Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-11 / 136. szám

Segítés* ax erősnek À Minisztertanács május 5- én jóváhagyta a mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi miniszter előterjesztését a kézi munkát igénylő növények betakarítá­sához szükséges munkaerő biztosításának módozatairól. Az illetékes miniszterek a végrehajtást szabályozó ren­deletiket még nem adták, ki. Tennivaló azonban van már most is. nem kevés. Mindenekelőtt a közvéle­mény helyes tájékoztatása a fontos. Nálunk ugyanis elég mélyen gyökeret vert az a né­zet, hogy ha a diákok vagv katonák segítenek szüretelni; ha elemi csapás esetén a munkásakat is segítségül hív­ják, akikor az a mezőgazdaság gyengeségének, az ott dolgo­zók mulasztásának a jele. Egy ország mezőgazdasága állatában akkor gyenge, ha sokan dolgoznak benne, ilyen­kor szánté minden munkát kézzel végeznek és a falusi emberek túlnyomó része a me­zőgazdaságból akar megélni, így sok a fölös munkaerő, megengedheti magának a me­zőgazdaság azt a luxust, hagy a foglalkoztatottak létszámát a esúcsmunkák igényéhez szab­ja. Tehát annyian legyenek, amennyi ember a szürethez keli, akkor is, ha ennek a munkaerőnek fele csak a szü­retben vesz részt, máskor nincs munkája. A mezőgazdasági termelés korszerűsödése, az életszínvo­nal emelkedése ezt a helyze­tet gyökeresen megváltoztatja. Fejlődik az ipar, a városi szolgáltatás és ez a munka­erőt elvonja a faluból. A me­zőgazdaságban egyre több fo­lyamatot gépesítenék, így a távozó munkaerőt valóban nélkülözni is tudják. Tehát a mezőgazdasági üzemben már csak annyi ember marad — főleg gépkezelők, állattenyész­tők, értelmiségiek —, amennyi a folyamatos munkához szük­séges. Ha ez nem így lenne, fékeződne az egész ország életszínvonalának emelkedé­se. Az erős mezőgazdaságnak csúcsmunkákban igenis külső segítségre van szüicsége. kü­lönben nem tud vállalkozni arra, hogy a fejlett életszín­vonalhoz elegendő gyümölcsöt, szőlőt stb. termeljen. Ha pe­dig, mondjuk, egy özönvízsze­rű eső lehetetlenné ' teszi a gépek munkáját, akkor nyil­vánvaló, hogy az egyébként elpusztuló értéket is külső se­gítséggel kell megmenteni. M:”dez korántsem magyar sajátosság. A gazdag államok szegény szomszédaik munka-, erejének időnkénti igénybe-' vételével oldják meg ezt a problémát; a szocialista orszá­gokban általában a diákok és katonák erejére támaszkod­nak. Csehszlovákiában például komlószüret idején szinte át­alakul a foglalkoztatottság, olyan óriási mennyiségű mun­kaerőt irányítanak át a föl­dekre. Ezt az alapigazságot kell nekünk addig mondani, és annyiszor elmondani, amíg az emberek megértik. És amíg — főleg a szülőkben — elosz- lik az az előítélet, hogy almát szedni, vagy szőlőit kötözni va­lamiféle istencsapás, szégyen, tragédia. Mert nem az. A sokszor sajnos kizárólag az iskola és a lakás között ingá­zó fiatalok számára a mező- gazdasági munka az egyetlen alkalom, amikor a természet­ből, a szó szélesebb értelmé­ben vett életből valamit lát­hatnak. Nem lebecsülni, meg­becsülni kell ezt az alkalmat. Nemcsak azoknak kell ké­szülniük azonban, akik a se­gítséget nyújtják, hanem azok­nak is, akik kapják, fogadják. Mert egy rosszul sikerült ta­lálkozás — az előbb »életnek« nevezett valósággal — többet tört, mint használ. A termelőszövetkezet már most kövessen el mindent, hogy a katonákat, de főleg a diákokat megfelelően fogad­hassa, amikor a segítségre ke­rül sor. Legyen mód átöltöz­ni, megmosdani; legyen ren­des koszt és főleg emberi bá­násmód. Ne sértsenek se a viszonyok, se a szavak. Az »elpuhult« diákról olyan vé­leményt formálhat a kérges tenyerű parasztember, amiiyet akar, de szólni úgy szóljon hozzá, ahogy a vendéghez, ahogy a segítséget adóhoz il­lik. Azon a vízözönös őszön Pé­ter fiam éppen katona volt. Természetesen kivezényelték őket mezőgazdasági munkák­ra. Először szüreteltek. Öm­lött az eső, feneketlen volt a sár, borzasztó kellemetlen ilyenkor a munka. De a kato­nák látták, hogy ha ők nem segítenek, akkor ez a szőlő el­pusztul. Dolgoztak — nem kö­telességből, hanem lelkesedés­ből, kevés szakértelemmel, de magukat nem kímélve. Az­után átvezényelték őkét cu­korrépát szedni. Addigra el­állt az eső, s a munka már nem is lett volna olyan ké- nv elme tient De a kiskatonák hamar rájöttek, hogy ők csak azért vannak itt, mert valaki valakivel szerződést kötött és ezt mindkét fél teljesíteni akarja. Egyébként pedig a szomszéd táblán dolgozik a cukorrépaszed ógép. az ő szösz- mötölésüikre itt már nem sok szükség van. Nem akarom a példát kom­mentálni. Talán értik az üze­mekben, hogy mi ebből a ta­nulság. F. B. Tartalmasabb verseny Beszélgetés Zsák Ferenc megyei munkásör parancsnok Néhány napja tért haza Csehszlovákiából Zsák Ferenc, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka. Tagja volt annak a küldöttségnek, amely Pap Ár­pád. országos parancsnok veze­tésével tetj eleget az ottani né­pi milícia meghívásának, s megismerkedett a testvérszer­vezet tevékenységével. Hasznos tapasztalatok A megyei parancsnoktól el­sősorban ennek a látogatásnak a tapasztalatairól, a munkásőr­ségnél is hasznosítható új is­meretekről érdeklődtünk. — A népi milícia három évtizede működik. A munkás­őrség húsz évvel ezelőtt, első lépéseit az ő tapasztalataikat hasznosítva tette meg. Most városok, területek, üzemek mi­líciáit kerestük fel, ismerked­tünk kiképzési módszereikkel, fölszerelésükkel, a testület te­vékenységével. Azt tapasztal­tuk, hogy a CSKP — akárcsak a mi pártunk a munkásőrség­nek — nagy jelentőséget tu­lajdonit a milicia működésé­nek. Meggyőződtünk arról, hogy e testületnek csak azok lehetnek tagjai, akik maguké­nak vallják és következetesen végrehajtják a párt politiká­ját, példát mutatnak a terme­lésben és magánéletükben is. A népi milicia különös gond­dal foglalkozik — a hagyomá­nyokat ápolva — az ifjúság nevelésével; e téren nekünk a jövőben még többet kell ten­nünk. Láttunk különböző gya­korlatokat, s meggyőződtünk arról, hogy testvérszervezetünk tagjai kiválóan elsajátították feladataikat. E látogatás to­vább erősítette a kapcsolato­kat. Most a küldöttség vezető­je, Pap Árpád parancsnok meghívta a népi milícia veze­tőit: látogassanak el hazánk­ba, ismerkedjenek meg a húsz­éves munkásőrség tevékenysé­gével. Szolgálatban és munkában Zsók Ferenctől ezután arról érdeklődtünk: hogyan készül­nek munkásőreink a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó meg­ünneplésére. — A csepeliek, majd az MSZMP KB áprilisi felhívását követően az országos parancs­nok szintén felhívással fordult a munkásőrökhöz. Ennek lé­nyege: a kiképzési eredménye­ket növelve, a fegyelmet javít­va erősítsék a munkásőrség er­kölcsi-politikai egységét, pél­dát mutatva a termelő munká­ban folytatódjon a szocialista verseny testületünkben. Ez a verseny három fordulóból áll; az első már lezajlott. Ezen az egységek valamennyi munkás­őre részt vett, és noha az idő kevés volt, kedvező tapasztala­tokat szereztünk. Különösen jó a felkészülés a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalommal és a Szovjetunió tevékenységé­vel kapcsolatos elméleti kérdé­sekben. Javítanunk kell vi­szont a testület munkájával kapcsolatos ismereteket Az egységek legjobb rajai a má­sodik fordulót követően jutnak tovább á megyei döntőre, amely a fegyveres erők napja előtt lesz. szagos tanácskozását. Az utób­bin több somogyi munkásőr vett részt. — Miként hasznosítják a ta­nácskozásokon elhangzott ja­vaslatokat a kiképzési eredmé­nyek javítása, a szocialista verseny színvonalának növelé­se érdekében? — Hasznosak voltak a ta­nácskozások, mert mindenütt — megyénkben és az országos tanácskozáson is — arról be­széltek, hogyan javíthatnánk tovább tevékenységünket. A szolgálat ellátásával, a gyakor­latokkal, az igénybevétellel és más területi — a kiképzési eredmények gyakoribb, rend­szeresebb értékelésével — fel­adatokkal kapcsolatban tettek igen hasznos javaslatokat. Ezek egy részét megvalósítottuk, il­letve az idei terveinkben már szerepelnek. Mindenütt ellen­őrizzük a végrehajtásukat, s a kiképzési év végén újból ösz- szeh ívjuk kiváló munkásőreink legjobbjait. Arról fogunk majd beszélgetni velük, hogy ők, mint értékelik javaslatajk vég­rehajtását — mondotta a me­gyei parancsnok. Zsók Ferenc végül fgy fog­lalta össze tájékoztatását: — Az októberi forradalom tiszteletére indított szocialista verseny első fordulójának ta­pasztalatai jelzik: munkás­őreink becsületbeli kötelessé­güknek tekintik, hogy ebben a versenyben a legjobb tudásuk szerint vegyenek részt Az el­következő hónapokban még szorosabb kapcsolatot építünk ki az üzemi, munkahelyi párt- bizottságokkal. A verseny győztesei azok a munkásőreink lesznek, akik üzemeikben, gaz­daságaikban a szocialista bri­gádokban, a politikai munká­ban is példát mutatva oldják meg feladataikat. Sz. L A vezetők várják az ötleteket A tettek következnek Nem indult óramű pontos­sággal a KISZ radarakciója a nagyatádi járásban. Az üze­mekben április végéig ötlet- ládákat kellett volna elhe­lyezni minden műhelyben, de május közepén még sok he­lyütt csak tervezgettek a vál­lalatok ifjúsági vezetői: jó len ne... A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság csurgói gyáregységében május máso­dikam jártam, ötletláda már volt néhány, csakhogy félre­téve porosodott. Ilia István, a tmk-alapszer- vezet KISZ-titkára egy kicsit zavarban volt: — Még nem döntöttük el, hogy hova rakjuk a ládákat. A KlSZ-vezetőség ülésén ugyan beszéltünk róla, de ed­dig még nem sikerült megál­lapodnunk. Varga József KlSZ-csopart­vezető segített társának: — Vitánk volt arról, hogy az ebédlőbe, a KlSZ-helyiség- be vagy a munkahelyekre rakjuk-e. De láda nélkül is van nálunk KISZ-radar. Ké­szítettünk egy iratot, s ez sze­repelt a taggyűlésen is. Eb­ben jelezzük gondjainkat. Csakhogy senki sem jött el a vezetők közül. A papírról drámai megfo­galmazásban olvasható né­hány valóban nagy gond: a tmk-műhely rossz felszerelt­ségéről. veszélyességéről. A fiatalok panaszolják, hogy nem kapnak megfelelő mun­kát, nem tudnak bizonyítani. Nagy bérfeszültségek van­nak ... — Ez még nem radar. A jelszó a következő: »Vedd ész­re, tedd szóvá, oldd meg!« Radarbizottság is kellene... — Nem tagadjuk, hogy még nagyon a kezdetén vagyunk — mondták mindketten. Geleta Ferenc gyáregység­vezető szobájában folytattuk a beszélgetést. Sorolom a »vádirat« pontjait, ő meg bó­logat. — Erről mi is tudunk. De hadd mondjak el valamit, amit nem írtak le a fiatalok: új műhelycsarnok épül, s ha­marosan átköltözik a tmik. Addig egy fityinget sem érde­mes a régi rosszba beleölni. Ilia István közbevág: — Nekem az utolsó nilla- natban hozták oda a jegyzé­ket, hogy írjam alá. mert ide kell hozni a »főnökhöz«. — Az lehet. De ilyen uta­sítást én nem adtam. Ha meg aláírtad, hát lelked rajta. Nem kell bedőlni; a KISZ »szente­sítése« nélkül úgysem fogad­juk el a papírokat, és senki sem kötelezhet arra, hogy alá­írd gondolkodás nélkül. A vita eldőlt. A radar le­hetőségeiről beszélgettünk to­vább. — Ha a fiatalok értelmes javaslatokkal jönnek, annak csak örülhetünk. Ha pénz is van rá, megoldjuk. A közép­távú fejlesztési tervben sok dolog az Alkotó ifjúság pá­lyázaton szerepelt. Pisti is nyert már díjat a központi kiállításon. A radar csak ja­víthatja a munkát. A KISZ-titkár kicsit lefor­rázva baktatott velem kifelé. — Higgye el, nem így megy ez majd. Csak kezdeni nehéz... Ha a fiatalok egy kicsit föl­bátorodnak, többre mehetnek. A termelési értékük így is jóval nagyobb, mint amit a »gyárból« kinézne az ember... A gyékényesi kavicsbánya KISZ-titkára Kovács András. Magabiztosan fogadott. Nem kellett sokáig magyarázkod­nom, hogy miért jöttem. Oda­vezetett az ebédlő bejáratá­hoz: egy zöld, leragasztott fa­ládika lóg a falon. Fölötte egy papír, hogy mi célt is szolgál. Olvasni kezdtem őket egyen­ként: — A szemébtárolást meg kell oldani a következőkép­pen ... A hulladékban sok hasznos anyag van... A tisz­taság megőrzéséért... A rak­tárból 15 centis darabért ki­hoznak egy nagy laposvasat, pedig ilyen a lehullott fölös­leg között is akad ... A szál­lítószalag motorcseréje bal­esetveszélyes, a megoldásra ja­vaslom ... A titkár is örömmel hall­gatta az ötleteket. Azután el­mondta, az egyik régebbi ja­vaslat történetét : — A kotróhajó hajtóművét nemrég még csónakról sze­relték. Kevesen fértek hozzá, meg könnyen bele is fordul­hattak volna a vízbe. Az egyik csoport fiataljai ezután ter­veztek egy szerelőtretnit. A főnöknek tetszett az ötlet, meg is csinálták. Most a sze­— Mióta dolgozik a radar? — Nemrég kezdtük, azelőtt mindenféle személyes íond 1 miatt itt nemigein volt K.ISZ­murtka. A radar-bizottság sem alakult még meg... Ritecz János üzemvezetőit egy fontos tárgyalásról »lop­tuk el« néhány percre. Nem is kellett neki több az »indok­láshoz« : — Egy mai vezető köteles­sége, hogy segítséget kérjen a gondok megoldásához, meg­hallgassa és figyelembe vegye a munkások véleményét. Jobb »álma« nem is lehet, mint az, hogy kérés nélkül kapja a se­gítséget. Gondolom, ennyiben minden benne van. Két hasonló utat jártam be a két üzemben. Az egyik he­lyen most kezdik, a másik társaság pár hónappal hama­rabb észbekapott«. A vezetők mindkét helyen úgv nyilat­koztak: várják a segítséget. Megoldandó feladat mindig akad. A szavakat pedig tet­teknek kell követniük. Luthár Péter — A segesdi Új Élet Ter­melőszövetkezet 567 nyilván­tartott tagja közül 391 a nyug­díjas és járadékos. Ez persze nem jelenti azt, hogy rájuk nem számíthatunk a közös munkáikban. Főképp a termé­nyek betakarításakor meg a családi művelésre vállalt nö­vények ápolásánál jelentkez­nek, hívásra vagy önként, a még munkabíró öregek. A kertészetben tavaly mintegy negyvenen dolgoztak rendsze­resen. Igaz, nem úgy, mint az erejük teljében levőik, de amit csináltak, fölért húsz teljes értékű munkaerő teljesítmé­nyével ... Az ötvöskónyi gaz­Kiválóak példája Tavaly első ízben rendezték meg munkásőregységeink a kiválók tanácskozását, az idén első alkalommal a kiválóak or­dák is ebben a szövetkezetben dolgoznak, közöttük is sok a nyugdíjas, a járadékos. Aki tud, segít a közösben. Ott van például Kulcsár Vendel- né, aztán Pápics István, Gibi- zer János és Tolnai János, aki az idősebbekből kazalrakó bri­gádot alakított... Pusztai János főkönyvelő úgy beszél erről a népes »gár­dáról«, mint a közös munkák­ban is figyelembe vehető se­gítségről. A tagságnak majd­nem hetven százalékát teszik ki. Akiknek futja az erejéből, egészségéből, azok nemcsak a háztájiban tesznek-vesznek, hanem részt kérnek a közös munkából is. Abból, amire ké­pességeikből telik... Ötvöskónyiban járunk. A június eleji rekkenő melegben kihaltak az utcák, csak a gé­pek húznak el mellettünk, hatalmas porfelhőt kavarva. Az új ház kellemes hűvössé­get árasztó falai között nem azért választotta a délelőtti szunyókálást a 68 éves Pápics István, mert megijedt a kinti hőségtől. Éjjeliőr a sertéstele­pen, hát ilyenkor pihen ... Négy éve kapja a nyugdíjat; most megközelíti a havi 1300 forintot. Ehhez jön 1500 az éj­szakai szolgálatért... — Mióta nyugdíjban va­gyok, voltam én kocsis, nap­pali őr a szövetkezet paprika- földjén, most meg éjjel szol­gálok, a sertések mellett. Itt lakunk az asszonnyal a fia- méknál. Két éve épült a ház, az idén bepucoltuk; van he­lye a pénznek. Meg aztán élni is kell. Az egy hold háztájin nem terem annyi kukorica, amennyi a két hízónak szánt disznónak kell, a vásárlásra is megy a forintokból. Igaz, a szövetkezet is segít: ingyen szántja a magamfajta öregek belterületi földjét... Az egykori fogatos, aki né­hány évvel ezelőtt még de­hogy pihent volna le dolog­időben akár csak rövid szu- nyokaiasra is, most az új »be­osztáshoz« igazította életrend­jét. Az éjszakai ébrenlét nap­pali alvást parancsol. Gibizer Jánosnál viszont igencsak in­dokolt a figyelem odakint a majornál, a mérlegházban, ötvenhét éves,' betegség miatt leszázalékolták, s néhány napja arra a munkahelyre hív­ták vissza, ahol korábban dol­gozott: hordják az istái lótthoz, a készülő silóhoz a szecskázott zöldtakarmányt, s mérni kell a beérkező szállítmányokat Gibizer lánosnak ismerős a kopott berendezés: — Itt töltöttem három évet Azelőtt anyagraktáros voltam. A nyugdíjam megközelíti az ezerötszáz forintot Hogy itt mennyit keresek? Nem tudom. Nem volt szó még a fizettség- ről. Megkértek, hogy csinál­jam, hát jöttem. Addig leszek itt amíg szükség van rám. Azután? Akad otthon is mun­ka a háztáji krumpliban, sző­lőben. A feleségem a szövet­kezetbe jár, neki nincs ideje mindenre. A Tolnai-féle kazalrakó bri­gádról faggatom. Hallott róla, hogy összeálltak néhányan. Nem tudni, mi vezeti őket Tény, hogy két éve és azt megelőzően Berzencérőd meg Somogy udvarhelyről jöttek kazalrakók. Biztos, hogy az Új Élet Tsz-ben is vannak, akik képesek lennének elvégezni, hiszen ismerik a munka »szakmai fogásait«. Beszélgetés közben hallom a megjegyzést a telep egyik dol­gozójától: fiatalok is lesznek majd Tolnai János brigádjá­ban. A kezdeményezés viszont az öregektől származik. Azok­tól, akik mpg szeretnék ész- revétetni magukat, és jelzést akarnak adni arról : itt van­nak, számíthatnak rájuk. H. F. Átvitclícclmikai mérőműszerek Az Elektronika Átviteltechnikái Szövetkezet fontos terméke a távbeszélő-berendezések minőségi ellenőrzésére, a hibák földerítésére szolgáló átviteltechnikái mérőműszer. Az idén ebből 135 darab készül: első. 50 darabos szériáját hamarosan szállítják a szovjet partnereknek. (MTI-fotó — Hadas János felv.) Nyugdíjasok munkában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents