Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-06 / 157. szám
SZÜLÖK KINCSEI Häusel és Gretel Bejött a padlásról Szobor születik 4 harmadik évad Nagyatádon s A mexieói szobrász és Mészáros Mihály munkáikról, terveikről beszélgettek. Elragadó a két baba. Első bölcsőjük valamikor évszázadokkal ezelőtt Württemberg- ben ringott, de azóta sem cseperedtek föl. A változás csupán annyi, hogy szuloki népviseletbe öltöztették őket, a fiúcskát csipkés, fehér in- gecskébe, fekete nadrágba, piros masnis kalapba, a rózsás arcú leánykát pedig jellegzetes virágmintás kendővel bu- gyolálták be. Itt-ott ma is él még a két emlékezetes nép- meseal'ak, Hansel és Gretel, vagy ahogy errefelé svábosan titulálják őket: Hansel és Kre- del. Hasonmásai, sőt rokonai is a mi feledhetetlen gyermekkori hőseinknek, Jancsinak és Juliskának. Jó néhány ház padlásáról, tucatnyi ládafia mélyéről lehet ma is előkotorászni őket, itt, a dél-somogyi községben. Főszereplővé válik azonban a mutatós párocska minden farsang utolsó napján. Ló vontatta kocsikeréken, zeneszóra lejtenek végig a falu teljes hosszában — amely igazán nem csekély —, s búcsúztatják a víg ünnepeket. Így mulat egy sváb babapár. Régen ugyan még szekéren biggyeszkedtek, a kissé kapatos kísérőkkel együtt, ám mára csak a lovacska maradt... A nagyszombati szalmaszórás a lányos házaknál — hogy a nyuszi el tudja helyezni a terhét — változatlanul megmaradt, akárcsak a pünkösdkor későn reggel lustálkodó leányzók csalánkoszorúval való megkoronázása. Ám a Luca napi babonák — az életmód változásával — a tudat legmélyére kerültek. A 83 esztendős Buber Simon- nénak is meg kell erőltetnie az agyát, hogy eszébe jussanak. — Régen tilos volt Luca-. *-napkor varrni: azt mondták, újakkor bevarródik a tikoknak a ... micsodájuk is? ... és nem tojnak. Inkább — lehetőleg krétával — nagy kört kellett nekik rajzolni, hogy abból csipegessék az eledelt, s utána bőségesen tojnak. Pár nappal később, karácsony estéjén, nem teregethettünk ki mosott ruhát száradni, mert mindenki azt gondolta, ahány ruha függ a kötélen, annyi állat hullik el. A babonáknál jóval élénkebben él az egykori szulo- kiak vonzalma a község iránt. Haracsi Imre, a népi együttes vezetője jellemző történetet mesélt el, amely szerinte korántsem egyedülálló, mindenesetre megható. — Néhány hónappal ezelőtt idős házaspár érkezett hozzánk pár napra, vendégségbe. Ausztriából jöttek vissza, hagy megünnepeljük a gyémántlakodalmukat. Itt-tartóz- kodásuk során alig akartak megszólalni németül, bár nekik is az az anyanyelvűk. Azzal érveltek, elég abból odakint, sőt, amint a bácsika elmesélte, ott, a falujukban is állandóan keresik a lehetőséget, hogy magyarul csevegjenek, ezért a kocsmában gyakran összegyűlnek burgenlandi magyarokkal. Együttesének tevékenységéről már jóval mértéktartób- ban nyilatkozik. Az eredmény érezhetően nincs arányban az igyekezettel. — Húsz állandó tagunk van, egy szólista, zenekar és tánc- kar. A tagok többsége változatlan, de a cserélődés mégis túlságosan nagy ahhoz, hogy megbízható közösséget alakíthatnánk ki. Kedvező jelenség viszont, hogy a részvevők egy része magyar anyanyelvű, s ők is érdeklődnek a mi népművészetünk iránt. Most