Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-21 / 170. szám

Hírmagyarázatunk Megegyezés korlátokkal Jövő márciusban nemzet­gyűlési választásokat rendez­nek Franciaországban. Bár az időpont viszonylag még tá­voli, a politikai gépezet már erőteljesen működik. Giscard d’Estaing elnök nemrég tar­tott beszédét egyesek a vá­lasztási kampány nyitányának minősítik. S miközben a bal­oldal — a kommunisták és a szocialisták, valamint a bal­oldali radikálisok — a közös program részletein munkál­kodnak, a négy nagy kor­mánypárt kedden csúcstalál­kozón tisztázta követendő tak­tikáját. Az ötödik köztársaság alig­hanem legizgalmasabb válasz­tása elébe néz Franciaország. A baloldal elérkezett a hata­lom küszöbére, a jobboldal pedig késhegyig menő harcot vív — egyelőre a hatalom bástyái mögül. Ilyen körülmé­nyek között csakugyan lénye­ges, hogy a négy jobboldali tömörülés bizonyos alapkér­désekben közös nevezőre ju­tott. Mégpedig abban, hogy a választási kampányban nem támadják egymást, a szavazá­sok második fordulójában egységesen a legkedvezőbb helyzetben levő jobboldali je­lölt mellett állnak ki és nem forgácsolják szét erejüket, valamint a jelöltek indításá­ban is közeledtek álláspont­jaik. Ennél szélesebb körű megállapodást azonban a ked­di tanácskozás nem hozott. Vagyis éppen azzal maradt adós, amit a választók milliói vártak és várnak máig is a kormánypártoktól : a körülte­kintő gazdasági programot — az infláció megállítására, a munkanélküliség ellensúlyo­zására, a külkereskedelmi mérleg megjavítására. De Gaulle, majd Pompidou távozásával a gaulleizmus is lényegében csendesen elszen- deredett. Amellett a jobbol­dal — miközben egységét har­sányan hirdeti — állandó mozgásban van. Éppen most, a keddi csúcstalálkozón talál­gatták, vajon kinek tartják fenn az ötödik helyet. Azóta kiderült: Jean-Jacques Ser- van-Schreiber, a Szocialista Párt elnöke tarthat rá igényt, miután időközben pártjába beolvadt a jelentéktelenebb szociálliberális mozgalom. Ha hinni lehet a párizsi találga­tásoknak, Servan-Schreiber azokra számít majd a válasz­tásokon, akik a baloldali al­ternatíváig nem jutottak még el, de a jobboldal mindkét szárnyából: Giscard és Chirac politikájából, kiábrándultak. S milyen szép számban ta­lálhatók Franciaországban — a két kormánypárt őszinte ag­godalmára. Gy. P. Bokor Pál, az MTI tudósí­tója jelenti: Az új szovjet alkotmány tervezete a központi téma az oroszországi föderáció legfel­sőbb tanácsa ülésszakán. Az ülésszak szerdán nyílt meg Moszkvában, 904 képviselő részvételével, akik az oroszor­szági föderáció — a legna­gyobb szovjet szövetséges köz­társaság — 136 milliós lakos­ságát reprezentálják. Mihail Szolomencev, a: SZKP KB Politikai Bizottsá­gának póttagja, a föderáció minisztertanácsának elnöke az ülésszakon, szerdán délelőtt el­hangzott beszédében egyebek között kijelentette, hogy az új alkotmány «betetőzi azoknak a forradalmi változásoknak, annak a grandiózus alkotó­munkának , az eredményeit, amelyeket a szovjet nép vitt véghez Lenin pártjának irá­Elkésett beismerés nyításával.« Szolomencev ki­emelkedő politikai jelentőségű dokumentumként jellemezte az alkotmányt, melyben a vi­lágon először ölt testet a fej­lett szocializmus társadalmá­nak alaptörvénye. Az alkot­mány fontos vonása, hogy egyfelől gondosan megőrzi és magába olvasztja a felhal­mozott tapasztalatokat, más­felől bátor és alkotó szellem­ben közelíti meg áz élet által újabban napirendre tűzött feladatokat. Megőrizte az új alkotmány, a szocialista alkot­mányok Lenin által megala­pozott jellegzetes vonásait. — Ugyanakkor ez a törté­nelmi okmány teljességében feltárja és új tartalommal töl­ti meg a szocializmus alap­vető elveit, mindenekelőtt a dolgozók oszthatatlan hatal­mának elvét — állapította meg Szolomencev. Mihail Szolomencev a to­vábbiakban méltatta az alkot­mánytervezet külpolitikai vo­natkozásait — hangoztatva, hogy a Szovjetunió a szocia­lista internacionalizmus elvei alapján építi kapcsolatait a testvéri országokkal. Szolomencev végezetül han­goztatta: az alkotmány terve­zetének országos vitája ismé­telten és meggyőzően tanúsít­ja a kommunista párt straté­giájának helyességét. Ostromgyűrű Etiópia körül Dukakis, Massachusetts állam kormányzója átadja a fél év­századot késett dokumentumot Spencer Saccónak, az egyik kivégzett olasz munkás unokájának. (Telefotó: AP—MTI—KS) Massachusetts amerikai szö­vetségi állam — kormányzó­jának aláírásával — prokla- mációt hozott nyilvánosságra, amely visszavonja a »•megbé­lyegzést és a szégyent« Sacco és Vanzetti mérvéről, akiket — miint ismeretes — hamis vá-. dák alapján, az erősödő mun-1 kásmozgalommal szembeni harc jegyében, az amerikai reakció nyomására 1927. au gusztus 23-án kivégeztek. Ez­zel a proklamációval a bos- otni hatóságok, ötven évvel a felháborító tett után beisme­rik, hogy a két munkásvezető elleni ítéletük törvénytelen volt. Begin—Carter taláikozó James Carter amerikai el­nök szerint októberben össze lehet hívni a genfi közel-ke­leti békekonferenciát. Miköz­ben az elnök derűlátását han­goztatta, egy szóval sem tért ki az Izrael és az arab orszá­gok álláspontja közötti mély­reható különbségekre, ame­lyek valószínűtlenné teszik, hogy a genfi konferencia — ha össze is ülne — belátható időn belül gyakorlati ered­ményt érjen el. Sztrájk Peruban A perui kormány tilalma el­lenére kedden megkezdődött és 24 órára tervezett sztrájk kai kapcsolatos rendzavará­soknak, legkevesebb 6 halálos és több tucat sebesült áldo­zata van. A rendőrséig letar­tóztatott 200 szakszervezeti vezetőt és aktivistát. Az őri­zetbe vettek többsége a balol­dali vezetésű perui dolgozók általános szövetségének tagja. A munkabeszüntetés követ­keztében a négymillió lakosú fővárosban leálltak az ipari üzemek és a sztrájk megbé­nította a kereskedelmet, vala­mint a tömegközlekedést is. HÍREK A VILÁGBÓL A SZOVJETUNIÓ és a Kí­nai Népköztársaság közötti, 1977-re szóló árucsere-forgal­mi és fizetési megállapodás aláírására szerdán Moszkvá­ba érkezett a kínai kereske­delmi kormányküldöttség ve­zetője, Csen Csie külkereske­delmi miniszterhelyettes. VLAGYIMIR ALHIMOV, a Szovjetunió Állami Bankjának elnöke, tegnap Moszkvában fogadta Leopold de Rothschil- dot, az N. M. Rothschild ans Sons Ltd. angol bank elnökét és valutáris-pénzügyi kérdé­sekről tárgyalt vele. JUGOSZLÁV vállalatok 2300 ágyas szállodakomplexu­mot építenek a Krím-félszi- peti Szocsiban. Az erre vo­natkozó megállapodást a zág­rábi Ingra és a belgrádi Union-Engineering, valamint a Tyehnoekszpo-t szovjet kül­kereskedelmi vállalat képvi­selői Moszkvában írták alá. 2 Somogyi Néplap HIVATALOS baráti látoga­tásra Bukarestbe érkezett a Mexikói KP küldöttsége. A delegációt Arnoldo Martinez Verdugo, a párt kb főtitkára vezeti. ALBERTO JACOVIELLO, a L’Unitának, az Olasz KP lap­jának munkatársa engedélyt kapott arra, hogy Washing­tonban irodát nyisson lapjjí képviseletében. Az újság már korábban irodát kívánt nyit­ni az Egyesült Államokban, de a Nixon- és a Ford-kormány- zat nem adott beutazási en­gedélyt munkatársainak. PARTKÖZI megbeszélések­re az Olasz KP küldöttsége Madridba utazott, Adalberto Minucci, a kb vezetősége tag­ja vezetésével, hogy megbe­széléseket folytasson időszerű kérdésekről a Spanyol KP ve­zetőivel. CARTER ELNÖK 10 millió dolláros rendkívüli segély fo­lyósítását tervezi New York városának, a múlt heti áram­szünet okozta károk helyre- állításának céljára. Rehabilitálták Tenget Pekingben plakátokon üdvözlik Ludwik Mysak. a PAP len­gyel hírügynökség pekingi tu­dósítója írja: Pekingben plakátokon üd­vözlik a Kínai KP Központi Bizottságának döntését, amellyel Teng Hsziao-pinget kinevezték a KKP KB alelnö- kévé, az államtanács elnöké­nek helyettesévé, a kb katonai bizottsága elnökének helyette­sévé, valamint a hadsereg ve­zérkari főnökévé. Ha a plakátokon olvasható információ igaz, úgy ez azt jelenti: Teng Hsziao-ping is­mét elfoglalja valamennyi posztját, amelyet 1976 áprili­sáig betöltött. Tavaly április­ban, a Tienanmen téri esemé­nyek után — amikor tömeges tiltakozás zajlott le amiatt, hogy eltávolították a néhai Csou E n-laj miniszterelnök síremlékén halálának évfor­dulója alkalmából elhelyezett1 koszorúkat — Teng Hsziao- pinget megfosztották vala­mennyi funkciójától, és azok, akiket később a »négyek ban­dájának« neveztek, ultraradi­kalizmussal, jobboldali orien­tációval és a kapitalizmus visszaállítására irányuló tö­rekvéssel vádolták őt. Az információt egyébként alátámasztják azok az értesü­lések, amelyek szerint a na­pokban Pekingben plenáris ülést tartott a KKP Közpon­ti Bizottsága. A plénum —ál­lítólag — hivatalosan jóvá­hagyta a tavaly október óta működő pártvezetőség össze­tételét és más döntéseket is hozott személyi változásokkal kapcsolatban. Mindebből még egy következtetést levonha­tunk: azt, hogy Hua Kuo- feng, a KKP KB elnöke to­vábbra is az ország első em­bere marad. Az afrikai földrészen a gyarmatosítás történelmi örökségeképpen egész sor, világpolitikai méretekben is veszélyes feszültséggóc ala­kult ki. Ezeknek a sorában is különleges helyet foglal el az a mind nagyobbszabású manőver, amelynek célja az etiópiai forradalom megfoj­tása. Nem véletlen, hogy Etiópia körül ilyen rendkívül éles helyzet alakult ki. Ennek ha­tározott politikai és stratégiai magyarázata van. Ami az ügy politikai részét illeti: egyre több jel mutat arra, hogy az Etiópiát kormányzó katonai forradalmi tanács és elnöke, Mengisztu Mariam a tudományos szocializmus el­vei alapján igyekszik elin­dulni azon a rendkívül hosz- szú úton, amelyet a rabszol­gatartó rendszerből és a feu­dalizmusból éppenhogy ki­emelkedő országnak meg kell tennie. A vezető katonai cso­portnak ez a törekvése a po­litikai gyakorlatban azt je­lenti, hogy az etiópiai rend­szer a Szovjetunió sokoldalú — mindenekelőtt diplomáciai és gazdasági — támogatásá­val kíván előre haladni. Stratégiai helyzet Ha mindez egy kisebb, és kevésbé érzékeny fekvésű országban történne, akkor is szükségszerűen elindítaná az imperialista és neokolonialis- ta erők ellenreakcióját. Etió­pia azonban tizennégyszer akkora, mint Magyarország, lakossága afrikai viszonylat­ban tekintélyes : megközelíti a harmincmilliót. Éppen nagy kiterjedésénél fogva straté­giai összekötő kapocs Kelet- Afrika északi (Egyiptom, Szudán) és déli (Kenya, Tan­zánia) része között. Mind politikai, mind pedig hadászati szempontból bo­nyolítja még ezt a helyzetet a Yörös-tenger és az Adeni- öböl kijáratának, valamint Szomáliának a problémája. Itt három, egymással össze­függő, veszélyesen feszült kérdést kellene megoldani. Az egyik Etiópia északi tar­tományának, a Szudánnál határos Eritreának a szepa­ratista mozgalma. Ezt a moz­galmat a forradalmi kor­mányzat a császári Etiópiá­tól »örökölte«. A szeparatista mozgalom előjele azonban megváltozott, hiszen más do­log leszakadni egy feudális császárság testéről és ismét más megbontani egy politi­kailag haladó, forradalmi re­zsim egységét. Emellett az ErArea-kérdés nem keveseb­bet jelent, mint azt, hogy Eritrea nélkül Etiópiának nincs vörös-tengeri partvona­la. Eritreával együtt azonbarj körülbelül nyolcszáz kilomé­ter hosszúságban kézben tartja a Vörös-tenger nyuga­ti partjának déli felét. Már­pedig: a közel-keleti olaj tíz százaléka a Vörös-tengeren keresztül halad Nvugat- Európa félé. Ezzel összefügg a Szomália és Etiópia közötti viszony. Szomália Etiópiához hason­lítható forradalmi politikát folytat — a két ország kö­zött mégis rendkívül éles a Kislexikon Pakisztán Az indiai szubkontinens északnyugati részén található Pakisztáni Köztársaság, amely függetlenségét 1947- ben nyerte el. Az 1971-ben ki­robbant polgárháborúig két részből: Kelet- és Nyugat-Pa- kisztánból állt. Az önálló Banglades állam létrejöttével Pakisztán területe 1971 óta csak a volt Nyugat-Pakisztánt foglalja magába. Az állam területe 801 403 négyzetkilométer, lakossága 70 millió. A népességének zöme Punjab, a többi pathán, pastu, nindh, beudzs. A lakosság lé­lekszámúnak évi növekedése 3 százalék, az egy főre jutó tár­sadalmi össztermék 140 dollár. Pakisztán agrárország — fejlődő iparral. A bruttó nem­zeti termék 37 százalékát a mezőgazdaság, 15 százalékát pedig az ipar adja. A gazda­sági életben az államosítások ellenére is szá­mottevő a ma­gánszektor. Je­lentős szere­pet tölt be a kisáru terme­lés. Az ország fejlődését aka­dályozzák az agrárviszo­nyokban to­vább élő feu­dális marad­ványok, az ipar elmara­dottsága és a külföldi tőké­től való függés. A mezőgazdaság a kereső lakosság 60 százalékát foglal­koztatja. Az ország fontosabb termé­nyeinek (búza. rizs, cukornád, dohány, gyapotcserje) termés­átlagai — az elavult műveié­si módszerek és a termelést akadályozó földbirtokrendszer miatt stagnálnak. Mezőgaz­dasági eredetű termékeit — gyapot, pamutáru, rizs — fő­ként az Egyesült Államokba, Nagy-Britanniába, Japánba és az NS2K-ba szállítják. feszültség. Lényegében azért, mert Szomália igényt tart az egyik nagy etióp tartomány, Ogaden egy részére. Szomá­lia e pillanatban valószínű­leg egész Afrika stratégiai­lag legfontosabb állama. Af­rika úgynevezett »szarvan« fekszik, tehát övé az Adeni- öböí déli partja, szemben az Arab-félszigettel. És övé csaknem ezerötszáz kilomé­ter hosszúságban ettől délre az afrikai partvonal az In­diai-óceán mentén. Ez az az útvonal, ahol a közel-keleti olaj további nyolcvan száza­léka hajózik Nyugat-Európa felé. Ha tehát a forradalmi Etiópia és Szomália szövet­ségesek, akkor Kelet-Afrika stratégiai helyzete döntően megváltozik mind az impe­rializmus politikai, mind pe­dig katonai és gazdasági ér­dekeinek kárára. A jelenlegi helyzet lényege éppen az, hogy a legkülön­bözőbb politikai erők eddig sikerrel torpedóztak meg Etiópia és Szomália közele­dését. Azonos vagy nagyon hasonló politikai vonaluk el­lenére a két országot heves és elkeseredett viszály állít­ja szembe egymással. Ennek a viszálynak része a harmadik stratégiai elem, a most függetlenné vált haj­dani francia gyarmat, a Dzsibuti Köztársaság. Ez éppen az egész körzet stra­tégiai gyújtópontjában he­lyezkedik el, pontosan a Vö­rös-tenger kijáratánál, Szo­mália és Etiópia között. Vé­gül: itt van Etiópia egyetlen, létfontosságú vasútvonalá­nak, az Addisz-Abeba— Dzsibuti vasútnak a végállo­mása. A rijadi bankár Aligha lehet csodálni, hogy óriási erők mozdultak meg Etiópia elszigetelésére és megfojtására. A legközvetle­nebb szerepet ebből a szem­pontból Szudán játssza, amely az Etiópia-elleneserők propaganda- és utánpótlási központja, s az eritreai sze­paratista hadsereg fő támo­gatója. Szudán mögött sora­kozik fel Egyiptom, bankár­ként Szaúd-Arábia és termé­szetesen a háttérben az egész stratégiai koncepció kidolgo­zója: az Egyesült Államok. (Nem érdektelen megemlíte­ni, hogy a legutóbbi hetek­ben Kípa is csatlakozott eh­hez a szövetséghez. Peking­ben fogadták a szudáni kül­ügyminisztert és egyértelmű támogatásról ~'bizl^ították.) A front másik szárnya Szomália. Itt az a különle­ges helyzet alakult ki, hogy a rendszer megtartotta bel- politikailag forradalmi ori­entációját — miközben ob­jektív szövetségesévé váljak mindazok a nemzetközi erők. amelyek Etióoia megfojtásá­ra törnek. Éppen ezért a helyzet kulcsát Etiópia és Szomália viszor fában kell keresni. A világ haladó erői arra összpontosítják erőfeszí­téseiket, hogy a két ország közötti feszültséget feloldják. Ha sikerül felülemelkedni a törzsi múltban gyökerező, makacs, de voltaképpen má­sodrendű területi problémá­kon, — a két rendszer ter­mészetes szövetségese egy­másnak. A »déli front« hely­zetének alakulásától függ, hogy az imperializmus be tudja-e zárni az ostromgyű­rűt Etiópia körül. Anarchistákat ítéltek el A düsseldorfi negyedik bün­tetőtanács tegnap gyilkosság, túszejtés és erőszak megkí­sérlésének vádjával életfogy­tiglani szabadságvesztésre ítélte azt a négy anarchistát — három férfit és egy nőt —, akik 1975. április 2»-én beha­toltak a Német Szövetségi Köztársaság stockholmi nagy- követségére, ott tizenhárom személyt túszként foglyul ej­tettek és kettőt közülük agyonlőttek. A terroristák akciójukkal azt akarták kikényszeríteni, hogy bocsássák szabadon a Baader—Meinhof csoport NSZKnban bebörtönzött 7« tagjátj Tanácskozás az áj alkotmánytervezetről Tanúsítja a stratégia helyességét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents