunk, már tizedik éve dolgoztam az állami gazdaságban. — Hogyan került ide? — Itt senki nem kérdezte, mid van, csak azt, hogy dőlMásfél év múlva olajat szállít a jugoszláv kőolajvezeték Az Adria vagy ahogy újabban nevezik: a jugoszláv kő- olajvezeték magyarországi szakaszának acélcsöveit elkészítette a Dunai Vasmű. A jugoszláviai Krk-szigetről induló vezeték a százhalombattai finomítóba szállítja majd a közel-keleti olajat. Hol tart most az építkezés? Krk-szigetén épül már a tárolótér és az olajszállító hajók fogadására alkalmas tankerál- lomás. A jugoszláv szakaszon helyenként kint van már a cső is. A magyar szakasz építésének ütemét az határozza meg, hogy miként épül tovább az Adriai-tengertől induló, csaknem 600 kilométer hosszú vezeték, amely Csurgó mellett lépi át a magyar határt. Óránként 2 ezer köbméter 9 Az új kőolajvezeték jugoszláviai szakaszán 700 milliméter átmérőjű csövekben indul majd az olaj. A Krk-szi- geti tankerállomásról tenger alatti vezetéken jut a szárazföldre, és Zágráb felé veszi az irányt. Ez tulajdonképpen az első jelentős állomás: innen Pancsova felé építenek egy leágazást, majd tovább folytatódik a vezeték Sisakig, s azon kéresztül a magyar határig. A határ előtt azonban még egy leágazása lesz a vezetéknek Lendva irányába. Sisak és Csurgó között 70 kilométer hosszú a vezeték. Ezt a szakaszt csehszlovák szakemberek építik majd. Sisakon épül fel az a szivattyúállomás, amely i óránként 2090 köbméter olajat tud Magyarország felé továbbítani. A vezetéken nemcsak a magyar kőolajfinomítók kapnak alapanyagot, hanem Csehszlovákia is ezen szállítja a Közel-Keleten vásárolt olajat. Százhalombattától azonban nem épül újabb vezeték, hanem ^ Barátság, T, kőolajvezeték felhasználásával szállítják a csehszlovákiai finomítókba. A vezeték évente 5500 órán át a magyar, illetve .a csehszlovák igényeket elégíti maid ki: 60—100 ezer tonnás chargek- ban (adagokban) jön az olaj. Ez a mennyiség tulajdonképpen egv tankerti a jó befogadó- képessége. A vezeték ily módon évi ötmillió tonna kőo'a- iat tud hazánknak is, Csehszlovákiának is szállítani. Magyarországnak erre az ólaira a hatodik ötéves tervtől lesz szüksége. A beruházás nagyságát sok minden mellett jól bizonyítja az, hogy Európában körülbelül tízévenként épül egy ehhez hasonló kapacitású kőolaj- J vezeték. Csehszlovák és magyar építők A 210 kilométer hosszú magyarországi szakasz a tervek szerint 1978. december 31-re olyan állapotban lesz. hogy meg lehet kezdeni az olajszállítást. Ez azonban ném jelenti azt, hogy be is fejeződik erre az időpontra a beruházás, hiszen több kiegészítő létesítményt kell még azt követően elkészíteni. A magyarországi szakasz' valamivel vékonyabb, hatszáz milliméter átmérőjű csővezetékében »gyorsabban« megy az olaj a finomító felé. A haladási sebességet azok a nagy teljesítményű szivattyú- állomások biztosítják, amelyek Csurgón és Kárán, valamint Százhalombattán épülnek fel. Ezeken a helyeken a legkorszerűbb technikát helyezik üzembe. A műszerezettségre jellemző példa az olajátadás, -átvétel. Jugoszláv területen állítják fel a mérőállomást: itt ellenőrzik, hogy hány köbméter olaj indul el Magyarország felé. A műszereket azonban Százhalombattán is le lehel olvasni, sőt az ottani kezelőpultnál ülők parancsot adhatnak a jugoszláv határ mentén működő mérőállomásnak az adatok ellenőrzésére. Százhalombattán ugyancsak felállítanak egy mérőállomást: ez azonban már annak az olajnak a mennyiségét határozza meg. amelyik elindul Csehszlovákia felé. A magyar szakasz kiviteli terveit az Olajipari Tervező Vállalat mérnökei készítették. A 2,5 milliárd forint értékű beruházás megvalósításában a siófoki Kőolajvezeték-építő Vállalat mellett részt vesznek a csehszlovák vezetéképítők is. A Somogy megyei Kára és 'Százhalombatta között fektetik földbe a csöveket. Százhalombattán a tartályparkot ugyancsak szehszlovák szakemberek szerelik össze, és ők szállítják a szivattyúegységeket. Tárolótér is Az új kőolajvezeték magyarországi szakasza 1978, december 31. után mindig tele lesz