Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-28 / 176. szám
Az illetékes válaszol Nem vontuk el háromszázezret A Somogyi Néplap 1977. április 13-i számában megjelent »Otthon-e a diákotthon?« című glosszával kapcsolatban a következő észrevételeket tesszük: A diákotthont 1964 óta három ütemben építettük, teljesen önerőből, és két évvel ezelőtt központi fűtéssel is elláttuk. Az épület jelenlegi állapota jó, tetőszerkezete javításra nem szorul, felújításra nincs szükség, csalk karbantartásra. Az intézmény kedvezőbb működéséhez valóban szükség lenne néhány helyiségre, da a távlatot is figyelembe véve, bővítést nem tartunk indokoltnak, mert fogy a külterület lakossága. : A Nagybajomi Nagyközségi Közös Tanács nem vont el 300 000 Ft-ot. a diákotthon költségvetéséből. A tény az, hogy a takarékosságot és a szükségletek fontossági sorrendjét figyelembe véve, az alsó fokú oktatási intézmények .gondnoksága által kezelt összesen 5 076 000 forint költségvetési összegen bélül 300 000 forintos átcsoportosítást hajtottunk végre, a költségvetési összeg csökkentése nélkül. A diákotthon össziköltségvetése (bérekkel, étkeztetéssel együtt) 706 000 forint, ezt 300 000 forinttal csökkenteni képtelenség. A községi tanács költség- vetésén belül a diákotthon és a sport külön címen szerepel. A sportköri klutoházat valóban építjük, új sportteleppel együtt, és erre büszkék vagyunk. Elkészültével kb. kétmilliós értéket hozunk létre, szinte teljesen társadalmi összefogással, mert — mint a cikkben is szerepel — ehhez a tanács két év alatt valóban 300 000 forintos támogatást nyújt. Erőfeszítéseinket az országos szervek is értékesnek tartják, mert tavaly az országos pályaépítési versenyben — eredményeink alapján — sportkörünket 30 000 forintos jutalomban részesítették. Dómján László tanácselnök Balta (Lőrinc iskolaigazgató A farmer fiú és a házsártos anyós Kék útlevéllel Sokféle módon mérhető, hogyan élünk. Például azzal, mennyit utazunk külföldre. Évről évre több tízezren kelnek útra a szomszédos országokba, vagy jóval távolabb, esetleg a tengerentúlra. A Somogy megyei Rendőr-főkapitányság Igazgatásrendészeti osztályán havonta 500 kék útlevelet állítanak ki a nyugati országokba utazóknak. A Nyugatra szóló útleveleket ugyanis ott kell igényelni, csakúgy, mint a távoli szocialista országokba érvényes utazási engedélyt. Aki Kubába, Koreába avagy Vietnamba szeretne menni, ugyancsak oda fordul. Késnek a vállalatok Évente körülbelül 4000 útlevélkérelmet bírálnak el a megyei főkapitányságon. A decentralizálás következtében gyorsabb lett itt is a munka. Az európai szocialista országokba utazók a járási kapitánysághoz fordulnak kérelmükkel, sőt január elsejétől a Jugoszláviába, Szovjetunióba érvényes útleveleket is a járási kapitányságok állítják ki. A megyei kapitánysághoz általában csoportosan érkeznek a kérelmek, az IBUSZ-on keresztül. Amikor elkészül az útlevél, megint az IBUSZ a következő állomás. A külföldre készülő onnan kapja meg a kék okmányt. Persze, adódnak sürgős ügyek. Előfordult, hogy egy kisfiút sürgősen Párizsba kellett vinni gyógykezelni. Ilyenkor azonnal elkészítik az útlevelet. Sajnos, gyakori, hogy a kérelmeket későn adják be. Az egyik asszony már májusban megkapta a meghívólevelet, de az útlevélkérelmét csak akkor nyújtotta be, amikor már utaznia kellett volna. Ugyanez a tapasztalat a szolgálati útlevelekkel is. A vállalatok már a télen tudják, hogy vglakit külföldre kell küldeniük, de útlevélért közvetlenül az utazás előtt jönnek. Látogatók Nemcsak turistaútlevelet kérnek itt, hanem látogatóit is. Ilyen esetekben különösen körültekintően kell eljárni. Növényvédelmi tájékoztató Védekezzünk a szőlő szürkerothadása ellen Az elmúlt időszak gyakori csapadékos, párás, meleg időjárásának hatására a szőlő szürkerothadásának (botri- tisz) első tünetei meg jelenték a zöld fürtökön. A betegség elsősorban ott jelentkezik, ahol valamilyen mechanikai sérülés érte a szőlőt — vihar, jégverés, szőlőmoly tett kárt. A kórokozóra jellemző, hogy párás, meleg, csapadékos időjárási viszonyok között a seb- zési felületeken gyorsan fertőz. Mivel az eddig eltelt időjárás a kórokozónak 'kedvezett, elegendő fertőző anyag halmozódott fel, ezért a betegség rohamos megjelenésére kell számítani. A fertőzés veszélyét növeli az a tény, hogy a 'gyakori csapadék hatására a bogyók víztartalma jelentős mértékben nő, a bogyó héja a belső növekedés ütemét nem tudja követni, rajta kisebb-nagyobb repedések, sérülések keletkeznek, és a sebek utat engednek a fertőző spóráknak. Elengedhetetlenül fontos feladat ezért a megelőző védekezések végrehajtása. i A betegség (könnyen felismerhető arról, hogy a fertőzött bogyók szürkésbarnára elszínez ődnek, és felületüket jellegzetes szürkésfehér penészgyep borítja. A zöld bogyók fertőződésének következménye a zöld- vagy savanyúrothadás, mely az egész fürt bámulását, pusztulását okozza. Ha az időjárás közben tartósan szárazra változik, a betegség folyamata lelassul ugyan, de a már megtámadott penészes, összezsugorodott bogyók értéktelenek maradnak. A betegség elleni védekezés során már figyelembe kell venni a fajták érési idejét, a szert úgy kell megválasztani, hogy a várakozási idők betarthatók legyenek. Borszőlőket a peronoszpóra és szürkerothadás ellen, az Antracoll, az Orthocid 0,2 százalékos, az Ortho-Phaltan 0,25—0,3 százalékos, a Cuprosan Super D 0,5 százalékos készítményének valamelyikével permetezhetünk. A javasolt készítmények várakozási ideje 30 nap, ez azt jelenti, hogy a szüret előtt egy hónappal lehet velük utoljára szőlőt permetezni (erjedésgátló hatásuk, miatt). Csemegeszőlőket a tíz nap élelmezés-egészségügyi várakozási idejű Orthocid 0,2 százalékos vagy az Ortho-Phaltan 0,25—0,3 százalékos töménységű oldatával permetezhetünk. A szüretet megelőző 14 napig csemege- és borszőlőben egyaránt használhatjuk a Chinoin Fundazol WP 0,08— 0,1 százalékos töménységű oldatát. A permetezésit áztatás- szerűen hajtsuk végre, hogy a permetlé a bogyókat jól befedje. Hogy a permetlé a fürtön megtapadjon, 0,05 százalékos Nonit nedvesítő szert is tegyünk a permetlébe. A látogató ugyanis csak pár dollárt kap az útra, ellátásáról a meghívónak kell gondoskodnia. Bizony akadnak jó néhányan olyanok, akik pár órás ismeretség után megkérnek egy külföldit, küldjön nekik meghívólevelet, azután, amikor kiutaznak, kiszolgáltatottak, nem tudnak gondoskodni magukról. t A napokban is érkezett ilyen kérelem. Két gimnazista lány egy NSZK-beli férfihoz szeretne kiutazni. Korábban együtt töltöttek pár napot a Balaton-parton, s a férfi most meghívta őket, és a két lány máris utazna. Hogy ml lesz velük kint, azzal nem törődnek. Ilyen esetekben bizony nagyon körültekintően kell eljárni. Természetesen egész más a helyzet, ha valaki közeli rokonhoz megy látogatóba, aki biztosan gondoskodik róla. Az idén különösen sokan kérnek útlevelet Törökországba, Görögországba. A tőkés országokba utazóknak 5—6 százaléka indul ide. És nemcsak turistaként. Már adtak ide szóló látogatói útleveleket is. Persze, Olaszország, Spanyolország és az NSZK továbbra is gyakori úticéljuk a magyar turistáknak. Kivándorlók Sok külföldi diák tanul hazánkban. Sok magyar lány választ férjül afrikai, dél-amerikai ifjút. Majd az államvizsga után szedi a sátorfáját, és végleg elbúcsúzik az otthontól. Ezeknek a házasságoknak egy része holt vágányra jut. Idegenben, egyedül nehéz megszokni. Az egyik fiatalasz- szony »csak« Jugoszláviába költözött, de hamar visszatért. A férjével szépen éltek, ám az anyós megkeserítette az életét. A kivándorlók között sok az idős ember. Egy öreget a faluból a városba is nehéz elcsábítani, hát még több ezer kilométer távolságra, esetleg a tengerentúlra. Ha mégis sikerül, gyakran balul üt ki a dolog. Az egyik somogyi öreg is így járt. Itt mindent eladott, azután a feleségével együtt repülőgépre ült, és irány Amerika. Ott élt a fia. Nemsokára hazatértek. Az öreg bement a kapitányságra és bejelentette: többet nem megy vissza. »A fiam — mesélte — lóra ültetett és rám parancsolt: ellenőrizzem a farmot, mert itt tétlenül nem lehet élni.« Az öreg inkább megszökött. A másik idős házaspár Párizsba költözött. Ök a város egyik szélén laktak, gyerekeik a másikon. A két öreg éhezett, mert nem tudtak lemenni bevásárolni, nem értették meg őket a boltban. Az utóbbi időben egyébként csökkent a nyugatra kivándorlók száma. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a látogatóba utazó idős emberek akár öt évig is kint maradhatnak. Ilyen hosszú ideig azonban még senki sem bírta ki távol a megszokott környezettől, az otthontól. Néha levél jön külföldről. Például attól a fiútól, aki Kaposvárról disszidált. Először Olaszországban volt lágerben, azután az Egyesült Államokba utazott. Onnan írt. Vállalja a büntetést, csak visszajöhessen. »Itthon a Szabad Európa Rádiót hallgattam, és nem szerettem ezt a rendszert. Most a Szülőföldem adásait hallgatom, és az itteniek azt mondják rám, hogy vörös vagyok.« Érdekképviselet Aki elutazik, annak tudnia kell, hova fordulhat, ha baj éri. A magyarok ügyeit a követségek intézik. Bármi történik útközben, mindig a követséghez kell segítségért fordulni. Sokszor adódik olyan eset, hogy valaki úgy érzi: jogtalan sérelem érte. Azután itthon bosszankodik, mérgelődik, rosszul végződött az útja, elpocsékolt idő volt az egész. Pedig talán egy telefonnal mindent elintézhetett volna. A követségeken hosszabbítják meg a kint tartózkodási engedélyt is. Néhányan úgy gondolják, elég. ha a kinti hatóságok hozzájárulnak ahhoz, hogy hosszabb ideig maradia- nak, azután itthon meglepődnek, amikor felelősségre vonják őket, mert az útlevélen nincs ott a követség pecsétje. Éz szabálysértés, és a turista utána 5 évig nem utazhat külföldre. esetleg pénzbüntetéssel is sújtják. Kevés útlevélkérelmet kell, visszautasítani. Száz közül talán ha egv-kettőt. Az adatokkal azonban nincs mindig minden rendben. Nem »szőrözés«, amikor azt kérik, hogy az utazók pontosan írják le a kinti címüket és az itthoni hozzátartozóik nevét, címét. Egv hosszú út során bánni történhet, és bizony előfordul, hogy ha nincs cím, nebn tudták értesíteni a hozzátartozókat. Sokan utaznak kék útlevéllel. Azok pedig, akik nem világot látni indulnak, szerencsére egyre kevesebben vannak. Dán Tibor A természetben a természetért Tisztelem Bőd Lajost. Elhivatott ember, s nála még azt sem lehet, mondani, hogy a szerencse jelentette a hidat a magában érzett elégedettséghez. Tudatosan készült élete céljának elérésére. Fiatalember, mindössze harmincegy éves. A MAVOSZ Somogy megyei fővadásza. Mint mondja, az országban a kollégái között a második legfiatalabb. — Valóban így volt: készültem a hivatásomra, és a szó szoros értelmében hivatásnak tartom. Tizenkét éves korom óta, amikor már megértem annyira, hogy elhatározásomat magam is komolyan vettem, naplót vezetek a természetben, az erdőkben megtett minden lépésemről, megfigyeléseimről. Ebben minden benne van. Négyen jártunk ki Kaposvárról ide a környékre, egy idős hivatásos vadászhoz, Acs Imre bácsihoz. Talán az vitt végképp a pályára, ahogy a tiszteletreméltó öregúr kezelt bennünket. Városi gyerekeket, akikről jogosan föltételezhette volna: ha érdeklődők vagyunk is, van-e értelme foglalkozni velünk? Gyalog és kerékpáron, esőben és szép időben indultunk a több mint tíz kilométeres útra a városból Imre bácsihoz, hogy meghallgassuk — akkor még talán meséknek tetsző — eligazításait: hogyan kell viselkedni az erdőben, hogyan kell a vadak közelébe férni. Elvégeztem közben az egyetemet, mégis azt tartom: az öregúrtól tanultuk meg azt, hogy mi is a vadgazdálkodás. 1400 sportvadász, 400 ezer hektáros terület, 35 vadásztársaság van a fővadász figyelmének középpontjában. S mennyi vad? ö maga sem tudja pontosan, azonban örömteli lelkesedéssel újságolja : számlálás lesz Dél-So- mogyban. Nem is akármilj’en. — Valószínűleg meg fogunk lepődni, hogy hány szarvas él ezen a területen. Két szakember egy alkalommal — becslésük szerint — 400 vagy 600 szarvasból álló rudlit látott átvonulni az úton. Micsoda hatalmas tömeg! A legkorszerűbb technikát vesszük igénybe, hivatásos vadászok számlálják egyszerre majd az állományt, a levegőből és a földön egyaránt. Nagyon szép munka lesz. A cél: a minőségi szempontból nagyon, jó állomány kialakítása. Ennek érdekében tudományos szintű munkára, kitűnő kollégákra, felelősséggel vadászó sportemberekre, jól kezelt erdőkre, a tsz-ek és a vadásztársaságok közötti jó együttműködésre, a szakma nagy-nagy szeretetére, a vad szokásainak tiszteletére van szükség. Csak hát hogyan lehetne ezt közös nevezőre hozni? — És az ölés? — kérdezem. — A vadásznak, a vadgazdának ölnie kell: az állomány javítása érdekében. Ki kell szűrni a rossz tulajdonságokat hordó egyedeket. Csak így lehetnek koronás agancsú bikák, gyöngyözött szárú őzagancsok, szép testű, jó alapanyagnak tekinthető állomány. S ha a vadász egy-egy selejtet kilő, inkább az elégedettség tölti el, s nem a szégyen, nem a nyugtalanság. Bőd Lajos minden év májusának első napján kora hajnalban fölkel. Akkor megy az őzbakra, arra, amelyiket már hosszú ideje figyel, s amelyiknek furcsa, a szakember számára megfejtendő feladatot jelentő agancsa van. Minden év május 1-én, a hajnali órákban eldörren golyóspuskája, és a gyűjteménybe kerül a selejtbak trófeája. — Ér annyit — mondja —, mint egy érmes baké... Gödöllőn végzett, az agrártudományin, az előbb említett négy »gyermekkollégájával« együtt. Mindannyiuk »íróasztala« az erdő. Csak nála dőlt egy kicsit az egyensúly a hivatali munka felé. — Túl sok az adminisztráció. Azt szeretném elérni, ha a mi munkánkat nem fertőzné a bürokrácia. De ez nem könnyű feladat! Kényes dolog a fegyver, kényes a fegyelem, kényes a vad. Ezzel együtt: megvan bennem az előbb említett elégedettség. — Kitüntetést kapott a közelmúltban: a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Széchenyi István-emlékérmét. Azok munkáját ismerik el ezzel, akik szép eredményeket értek el a természetvédelemben. — Azt szeretné kérdezni, hogy mit tettem? Ha valóban áll az, hogy az íróasztalom egy része az erdő és a mező, akkor azt mondhatom, hogy az orrom előtt vannak a természet- és környezetvédelmi feladatok. Hetven hivatásos vadász dolgozik Somogyiján. Közülük negyvenen aktívan részt vesznek a környezetvédelmi munkákban. Nekem sem okoz ez nehézséget, többletterhet, hiszen az a véleményem, hogy ami a környezetre, az az emberre is ártalmas. Ennél nyomosabb okot nem kell keresni az ebben a munkában való aktív részvételhez. Mészáros Attila A kohósalak hasznosítása A vaskohászatban a kohóba adagolt ércek szükségképpen több-kevesebb medszáz kiló salak keletkezik, amelynek kezelése, elszállítása az üzem feladata. AnKépünkön Csehszlovákiában, az ostravai Klement Gottwald Kohóban eltávolítják a salakot az üzem egyik olvasztókemencéjéből. nak érdekében, hogy az erre fordítandó, költségek csökkenjenek, régóta' foglalkoznak a kohósalak gazdaságos hasznosításával. A különféle szemnagyságra aprított és osztályozott kohósalak felhasználható útépítés, vízépítés, betonkavics, vasúti alépítmény céljaira. porrá őrölve cementadalékként, habos! tva könnyűtéglák, köny- nyűbeton, hő- és hangszigetelő elemek gyártására. Erre a célra a kohósalakból 3—10 mikron vastagságú- szálakat állítanak elő, s a vattához vagy a gyapothoz hasonlóan gombolyagként hoznak forgalomba. Ebből 2 centiméter vastag réteg hőszigetelése másfél tégla vastagságú faléval egyenértékű. Az építőiparban feltöltő és tömőanyagként, matrac, tömlő és paplan formájában, szervetlen és szerves kötőanyagokkal köt;ve idomtestek és lemezek alakjában forgalmazzák. A kohósalak hasznosítható még talajjavító meszes műtrágyaként és üveggyártási adalékként. dőkőzetet tartalmaznak. A nagyolvasztóban minden tonna nyensvas után több
