Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-15 / 165. szám
Díszítőművészek és néptáncoktatók Tábor Középrigócon főbb későn, mint soha — •zzel összegezhetnénk a diszí- tőművész-szakkörvezetők kö- zéprigóci táborozásának, to- vábbképésének a jelentőségét. Somogybán ez volt az első kísérlet arra, hogy hosszabb időre összegyűjtsék és előadásokkal, gyakorlatokkal még élénkebb, tudatosabb népművészeti tevékenységre serkentsék azt a tizenhárom asszonyt, aki a megye különböző községeiben elhivatottságot érez a régi hímzéskultúra ápolására. Egy három esztendeig tartó, minősítő vizsgára előkészítő tanfolyam vezetése volt az itt eltöltött két hét. Ha e tényt úgy fogjuk fel, hogy végre megyénkben is megkezdődött, elégedettek lehetünk. Am, ha azt is figyelembe vesszük, hogy minden más megyében évekkel ezelőtt befejezték az ilyen kurzusokat — a szomszéddá Tolnában például már tizenöt éve —, akkor kissé megkeseredik a hangulatunk. A tucatnyi asszony — többségük tanító- és tanárnő — nem tört a fejét a folklór enyészetén. Szorgalmasan jegyzetelnek a művelődéspolitikai, művészettörténeti előadásokon, élvezettel feledkeznek bele a karádi és a bu- zsáki motívumokba. , Egyikük ugyan nevetve tesz szemrehányást a szállást biztosító erdészeti szakiskola gondnokának a nem teljesen patyolattiszta szobák, az ágyak alatt fülöncsípett egerek és a légy- sereg miatt, ám nyilván ő is tudja, hogy a közművelődés harcosai előtt ezek a tényezők nem jelenthetnek akadályt... A tanfolyam céljáról, a nehézségekről Koszter Józsefné szakfelügyelő beszél, jó ügyhöz méltó őszinteséggel. — A képzést »-ízlésmentő-« akciónak is nevezhetnénk, hiszen a mai »népi« hímzéseken elképesztő mennyiségben találunk giccsesen rikító színösz- szeállításokat, ellenőrizhetetlen egyéni ötleteket. Pedig a jó népművész elképzelhetetlen történelmi, művészettörténeti, esztétikai alapismeret nélkül. Annyi a fenyegető veszély, az eltévelyedési lehetőség, hogy a műveltség védekezés a dilettantizmus ellen. Ezért használunk számos szakkönyvet, ezért tartom általában szerencsésnek a Népművelési Intézet központi témaajánlásait. Csak az az elszomorító, hogy kevesen vagyunk... Természetesen ez csöppet sem csorbítja lelkesedésünket. Nemcsak . az értékek megőrzésére, •»újratermelésére« vállalkozunk, hanem olyan rejtett kincsek fölfedezésére is, mint a szennai, a csökölyi, a ber- zencei fehér hímzés. Ezek a középkorú asszonyok nem restek arra, hogy előadásokon vegyenk részt, napi 2— 3 órában, Ortutay könyvét vagy a Néprajzi lexikont forgassák, s utána 5—6 órát hímezzenek. Fiatal egy sincs köztük. Persze, ki csodálkozik azon, hogy ők inkább a mozgalmas Balaton-partot választották a szép, de eldugott kastély helyett. A szomszédos terem jóval zajosabb a »hímzöszobánál«. A hangulatot Oláh Lajos tanár alapozza meg a zongoránál, s a tizenéves-huszonéves fiúk és lányok lelkesen ropják a táncot. Cingár fiatalember — maga is néptáncoktató, akár a többi tizenhét -» vezényli a lépéseket hallatlan magabiztossággal. S csak ezután jön a feketeleves! Kemény bírálatot kap, amiért a néptáncba balettelemeket kevert. A vitaszellemnek volt ideje meghonosodni a rokonszenves kis csoportban; ők már a hároméves tanfolyam végéhez közelednek, ősszel vizsgáznak. Kialakult elképzeléseik vannak mindenről, bár — szerencsére — korántsem mindig azonosak. A zongorista például folyton-folyvást a wtánc- uralom« ellen berzenkedik. — Időnként az sem ártana, ha a koreográfusok alkalmazkodnának a zene szelleméhez és hangulatához. Házas Károly, a közösség irányítja a füle tövét vakarja, amikor a vizsga kerül szóba. — Átkozottul kevés volt ez a két hét, pedig naponta át' lagosan nyolc-tíz órát gyako roltunk. Előfordult, hogy este tizenegykor is jártuk. A zeneelméleti anyaggal hadilábon állunk, azt még »-sulykolni« kell. A Szigorú csoportvezetőnek bizonyára igaza van, ám azért kivételek is akadnak. Takács Sándor barcsi vízügyi dolgozó — húsz év körüli fiatalember — éretten nyilatkozik a népzenéhez való viszonyáról, a fiatalság zenei ízléséről. — A klasszikus muzsikát, a népzenét, a beatet egyaránt kedvelem, s úgy gondolom, az ízléshatároknak ez az elmosódása egész fiatalságunkra jellemző. Az ízléseset pártfogolni kell, bármelyik kategóriához tartozzék is. Ezért találom üdvös dolognak a városi beat mellett a városi népzenét is annak ellenére, hogy nem teljesen népi talajból fakad. Ugyanez a véleményem a táncházakról. Szép elvek. S akkor lennének igazán gyümölcsözők, ha megvalósításukban mások is olyan lelkesedéssel vennének részt, mint ezek • a kedvesen megszállott, rokonszenves lányok és fiúk. Lengyel András -----------------------------------------1___ N em éltem a mulatságnak... Naplójegyzet Kőröshegy! kontrasztok Kőröshegy, délután. Az Árpád-kori alapozású templom tövéből nézek a sokszínű domb tetejére. Valószínű, gondolom, ott álltak meg a török elvonulása után visszatérő magyarok, hogy szusszanjanak egyet, s csendes tűnődéssel nézzék a megtépázott falut Talán csak a régi porták helyét láthatták; legföljebb egy-egy kormos gerendát, s fekete foltokat a szalmaboglyák helyén. És akkor vésődött a szívükbe az a kép, melyre a késői utódok úgy emlékeznek, mintha maguk látták volna: egy terebélyes diófa ágai nyúltak ki a lerombolt templom kövei közül. Még két órát kell várnom a hangversenyig. Meleg van. Üdítőt iszom a takaros kis vendéglő mélyén, három overallos, szerelőkülsejű fiatalember szomszédságában. A hátam mögötti asztalnál egy sötétbarna arcú, fekete hajú legény nyakalja a bort. Az üdítő hideg, ‘a teríték elegáns, a vendéglő tiszta. Cigányzenekar mozgolódik az ajtó mellett, hangolnak, beszélgetnek a muzsikusok. Azután rázendítenek. A fiatal prímás lassú léptekkel indul a vendéglő belseje felé, s megállapodik az iddogáló legény asztalánál. A muzsikus arcán öntudatos mosoly, ujjal a legény tarkója közelében láncolnak a húrokon. A barna arcú legény magasba lendíti a karját, s csontrepesztő hangon rágyújt egy nótára A prímás azonnal követi a vonóval, s csakhamar »betyárcsárdává« alakul át a vendéglő, aminek »tört ablakán süvít a szél, • hosszú drótján meg-meginog a lámpa*. Közben gyülekeznek a vacsoravendégek. Egy népes német család letelepszik a legszélső bokszban, s miközben a férfi az étlapot tanulmányozza, az asszony áhítattal elegy borzadáilyal pislog a somogyi fiúra. Az meg most éppen az asztalt döngeti, s egyre ordít, mint ama nótabeli betyár, hogy »száz szál gyertyát, száz icce bort!« Ezután a nótás kedvű édesapa következik. Majd átmenet nélkül a kidőlt keresztfa, amelynek nem köszön már senki. De a bűsongó tombolas . hirtelen Fráter Lóránd-os dzsentri hetykeséggé változik a megfelelő tenyércsattogta- tásokkal és az »ej de«, »aszongya hogy« kiáltásokkal. Ekkor állnak föl a szomszédaim. Táskájukat a hónuk alá kapják, a cigarettás dobozokat elsüllyesztik a kék zubbonyok zsebében. Kifelé menet az egyik overallo6 odaszól a legénynek: — Nagy hangod van, öreg, csak az a baj, hogy hamisan nó tázol. A legény öklelő szemekkel néz rá, de az overallos pajtás- kcxjva megböki a vállát. Nagy csöndet hagy maga mögött. A legény elhessenti a prímást, s egy ideig zavart döbbenettel mered maga elé. Azután a fizetőpincért szólítja. Fél nyolc. A templom körül tömeg. A tömeg körül autók. Sárga, drapp Trabantok, tűzszinű Fordok, csontszínű Mercedesek egymás mellett. A temp- lomudvaron Európa álldogál, kihajtott fehér ingben, farmernadrágban, lebarnultam Bachra, Palesztrinára, Kodályra várnak. Közben szemügyre veszik az épületet, melynek falaiból a sokat tudó kövek hűvös sugárzása árag. Itt Bach és Palesztrina is másként hat, mint egy hangversenyteremben, vagy valamelyik nyugat-európai templomban. De e kövek sugárzásában, ebben a közegben Kodály van igazán itthon. Az ő férfias áhitata olyan, mint a templom sokszor ledöntött, majd űjra és újra felrakott köveié; hűvös sugárzású, mint a szívre meredő kés, melynek láttán a fenyegetett a lehetetlent is megkísérli. ... Tinódi gémberedett ujja a húrokon, végvárak piacán. Bornemissza Péter üldözött igéje, Balassi jó-hamar lova, s a Csáktornyái dédunoka rettenetes szablyája. Szenczi- Molnár, Misztótfalusi Kis Miklós csalódott szomorúsága, Bessenyei, Berzsenyi magánya, Csokonai tüdőbaja __ . .. A férfiak elindultak a somogyi dombok felől, hogy kivágják a diófát és fölrakjak a köveket... , Kistétényi Melinda lehajtja a klaviatúra fedelét. A kaposvári Vikár-kórus karnagya meghajol a közönség előtt. Tomboló siker. Európa tapsol a kálvária stációit megjelenítő képsorok között. A tömegben ekkor megvillan egy arc. Csak egy pillanatra. Barna bőr, kihajtott fehér ing ... Igen. A szerelő- külsejű fiatalember, aki a vendéglőben lecsendesítette a duhajkodót. Sietnék utána, beszélni akarok vele. A sűrű tömegben botladozom a kijárat felé. Németül, franciául, lengyelül förmednek rám. Elnézést. szólók magyarul, s tolakszom tovább. Odakint hűvös sötétség, s Kőröshegy csillagnyi fényei. Hol van az a fiú? Itt volt egyáltalán? Az autók lámpái kigyúlnak, ajtók csapódnak, fölberregnek a motorok. Lassan egyedül maradok a templom köveivel, s az öröklétben zöld ellő ágas-bogas diófával. Szapudi András Azok közé tartozik, akiknek nevét a ma élő kiskorpádiak közül legrégebben jegyezték be az anyakönyvbe. özvegy Keserű Jánosné olyan, mint a népmesék öreg jó tündére.' Amikor a ház kertjéből előkerül — éppen borsót szedett —, az embernek olyan képzete támad, mintha a mesék erdejének fái közül szaladt volna ki fürgén, élénken csillogó világoskék szemmel, fehér arccal, törékenyen. Amikor megszólal, megtörik a varázslat. Nem azt mondja: jó tett helyébe jót várj... Nehezen érti, amit mondunk neki; nagyothall. A hűvös szobában érdeklődve tekintget az idegenekre. Menye, akivel a fia halála után két éve egyedül marad — tolmácsol. Az ő beszédéhez szokott, így köny- nyebben értünk szót. Mi kerül elő? A múlt. De mintha a nevét az életből ragasztotta volna rá a sors. Csupa szomorúság, kínlódás, kevés alvás, sok munka. — Nem emlékszik semmi szépre a régi jdokból? Ogy emelkedik magasba a két keze, mint repülő madár. — Mi szépet mondhatnék — kiáltja. — Hárman voltunk testvérek, koráin munkára fogtak minket. Én már szinte gyerekkoromban asztalos lány voltam a masinánál. Tudja mi volt az? Állni kellett a gép tetején, és vágni a kévéket. Arattam is sokat; markot szedtem. Kisebb koromban meg kötelet teregettem. — Mikor ment férjhez? — Tizenhat éves koromban. Akkor nem úgy volt, hogy sokat kerülgettük volna egymást. Egy mulatsá*gban ismertem meg az uramat, hamar összeházasodtunk. Azután vége lett minden mulatságnak. Itt laktunk Korpádon, később Kaposváron, a cukorgyárnál dolgozott az uram. Ott születtek a gyerekek ... Majd visszajöttem ide. — Mi volt a férje? — Kőműves volt a szakmája, de hamar a vasúthoz került — málházónak. Több mint harminc éve, hogy meg- >halt. De eltemettem már egy fiamat meg egy unokámat is ... Sír. — Minket kitelepítettek. Erdélybe — gombolyítva tovább a beszéd fonalát a menye. — Két évig laktunk ott. Az én gyermekeim ott születtek. Amíg vissza r.vn tértünk, a mama magára maradt. — Akkor sem fogadtam napszámost. Nem kellett a segítség — bírtam magam. A mezőt, az állatokat, a kertet. Korán keltem, későn feküdtem. — Mindig ilyen volt — mondja a menye. Elnézzük apró termetét — talán negyven kiló. Most már olyan törékeny, hogy szinte elképzelhetetlen, miként bírta? Nem tud megpiheni — ki- lecven évesen sem. Elmegy a boltba, kapál a kertben. Elmosogat. Egyszerűbb ételeket meg Is főz. — Nagyon ritkán ül le. Szinte szégyelli, ha elfárad. Sokszor még a vacsoráját is — mindig tejet iszik — állva kapja be. Reggel hatkor ki akar jönni és dolgozni valamit. Alig tudom rábeszélni, hogy még korán van. ö már ilyen marad — meséli a menye. A lánya Kaposvárom lakik. Hívták, költözzön hozzájuk. Ha véletlenül beteg lesz — erre- ritkán volt példa az életében —, könnyebben viszik, vagy hívnak hozzá orvost, mint a falujában. A világért sem megy. Nagyon mérges, amikor szóba hozzuk Kaposvárt. — Mit csinálnék ott, nem mondaná meg? Nézegessek le az emeletről? Nem bírom én azt, inkább az ablakon ugor- nék ki... A lánya meg a menve hallókészüléket akart neki. Jó lenne, meg kell próbálni — unszolták. — Minek az már nekem, mondja meg...? — néz rám lenvdrágszinű szemével. — Hallok én annyit, amennyit kell. Nem kell arra pénzt költeni ... Nyugdíjat a vasúttól kap. Amikor Gyékényesen laktak, apósa Kiskorpádon, nagy betegen feküdt. Átmenetileg odaköltözött, hogy ápolja. A déli gyorssal meg mindennap küldte az ebédet a férjének Gyékényesre. A kis öregasszony olyan, mint a múltból ittmaradt élő emlékeztető. A szokásain mér nem tud változtatni. A munka, amely egész életének a motorja volt, most is hajtja. Nem tud másként most sem, hogy módja van könnyebben élni. — Szabadjegye volt a vasúton. Elutazott-e valahova? — Dehogyis utaztam. Itt volt a dolgom reggeltől estig. Nem értem rá. Nem éltem én mulatságnak. Pestre mentem a vonattal meg Pécsre, amikor az uram kórházban volt. A menye meséli, hogy a mama azért emlegeti néha: egyszer nagyon készültek megnézni a tengert... A szabad- jeggyel egyenesen az Adriáig mehettek volna. Már összecsomagoltak, hogy másnap reggel indulnak. Aznap tört ki az első világháború. Simon Márta ANTAL Akkor este hamar eloltották je öleléséből, leugrott az ágy- a papiakban a lámpát. A pa- ról, az asztal mellett a szoba rasztok még nem feküdtek közepén megállt, le — oda-odanéztek a papék Berci idétlenül kedves akart sötét ablakára. lenni. Reggel megindult a szóbe- — Elszoktál tőlem... meg- széd: „Milyen állapotban jött ijedtél... te ... haza? Kell-e még Bálint to- — Én. nem félek tőled. De vábbra is a házhoz? Legalább én már nem a tied vagyok! addig, míg felerősödik a tiszte- — Ügy érezte, van ereje el- letes úr, vagy mehet máris? mondani mindent... Várta, Csak tán nem a tiszteletes hogy Berci kérdez, felelősségúr áll odébb? Vagy maradnak re von, számon kér. mind a ketten? Volt már ilj'en — Ugyan — mondta —, is, amióta áll a világ.” gyere vissza! Szeretném, ha Más -meg úgy tudta, hogy visszajönnél... aztán majd Bálint nem is jön már többet' beszélgetünk, vissza a városból. Könyörgött. •Vr?t ne*t* a hídból is, — Mindent megbocsátok... másból is ! ............ Egyedül voltál... Megértem .. Berci es Zsuzska lefeküdtek. „Ezért vagyok én a BáBerci átölelte feleségét. linté és nem a tied! Mert te Nagyon akarlak ezentúl csa^ úgy szerettél, hogy most szeretm. Sokkal jobban, mint meg tudsz bocsátani mindent eddig. — gondolta Zsuzska. — Az Zsuzska úgy erezte, elzsib- jgaZi szerelmekben, amilyen a badt az egesz teste, nem bírt mienk — azokban nincs bocsá- mozdulm, minden pillanatban nat semmire!” azt várta, hogy elájul. „Csak — Nem kell, hogy megbo- Balint jött volna ma este!” csáss nekem! Nem a tied va- Berci úgy szólította őt, gyök! hogy Zsuzska ... Berci nem csinált jelenetet. „Egy pillanatig sem marad- Másnap fáradtabbnak látszott, hatok itt tovább mellette! Le- mint a hazajövetéle napján, vetkőztem egy idegen férfi /Nem szólt, nem folytatták az előtt! Ha ezt Bálint megtudja, éjszakai beszélgetést. Olyan El kell mondani neki mindent! volt a lakás, mint egy sira- Öelőtte nem lehet semmi ti- lomház. tok. Nem ronthatom el az utol- Berci gyengébb volt, mint só pillanatban az életemet! amilyennek látszott. Aznap Bálint mindent megbocsátott délelőtt váratlanul — kétszer nekem, ami eddig volt. De so- ájult el. ha semmit nem bocsátana Zsuzska lefektette, boroga- meg, amit ezentúl teszek; tást tett a homlokára, amióta őt Ismerem, őt szere- Nem úgy alakult semmi, tem, az öve vagyok. ahogy Bálinttal eltervezték. Kiszabadította magát a fér- Bercit nem lehet elhagyni most, a férje volt. a gyermekének az apja. Ezt Bálintnak meg kell érteni. 18. Bálint másnap késő este érkezett vissza a városból. A kapitány a teherautóval haza is hozatta. Annyi' mindent látott, hallott a két nap alatt, alig várta, hogy beszámolhasson róla. Most már mindennél biztosabb: lehet hinni abban az eltervezett, megálmodott új világban. Óriási az erő, amely azt előkészíti. Apa és anya fogadták. — Hazajött a tiszteletes úr! — mondta apa. Bálint meglepődött, belesápadt, lélegzetet vett. De aztán megnyugodva válaszolt: — Hazajött... hála Istennek! Apa és anya meglepődtek Bálint vá'ászán, ök ketten egész délután, este erről beszélgettek. — Most kell elhatároznotok ... — mondta apa. — A főispán úr szíves volt hozzád, ő elintézhetné, hogy itt hagyd a hidat... küldhetné embert helyetted. — Már határoztunk! — ez volt Bálint válasza. Felállt, kiment az aitón, végig az utcán, a templom felé. Sötét volt a paolak minden ablaka. Bálint óvatosan körüljárta a házat. »Nem vár itt engem senki! .Tnbb így? Maradianak, ők eevütt, az aoa. az anva, a gverek ... ők hárman. De akkor hogy ke'ek én fel holnap reegei ? Hogy élek Zsuzska nélkül?« Megindult hazafelé, de meggondolta, kisétált a hídhoz. (Folytatjuk)
