Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

Megsokszorozza az erőt Ezer kommunista a tömegszervezetekben Egy-egy járás politikai térképe is változik mostaná­ban. Van, ahol központok ala­kulnak ki, máshol »-légüres« tér keletkezik. E távolságúik áthidalása el sem képzelhető — a jó hasonlattal meghosz- szabbított kezeknek nevezett — tömegszervezetek és moz­galmak nélkül, amelyek meg­sokszorozzák az erőt, s eljut­tatják mindenhová a párt po­litikáját, cselekvésre mozgó­sítják tagjaikat, az egész la­kosságot. A kaposvári járásban a sok kis falu, a nagyarányú eljá­rás miatt különösen fontos, hogy a legkisebb külterületen is legyen előretolt őrszem, akár népfrontbizottság, akár KISZ-szervezet, s továbbítsa a gazdasági és politikai köz­pontból a tájékoztatót, a fel­adatokat, a társközségből pe­dig továbbadja a végrehajtás közben szerzett tapasztalato­kat. A járás tizennégy közsé- ben nincs pártszervezet, így még inkább szükséges, hogy a községi pártbizottságok, -veze­tőségek ezen a fontos terüle­ten tartsák a szemüket. Az idén számvetést készí­tettek a községi, üzemi párt- bizottságok és -vezetőségek a kaposvári járásban arról, mi­lyen színvonalú a tömegszer­vezetek és -mozgalmak politi­kai irányítása a területükön. Ezt a témát a járási párt-vb is összegezne. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a párt- szervezetek most már rend­szeresen mérlegre teszik a KISZ-szervezetek, népfront­bizottságok munkáját, fog­lalkoznak az MHSZ-vezetősé- gek. a nőbizottságok, a sport­körök, a vöröskeresztes szer­vezetek tevékenységével. Ez visszahatott a munkájukra, ennek is köszönhetők a szer­vezeti és a tartalmi eredmé­nyek. Különösen elismerésre méltó, hogy ezer kommunista tevékenykedik a tömegszer­vezetekben és mozgalmakban, s e pártmegbízatását egyre jobban és önállóbban végzi. A tagkönyvcsere időszakát arra is felhasználták, hogy erősítést adjanak mindenhova, s újabb párttagokat kértek meg a Ha­zafias Népfront, a KISZ stb. tevékenységének segítésére. Éppen azért, mert rendsze­resebb az alapszervezetekben a politikai irányítással kap­csolatos témák megtárgyalása, pontosabban föl lehetett mér­ni az eredményeket, s éleseb­ben kiütköztek a hiányosságok is. Az egyik legsürgetőbb ten­nivaló a politikai munka át­gondolt elosztása. Nagy tarta­lékokat rejt magában minden­fajta tevékenység összehango­lása a pártszervek és -szerve­zetek irányításával. Építeni csak biztos talajra lehet, s elképzelhetetlen a jó munkamegosztás, a tömegszer­vezeti munka színvonalának növelése, a politikai irányítás kibontakoztatása, ha nem is­merik kölcsönösen egymás ha­tározatait és állásfoglalásait. S itt van bőven pótolnivaló. Csak egy példát erre: a párt­irányítás egyik gyenge pontja a KISZ-munkában. hogy a KISZ-tagok kevésbé ismerik a párthatározatokat, s így ne­hezen várható el részvételük a megvalósításban. S ez for­dítva is igaz: a párttagok szintén hiányosan ismerik a KISZ-határozatokat. Ehhez tegyük hozzá, hogy sok ha­szonnal járna a napi tevé­kenység rendszeres összehan­golása is, mert ez még sok esetben elmarad. Í Az egyes KISZ-szervezetek, népfrontbizottságok, vöröske­resztes szervezetek munkája eltérő. S nem egyforma az a támogatás sem, melyet a párt- szervezetek nyújtanak. A ka­posvári járásban — és termé­szetesen máshol is — nagyon fontos a társközségek politikai életének pezsgővé tétele. A tömegszervezetek és mozgal­mak szerepe nagyobb ott, ahol nincs pártszervezet. A községi pártbizottságoknak és -veze­tőségeknek az a feladatuk, hogy jobban odafigyeljenek a munkájukra, minden segítsé­get megadjanak nekik, küldje­nek hozzájuk tevékeny párt­tagokat. Az erősítés általában napi feladat minden vonalon! Az utóbbi időben sok fiatal ag­rár és műszaki értelmiségi, al­kalmazott került a nagyobb községekbe. Az ő közéleti te­vékenységük kifejtésére na­gyok a lehetőségek a népfront­mozgalomban és természetesen máshol is. Régóta gond a tömeg­szervezeti vezetők cserélődése és továbbképzése. Egyre töb­ben végeznek esti középisko­lát, egyetemet, mások részt vesznek a pártoktatásban. A népfront, az MHSZ, a Vörös- kereszt is szervez részükre tanfolyamokat. Ennek ellenére egyre nagyobb az igény a he­lyi képzés iránt. A pártszer­vek nyilván elsősorban a he­lyi feladatok megoldására ké­szítenék fel őket. Még több tevékeny embert lehet bekapcsolni a kaposvári járásban is, ha ezek az el­képzelések megvalósulnak. S akkor bizonyára megszűnnek a hellyel-közzel még létező »légüres terek« is. Lajos Géza Tizenöt éve üzemel Műhely as udvar, az utca víz, mert nincs elvezető csa­torna. Sárban, vízben forgo­lódnak az elszánt szerelők a minden bizonnyal kellemesebb körülményekhez szokott Mer­cedesek, Fordok, Citroenek kö­rül. A hibamegállapítással kap­csolatos fontos műveleteket többnyire az utcán végzik el a szakemberek. Mindez külö­nösen nyáron, Siófok izzó, fő­városias forgalmú közegében tűnik fel igazán a látogató­nak. És méltán szól elisme­rően azokról a munkásokról, akik ilyen körülmények kö­zött is ügyelnek arra, hogy panasz helyett dicséretet kap­janak hazai és külföldi ügy­feleiktől egyaránt. Sz. A. Gyepgazdáfkodási bemutató Barcson A legelőmiívelés gépeit is bemutatták a tapasztalatcserén. Gyepterületeink célszerűbb hasznosítása megyénk mező- gazdaságának lényeges tarta­léka. Adottságaink jobb ki­használásán nagyüzemeink többsége több év óta követ­kezetesen munkálkodik. En­nek a folyamatnak, a terv­szerű tevékenységnek része volt az a gyepgazdálkodási tanácskozás és bemutató, me­lyet tegnap a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet­ben rendeztek meg. dító előadásában is arról szólt elsősorban, hogy a hazánkban levő, 1,3 millió hektárnyi gyepterülettől többet vár a népgazdaság, mint amit jelen­leg ad. Az is igaz, hogy ezek nyolcvan százaléka szélsősé­ges talajtípusokon, szélsőséges körülmények között van, és tokkal rendelkezik. Erre utalt tájékoztató előadásában Sár­kány Pál, a szövetkezet ter­melési elnökhelyettese. Az or­szágos, a megyei jellemzők alól ez a szövetkezet sem ki­vétel : a több mint ezer hek­tárnyi legelőnek mindössze egyharmadát használják in­tenzíven, — természetesen a szövetkezet programjában je­lentős szerepe van a további legelőfelújításnak, telepítés­nek. A sziarvEismárha-tenyéaz- tés tajirányú szakosodásával elengedhetetlenné vált a ko­rábbi bizonytalan, esetleges legeltetési rendszer megszün­tetése és a szakszerű gyepgaz­dálkodás kialakítása. A Keszt­helyi Agrártudományi Egye­tem közreműködésével készí­tették el a gazdaság legelőfej­lesztési tervét, és fogtak hozzá 1974 őszén a nagyerdei tehe­nészeti telep szomszédságában a legelőtelepítéshez. A gya­korlat, a tapasztalat, a kor­szerű gyepművelési feladatok kényszerítették a szövetkeze­tét arra, hogy az egyébként a fejlesztési tervben is sze­replő, fixkarámo? legeltetési rendszert megszüntessék. A szóbeli tájékoztatók után került sor a nagy érdeklődés­sel kísért üzemi'' bemutatóra. Először a nagyerdei, három­Ez a tapasztalatcsere talán az átlagosnál is több érdeklő­dőt vonzott a megye minden részéből. A tény önmagában is utal arra, hogy a rendezők — a megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztá­lya, az agrártudományi egye­sület, a megyei állattenyésztési felügyelőség, a tsz-szövetség és a vendéglátó barcsi szövetke­zet sokakat érintő és érdeklő téma (megvitatására hívta meg az üzemi vezetőket, a szak­embereket. Tóth Károly, a megyei ta­nács mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztályvezetője utalt a megnyitójában arra, hogy megyénkben igen jelentős arányú, a mezőgazdasági terü­let 21 százaléka a gyep. Saj­nos. a tömegtakarmány-ter- melésben, ellátásban mégsem tölt be még területi arányá­nak megfelelő szerepet, mivel többsége elhanyagolt, szénaér­tékben az átlagos hozam mindössze tizenegy mázsa hektáronként. Hogy milyen kihasználatlan kincs van a mezőgazdasági üzemek kezé­ben, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az