Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-19 / 168. szám
% Lámpaláz nélkül Csorba Janosné, a Pamut- fonó-ipari Vállalat vállalati szakszervezeti tanácsának titkára mondta nemrág, kaposvári tartózkodásakor: a nagyvállalati rétegtalálkozók arra is jó alkalmat adnak, hogy megismerkedjenek egymással az ország különböző részein levő gyáregységek dolgozói. A kollektív szerződéseket, az ötéves szociálpolitikai tervet a bizalmiakkal együtt vitatták meg, azokkal a bizalmiakkal, akikkel kapcsolatban — nem tagadta a szakszervezeti tanács titkára — bizony fenntartásaik voltak; kételkedtek benne, hogy tényleg képesek kiállni harcosan a csoportérdekekért. S mi történt? Az első közös összejövetelen nem kevesebb, mint harmincöt bizalmi kért szót, mindegyik »szűz témát-“ érintett, és lámpaláz nélkül adta elő megszívlelésre ír' demes gondolatát. Jelzéseket. adtak, éltek a demokratikus fórum kínálta lehetőséggel, s észrevétele’ k alapján hatékonyabbá válhat a különböző munkahelyeken a termelés, megvalósulhat az alkotó légkör. Több ezer dolgozót foglalkoztató állami nagygazdasag- nál jártam a közelmúltban. A megye minden részén van munkaterülete ennek az üzemnek, így érthető, hogy a jelzések regisztrálása, és ezek alapján a gyors intézkedés nagy gondot ró a vezetőségre. Itt hallottam (nem mintha máshol nem fordulhatna elő), hogy vannak olyan szakszervezeti bizalmiak, akik túllőnek a célon, s olyan döntést is egye~ dűli érdemként hangoztatnak, mely közös elhatározásként született. A bérfejlesztésnél például azt mondta ez a bizalmi a munkatársának: »elintéztem neked, hogy kétszáz forinttal emeljék a fizó. '-sédét. No, milyen vagyok hozzád?-“ Hogy nem egyenes, nem őszinte, az bizonyos. Mert mi történt valójában? Javaslatot adott, végül egyetértett a döntéssel. azzal a határozattal, melyet minden illetékes közösen, demokratikus vita alap* jan hozott! Tehát nem ő — pontosabban: nem ő egyedül — tette hozzá a forintokat a dolgozók korábbi fizetéséhez. És a másik disszonáns »hang«, mely olyan döntések után hallható némelyik bizalmitól, amikor nem azt kapja a dolgozó, amit várt (mert nem szolgált rá) : »Pedig én javasoltam, hogy megkapd, szerintem meg is iáma neked ...« Bizalmiról volt szó az imént, maradjunk meg ennél a választott tisztségnél, az ezzel együtt járó feladatok egyikénél. A színhely most is az előbb példaként vett üzem. Vallják, hogy a bizalminak jobban oda kell figyelnie az új dolgozók fölvételére. Észre kell vennie, ha vándormadár »röppent be«. A munkakönyv sok mindenben eligazít. Meg lehet tudni belőle egyebek között azt, hogy mi a célja az újonnan érkezettnek. Vannak, akikből sohasem lesz törzsgárdatag, mert egy-kétszáz forintért képesek akár kéthavonta vagy félévenként munkahelyet változtatni — ez is kiolvasható a munkakönyvből. A fiatalokkal az a helyzet — hallottam ennél a gazdaságnál —, hogy lehetőséget kínálnak nekik, a nem túl magas k«zdő fizetés mellé. Reális lehetőségeket, becsületes munkával — és ha ez indokolt, megfelelő képzéssel — elérhető távlatokat. S ha megértik ezt a tisztességes ajánlatot, maradnak, megalapozzák a jövőjüket, munkahelyük erősségévé válnak. Ebben is segíthetnek a szakszervezeti bizalmiak, mint ahogyan ott is éreztethetik jelenlétüket, ahol az üzemi demokrácia különböző megnyilatkozási formáinak keli érvényesülniük. A TÖRVÉNY AZ EMBERÉRT VAN KÖZÉRZETÜNKET annyi dolog befolyásolja, hogy lehetetlenség lenne mindet felsorolni. Függ például a jogszabályoktól, a hatósági ügyintézéstől. A paragrafusok behálózzák életünket. Lehet amiatt berzenkedni, de a jogszabályok nélkül egyetlen szervezett társadalom sem létezhet. Általában nem is a jogszabályok ellen szól valaki, ha baja van a hatóságokkal, hanem a jogalkalmazás körülményeivel nem tud megbarátkozni. Emiatt olykor rosszul érzi magát, nyugtalan. Az állampolgárok közérzete nem magánügy, különösen ilyen szempontból nem. A társadalmi szervezetek, a minisztériumok, a tanácsok állandóan figyelik, hogy bürokratikus kinövések ne rontsak a közhangulatot, a munkakedvet. Nem véletlen ez, s nem külön program alapján mérettetik meg időnként a hatósági munka. Mert az állami szervezetek a hatósági eljárásokban, az ügyintézéssel alakítják kapcsolataikat az emberekkel. De ennek során más is történik. Az állampolgárok segítséget kapnak jogi ismereteik gyarapításához. Szükség is van erre, mert a jogszabályokból olyan dömping éri a hivatalokat, az igazgatási apparátusokat, hogy még a szakemberek sem tudnak mindig lépést tartani a paragrafusáradattal. Visszatérő panasz a túlszabályozottság. Sokan túlbecsülik a jogi szabályozás lehetőségeit, holott legtöbbször vezetési, szervezési módszerekkel jobban meg lehetne oldani a problémákat. A rendeletek között nehéz eligazodni. A nehéz tájékozódás akadályozza a központi elgondolások széles körű megismertetését, de akadályozza az állampolgárokat Is abban, hogy minden esetben tisztában legyenek jogaikkal — így kötelességeikkel Is. Példaként említhetném annak az embernek a történetét, aki napokig nem tudott aludni egy hivatalos értesítés miatt. Nőn tudta lehunyni a szemét, mert nem értette az írás szövegét. es Attól tartott, szabálytalanságot vétett ezért kérte megjelenését a tanács. Amikor az irodában magyarra fordították a felszólítást, akkor tudta csak meg, hogy a földadó összeírása miatt kellett megjelennie. A minisztériumok programjukban állandóan hangsúlyozzák: a jogszabályoknak közérthetőknek kell lenniük. A nyelvi bonyolultság nehezíti az ügyintézést. Például a kisajátítási jogszabály értelmezése nem egyöntetű. A szakemberek napokig el tudnak vitatkozni egy-egy paragrafusról. Nem egyszer ezért húzódnak el a kisajátítások, s késik az építési terület előkészítése. Az élet pedig nem tűri a túlszabályozottságot. Any- nyira sokrétű, sokarcú, hogy nem lehet aprólékos szabályokba szorítani. A hibák elkerülése általában rugalmasságot követel. Természetesen kár lenne az adminisztrációt fölöslegesnek, szükségtelennek feltüntetni. Adminisztráció nélkül nincs állami és gazdasági élet. De meg kell különböztetni a szükségest a fölöslegestől, és figyelni kell az elkerülhetőre, a bonyolultra. A TÖRVÉNYEK, a rendelkezések szelleme magában foglalja a szocializmus humanitását, s azt az elvet, hogy mindem az emberért történik. A szabályok lehetőséget adnak, hogy a jogalkalmazók figyelembe vegyék döntésüknél az ügyfelek érdekeit, személyi körülményeit. Azonban gyakran elmarad a méltányosság lehetőségének kihasználása. Nyilvánvaló, mert úgy nagyobb lenne a felelősség. Könnyebb a paragrafusokat betű szerint venni, mint többet mérlegelni, és személyre szólóan dönteni. Kényelmesebb a hivatali vasálarcot föltenni, mint az élethez igazodva, a paragrafusok szellemében eljárni. A szocializmus körülményei között azt várja a társadalom, hogy a jogalkalmazók mindig és mindenkor hű meghallói legyenek a törvényeknek. Ami ebben a megvalami nagy | fogalmazásban azt jelenti : a jogszabályokat a társadalmi rendeltetésnek megfelelően alkalmazzák. A jogpolitika érvényesítése nem lélektelen jogászi munka, legalábbis nem szabad, hogy az legyen. Amikor hivatalokban, irodákban egy-egy rendeletet törvényt végrehajtanak, akkor a politikát valósítják meg. A rugalmasabb feladatmegoldás egyszerűsíti az ügyintézést.- Alapvető politikai érdekeink ezt diktálják. De az egyszerűsítéssel egyenes arányban növekszik a felelősség. A túlzott adminisztráció egyik sarkalatos hibája, hogy elmossa a felelősséget, mert rendkívül megosztja azt. A XI. PARTKONGRESSZUS határozatai is nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy az állami és társadalmi élet minden területén megszüntessük a hatékonyságot rontó okokat az ésszerű megoldások alkalmazásával. Nem véletlenül hangsúlyozza a kongresszus határozata : ‘ »Egyszerűsíteni és gyorsítani kell az ügyintézést, növelni a köz- szolgálat kulturáltságát. Államigazgatási szerveink szüntessék meg, hogy munkájuk helyenként tapasztalható bürokratizmusa, nehézsége rontsa az állampolgárokkal való kapcsolatukat. A párt-, az állami és gazdasági intézmények szánjanak határozottabban szembe ezekkel a jelenségekkel.« Halász Miklós Igali fa külföldre Évente mintegy három-négyezer köbméter fát dolgoznak fel az igali Aranykalász Termelőszövetkezet fűrészüzemében. A parkettát, bútorlécet és palettadeszkát a Budapesti Érdért Vállalatom keresztül Svédországba és az NSZK-ba exportálják. Önkiszolgáló a KGST segítségével A KGST-országok segítségével már épül a mongol főváros, Ulánbátor első nagy önkiszolgáló üzlete. A modern boltot szovjet építészek tervezték és szovjet munkások építik. Az ablakok és a kirakatüvegek a Német Demokratikus Köztársaságból, a elárusítótér berendezései pedig Magyarországról és Romániából érkeznék. Az üzletnek korszerű gépekkel fölszerelt külön csomago- lója is lesz, ezenkívül különböző javítóműhelyek is épülnek. JUHTENYÉSZTÉS SOMOGYBÁN Kiváló exportcikk Rendkívül kedvezőek ma a juhhús exportálásának a feltételei. Az ENSZ élelmezés- ügyi szervezetének, a FAO- nak az előrejelzése szerint még 1985-ben is 10 százaléknyi kielégítetlen igény lesz a nyugati piacon.' A külkereskedők szerint csak vagonkérdés, hogy mennyi élő vagy vágott juh mehet exportra. Francia- ország, Olaszország, az NSZK, az arab államok minden meny- nyiségben megvásárolják a birkát. Vajon hogyan él a lehetőségekkel a Dunántúl második legnagyobb juhtermelő megyéje, Somogy? Rendszer alakul A megyei állattenyésztési felügyelőség juhászati felügyelője, Tolnai Gyula kielégítőnek tartja a fejlődést a koKözponti információ nélkül A gyáregységek párUitkárainak gondja H. F. A vállalatok, trösztök más közigazgatási területeken lévő gyáregységeiben szintén tevékenykednek pártszervezetek. Ezeknek az irányításáért a területi pártbizottság a felelős. A vállalati központok, trösztök pártszerveinek azonban jogukban áll összehangolni a pártmunkát a más közigazgatási területen lévő gyáregységek párttitkáraival. N A nagyatádi városi párt- végrehaj főbizottság a közelmúltban megvizsgálta, miként valósulnak meg a pártmunka összehangolásának elvei a városban. Nagyatád üzemeinek, vállalatainak nagy része telephely vagy gyáregység, ezért különösen fontos ez a tevékenység. A városi pártbizottság már több alkalommal ósz- szehívta azoknak a pártszer- veknek a vezetőit, amelyeknek megvan a-' úgynevezett koordinációs joguk. Ilyenkor megbeszélték a feladatokat, a tapasztalatokat. A végrehajtó bizottság többek között megállapította, hogy van előrelépés, noha nagy c 'rések is tapasztalhatók. Jó i. inkakap- csolat alakult ki a cérnagyár, a talajjavító vállalat, a kesz- tyüüzem, a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a Somogy megyei Gabonafelvá- sárló es Feldolgozó Vállalat, a Volán 13. sz. Vállalat helyi és központi pártszervei között. Évente többször tartanak megbeszéléseket, s ezeknek témája a terv, a tervteljesítés, a munkahelyzet, a bérfejlesztés, a beruházás stb. Ennek köszönhető, hogy erősödött az egységes vállalati szemlélet, s közösen oldják meg a problémákat. Vannak azonban olyan munkahelyek is, ahol a pártmunka összehangolása akadozik, nem kielégítő. Az utóbbi két évben — a korábbi időszak jó gyakorlatától eltérően — nem mondható jónak a Da- nuvia 4. sz. nagyatádi gyára és a központi gyár pártszervezetei között a kapcsolat, s ugyanez a helyzet a halgazdaságnál is. Az atádi egységek párttitkárait alkalmanként nem hívják meg vezetőségi ölesekre, nem tartanak együttes titkári értekezletet. A tapasztalatok szerint egyes pártszervek a koordinációt csak jognak tartják, s a kötelességről megfeledkeznek. Pedig az e joggal felruházott pártszerveknek szintén érdekük és kötelességük e tevékenység. Fontos, hogy a telephelyek kommunistái, dolgozói ismerjék az egész vállalatot érintő kérdéseket. Ennek hiányában fordulhatott elő, hogy a gyáregységek dolgozóinak nem volt tájékozottságuk, sőt a pártszervek, -alapszervezetek szintén annak hiányában foglaltak állást. A megelőző felmérések során elhangzott véleményekből kitűnik, hogy a kommunisták sürgetik a munka összehangolásának javítását, erősítését, egységessé tételét. Jó elképzelés, hogy az úgynevezett koordinációs értekezleteket ne mindig a központi vállalatnál tartsák, hanem esetenként a telephelyeken. Hasznos az a gyakorlat, amelyet a Pamut- fonó-ipari Vállalat alakított ki. A gyárak és telephelyek párttitkárait minden évben összehívja háromnapos tanfolyamra. Az előrelépés ellenére még mindig sok gondot okoz a káder- és személyzeti munkával kapcsolatos határozat végrehajtása. Fontos követelmény, hogy az alapszervezetek véleményét szintén vegyék figyelembe. A nagvatádi tapasztalatok alapján is levonható az a következtetés, hogy mindenütt és minden szinten tekintsék kötelességnek a pártmunka összehangolását. D, 8rábbiakhoz és a MÉM irányelveihez képest. Nem mondható el ugyanez, ha a juhtenyésztő gazdaságok terveit tekintjük mércének. A megyében negyven tsz- nek és három állami gazdaságnak van juhászata. Az utóbbi fejlődése megalapozott és egyenletes. Három és fél ezres állományukat az ötéves terv végére ötezer fölé növelik. Kevésbé reális az a cél, melyet a tsz-ek tűztek maguk elé. Részben a feladat lebecsülése, hogy 35 ezres állományuk megduplázását tervezték. ? Az már a múlt év végén nyilvánvaló volt, hogy ez nem valósul meg. Akkor a remélt 42 ezerrel szemben csak a szinten tartás sikerült. Az idei várható eredmény 38 ezer, ami voltaképpen a juhtenyésztés mai »felső határa«. Ennyi ugyanis a megye tsz-eiben rendelkezésre álló férőhely. Szigorúan mérve még ennyi sem, hiszen a juhászati létesítmények 80 százaléka (!) korszerűtlen vagy romos. Üjak építésére pedig a 40 százalékos állami támogatás mellett sincs ereje a tsz- ek zömének. A juhászattal foglalkozó gazdaságok jó része gyenge adottságú, anyagi- la labilis szövetkezet, amelyik inkább vágyait, mintsem lehetőségeit sorakoztatta fel a nagyralátó tervekben. Ez az oka, hogy a tervezett beruházásoknak csak a negyede valósult meg. Sok helyen mindössze 400—500 az anyajuhállomány, és ennek megfelelően az ágazat évi jövedelme is csak néhány százezer forint. A kis méretek nemcsak a milliós beruházásokat, hanem a tenyésztői munka minőségi fejlődését is gátolják. Az előrelépés egyetlen lehetősége néhány bázisüzem és egy juhte- nyésztési rendszer létrehozása. Egy ilyen még az ősszel megalakul. Feladatai közt szerepel majd az olcsóbb férőhelyek kikísérletezése és a tartás- technológia fejlesztése. A rendszer orvosolja majd a gyakran elpanaszolt szakembergondokat is. A megyében ma mindössze két (!) juhász szakmunkás dolgozik. Az állattenyésztési felügyelőség igazgatója, Berkes László szerint ez csak első pillantásra meghökkentő szám Szerinte ugyanis ma már vége a régi »egy nyáj. egy juhász« korszaknak. Ha ma minden 350 birkához juhászt akarnánk szerződtetni, az ország összes juhásza is kevés volna. A jövő juhásza betanított munkás, aki főiskolát végzett szakember irányításával dolgozik. Rugalmasnág A Kaposvári Húskombinát az ország legnagyobb juhexportáló vállalata. Tavaly 80 ezer állatot indítottak külföldre. Az idén 120 ezer, az exportszintet el nem érő bárányt vásárolnak meg az ország gazdaságaiból. Ezeket tovább hizlalják, mpjd exportálják. A vállalat kereskedelempolitikájának rugalmasságára jellemző, hogy elébe mennek a külföldi igényeknek. Szinte hónapról hónapra előrejelzést készítenek a várható keresletről, és ehhez igazítják felvásárlásukat, hizlalásukat. A kombinát igazgatóhelyettesének irodájában tegnap délelőtt arab üzletkötők jártak, akik szerint a magyar juh kitűnő, és ők szívesen vásárolják. A nagy kereslet magyarázza, hogy a vállalat mintegy 60 milliót fordít juhtelepeinek korszerűsítésére, így jövőre már 200 ezer állat export-utó- hizlalását végzik el. A kaposvári gyár különféle akcióikkal segíti a megye juhászatának fejlesztését. Tavaly például nyolcezer jerkét helyeztek ki a tsz-ekbe, amelyek három év alatt áruban fizetik ki a kapott állományt. Eredményes kísérletek Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség kistótvárosi kísérleti juhtelepén a tenyésztés jövőjét meghatározó kísérletek folynak. Egyebek közt svéd, NSZK-beü és angol fajták hízékonyságát, szaporasá- gát vizsgálják, és hasonlítják össze a hagyományos magyar fésűsmerinó jellemzőivel. Az eddigi tapasztalatok szerint egyes külföldi fajták termelésben felülmúlják ugyan a hazai juhokat, viszont kisebb a tűrőképességük, megkövetelik a korszerű tartást. Végképp le kell tehát számolni azzal a megcsontosodott szemléletei, hogy a juh igénytelen állat. A keresztezéseknél is szempont a piac. Míg a juhhús iránti igény nő, a gyapjú kereslet csökkent. Az ötéves terv végére a juhászat hasznának háromnegyedét már a hús adja majd. Bíró Ferenc
