Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-30 / 178. szám

Fölismerni a betegséget Diagnózis egy KISZ-es jelenségről Méllébeszélő jelentést tar­tok a kezemben. Ismerem al­kotóját, de nem marasztalom el, csak sajnálom; sokat kín­lódhatott, amíg kitalálta. Mert tudom, rákényszerült, ő sem leap segítséget... A papír a fiatalok gondjairól, hangula­táról lenne hivatott beszámol­ni. De csupán bármikor el­mondható sztereotípiák hal­maza. Miért szomorú ez? Mert a megyéi KISZ-bizottságon ké­szült. Az idén Somogybán 22 ezer KISZ-tag van. Tavaly alig volt több, mint húszezer. Az előbbi számot büszkén emlege­tik a megyei vezetők. Amíg meg nem ismertem a részletes statisztikát, megértettem az örvendezést. Nem érdemes kerülgetni a lényeget: több a KISZ-tag, de kevesebb közöttük a munkás- fiatal. A számokkal el lehet játszadozni tovább is, de ez a lényegen nem változtat. A félresikerült jelentésnek és a statisztikának van-e köze egymáshoz? Kusz József, a megyei KISZ- bizottság titkára, kérésemre elemezte a KISZ-tagság ará­nyainak változását. — A dolgozó fiatalok ma­gasabb követelményeket állí­tanak egymás elé. Következe­tesebbek. Ezért több munkás- fiatal nem kapott az értéke­lésnél tagsági igazolványt. A gimnáziumokban megal'ku- vóbbak a KISZ-esek. A gazda­sági építő munka könnyebben mérhető, kiderül, ha valaki nem dolgozik. A dolgozók a családalapítás, a leszerelés után kevesen jönnek vissza közénk. És sokszor még nem tudunk megfelelő, vonzó prog­ramot adni. Ennyi lenne az egész? Azt hiszem, az utolsó megállapí­tásból kell kiindulni. És a »főokok" ? — Nem hiszek a dolgozók és a tanulók ilyen szembeállítá­sában. Hiszen a diákok épp arról ismeretesek, hogy oda­mondogatnak egymásnak is ha valami hibát látnak. Nem tudom elképzelni, hogy bár­milyen fiatal közösséget be le­A Nagyatád és Vidéke Áfész a városban és 19 községben szervezi, irányítja a kisgazda­ságok termelését. A felvásár­lás ugyancsak a szövetkezet feladata. 1977-ben háromezer kistermelővel kötöttek garan­tált áras termékértékesítési szerződést. A szövetkezet fel­adata, hogy 305 vagon árut vásároljon fel 33 millió forint értékben. Ebből 241 vagon a burgonya, zöldség, gyümölcs, és 64 vagon, az egyéb cikk. Vargn Jánossal, a szövetke­zet osztályvezetőjével beszél­gettünk a termeltetés, a fel­vásárlás várható eredményei­ről. — Az idén az időjárás ked­vez a burgonya- és a zöldség- termelésnek — kezdte a tá­jékoztatást. A kora tavaszi fa­gyok elvitték a gyümölcs egy részét, kevés lesz a méz. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy a zöldségfélékből várha­tó termés ellensúlyozza a ki­esést, és az év végéig összeg­szerűen teljesíthetjük tervün­ket. A tavalyi első félévhez viszonyítva az idei felvásárlás kiemelkedőnek mondható. Hat hónap alatt 38 vagon árut vettünk meg 13 millió forint értékben. Az eredmény lehe­tett volna jobb is, de a meggy és a ribiszke teljesen kiesett. — Hogyan segítik a tervek teljesítését a szakcsoportok? — 17 szakcsoportunk van 1120 taggal. A méhész, nyu- lász, áru- és tenyésztojáster- melő, valamint zöldségtermelő társulásaink egyaránt jól szervezettek. A zöldségtermelő szakcsoportok létszáma az idén 46-tál gyarapodott. Nem­rég újabb csoport alakult Nagyatád henészi részén. Eb­ben az évben a közös alap 437 ezer forintra emelkedett, és