éppen azon szorgoskodunk, hogy egy betlehemezési népszokást megtanuljunk és bemutassunk. □ □□ Rágyújtani állok meg déltájban egy sárgamintás ház előtt. A kerítés túlsó oldaláról fejkendős néni mustrálgatja az idegent. Láthatóan kiváncsi : Szülök állítólag a világ végén van ... — Meleg van, édes fiam? — biccent gyönyöző homlokom felé. — Ja, ja, die Hitze ist wahrhaftig fürchterlich. (Igen, a hőség valóban elviselhetetlen.) Gyanakodva pislog rám a német szóért. Érdeklődni kezd, miért »berliniesen« beszélek, miért nem szulokiasan, végül elszánja magát. — Na ‘gut, warten Sie ein bisschen, junger Mann! (Várjon csak egy keveset, fiatalember!) És testes pohárban bugyborékoló nagyfröccsöt hoz ,a kapuhoz ... □ □□ A kocsmában — ebédre csak pogácsát kapok — víg társaság telepedig le a szomszédos asztalhoz. Még semmit sem rendeltek, de a »blatt« már előkerült a zsebből. Egyikük, idősebb férfiú, hirtelen felpattan és harsányan rikkantja: — Kinder, wieviel korsó darf ich Euch holen? Ki hitte volna, hogy a korsó fogalma nem német, hanem magyar földről ered? □ □□ Kovács György, a tanácsi kirendeltség vezetője meglepő adattal szolgál. — Évekkel ezelőtt javasoltuk a szulokiaknak, hogy — ha akarják — az üzleteket, a tsz-t, a strandfürdőt, az iskolát, a művelődési házat ellátjuk német feliratokkal Felháborodás volt a következmény. Még a legidősebbek is azt kérdezték, miért képzeljük mi azt, hogy nekik kifogásuk van a magyar nyelv ellen? Ha elfogadják a magyar vöt és menyet, miért ne tetszene nekik a magyar felirat is? Augusztusban lesz a következő vegyes házasság. Hogy a szülők áldása rajta, az egy pillanatra sem volt kétséges. Lengyel András Az ünnepi megnyitó a művészi munka megbecsülését, a képzőművészet szerepének fontosságát fejezte ki most is, amikor a harmadik évadba kezdett a nagyatádi nemzetközi művésztelep. A néhány napja érkezett és már tevékenykedő szobrászok kezében az ünnep perceire megállt a szerszám, hogy azután annál pergőbben folyjon a munka a telepen. A meditáció és a gatterfűrész sivító hangja megfér egymás mellett itt Nagyatádon, hisz a rövidre szabott idő alatt testet is kell hogy öltsön a művészi gondolat. A Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Nagyatádi Városi Tanács 1974 novemberében írta alá az alkotótelep alapító okmányát. Rá egy évre, júniusban nyitották meg az első évadot, majd 1976- ban folytatódott a munka, <jz alkotás. A két év alatt nyolc magyar és öt külföldi szobrász tizenöt alkotással gazdagította a várost, s mindazokat, akik emiatt itt megfordultak. Nagyatádon, ahol eddig nem volt hagyománya a képzőművészetnek, szobrok születtek, olyan szabadtéri gyűjtemény jött létre, mely a magyar művészeti életben is számottevő. S nemcsak szobrok születtek, hanem a nagyatádi emberekben is elindult az a folyamat, mely a művészi szép felé vonzza őket. Tehát igény is született, smár várják az atádiak, hogy a harmadik évad alkotó folyamatába is bepillanthassanak. — Az alkotótelep fontos szerepet tölt be a művelődés- politikai feladatok végrehajtásában — hallottuk Dezső LÁszlónétól, a városi művelődésügyi osztály vezetőjétől. — A várospolitikai célkitűzésekbe beilleszkedő alkotóteleppel kedvezően befolyásolhatjuk a város képzőművészeti életét, a közízlés fejlesztését — tette hozzá. A szobrász alkotótelep harmadik évadját dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese nyitotta meg. Elismeréssel szólott az előző két évad eredményeiről, s ezek közül kiemelte: — Az alkotótelep komoly lehetőséget biztosított a hazai és a külföldi művészek számára, plasztikái művészetük kifejlesztésére, a baráti együttműködésre, az információcserére. A művészek a közösségi alkotóműhelyben ’-észvételükkel, az alkotások művészi hatásával ténylegesen hozzájárultak a képzőművészeti kultúra szocialista szel-, lernű fejlődéséhez. — A művészet segíti az embert a bonyolult, változó világunk mélyebb megismerésében, gazdagítja életünket, hozzájárul kiteljesedésünkhöz. Feladatunk, hogy gyarapítsák azoknak az embereknek a számát, akik szeretik, igénylik a kortárs modern művészetet. S hogy ezek a szép feladatok nemcsak illő szavak egy ünnepi megnyitóban, bizonyságul utalhatunk arra. hogy egyre többen pályáznak a hazai és külföldi szobrászok közül Nagyatádra, illetve érdemes fellapozni annak a füzetnek a lapjait is, mely a júliusi rendezvényekről tájékoztat. Szobor születik címmel találkozót rendeznek az alkotótelepen dolgozó művészekkel azoknak, akiket ez a téma érdekel. A meghívott szobrászok ellátogatnak majd Atád üzemeibe is. Mészáros Mihály, aki tavaly két értékes szoborral is gazdagította a telepet — közülük a Dózsát Antwerpenben is kiállították két naiyatádi szobortársáva), ifj. Szabó István Kopjafa és Deirn Pál Minden értelmetlenül elpusztult ember emlékére cí- i mű plasztikáival együtt — kiállítást rendez a hét végén Nagyatádon, a művelődési központban. S e programválogatás is azt a törekvést jelzi, hogy Nagyatádon sokat tesznek a képzőművészetért. Kilenc művész dolgozik ezen a nyáron a telepen. Már megérkezett és munkába fogott a méxicói születésű, Párizs mellett élő J. Dubon, ezután várják Farkas Ádámot. L. Janouch, Martyn Ferenc, Mészáros Mihály már elkezdte új szobrának munkálatát, M. Pereiiaslavec, ifj. Szabó István — ő befejezi a Dózsa szobrot —, V. Szalikov és Szőllősy Enikő »műhelyébe« pillanthatunk be az elkövetkező hetekben, majd kész alkotásaik őrzik annak a két hónapnak a munkáját, melyet itt töltöttek Nagyatádon. Itt hagyva számunkra a művésd szépet. Horányi Ba-rna (Folytatjuk.) Bálok és hálózok A mondás szerint örömében és bánatában iszik a magyar, ’•alamint akkor, ha éppen kedve szottyan rá. Így van ez a bálozással is. Nézzük tehát, mikor bálozik a magyar. Először is a farsangi időszakban. Ilyenkor a régi hagyományoknak megfelelően minden réteg — foglalkozási ág, nemzetiség, vágy bármely közös vonás alapján összetartozó csoport — megrendezi a maga bálját. Ennek következtében van iparosbál, gazdászbál, svábbál, cigánybál, vöröskeresztes bál, sajtóbál ... Ezek évenként ismétlődnek, általában exkluzív helyen. Vannak azután falusi bálok, melyek egy-egy időszakhoz kapcsolódnak. Ilyen a szüreti bál, az aratóbál, a május elsejei bál, a névnapi és a búcsúi bál. A felsorolás itt sem teljes, hiszen egyéb alkalmakkor is rendeznek bálokat. Az ilyen alkalmakat a rendezők találják ki, így számuk végtelen, mivel az emberi fantázia is az. Van olyan falu, ahol ritka a hét vége bál nélkül. A fiatalok igénylik a táncot, a szórakozást — hallom a művelődési ház vezetőjétől. A zenés szórakozóhely falun nagyon ritka. A klubok — befogadóképességük miatt — kevés fiatalnak nyújtanak szórakozást, így azután marad a hetenként, kéthetenként rendezett bál, amelyet általában a falu legnagyobb italboltjában, vendéglőjében tartanak meg. »Sikolt a zene tornyosul, omlik / parfümös, boldog ifjú pára« — írta az egykori bálról a költő. A pára, amely először megcsap — nem emlékeztet a i parfümre, inkább borgőzösnek 1 mondható. A teremben nagy I a zsúfoltság. Kötelező fo- | gyasztás nincs, szabad asztal I vagy szék úgyszintén. A zenekar játszik, a szólógitáros énekel. Franciául szól a dal, s az előadótól megtudom, minden számot eredeti nyelven énekel. — Nem, nyelvet nem beszélek egyet sem, csak a slágerek szövegét tanulom meg — mondja. Ezek után kételkednem kellene az előadás eredetiségében, de ezt az örömet meghagyom a francia anyanyelvűnknek. Inkább az anyagiakról érdeklődöm. — 1500 forintot kapunk egy éjszakára. Hajnali kettőig játszunk. Általában minden hét végén akad valami. Versenytárs? Ugyan, nincs itt akkora tolongás, mint városon. Minden környékbeli zenekarnak jut két-három falu, ahova mindig őket hívják. A pénz ugyanaz. Farmernadrágos, szakállas fiatalember, a kezében három üveg sörrel próbálja meg a lehetetlent: elérni asztaltársaságát. Egy kissé dülöngél, de ennek semmi köze a ritmushoz. A meglepett emberek mogorvaságával válaszol. — Szeretek táncolni és közben iszogatni. A Balaton-par- ton sok helyen van már zene, de ott egy ötvenesből nem nagyon érezheti jól magát az ember. Itt olcsó a sör, lányok is vannak, s ha elfogy a pénz, ők is kihozatják a kört. ___ Helyesebben: kihozatnák, mert pincért nagyon ritkán látni. Az üzletvezető szerint négyen dolgoznak a máskor szokásos kettő helyett. így i sem győzik a munkát. Néha 1 felbukkan egy-egy fehér kö- I peny, de a táncoló tömegen I lehetetlen átvinni a teli tálcát. (Poharak törnek, leöntött vendégek kiabálnak, de a főnök nyugodt. — Sok a vesződség ilyenkor, de a forgalom is megsokszorozódik. A fiatalok a zavaró körülmények ellenére is jól szórakoznak, és ez sem utolsó szempont. Éjfél után általában csökken a zsúfoltság, csak a törzsvendégek maradnak. Tizenkét óra után valóban ritkulni kezd a tömeg. A zenekar sramlira vált, a hangulat és a hangerő emelkedik. — Győztök holnap? — kiáltja egy rekedt hang a környék- szerte ismert futballistának. — Persze, hogy győzünk! — morogja maga elé az ifjú reménység, és szemmel láthatóan minden ügyességére szüksége van, hogy legyőzze a gravitációt. Ez már valóban a törzsközönség ideje. Életre szóló barátságok kötődnek, kint verekedés kezdődik. Jócskán akad dolga az ügyeletes rendőrnek. — Ezekből a báli kakaskodásokból ritkán születnek jegyzőkönyvek vagy feljelentések — mondja. Elcsattan egy-két pofon, de mire komolyra fordulna a dolog, közbelépnek a józanabb barátok vagy a rendőrség. Rendhagyó esetként megemlít egy búcsúi bált, amikor elkéstek a közbelépéssel. Aznap éjjel kilenc embert szállítottak kórházba. 'Az embernek joga van a szórakozáshoz. Az emberek élnek jogaikkal. Rosszul élnek velük? * Üjváry Zoltán — És akkor én hol fogok aludni ? — Nálam! Az én szobámban! Bálint egész nap Zsuzska fogadására készült. Remegő izgalommal telt el a nap. »Csakugyan ennyire szeretem?« Bálint délután olvasni se tudott, számolta a perceket, mikor lesz már este. Elment a virágboitba, vett hét szál piros rózsát, haza Vitte, nézegette a rózsákat, este beletette papírba, és kiment az állomáshoz. Egy téglarakás mögött húzódott meg, nem akart ismerősökkel találkozni. »Lehetetlen, hogy ne jöjjön! Mindennél biztosabb, hogy jön!« Egymás után érkeztek be az esti vonatok, hosszú katonai szerelvények is; özönlött a rengeteg sebesült. Végre bemondta a mikrofon a számos- házi vonatot. Óráknak tűnt, amíg a mozdony kibontakozott a sötétből, és becsoszogott az állomásra. Igyekeztek az utasok, cipelték batyuikat. Bálint a háta mögött tartotta a rózsát. Zsuzska biztosan a hátsó kocsiba szállt. Már csak egyesével szállingóztak az utasok — és Zsuzska sehol. Hazament, beletette a rózsákat egy dobozba, és írt hozzá néhány sort; »A rózsa a tied. Ezzel vártalak. Most gyűlölnöm kellene téged, de azt hiszem, soha nem szerettelek még így, mint most.« Elment a postára, feladta a csomagot, ezt holnap reggel már megkapja Zsuzska. Nem kellene felülnie a hajnali vonatra, és elutaznia Sza- mosházára? »Nem! Bennem is van konc kság! Legyen vége! Soha még levelet se írok neki töb- b>et.« »Jó, hogy befejeződött. De még egyszer látnom kellene. Meg kellene csókolnom, és megmondani neki: hogy szeretem.« »Nem utazom sehova! Írjon ő! Talán beteg? Lekéste a vonatot? Vagy félt... szegénykém ... Ugye, drága Zsuzskám féltél? Nem kellett volna félned. Hiszen ha te nem akarod, én egy ujjal se nyúltam volna hozzád!« Bálint úgy gondolta, hogy reggel mégis utazni fog Sza- mosházára. Szól Béla bácsinak, tanítás nincs, a főigazgató utasítására tegnap befejezettnek tekintették a tanévet, az ünnepélyes tanévzáróra nem kaptak engedélyt. Béla bácsi dühöngött, de belátta, most nincs mit tenni. Minden meggondolatlan lépés emberek és gyerekek életébe kerülne! Ez már nem önkép- zőkörösdi, ez életre-halálra megy! Meg kell írni a bizonyítványokat. ki kell osztani, és aztán ... Béla bácsi szólt Bálintnak, hogy maradjon, beszélni akar veie. — Csinálnunk kell valamit — mondta az öreg —, az iskolában most már semmi dolgunk ... Megegyeztek, hogy Bálint holnap este fölmegy a lakására. 9. Bálint felült a Szamosháza felé induló vonatra. Ahogy a vonat ment, egyre közeledve a faluhoz, mindjobban érezte: nem fejeződött be semmi. Szorongó érzésekkel teltek a percek. És mi lesz, ha Zsuzska azt mondja: hagyjon neki békét. Sötét volt, mire a vonat a szamosházi állomásra ért. Bálint megkerülte a paplakot, benézett az ablakon óvatosan, és aztán könnyű szívvel — lesz ami lesz — odalépett az ajtóhoz, bekopogott. — Ki az? — kérdezte belülről valaki. — Járó Bálint. Az ajtó kinyílt. Zsuzska mamája. — Hát szemtől-szembe láthatom magát! Nem r.agy öröm! Sokat hallottam magáról. Sok mindent... A mama aztán egész este nem mutatkozott. — Hogy kerülsz ide? Mit akarsz te itt? — kérdezte Zsuzska. A hét szál rózsa az asztalon volt egy vázában. »Nem dobta el. vázába tet( Folytatjuk.)
