Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-02 / 154. szám
Sservátiuss Jókait mintássá Szervátiusz Jenő romániai magyar szobrászművész, Pápa város megbízásából. Jókai Mór születésének 150. évfordulója alkalmából emlékművei készít, amelyet ez év szeptemberében a pápai kollégium udvarán állítanak fel. (MTI-fotó — Molnár Edit felv. >— KS) Százötven üres tányér Jelképes a százötven üres tányér, mégis elgondolkoztató. Beszélgetés során gyakran használjuk a van, de nincs kifejezést, s ez bizony ráillik a segesdd közétkeztetés helyzetére. Az egyik oldalon az tapasztalható, hogy a, több mint háromezer lakosú községben nincs vendéglő, a meglévő konyhák (szociális otthon, napközi) túlterheltek, s emiatt mintegy ötven-száz dolgozó és öreg közétkeztetése megoldatlan. A másik oldalon vi&zont ott van az Űj Elet Termelőszövetkezet üzemi konyhája, amely nincs teljesen kihasználva: a teljesítőképessége háromszáz adag, naponta, az<oinban nem főznek xzázhúsz-százötven ^embernél többre. Nagyon helyes megyei álláspont, hogy nincs értelme a párhuzamos fejlesztésnek, az a fontos, hogy minden községben legyen egy szerv, amely megoldja a gyermekes a tfelnöttétkeztetést. A jelenlegi segesdd helyzetből is, meg ieheit találni a kivezető utat, az egész község megelégedésére. A kezdeti lépéseket már több helyen megtették, szó volt a községi pártaiapszervezet taggyűlésén, á tanácsülésen is arról, hogy közérdek a mostkihaslz- náietlan termelőszövetkezeti üzemi konyhára építeni az öregek napközi otthonának, a gyermekeknek, az ebédelni kívánó felnőtteknek az ellátását. Segesd vendéglátóhálózata nagyon korszerűtlen, éppen most van szó arról, 'hogy jövőre átépítik az áfész italboltját és cukrászdáját, s melegkonyhás étterem is heiyet kapna az épületben. Mondjuk meg azonnal — s ez egyezik a megyei tanács kereskedelmi osztályának a véleményével is —, hogy ez teljesen ésszerűtlen, hiszen ott a kész étterem és konyha, amely jóval több tember ellátására is képes. A -segssdi termelőszövetkezet minden dicséretet megérvén viseli a tagok gondját, s demel azért, hogy annyira szí- mindeiniben — így a közétkeztetésben ás — hajlandó anya» gi áldozatra is. Az étterem hárommillióért épültb, s most már három éve főzi a reggelit, az ebédet az eléggé változó létszámú igénylőknek. A téli időszakiban, amikor .megkezdődnek a disznóvágások, hatvan-nyolcvan személy jár az üzemi konyhára, nyáron viszont a .százötvenet is eléri a létszám. MoSt már a szövetkezet vezetői is érzik, látják, hogy az egyesülés időszakában elméretezték az 'éttermet, igény hiányában például nem valósulhatott meg az az elképzelésük, hogy Ötvöskónyi- ba ts 'visznek ki ebédét, mert kevés a dolgozó ott. í A szövetkezet valóban áldozatot vállal, ami-kar 'fenntartja az üzemi étkezdét, ugyanis csaknem kétszázezer forint »ráfizetést« könyvel el. Ez a szó igazi értelmében nem ráfizetés, hiszen a tagok, a dolgozók jó hangulatában megtérül. Egy reggeliért négy forintot, egy ebédért nyolc forintot fizetnek, s az utóbbi adagok a fizikai dolgozók étvágyához méreteztetitek. Az igénylő családtagoknak viszont már ‘tizennégy forintot kell fizetniük egy ebédért. Aki egy kicsit is ért a kalkulációhoz, az ezekből a számokból érzi, hogy az árban nincsen benne a teljes ráfordítás. A szövetkezet a saját' tagjai ért, a saját dolgozódért teszi ezt, s a közgyűlés is így szavazza meg a költségvetési tételt. S ez az egyik akadálya jelenleg az üzemi étkezde közéégi közétkezftető helyként való kihasználásának isi A tsz-elnök a tülfejdánosok érdekében jelentette ki: úgy nem jótékonykodhatnak, \hogy nagyobb legyen az eddigi meg nem térülő költség. Ha ugyanis. mindenki előtt megnyitnák az éítkezdét, akkor már vendéglátói tevékenységet folytatnának, s olyan előírások vonatkoznának rájuk, amelyek most nem kötik meg a kezűiket. (Osak néhányat említve: szakképzett melegkonyhás üzleltvezetőt kellene alkalmazniuk, az osztályba sorolás után teljesíteniük kellene laz előírásokat — ez a berendezéstől la felszolgálók ruházatáig, a 6zoros kalkulációtól az evőeszközig hosszú listet tesz ki —, s különféle adókat kellene fizetniük.) A szövetkezet is szeretné, ha mindenki előtt megnyithatná az üzemi konyhát, ezek a megkötések azonban egyelőre elriasztják őket, s nem is látnak kivezető utat a helyzetből. Van-e hát megoldás? Föltétlenül. Az egyik legfontosabb — s már megfogalmazott — feladat, -, hogy teljes pontossággal fölmérjék az igényeket a községben. Most ugyanis többen szívesen ebédelnének, persze csak a nyolc forintos árért! A megye más részein — például ligáiban — van 'arra példa, hogy a szövetkezet az áfész kezelésébe adta a vendéglőjét. Ez megoldható lenne Segesd en is, s akkor a tsz -valóban megszabadulna 'a föntebb felsorolt gondoktól. A tsz üzemi konyha nagyra sikerült, de a jövőnek is épült, S így meglévő tartalék, amelyet mindenképpen ki '■ kell használni. A segítség, a támogatás azonban föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az egyetlen ésszerű megoldás valóság legyen a közeljövőben. A százötven tele tányér sok embernek szerez majd örömet — érdemes érte egy serpenyőbe hozná az igényeket és a kihasználatlan lehetőséget Lajos Gém VÉGHANTAL JÉGZMUS 0 Somogyi Néplap Zsuzska lánykorában mindig azon járt haza, ott sötét volt, belül a kerítés mellett lehetett csókolózní, nem láttak oda a-páék a házból, se a járókelők az utcáról. Mióta asszony, soha nem ment a kerti kapun. »Már rég haza kellett volna érnem. Mit mondok anyáék- nak, hol voltam eddig, hacsak azt nem, hogy a késői vonattal jöttem be, de ahhoz még korán van!« Bálint a kapuig kísérte. Megálltak a kerítés mellett, aztán egy hirtelen mozdulattal megcsókolta Zuzskát. — Maga nem normális! — Azt mondták az egyetemen, hogy vannak normálisak, normálison aluliak és normálison felüliek! Engem az utóbbi csoportba sorolt Karácsony professzor úr... — Én is szerettem volna pszichológiát tanulni... Az elsőt követő csókok ép« pen olyanok voltak, mint régen, amikor Zsuzska gimnazistákkal csókolózott. »Ügy csókol meg, mint egy szerelmes gimnazista! Ma este... de aztán soha többet! Olyan korán férjhez mentem! Többet nem találkozhatok vele! Gyermekem van és férjeim. Csak ez az egy este...« 6. Bálintnak másnap délelőtt rossz hangulata volt. Délre jókedvre derült. »Nincs semmi baj. Hisz Zsuzská t én akkor látom, amikor akarom. Vasárnap hazamegyek!« Haza is ment. — A tanító úr fog prédikálni — mondta az édesanyja —, á tiszteletes úrnak megjött a behívója. A szülei nem tudták, hogy Bálint és Zsuzska ismerik egymást. A tiszteletes asszonyt szerették. Anya mondta is egyszer templomból ki jövet: — De szép ez a tiszteletes asz- szony. Olyan finomlelkű. Szatmárra való, és milyen Tovább kell fejleszteni a Tű-rendezvények szervezési-szerződéskötési rendszerét A TIT megyei küldöttértekezletén a titkári beszámolóban az alábbi mondat is elhangzott: »TIT-előadó rendezvényeket nem szervezhet.« Ha ez igaz, akkor kik szervezhetnek ismeretterjesztő előadásokat? Vagy konkrétabban fogalmazva: milyen szerveknek, személyeknek van joguk szerződéseket kötni? Ilyen és hasonló kérdések joggal vetődtek fel a jelenlevőkben. A TIT megyei elnöksége ülésein már évek óta vita tárgya a rendezvények szervezése, a szerződések megkötése, a szakosztályok, a helyi szervezetek, a szakcsoportok vezetői és tagjai közötti lehető legteljesebb összhang megteremtése. E bizonytalankodás egyik alapvető oka, hogy sem a TIT alapszabályában, sem más központi, illetve helyi kiadványban nincs utalás e megyei szintű feladat megoldására. A felmérések azt bizonyítják, hogy a befogadók zöme, de a TIT-tagság nagyobbik része sem ismeri a rendezvények szervezési, szerződéskötési lehetőségeit. Ennek következtében megyénkben is kihasználatlanul marad a tudományos ismeretterjesztés sok-sok lehetősége. A TIT-szakosztályok vezetői és tagjai még ma is különböző elgondolások alapján próbálják megoldani az ismeretterjesztés szervezését. Egy részük úgy értelmezi, hogy ez — a szerződések megkötésének minden adminisztrációjával együtt — kizárólag a megyei függetlenített apparátus feladata. (És ezt tőlük el is várják.) Vannak, akik a befogadók »felderítését«, a rendezvények lekötését a szakosztályok, a helyi csoportok, a szakcsoportok alapvető feladatainak tekintik. Az eddigi eredmények alapján egy bizonyos mértékig mindkét nézet követőinek igaza van. Az első felfogás háttereit megvizsgálva megállapítható, hogy a megyei függetlenített apparátus munkarendjében e feladatok megoldása valóban a szaktitkárok alapvető kötelessége. De az is igaz, hogy az eltelt években a TIT szervezetei és taglétszáma rohamos növekedése következtében, a rendezvények szervezési, szerződés- kötési feladatait már eddig is képtelenek voltak megoldani. A számok nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy két- három szaktitkárnak kellene biztosítani a rendezvények lekötését — annak minden adminisztrációjával — tizenhét megyei szakosztály, hat járási-városi elnökség, huszonfiatal! Mint egy gyereklány! Pedig már van egy picije. Ilyen lány kellene Bálintnak, nemhogy észrevette volna Szatmáron! De nem vesz ő észre senkit. Itthon se megy sehova, a könyveket falja, pedig most már nem is lenne muszáj. Kitanult. Doktorálhat is, ha akar. Bálint vasárnap este nem ment vissza Szatmárira. Sötétedéskor azt mondta, meglátogatja Soós keresztapáékat. Valaki ment előtte az úton. Egy nő... Fején kendő, felgyűlt kabátgallér, tejesedény a kezében. Szépen lép ... — De hisz ez Zsuzska! — Bálint!... Engedd'el a kezem. Akárki megláthat bennünket ! Az utcáról bementek a parókia udvarára, onnan a kertbe. Összeölelkeztek. — Zsuzska, te sírsz. .. — Dehogy! — Szeretlek! — Én is szeretlek ... — Bár ne lenne igaz! Háromszor találkoztak, mindig úgy, hogy ez az utolsó. Zsuzska — amikor egyedül maradt Berci bevonulása után — arról beszélt a szüleivel, hogy lenne jobb. ha ő költözne haza Szatmárra, vagy a mama menne ki Szamosházá- ra? Berci azt írta, ragaszkodik hozzá, hogy Zsuzska maradjon a parókián . . . (Folytatjuk) hat helyi szervezet (csaknem 1200 fő TIT-tag és évi 6000 körüli rendezvény) részére. De a másodikként felvázolt értelmezés vizsgálata sem vezetett egyértelműen pozitív eredményre. A rendezvények szervezésének ilyen módon való szétaprózása, az »önszer- vezés« alapként való elismerése, rövid időn belül szervezési, de főleg pénzügyi anarchiához vezetne. Sürgetővé vált tehát a rendezvények szervezésének, szerződéskötési lehetőségeinek mielőbbi továbbfejlesztése, és főképpen ezek egységes 1 értelmezése. De egyben az is kiderült, hogy e szerteágazó, és az egész megyére kiterjedő feladatot csak az érdekeltek körének további bővítésével, a szervezési, szerződéskötési jogok és kötelességek konkrétabb meghatározásával, egységesen lehet megoldani. Ebben az első helyre kívánkozik a jelenlegi szervezési, szerződéskötési lehetőségek minél szélesebb körű ismertetése. Határozottan állást lehet foglalni abban is, hogy a rendezvények szervezésének, a szerződéskötések szorgalmazásának továbbra is a TIT-szerve- zetektől kell kiindulni. De sokkal célratördfbb és rendszeresebb propagandára van szükség a befogadók (szervezetek, intézetek, ipari és mezőgazdasági üzemek sbt.) részéről. A megyei függetlenített apparátus alapvető kötelességeinek meghagyása mellett, nagyobb szerepet kellene biztosítani a feladatok végrehajtásában a járási-városi függetlenített és tiszteletdíjas titkároknak, valamint a szakosztályok, helyi csoportok, szakcsoportok vezetőinek is. A járási-városi titkárokat — eddigi alapvető feladataik érintése nélkül — kötelezni lehetne a megyei szintű szakosztályok vezetőinek tájékoztatására, a részükre lekötött rendezvények helyének, idejének, témájának időben való biztosítására. E szervezési, szerződéskötési rendszerben a szakosztályok, helyi csoportok és a Szakcsoportok vezetőinek feladata lenne a megyei, járási-városi titkárok által lekötött rendezvények további pontosítása, a befogadók részletesebb igényeinek megismerése, a rendezvények színvonalas megtartása, személyi (anyagi, technikai) feltételeinek biztosítása Az utóbbi években egyes szakosztályoknál már bevezették a »rendezvények visszaigazolá- si« rendszerét. Vagyis, az előadó néhány nappal a rendezvény megtartása előtt értesíti érkezéséről és esetleges kéréseiről a befogadó szervezet illetékesét. (Pl. vetítőgép, kéz- írásvetíta biztosítása stb.) Ez a visszaigazolási rendszer bevált; célszerű lenne általános gyakorlattá tenni. Egy így értelmezett szervezési, szerződéskötési rendszeren belül viszont már nem kizárt, hanem egyenesen kívánatos a TIT-előadók (tagok) ismeretterjesztési, szervezési feladatokba való bevonása. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy egy-egy sikeres rendezvény előadójához a befogadók évekig ragaszkodnak. így az egyik rendezvény előkészítheti a másikat, vagy akár sorozatot is imdíthalt el. De még célravezetőbb a helyi csoportok, szakcsoportok vezetőinek és tagjainak ismeretterjesztésszervezési feladatokba való bevonása. A helyi igényeknek és lehetőségeknek ugyanis ók a legjobb ismerői. Az eddig kialakított szervezési, szerződéskötési rendszer széles körű ismertetése, érdemi továbbfejlesztése, a TIT szervezetek és a befogadók érdekeinek minél tökéletesebb összehangolása megteremtheti alapját egy olyan szervezeti állásfoglalás kidolgozásának, amelyben már a jogokat és kötelességeket, valamint a felelősséget is pontosan rögzítenék. Dr. Szondi (József A következő évad tervei Hét új bemutatót tervez következő évadjára a kaposvári Csiky Gergely Színház. A hét színre kerülőt kilenc dlaráb közül választják ki. Az itthoni bemutatók sorát Csehov Ivanov című drámája nyitja. Érdekessége a következő évadnak, hogy ezt a művet a miskolci színházban is műsorra tűzik és budapesti vendégjátéka alkalmával — Szmoktu- novszkijjal a címszerepben — eljátssza a Moszkvai Művész Színház társulata is. Nemrégen vehettük kézbe az Európa Kiadótól Ödön von Horváth drámáinak gyűjteményét. A Csiky Gergely Színház a Mesél a bécsi erdő című »népszínjátékát« tűzi műsorára. A következő évad Molière bemutatót is ígér: A képzelt beteg kerül színre. Móricz Zsigmond Rokonok című művéből új színpadi változat készül, s tárgyalnak az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróval, Bereményi Gézával is, aki Légköbméter címmel írt drámát. Több lesz a zenés darab a jövő évadban. Ivan Kasan jugoszláv író Galóca című zenés komédiája a zágrábi színház sikerdarabja; bemutatását tervezi a Csiky Gergely Színház is. Az operettked velők Jacobi Viktor Sybill és Szirmai Mágnás Miska című operettjéhez válthatnak jegyet. Folynak a tárgyalások Lionel Bart világhírű Oliver musicaljének bemutatásáról is. A gyermekszínház két darabot ígér. Jurij Olesa A három kövér című színpadi művét és Linklater—Liitivai Szél fúj a holdon című játékát. A Stúdiószínházban továbbra is műsoron marad Sarkadi Oszlopos Simeonja és Beckett Godot-ra várva című antidrámája. Üj produkciókat is terveznek. Bertolt Brecht Baal-ját, Griffiths Komédiásak című drámáját és Peter Hacks Lotte- jét. Közülük valószínűleg két mű kerül színre. November 7-re, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulójára önálló színházi esttel készülnek. A jól bevált vendégjátékrendszer az új évadban is »él« majd, sőt egy társulattal — a szolnoki Szigligeti Színházzal — bővül is a sor. Ok szeptember 26-án Shakespeare Athéni Timonját mutatják majd be Székely Gábor rendezésében, Piróth Gyula és a kaposvári Kun Vilmos főszereplésével. A kecskeméti Katona József Színház szintén Shakespeare-művet hoz Kaposvárra, a Periklészt. A veszprémi társulat Csurka István Majálisát mutatja be, a pécsi Nemzeti Színház Illyés Gyula Dániel az övéi között című drámájával vendégszerepei. A Pécsi Balett a Verdi Requiem-jére irt koreográfiát táncolja, az opera tagozat Verdi Aidájával és Puccini Toscájával lép fel Kaposváron. Ismét láthatunk budapesti társulatokat is: a Madách Színház Gyurkovics Tibor Isten nem szerencsejátékos című művét mutatja be, a Vígszínház programjáról később döntenek. L. U