a közös értékesítésük elér­te az ötmillió forintot. — Mivel támogatják a kis­gazdaságok termelésfejleszté­sét? hetne skatulyázni. Viszont szeretném, ha bővebben ki­fejtené, miért nem elég vonzó a KISZ a munkásfiatalok kö­zött. — Épp a túlzott termelés­központúság miatt hanyagol­tunk el néhány dolgot. így a szabad idő hasznos eltöltésé­re kevesebb energiánk jutott. Nem lehet a fiatalokat állan­dó forradalmi tűzben, verseny- stresszben tartani. Néha pi­henni, szórakozni szeretnének. Vagyis úgy fordítanám a dol­got: ha azt akarjuk, hogy fia­taljaink jobban dolgozzanak, akkor sokkal ésszerűbben kel­lene a munka fontosságát be­mutatnunk, és naponta, he­tente meg kell teremtenünk a feloldódás lehetőségét, hogy pihenten, jókedvűen dolgoz­hassanak tovább. — Ez annyit -jelent, hogy nem jó az agitáció? — Körülbelül. Elmaradtunk, brosúraízűek lettünk, mert nem magyaráztuk meg, hogy a népgazdasági érdek nem vala­mi elvonatkoztatott, levegőben lógó kifejezés, nem tudtuk személyes hangon az egyénhez közelíteni a társadalmi célo­kat. Óriási lehetőség maradt ki. Kováts Imre — szintén me­gyei KISZ-vezető — ugyaner­ről beszélt. — Sok kiemelkedő munka- versenysiker született. Ez azért van, mert társadalmi munkát, kommunista műszakot nem nehéz szervezni. Szó nélkül vállalják a fiatalok. Csakhogy összetévesztettük a munkában való helytállást az elméleti ismeretekkel. Sok fiatalt meg­kérdeztem már, aki »híres« a vállalásairól; csak azt há­moztam ki szavából: csinálja, mert illik. De a napi kötelező munkahelyi tevékenységben már nem látja azt a bizonyos »forradalmiságot«. Van olyan ismerősöm is, aki »társadalmi­ban« kiváló, és a munkahe­lyén lógósnak mondják. Kusz József így beszélt to­vább: — A fiatalokat nagyszerűen lehet hangolni, csak még kell találni a módját.. Nem talál­tuk meg. Visszakérdeznek: »A munkámért fizetést kapok, a — Intézkedéseink egyaránt szolgálták a tagság egyéni és a lakosság fogyasztói érdekeit. Biztosítottuk a zöldségterme­léshez a vetőmagvakat, a pap­rika- és paradicsompalántát. A fóliás termelés növelésére 210 ezer forintért szereztünk be fölszerelést. Ezt egyéves hitelre adtuk a szakcsoport- tagoknak. Igénybe vettük ré­szükre a 40 százalékos állami támogatást, és ez a törlesztés összegét 84 ezer forinttal csök­kentette. Két Pásztó 72-es fűt­hető paiántanevelőnket szak­csoporti tulajdonba adtuk. Itt 80 ezer palántát termeltek. A KISZ-ben is a munkáról be­szélnek, akkor mennyivel több a KISZ?« Azok, akik régebben is az ifúsági szövetség tagjai vol­tak, tudják, hogy mi a több­let. De csak ők. Viszont, ha ők maradnak és néhány ki­hullik, az nem jó. — A mai társadalmi körül­mények, a lehetőségek bővü­lése, a jólét megváltoztatták a gondolkodást, - az igényeket. Míg régebben az »egyéb« idő­töltésre nem volt lehetőség, s ez vonzotta egymáshoz a fia­talokat, most nem lehet ilyen »hiányokat« produkálni. Ez jó, nem kell magyarázni. Vi­szont mit tud adni az ifjúsági szövetség, ami valóban vonz­za a fiatalokat? — Munkamódszerünk »be­tegségei« miatt nem ismerjük eléggé az igényeket. Küzdünk az adminisztráció ellen, de mégis sok. így a személyes kapcsolattartás még mindig nem erősségünk. Az informá­ciós hálózat sém működik megfelelően. Egy kicsit távo­lodtunk az élettől. Meg kell újítani a két-három évvel ezelőtti