Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-31 / 179. szám

Tettyei színház Szép Heléna és a kaposváriak Színházi tábort szerveztek Pécsen, ahol hivatásos szín­játszóktól titkokat lestek el, tanultak az amatőrök. A gazdag pécsi nyár legfonto­sabb eseménye ez az úttörő jellegű, s példát teremtő tár­sulás. A szervező válaszol A tábor eleven lelke, fő szervezője Bagossy László, aki a Pécsi Központi Amatőr Színpad rendezője, népműve­lő. Utólag milyen egyszerűnek látszik minden, s csak csodál­kozunk, hogy eddig ez nem jutott eszébe senkinek! Öt kérdezzük: — Milyen igény hozta létre a tábort? — Úgy érzem, az amatőr színjátszás egy nagy korszaka lezárult; hosszabb ideje, hogy egy helyben járunk. Saját ko­rábbi szintünknél nem tu­dunk tovább lépni, s gyakran egymást utánozzák a csopor­tok. Színpadommal túl akar­tunk jutni az arctalanság kor­szakán, amikoris a csoport- munkán volt a lényeg, Gro- towski módra. Valódi színészi munkát, jel lem terem test sze­retnénk megvalósítani játé­kainkban. Első lépésünk az Árad a gazság eljátszása volt; megbuktunk, de sokat kama­toztunk ebbőd a kudarcból. Ez j a mostani tábor mesterségbe- j 11 tudást ad a továbbiakhoz; a j másik cél valódi produkciók! létrehozása volt. — Mely együttesek vesznek részt a táborozáson ? — A pécsieken kívül a sár­bogárdiak, a budapesti Pos­tás Művelődési Központ szín­játszó műhelye, a miskolciak, a lengyel Studio Teatralne »Zaulek« amatőr színjátszói. Jó partnerekre leltünk a hi­vatásos művészek közül a ka­posvári Csiky Gergely Színház tagjaiban. — Szeretnénk valamit hal­lani az eiméleti munkáról. — Lengyel György, a Ma­dách Színház rendezője Szta- nyiszlavszkij művészetpeda­gógiai elveiről. Vekerdi Tamás pszichológus a színészi moz­gásról, Babarczy László ka­posvári főrendező színészmes- terségből, Pauer Gyula a díszlet- és jelmeztervezésről tartott előadást. Közben »pos- tásék« Bucz Hunor vezetésé­vel Arisztophanész Nőuralom című komédiájára készültek, a többi amatőr színpad a kapos­vári színház tagjaival és két péesi művésszel, Labancz Borbálával, illetve N. Szabó Sándorral Offenbach—Kawan —Hacks Szép Helénáját pró­bálta. A tettyei gyönyörű táj rész ideális környezet a színját­száshoz. Sziklás partoldal öle­li körül azt a fenyőktől, nyí­rektől, jegenyéktől gazdag parkot, mely egyszerre vadre­gényes és rendezettség-érzetet keltő. Egy közeli útkanyar után szemünk elé tárul a vá­ros madártávlatból. Bemutató előtt A délutáni órák már pre mierlázban telnek, a nyüzsgé nagy élményt ígér. Esőisfei kegyes hozzánk, más vidéke látogat. Kíváncsi nézők gyű rűjében próbál a budapest együttes, a díszletet Paue Gyula tervezte nekik is. Va< kavargás a színpadon, a zeni nem kíséret-feladatot lát el hanem szinte megszemélyesül ve -szereplővé« válik. Bucz Hunor rendező elégedett. Amott színes harci szeke­rek, állnak. Távolabb egy -le­vegőben úszó« gálya állvány­zata cövekel A-betűként a földbe. A híres-szép tettyei romok feiől munkazaj hallat­szik. Bedíszletezik a régi falakat. Még pontosabban: kiegészítik imitt-amott az esti játékhoz. Ismerős arcokat pi'lantunk meg. Pauer Gyula irányítja a Pécsi Nemzeti Színház műsza­ki gárdáját. — A lényeg az előadásban az, hogy minden kő, minden szöglet -játszik«. Azt szeret­nénk, ha a néző is benne len­ne az előadásban. Lengyel Pál a miskolci Ma- nézs Színpad egykori vezető­je, a Csiky Gergely Színház tagja utolsó utasításait adja, el'enőrzi a maszkmester mun­káját. — Kezdetben kamara jelle­gű előadást terveztünk — mondja. — De közben olyan műhelymunka alakult ki, amely lehetővé tette azt, hogy valódi színházat hozzunk lét­re. A kaposvári színészek nagy része ügyszeretet bő' van itt, s mindenki teljes odaadás­sal készült. És mit kaptak az amatő­rök? Erre kaptunk választ Bánfalvi Ferenctöl, aki Mis­kolcról érkezett. — Először is. bizalmat. Egyenrangúnak érezhettük magunkat velük. E néhány hét alatt gyökeresen megvá1 fázott a színházlátásom. I I Éne Simány Andrea is bó­lint, Csutorás Ferenc -öreg« : pécsi amatőr pedig megtoldja: I ; — Élmény volt együtt dol­i1 goznunk ! A nézőnek pedig élmény a közös munkával készült pro­dukció. . Peter Hacks avatott kezű megújítója régi. ismert és kevésbé ismert műveknek. Brechten iskolázódott, NDK- beli szerző; mint kesztyűtvgy fordította ki a sokat játszott klasszikus nagyoperettet. Az aproposnak felhasznált mű­ből kiélezett helyzetek sorát felvonultató, képtelenségében is dialektikus komédiát írt. A görög—trójai viszályt megelő­ző eseményeket ürügynek használva jótékony antigoniz- musokka' gúnyolja ki a mili­taristákat, akiket poiácának, impotens szellemiségű bohó­coknak ábrázol pikantériát nem nélkülöző darabjában: tökfilkó királyok és tyúkeszű héroszok nyüzsögnek a tettvei falakon. Minden asszonyért. Goünsorá Anna szobra. BENCZE JÓZSEF Táncos lobogások (A Baglas néptáncegyüttesnek ajánlom^ Böszoknyavillanás suhog a mezőről, béke cinkosa lett jókedvű szívük. Elfáradt bojtárbot táncol. arcukon a mosoly ragyog a villámtól. Legénykedö zene, mintha eget lálegzene, duhaj véribe dolgos a jókedv, rögből regél reményt a szív, értem én felejtő citerák gondját az elkopott mese-eget merengve versbe lengetem. Duda-dalu falum dorombol kiláncolva magát a gondból. A félszeg bogár is táncol, fűszál lejti fürge derekad virág ingatja magát csendes incselkedésben boldogan brummog n csárdás bimbó bizsergető jókedv szégyenlős kínban sosem ragyog. Kontykoronás virág-hit daloló lelkű szép hatalom. simítsa mosolyébresztö szellő arcaitok. Keserű sorsok víg feledése, nem zárul szemetekbe rontó szégyen, hajlongó lelkű lányok, betyár-boldogságú víg legények, szárnyaló szoknyák örömében sebesen röppen az álom. világitó lobogók, szoknya-virágok, áldott legyen erőben erjedt vígsággal zengett táncos lobogástok! KAPOSVÁR EGÉSZSÉGÜGYÉÉRT A tanító néniből orvos lett Egy kikapós hölgy Percnyi pihenő riélkül pe reg az előadás, nincs szüksé a tér átrendezésére. Most .Tu piter szentélyét világítjál meg, majd a rom magasál hogy aztán a falak aljába: folytatódjék a fergeteges ko média. Dinamikája van a jel mezek színvilágának. A naró kák görögösen csigákba bodo rítva... Valóban -él« a romkörnye zet. Itt ezüst-tympanon jelzi ; szentélyt, ott Heléna habfür dőjét látjuk vattapelyhekből felhők sokszáz léggömbből mázolmánygyanús Léda-áb rázolat hattyúval, ötletzápor­ral diadalmaskodik Pauei Gyula pszeudo-elképzelése azaz; minden anyag mást mu­tat, mint ami. A hacksi szel­lemhez méltó a rendezés szel­lemisége, szellemessége. Len­gyel Pál egészen különleges színházat teremtett. (Tanács­adó: Ascher Tamás.) A be­mutatkozás egyrészt nagysze­rű összjátékot, másrészt se­regnyi kitűnő alakítást ered­ményezett. Egynemű játékstí­lust. együttest láttunk. Szép Helénát a pikáns Csákányi Eszter alakította, a szende -szűztől« a hetéráig minden árnyalatot elénk bontva. Bre- gyán Péter klasszikus szobor­pózokban tetszelgő Párisa is­mételten arról győzött meg, hogy a fiatal színész nagy jö­vő előtt áll. Kiss Jenő reme­kül komédiázott Agamemnon- ként — szinte motorként pör­gette föl az előadást —, s hasonlóan kitűnő figurát ho­zott Gőz István felszarvazott Menelaoszként, Imre István, Juhász László, Güth János, Máté Rita, Stenczer Béla, re­ménytelen Homéroszként Csu­torás Ferenc, Imre Emma, Cselényi Nóra, Simány And­rea, Labancz Borbála, Cser- nák Árpád, N. Szabó Sándor. A fergeteges komédia vé­gén — Lengyel Pál figyelmez­tet — tűz vöröse jelzi, hogy íme, a játéknak vége, s ami következik, az már nem vig- játék-téma. Milyen nagyszerű lenne, ha erős hidat építenének itthon is a kaposvári hivatásos színé­szek az itteni amatőrökkel. Nem is kellene utazni.., Leskó László A kaposvári városi egészségügyi osztály vezetőfő­orvosa, dr. Varjú Irén 1963, július elseje óta tölti be Tiszt­ségét. Mintegy hetvenezer em­ber, csecsemő és felnőtt, böl- csődés és gyári munkás egész­ségén őrködik. — Készített-e már valaha is számadást? — Sokszor átgondoltam az életemet és mindig van olyan feladatom, mint amilyent most kaptam: számoljak be arról, hogy mi történt 1970 óta Kaposvár egészségügyi ellátá­sában. Ez is számadás, éle­temről. munkámról. A városi tanácson a leg­hosszabb ideje dolgozó osz­tályvezető dr. Varjú Irén, egyes osztályokon időközben három vezető is megfordult már. Sőt, a megyében sincs más, aki ennyi időt töltött volna hasonló poszton. Ma­gamtól kérdem: ez lenne csu­pán az érdem? Sietve hozzá­teszem, hogy nem — bár a vezetők gyakori cseréje láttán ezt a -kitartást« is el kell is­mernünk —. hiszen a főorvos­asszony elsősorban a megye- székhely egészségügyének fej­lesztésében tűnt ki szorgal­mas munkájával. — Hogyan kezdődött a pá­lyája? — Pécsen, a tanítóképzőben új Carter-kormányzat tagjai értettek a szó­ból, amikor az elnök az egész emberiség nagy álmélkodá- Sára beiktatásának napján gyalog tette meg az utat a Capitoliumtól a Fehér Házig. Csak azért történhetett, hogy amikor Carter elnök össze­hívta az első minisztertaná­csot. azon legnagyobb csaló­dására senki sem jelent meg. — Hová lett mindenki? — kérdezte belső tanácsadójától, Hamilton Jordántól. — A külügyminisztérium jelentette, hogy Vance mi­niszter úr gyalog indult el onnan, mert ki akart menni a nép közé — magyarázta Jor­dan. — Ez három órával ez­előtt történt. — No és Harold Brown? — Ismerünk olyan nevűt, hogy Harold Brown? — Ö a hadügyminiszter — válaszolta tanácsadójának az elnök. — Ja, az a Harold Brown — bólintott Jordan. — ö haj­nalban fölszerelte magat tér­képekkel a Pentagonban, hogy eltervezze: merre gya­logoljon be a Fehér Házba, de úgy látszik, nem nagyon ért a térképolvasáshoz. A lé­gierő egyik helikoptere 40 perccel ezelőtt pillantotta meg, amint az l es főútvona­lon épp az ellenkező irányba baktatott, Most madj a heti­Russell Baker Ki a nép közé! kopterről élelmiszersegélyt dobnak le neki, valamint a vezérkari főnökök ünnepélyes kérelmét, hogy változtasson az útvonalán. Az elnök fölsóhajtott: — Ügy látszik, a minisztert ki lehet venni az autóból, de az autót nem lehet kivenni a miniszterből. — Ha ez a mondás azt je­lenti: minisztereinkre nem le­het rábízni, hogy sofőr nélkül is eltaláljanak valahova, ak­kor valóban így van. A pénz­ügyminiszter például itt ve­lünk szemben dolgozik, s amikor kilépett az épületből, azt mondta a sofőrjének: -azt hiszem gyalog fogok átsétálni, hogy egy kicsit a nép között legyek«. majd ezzel bele­csörtetett a pirosba. — Csak nem? Es elütötte egy autó? — Ugyan — válaszolta Jordan. — Mike Blumenthalt éppen most tartóztatták le azért, mert a tilosba ment. — Nem törvénybe ütköző, ha megkérjük a ClA-t, hogy szabadítsák ki? — Erre nem kapok választ — szólt Jordan. — Az előbb telefonáltam a langleyi fő­hadiszállásra, de mnc» ott senki. Mind gyalog mennek munkába. — Kérdezd meg Brzezins- kit, a külpolitikusunkat! — Sajnos kórházban van — felelt lemondóan Jordan. — ö úgy ment a nép közé, hogy egy áruházi büfében fogyasz­totta el a reggelijét. .. Épp most mossák ki a gyomrát a Walter Reed kórházban. És elmondjam, mi történt a köz­lekedésügyi miniszterrel? — Letartóztatták vagy kór­házban van? — kérdezte rosszat sejtve az elnök. — Autóbusszal akart be­jönni. Először 40 percig várt, s eközben három tömött busz is jött, de egyik sem állt meg. Amikor a negyedik vé­gül megállt, a sofőr közölte a miniszterrel, hogy a Fehér Házhoz még kétszer át kell szállnia. Ebből csúnya jele­net támadt. — Megsérült t'alaki? — kérdezte az elnök. — Csak a buszsofőr lelki­világa. Följelentette a mi­nisztert súlyos testi sértéssel való fenyegetőzésért. — Azonnal telefonálj az igazságügyminiszternek, hogy inlézkedjekl — Attól tartok, ez lehe­tetlen. Ö ugyanis Baltimore- ban van ... Elhatározta, hogy maga vezeti a kocsiját mun­kába, mint az egyszerű em­berek. ,yfz elnök hangja most re- ménykedövé vált: — Califanónak csak sike­rült idetalálnia — jelentette ki —; ő született washingtoni, ismeri ezt a varost. — Califano, Califano — mormolta Jordan, miközben ceruzájával . végigszaladt a hiányzók névsorán. — Öh, persze, ö az egészségügyi mi­niszter. Tudtam, hogy ez a név ismerősen hangzik. — Mi történt vele? — kér­dezte az elnök. — A Fehér Ház őrsége le­tartóztatott egy Califano ne­vű egyént, aki gyanúsan vi­selkedett. Szolgálati kocsi nélkül érkezett a Fehér Ház elé. — Egyéb bűne nem volt? — De. Azt hangoztatta, hogy ő az előzőekben kiment a nép közé. — Hamilton — mondta az elnök —. úgy is. mint belső tanácsadóm, mondd meg ne­kem, hogy mit tegyek! — Nincs más választás — felelte Hamilton Jordan —. halasszuk el a kormány ülését addig, amíg valamennyi mi­niszter visszaérkezik a nép közül. Zilahi Judit fordítása érettségiztem, noha egészen kicsi koromtól fogva azt mon­dogattam az édesanyámnak, hogy -doktor kisasszony« le­szek. Hogy miért? Ezt nem si­került megfejtenem. Négyen voltunk testvérek, ketten ná­lam fiatalabbak, akiknek a taníttatásához hozzá kellett járulnom; ezért iratkoztam be a leghamarább diplomát adó tanítóképzőbe. Siklóson egy évig • negyedikeseket tanítot­tam. Szerettem a munkámat, de az álmomról sem tudtam lemondani. Bejártam a kór­házba, ahol megtudtam, hogy képzős érettségimmel is fel­vételizhetek. 19ö4-ben ez si­kerrel is járt. — Mai szemmel: könnyű volt bejutni? — A felvételi követelmé­nyek alacsonyabbak voltak, a szóbeli beszélgetés a politikai tisztánlátást volt hivatott le­merni, meg munkásszülők gyermekeként indultam. Egyébként óriási hátránnyal, mert a tanítóképzőben az egyetemi tárgyak kevés óra­számban szerepeltek. Az írás­belin az egyik feladatom az volt, hogy számítsam ki egy vörös versejt köbtarlalmát... Hányada a centinek, a milli­méternek? Ernst professzor se­gített ki. Szóval, hátránnyal indultam, de az első évet majdnem kitünően fejeztem be! — Az egyetem után? — Kórházi gyakorlatra Du­naújvárosba kerültem. Két év alatt valamennyi orvosi szak­mát megismerhettem, gyakor­latot szereztem a kórházi osz­tályokon. Maradtam volna to­vábbra is a kórházban, mert: -én kérem szépen gyerekor­vos szeretnék lenni« —, de az akkori elhelyezkedési rend az volt, hogy a kórházi gyakor­lat után irány a körzet. Férj­hez mentem, s ahol két or­vost kerestek, oda mentünk, így kerültünk a Tolna megyei Tengelicre. Itt ismerkedett meg a falusi emberek közvetlen gyógyítása mellett a . Vöröskereszt mun­kájával is. S ezen keresztül már nemcsak a beteg jó ellá­tása vált fontos feladatává, hanem az egészséges szemlé­let formálása, alakítása is. Nem vélelten. hogy innen me­rítettek példát, amikor egy filmet készített a Vöröskereszt a falusi szervezetek tevékeny­ségéről. Szekszárd messze vol t, de annyira nem. hogy a me­gyei tanácsról akár hatszor is felkeressék dr. Varjú Irént, hogy vállalja el a megyei or­vos munkáját, férje a járási főorvos tisztét. — 1966 óta irányító tevé­kenységet végez. Nem hiány­zik a közvetlen gyógyító mun­ka? Mondjuk: kihúzná-e a fo­gamat most. ha erre kérném és módja lenne rá? . _ 11 — Ebben sosem voltam elég ügyes, így erre nem vállal­koznék. de ha sebró' lenne szó, vagy valami másról... A férjemmel együtt azonban megtaláltuk az irányító mun­ka szépségét is. 1968 óta pe­dig a tanácsi dolgozók egész­ségügyi ellátását. Úgy gondo­lom, szép és felelősségteljes hivatás az is, hogy mintegy hetvenezer ember egészség­ügyi ellátásának a helyzete­vei, a feltételek fokozatos ja­vításával foglalkozhatom. Az asztalon éppen az a je­lentés, mely az 1970-es képet mutatja. A fejlődés szembetű­nő. Kaposváron húsz körzeti orvos tevékenykedik, többen mint korábban és jóval ked­vezőbb körülmények között. 1968-ban két gyerekorvosi körzet volt a megyeszékhe­lyen, most tizenkettő. A fő­foglalkozású üzemorvosok szá­ma pedig kétszeresére — nyolcra — emelkedett. E té­nyek pontosan jelzik a fejlő­dést. Az előbbi sorok szá­razságát enyhítsük néhány személyes vonással. Milyen egyéniség dr. Varjú Irén? — Jaj, nem is tudom, hogy el merjem-e mondani, nagyon ! drukkolós a természetem. Hogy mi van velem egy je­lentés előterjesztése előtt? Amíg az első kérdést fel nem teszik, emelkedik a vérnyo­másom. — Sokan tudják: öröme a tanulás. — Talán úgy is mondhatom — minden nagyképűség nél­kül —. hogy szenvedélyesen tanulok. Az esti egyetemen vörös diplomával végeztem el mind a három szakot. A ooli- tikai vezetőképző befejezése után azonban egyelőre szüne­tet tartok. — Több lesz a szabad ideje. — Szeretek olvasni. Külö­nösen a háborús irodalom ér­dekel. — Nő létére? — Én átéltem a háborút. És a háború vitte el az édes­apámat. Keresem az okot, hogy miért történt? Belehe­lyezem magamat a szereplők életébe, sorsukba képzelem a magamét és kérdezek. Miért így vagy úgy? — Túlterheltnek érzi-e ma­gát? — Igen. Itt, a tanácson, mindenki így van. Sok a fel­adat. a létszám pedig nem emelkedik. Lehet, hogy több energiát fektetek a munká­ba, mint amennyit kellene? — Emberekhez szokott. A hivatali munka is kielégíti? Nincs néha »emberhiánya"? — Nincs, sok emberrel dol­gozom, kapcsolatom jó velük. Néha éppen az a gondom, hogy a papírmunkára jut ke­vés időm. Horányi Barn*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents