Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

Munkásjavaslatok nyomában Nincsenek elaltatott ügyek Targoncák — alkatrészre várva Az anyagmozgatás nélkülöz­hetetlen eszköze a targonca. A bolgár Balcancar gépeiből egyre többet használnak ha­zánkban. Évente 3—4 ezret állítanak üzembe, s a becslé­sek szerint jelenleg körülbelül tízezer — többféle feladat el­végzésére alkalmas — targon­ca dolgozik az országban. Ga­ranciális és garancián túli ja­vításukat az Óbudai Gépipari Szövetkezet végzi. Marcali üzemének udvarán — üzembe helyezésre várva — sorakoz­nak az újonnan érkezett anyagmozgató gépek. Két szer­vizkocsijuk egész héten úton van: a bejelentések alapján járják az országot, s javíta­nak. A targoncák vásárlása ak­kor éri meg igazán a vállala­toknak, ha gyorsan javítják a hibákat. — Ha csak javítani kell — mondja Németh Jenő, a mar­cali üzem vezetője —, gyorsan végeznek az emberek. A beje­lentést követő egy-két napon belül a helyszínen van a szer­vizkocsi. Ha alkatrészt is kell cserélni, akkor viszont több időbe telik. Ilyen esetben a helyszínen jegyzőkönyvet vesznek föl. En­nek alapján a Gépkereskedel­mi Vállalattól megrendelik a szükséges alkatrészt. A meg­rendelés innen a külkereske­delmi vállalathoz kerül, on­nan pedig a bulgáriai gyárba. Az alkatrész azután ugyan­azt az utat teszi meg, melyet a megrendelés már végigjárt. — Mennyi időbe telik ez? — Fődarabot akkar tudunk cserélni, ha megérkezik az új. Ez pedig néha egy évet is igénybe vesz. Az volna a célszerű, ha — mivel a targoncák javító bá­zisa az Óbudai Gépipari Szö­vetkezet — mindig lenne rak­táron pótalkatrész. A szövet­kezet targoncaalkatrészekből négy-öt millió forint értékben tárol: többet — pénzügyi meg­fontolásokból— nem tud. A kereskedelmi vállalatoknak javasolták már, hogy legalább 3—4 millió forinttal növeljék a raktárkészletet. A nagyke­reskedelem azonban a szövet­kezetnél nem tart alkatrészt. A szövetkezet viszont kéote- len arra, hogy saját ereiéből növelje a mennyiséget. Mind­ez véeső soron azoknál a vál­lalatoknál üt vissza, akik anyagmozgató gébeket vettek, azután nem tudják használni Pedig a javítások mellett egv- re több felújításra is szükség van: a megrendelések száma még jobban emelkedne. ha lenne folyamatos utánpótlás. GVakran az történik, hogy két targoncából csinálnak egyet: mindegyikből a még használ­ható alkatrészeket »mentik át« az újba. Ez pedig nem já sem a vállalatoknak, sem a szövetkezeteknek. Az anyagmozgatás gépesíté­se népgazdasági érdek: megol­dani ezt csak akkor lehet, ha jól fölszerelt műszaki appará­tus és üzembiztos gépek segí­tik a munkát. A hatvan év gyémántot termett. Gyémántlako­dalomnak nevezik a házasság­kötés hatvanadik évforduló­ját. Hogyan indult a közös életük? — Nem a szokott formán! Az elemit együtt jártuk, egy osztályban. Még birkóztunk is, gyerekként. Szélessy János volt a tanítónk, igen jó mes­ter hírében állott Az olyan írást tanított, hogy az ember lánya bárhol leírta a nevét, mindjárt mondták: »Ugye, a Szélessy tanító tanítványa volt?« Egy szó, mint §záz: az uramat régtől ismertem. 1915- ben elvitték a háborúba, mint legényt. 1916-ban elvitte a ke- I zét egy golyó. Amikor hazaen- ' gedték a kórházból, találkoz­tam vele az utcán. Énbennem olyan sajnálat támadt, hogy azt mondtam magamnak: »Megpártolom ezt a Jánost.«. Pedig nekem akkor már más udvarlóm volt. Lett is belőle baj. Mert hozzámentem Bo- zsoki Jánoshoz, s az a másik legény bíróságra adott engem, nekem meg azt mondta : »Nem eszel meg, Teri, te ott fél kiló sót!« Két bíró előtt vallotta, hogy engem úgy vertek az Feléhez közeledik már a nyári hangversenyévad, s mi­alatt a zenebarátok az óbudai és a várbeli »csillagtetős« szabadtéri hangversenyter­mekben hódolnak a muzsika örömeinek, zenei életünk fel­legvára, a budapesti Zeneaka­démia nagyterme kopácsolás- tól hangos. Mesteremberek sürgölődnek a koncerttereim öreg falai között, hogy mire beköszönt az ősz, az ország legnagyobb hangversenyter­me új köntösben fogadhassa a zenei rendezvények közönsé­gét. A több mint 12 millió fo­rintos rekonstrukció során felújítják az elavult, megron­gálódott széksorokat, kicseré­lik a nagyterem 70 éves par- kettázatát, amely — recsegé­sével — az utóbbi időben rendkívül zaivarta a hangver­senyek meghitt légkörét és uramhoz a szüleim. De kiáll­tam a bírók elé, s fennhangon mondtam: »Nekem az uram mellett a helyem, megpárto­lom őt!« Hát majdnem meg­tapsoltak. Emlékidéző. Teréz néni Bo- zsoki Jánosné és János bá­tyánk ott ülnek a tornácon, a nap ciíókamarókálja arcukat fénytollaival. Hét nap különb­séggel egyidősek: betöltötték a 'nyolcvanat. Teréz nénin nem fogott az idő, legföljebb hat­vannak tetszik. János bácsi dús, fehér bajsza nyáron idé­zi a havat. A jobb ingujja üresen fityeg. A háború a té­ma. Hogyan történt a sebesü­lése? — Tarnopolnál támadtunk, hiába .Már a lövészároknáJ tartottam, amikor olyan más­fél-két méterről rám lőttek. A dumdumgolyó leszakította a karomat; olyan volt. mintha valaki két kézre markolt do­ronggal rácsapott volna. Le­feküdtem, majd visszatámo­lyogtam, ameddig bírtam. Gránát robbantotta gödörben szedtek föl a szanítécek. Csömend, Szabadság utca 26. A történelem szólalt meg. nagymértékben veszélyeztette a koncertterem egyedülálló akusztikáját. Hangszigeteléssel gondos­kodnak arról, hogy a kívülről beszűrődő zavaró zajoktól is megkíméljék majd az előadó­kat és a közönséget. Az emberek hallgattak. Szó­val, nem is biztos, hogy meg­lesz a híd? Mi történik akkor a földdel ? Van olyan bolond hivatal, aki azoknak is oszt földet, akik rá se tudnak lép­ni ? Ladikkal tehenet, szeke­ret. ekét átvinni nem lehet. — Nem merted elhívni a kapitányt. Bálirít! Hogy azo­kat is hajtotta volna ide mind szekerestül ! Most visszatérít­hettek volna valamit nekünk. A harmados munkáért, a ré­szes aratásért, a kezünk ere­jéért! De nem jöttek! Pedig nem az ő földjüket akartuk mi, hanem a grófét. A kapi­tány elrendezte volna őket, de nem hagytad. Ezért nem lesz nekünk hidunk, Bálint! — Hogyne lenne, emberek! — Es ha a kapitány nem küld benzint? — Akkor se fogunk kétség­beesni. Faragni fogjuk a desz­kákat. Vagy nekiállunk kézi- fűrésszel. — Kézzel? Így is szétszakad már a tenyerünk! Lement ró­lunk a hús, a ruha! Mások egész ősszel híztak, mi meg leyongyosodtunk. lesoványod­tunk. — Ne búsuljatok — mond­ta Angyal Sándor — hídpénzt szedünk a burzsujoktó!. Mert ők is mennének majd ta­vasszal a szálkái vásárba ezen a hídon. Fizetni fognak! — Kijutott a családomnak. Két bátyám meghalt a hábo­rúban, én így tértem vissza A harmadik bátyám már itt­hon halt meg, s volt egy leánytestvérem is. Teréz néni veszi át a szót: — Nehezen léteztünk, de a betevő mindig megvolt. Hogy­ne lett volna! Menteni a fér­fiakkal az aratásba. Jártam napszámba, elláttam a jószá­got is. Az uram meg úgy dol­gozott, mint akinek két keze van: felpakolta a kocsira a hatos, nehéz vasekét. Zsákolt, fát fuvarozott másoknak. Ugye. olyasmiben kellett segí­teni másnak, amiben egy kéz­zel is tudott. Csak így vár­hattuk vissza a segítséget olyan munkákban, melyeket ő nem tudott elvégezni. Mondok egy esetet. Egyszer olyan be­teg lettem, hogy Marcaliban azt mondta az orvos: eret kell vágni. Piros voltam, mint a pipacs. Jaj, mondom, nekem haza kell ám mennem, mert ebédet akarok készíteni, dél­után meg zabot húzni me­gyek! Nevettek azok ott a rendelőben, s az érvágás más­napra maradt. 17 Iszállt ez a hatvan év mégis. A Bozsoki-por- tán született két gyerek, egy fiú és egy lány. Teréz néni nővére volt a bábájuk. Most már van három unoka, hat dédunoka. Hatvan év nagy idő. Valahogy úgy mondják, tányér és kanál nincs csöröm­pölés nélkül... — Nálunk csak igen halkan csörömpölt, ha csörömpölt. A szomszéd menyecske is elvit­te a csöndes hírünket Marca­liba. Ahol jó szándék él em­berben, asszonyban egymás iránt, ott nincs hangoskodás. — Mi változott itt Csömen- den hatvan év alatt? János bácsi válaszol, aki sokszor volt felelős tisztség­ben a faluban: iskolaszéki tag, községi elöljáró, képviselő- testületi tag. — Eltűntek a zsúpos, hosz- szú házak. Lett villany, út. Kultúrotthon. Egész kis bőr­díszműüzem van itt. ott dol­goznak a csömendi asszonyon Valamikor a határ hetvenhá- rom hold kivételével gróf Széchenyi Andor Pálé volt. Azóta megváltozott a világ. Ezt az ősi portát is átépítet­tük három éve. Csöndesed ik a beszélgetés. Most már befelé néznek. A szemük a gyémánt. — Míg jártak a gazdak is, a kapitány küldött csizmatal­pat. Most? Bálint azt mondta: — Maguknak kell a híd ... — Régen így beszéltél: ne­künk! Most meg: maguknak! — Én most is az vagyok, aki voltam! Nem azért vállal­tam, hogy majd én sétálhas­sak át rajta. — Mire átmegyünk, akkorá­ra oda minden... a föld. az ólak, az ekék, elviszi más, — Nem lesz híd, azt mon­dod te is! — Becsaptál bennünket! — Hidat ígértél. .'. nézd csak meg. nincs a csizmánk­nak talpa! Az emberek szoros körbe gyűltek, mindenki hangosan szitkozódott, káromkodott, a zűrzavarban már egymás sza­vát se értették. — Még ha most megjönne Sándor bátyám a benzinnel! — gondolta Bálint, és a falu felé nézett. Tegnap este ezen az úton sétáltak Zsuzskával a sötét­ben. A kanyaron túl jött va­laki biciklivel, világított, ie- húzódtak előle egy eperfa mö­gé. Zsuzska azt mondta, nem kell már sokáig várniuk, Ber­ci meg fog erősödni rövide­sen... és majd akkor! Baracskai Ferenc lakatos, a Finommechanikai Vállalat 3. számú Gyárában április 28-án a termelési tanácskozáson el­mondta, hogy szeretnék, ha az üzemcsarnokokban hűtőszek­rényeket helyeznének el. »Ne kelljen a dolgozóknak mun­kájukat megszakítva a messze eső büfébe menniük, ha hi­deg üdítőt szeretnének inni.« A szakszervezeti titkár pár nap múlva bement az igazga­tóhoz. — Én nem bánom, ha ki­dob, újból visszajövök, egé­szen addig, amíg ki nem ta­láljuk, miből vegyünk hűtő- szekrényeket — mondta. — Én is ezen gondolkodom. Hamarosan sikerült a meg­oldás : a budapesti központ szociális osztálya pénzt adott a vásárlásra a kaposvári gyár­nak, és június 20-án elhelyez­ték az első négy hűtőszek­rényt, s még azon a héten megvásároltak további három darabot. Ma már minden két- műszakos üzemben ott áU a hűtőszekrény. * * # Negyedévenként tartanak termelési tanácskozásokat a gyárban, de ha a szükség úgy hozza, soron kívül is össze­hívják a munkásokat. S nem­csak a termelési tanácskozá­sok, a szocialistabrigád-veze- tők értekezlete is lehet fóru­ma a munkásvéleményeknek. Barka József esztergályos például a munkásküldöttek fó­rumán tette szóvá, »nem sok haszna van azokon a szomba­tokon a munkaidőnek, amikor délutános műszak a soros.« — Miért? — Mert amikor a Kaposvári Rákóczi itthon játszik, a dél­utános műszak szombatján harminc helyett hét-nyolc em­ber dolgozott. Valami ügyes füllentés árán eljutottak ezek­re a meccsekre azok is, akik­nek ilyenkor a munkapad mellett lett volna a helyük, vagy akár szívesen le is dol­gozták más napokon a mér­kőzés idejét, de mindenképpen igyekeztek eljutni a nagy ese­ményre. A környező üzemek gyakor­latára hivatkozva javasolta az esztergályos, hogy igazítsák úgy a szabad szombatokat, hogy azok a délutános hétre essenek. Ugyanez a javaslat nem sokkal később, a vállalat szakszervezeti tanácsának ülé­sén is elhangzott. Szabó Sán­dor meós, a forgácsoló . II. — Csúfságot csináltál belő­lünk. Bálint! — Tudtad te azt, hogy nem lesz itt híd soha. — Minket tettél bolonddá, a szegényeket ! Egyre hangosabbak lettek az emberek, mint a darazsak, ha összegabalyodnak. — Nem lesz híd! Nem lesz föld se... Bálint az apját látta maga glőtt. — Gyere innen, fiam! — mondta az öreg. — Menjünk! Nincs már nekünk itt semmi keresnivalónk ! — Azt hiszed, nem tudjuk, mire volt ez jó neked? Hogy itt maradj a faluban! Érde­mes volt! — Ki meri ezt nekem.., — Ki meri? Én* — Én is! — Én is mondom! 23. A falu felől az úton jött va­laki. Hosszú kabát volt rajta, a fején fekete kalap, a hóna alatt balta. Lassú, tempós, ro­gyadozó léptekkel jött. Az emberek elcsendesedtek. Megismerték : a tiszteletes úr. Az arca sápadt volt. meg­tört. Mindenki azt mondta, nemhogy épült, erősödött vol­na, sokkal rosszabbul néz ki. mint a fogságból hazajövet. Megállt, fölemelte a fejét, végignézett az embereken. — Jó napot mindnyájuk­nak ! — mondta. Most mi lesz? Elmenjenek, vagv váriák meg a leszámo­lást? Hagyják verekedni, vagy válasszák szét őket az első ütés után? üzem legidősebb munkása ad­ta elő. Az ezt követő, július l-i vállalati szakszervezeti tanács­ülésen a részvevők a javas­latot elfogadták. A kollektív szerződésbe is bekerül: »a forgácsoló, a meleg- és hideg­sajtoló, a galván és a festő üzemrészekben minden szom­baton délelőtt műszak van, vi­szont a kéthetenként esedékes szabad szombatot mindig ak­kor veszik ki a dolgozók, ami­kor délutános műszakba jár­nak.« » • • Bárány Tibor, a szakszerve­zeti bizottság titkára jegyző­könyveket tesz elém. — Minden tanácskozásunk­ról jegyzőkönyv készül. A kö­vetkező értekezletünket pedig mindig azzal kezdjük, hogy beszámolunk: mi történt a legutóbbi elhangzott javasla­tokkal. Nálunk nincsenek el­altatott ügyek. Az egyik jegyzőkönyvvel a szerelő üzembe indulók. Jú­nius 10-én ott Volmi Irén sze­relőnő munkatársai nevében a következőt javasolta: »A sze­relő üzem az időbéres formá­hoz tartozik a kollektív szer­ződés szerint. A jelenlegi bé­rezés az üzemben időbér és prémium, ami a teljesítmény­bér egyik formája. Javaslom, hogy a időbéres bérformából a teljesítmény bérformába so­rolják át a szerelő üzem pro­duktív dolgozóit a kollektív szerződésben.« Egy munkatársnő ellene sza­vazott, ketten tartózkodtak. Volmi Irén: — Azzal a meggyőződéssel mondtam el, hogy nem lesz hiábavaló. Jól gondoltam. A napokban tudtuk meg, hogy július 1-től már a többség ál­tal kért módon számolják el munkánkat. G. J. Növényvédelmi tájékoztató Munkák a málnásban A málna és a ribiszke beta­karítása után elengedhetetlen feladat a mechanikai növény­védelem. Először a tövek már értéktelen részeit kell eltávo­lítani. Ezek a növényrészek ugyanis elvonják az értékes egyéves hajtásoktól a nedves­séget, a tápanyagot. Idejében történő eltávolításukkal a haj­tások kifejlődését, beérését, a tenmőrügyek kialakulását segítjük. Ezzel egyidőben a málna didimellás vesszőfoltossággal fertőzött, illetve a gubacs- szúnyog és a karcsú díszbogár lárvái által károsított hajtáso­kat, vesszőiket is el kell távo­lítani. A ribiszkebokrok ritkításá­nál különösen a kaliforniai pajzstetűvel fertőzött vesszők, hajtások eltávolítását kell gondosan végezni, mert sú­lyos fertőzési gócot jelentenek gyümölcsfáink számára. Egy­úttal el kell távolítani az üvegszárnyú ribiszkelerpke hernyóival fertőzött hajtáso­kat, vesszőket is. A károsított növényrészek a felületükön megjelenő rágcsálókról, ürü­lékről ismerhetők fel. Az el­távolított fertőzött növényi ré­szeket el kell égetni. A gyümölcsbokrok kitisztí­tása után a talajlazítást vé­gezzük el, ez a munka a má­jusi cserebogár fiatal pajor­jainak elpusztítása miatt is fontos. Kaposvár, a Zselicség környékén, valamint az Igái, I Siófok, Fonyód által határolt körzetekben — ahol tavasszal nagy tömegben rajzott a má­jusi cserebogár — a talaj fer­tőtlenítésére van szükség: Ba- sudin 5 G-t 35 dkg/100 négy­zetméter adagolásban szórjunk a tövek közé, majd azonnal dolgozzuk be a talajba. A mechanikai védekezési mun­kákat permetezéssel egészít­sük ki: a levélbetegségek el­len Rézoxiklorid 50 WP 0,3 % vagy Orthocid 50 0,2 %+Bi 58 EC vagy Rogor L—40 0,1 % rovarölő szerek kombinációjá­nak valamelyikével. A per­medé tapadásának fokozása érdekében 0,05 % Nónit ned­vesítő szert is használjunk. A permetezést úgy végez­zük, hogy a permedé ne csak a lombfelületet, hanem « vesszőket is érje. Figyelem! Figyelem! Építőipari célra, árnyékolásra — madarak elleni védekezésre — egyéb célokra is használható Műanyag védőháló 1 kg ára 198. Ft fm ára kb. 30 Ft, 220 cm szélességben kapható 60. sz. műanyagáruházunkban, Pécs, Szálai András u, 16. Telefon: 15-782 (nagypiacnál.) Parkolási lehetőség! Érdeklődjön, szívesen tájékoztatjuk! Felújítják a koncerttermet Leskó László VÉGH ANTAL Csömendi csöndben

Next

/
Thumbnails
Contents