a négyezer hektár, ahol évek óta tervszerű és okszerű, in­tenzív gyepgazdálkodás folyik, hektáronként ötvenöt mázsás széna term őst ad. Dr. Nagy Zoltán kandidátus, aki az Országos Állattenyész­tési és Takarmányozási Fel­ügyelőség képviseletében vett részt a tanácskozáson, vitain­« A dús füvű gyepen villany pásztor segit az »igazi« pásztornak. igen körültekintő megfontolást kíván az, hogy az okszerűbb gyepgazdálkodás érdekében hol, milyen feladatot szüksé­ges elvégezni. A nagy érdek­lődéssel kísért vitaindítóban táblázatokkal, kísérleti ered­ményekkel szemléltetve szólt az előadó az intenzív tejelő, a kettős hasznú, és a húshasznú szarvasmarhaállomány takar­mányigényéről. Különös jelentőséget adott ennek a tanácskozásnak az, hogy a barcsi szövetkezet a szakszerű legelőgazdálkodás kialakításának az »elején tart«, mindössze néhány éves, de igen tanulságos, másutt is jól hasznosítható tapasztala­százas tehenészeti telep szom­szédságában telepített, 63 hek­táros legelőt tekintették meg a részvevők. Keserű József kerületvezető és Pallér Endre főállattenyésztő adott tájékoz­tatót részben a telepítés ag­rotechnikájáról, a karbantar­tás, a hasznosítás, gyakorlatá­ról, részben pedig a kialakí­tott legeltetési módszerekről. Az üzemi bemutató második részében a szövetkezet dará­nyi kerületébe látogatott el az érdeklődők mintegy száz fő­nyi csoportja, itt az öntözés nélküli, felújított ősgyepgaz- dálkodást tanulmányozták. V. M. Különösen hét végéh, de a balatoni idény hétköznapjain is valóságos autóáradat »höm- pölygi« körül az AFIT siófoki telepét. Hazai és külföldi ko­csik állnak sorban a bejárat­nál, majd a hibamegállapítás után az udvaron. A telep öt­venkét szerelője reggel hat órától este tízig két műszak­ban dolgozik, néha gigászi küzdelembe bocsátkozva az idővel és a roppant forgalom­hoz képest nem éppen kedve­ző munkakörülményekkel. Naponta 80—100 javított ko­csit adnak át a tulajdonosok­nak, s emellett úgynevezett gyorsszolgálatot is nyújtanak: soron kívül orvosolják taz au­tók apróbb hibáit, izzót, ék­szíjat, gyertyát cserélnek, hogy a turisták mielőbb foly­tathassák útjukat. Május 15- től szeptember 15-ig állandó ügyeletet tartanak szombaton­ként, vasárnaponként, s egyéb munkaszüneti napokon is, reggel 8-tól este 6-ig. A hiba­javításon, a szervizszolgáltatá­son kívül az úton bajba ju­tott autósoknak is segítenek, gépkocsimentésre is vállalkoz­nak. Az említett feladataikon kí­vül ellátják a gépkocsik al­vázvédelmét, üzemanyag-fo­gyasztást mérnek, a műszaki vizsgáztatás technikai, forgal­mi lebonyolítását vállalják, s az utóbbit két hét alatt el­végzik. ha a gyakori alkat­részhiány nem késlelteti a munkát. Kiss Farkas Jenő üzemveze­tő elmondta, hogy május óta alkatrész-felújítással is foglal­koznak, így valamelyest eny­hítik a gondokat, s bizonyos valutamegtakarítással is jár ez a tevékenység. Zsiguliba és Polski Fiatba való tengelykap­csoló-tárcsákat és szerkezete­ket újítanak fel, az előbbiből eddig négyszázat, az utóbbiból pedig százat alakítottak hasz­nálhatóvá. A felújított alkat­rész szinte egyenértékű a va­donatújjal, de a vásárló fél­áron juthat hozzá. Egyébként a telep raktárában és üzleté­ben egymillió-nyolcszázezer forint értékű alkatrészt tárol­nak. Az üzem tizenöt éves. Ami­kor létesítették, a legelső vi­déki szerviztelep volt, s a másfél évtizeddel ezelőtti kí­vánalmaknak minden bizony­nyal tökéletesen megfelelt. Azóta csak »toldozták-foldoz- ták«, és mind az épületeket, helyiségeket, mind a berende­zéseket, a technikai felszere­lést tekintve, ma már korsze­rűtlennek mondható. Minde­nekelőtt aggasztóan kevés a helyük. Mindössze egyetlen, szerelőcsarnoknak nevezhető műhelyük van, a többi helyi­ségük régi, elöregedett manu­faktúrákra emlékeztet. Nyá­ron, jó időben az udvaron is dolgoznak. Azonban ha egy kiadós zápor érkezik (az el­múlt hetekben volt benne ré­szük) a lakatosműhe’y előte­rében például jó ideig áll a Nagy dolgokról keveset be­széltünk, és igyekeztünk kike­rülni a sok-sok hasonló be­számoló sztereotípiái. Így is szóba jött a nagy hideg, de hát a mínusz negyven fokot Uszty-Ilimszkben nem lehet kihagyni a hétköznapokból. Mihály Nándor a tanácsi építőipari vállalat dolgozója volt Kaposváron. Parkettás­burkoló szakmunkás. Csak­nem egy éve dolgozik Szibé­riában a többi önkéntessel. Most egyhónapos szabadságra jött haza feleségéhez és két kislányához. Ott sem tagadta meg önmagát — itthon mun- kásőr, tevékeny párttag —; kint is az egyik pártcsoport vezetője. Nem kellett sokat kérdeznem, csak szaporán je- gyezgettem színes elbeszélésé­ből. — A nap fél 6-kor kezdő­dik. Akkor szól a hangszóró, egy fel órácskái még heveré- szünk, azután bújunk ki az ágyból. Hárman lakunk egy szobában, egy tanépes és egy pesti sráccal. A város leg­szebb utcájában egy kilenc- emeletes épület nyolcadik szintjén van a szobánk. A harmadik emeletig szovjetek vannak, a negyediken német nap története Uszty-ilimszki élmények fiatalok élnek, az ötödiktől fölfelé lakik a magyar koló­nia. A teafőzést, a reggeli tála­lást megosztjuk. Ha valaki kihúzza magát, egy ideig el­tűrjük, de pár nap múlva megindul a csipkelődés. Ugyanígy van ez a mosásnál is. Hát bizony nehéz a le­gényélet ... Az utolsó busz nyolckor in­dul a munkahelyre. Ott, ha akarunk, még egyszer meg­reggelizünk. Kilenckor már dolgozni kell. Nem úgy ám, mint itthon, hogy akkor kez­dik csak elosztani a munkát. Azt hamarabb meg lehet be­szélni. Reggeli után tanácsko­zunk: te mész a »föspedhez«, te meg ide, te amoda. — Fösped? — Persze. Ezt meg kell ma­gyaráznom. Senki sem szeret cipekedni, anyagot' szállítani. Így lett a »culágerkedés« be­ceneve a fösped. A pestiek ta­lálták ki a szállító vállalat nevéből. Tizenkettőkor van ebédidő. Egv órától újra jön a munka. Dolgozni kell, nem lehet lógni, mert a többiek azonnal szólnak. Meg a bri­gádbizalmiak tanácskozásán a fizetésnél i# figyelembe ve­szik, hogy ki mennyit lazsált. Este hatkor van »fájroot«, utána vacsora. Aki éhes ma­rad, az otthon a büfében még ehet. Amit kapunk, az elég bőséges, és a helybeliek sze­rint jó is, de a magyar ízlés­nek nem mindig felel meg. En még mj sem szoktam meg egeszen, persze ez a »maszek« szerencsétlenségem. — Szabad idejükben mit tudnak csinálni? — Engem lekötött a mar­xista középiskola, néhányan ott végeztük el. Most egyetemi előkészítőre járok majd. Volt orosz nyelvtanfolyam is, saj­nos »befulladt«. Fáradtan már nagyon nehéz tanulni. Pénte­ken, szombaton és vasárnap van zene, lehet táncolni. Né­ha leballagtam, fölkértem egy-egy lányt. Nyugodtan megírhatja, a feleségem tud róla, és — sajnos — arról is, hogy a fiatalabbakat válasz­tották inkább, sokszor árul­tam petrezselymet. Egy szovjet mérnök házas­párhoz járok még sokszor vendégségbe, összebar átkoz­tunk, sokat, segítenek rajtam. Ha vásárolni megyünk, vagy akárhova indulunk, csak ket­tesével tesszük ki télen a lá­búnkat az épületből. A nagy hidegben az ember nem érez semmit, figyelni kell a mási­kat. Ha fehér foltok jönnek az arcára, azonnal melegre kell menni, mert az a fagyás jele. De dolgozni is csak kesz­tyűben lehet, minden azonnal hozzánk ragadna, és a bő­rünkkel együtt jönne le. — Csak magyar brigádban dolgoznak? — Mi igen. De a kőműve­sek, a betonozok, az ácsok ve­gyes csoportokban is. Cserél­getik a szovjet és a magyar munkásokat. Eltanulják egy­mástól a szakmai fogásokat, és már nagyon sok barátság, sőt néhány házasság is szüle­tett így. — Mi a legfontosabb egy- egy embernek odakint? — Nagy kitartás és akarat­erő kell a munkához és a hét­köznapokhoz is. Mindig el kell foglalni magunkat valamivel, mert aki befelé fordul, az előbb-utóbb rászokik a vod­kára ... Persze segítünk egy­máson, hogy ez ne történjen meg., A néha-néha jelentkező honvágyat is le kell küzdeni. De ha valaki igazán dolgozni akar, azt nem érheti meglepe­tés. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents