Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-05 / 156. szám

Egy kiállítás tapasztalatai A KA-HYB sertést tartó üzemek tavaly másfél millió állalatot neveltek. A csaknem tízéves vállalatnak ma már nemcsak a belföldi, hanem egyes külföldi piacokon is si­került tekintélyt szereznie. Június 22-e és 26-a között nemzetközi kiállításon vettek részt az NSZK-beli Hannover­ben. Az alsó-szászországi fővá­ros adott otthont a »Baromfi és sertés ’77« elnevezésű kiál­lításnak. A világ legrangosabb cégei közt hazánkat a ka­posvári vállalkozás képviselte. Mivel az NSZK sertéstenyész­tése a világ élvonalába tarto­zik, érthető várakozással te­kintettek a vállalkozás vezetői a részvétel és annak eredmé­nyei elé. A tapasztalatokról Gondolovics Lajos igazgatóhe­lyettessel beszélgettünk. — Számos nyugatnémet ve­zető szaktekintély, kutató és több száz szakember látogatott hozzánk eredményeink, mód­szereink tanulmányozására. Az érdeklődés fölkeltésében, munkánk népszerűsítésében döntő szerepe van az NSZK- beli Club-cégnek, mely a vi­lág második legnagyobb takar­mánygyártó cége, s amellyel négy éve partneri kapcsolat­ban állunk. Ennek eredmé­nyeként 1974 óta rendszere­sen exportálunk Ka-hyb te- nyészsertést az NSZK-ba. — Milyen volt a kiállítás, kik voltak a résztvevők? — A mintegy 200 hazai és 40 külföldi kiállító elsősorban tenyészállatokat, hi bridelőállí- tási, tartástechnológiai rend­szereket, ezekkel kapcsolatos eszközöket, termékeket muta­tott be. A bennünket érdeklő konkurrens vállalatok között ott volt az NSZK hibridprog­ramját bemutató cég, a TET­RA Gmbh, a belga Seghers, a holland Eurhybrid, az angol Cotswoäd, hogy csak a legje­lentősebbekről szóljak. Pavilonukat a Hungexpo rendezte be. A homlokzatot 12 színes kép díszítette, bénít diavetítők segítségével tájé­koztatták az érdeklődőket, kint pedig az NSZK-ban tenyész­tett három Ka-hyb kocasüldőt, illetve egy anyát 11 malacával mutattak be. Az érdeklődés várakozáson felüli volt. Fölke­resték őket a spanyol mező- gazdasági minisztérium veze­tői, s tárgyalásokat folytattak svájci és holland tenyésztők­kel is. — A kiállítás idején beszél­gettünk egy évek óta Ka-hy- bot tenyésztő gazdával, aki egyébként egy ezerhektáros szövetkezet elnöke — mondta az igazgatóhelyettes. — Meg­kérdeztük: ha az NSZK-la- pálysertés jobb vágóértéket ad, miért választotta a mi fajtán­kat? Véleménye szerint az összes értékmérő tulajdonságot figyelembe véve, egy kilo­gramm hús előállításában a mienk a gazdaságosabb. Nem hinném, hogy elfogult volna, végül is üzletről van szó. — A kiállítás milyen ered­ményeket hozott? — ElőVehaladott tárgyalás folyik a Terimpex külkereske­delmi vállalaton keresztül a Club-céggel, egy közös vállal­kozás alapítása ügyében. Ha létrejön a szerződés, azt hi­szem igen nagy sikernek könyvelhetjük el első jelentős külföldi szereplésünket. A kiállítás ideje alatt szá­mos német vezető szakember hangoztatta, hogy országuk­ban is várható a nagy, ipar­szerű sertéstelepek megjelené­se. Többen úgy vélték, ez eset­ben vitathatatlan a Ka-hyb tenyésztési program előnye a többi hibrjdelőállító céggel szemben. Gondolom, a Club­cég közeledése is ezzel függ össze. A vásár ideje alatt fölke­reste a magyar pavilont a jövőre Frankfurt am Mainban rendezendő baromfi- és sertés­világkiállítás egyik vezetője, s fölkérte a magyar vállalatot, vegyen részt a világkiállításon is. — Szeretnénk elmenni. Bár anyagi szempontból nagy te­her a költséges kiállításon va­ló részvétel, a születőben levő szerződés azt mutatja: »beérő­ben van a hannoveri vetés«. Ezt jelzi a külföldi piacok mind nagyobb érdeklődése is. B. A. Vörös diploma Vásár Pécsen A gyógytornaterem most csendes, csak néha-néha ko­pogtatnak be, különben nem zavarnak bennünket. Tudják, hogy Takács Józsefné vezető asszisztensnek vendége van, így még a telefonhoz sem hív­ják. — ötvennyolc január ti- zenhatodika óta dolgozom a megyei kórház fizikoterápiá­ján. Sehova sem mennék el innen. — Annyira szereti ezt a munkát? — Nagyon... hatvanhat óta részlegvezető asszisztens a beosztásom. Vezetek gyógy­tornát is. Huszonegy dolgozó tartozik hozzám. Köülnézek, szinte egyenként szemügyre veszem a különbö­ző tornaszereket. Takácsné észreveszi, s gyorsan meg­jegyzi : . — Annak idején mindenki irigyelt bennünket, mostanra azonban már mindent kinőt­tünk. A vezető asszisztens keze ügyében egy Amado-kötet és Palasovszky Ödön Opál him­nuszok című verseskötete van. Az utóbbit az idős költő neki dedikálta. A kapcsolat annak köszönhető, hogy a hajdani szocialista brigádjuk — most munkajavító mozgalom van a kórházban — névadója Mad- zsar Alice volt, s mindenkivel, így Palasovszky Ödönnel is fölvették a kapcsolatot, mivel mint hajdani munkatársa so­kat tudott nekik mondani a magyar gyógytorna megala­pítójának munkájáról. — Nagyon szeretek olvasl... — S amíg tanult? — Nézze — mosolyodik el —, amíg a szakosítóra jár­tam, bizony a szépirodalmat egy kicsit elhanyagoltam. Takácsné kétgyermekes édesanya. Nem kis gondot okozott neki a tanulás. A vö­rös diploma, amelyet majd az ősszel vesz át a mostani sike­res államvizsga után, valóban elismerésre méltó. Munkatár­sai is így érzik, ezért fogad­ták virággal, amikor benézett hozzájuk a nagy nap délután­ján. — Akár hiszi, akár nem, a középiskolában sohasem tűn­tem ki. Mondták is a taná­rok a szüleimnek, hogy sok­kal többet tud, mint amennyit . mutat. Azóta minden vizsgám — szakmai is. politikai is — kitűnő lett. Valahogy most már nem mindegy... Ha valaki azt kérdezné tő­lem, hogy mondjak egy sike­res embert, mindenképpen őt mondanám. Az egyre több tu­dás vágya hajtja. Letette a szakasszisztensi vizsgát, egész­ségügyi pályázaton első díjat nyert, most Pécsre készül to­vábbképzésre, s távoli vágya, hogy esetleg elvégezheti az egészségügyi főiskolát. Az esti egyetemre is magától jelent­kezett. Amikor elvégezte, föl­vették a pártba. Egy év pihe­nő után nekivágott a szakosí­tónak. A családi terhek miatt azonban majdnem kimaradt. — Két gyermekem született. Amikor elkezdtem a tanulmá­nyaimat, Gabriella kéthónapos volt. S közben született a mo6t kétéves Aliz. Ha valaki meg­kérdez, mi a véleményem a tanáraimról, csak a legjobbat tudom mondani róluk. Igazi emberséget tanúsítottak irán­tam. Ki akartaim maradni, mert a gyerek megbetegedett, sőt azután én is. Akkor azt mondta az egyik tanár: nézze, maga jól tanult az általános tagozaton is, maradjon csak. Így azután előbb elengedtek, amikor etetni kellett a gye­reket ... Most már örülök, hogy ilyen jó tanácsot