Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-19 / 168. szám
Szeptember 17—25. Képzőművészeti világhét Szeptember 17-e és 25-e között immár harmadszor kerül sor a képzőművészeti világhét eseményeire. A világhét idei ! magyarországi rendezvényei- j nek központi gondolatául ezúttal »A művész mint a társadalom hasznos tagja« — jelmondatot választották. E gondolat mindenekelőtt a művészek munkásságának azt a forintokban nem mérhető hasznát, Jelentőségét állítja reflektorfénybe, mely a művészi alkotások hatásával segíti az emberek esztétikai nevelését, szellemi, erkölcsi, tudati fej lődését, s ezáltal járul , hozzá a társadalom kulturális fölemelkedéséhez. E gondolat jegyében számos kiállítást, ankétot, játékos gyermeki ogialkozásokat, vetélkedőket és közönség—művész találkozókat rendeznek országszerte. A hazai események köziponti megnyitó ünnepségét szeptember 17-én az Iparművészeti Múzeumban tartják. Ezzel egyidőben hazai és külföldi alkotók munkáiból rendeznek kiállításokat a fővárosban és vidéken. » A központi rendezvények mellett kiemelkedő szerepet szánnak azoknak a programoknak, melyek a képzőművészet megismertetését és megszerettetését célzó szakköri foglalkozások népszerűsítését, eredményeinek bemutatását szolgálják. A világheti rendezvények között, fontos helyet foglalnak el a belső építészek és forma- tervezők ízlésnevelő munkáját népszerűsítő előadások, kiállítások, ankétok is. A Képzőművészek Szövetségének területi szervezetei és a helyi tanácsok a vidéki településeken is rendkívül sokoldalúan igyekeznek kifejezésre juttatni a világhét alapgondolatát. Sok vidéki városban tartanak közönség—művész találkozókat, a TIT országszerte tárlatvezetésekkel, a MOKÉP képzőművészeti kisfilmek vetítésével járul hozzá a program gazdagításához. Sok helyen képzőművészeti könyvvásárt rendeznek, s a világhétre több képzőművészeti kiadványt jelentetnek meg a kiadók. Csak egy pohárra! Evente lecsúszik egpüird A Magíyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a közelmúltban határozatot hozott az alkoholizmus elleni fokozottabb küzdelem— Egészségünkre! — No, még egy pohárral. Jól ismert szavak. Névnap, születésnap, házassági évforduló, családi ünnep. Azután fizetésnap, jutalomosztás, előléptetés, kitüntetés, nyereség. Lehetne még sorolni a valós vagy keresett alkalmat, amikot a munkatársak, a jó barátok, az ismerősök összejönnek egy kisvendéglőben, presszóban, hogy köszöntsék az ünnepeltet, igyanak az egészségére. — Csak egy pohárral! Rendszerint így kezdődik. Iszunk, amikor jólesik, s többször akkor is, amikor már csak a megszokás vagy -a »kényszer« emelteti föl velünk a poharat. S hogy menynyit iszunk, mi magyarok, köztük Somogyiak? Nagyon sokat. Erre döbbentenek rá a statisztikai adatok. lembe veszünk — hol állunk a világban, a szocialista országok között, s megyénk milyen helyet foglal el az országban? Ellentmondó adatok, vélemények vannak ezzel' kapcsolatban. Hallani azt, hogy »lejjebb csúsztunk« — bár igaz lenne! — s azt is, hogy változatlanul »előkelő« helyen állunk. Megyénk mindenesetre az elsők soraiban foglal helyet már évek óta. A legfőbb élvezeti cikk Kétszáz berendezett lakás Megyénk kiskereskedelme, vendéglátóipara tavaly 850 millió forint értékű szeszt, szesztartalmú italt értékesített. Hatalmas összeg ez, még akkor is, ha ebben benne van a Balaton nyári forgalma. S ez még nem a teljes összeg. A házilag előállított italból — legálisan termelt' borból, hivatalosan főzetett pálinkából — az egy lakosra jutó összeg országosan 380 forint. Megyénkben 590! Ha azt tekintjük, hogy Somogynak a legutóbbi adatok szerint 362 ezer lakosa van, akkor a már említett 850 millióhoz hozzá kell számítanunk még legkevesebb 200 milliót. Tehát jóval túl vagyunk az egymil- liárdon. Ebből legkevesebb kétszáz szépen berendezett, 2—3 szobás lakást lehetne fölépíteni. Ez az összeg mintegy 10—12 százalékkal magasabb az előző évinél, s ilyen emelkedést lehet tapasztalni minden évben. Vajon meddig mehet még? S vajon a szeszfogyasztásban — ha mindent figyeKépzeljük csak el., Évente — ez tavalyi adat — minden magyar állampolgár 4491 forintot költ élvezeti cikkekre. (Ez a megyei adatokkal is megegyezik.) Ebbe tartozik a szeszes ital, a cigaretta, a kávé, a tea és az üdítő ital, Ebből a pénzből 3066 forintot szeszre, 630 forintot cigarettára, 320 forintot üdítő italra, a többit pedig kávéra és teára költjük. így érthető, hogy a múlt évben hazánk minden állampolgára — a csecsemőket, az öregeket és az antialkoholistákat is beleértve — 34 liter bort, 8,5 liter tömény szeszt és 77 liter sört ivott meg »fejenként«. Ez hasonló megyénkben is, azzal az eltéréssel, hogy sörből 84 liter jutott egy somogyira. S még nem is volt mindig elég a sör! Elképesztő az is, hogy 1976- ban minden somogyi 1907 forintot költött el vendéglátóhelyen. Ám akad különösen kiemelkedő község, a mindössze 416 lakosú Szentbalázs, ahol az egy lakosra jutó vendéglátó-forgalom tavaly 3400 forint volt! (A szövetkezet vezetői e7,t a nagy átmenő forgalommal, a községben levő egyetlen italbolt előtti autóbuszmegállóval magyarázzák. Lehetséges. Mégis helyes az áfész vezetőinek az az intézkedése, hogy az italboltot melegkonyhás bisztróvá alakítják át, hogy növeljék az étel-, illetve csökkentsék az alkohol- fogyasztást.) 1976-ban a kereskedelem és a vendéglátóipar 5 863 000 liter bort, 30 300 000 liter sört ka pott értékesítésre. S ehhez még számoljuk hozzá, hogy tavaly megyénkben 171000 hektoliter bor termett. Azt, hogy mennyi pálinkát, konyakot, rumot vett át a kereskedelem és a vendéglátóipar, tételesen nem tudták kimutatni. Ám a megyei vendéglátó vállalat, illetve a kiskereskedelem forgalmából következtethetünk erre. Ötszázezer liter pálinka Elgondolkoztató az is, amit dr. Szente Gyula őrnagy, a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka njon- dott : — A múlt évben 56 ezer mázsa gyümölcsből és cefréből főzettek hivatalosan pálinkát^ ebből 500 ezer liter 50 fokos ital lett. (Milyen jó lett volna, ha a gyümölcs egy része az üzletekbe kerül !) Tavaly lelepleztünk 74 tilos pálinkafőzőét. Ám, hogy valójában hányán főznek titokban pálinkát, s adják el azt zugban, nem tudni pontosan. Az idén az első öt hónapban már 40 zugfőzdét számoltunk föl, pedig hol van még a szezon? Különösen a nagyatádi, a marcali és a siófoki járással van sok baj. Siófok környékén lepleztünk le a közelmúltban egy zugfőzdét, illetve bögrecsárdát, ahol alig két év alatt több százezer forintos forgalmat " bonyolítottak le. s elkoboztunk 600 liter kimérésre váró pálinkát. Szál ai László Napfényben (Folytatjuk.) Az emberi segíteni akarás nem mindig jár együtt a segítségnyújtás lehetőségével. Mi legyen ilyenkor? Társat, társakat kell keresni ahhoz, hogy kézzelfoghatóvá váljon a szivbéli érzés, a szándék, mellyel embertársunkon segíteni akarunk. Pontosan így történt annak a gyerekkocsinak az elkészítése során, melyet a kaposszerdahelyi — születése óta testi fogyatékos — Varga Róbert kapott a Mezőgép Vállalat mernyei üzemegységének egyik szocialista brigádjától. Autómosót, parkolót ne! Parképítés gsndokkaí Bolgár költők és írók a tengerről A BALATON-PARTON körben sok vállalati és magánüdülő épült. Vannak partszakaszok és utcasorok, amelyek képét a nagy, emeletes üdülők, másokét a kisebb, meghittebb épületek jellemzik. Az építmények megjelenése, külső formája sokat változott az utóbbi húsz évben, s lassan kimondhatjuk: előnyükre. Ma már egyre több az ötletes építészi megoldásokkal kialakított, a jellegzetes balatoni tájhoz harmonikusan simuló üdülő. És mi a helyzet az épületeket közrefogó zölddel, a fűvel, fákkal, bokrokkal? Ez már fogas kérdés. Fogas, mert míg egy-egy épület elkészítéséhez elég 1—3 év. sőt egy utcasor is kialakítható 5—7 év alatt, a fásítás, parkosítás eredményei nem mutatkoznak ilyen gyorsan. A tájalakításhoz — amelynek döntő fontosságú karakterizáló elemei a fa és a zöldterület — 10—30 év kell. Amit ma elrontunk, azt holnap talán nem is vesz- szük észre. Annál inkább holnapután ... Az üdülők, parkok létesítésében tehát nem kicsi a felelősség, és nem kevés szakértelemre van szükség. A balatoni üdülők, parkok építői, rendezői közé tartozik évék óta a Sió Mezőgazdasági és Kertészeti Tsz. A kertépítők évente 25 millió forint értékű munkát végeznek Ti- hanytól Siófokon át Balaton- máriáig. Négyhektáros faiskolájukban több mint 80 féle dísznövény van: fák. cserjék, örökzöldek. Ezeket úgy válogatták, hogy összképük megfeleljen a jellegzetes balatoni tájnak. (Nem tartanak például lucfenyőt, mely a kifejezetten hegyes-erdős vidékek fája.) Olyan növények nevelkednek itt, amelyek fenntartása kevesebb munkát kíván, igénytelenebbek, esztétikai értékük a táj alakításában mégis jelentős. Hreblay Ferenc vezeti, irányítja a munkát. Tőle érdeklődünk a tapasztalatairól. — Három éve vetődött föl egy országos tanácskozáson — mondja —, hogy miért nincs megyénként kert- és tájépítéssel foglalkozó főmérnök. Hozzáértő, nagy szakmai tudású szakemberekre lenne szükség. Mindennapos tapasztalataink is sürgetnék ezt. A tervezőintézetekben elkészült üdülőépítési tervekben, az érvényes építési szabályzat előírásai szerint kidolgozzák a fásítás, a zöld telepítését is. De sokszor nem írják ki részletesen: mi hova kerüljön. Így juthat a sövénybe, a bokrok, cserjék és a fák közé oda nem illő, tájidegen növény. De ez még a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy az 'üdülők zöldterületeinek felújítását egyre több helyen tűzik napirendre, s az átalakításhoz már nem kell engedély. Itt szabadon érvényesülhet a ggzda — a fenntartó vállalat — akarata. Több összetűzésünk is volt emiatt. Az igazgató, a főmérnök, a műszaki osztály saját elképzelései szerint akar parkot építtetni. Tehetik is. mert ők adják a pénzt. Volt. ahol nem csináltuk meg az üdülőt övező parkban az autóparkolót. Hogy nézett volna ki!? Másutt autómosót akartak létesíteni. Meg kellett mondanunk, hogy a mosóberendezésnek nincs helye a fák között. De meddig lehet következetes, a szakmai minimumokhoz ragaszkodó a kivitelező, akinek a munkája, jövedelmezősége végső soron nagymértékben függ a megbízótól? Természetesen nincsenek mindenhol ilyen kellemetlen tapasztalataik. Hreblay Ferenc elmondta, hogy általában a megbízók vázlatos elképzelései alapján, vagy a rendezési tervek szerint a munkák előkészítését — a részletek kidolgozását — vállalják a tsz- nél. BESZÉLGETÉSÜNK során szóba kerültek a fák is. A Balaton képéhez hozzá tartóz- | nak az őshonos fafajták, a jegenye, a fűz, az éger és a nyár. Zamárdiban, Siófokon, a feltöltött területeken új zöld sarjadt, s e partrészeket ma sűrű fűz- és fehémyárligetek borítják. ,Gyökérdarabkából, évtizedek óta az iszapban nyugvó magokból burjánzott ez a balatoni klímához tökéletesen alkalmazkodó növény. Ezenkívül természetesen sok más fajta is meghonosítható a tóparton, s a helyi tanácsok tiszteletreméltó erőfeszítéseket tesznek a fásításra. Csak a fajták kiválasztásában tapasztalható meglehetősen nagy esetlegesség. Mit ültetnek a balatoni községek utcáira? Itt ezt. ott azt, gyakran, amit az utazó áfész-ügy- nököktől megvásárol a tanács. Ezért kellene a balatoni zöldövezetek alakításában a mainál lényegesen jobb összhang. Cs. T. Talán éppen a magyar ten- ■ ger, a Balaton partján lapozza a Somogy nyári számát as olvasó. A folyóirat hasábjai! az igazi tengerrel ismerkedhetünk mai bolgár írók és költők magyarra ültetett sorail olvasva. A Somogy szerkesztősége kapcsolatban áll a Várnában megjelenő Prosztori cí- cű folyóirattal. Fiz év nyarán a bulgáriai folyóirat magyar írók, költők írásainak adott helyet, s ezt viszonozza most I megyénk kulturális, társadalmi és gazdasági szemléje. A bolgár szerzők tolmácsoló] közt találjuk Fodor Andrást és Nagy Lászlót is. De mintha valamiféle egyensúlyzavar lett volna ,a Somogy szerkesztőségében, az idegen anyag mellé bőven, válogattak »helyi«, lokális lírát, s nem egészen szerencsésen. Takáts Gyula öt verse áll helyt a széles horizonton. A fekete hetek töredékeiből címbe foglalt négy töredék a költő egyéni fájdalmáról szól. A színek poétája most a fekete alapszín széles skáláján képes kivetíteni benső világát. A bölcs és a végzetet elfogadni kész ember hangján ír Takáts felesége haláláról. Anyja emlékére — Románc — írott • költeménye a kemény vonalakat meglágyító idő vonzásában született. Czigány György két költeményére hívjuk még fel a versbarátok figyelmét. Csurgói Máté Lajos előbb életrajzírásba, prózába fogott, most először olvashatjuk verseit a gyerekkorról. A Somogy nyári számát olvasva feltűnt, hogy milyen BECSÜLETREND ANYÁKNAK Mongóliában a nagy népi hurál elnökségének rendeletére az idén több mint nyolcezer nőt tüntettek ki az Anyasági Becsületrend első és második fokozatával. A második fokozatot azok az anyák kapják, akiknek öt, vagy hét gyermekük, első fokozatot pedig azok, akiknek nyolc vagy ennél több. Az Anyasági Becsületrendet 1958-ban alapították. benne a szépirodalom, így állt össze a folyóirat: harminchét vers, egy bolgár prózai írás, öt tanulmány, illetve három arckép; Tüskésről, és ide sorolom a Zichy- ről szóló írást és a Sütő And- rás-interjút is. Három írás szól a Csiky Gergely Színház produkcióiról, két képzőmű- vűszeti beszámolót olvashatunk, és nyolc recenziót. Tizenhat fénykép, illetve képző- művészeti alkotás díszíti a folyóiratot. Azt hiszem, ennél szerencsésebb arányok olvasmányosabb Somogy-számot eredményeztek volna. És átgondoltabb anyagelhelyezést is kérhetünk, ugyanis az egyes rovatok alatt nem azonos tartalmat találunk. A Művelődésrovat anyaga aligha különbözik az Irodalom, művészet-rovat lényegétől, az előbbi — mivel tül általános — akár el is hagyható. Értékes tanulmánnyal ajándékozta meg a szerkesztőket és az olvasókat Vekerdi László. Arcképvázlata Tüskés Tibor pályáját rajzolja meg. A szerző imponáló anyagismerettel rendelkezik, jól foglalja össze Tüskés irodalmi, szerkesztői — és tegyük hozzá emberi — törekvéseit, magatartását, bizonyára tovább mélyülő, terebélyesedő írásművészetét. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusa eddig öt könyvet, két ifjúsági kötetet, tízegynéhány füzetet sorol fel a neve alatt. Ezekben legröl- jebb néhány oldal jelent meg újra abból a töménytelen mennyiségű kritikából és tanulmányból, amelyet Tüskés két évtized alatt folyóiratokban, napilapokban közzétett. A tanulmány szerzője a feltárt Tüskés-irodalom bemutatását így fejezi be: — Ügy érzem, Tüskés Tibor még nagyon munkája kezdetén jár, még most jön a java. Messze még a megérkezés, szerencsére. Zichy Mihály oroszországi útirajzait ismerteti Bényi László. A Társadalom és gazdaság-rovat a somogyi környezetvédelmet mutatja be. A folyóirat Diskay Lenke és Varga Hajdú István grafikái’ Lator László bevezetőjével mutatja be. H. B. A kérés Szulimán Józsefrté kaposszerdahelyi vöröskeresztes titkártól indult el, s a járási vöröskeresztes vezetőségen keresztül jutott Gamos Ernönéhez, a mernyei üzemegység vöröskeresztes elnökéhez. Hajdú János igazgató nemcsak beleegyezését adta, hogy elkészítsék a speciális igényt kielégítő tolókocsit, hanem személyesen is segített, hogy a hiányzó alkatrészeket beszerezzék. A mernyei Dózsa György Szocialista Brigád vállalta a kivitelezést. Gamos Ernő brigádvezető: — A feleségem szólt, hogy miről lenne szó, s az üzemegység vezetői támogatva a kérést, engedélyezték a kocsi megszerkesztését és elkészítését. A tervet Koleszár János gyártási technológus bocsátotta rendelkezésünkre, s mintegy húszórányi társadalmi munkában a brigád öt dolgozója összeállította a tolókocsit. A brigád tehát segített, s nem először. Itt csupán vállalásaik kis hányadáról beszélhetünk: 1977 első félévében mintegy kétszáz óra társadalmi munkát végeztek. Segítik az óvodát, az iskolát* virágtartókat készítettek az orvosi rendelő csinosítására. Varga Róbert tízéves. E napokban élvezi életében először a napozás örömét, ölben tartva perceket lehetett kint az udvaron, ahol most már a számára szerkesztett tolókocsiban akár órákat is eltölthet szülei, nagyszülei oltalmában. A nagyszülők jegyezték be e sorokat a Dózsa ' Szocialista Brigád naplójába: — Nagyon szépen köszönjük a Mezőgép Vállalat mernyei üzemegysége dolgozóinak azt a nagy segítséget, melyet a kis beteg gyermeknek nyújtottak azzal, hogy elkészítették a tolókocsit. Ezzel megkönnyítették a szenvedéseit. És külön hálás köszönet a Vöröskeresztnek, amiért eny- nyire velünk együtt éreztek. H. B. Hétszáz táncos Szegeden Vasárnap Szegeden, a Széchenyi téren ünnepélyesein megnyitották a hatodik nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivált, amely egytben a magyar csoportok tizenkettedik szegedi nyári találkozója. Tíz ország 15 együttesének mintegy 700 tagja menettánccal vonult föl a belváros utcáin, majd felsorakozott a városi tanács épülete előtt. A fesztiválon részt vevő csoportokat az eseményre érkezett külföldi szakszei-vezeti delegációkat Földvári Aladár, a SZOT elnöke köszöntötte. A megnyitó után rövid, a nemzeti sajátosságokat tartalmazó táncokkal mutatkozott be több, külföldről jött tánc- együttes.
