Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-27 / 175. szám

Gondolatok a üsztasúsról A fiú kilépett a boltból, ke­zében egy Roll. Lefejtette ró­la a papírt, azután könnyed eleganciával, néhány méterrel a szemétgyűjtőtől a járdára dobta. A lehető leghétköznapibb eset. Naponta százszor, ezer­szer előfordul, és annyira hoz­zá tartozik mindennapi éle­tünkhöz, hogy hiánj'ozna, ha nem lenne. A tiki-taki csak egy rövid, hóbortos divat volt, a szemetelés azonban népszo­kás lett, ahogy az a kávézás, vagy a zsíros, ételek habzsolá­sa. És ha elfogadjuk, hogy a tisztaság fél egészség, akkor betegek városaink. Ahova a legkevesebb szemét kerül, azok a kis szemétgyűjtők. In­kább csak »utcadíszek«. Hogy mennyit szemetelünk, az csak akkor látszik igazán, ha egy- egy nagyobb szél felkapja, és »utaztatni« kezdi a rengeteg hulladékot. No, de mi van a köztiszta­sági szolgáltatással? Erre a kérdésre kerestek választ a népi ellenőrzési bizottság nem­rég lezajlott vizsgálata során. Jelenleg a köztisztasági szol­gáltatást a helyi tanácsok költségvetési üzemei, házila­gos brigádjai, a Településtisz­tasági Szolgáltató Vállalat, Ka­posváron pedig a városgaz­dálkodási vállalat látják el. Az egyes vállalatok különböző technológiák szerint dolgoz­nak, . más a szolgáltatások nagysága és színvonala. A NEB-vizsgál at azonban egyér­telműen megállapítja, ami egyébként az utcán járóknak is szembetűnő, hogy az elvár­ható és szükséges színvonalat egyik sem biztosítja. A helyi tanácsok nem rendelkeznek középtávú köztisztasági fej­lesztési tervvel. Helyzetfeltá­ró és elemző tevékenységet nem végeznek. Ebből követke­zően a szolgáltatásokat sem tervezik a növekvő igények­nek megfelelően. A megyei tanács ÉKV-osztálya tavaly márciusban irányelveket dol­gozott ki, melyekben megter­vezte a köztisztasági szolgál­tatás mértékéi. Szintmutató­kat is megszabtak, melyekből kiderül, hogy mekkora legyen például a rendszeresen tisztí­tott közterületek aránya, vagy a szemétgyűjtésbe bekapcsolt lakások, nyaralók aránya vá­rosainkban. Mint a NEB-vizs- gálat megállapítja: a szint- mutató irányelvek sajnos csak elvek maradnak. Fejlesztésre anyagi fedezet hiányában nincs lehetőség. Persze tétlen­ségről szó sincs, hiszen pél­dául Kaposváron 1976-ban csaknem 8 és fél millió fo­rintot, Siófokon mintegy 5 és fél millió forintot fordítottak a köztisztasági munkák el­végzésére, ám ez a szemetelés mértékéhez képest kevés. A lehetőségek szűkösek, en­nek ellenére akad olyan köz­ségi tanács, mely még ezeket sem meríti ki. Például 1976- ban a balalonszentgyörgvi ta­nács az előirányzott 78 ezer forintból 16 ezret, a fonyódi pedig a 912 ezer forintból 374 ezret »megtakarított«. Annak idején lapunkban is örömmel adtuk hírül, hogy a kukák helyett Kaposváron megjelentek a konténerek. Ez, úgymond, forradalmasítani fogja a szemétszállítást. A várt eredmény elmaradt. A konténerekben összegyűlt szemét elszállítása tervszerüt- lenül történik, gondot okoz a konténerek tisztítása, fertőt~ lenítése is. A kukákról szólva: a szemétgyűjtő kocsit kiszol­gáló dolgozók nemtörődömsé­ge minősíthetetlen. Összetörik a • kukákat, és ezek a szétdo­bált, megnyomorított edények még tovább rontják a már amúgy is rossz városképet. Egyszóval van ok a szégyen­kezésre. Beszélünk, tanácsko­zunk, törvényt hozunk a kör­nyezetvédelemről, de ahol a legtöbbet tehetnénk, ott te­szünk a legkevesebbet. Szép dolog egy-egy ritka fafajta megóvása, de az sem lenne utolsó, ha tiszta utcán járhat­nánk. Ha elszállítanák a be­fejezett építkezések környéké­ről a vagonnyi törmeléket, ha az építkezők nem tennék tönkre a járdákat, jobban vi­gyáznának a füves területek­re. A rendőri szervek is so­kat segíthetnének, hiszen ki­rívó esetben helyszínbírságot szabhatnak ki. Ettől azonban nem lesznek tiszták utcáink, tereink. Nagyobb társadalmi összefogásra lenne szükség. Nem egetverő dolgokra, csu­pán arra, hogy a papírt, a cu- korkászacskót a szemétgyűj­tőbe dobjuk, a nagyobb meny- nyiségű szemetet pedig ott rakják le a járművek, ahol erre kijelölték a helyet. Mert a szemét lassan elborít ben­nünket, és senki sem szeret mocsokban élni. Dán Tibor • m Ötezer újdonság A Kereskedelmi és Minőségellenőrző Intézetben évente csaknem ötezer új terméket vizsgálnak meg, mielőtt ke­reskedelmi forgalomba kerül. Képünkön a BUG által gyár­tott új kazettás magnetofont vizsgálják. Milliók internacionalista mozgalma A szocialista országok népei új munkasikerekkel készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésére. Űjabb tettek­kel járulnak hozzá a szocialis­ta gazdasági integráció fejlő­déséhez. Mint ismeretes, az évfordu­ló tiszteletére szervezett nem­zetközi méretű munkaverseny elindítója a Vörös Csepel munkáskollektívája. Kezde­ményezésüket tucatnyi nagy- vállalat követte mind Ma­gyarországon, mind a testvéri szocialista országokban. Nap­jainkban pedig már együtt küzdenek vállalásaik teljesíté­séért a katowicei lengyel ko­hászok, az NDK-beli gépgyár­tók, a bolgár textilesek, a ku­bai cukornádaratók, a prágai metró építői, a vietnami bá­nyászok és a mongol építő­munkások. Az október előtti munkaver­seny még közelebb hozza egy­máshoz a szovjet és a testvéri országbeli munkáskollektívá­kat. Az olyan régi kapcsolat, amilyen a Vörös Csepel és a Kirov Gyár között van, újabb impulzust kapott : brigádok versengenek brigádokkal. »Számunkra külön öröm — írják a csepeliek a kirovisták- nak hogy kezdeményezé­sünk ilyen széles körű támo­gatásra és követésre talált a szocialista országokban, a vál­lalatoknál, brigádokban és egyes személyeknél.« Miként az óriási folyó ma­gába fogadja a patakok, a ki­sebb folyók sokaságát, így lesz a milliók kezdeményező seiből a munkavállalások szé­lesen hömpölygő áradata. A kezdeményezések között sze­repelnek olyan vállalások, hogy a testvéri országokba csak kiváló terméket szállíta­nak; októberig élmunkás mű­szakot tartanak. A néptömegek öntudatos alkotói munkássága, aktivitá sa és lelkesedése a legfonto­sabb forrása az új társadalom ereiének és dinamizmusának. »Ez munkás módra, kommu­nista módra, lenini módra tör ténik« — jellemezte Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitká­ra a szocialista országokban megnyilvánuló, az októberi évfordulóval kapcsolatos kez­deményezéseket. A 60. évforduló, ünnepségei­nek előkészületei mind széle­sebb körben bontakoznak ki. Minket örvendeztet és lelkesít az a tény. hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom dicső évfordulóját a szocialis­ta országok szoros egységben készülnek megünnepelni. (APN) Aggodalmaskodók A gyerekkel nincs „baj” Tapasztalatok az üdültetésről Több ezer diák dolgozik ezekben a hetekben az or­szág mezőgazdasági üzemei­ben. Hogy így van, egészen természetes: ma már a gyü­mölcsszedés elképzelhetet­len a diákok .segítsége nél­kül. Mondom, mindez ter­mészetes. Sokan mégsem ér­zik annak. A Ludas Matyi imáit heti számának címlapján immár sokadszor találkozhatunk ka­rikatúrává!, amely azt su­gallja: a diákok a tmezőgaz- das ágban dolgozók helyett végzik el a munkát. Csak­nem szó szerint ezt mondta a tavalyi cukorrépa-betaka­rításkor Hofi Géza is, ami- kon' egy poén kedvéért ifeltc- télezte: a tsz-tagok csak a tv-híradóban nézik a répa­szedést. Sehogyan sem értem az lefféle élcek humorát. Vajon a mai fiatalok segít­sége a gyümölcsösökben miért kevésbé természetes, mint annak idején ti Hanság építőtáboraiban dolgozóké volt? Vajon azoknak a fia­taloknak jó része, akik most ifjú pedagógus- hagy mér­nökjelöltként a gyümölcsfá­kon szorgoskodnak, nem fa­luról származik-e. Onnan, ahol éppen az ő korosztályuk hiányzik... , Kubában mindenki büszke a cukornádat arató egyete­mistákra. Bulgáriában senki sem érzi visszásnak, hogy a fiatalok egész nyarukat a kertészetekben töltik. A Szovjetunióban több1 ezer egyetemista előbb, már ápri­lisban levizsgázott, hogy a szibériai vasútépítkezésekre utazzon. Ott ezt senki sem írja a vasútépítők rovására... Egyszerűen azt mondják: társadalmi érdek. Nálunk azonban néhányak- ban még megütközést kelt,, ha gyerekük az iskolával mezőgazdasági munkára megy. »Szegény gyerekekkel csináltatják« — hangzik az aggodalmaskodás. Nem ér­tem. 1 A lapát kétségtelenül hó­lyagot tör a puha tenyerekre, a ládák talán löl is horzsol­hatják valakinek a karját. Es mégis, itt két-három hét alatt a gyerekek, jobban megtanulják a munka .érté­két, mint az iskolai foglalko­zások »steril gyakorlatain«. A mázsákért kapott fillérek rádöbbentik őket arra is, mennyi munkával lehetne hozzájutni egy lemezhez vagy magnóhoz. Közösségben dolgozni, ez önmagában is óriási nevelő­erő. Azonban mindennél fon­tosabb szempontok teszik nélkülözhetetlenné az építő­táborokat. Az egyenletesebb hazai gyümölcsellátás, vagy az exportszállítások zavarta­lansága függ a csak tolifor­gatáshoz szokott kezek szor­galmától. Ez nagy szavak és túlzás nélkül is országos ér­dek. Ezért ncsm értem az él- ceket, az aggodalmaskodást, a jövő pedagógusai, mérnö­kei, munkásai és a mezőgaz­daság közé éket verő szem­léletet. , A jövő hét szerdáján reggel 7 órakor száz lány — vala­mennyien általános iskolások — gyülekezik majd a kapos­vári vasútállomáson, hogy a kísérőkkel két hétre Ormánd- pusztára utazzon üdülni. Őket két héttel később hatvan fiú követi — Zamárdiban tölte­nek két hetet —, s ezzel be­fejeződik a somogyi iskolások nyári, az SZMT által szerve­zett gyermeküdültetése az idén. Sokan és sokfelé jártak — illetve járnak még — ezekben a hónapokban, jú­nius 8-tól az utolcsó csoport augusztus 17-i indulásáig. 663 gyereknek kínált — kellemes elhelyezés mellett — sok-sok élményt ez a nyár Fonvódli- geten. Balatonszabadiban, Tóz’máson. M^kosdousztán. Balatonmárián, Röjtökmuzsa- jon, Ormándpusztán és Za­márdiban ... J — A gyerekekkel nincs is baj, jól viselkednek az úton és az üdülés alatt. Tnkább a szülők okoznak gondot, még­pedig azzal, hogy — eltekint­ve a kivételtől — nem fordí­tanak kellő figyelmet a gyer­meküdültetéssel kapcsolatos kísérő okmányokra, azok ki­töltésére. Volt o'»an gvp«ek, aki a papírok hiányos, aláíra­tása és lepecsételtetése miatt tulajdonképpen nem is vehe­tett volna részt az üdültetés­ben ... Az elnézés a gyerek érdekében történt: miért ő bűnhődiön a felnőtt mulasztá­sai miatt. Exoresszlevélben küldték el hazulról utána a szabályosan kitöltött beutaló­ját. Stunya Jánosné. az SZMT gépkönyvelője több gyermek­csoport kísérője volt ezen a nyáron is. Dr. Nagy Gyuláné, az SZMT megyei üdülési fe­lelőse még több tapasztalatot gyűjtött össze a gyermeküdül­tetés adminisztratív problé-1 máiról : — Sohasem feledkezünk meg/ arról, hogy idejében ér­tesítsük és részletesen tájékoz­tassuk az érdekelteket. Min­den olyan tudnivalót közlünk, mely a gyermek üdültetéséhez kell. így tudatjuk azt, mikor lesz az indulás, hol lesz a gyülekezés, hova és mikor ér­kezik a csoport két hét eltel­tével. Kértük és kérjük — ennek ellenére gyakran nincs foganatja —, hogy vegyék fi­gyelembe: a beutaló önmagá­ban nem jogosít üdülésre, ha nincs mellette kitöltött egész­ségügyi lap. Ha a beutaló nincs aláíratva, lepecsételtet- ve, ugyancsak elegendő ok ahhoz, hogy a gyereket visz- sza’küldjék. Egyébként a mu­lasztások .ismétlődése azért is érthetetlen, mert a beutalón, a leltáríven, az egészségügyi lapon rajta vannak a tájé­koztatók, a tudnivalók a szü­lők. illetve az iskolaorvos ré­szére. csak figyelmesebben kellene elolvasni. Az ember azt hihetné, hogy valamennyi családban nagy öröm, ha a gyerek üdülőben tölthet két hetet — és ennek megfelelően már jó előre fo­lyik a készülődés, így az ad­minisztratív tennivalók el­végzése is. Mint e beszélge­tésből kitűnt, a tapasztalatok némiképp ellentmondanak en­nek a föltételezésnek, H. F. Nézetkülönbség E gy este hazafelé baktattam a szerkesztőségből. « egy régi ismerőssel találkoztam. »Jó, hogy jössz — mondtam —, éppen a napokban gondoltam rá: szí­vesen elmennék hozzátok a gyárba. Az érdekelne, hogyan gazdálkodtok az élő munkával, milyen ötleteket, elképze­léseket valósítottatok meg?-« Láthatóan meghökkent és azt mondta: »Egyelőre az a gondunk, hogy munkát tudjunk adni az embereknek.« Most én hökkentem meg, s a gondo­lat elhatározássá érett. Többször is bejelentkeztem, az ^ok- nyomozás^ azonban váratott magára. A kitérőket nem na-' gyón értettem. Az idézett mondat azonban felizgatott, és nem hagyott békén. Két hónap múlva mégis eljutottam a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárába. Rengeteg tapasz­talattal és kétséggel tértem vissza. Tudom, hogy nem vál­lalhatom az »ítélőbíró« szerepét e bonyolult gazdasági fo­lyamatok rengetegében. A tények azonban könyörtelenek'. Ügy látom: a politikai és a gazdasági vezetők nyilvánvaló nézetkülönbsége aligha segíthet áthágni az akadályokat. Pedig cselekvésre ingerlő bajokkal küzd a gyár. Megpróbálom sűríteni a politikai és a gazdasági veze­tők álláspontját. Mindegyikük elismeri az eredményeket, nem tagadják a gondokat. Egyikük ezt, másikuk azt hang- súlyozza vagy azért, mert a bajokon kíván segíteni, vagy azért, mert szerinte az eredmények a jellemzőbbek, a meg­határozók. Nézzük először az üzemi pártbizottság titkárá­nak a véleményét: Tízéves a gyár, a termelés több mint a kétszeresére nőtt. A műszaki fejlesztés, a struktúraváltás, a dolgozók szakmai színvonalának növekedése következtében csökkent a mukásgárda. Tíz év alatt egyszer sem teljesítette tervét a gyár. De ekkora lemaradás sohasem volt. A dolgozók egy részének nem tudnak munkát adni. Egyenetlen a termelés. A hónap első felében kényszerszabadság/ csúsztatás, a má­sodikban óriási hajrá a túlórák özönével. Kapkodást ész­lelek a termelésszervezésben. Későn készülnek el a havi programok, emiatt késik az anyag, vagy nincs is. Rende­lésállományuk bizonytalan és hiányos. A műszaki vezetők állandóan »fölé terveznek«; a dolgozó eleve tudja, hogy a cél elérhetetlen. Rátermettebb, rugalmas vezetés helyett szépítéssel, az objektív okok kutatásával találkozunk. Pe­dig az üzemi pártértekezlet 1975-ben. a programszerű, üte­mes termelés mellett foglalt állást. A dolgozók elbizony­talanodnak, hangulatuk rossz. Dolgozni szeretnének, és eh­hez nem tudjuk biztosítani a feltételeket... A gazdasági vezető véleménye. A gyár csökkenő lét­számmal dolgozik; a termékek árai változatlanok. A ter­melési érték, az árbevétel nőtt, a struktúra kedvezően vál­tozott. A műszaki színvonal emelkedett, a beruházási lehe­tőség nagyobb; az eredményesség és a dolgozók jövedelme nőtt. Ez a meghatározó. Kétségtelenül vannak gondjaink is. Ezek azonban csak a berendezések és a villamossági szere­lési cikkek gyártására, tehát a termelés egyharmadára ter­jednek ki. .Exporttermékeinknek nem sikerült megfelelő piacot teremtem. Anyagellátási gondokkal küzdünk. Ne­hézségeink okait kutatva talán 35 százalékuk áll rajtunk, A többi külső ok. A trafótermelés simán megy, a vezérlő­üzem sohasem termelt ennyit; a készülékgyártás óriási mennyiségi és minőségi változáson ment át. Ügy látom, a párt- és a szakszervezeti bizottság igénye irreális; maxi­malista követeléseket támaszt. Javarészt ez az eltérő véle­mény, a nézetkülönbség oka. Gondjaink feloldásához köz­ponti intézkedésekre számítunk ... E zután álljon itt néhány makacs, tehát vitathatatlan tény. A gyár idei, termelési terve 590 millió. A fél­évet 21 milliós lemaradással zárták! Baj van az exporttal. Tavaly 2 170 000 dollárt (az össztermék 20 szá­zalékát) hozott az export, 1977-re csak 1 800 000-et tervez­tek, s az első félévben, a párttitkár szerint 600 000, a.z igaz­gató szerint 830 000 dollár értéket termeltek meg. Az em­lített 21 milliós lemaradásból mindössze 5 millió írható az anyagellátás rovására. (A kőbányai porcelángyár követke­zetesen nehéz helyzetet teremt.) A többi? Ügy mondták: előkészítési, munkaszervezési gondokkal küzd a gyár. Ne­hezen és lassan igazodik a piac változásához, s néha a kapkodás, a tervszerütlenség jelei mutatkoznak. A mun­kások csak azt érzékelik: gyakran nincs munka. A prog­ramot aszerint változtatják, hogy mihez van anyag; néha havonta négyszer is átállnak, s a szalagon ez dolgozón­ként négyszer fél óra kiesést jelent. A hónap végén túl­órák özönével próbálják behozni a behozhatatlant. Mi történt a gyárban? 1976 végén még nagyobb ex­portra számítottak. Azután elveszítették a versenytárgyalá­sok többségét. (Minőségi hibák miatt, és azért, mert a versenytársak olcsóbban és rövidebb idő alatt — a mieink köliségsziiitjén — kínálták termékeiket.) A berendezés- gyártásban ,tehát versenyképtelenné váltunk a tőkés piacon. Ez önmagában is elgondolkodtató. Piackutatás következett itthon. Késve, akadozottan. Az átállás nem volt előkészítve. A belföldi vállalások egy része nem tömeggyártás, tehát bonyolultabb a tervezés, a programozás, az anyagellátás. Egyik »/él« sem tagadja, a nagymértékű lemaradás oka: a rendelésállomány bizonytalanságai, a tervezés, az előké­szítés és az anyagbiztosítás hiányosságai. Közgazdászok hada is nehezen tudná kimunkálni az ellentmondások és feloldásuk lehetőségének összefüggé­seit. Egy bizonyos: a gyors átálláshoz, a rugalmas termék- váltáshoz nem nőtt fel a gyár vezető közössége. S hogy ne érjen vád e megállapítás miatt, hadd monjak el né­hány adalékot.. Nincs megrendelés vagy nincs, anyag bizo­nyos termékféleséghez? Megkérdezik a művezetőt mit tudnátok gyártani?! Mintha megfordult volna a világ... S amihez van anyag, azt programozzák, megrendelés nél­kül — a raktár számára. Az anyagkészlet azonban 18 mil­lióval duzzadt! Érthető. Ha június 25-én döntenek arról, hogy július 1-én mit kell gyártani, akkor ennyi idő alatt képtelenség beszerezni az anyagot. Nem kapkodás ez? A műszaki vezietők megpróbálják szépíteni a dolgokat. Nem megy. A tények makacsok. Voltaképpen egy év óta nincs folyamatos termelés a VBKM-ben. N ézetkülönbség van a teljesítőképesség megítélésében is. A »fölé tervezésről« mondta a párttitkár: a ve­zérlőüzemben egy hónapra 15 milliós terv van a 11 milliós teljesítőképességhez képest. Mindenki előre tudja — a műszaki vezetők sem vitatják —, hogy ez nem megy. Akkor mire való? Két verzió: 1. Azért nincs elegendő ka­pacitás, mert irreális a terv. 2. A meglevő kapacitás anyagellátási gondok miatt nincs kihasználva. Mindkettő igaz! Az éves túlóralehetőség kétharmadát az első félévben fölhasználták. Az igazgatói utasításból kiderül: kinek mit kell tennie; mikor legyen, rendelésállomány, terv, prog­ram és anyag. Az üzemvezetők szerint ezt az utasítást nem tartják be. »Leül« a gyár? — kérdezték tőlem. Nem tudok válaszolni. A párttitkár szerint a tervteljesítés *illúzió, az igazgató szerint a második félévtől a feszültség csökken. Nem vagyok ítélőbíró ... Végső következtetést sem tudok mondani. A VBKM bajokkal küzd, senki sem vitathatja. A munkás . elbi­zonytalanodik, s azt mondja: »Mindenre kész vagyok, biz­tosítsátok, hogy dolgozhassak«. Igaza van. Az ítéletalko­tásnak csak. ez, és a népgazdasági érdek lehet az alapja. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents