Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

Megkezdődő!! a vita a szovjet alkotmánytervezetről (Folytatás az 1. oldalról.) szovjet állampolgár megkap­ja. Ez reálisan tükrözi társa­dalmunknak az ifjúságról va­ló gondoskodását, s az ifjúság iránt megnyilvánuló bizalmat. Széleskörűen tükrözi a ter­vezet, hogy milyen fontos sze­repet játszanak az ország életében a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti és más társadalmi tömegszerve­zetek. Külön fejezet hirdeti meg a szovjet állampolgárok általá­nos egyenjogúságának elvét. Ezenkívül világosan leszögezi a szocializmus vívmányait olyan fontos területeken, mint a férfiakkal egyenlő jogok biztosítása a nőik számára, az állampolgárok egyenjogúsága nemzeti és faji hovatartozá­suktól függetlenül. Míg korábban általános for­mában a művelődésre való jogról volt szó, most a köte­lező általános középfokú vég­zettségről, a szakmai képzés és a felsőfokú oktatás széles körű fejlesztéséről beszélünk. A tervezet a szovjet állam­polgárok olyan jogával is fog­lalkozik, amely a jelenlegi al­kotmányban nem szerepel. A lakásra való jogról beszélek, amely a lakásépítési program megvalósításának mértékében, valamint a szövetkezeti és ' magánépítkezések állami be­folyásolása útján egyre telje­sebbé válik. Új alkotmányunk világszerte az elsők között nyilvánítja ki ezt az ember számára létfontosságú dolgot. Jóval teljesebben fogalmazza meg a tervezet a Szovjetunió állampolgárainak politikai jo­gait és szabadságjogait. Min­den szovjet állampolgár jo­gává teszi az állami és társa­dalmi irányításban való rész­vételt, és kijelöli e részvétel konkrét formáit. Teljes terjedelemben meg­erősíti a jelenlegi alkotmány- -ban is szereplő szólás- sajtó-, gyűlési-, gyülekezési, felvonu­lási és tüntetési szabadságot. Az alkotmánytervezet nyil­vánvalóan abból indul ki, elv­társak, hogy az állampolgárok jogait és szabadságjigait nem lehet és nem szabad felhasz­nálni társadalmi rendszerünk elen, a szovjet nép érdekei­nek sérelmére. Minden szovjet embernek világosan fel kell ismernie, hogy jogainak legfőbb bizto­sítéka végső soron a haza ha­talma és felvirágzása. Ennek érdekében pedig minden ál­lampolgárnak éreznie kell a társadalommal szembeni fele­lősségét, lelkiismeretesen tel­jesítenie kell az állam, a nép iránti kötelességét. Első ízben válik alkotmá­nyos jellegű követelménnyé és kötelezettséggé a szovjet ál­lam érdekeinek védelme, ha­talma és tekintélye megerősö­désének elősegítése, a társa­dalmi rend védelmének előse­gítése, az állami és társadal­mi tulajdon megkárosítása és pazarlása elleni harc, a ter­mészet és a természeti kin­csek védelme, a kulturális ér­tékek megőrzéséről való gon­doskodás. A tervezet arra is kötelezi az állampolgárokat, hogy gondoskodjanak gyer­mekeik neveléséről, neveljék őket a szocialista társadalom méltó tagjaivá. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára szólott arról, hogy az új alkotmány terve­zetében világos kifejezést nyert a szocialista törvényes­ség és jogrend további meg­erősítése is. Mint tudjuk, elvtársak, a jelenleg érvényben lévő al­kotmány megszületését köve­tő néhány évet elhomályosí­tották a törvénytelen megtor­lások, a szocialista demokrá­cia elveinek, a párt- és álla­mi élet lenini normáinak megsértése. Mindezt az alkot­mány megállapításainak elle­nére követték el. A párt ha­tározottan elítélte ezt a gya- . korlatot, amelynek soha nem szabad megismélődnie — je­lentette ki. Az alkotmány nemzetközi vonatkozású részéről szólva hangsúlyozta: A Szovjetunió nemzetközi helyzetében vég­bement gyökeres változások, a világpolitikára gyakorolt be­folyásának hatalmas növeke­dése, a fejlődésünk belső és külső tényezői között meglé­vő szoros összefüggés szüksé­gessé tette, hogy az alkot­mánytervezetébe külön feje­zetet iktassunk a Szovjetunió külpolitikájáról., Ilyen fejezet elsőízben kerül az alkotmány­ba. Ez a fejezet megállapítja, hogy a szovjet állam követke­zetes lenini békepolitikát foly­tat, fellép á népek biztonsá­gának megszilárdításáért és a széles körű nemzetközi együtt­működésért. A Szovjetunió külpolitikája arra irányul, hogy kedvező nemzetközi fel­tételeket biztosítson a kom­munizmusnak a Szovjetunió­ban folyó építéséhez, hogy erősítse a világszocializmus pozícióit, támogassa a népek­nek a nemzeti felszabadulás­ért és a társadalmi haladás­ért vívott harcát, hogy elhá­rítsa az agresszív háborúkat és következetesen valóra vált­sa az eltérő társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elvét. Az al­kotmányban elsőízben fogal­mazódik meg egyértelműen, hogy a Szovjetunió a szocia­lizmus világrendszerének, a szocialista közösségnek alkotó­része. A Szovjetunió a szocia­lista internacionalizmus alap­ján fejleszti és erősíti a ba­rátságot, az együttműködést és az elvtársi kölcsönös se gítségnyújtást a szocialista or­szágokkal. koncentrált formában tükrö­ződnek az alkotmányban, lel­kesítő példaként szolgálnak majd mindazon országok né­pei számára, amelyek a közel­múltban választották a szo­cialista fejlődés útját. V. Elvtársak: — A Központi Bizottság Politikai Bizottsága úgy véli, hogy az új alkot­mánynak a plénum által jó­váhagyott tervezetét, amint arról a párt XXV. kongresz- szusán már szóltunk, összné­pi vitára kell bocsátani. Ez azt jelenti, hogy lendületes, nagy jelentőségű munka áll előttünk. Az a leiadat áll előt­tünk, hogy biztosítsuk az al­kotmánytervezetének legátío­góbb, maximálisan szabad és valóban tárgyszerű megvitatá­sát, hogy ebbe bevonjuk a dolgozók tömegeit, a lakosság valamennyi rétegének képvi­selőit, felhasználva erre a célra a társadalmi tevékeny­ség nálunk kialakult formáit. Az űj alkotmány megvita­tását olyan időszakban tesz- szük, amikor a szovjet nép a párt vezetésével megfeszített munkát végez az SZKP XXV. kongresszusán hozott határo­zatok teljesítéséért. Az össz­népi megvitatás segíti majd az ország egész társadalmi éleiének további aktivizálását. A vitának a nép új alkotó­erőit kell felszínre hoznia, új lendületet kell adnia a szocia­lista munkaversenynek, nö­velnie kell mindenki felelős­ségérzetét a rábízott ügyért. A pártszervezeteknek és pártszerveknek elő kell segí­teniük az alkotmány megvi­tatásának széles körű kibon­takoztatását, annak pontos és világos politikai irányt kell adniuk. Ha ezt helyesen old­ják meg, úgy mindez kétség­kívül javítani fogja az idei év — a Szovjetunió új alkot­mánya elfogadása és a Nagy Október 60. évfordulója évé­nek — politikai és gazdasági eredményeit. Az új alkotmány megvitatá­sába történő aktív bekapcso­lódást várjuk a társadalmi tö­megszervezetektől, mindenek­előtt a szakszervezetektől és a Komszomoltól,/ az alkotói szö­vetségektől és szervezetektől, a tudományos intézményektől. Az új alkotmány tervezeti nek megvitatása, elvtársak, röviden szólva elsőrendű fon­tosságú üggyé kell hogy vál­jon minden szervezetünk, minden káderünk számára. Felszólalásomat befejezve elvtársak, szeretném ismétel­ten hangsúlyozni, hogy a Szov­jetunió új alkotmányának el­fogadása fontos mérföldkő lesz az ország politikai életében- Újabb történelmi hozzájárulá­sa lesz lenini pártunknak, az egész szovjet népnek a kom­munizmus építésének nagy ügyéhez és ezzel együtt az egész világ dolgozóinak az emberiség szabadságáért és haladásáért, földünk tartós bé­kéjéért- vívott harca interna­cionalista ügyéhez. Szovjet alkotmánytervezet Elsőízben iktatódik be kü­lön fejezet a szocialista haza védelméről is. Ezenkívül a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa elnökségének előjogai kö­zött előirányoztuk az ország védelmi tanácsának létrehozá­sát és összetételének jóváha­gyását — mondotta. Leonyid Brezsnyev ezután ismertette az új alkotmány bevezetésével kapcsolatos fel­adatokat. IV. Egyebek közt megállapítot­ta: Az új alkotmány beveze­tése a szovjet emberek milliói­nak teszi lehetővé, hogy még tevékenyebben kapcsolódjanak be a gazdaságirányításba, az állami aparátus munkájának ellenőrzésébe. Ily módon az alkotmányban hatalmas alko­tóerő rejlik. És ezt alkolóan kell felhasználni. ' Nem kétséges, elvtársak, hogy a Szovjetunió új alkot­mányának a fejlett szocializ­mus alkotmányának, az épülő kommunizmus alkotmányának elfogadása nemcsak hazánk számára lesz történelmi jelen­tőségű esemény, hanem hatal­mas nemzetközi jelentőségű esemény is lesz. Életbelépte­tése mélyreható, ' hosszútávra szóló hatást gyakorol majd messze hazánk határain túl is. Új alkotmányunk szemléle­tesen példázza az egész világ­nak, hogyan fejlődik a szocia­lista állam, hogyan ver mind mélyebben és szilárdabban gyökereket a szocialista de­mokrácia, szemléletesen pél­dázza, milyen is ez a szocia­lista demokrácia, miben rej­lik lényege. Alkotmányunk megmutatja annak legkülön­bözőbb formáit és hatalmas lendületét, ahogyan a széles néptömegek egyre inkább ténylegesen részt vesznek az állam és a társadalom ügyei­nek irányításában, ami isme­retlen a tőkés országokban, ahol valójában csak a tőké­sek kisszámú osztálya irányít. Az alkotmány cikkelyeiben a világ olyan államot ismer­het meg, amely célul tűzte ki az egész nép, kivétel nélkül minden osztály és csoport jó­létének és kultúrájának sza­kadatlan növelését, és amely aktívan dolgozik e cél eléré­sén. Új alkotmányunk Végül teljes meggyőző erővel tanú­sítja, hogy a győzelmet ara­tott szocializmus első állama zászlajára mindörökre a »bé­ke« szót írta mint a saját né­pe és bolygónk valamennyi népe érdekében megfelelő kül­politikája legfőbb elvét. a Somogyi Néplap A Szovjetunió új alkotmá­nya kétségtelenül gazdagítani fogja a világszocializmus ta­pasztalatainak közös tárházát. A győzelmet aratott szocializ­mus eredményei, amelyek A Szovjetunióban nyilvá­nosságra hozták és össznépi vitára bocsátották az ország, alkotmánytervezetét, amelyet az alkotmányozó bizottság terjesztett elő és a Legfelsőbb Tanács elnöksége hagyott jó­vá. A tervezet megőrzi az előző alaptörvények elveinek folyamatosságát. Bevezetőből, kilenc részből, 21 fejezetből és 173 cikkelyből álL A tervezet kiemeli, hogy a Lenin és a kommunista párt vezette Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom baja új típusú állam született, amelynek leg­főbb célja az osztálynélküli kommunista társadalom fel­építése. A szovjet állam, mi­után teljesítette a proletariá­tus diktatúrájának feladatait, össznépi állammá vált. A Szovjetunióban felépült a fej­lett szocialista társadalom: a kommunizmushoz vezető út törvényszerű szakasza. A mélyreható társadalmi, gazdasági átalakulás áttekin­tése után a tervezet összegezi e társadalom jellemzőit, s az állam fő feladatait így fogal­mazza meg: a kommunizmus anyagi, műszaki bázisának megteremtése, a szocialista társadalmi viszonyok tökéle­tesítése, és kommunista tár­sadalmi viszonyoké való át­alakítása, a kommunista tár­sadalom emberének formálása, a dolgozók anyagi és kulturá­lis életszínvonalának emelése, a gondoskodás az állam biz­tonságáról, a közreműködés a béke megszilárdításához és a nemzetközi együttműködés fejlődésében. A társadalmi, politikai és a gazdasági rend alapjairól szólva, az alkotmánytervezet kimondja: a Szovjetunió össz­népi állam: minden haalom a népé; az állam szervezete és tevékenysége a demokratikus centralizmus elveire épült; az az állam és szervei a szocia­lista törvényesség alapján működnek; az államélet leg­fontosabb kérdéseit össznépi vitára, valamint népszavazás­ra bocsátják. A társadalom vezető és irányító ereje — ál­lapítja meg a dokumentum — a Szovjetunió Kommunista Pártja, amely a népért van és a népet szolgálja. A párt határozza meg a társadalom fejlődésének fő perspektíváját, az ország bel- és külpolitikai irányvonalát. A tömegszerve­zetek szintén részt vesznek az állami és társadalmi ügyek intézésében. Az alkotmány tervezet sze­rint a szocialista demokrácia további kibontakoztatása a társadalom politikai rendsze­rének alapvető fejlődési irá­nya. Ide tartozik egyebek kö­zött: az államgépezet tökéle­tesítése, a társadalmi szerve­zetek tevékenységének fokozá­sa, a dolgozók mind szélesebb részvétele a közügyek intézé­sében. A Szovjetunió gazdasági rendszerének alapja a terme- dési eszközök szocialista tu­lajdona; a jólét forrása, a szovjet emberek munkája — hangoztatja a tervezet. Az állam a »mindenkitől képes­ségei szerint. mindenkinek munkája szerint« elvvel össz­hangban ellenőrzi a munka és a fogyasztás mértékét, együt­tesen alkalmazza az anyagi és erkölcsi ösztönzőket. A szocializmus körülményei kö­zött a társadalmi termelés leg­főbb célja: az. emberek foko- 2odo anyagi es szellemi szük­ségleteinek minél teljesebb ki. elégítése. A dokumentumter­vezet a Szovjetunió gazdasá­gát egységes népgazdaság komplexumnak minősíti; a gazdaságvezetés aiapja a ter­vezés, a központi irányítási párosítják a vállalatok, egye­sülések gazdasági önállóságá­val és kezdeményezésével. A dolgozók kollektívái, a társa­dalmi szervezeteit részt vesz­nek a vállalatok és egyesülé­sek ügyeinek intézésében. Az alkotmánytervezet intézkedik a természeti környezet meg­óvásáról és ésszerű felhasz­nálásából is. A társadalmi fejlődés és kultúra kérdéseiről a terve­zet kimondja: a szovjet ál­lam elősegíti a társadalmi homogenitás erősítését, a vá­ros és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti lé­nyegbeli különbségek elmosó­dását, a Szovjetunió vala­mennyi nemzete és népcso­portja további fejlődését és közeledését, célul tűzi ki a le­hetőségek kiszélesítését ahhoz, hogy az állampolgárok fejlesz- 6zék képességeiket és szemé­lyiségük sokoldalúan fejlőd­jék. Az állam — összhangban a termelékenység növekedé­sével — következetes bér- és reáljövedelem-emelő irányvo- nalt valósít meg, a szükség­letek teljesebb kielégítése végett társadalmi fogyasztási alapokat képez. Az alkotmánytervezet kül­politikai fejezete rögzíti, hogy a szovjet állam következetes lenini békepolitikát folytat, síkraszáll a biztonság meg­szilárdításáért és a széles­körű nemzetközi együttműkö­désért. A Szovjetunió külpo­litikája arra irányul, hogy kedvező nemzetközi feltétele­ket biztosítson a kommuniz­musnak a Szovjetunióban va­ló felépítéséhez, erősítse a vi­lágszocializmus állásait, tá­mogassa a népeknek a nem­zeti felszabadulásért és a tár­sadalmi haladásért vívott har­cát, megakadályozza az ag­resszív háborúkat, és hogy következetesen megvalósuljon a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének elve. Az alkotmánytervezet rész­letesen ismerteti, hogy a Szov­jetunió milyen elvek betartá­sára alapozza a más államok­hoz fűződő kapcsolatait: »Köl­csönös lemondás az erőszak alkalmazásáról, vagy az erő­szakkal való fenyegetőzésről; szuverén egyenlőség; a hatá­rok sérthetetlensége; az álla­mok területi sérthetetlensége; a viták békés rendezése; a belügyekbe való be nem avat­kozás, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tisz­teletben tartása, a népek egyenjogúsága és az a jog, hogy saját maguk rendelkez­zenek sorsukkal; az államok közötti együttműködés; a nem­zetközi jog általánosan elis­mert elveiből és normáiból, a Szovjetunió által megkötött nemzetközi szerződésekből következő kötelezettségek lel­kiismeretes teljesítése«. A do­kumentum külön is megfogal­mazza, hogy a Szovjetunió mint a szocialista világrend- szer, a szocialista közösség al­kotó része, a szocialista inter­nacionalizmus alapján fejlesz­ti és erősíti a barátságot és az együttműködést, az elvtár­si kölcsönös segítségnyújtást a szocialista országokkal, tevé­kenyen részt vesz a gazdasági inlegrauobaa. A tervezet — külön feje­zetben — a szocialista haza védelmét az egész nép ügyé­nek minősíti. Az alkotmánytervezet ki­mondja; a Szovjetunió állam* polgárai származástól, társa­dalmi és vagyoni helyzettől, nemzetiségi és faji hovatarto­zásától, nemtől, képzettségtől, nyelvtől, a valláshoz való vi­szonytól, foglalkozási fajtától és -jellegtől, lakóhelytől és más körülményektől függetlenül egyenlőek a törvény előtt. A jogok ilyen ismérvek szerinti korlátozását a törvény bün­teti. A tervezet szerint a Szovjetunió menedéket nyújt azoknak a külföldieknek, aki­ket haladó tevékenységükért, a heke ügyének védelméért ül­döznek. A Szovjetunió állampolgárai rendelkeznek az alkotmány és a törvények által meghirde­tett és szavatolt szociális, gaz­dasági, politikai és személyes jogok teljességével. Jogaikkal elve azonban nem sérthetik a társadalom és 'az állam érde­keit, sem más állampolgárok jogait. A tervezet részletezi az állampolgárok jogait és minden esetben megnevezi e jogok megvalósulásának bizto­sítékait. Eszerint a Szovjet­unió állampolgárainak joguk van — egyeuek között —; a munkánoz, a pihenéshez, egészségvédelemhez, az öreg­ségi, a rokkantsági és beteg­ségi biztosításhoz, a lakáshoz, a művelődéshez, a tudomá­nyos, műszaki és művészeti alkotás szabadságához a kom­munista építés céljainak meg­felelően, a közügyek intézésé­ben való részvételhez; vá­lasztók és választhatók. A dol­gozók érdekeinek megfelelően és a szocialista rendszer erő­sítése céljából a Szovjetunió állampolgárainak szavatolják a szólás-, a sajtó, a gyüleke­zési, az utcai felvonulási és tüntetési jogot. A kommunis­ta építés céljainak megfelelő­en az állampolgároknak joguk van társadalmi szervezetekben i egyesülni. A tervezet elismeri a lelkiismereti szabadságot, rögzíti az állam és az egyház illetve az iskola és az egyház elválasztását, Szavatolja a sze­mélyi sérthetetlenséget és a lakás sérthetetlenségét, a le­velezések, a telefonbeszélgeté­sek, a táviratváltások titkos­ságát. A személyiség tisztelet­ben tartása, a szovjet ember állampolgári jogainak védel­me valamennyi állami szerv, társadalmi szerv és tisztség­viselő kötelessége. A jogok megvalósítása el­választhatatlan az állampol­gári kötelezettségek teljesíté­sétől — mondja ki a tervezet. Ilyen kötelességek: az alkot­mány, a törvények, a szocia­lista együttélés szabályainak tiszteletben tartása, a lelkiis­meretes munka, a szocialista tulajdon erősítése, az állam érdekeinek védelmezése, a szo­cialista haza védelme, a kato­nai szolgálat, más állampolgá­rok nemzeti méltóságának és jogainak tiszteletben tartása, a közrend védelmének előmozdí­tása. A szovjet állampolgár internacionalista kötelessége, hogy segítse elő a más or­szágok népeivel való barátság és együttműködés fejlődését, a világbéke fenntartását és megszilárdítását. A Szovjetunió a nemzetek szabad önrendelkezése és az egyenjogú szovjet szocialista köztársaságok önkéntes egye­sülése eredményeként létre­jött egységes szövetségi sok- nemzetiségű állam — mondja ki az alkotmánytervezet, amely azt is tartalmaza, hogy minden szövetségi köztársa­ságnak joga van a szabad ki­lépésre. A tervezet felsorolja a 15 szövetségi köztársaságot, valamint az autonóm köztár­saságokat és területeket, in­tézkedik a hatáskörök megosz­tásáról. A tanácsok — az alkot­mánytervezet értelmében — az államhatalom szerveinek egységes rendszerét alkotják a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csától egészen a községi szov­jetekig. A választás általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazással történik (minden 18 éven felüli választó és vá­lasztható), a népi küldöttek jogállásáról és sérthetetlensé­géről, beszámolási kötelezett­ségéről és visszahívhatóságáról ,a dokumentum ugyancsak in­tézkedik. A tanácsok tevé­kenységének alapja a kérdé­sek kollektív, szabad és tárgy­szerű megvitatása, a nyilvá­nosság, a lakosság széles körű bevonása. A Szovjetunió legfőbb ál­lamhatalmi szerve a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa (ez két egyenjogú házból áll: a szövetségi tanácsból és a nem­zetiségi tanácsból) ; ülésszakát évente két alkalommal hívják össze. Kizárólagos jogköre egyebek között az alkotmány és a törvények elfogadása. A Legfelsőbb Tanács elnökségé­nek — ezt a küldöttek közül választják — egy elnöke, egy első elnökhelyettese, szövetsé­ges köztársaságonként egv-egy tehát összesen 15 elnökhelyet­tese, egy titkára és 21 tagja van. Az alkotmánytervezet szabályozza a testület feladat- és hatáskörét, intézkedik az államhatalom legfelső végre­hajtó szervének: a Szovjetunió Minisztertanácsának összeté­teléről — hivatalból tagjai a szövetséges köztársaságok mi­niszterelnökei is — és feladat­köréről, továbbá a szövetséges és az autonóm köztársaságok államhatalmi és irányítási szerveiről, valamint a helyi államhatalmi és igazgatási szervekről. Szabályozza az alkotmány- tervezet az igazságszolgáltatás intézményrendszerét is, s egye­bek között kimondja, hogy a választott bírák és népi ülnö­kök függetlenek, az igazság­szolgáltatást az állampolgárok törvény és bíróság előtti egyenlőségének alapján gyako­rolják, a vádlottnak biztosít­ják a jogot a védelemre. A törvények pontos és egységes végrehajtása feletti felügyele­tet a Szovjetunió főügyésze és a neki alárendelt ügyészek gyakorolják. Az alkotmánytervezet végül a Szovjetunió címeréről, zász­lajáról, himnuszáról és főváro­sáról, továbbá az alkotmány érvényességéről és megváltoz­tatásának rendjéről intézkedik. Valamennyi szovjet törvényt és rendeletet az alkotmánnyal összhangban kell meghozni. A Szovjetunió alkotmánya elfo­gadásától érvényes, s a Leg­felsőbb Tanács határozatával változtatható meg, mindkét ház küldötteinek legalább két­harmados szavazattöbbségével. (MTI) 7

Next

/
Thumbnails
Contents