olajjal, hiszen a szállítás mellett jelentős tárolótér is ez a föld alatti csőkígyó: minden három méterében egy köbméter — megközelítően egy tonna — olaj fér el. Csurgó és Százhalombatta között tehát annyi olajat lehet tárolni, amennyi egy nagy méretű tartályhajó befogadóképessége. Az építés ütemét eddig befolyásolta, hogy miként készül a jugoszláviai szakasz. A határ és Százhalombatta között ugyanis nem lett volna értelme korábban megépíteni a vezetéket, mint az Adria és Magyarország közötti szakaszt. Az ott folyó munkák ütemét, valamint a vezetéket használók várható igényeit is figyelembe véve állapították meg a beruházás befejezésének időpontját. és ehhez szabták a részhatáridőket is. Az építők szántóföldeken, erdőkön keresztül fektetik majd a csöveket, amelyeknek egy része már a helyszínen van. Dr. Kercza Imre Csiszolókoron y ok 41 millióért A FIM Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygy*r Widentc- gyáregysége 1974-ben települt Romhányba. Évi 41 millió forint értékben különböző nagyságú csiszol'ikerDugókat gyártanak az üzemben. Képünkön: Megfelelő formára vágják a csiszolóidomokat. gozni tudsz-e. Anyám korán meghalt, igy azután »csak úgy« felnőttem. Pásztorkod- tam. Emlékszem, öt új forint volt a bérem naponta. Szavaiban nyoma sem volt a nincstelenség emlékeit gyakran kísérő szomorúságnak. A nyomornak is megvan a maga derűje. — Szívesen felfogadtak a gazdák, mert volt egy különleges »legeltetési módszerem«. Már hajnali fél háromkor kihajtottam a csordát, de nem ám a gazdám rétjére, hanem a leggazdagabb szomszédéra. Mire a többi béres fölkelt, az én állataim hasa már olyan volt, mint a dob ... — A gyerekek lassan akkorák lesznek, mint a férjem volt ennek a történetinek az idején. — ök most hol vannak? — Üdülnek mindketten. Ha az iskola szeptemberben megkezdődik, újra bejárók lesznek. Igaz, már csak, két-három hónapig, mert azután beköltözünk Segesdre. A miértre először azt válaszolják, hogy a gyerekek miatt. Később Acsné kiböki: »szeretnénk már mi is valódi saját otthont.« — Már több mint öt éve gyűjtünk, és a gazdaság is segített 40 ezer forinttal. A ház már áll, csak még a fürdőszoba hiányzik. Hónapról hónapra vesszük a szükséges anyagokat. Eddig 140 ezer forintban van. Nem bírtam megállni, hogy ki ne mondjam: — Segesden vannak háromszor ilyen drága házak, melyeket a szülők ajándékba vesznek a gyereknek ... — Elképzelni sem tudom, mi fogja szorgalmas munkára és erőfeszítésre ösztökélni azt a fiatalt, aki mindent készen kap. Én a borjúnevelőben ötezer forintot is megkeresek havonta és a feleségem is dolgozik, mégis olyan 'lassan gyűlt össze az a százezer... Ismét a gyerekekre fordult a szó. — Azt szeretném, ha tanulnának, nem úgy, mint én, akinek még a nyolc osztálya sem volt meg. — Milyen hátrányát látta annak, hogy nem tanulhatott? — Naponta előfordult, hogy nem értettem meg, amit a rádió mond . .. Meg a tudat is kínzott. Engem minden érdekel. A gépek szerkezete, hogy az áram miként képes meghajtani a motort... Mindig az járt a fejemben : ha tanultam volna, ezt is tudnám. Végül is negyvenévesen újra beültem az iskolapadba. A munkahelyről beszélgettünk, mikor Ács Lajos fontosnak tartotta kimondani: »mások ma az emberek«. A látszólagos közhely elgondolkodtató tapasztalatokat takart. — Mindenki siet »letenni« a munkát. Hazamennek, és bezárják a kaput. Azt hiszem, nehéz volna most egy olyan megmozdulást csinálni, mint amilyenek fiatalabb koromban voltak. A jómód egy kicsit kényelmessé tesz, van, akit önzővé is. — Szigorú ítélet... — Tulajdonképpen érvényes ez rám is. Fösvényebben mérem a szabad időmet, mint régebben. Csakhogy én már az ötödik x-hez közeledem. Egyetlen szóval sem említi a kitüntetéseket, amelyeket a 25 év alatt kapott. A Szovjetunióban tett jutalomutazást is csak az asszony hozza szóiba. MAR EGY ÓRAJA elbúcsúztam az Acs házaspártól, amikor eszembe jutott: elmulasztottam szétnézni a lakásukban. A berendezésből csak egy kagylófotelre, egy lemezjátszóra és egy hattyút ábrázoló diszpárnára emlékszem. Bíró Ferenc /
