Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-05 / 156. szám
SZÜLÖK KINCSEI Új Tizeken járok A királynő és a szívdöglesztő Hans Ady a kempingben Tavaszy Noémi grafikái tonyód-Bélatelepen ösvényt kerestem a földeken, hogy megrövidítsem az állomástól a faluig vezető utat. Kár is lett volna a forróságtól átizzott köveken mennem, hiszen akkor nem gyönyörködhettem volna a szépen sarjadó vetésben, mely a szulo- kiak szorgalmát dicséri. Nem élhettem volna bele magam a toronyiránt ungon-berken áttörő vándor csak könyvekből találja egyhangúnak, unalmasnak az elmúlt hatvanhat évet. Én sem. Ellenkezőleg: fölöttébb jellemzőnek, tanulságosnak inkább, s kételyeket, előítéleteket oszlatónak, lelkiismeretet ébresztőnek. — Tősgyökeres szuloki vagyok. Szüleim földműves emberek voltak, s később jómagam is. Gyerekkoromban egy párszor költöztünk, a végén — A móka még sokáig folytatódik, s Hans sem marad adós a válasszal. Egyebek között így énekel: Kora hajnalban, nyolckor Fölébred az én lusta asszonyom; Felráncigálja harisnyáját, . S hozzám fordul; — Mit főzzek mára, uram? Óh, én szegény. Mit kezdjek ilyen növel? ismert helyzetébe, snem hör- pinthettem volna abból a kristálytiszta, méregerős kisüstiből, mellyel a község szélén egy szíves néni kínált meg, talán köszönetként az idegennek, amiért anyanyelvén szólította meg. Németül. Ezerszázan élnek a négy kilométer hosszú faluban, nem messze Barcstól, mégis — ahogyan egyikük megfogalmazta — az isten háta mögött, a világ legeslegvégén. Magyar anyanyelvű család csak hébe- hóba akad — ők többnyire a Felvidékről származtak el —, ■ a lakosság zöme ma is őrzi, ápolja a negyed évezreddel ezelőtt Württenbergből errefelé telepített őseinek a nyelvét. S ráadásul a késő középkori állapotában, .melyre a jövevénynek alaposan fülelnie kell, hogy felfoghassa. Nem nehéz üres házakra bukkanni a poros utcák mentén Sokan elhagyták a város vagy egy nagyobb község számos előnyéért ezt a kicsit avas, mégis szívet melengető, szép idillt. Megrökönyödve torpanok meg egy ház előtt. Homlokzatának kiképzése cáfolhatatla- nul a szeged-felsővárosi »napsugaras házak« mintájára készült. Földimre lelnék itt, Szülőkön ? De mégsem. Kopogtatásomra senki sem nyit ajtót. A házigazdáék nincsenek itthon. Huber Máténé, Kati néni, úgy fogad, ahogyan ez Szülőkön minden vendégnek dukál. Nem, természetesen nem zavarom, ha életéről kell beszélnie, azt bármikor szívesen. Nem mégis visszacsöppentem ide — férjhez. — Mesélne erről Kati néni? Hogyan szánta rá magát a frigyre? — Inkább engem szántak rá a szüleim, ök előre megállapodták a fiú szüleivel, s amikor majdani apósom leánykérőbe jött, én még nem is ismertem a fiát. Azt mondták, nem is fontos, majd megszokom, esetleg meg is szeretem. Így ,is történt. Csak az akár, hogy már nem él... Az esküvőnk gyönyörű volt, a mai időkben már alig látni ilyet. Az előestén — mifelénk ezt Kreuzlovendnek hívják — szétosztottuk a vendégeket, lányokat és fiúkat, s az így kijelölt párok végig kötelesek voltak egymást szórakoztatni. A csúcspontra éjfél után jutottunk. No nem, nem, ne tessék félreérteni... csak egy »török történetet« játszottunk el, mondókával, énekkel, tánccal. Divatos népszokás volt akkoriban, ma már a kutya sem ismeri. Az úgy esett, hogy török maszkában bejött a fiú és a lány — a királynő és a »fescher Hans (csinos, szívdöglesztő Hanzi) — meg egy csomó maskarás. A királynő ugratni kezdte Hanzit. Például így — és Kati néni dalra