Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-31 / 179. szám
Gondok és örömök A szovjet nép az idén ünnepli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját. Ez alatt, az emberi élet mértékével nem is oly nagy időszak alatt, az ország hatalmas utat tett meg gazdasági fejlődésben, a legégetőbb társadalmi problémák megoldásában. A cári Oroszország ipara 1913-ban a világ ipari termelésének alig valamivel több mint négy százalékát szolgáltatta. Az első világháború, majd pedig a polgárháború és a külföldi intervenció még ezt a keveset is teljesen szétzilálta. A második világháborúban pedig a Szovjetunió szenvedte a legnagyobb emberi és anyagi veszteségeket. A Szovjetunió ma mégis a világ második ipari hatalma, s a tőkés világ vezetőjének, az Egyesült Államoknak a sarkában halad, sőt, számos gazdasági mutató tekintetében túl is szárnyalja azt. A szovjet ipar ma a világ ipari termelésének egyötödét szolgáltatja. A szovjet állam, amikor a nehézipar elsődleges fejlesztését tűzte ki célul, ezzel teljesen függetlenítette gazdaságát, és biztosította a munkatermelékenység gyors növekedését a népgazdaság valamennyi ágában, a legkorszerűbb technika és technológia alapján. Az ipar A Sarló és Kalapács as élen A szovjet központi és helyi sajtó vezető belpolitikai témái ezekben a hónapokban:' a Szovjetunió alkotmánytervezetének második hónapja folyó országos vitája és a jubileumi szocialista munkaverseny. A csepeliek kezdeményezését a Szovjetunióban először a Vörös Proletár nevű gyárban vették át. A moszkvai Vörös Proletár Szerszámgépgyár kollektívájának vállalásához — amelynek értelmében november 7-re teljesítik a X. ötéves terv második évének előirányzatait — azután az ország minden részében csatlakoztak üzemek, vállalatok. Az országos szocialista munkaverseny félévi győztese a moszkvai Sarló és Kalapács üzem kollektívája lett. Elhatározták, hogy a jubileumra egymillió 800 ezer rubel értékű terméket állítanak elő terven felül, 1600 tonna fűtőanyagot és 5 millió 100 ezer kilowattóra elektromos energiát takarítanak meg. és a kollektivizált mezőgazdaság energia-éllátottsága 1913-hoz képes több mint a 33-szorosára növekedett. A gazdasági eredmények javulásával emelkedett a nép jóléte is. A munkások reáljövedelme a tízszeresére, a parasztoké a tizennégyszeresé- re növekedett. A szovjet népnek eközben sok nehézséget kellett és kell még leküzdenie. De a legfontosabb: a gazdasági és a társadalmi előrehaladás azonos ütemben,, egy fogamat két részeként történik. Minél gazdagabb az állam, annál több pénzt fordíthat a szociális és kulturális szükségletekre. Ezt minden szovjet család tapasztalja is. Ez a körülmény teremti meg az emberekben a magabiztosságot, az élet szilárd alapjait. A tudományos-technikai forradalom, mint ismeretes nemcsak rózsákat terem. Kitapintható és előrelátható következményei újabb követelményeket támasztanak a többi között a környezetvédelem, az egészségügy megszervezése, a lakásépítés, a közlekedés terén. Megnőttek az emberek műveltségi és szakképzettségi színvonala iránt támasztott követelmények'is. A termelési folyamatok egyre szélesebb körű automatizálása és gépesítése azonban a szovjet munkásokat nem fenyegeti azzal a veszéllyel — mint a tőkés országokban a dolgozókat —, hogy munka nélkül maradnak. Sok munkásnak mégis munkahelyet, olykor pedig szakmát is kell változtatnia. Ennek segítésére különböző továbbképző szaktanfolyamok, iskolák és főiskolák nyílnak. A munkaidő csökkenésével az embereknek több idejük marad a pihenésre, a szovjet tudósok, elsősorban a szociológusok most a legnagyobb gondot éppen erre a területre fordítják: a szabad idő teljesebb értékű, az ember szellemi