kap­tam. Sokat segített a férjem is mind a tanulásban, mind a házi munkában. Mivel nincs kire hagyni a gyerekeket, Za- márdiból behívtuk az édes­anyámat, amikor a »buli« volt az államvizsga után. A férjemnek is ott kellett len­nie, hiszen, annyi segítséget adott. Politikai tudása eddig is kamatozott, mert vezető szak- szervezeti propagandista, s minden évben oktató a tan­folyamon. A másik pártmeg- bízatása : jövendő párttagokat készít fel. Dicséri a kollégáit, akik nagy megértéssel állnak mellette. Amíg szocialista bri­gád is tevékenykedett, elérték az aranykoszorús fokozatot, most pedig kiérdemelték a példamutató közösség címet Ennyi évi tanulás után na­gyon vágyik a pihenésre. Most vettek egy Trabantot, így sok­kal többet vihetik a gyereke­ket kirándulni, azután Zamár- diba a szüleihez. — Még egy öröm ért a vö­rös diplomán kívül. A kórház jutaiomútra küld az ősszel a Szovjetunióba. Nagy izgalom­mal készülök, hiszen az októ­beri forradalom előestéjén le­szünk ott. Lhjos Géza Péntek óta vásár van Pé­csen. Iskolai tantermeket és sportcsar­nokot alakítot­tak át, hogy bemutathas­sák a fogyasz­tási cikkeket gyártó ipar új­donságait. A vásár azon­ban bemutat­ja a vásárt is. A bejárat mellett meg­bámult fény­képek a szá­zadelő han­gulatát idézik. A régi pécsi vásárolt közül kiemelkedik az 1907-es, a mos­taniak korai előde. Pécs vá­ros vásárt akart rendezni, nem volt, aki a költségeket állja. Zsolnay Vilmos, a híres porcelángyáros azon a véle­ményen volt, hogy a vásár nem lehet ráfizetéses. Az érv azonban tények nélkül keve­set ért. Zsolnay nem tehetett mást, felajánlotta: a vásár esetleges deficitjét egyedül vállalja. A korabeli króniká­sok szerint fizetnie nem kel­lett, viszont ott lehetett — egy fénykép tanúsága szerint — a mostani Köztársaság té­ren, amikor vásárnyitáskor átvágták a szalagot. Akkor — hetven éve — »ki­fizette magát« a vásár. Most? Asztalos Ferenc vásárigaz­gató így felel a kérdésre: — A vásárok önköltségesek, tehát nem kapnak semmilyen anyagi támogatást. A kiállí­tók által fizetett díjnak és a belépőknek fedezniük kell minden kiadást. Az elmúlt években 60—70 ezer látpgatója volt a pécsi vásárnak. Az idén legalább százezer emberre számítanak. te kiáll ítását azfcal a nem tit­kolt céllal, hogy újdonságai­ról véleményt kérjen a láto­gatóktól. Mi lesz a tetszetős termékek sorsa? A vállal a1 ezt ígéri : »a fogyasztók rö­vid időn belül az üzletekben is megvásárolhatják.« csak éppen zésére. Felváltva kétévenként hol az egyik, hol a másik rendezi meg az árubemutatót. A vidéki városok vásárain nem az üzletkötés a döntő, hanem az árupropaganda, a reklám. A gyártók azt kíván­ják bemutatni, hogy milyen újdonságokra számíthat a kö­zeljövőben a boltban a vevő. A Magyar Selyemipar kilenc gyárának termékeiből rendez­A vásárt érdekességeiért keresi föl a látogató, s ha az ember a nézelödöket figyeli, képet alkothat arról, mi tet­szik a leginkább. A Dél-so* mogyi Állami Gazdaság fá­cáncsibéi és néhárfy hetes vadkacsái a gyerekek kedven­cei: az erdők, nádasok vadjai tíz napra Pécs kőrengetegébe költöztek. A Tabl Vegyesipari Szövetkezet fűtőrendszerei el­sősorban különleges formá­jukkal hívják fel magukra a figyelmet. Az Érdért és a Tüzép faházai nagy helyet foglalnak el a vásáron, s — láttukra — az is tervezgetni kezd, akinek sem telke, sem pénze az építkezésre, nincs. Venni is lehet a vásáron. Sok öröm és sok bosszúság forrása ez. Mert a gyengébb nemhez tartozó látogatók el­sősorban azt nézik: olyan árut vehetnek, amelyik nem kö­szön még vissza az utcán. A férfiak viszont szívesebben állnának sorba egy üveg sö­rért, amely ugyan kiállítási tárgy is, de mindig kapható. Dr. K. L e A vidéki városok közül csak Pécsnek és Szegednek van joga a kiállítások rende­Veset a barcsi járás Megyeszerfe aratlak a hét végén A nagyatádi járás legna­gyobb gabonatermelő téeszé- nek, a nagyatádinak 2424 hektárnyi aratnivalója van. Csak búzából 2100 hektárnyit kell betakarítaniuk. Egy hete kezdték a munkát, és a hét végén is teljes erővel dolgo­zott a kiienc kombájn. A gaz­daság vezetője úgy mondta: »csak kilenc«. Már a múlt hétre várták ugyanis a két új, lengyel óriás gép megérkezé­sét. A kombájnok nem jöttek meg. így félő, hogy kiesésük legalább egy héttel megnyújt­ja majd az eredetileg három hétre tervezett aratást. Teg­nap estig a terület egyötödé­ről vágták le a kalászosokat. Az eddigi 26 mázsás átlag várhatóan jobb lesz, ugyanis eddig csak a vihar által meg­döntött, erősen gyamosodó táblákon dolgoztak. A Kutasi Állami Gazdaság­ban is teljes erővel arattak a hét végén, így sikerült befe­jezni a 265 hektárnyi takar­mánybúza betakarítását. A 40 mázsás termésátlag megfe­lel a tervnek. A megye egyik legjobb ter­mésátlagát, a hektáronkénti i Á „legöregebb" kom báj nos Munkaszerződés az aratásra KörŐ6-körül gépek, alkatré­szek. A levegőben olaj és vasreszelék szaga keveredik. A »sebesült« eszközök körül szerszámok. Kenőcsös kezek nyúlnak értük, feketén csillo­gó arcok hajolnak a fém fölé. Szász Sándort félrehívom, és elnézést kérek tőle, amiért kizökkentem a munkájából. S hogy személyében kivel sze­retnék beszélni : a szerelővel, a kombájnossal vagy az szb- titkárral — nem döntjük el. Nehéz úgy szólni az egyikről, hogy a másikat figyelmen kí­vül hagyjuk. A balatoniéitól Balaton Gyöngye Termelőszö­vetkezetben most, július 1-én múlt egy éve. hogy huszonöt alkalmazott megalakította a szakszervezeti bizottságot. Szász Sándor titkár igy sum­mázta ezt az egy esztendőt: — Azóta az új belépőkkel harminckét tagúra nőtt az alapszervezet, így a szövetke­zet alkalmazottainak körül­belül a negyei része tömörült, szakszervezetbe. Legtöbben a traktorosok, a szerelők, az iro­da meg az építőipari részleg dolgozói vannak. Még az szto létrejötte előtt szakszervezeti tag volt a belépők mintegy negyven százaléka valamelyik alapszervezetben, én például több mint tizenkét évig — 1954-től 1967-ig — a vasas­szakszervezet tagja voltam. Az év második felében, to­vábbi fölvételeket tervezünk; öt olyan alkalmazott van, aki­re az alapszervezet erősítésé- i ben számíthatunk. Most, nyáridőben, a szövet­kezeti tagok és alkalmazottak figyelme az aratásra irányul. A húsz hold őszi árpával vé­geztek, 534 mázsát adott. Há­rom személyre bízták a szö­vetkezetben az aratást, ők dolgoznak a két kombájnnal. — Tíz éve már. hogy min­den nyáron kombájnra üiök, és szerelőből aratóvá válók — mondta Szász Sándor. — Az árpával június 27-én indul­tunk, s holnap már rááUunk a búzatáblára. Tegnap ké­szültei az a