fakad, szuloki németséggel. »Sétára indultam a városba, S megláttam egy csinos fiút. Két gyönyörű szeme volt, Az egyik csinyik, a másik óriás. Az orra uborka volt. S én beleszerettem. Nevéért esdekeltem. De ő csak bambán bámult reám. Délután három felé Vizeskását hoz nekem. Se só, se zsír, se cukor, se vaj Nincs abban egy fia sem. — De bizony a török királynénak is felvágták a nyelvét! Kösd fel magad, fütyülök rád, Már vár rám egy másik barát. — A kézfogó után néhány napig nagy kanállal ettünk. Csakhogy utána évtizedeken át sokszor jutott osztályrészül mindannyiunknak krumbiere- flute ,— krumpliból készült, zsírban^ sütött gombóc és »armemannsterz«, azaz szegény ember eledele — liszt-tojás keverék zsírban elkészítve, aludttejjel. Nem éltünk jól. A férjem negyvenöt elején Budapesten meghalt a háborúban. Ma is sokat gondolok rá, de azért mégiscsak megtanultam újra énekelni. A sváb népi együttesben ki is élem a szenvedélyemet... Már el is tetszik menni? Legközelebb várom egy krumbiere-flutéra! Lengyel András (Folytatjuk.) Negyven egyéni kiállítást rendezett eddig a Táb mellett született és Budapesten, a Ferencvárosban élő Tavaszy Noémi grafikus. Bár Fonyódon is gyakran vendégeskedett, az első itteni bemutatkozása vasárnap volt a Napsugár kempingben. Ady születésének századik évfordulójára készült grafikai sorozatát országszerte megtekinthetik az érdeklődők; a képek vándordíjának — azt hiszem — különös állomása ez a kemping, ahol a nyár, a pihenés örömeit gazdagítja a mintegy két és fél ezer táborlakót befogadó kempingben. Somogybán, szülőmegyéjében számos helyen megfordultak grafikái, emlékeztetőül csupán a legutóbbit idézzük, az »útirajzokat«, csehszlovákiai és jugoszláviai rajzos beszámolóit. melyek a nézőknek mindig többet jelentenek a fekete-fehér képeslapoknál. S most Ady a témája a sorozatnak. Bevezetőben szívesen idézem Tavaszy Noémi szavait, aki így nyilatkozott: Nem illusztrációkat, hanem egy keresztmetszetet szerettem volna adni Ady költészetéről. A huszonnégy fekete-fehér linómetszet azt az érzést kelti a nézőben, hogy sokat mondanak el Ady költészetéről külön-külön is, együttes hatásuk pedig fokozza a teljességre való törekvést. Tavaszy Noémi jól válogatott Ady verseiből, nemcsak ezeknek a képi világát igyekezett megteremteni, hanem kihasználva műfaji lehetőségeit, rendet is tett olvasmányélményei között. Nemcsak az Üj vizeken járok című lap ábrázolásán keresztül nézünk szembe Ady sugaraival, mely az égitest ragyogásával kel versenyre, hanem valamennyi nagy érzés így jelenik meg. Tavaszy Noémi képein. Kontrasztjaként a gyertyafényes Sirató ember dalával, a lámpafényes Az öreg Kunnéval, a fény nélküli Álmodik a nyomorral ismerkedünk. A lapok egyik, legszebb: ke a Fölszáüott a páva vershez készült grafika, ez a ma- dárvilágú, rabság, szabadság értelmű kép, melynek dallamvilága itt Somogybán különösképp ismert. — Mindenkinek megvan a maga Adyja. Ahogy Ady költészete ellentétes érzelmekből tevődik össze, úgy aki foglalkozni akar vele, érezni, ábrázolni akarja őt, annak keresztül kell mennie ezeken a gyötrelmeken — öntötte szavakba Tavaszy Noémi új munkájával kapcsolatos gondolatait. — Küzdöttem én is a disznófejű nagyúrral, rabul ejtett, sodort magával, s mindaddig nem nyugodtam, míg a róla szóló tanulmányokat, kórja jzokat át nem olvastam, de Űj vizeken járok. A nyertes és a grafika. Egy kisfiú vezényelt a bokorban Szájtátva figyelt a kisfiú, majd lekuporodott a kavicsra, s guggolva nézte tovább a fehér inges, piros nyakkendős gyermekmuzsikusokat. Majd váratlanul felugrott, s harsány rikkantással bevetette magát a szomszédos bokrok közé. Körülpislantott. megbizonyosodott róla, hogy senki sem látja — persze a struccos A felvilágosodástól a reformkorig A magyar humor és szatíra története Jules Renard szerint a humorista az az ember, akinek jó ros'szkedve van. A Magyar Rádió Karinthy Színpada folytatja műsorát a magyar humor és szatíra történetének útikalauzaként. A színpad ezúttal a felvilágosodástól a reformkorig terjedő időszak terméséből tíz jellegzetes darabot mutat be. Csokonai a csókról a címe a sorozat 11. adásának, melyet Vargha Balázs szerkesztett. Július 9-én, szombaton délelőtt tíz órakor sugározza a Kossuth adó a víg poéta műveiből összeállított műsort. Hétfőn, július 11-én este kerül sor a 12. adásra, mely »helyszíni közvetítésben« ad számot Habsburg Lipót és Ferenc korának humorából. Ismét Csokonaié lesz a mikrofon július 17-én. vasárnap «lélelőtt: azokról hallhatunk, akiket a költő kinevetett. Részletet kapunk többek között a francia—osztrák háborút kigúnyoló Békaegérharc- ból. Természetesen a Kanyoné, vagyis a vén asszony szerelme is elhangzik a műsorban, ez az 1969-ben fölvett adás ismétlése hete július 22- én délelőtt. Nemrég vetítették a filmszínházak a Ludas Matyiről szóló rajzfilmet; Fazekas Mihály művét július 30- án közvetítik, együtt azzal a műsorral, melyben híres anekdoták hangzanak el. György Lajos gyűjtésében a Pancsa- tantra, a Gesta Romanorum, a Don Quijote és a Penta- ruel története elevenedik meg. Az adást Benedek István vezeti. Képzelt riportot hallhatunk augusztus 1-én Berzsenyi Dániellel, az adás címe: Elvújítók — nyelvújítók. Kisfaludy Károly Csalódások című vígjátékát augusztusban tűzi műsorára a rádió. Vilma kisasszony szerepében a Kaposvárról indult Bencze Ilonát hallhatjuk majd. Nyáron a Karinthy Színpad is nagy utazást tesz. Fáy András, Bangó Péter, Czuczor Gergely, Gaál József, Nagy Ignác, Petőfi Sándor, Vajda Péter útikalauzok segítségével barangolhatunk augusztus 14-én, vasárnap délelőtt. S végül a sorozatzáró két előadás: augusztus 20-án Paprikás versek címmel reformkori életképekből és paródiákból hallhatunk összeállítást, majd Éljen az egyenlőség címmel Eötvös József vígjátékával köszönnek el a műsor szerkesztői. A szeptember 3-t adást délelőtt tíz órakor közvetíti a Petőfi adó. manőver ezúttal nem vált be —, és széles mozdulatokkal, amúgy karnagyosan vezényelni kezdett. Az induló négynegyede ugyan itt-ott keringős háromnegyedre változott, ám ez a lényegen vajmi keveset változtat. Pár perc múlva — mert a zene iránti vonzalma valószínűleg felülmúlta izmainak erejét — felhagyott a dirigálással, és egy leesett faágat megragadva féktelen rohangálásba kezdett. Csak a hangverseny végén fékezett le, hogy megnézze az úttörőzenészek elvonulását, megirigyelje mesésen csillogó hangszereiket. A négy év körüli fiatalember ösztönös dicsérete a leghitelesebb vélemény a kaposvári ifjúsági ház fúvószenekarának vasárnap délelőtt megtartott térzenéjéről a Szabadság parkban. Gyermekek formálták itt gyermekek ízlését, úttörők, kiskamaszok és nagykamaszok az egészen aprókét. Akadt a hallgatók között jó néhány felnőtt is — érdekes módon azonban szinte mindegyik gyerektársaságban jött el, nyilván fontosabbnak tartva a kicsinyek felüdülését a saját hétvégi, fotelbeli ejtőzésénél. Magányos felnőtteket alig-alig láthattunk. Kérdés : jó ez? Mert valóban nem volt emlékezetes ünnepi esemény ez a térzene. Legalábbis látszatra nem ... Vasárnap tartották, mégis csupán egyik hétköznapi mozzanata volt megyeszékhelyünk zenei életének. A műsorösszeállításban sem Bach, sem Schubert, sem Liszt nem szerepelt, a kis muzsikusok ezúttal amolyan nyá- riasra fogták a hangulatot. Mégis furcsa, hogy amíg a megjelent apróságok szoros gyűrűt fontak a zenekar körül, ütemesen ringtak a dallamokra kis kerékpárjaikon, vagy ritmusra rángatták szüleik kezét, addig csak igen kevés felnőttet érdekelt az úttörő- és ifjúsági fúvószenekar rengeteg munkájának, töméntelen próbájának szép eredménye, hangulatos muzsikálása. Hányán tudják, hogy középiskolások, szakiskolások, sőt néha családapák is visszajárnak a tízévesek közé örömet lelni a muzsikában — és a muzsikáló közösségben. Hány ember gondolkodott már el azon. hogy megyeszékhelyünk zenei életében ez a jól összeforrott kis közösség jóval többet nyom a latban — azaz többet kellene, hogy nyomjon —, mint a legelegánsabb vendégzenekar? Tegnapelőtt úgy látszott, csak egy-két tucatnyi felnőtt döbbent rá erre. Vajon jóiért csak ennyi? L A. legfőképp Ady költészetén át nem rágtam magam. Két gondolatot még : — Kérdéseinkre felelő kortárs Ady. Jelképei valóságként akarnak hatni. A látnivaló egy hónapig fogadja a kemping, és nemcsak a kemping vendégeit. Aki azonban elmulasztotta a megnyitót — nincs jobb szó rá —, veszített. Tavaszy Noémi ugyanis jól érti a kapcsolat- teremtés módját is. Közvetlen beszélgetőtárs, érzéseit, gondolatait feltáró művész. Élményeit közkincsként megosztja az érdeklődő emberrel. A megnyitón tárogatóval előadott két dallamot hallottunk, magnóról. Az egyik a Rákóczi-hívogató volt, a másik a Fölszállott a páva. Ady- versek világához valók, s amit még megtudtunk: a háromtagú tárogatóegyüttes a somogyi testvérkerület. Ferencváros egyik cipészműhelyében játszik már évek óta, kedvtelésből. Az együttes alapítója és vendéglátója a si- monfai — megyénktoeli — születésű Tamás János. Itt, a cipészműhelyben fedezte fel őket Tavaszy Noémi, s ebből egyenesen következett, bogy a ferencvárosi Pincetár- lat megnyitóján élőben hallhatták a vendégek az együttest. A megnyitó más örömmel is járt. Különösen Győré Éviké harmadik osztályos tanulónak, aki a grafikasorsolás nyerteseként egy fonyódi tájat ábrázoló Tavaszy Noémi-ké- pet tudhat a magáénak. A család boldogan vette át a saját vidéküket mutató linómetszetet. Kint, a víz mellett nyári kép fogadott bennünket. A kempingbe egyre érkeznek a hazai és külföldi turisták, akik e szép vidéket választották üdülőhelyüknek. Pánczél Tibortól, a Siótour-kemping vezetőjétől kérdeztem: — vajon érdeklődnek-e. a vendégek az efféle rendezvények iránt? — 1972-től rendezünk kiállításokat a kemping területén. Tavaly óta különösképpen napirenden tartjuk ezeknek a bemutatóknak a szervezését, propagálását, mert a vendégek igénylik. S a kapu nyitva áll azok előtt is, akik nem a mi üdülőink, hanem pusztán a kiállítás miatt keresnek föl bennünket. Vasárnap Fonyód-Bélatele- pen jártunk. A kempingben kiállítást nyitottak meg. Bár a kezdeményezés nem egészen új, egyet azonban föltétlen mutat — s ehhez hozzá kell tennem: Fonyódon, a Tumgs- ram-üdülőben is szerveznek ilyen programot, melyre a napokban várjuk a meghívót —, a nyári pihenőnapokon sincs kizárva a tartalmas élmény- és ismeretszerzés lehetősége. Horányi Barna Somogyi Néplap