életét gazdagító kihasználására. Röviden szólva, a tudományos-technikai forradalom örömöket és gondokat is jelent. Egy a fontos: e forradalom vívmányainak az emberiség javát kell szolgálniuk. Ez a törekvés hatja át a világ azon részét, ahol nincs kizsákmányolás és elnyomás, ahol a problémákkal a szocialista társadalom sikeresen megbirkózik. A. Birman „Milyen beosztásra javasoljuk? ff — Hoztam egy papiruszt — kopogtat be a fiatalasszony a személyzeti vezetőhöz. Arról tanúskodik a tenyérnyi lapocska, hogy Kiss Jánosné államvizsgát tett a Könnyűipari Műszaki Főiskolán. Hogy mennyi tanulás, munka, lemondás, fáradozás, izgalom van a könnyed mozdulattal letett papír mögött, az az asz- szony felszabadult jókedvéből érezhető. És hogy mit indíthat el? — Most még technológusként dolgozik Kissné, de legalább háromféle vezető pozíció betöltésénél jöhet számításba, nemcsak a papír, hanem emberi helytállása, magatartása, a munkában megmutatkozó képességei alapján — mondja dr. Szabó Sándor, a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárának személyzeti vezetője. Ebben a gyárban hagyománya van a káderek tervszerű, folyamatos nevelésének és ennek megfelelően ösztönzik őket a tanulásra. Három évvel ezelőtt tizenhatan végeztek a textilipari szakközépiskolán, 1975-ben pedig tizennyolcán. Tavaly niem volt végzős osztály, de most is húszán tanulnak itt. Közülük az egyik legszorgalmasabb, a huszonnégy éves Rehák Zsuzsa 1968-ban jött ide fonónőnek. Azóta a három műszak mellett szép eredménnyel végezte el a szakközépiskolát. — Két hete a főmérnök titkárnőjét helyettesítem és műszaki leírásokkal, technológiákkal ismerkedem — mondja. — Furcsa a szálak után számokkal, papírokkal dolgozni a munkaterem után irodában lenni, de azt mondják, ezt is meg kell ismerni. Ö is a káderutánpótlási terv egyik alanya, csakúgy, mint a fiatal gépmester: Papp László. Rövid farmernadrágban dolgozik a meleg kártoló üzemben. — Ez az első munkahelyem és azt hiszem, az utolsó is. Szép, mert felelősségteljes a munkám. Százhúsz gépünk van, három műszakra felosztva. öt emberemmel együtt figyeljük az anyag útját, jórészt rajtunk múlik, hogy a fonónők milyen minőséggel dolgoznak. Nemcsak az ellenőrzés, a javítás is feladatunk. Menni kell a termelésnek, nincs mese ... Tavaly ebben a gyárban hatan tetteik technikusvizsgát és kilencen készülnek a technikusi minősítésre. Gimnáziumban tizenegyen, közgazdasági szakközépiskolában és kiegészítőn tizenheten tanulnak, ketten-ketten pedig gépészeti szakközépiskolába, illetve szakmukásképzőbe járnak. Négyen szeretnének bejutni a Könnyűipari Műszaki Főiskolára. Büki Rezső esztergályos már meg is hozta a hírt, hogy kikerült a felvételi vizsgája. A tmk rezsi műhelyében dolgozik és tagja a vállalat igazgatósági tanácsának. Az ötéves káderfejlesztési tervet — a pártszervézet egyetértésével — évenként kiegészíti a vállalat vezetősége. Az idei évben Büki Rezsőt is szerepeltetik a tervben 1980-ig — ha továbbra is olyan sikeresen veszi az akadályokat, mint eddig — számításba veszik, mint technológust, vagy akár mint üzemrészvezetőt; — Hogyan, mitől jut eszébe egy esztergályosnak, hogy tanulni kezdjen? — Eredetileg csupán azért adtam, rá a fejem, hogy a szabad időt hasznosan kitöltsem, később lett tudatos célom az ismeretszerzés. Előbb a Táncsics gimnáziumban különbözeti vizsgát tettem az első két osztály anyagából, majd a Munkácsy gimnáziumba jártam. Szerencsém volt, mert az osztályfőnököm bízott bennem Rábeszélt, hogy az érettségivel egyszerre közös felvételi írásbelit tegyek matekból, fizikából. Akkor ugyan kudarcot vallottam, de innen származik az eltökéltség, amivel most megismételtem a fölvételi vizsgát. És sikerült... Az osztályfőnököm szavain túl volt még valami, ami arra ösztönzött, hogy csináljam. Van két fiam. Jó, ha a gyerek az aputól tudja meg:' ez így van, az úgy van ... A gyárban harminchat emberről kötelező minősítést készíteni. Egyharmaduk nő. Tízen egyetemet, főiskolát végeztek, huszonötén középiskolát, egynek van csupán nyolc általánosa. Az átlagéletkoruk meghaladja a negyvenhárom évet. öt éven belül két vezető állású dolgozó megy nyugdíjba, 1987-ig pedig tizenhárom pótlásáról kell gondoskodni. Ehhez pedig gondos előkészítő munka, szakmai és politikai nevelés szükséges. Jelenleg ebben a gyárban, a legfelső vezetőtől az alsóbb szintűekig, csak saját nevelésű káder dolgozik. Nézem a személyzeti vezető asztalán a hatalmas, másfél méter hosszú kartonokat. Elöl a név, adatok, majd a képzés formái, és a sor végén ilyen rubrikák: »Milyen beosztásra javasoljuk?« »Mikor helyezhető magasabb beosztásba?« A piros tinta azt jelzi, hogy sikerült megvalósítani az évekkel korábban elképzelt terveket. Például Dögéi Imre neve után olvasom: technikus, .művezető, technológus. Ez idő alatt elvégezte a műszaki egyetemet. Piros tintával pedig kétszer aláhúzva: 1976 májusában üzemrészvezetővé nevezték ki. Vagy: Bodosi Tamás üzemrészvezető, főmérnök. Azután látok olyan neveket; ahonnan még hiányzik a piros tinta, de dr. Szabó Sándor elelidőz náluk a lapozgatásban Major Györgyné MEO-mun- kás, aki most jár a marxizmus—leninizmus esti egyetemre, Varga István gépmester. ő az 1975—76-os tanévben technikusminősítő vizsgát tett és gépészeti főiskolára jelentkezett. Rájuk is számítanak. — Meg van két jófejű fiatalember a munkaügyi osztályunkon — folytatja a beszélgetést a személyzeti vezető. — Szabó Imre az egyik, aki üzemi technikusból lett normás, Szíjártó Ferenc a .másik, aki munkásként érettségizett és ugyancsak normásként dolgozik. Elvégezte a középfokú munkaügyi tanfolyamot, most pedig a közgazdasági egyetem ipari tagozatára küldjük. Hiszen a gyárnak egyre több, magasan képzett szakemberre van szüksége. Gombos Jolán Kenyérvágóért Omnia-lux” ?? A Bolgár Népköztársaság és a . Magyar Népköztársaság közötti külkereskedelmi kapcsolat, a közfogyasztási cikkek cseréje állandóan nő. A közfogyasztási Cikkek cseréje az általános gazdasági együttműködés kereteiben valósul meg. A két ország külkereskedelmi minisztériumai évente jegyzőkönyvet írnak alá, amelyben pontosítják a kölcsönös szállítások mennyiségét és az árucikkek fajtáit. A kölcsönös szállítások növekedéséről az utóbbi évek adatai tanúskodnak: míg 1973- ban 400 ezen rubel volt az export és import értéke 1976- ban már 2 millió 80 ezer rubel, 1977-re pedig még további 30 százalékos emelkedést irányoztak elő. A kölcsönös megértés a biztosítéka annak, hogy Bulgária és Magyarország között a közfogyasztási cikkek kölcsönösen előnyös kereskedelem, főképpen az árucikkek választékának kiszélesítésével tovább növekszik. A múlt évben Budapesten megrendezett bolgár, és a Szófiában megrendezett magyar lámpakiállításnak köszönhető, hogy 1977-ben a világító testek cseréjére vonatkozó megállapodás is létrejött. Az idei tervekben a kereskedelmi felszerelések cseréje is szerepel: a bolgár kenyérvágó gépek, konyhai tűzhelyek és egyéb árucikkek ellenében Magyarország »Omnia-Lux« eszpresszó gépeket szállít. A bolgár—magyar külkereskedelem gyakorlatának érdekes formája a nagy áruházak közötti árucsere megszervezése. A közfogyasztási cikkek kölcsönös cseréjének emelkedése elősegíti a választék további kiszélesítését, és hozzájárul a két ország még szorosabb együttműködéséhez. Fontos témákról, köztük a szarvasmarha-tenyésztés helyzetéről, fejlesztésének feladatairól tárgyalt keddi ülésén a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A megyénk mező- gazdaságában legtöbb gondot okozó ágazat alakulását az 1973-as tanácshatározat alapján tekintette át a testület. A megalapozott jelentés és a beható vita alapján elégedetten állapította meg, hogy a tervezettnél nagyobb mértékben emelkedik, most már második esztendeje, az egy tehénre jutó tejhozam. Az idén év végére már 2750 literre lehet számítani, ami az 1980-ra kitűzött tervszámnak felel meg. Három év múlva pedig 3100 —3200 litert is el lehet érni, ami azt jelenti, hogy a megye mezőgazdasága csökkentett tehénlétszámmal is túlteljesíti tejértékesítési tervét. Ugyanakkor — bár a korábbinál kisebb mértékben — fogy a tehénállomány, amelynek oka elsősorban a kedvezőtlen adottságú tsz-ek beruházási, férőhelybővítési nehézségeiben keresendő. Ugyancsak testületi határozat alapján tárgyalta meg a vb a cigánylakosság helyzetének alakulását. Többek között megállapította, hogy az utóbbi években következetes, gon- (ta munkai végeztek a tanácsok, elsősorban a családok lakáshoz juttatásában. Sokat változott a munkáltatók szemlélete is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy tovább javult a cigányok foglalkoztatása és az állandó munkaviszonyban levők többsége becsületesen és rendszeresen dolgozik. Nem kielégítő azonban a felnőttek körében végzett közművelődési, felvilágosító tevékenység és nem lehetünk elégedettek társadalmi beilleszkedésük ütemével sem. Ez azonban — állapította meg a testület — jórészt rajtuk is múlik. Ugyancsak a tanácsi mCfn- kával összefüggésben szólunk ez alkalommal a Balaton-part örömeiről és gondjairól. Az illetékes felügyeleti szerveik ugyanis — számítva a nyár ide sereglő vámszedőire — minden eddiginél fokozottabb és szervezettebb ellenőrzést végeztek, és ebből e hétre is bőven jutott. Sajnos, akadt dolguk a szabálysértési hatóságoknak : minőségrontás, árdrágítás miatt jó néhány ezer forint bírságot kellett kiszabniuk. Jelentős esemény volt a héten több mezőgazdasági üzemben, hogy pontot tehettek a sóik gondot okozó, megfeszített nyári munka végére. Az osztopáni tsz például 1400 hektárnyi területén tegnap fejezte be a kalászotok oeUtz Brigád az erdőszélen hárítását, minden eddiginél magasabb, 43—44 mázsás átlagterméssel. Természetesen nem minden szövetkezet dicsekedhet ilyen szép eredménnyel, és bizony a megye — elsősorban a gyakori esőzések miatt — nem lesz az elsők között az aratás befejezésével. A jövő hét végéig azonban — remélhetőleg minél kevesebb szemveszteséggel — az utolsó hektár is tarló marad. Még egy hónap van hátra a • tanév kezdéséig, mégis egyre több szó esik a tanulásról, az iskoláról. Tegnap például a Munkaügyi Minisztérium közzétette az összesítést arról, hogy mennyien jelentkeztek az ország különböző szakmunkás intézeteibe. Sajnos, a tervezett aránytól elmaradottak között olvashatjuk . Somogyot is; a végzős nyolcadikosok és az érettségizettek létszáma olyannyira csökkent ebben az évben, hogy a vállalatok, üzemek, gazdaságok igényét jó néhány szakmában nem lehet majd kielégíteni. Ez még megfontoltabb pályairányítási munkára, hívja fel a figyelmet, és arra, hogy szervezettebben és erőteljesebben kell foglalkozni a már munkában álló segéd- és betanított munkások szakmai kiképzésével. P«U László Hatalmas fák övezte, alacsony épület. Előtte rózsáktól, kardvirágoktól diszlő ágyasok, szépen gondozott pázsit. Mindez arra vall: akik itt — távol Barcstól, a nagyközségtől — dolgoznak, szeretik a szépet, és ezért készek önzetlenül, munkájuk elvégzése mellett is fáradozni. Itt, a Drávaerdőben van a Barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tejüzeme, s itt dolgozik a Hámán Kató brigád. Nemcsak a külső kép, hanem a helyiségekben tapasztalható rend, tisztaság is »-bizonyítvány«: a munkahely, szerete- téről, felelősségérzetéről tanúskodik. Francz Rezsőné üzemvezető adatokat sorol: — Az idén 2,2 millió liter tejet dolgozunk föl, 20 százalékkal többet, mint a tavalyi esztendőben. Az első hat hónap alatt félliteres kakaóból 51 000, 2,5 deciliteres iskolakakóból 260 000, literes tejből 660 000, 2,5 deciliteres iskolatejből 86 000 flakonnal szállítottunk el Barcsra, a környező községekbe, az atádi iskolába és az Atád Áruháznak. Poharas tejszínből 10 500 darab. 2 decis tejfelből 280 000 készült. S végül, nem kis büszkeséggel megjegyzi: — Termékeink minőségére kifogást még nem kaptunk, ám annál több dicséret érkezett. Ez elsősorban a Hámán Kató szocialista brigádnak köszönhető, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére vállalta, hogy éves tervét 5 százalékkal túlteljesíti és csak kifogástalan minőségű terméket enged ki az üzemből. A bejárati ajtó mellett, né- hányan túrót csomagolnak: a hatalmas tálakban lévő tejterméket gondosan lemérik, s csak azután viszik be a hűtőkamrába, ahol a szállításig tárolják. A belső helyiségben serényen adagolja a kakót az óránként 900 flakon megtöltésére alkalmas automata. Ha végeznek, a tej, majd a tejfel, s más tejtermék kerül sorra. Itt az automata mellett találom Rojkó Györgynét, a Hámán brigád vezetőjét. — Nem ez a munkahelyem, adminisztrátor vagyok. Amióta a tejüzem létrejött, azóta itt dolgozom. Ha a munka úgy 1 kívánja én is az automata mellé állok, vagy túrót csomagolok, segítek a termékek kiszállításánál, átadásánál. Hogy miért vállaltuk az 5 százalékos tervtúlteljesítést? Többgyermekes anyák is dolgoznak itt, az a törekvésünk, hogy minél több iskolás fogyassza a nálunk készült — általuk nagyon kedvelt —tejet és kakaót. Éppen öt éve, 1972-ben indult a tejüzem. A következő esztendőben még csak 1 millió liter tejet dolgoztak föl, ma már 2,2 millió litert. Az üzem nem növekedett, csupán új gépek, automaták segítik a munkát. De így is nagy a feladata az itt dolgozóknak, és ebből nagy részt vállal magára a Hámán Kató brigád, amely tavaly elnyerte a bronzkoszorús jelvényt, s most az ezüstért küzd. Racsek Mi- hályné — kezdettől itt dolgozik — tavaly kapta meg a kiváló jelvényt — de a brigád többi alapító tagja: Rózsa Jánosáé, Berkics Vincénq ugyancsak jó munkájukkal erősítik a' brigád, s az üzem, ezáltal pedig a téesz tekintélyét. S tagja a brigádnak Ludas Sándor fűtő és rakodó, aki alapítástól, 20 esztendeje munkásőr, s akinek fényképe ott van a brigádnaplóban, ezzel a megjegyzéssel: »Büszkék vagyunk rá, mert munt kásőri tevékenységével kiérdemelte a kiváló jelvényt és a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata kitüntetést.« Egy rövid levelet is őriznek a naplóban. Vucseta Lászlóné, a barcsi Széchenyi téri óvoda vezetője írta a brigádnak: »Köszönöm az óvodának nyújtott segítséget, a gyermekeknek ajándékozott pénzt, amiből játékokat vásároltunk ...« S őrzik naplójukban azt az üdvözletei is. ami a kis óvodásoktól érkezett nőnapra a brigád asszonyainak. A bejegyzésekből, a gondosan vezetett naplóból kitűnik: tanulnak a brigád tagjai, képezik magukat politikailag — Fran- czné vezeti az oktatást — rendszeresen társadalmi munkában gondozzák a tejüzem környezetét, emellett sportolnak, és ők is részt vesznek a téesz-ben a Ki tud többet; a Szovjetunióról? vetélkedőn is. Korán kelő emberek a Hámán Kató brigád tagjai. Hajnalban indulnak munkahelyükre, hogy mire az üzletek kinyitnak, ott lehessen a vásárlók előtt a barcsi tejüzem friss terméke. Sz. !» Rojkóné adminisztrálás helyett az automatánál.