munkaszerződés, melyet az aratási feladatokról kötöttünk, s amelyet a szö­vetkezet elnöke és ' főagronó- musa mellett én írtam alá, mint a legöregebb kombájnos és a szakszervezeti bizottság titkára. Igaz, messze vagyok még az öregségtől, de hát a két társam még nálam is fiatalabb ... Szóval, ebben a megállapodásban rögzítettük, mi a munkabére a három kombájnosnak egy mázsa ga­bona betakarításáért, és mennyi prémiumot kapunk természetben, ha az üzemi tervben szereplő mennyisé­get, illetve a tavalyi szintet teljesítjük. Minden mázsa be­takarított szemért 3,20 forint illet bennünket, ezen hárman osztozunk. Ha a tavalyi át­lagtermést túllépjük, búzából és árpából is két-két mázsát kapunk. Annyi már bizonyos, hogy az őszi árpánál megjár a prémium, hiszen több mint 26 mázsát értünk el holdam ként. Ahogv a búzánk kinéz, ebből is több terem á tava­lyinál. A szerelő-kombajnosból né­hány percre ismét szakszerve­zeti tisztségviselő lett, és ar­ról beszélt, hogy eddig mind­össze egy üdülőbeutalót vet­tek igénybe a MEDOSZ-tóL Ha majd túljutnak a nyári munkák legnehezebbjén, az aratáson, szép programnak néznek elébe: augusztus 23-án Jugoszláviába utaznak. Az öt­napos úthoz a szövetkezet se­gíti őket — az IBUSZ szolgál­tatásait igénybe véve —, Űze­ti a részt vevő tsz-tagok és alkalmazottak úti- és szállás- költségét. — Most megsokasodtak a munkák a műhelyben — ke­rült szóba megint a napi ten­nivaló —, szeretnénk jó ered­ménnyel befejezni az aratást. És ez főképp tőlünk, műhely­beliektől függ. Kevesebb ne- ; hézséggel kell számolnunk a kombájn nyergében ülve, ha itt minden rendben megy. Ebben a munkában az egyik nap a másikba nyúlik. Szeretnék, ha a folytonosságot semmilyen üzemzavar sem szakítaná meg, hogy mielőbb biztonságba kerüljön a Bala­ton Gyöngye Tsz idei gabona- termése.. H. F. 49 mázsát a baiatonszabadi téevszben érték el. Az aratás eddigi öt napján 200 hektáron vágták le a búzát. A hat gép vasárnapi teljesítménye 60 vagon szem volt! Ha ezt a tempót sikerül tartani, 16 nap alatt magtárba kerül minden szem. A gazdaság felkészült az időjárás és a műszaki hiba okozta meglepetésekre is. Ha a szükség úgy kívánja, a ság- vári téeszből érkeznek majd vendégaratók. A tervezettnél 10 mázsával több, 38 mázsás ősziárpaler- mést takarítottak be hektá­ronként a esökölyi téeszben. A búza is többet mutat a várt 30 mázsás átlagnál. A Gabonaforgalmi és Ma­lomipari Vállalat terményát­vevő helyein még főpróba­hangulat uralkodik. A hét kö­zepén azonban várhatóan megérkeznek az első kenyér- búza-szállítmányok, és ak­kortól teljes erővel folyik majd az átvétel. Eddig össze­sen 193 vagon takarmánybú­za és 215 vagon árpa került a magtárakba. Ez utóbbi aratá­sát egyébként máig vala­mennyi gazdaságban befejez­ték. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztályán kapott tájé­koztatás szerint a gazdasá­gok eddig az aratás 10 szá­zalékával végeztek, azaz mint­egy 7800 hektár termését ta­karították be. Ennél jobban állnak a barcsi járásban, ahol már túl vannak a munka egy­ötödén. A siófoki járásban vi­szont még csak 100 hektárok­ban mérhető a levágott terü­let. Megyeszerte megkezdődött a szalmabetakarítás, és mint­egy 3 és fél ezer hektáron befejeződtek a nyári talaj­munkák is.

Next

/
Thumbnails
Contents