Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
Drága-e a zöldség Samogybasi ? Ha a közvéleménykutatás során föltennék a kérdést, »drága-e a zöldség és a gyümölcs Somogybán?«, nyilván mindenki rábólintana. Talán el sem hiszik, ha mégis azt olvassák: az idei átlagos árszínvonal a megyében 12 százalékkal alacsonyabb a tavalyinál. Ugyancsak jellemző vélemény: minket nem érdekel a magyarázkodás és a »mese-, csak az, hogy minden legyen, és olcsóbban. Vajon teljesithe- tő-e ez az óhaj és ha igen, hogyan? Valóban drága-e a zöldség Somogybán? Egyebek között ezeket a kérdéseket tettük föl azon a kerekaszial-be- szélgetésen, amelynek résztvevője volt a Zöldker budapesti központjának munkatársa, a megyei Zöldért Vállalat igazgatója és áruforgalmi vezetője, valamint a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa. — Nem lehet általában drágaságról vagy olcsóságról beszélni. Terméke válogatja. Amit a megyében megtermelünk, az nyilván olcsóbb, amit viszont Csongrádból hozunk — ilyen volt a paradicsom is —, az drágább. Egy tény : nem tartozunk az országnak sem a drága megyéi közé — mint Komárom —, és a legolcsóbbak közé sem — mint Bács és Csongrád. — Sok jogyasztó elégedetlenségének forrása, hogy a rádió reggelenként közli a budapesti árakat, s ezek rendszerint alacsonyabbak, mint a helyi árak. — Budapestnek az egész ország szállít, így először nyilván ott van árubőség; ott lehet csökkenteni az árakat. Mi a pesti árakat csak néhány nap elteltével tudjuk megközelíteni. A kereskedelmi osztály munkatársa megjegyezte, hogy az újjászervezett Zöldértnek nagyobb szerepet kellene vállalnia az árak gyorsabb kiegyenlítésében. Megfelelő készletelosztással talán elérhetnék, hogy országszerte hasonlóan alakuljanak a zöldségárak. — Van ilyen törekvés, mégsem lehet a kérdést egyszerű, központi árszabályozással megoldani, hiszen megyénként eltérnek a termelési és szállítási költségek- Sőt a fogyasztói igények as. Égy ilyen intézkedés a vállalati önállóságot is sértené. — Milyen a Zöldért árképzése? — Az ország dinnyetermelése például az idén hatezer vagonnyi. Pontosan kiszámítható, hogy az export és Budapest ellátása mellett menynyi jut a megyék fogyasztóinak. A fogyasztói és a felvásárlási ár közötti különbség 37 százalék, tehát a 4,50-ért felvásárolt dinnye a boltokban 7 forint. — Mi kerül 2,50-be? — A szállítási és a rakodási költség, a lékelési veszteség, amely a mostani időszakban jóval tíz százalék fölött van. A vásárlónak joga van »nem kérni« az éretlen dinnyét. Ide tartozik még az eladatlan áru kára és végül az előírt 2,5 százalék nyereség, de ezt az idén nem tudjuk tartani. Sokat fölemészt az úgynevezett kockázati alap is. Voit olyan is, hogy Budapesten, a Bcsnyák téren 23 forintért vásárolták a paradicsomot, s azután Kaposvárra szállító tták, s itt ugyancsak 28-ért adták. Mert az árnál is lényegesebb, hogy legyen áru. — Mi történne, ha a Zöldért országszerte egy negyedével csökkentené a zöldségárakat? — Ha a felvásárlási árak is arányosan csökkennének, akkor napok alatt kifogyna az áru a boltokból. Ha pedig csak a fogyasztói ár csökkenne, néhány hónap alatt veszélybe kerülne a népgazdasági egyensúly. — Mennyibe került tavaly július 22-én a paradicsom és paprika, és mennyibe kerül most? — A paprika tavaly 26, a paradicsom 28 forint voit, az idén 21, illetve 12. Ezt az ösz- szehasonlítást azonban megkérdőjelezi, hogy néhány hetes eltérés van a tavalyi és idei érés között. — Még egy hete is 28 forint volt a paradicsom. Ezt mindenki joggal sokallta ... — Az idén korábban »jöttek be« a primőrök, így a vá- sárlóknák előbb volt olyan érzésük, hogy »itt a lecsósze- zom«. Pedig ez valójában csak a szántóföldi áruky »belépésével«, vagyis a következő napokban kezdődik. — Baranyában már 14-e óta 20 forint a paradicsom ... — Mohács környéke az egyik legnagyobb paradicsomtermelő vidék. Itt jönnek az ár már említett helyi tényezői. — A zöldség- gyümölcs átlagárak valójában magasabbak a felsoroltaknál, hiszen néhány kistermelő két-három- szoros árral is »megél«. juhok ezerszám — juhász nélkül Hosszú út a hajó gyomrában Ohmar úr, a líbiai kereskedő nagyvonalú partner. Most is, hogy hétfőn megtekintette az állományt, nem válogatott. Azt mondta, megbízik a telep dolgozóiban: ami szállítmányt ők összeállítanak, minden további nélkül elfogadja. Esetleg azt kéri, fényképezzék le, amint ott áll a gyapjas áru között. Ki is kötötte, hogy neki ezután már csak a sán- tosi portéka kell... Mindezt tegnap hallottam a Kaposvári Húskombinát sán— De hogyan? Vagy úgy, hogy csak egy-két igen kelendő, kurrens árut kínál, vagy úgy, hogy egyszerűen megveszi a Zöldért boltjában. A Ba- laton-parton több helyen is egymás mellett áll a mi boltunk és a kiskereskedő üzlete. Az előbbiben rendszerint már 11-kor kifogy minden, az utóbbiban semmiből sincs hiány. Nehezen bizonyítható, de nemegyszer a Zöldértnél vásárolt árut adja el jóval drágábban. — Hogyan lehetne ennek elejét venni? — Nincs jogszabály, amely tiltaná, hogy kiskereskedő a mi boltunkban vásároljon. — De azért gyanús lehet, ha egy vevő egy mázsa uborkát kér... — Sajnos, nem tudunk ellenőrt állítani minden eladó mögé. Az eladó csak a forgalomban érdekelt, és kényelmesebb is neki, ha nagy tételben ad el. — Eszerint, nincs megoldás? — Csak úgy, ha minden boltunkban olyan volna az árubőség, amely lehetetlenné tenné a manipulációt. Ezt néhány üzletben elérhetjük, mindenhol azonban lehetetlen. Csak azt tudjuk eladni, amit fölvásároltunk. Nagy segítség volna az is, ha a vásárlók is jeleznék, ha efféle »üzleteket« tapasztalnak. A Zöldker-központ szakembere szerint a zöldségforgalmazás olyan, hogy jobban lehet csinálni, de jól soha. Ha például megvalósulna a fentebb óhajtott árubőség — mint az idén káposztából és uborkából — ez újabb gondo kát okozna. Káposztából pél dául a raktárak tele vannak: tetemes a fonnyadási veszteség, az ipar nem győzi, a hűtőházak fontosabb árulek al vannak tele,.. Mindez igazolni látszik a központi szakember megjegyzését. A helyzet javításának mégis van lehetősége. Azt ugyanis egyik szakember sem állította, hogy nincs mód a termelés és a fogyasztói igények még jobb összehangolására, a készletek jobb elosztására, a tartósítóipar kapacitásának növelésére. S van még valami: a fogyasztói szemlélet. A boltokban 8 forint az apró lecsópaprika és 21 a nagy méretű. Szinte kivétel nélkül mindenki az utóbbit vásárolja. A lecsóhoz is... Bíró Ferenc tosi juhtelepén. Azt is ott mondták el, hogy Asiz úr, a libanoni kereskedő már régen nem járt náluk, de tegnap épp az ő rendelésére raktak tehergépkocsira 1500 bárányt: Batéban a vasútállomáson tíz vagon telt meg vele. A rakomány két nap alatt ér a jugoszláv tengerpartra, Plo- ceba, s onnan hajón »utazik« Libanonba. Tegnapelőtt Líbiába küldtek ugyanennyi juhot a sántosi telepről. Ma Franciaországba irányuló szállítmányt raknak be: hét vagonban 1200 bárányt indítanak útnak. Franciaországba ezen a héten egyébként már elment két kamionban ezer darab, s ugyaneny- nyit visz Párizsba a jövő héten is két kamion. A legrégebbi partnerek egyike, az olasz kere'» edő is kapott a sántosi áruból: két vagonban 600 tejesbárányt küldtek Itáliába. A jövő héten a már említett franciaországi szállítmányon kívül 2500 bárányt visznek Líbiába: ezzel zárul a júliusi eladás. Nagy forgálmuk volt ebben a hét hónapban: mintegy ötvenezer bárányt exportáltak, ezenfelül tízezer tenyészjerkét adtak az ország különböző tájain levő juhászatoknak — az ágazat tenyészállományá- nak fejlesztésére. Augusztusban is jelentős árukibocsátás várható, már jóval korábban megállapodtak Tunéziával tízezer bárány szállításában. Ez három teljes hajórakományt jelent! És Olaszországba is szeretnének értékesíteni augusztus első felében 2—4 ezer darabot. Igényben, keresletben tehát nincs hiány, a többi attól függ, lesz-e a telepnek ennyi — átadásra kész — áruja. Mert a szállítmányok összeállításánál, előkészítésénél azt is figyelembe kell venniük, hogy a partnerek közül hol és milyen ünnepek vannak épp soron, amikor a szokásosnál több bárányt kérnek. Kölcsönadott lányok Két építőtábor A szapora júliusi eső makacs és nem kívánatos vendégként újra meg újra visszatért a héten. Rengeteg embernek szegte kedvét a Balatonnál. Borúsan kémlelték az eget reggelente a tsz-irodák központjában Is: az eső -jócskán hátráltatja az aratást. 440 kombájn dolgozik a somogyi földeken — ha a fölázott talaj engedi. Az eső miatt azonban várni kell, míg szikkad a föld, és újra begyújthatják a hatalmas gépek motorjait. Somogybán a kalászosok aratásának nagyobbik felével végeztek már, de a fennmaradó kisebbik hányad gyors betakarítása egyre sürgetőbb. Félő, hogy a búza túlérik, és nagy lesz a szemveszteség. Folyik a másik idénymunka, a zöldségfélék nagyüzemi betakarítása is. A zöldborsóval már végeztek a gazdaságok, s most a zöldbab áll hegyekben a konzervgyárak udvarán meg a fedett raktárakban. A nyár a konzervgyárakban is főszezon. Az időjárás részben kedvező volt, hiszen a zöldségfélék az idén két-három héttel korábban érnek. Elsősorban a zöldborsóra áll ez. A Nagyatádi Konzervgyárban tavaly 645 vagon földolgozása húzódott át júliusra, most vi-’ szont csak 200 vagonnvival | kellett júliusban foglalkozniuk. A következő hetekben beérik a paradicsom és az uborka, s nagy tételekben szállítják a különböző — későbbi érésű gyümölcsöket is. A földeken a zöldség szedését mindenütt korszerű gépekkel végzik, és a szállítást is ésszerűsítették, gyorsították. A Balaton déli partján ezekben a napokban van az igazi főszezon. Megteltek a kempingek; néhány kedveltebb tábor előtt autósorok vesztegelnek — bebocsátásra várva. Mutatóban lehet csak szabad férőhelyet találni a szállodákban, s a fizetővendéglátószobákban is mindenütt idegen szó hallatszik. Beindult a Balatonhoz érkező több százezer ember kiszolgálását, ellátását, s kényelmének megteremtését biztosító hatalmas ipari, kereskedelmi és vendéglátó gépezet is. Az utakon kora hajnalban egymást érik a húst, húskészítményeket, tejet, sajtot, vajat, zsemlét, kiflit és kenyeret szállító teherautók. S hogy a friss áru sose hiányozzék az üzletekből, a legtöbb vállalat gyorsszolgálatot tart: azonnal teljesítik a pótrendelést. E vállalatok, vendéglátó egységek újra vizsgáznak most is: mennyiben sikerült előbbre lépni tavaly óta? Egy város életének akadnak olyan oldalai, amelyekről a mindennapok során nem veszünk tudomást. S addig jó, amíg nem kell gondolnunk rá. Ha már foglalkozni kell vele, baj van. Így áll a helyzet a marcali szennyvízhálózattal es a tisztítóművel is, amelynek ügyét a héten tárgyalták a városi tanács vb-ülésén. A fiatal városban tekintélyes — 11 kilométer hosszú — szennyvízvezeték épült tíz év alatt. Gond inkább csak a tisztítóművel van: nem tudja a tervezett szennyvizet fogadni, és a tisztítás minőségével is bajok vannak. A nemrég elkészült létesítményt máris korszerűsíteni kell. A marcali ügy újra csak a tervezői felelősséget és a beruházások jobb előkészítésének gondjait veti föl. Ezen a héten kezdte meg a munkát a somogyi építőtáborokban a harmadik turnus. 760 fiatal fiú és lány érkezett a megye négy központi táborába: a vadonatúj alsótekere- sibe, illetve Siófokra, Lengyeltótiba és Balatonboglárra. A nyári építőtábor kedvelt programja a középiskolásoknak és egyetemistáknak. Nemcsak a közösen eltöltött napok szép emléke miatt, hanem azért is, mert az építőtáborokban egyúttal új tájakkal, emberekkel, helyi szokásokkal is megismerkedhetnek. Más a helyzet Barcson: itt a héten véget ért táborban helyi és kaposvári fiatalok laktak, s a nagyközségnek segítettek a városrendezésben, építésben, parkosításban. Munkájuk nyomát őrzi a fejlődő Barcs. t '"'supor Tibor S zín: egy kajszid fa, valahol Balaton- boglár és Lengyeltóti között, az állami gazdaság ötös tábláján. Szereplők: sok, szép fiatal lány, a lengyeltóti építőtábor lakói. Történik: 1977- ben, a harmadik turnusban, fényes délben. Cselekmény: lelkes munka, kajszi evés és szedés, beszélgetés, ne- vetgélés... A kunszentmártoni József Attila Gimnázium volt másodikosai egy brigádban dolgoznak. Hür- kecz Gyöngyi, a brigádvezető némi vonakodás után kászálódik le a fáról: — Dolgozni keik Ha »nyilatkozom«, az is kiesés ... A többiek munka közben csatlakoznak társalgásunkhoz. A kedélyes kiabálásban először a brigád nevéről érdeklődtem. — Puki brigád — pukkadt ki a nevetés. — Így hívnak minket... Onnan a név, hogy az iskolában van egy fiú, és az egyik lány fülig szerelmes belé. Azt a srácot becézik Pukinak. A legpirosabb lány, akit így megvicceltek, gyorsan el is bújik a fa lombjai közt... Puki biztos nem tudja, micsoda hírnévre tett szert. — Komolyra fordítva a szót: van-e határozott brigádcél? — Van. Bár csak két napja vagyunk itt, már eldöntöttük, hogy megnyerjük a brigádversenyt. Az előző csoportokban is voltak szentmártoniak, és sajnos egyikük sem hozott haza zászlót. Így mi akarjuk megmenteni a becsületet. —» És milyen reményekkel »kecsc#,tet« ez az elhatározás? Herczeg Ilona szólt közbe: — Megszoktuk a munkát. Kisvárosban lakunk, többen községekből járunk be. Majd mindenkinél van otthon gyümölcsös, szőlő ... Nem újdonság ez. Csak az építőtáboro»csak« a 100 százalék fölöttiért dolgozunk. A bogiári gazdaság központjában néhány statisztikai adatot kértem. Megtudtam: a fagykár miatt alig van termés, ezért Tótiban 250 helyett csak 100 Szolnok megyei lány táborozik. Így is lesz olyan csoport, amelyiket »kölcsön adnák« a látrányi, a kőröshegyi és a somogyvári termelőszövetkezetnek a paprikadöm- ping idejére. Az eddigi turnusokban jól dolgoztak a lányok: a 42 forintos normát átlag 45—46 forintra teljesítették. A Kaposvári Húskombinát rekonstrukciós munkáinál is sok diák vállalt nyári munkát. Itt a szervezők egy kicsit későn kaptak észbe, s amolyan felemás építőtábor született. Az 503-as szakmunkásképző diákjai nyári gyakorlatuk egy részét a húskombinátnál töltik:, de otthon laknak, s így nem »igazi« táborozok. Mégis építőtábornak hívják a húskombinátnál végzett munkát. 220 diák összesen 12 680 órát teljesít a vállalatnál. Most épp »szünet« van; a következő csoport augusztusban kezd dolgozni. Ma már csak »romok« mutatják a diákok által elvégzett munkát: kemény, férfias »meló« lehetett a jéggyár szétszedése és a BarneVál-épüiet alumíniumborításának lebontása. Tamás János, a húskombinát , KlSZ-bizottságá- nak titkára tájékoztatott az eddigiekről: — A diákok reggel 7-től délután egyig voltak itt. Tízórait és ebédet kaptak. És sok munkát. Elégedetten mentek el. Nagy segítség ez nekünk, mert ha ők nincsenek, akkor még sehol sem lennénk. A pártbizottság titkára, Bognár József elmondta: — Jövőre sokkal jobban meg kell szervezni a tábort. Most jöttünk csak rá, hogy milyen nagy segítség lenne nekünk. Mert munkaalkalom lesz itt bőven: területet kell biztosítanunk a rekonstrukcióhoz, a tanműhelyhez is ... Sok tízezer forintra rúg a diákok mostani munkájának értéke is. Hát még, ha időben megszervezték volna ! Most kölcsönösen jót tenne egymásnak a kombinát és az építőtábori mozgalom. Mert — sajnos — a mezőgazdaságnak a gyümölcsszedéshez kevesebb kéz kell, s így sok vállalkozóé »felszabadult«. Kár, hogy lekéstek erről! Lulhár Péter zás. Egyikünk sem volt mé{ táborban; csak a »nagyobbaktól« hallottuk, hogy érdeme: eljönni. A brigádvezető még hozzátette: — Az is nagy vonzerő, hogj a legjobb brigád pénzjutalma' kap vagy külföldi utazásra mehet. És még egy: a gazdaság jegyeket szerez Kovács Kati meg a Fonográf együttes koncertjeire, de csak a legjobb »munkásoknak«. Deli Klári, egy magas faágról: — Ne ezt mondjátok, lányok! Hanem azt, amit mindig nyilatkoznak, hogy micsoda népgazdasági hasznot hajtunk, és hogy milyen öntudatosan dolgozunk... Éreztem a gúnyoros »szózat« élét, a frázissá »leszállított«, visszaköszönő dolgokról. Visszakérdeztem: — Miért írjam ezt? — Hát mert olvastam már sok építőtáboros írást, amiben csak ez volt a szöveg... Még csipkelődtünk egy kicsit, aztán fordítottam a szón: — Van-e lazsálás? — Lógósunk nincs, azért jöttünk, hogy dolgozzunk. Nem mondám, hogy nem csüggedünk néha,/de van néhány tréfacsinálónk, aki mindig lelket önt a társaságba. Ma is II órára teljesítettük a normát, és délután egyig már Somogyi Néplap