lendületünket. így függ össze hát a sta­tisztika a jelentéssel. Pedig egyszerű a képlet: ha az orvos nem ismeri föl a betegséget, akkor nem tud gyógyítani. Ha a megyei KISZ-vezetés nem ismeri a tagok apróbb gondjait, nem tud megfelelő tevékenységet ajánlani, nem tud segíteni. Természetesen mindez el­választhatatlan a társadalom alapvető mozgásától. Ismer­jük a befelé fordulás és a közéletiség harcát. De köz- életiség csak egy közösség, egy csoport eriesztő talaján alakulhat ki. így először a csoportot kell megteremteni. A fiatalokat pedig saját nyel­vükön, 1977-hez igazított mód­szerekkel lehet csak meg­nyerni. A megyei KISZ-bizottságon is elemzik, ismerik az emlí­tett hibákat.. Remélhetőleg gyorsan, »korszerűen« követi a felismerést a tett. Luthár Péter kistermelők részére 350 ezer naposbaromfit hozattunk és adtunk el, 100 ezerrel többet, mint az előző évben. 1000 te- nyésznyulat szereztünk be, ezeket hároméves szerződésre adtuk a gazdáknak térítés nélkül. A nyúltenyésztés kor­szerűsítésére 130 ezer forintért vásároltunk fémvázas nyúl- ketreceket. A kistermelők há- Az év első hat hónapjában 265,5 vagon keverék- és sze­mes takarmányt szállítottunk az állattartó gazdáknak, 52 vagonnal többet, mint az elő­ző év hasonló időszakában. < D. Z. Ruhagyári export A Hungarocoop Külkereske­delmi Vállalat köszönőlevelét mutatják a Kaposvári Ruha­gyár kereskedelmi osztályán. Arról szól, hogy a gyár mun­kájának eredményeként mi­lyen kedvezően alakult az ő forgalmuk is az első félévben. Szabó József osztályvezető magyarázattal szolgál: — Legnagyobb exportmeg­rendelőnk, a szovjet partner azt kérte tőlünk, hogy az éves szállítási tervünk ötvenkét százalékát teljesítsük, már ami az ő megrendelésüket il­leti. Ez 164 840 ruhadarab lett volna. Mi ezzel szemben 191 03i-et szállítottunk nekik, ami megkönnyítette piacellá­tási gondjaikat, és nekünk is kedvezett, hiszen a tervezett 2 103 207 rubel helyett 2 295 221 rubelt kaptunk érte. A ruhagyárban igyekeznek a legnagyobb megrendelőjük kedvében járni, hiszen azért is előnyös velük az üzletkötés, mert ők egy tételből nagyobb mennyiséget rendelnek. A gyár férfi zakók gyártására specializálta a pécsi telepét, ahonnan a termékek java ré­sze a Szovjetunióba megy. Ezenkívül műbőr szafárikat és gyermekruhákat küldenek még oda. A tőkés piacra 1 200 000 dol­lár értékű árút exportál az idén a Kaposvári Ruhagyár. Már egyáltalán nem vállaltak bérmunkát, pedig ilyet is ajánlottak nekik. Ehelyett in­kább kitartanak a saját anyag­ból készült ruhák , exportja mellett. Az NSZK-ban, Auszt­riában is kedvelik áruikat. Legrégebbi tőkés megrende­lőjük Svédország, ahova eb­ben az évben kordbársonyból készült nyolcezer öltönyt és férfi sportruhát szállítanak. Négyéves múltra tekinthet vissza a Kuvaittal fennálló, kedvező kapcsolat. A kuvai­tiak főleg a kockás anyagokat kedvelik, ilyenből rendelik a gyermeköltönyöket, nadrágo­kat: az idén hetvenötezret, harminc százalékkal többet, mint tavaly. Üj területeken mutatkozik be a gyár: tárgyalnak Irakkal, IránnalLíbiával, Etiópiával. A múlt héten indították Ka­posvárról az első pótkocsis kamiont, s ettől kezdve heten­ként viszik az árut a tőkés piacokra. 1977-ben előrelátha­tólag húsz-harminc százalék­kal nő az ide irányuló áruk mennyisége. Pályázatra 500 mű A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójá­nak tiszteletére a Kulturális Minisztérium — a Magyar— Szovjet Baráti Társasággal kö­zösen — nagyszabású képző- művészeti pályázatot írt ki a múlt évben. Eddig kétszáznál is több művész jelentkezett — 500 alkotással. A pályamunkákat augusztus első napjaiban népes — mű­vészekből, műkritikusokból álló — zsűri bírálja el. Amikor az ember emlékeinek él Tornácos épület az> öregek napközi otthona Szőlősgyörö- kön. Körülötte nagy-nagy csend. Az egyik szárnya a KISZ-eseké. Az ablak nyitva, belül székek, s egy nagy ping-pongasztal széles, zöld háta. A másik szárnyban rá­dió duruzsul és szapora asz- szonybeszéd. Négyen ülnek benne, szo­rosan egy csomóban; népes sarok a teremnyi szobában. Fejkendősen, fázósan, hu­nyorgó tekintettel. Egyikük Dumas-könyv olvasásába mé­lyed, másik előtt az asztalon kicsiny kötet, egyházi zsoltá­rokkal. A harmadik az Olcsó Könyvtár egyik keményfede- lesét szorongatja. — Jó napot kívánok! El­nézést a zavarásért... Tiltakoznak: — Nem za­var. Dehogy... Örülünk, ha néha betéved ide valaki. Itt ülünk szürkületig, de nem nyitják ránk sűrűn az ajtót. Megtudom, hogy az egyik gondozónő szabadságon van, a másik egy betegnek vitte el az ebédet. Csak ők maradtak itt négyesben. — Férfiak? — Nincsenek. Jobban érzik magukat a Keceliben meg a Postakocsiban. Nem szeretik az öregasszonyok társaságát. Volt egy, az itt szokott ülni. Rejtvényt fejtett. De mindig zavarta a rádió. Morgott, hogy halkítsuk le, kapcsoljuk ki, meg minden. Azért van az a készülék, hogy szóljon, nem? — Otthon nem szól? A negyedik szeme megfel- hősödik: — Otthon nincs. Jó az. ha szól... Emberi hang, zene, ének. Az ember nincs egye­dül, ha hailja. Míg ő nem jött — mutat a szemben ülő­re —, csak ültünk naphosz- szat. Az egyik nagyothall, nem lehet szólni hozzá. A másik is inkább magának va­ló, beszélni nem szeret. Csak ültünk itt, ültünk, akkora csönd volt, mint a kriptában. A csöndet otthon is hallgat­ni tudom, minek jöjjek ide? — Egyedül élnek? — Mind a négyen. Amíg a fonyódi járáshoz tartoztunk, havonta legalább egyszer el­jött az előadó. Leült ide, be­szélgettünk. De Marcalitól, úgy látszik, messze van Sző- lősgyörök. Talán ha Kétszer elvetődött ide valaki. Régeb­ben még bekopogtatott a vb- titkár: megnézte mit csiná­lunk. megkérdezte, hogy íz­lett az ebéd. Most? Lengyel­tótihoz tartozik a falu, nem jön senki. Hát csak igy telik az idő ... — Mi volt ez az épület az­előtt? — Iskola. Ide jártam én valamikor iskolába. Hetve­nen voltunk. Ott, igen ott ül­tem, ni! Elnézem őket. Fáradtan hu/iyorgó szemüket, fázósan görnyedő hátukat. Édes­anyák, nagyanyák, örökös dologgal telt markú háziasz- szonyok. Rippl-Rónai híres képe jut eszembe: Amikor az ember emlékeinek él... És — a magánnyal birkó­zik. Cs. T. Háromezer kistermelővel szerződtek Kedvezmények a kisgazdaságoknak Júliusi CSÚCS Naponta több mint húsz kocsi ra komány zöldség érkezik a Somogy megyei Zöldért Vállalat (siófoki kirendeltségének raktáraiba a környék termelőszövetkezeteiből és gazdasá­gaiból. Műanyag hálókba csomagolt paprikahegyek várják az el­szállítást. A kirendeltség nemcsak saját hasznára gyárt jégtömböket, hanem naponta szállít a környék gazdaságainak és a város vendéglátó egységeinek is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents