Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-03 / 129. szám
HATÁROZATOK NYOMÁN Összhang célokban tettekben A megyei népi ellenőraési bizottság kiterjedt, nagy ellenőrzést végzett — azt vizsgáivá, hogy a zöldség-, gyümölcs- és a burgonyatermelés növelése érdekében tett intézkedések. milyen eredményt hoztak, s hogyan éltek lehetőségeikkel az üzemek, milyen mulasztások, hibák fékezik a gyorsabb ütemű előrehaladást., A tizenkét termelőszövetkezetben. négy állami gazdaságban, hét áfész-néj meg a megyei Zöld-értnél folytatott vizsgálat tapasztalatai jól általánosítható következtetésekre adnak módot. Szakosodás Megyénk mezőgazdasága V. ötéves tervében, a szántóföldi zöldség területének 16 százalékos növelését irányozta elő. Ezen belül egyik kiemelt részfeladat a szakosodás folytatása. Nem vitatható szükségszerűség ez, amelyet a munkaerő- helyzettől kezdve, a meglehetősen drága gépsorokig iger sok tényező-alátámaszt, ám ai is tény, hogy ennél a kultú- i-anái a szakosodás meglehetősen összetett, nagy körültekintést és többirányú intézkedést igénylő feladat. Tény — a népi ellenőrzési bizottság is megállapította —. hogy az utóbbi években jelentősen csökken az egy üzemben termelt zöldségfélék száma. A korábbi tizenöt-húsz helyett a nagyüzemek négyöt féle kultúrával foglalkoznak, és az is igaz, hogy elsősorban a nem gépesíthető, a kézi munkát igénylő zöldség- fajták szorulnak ki a termelésből. Ez önmagáiban véve helyes tendencia egy sor gondot vet föl. Nem az ipari felhasználás, feldolgozás, hanem elsősorban a lakossági fogyasztás szempontjából. Mert nem csak úgy általában van szükségünk zöldségre; akkor ítéljük jónak az ellátást, ha megfelelő az áruválaszték is. Érthető a követelmény, hogy a szakosodó nagyüzemekben termelt kultúrák között az igényeknek megfelelő arányt keli kialakítani. »A koordinációnak — hangzott el a közelmúltban egy tanácskozáson. — a zöldségtermelésben döntő szerepe van.« Ezzel együtt azonban parancsoló szükségszerűség is, hogy nagyobb gondot keli fordítani a nagyüzemből kiszorult zöldségfélék megtermeltetésére. Erre mód csaknem kizárólagosan a kisüzemekben van. Igen ám, csak az áfész-ek által szervezett kisüzemi termelésben is egyre erőteljesebben jelentkezik a szakosodásra törekvés, s ez ugyancsak helyes, szükséges, céljainknak megfelelő folyamat. Viszont a termelést szervezők elé azt a feladatot állítja, hogy ahogy a nagyüzemben, a kisgazdaságokban is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a termelt zöldségfélék megfelelő arányára. Ez pedig igen feszes szervezést és nagy összhangot kíván az irányítóktól, a forgalmazásban és az ellátásban érintett valameny- nyi szervtől. Csak így érhető el a fő cél: fokozatosan javuljon a lakossági ellátás választéka, mennyisége és — hozzáteszem — a minősége is. Együttműködés A népi ellenőrzési bizottság megállapítása messzemenően egyezik azzal, a nem egy fórumon elhangzott ténnyel: megyénkben távolról sincsenek még kihasználva az együttműködésben rejlő jelentős tartalékok, lehetőségek. Jóllehet ez az ágazat az, amelyiknél hatványozottan szükség volna rá, és amelyiknél az együttműködés fogalma, gyakorlata igen széles skálájú. Csakazértis Jégverés után — Mikor a jégverés után először kijöttünk az asszonyokkal, csak sírtunk. Egyre azt kérdezgettük egymástól, lesz-e kenyerünk. Azután egyikünk megfogta a kapát és nekilátott... Aznap nem hallatszott a máskor megszokott nevetés és nótaszó. Május 17-én került sor a toponári tsz-ben arra a — megkésett — tervtárgyaló közgyűlésre, ahol a . tagság t égre szembenézett a régebbi mulasztások következményeivel. A parázs hangulatú vitában maguk a tsz-tagok mondták el, hogyan, kell dolgozniuk, hogy egyensúlyba kerüljön a gazdaság mérlege. Még a korábbi hibák nyomán el- kedvetlenedők vagy közömbösek is megértették; végre tiszta lappal indulhatnak. A bizakodáshoz jó alapot adott, hogy gyönyörűek voltak a vetések és az is, hogy csak az első negyedévben kétmilliós költségmegtakarítást sikerült elérniük. Három nap telt el így az újrakezdés erőt adó légkörében, azután a péntek esti felhőszakadás IS perc alatt kérdőjellé nyomorította a tervek fölkiáltójeleit. hektá- ' költséSok szó esett még rokról és mázsákról, gekről és bevételekről. Ennél azonban jobban érdekelt; lesz-e az embereknek erejük, hogy másodszor is belevágjanak? Képesek lesznek-e újra bízni munkájuk eredményében? A gazdaság legidősebb traktorosa, Luki Lajos szerint a több milliós kár először mindenkit elkedvetlenített, de néhány nap múlva egyre többen mondták: még sok minden rendbejöhet... — Aki a mezőgazdaságban dolgozik, előbb-utóbb megismeri a hiábavaló erőfeszítések keserűségét. Igaz, nincs sok idő sopánkodásra: a munkát folytatni kell Mi most épp a nagykombájnok felújítását végezzük. Ez magában is mutatja: bízunk benne, hogy lesz mit aratni. — A jég a háztájiban is sok kárt okozott... — Sok helyütt tönkrement à konyhakert és a szőlő. Szerencsére az állatoknak így is lesz mit enni. A kertészet asszonyait — Kesztyűs Istvánnét, Juhász Istvánnét, Hermann Lajosnét és társaikat — a jócskán letarolt káposztás közelében találtam. Nem is próbálták leplezni kedvetlenségüket: — Fél napig csak a melegágyak törött üvegcserepeit hordtuk. A föld akkor még olyan volt itt, mint az iszap. — Tavaly ilyenkor már csomóztuk a zöldséget és az uborkaszedés is közel volt, most meg... Talán majd ha újra látjuk munkánk eredményét, visszatér a jókedvünk. Sostorics József ezen a tavaszon már másodszor vetette ugyanazt a táblát. — Először szóját, most meg silókukoricát. Ugyanúgy vezetem a gépet, mint először, s most mégsem tölt el elégedettséggel minden be,vetett hektár. _ Ennél »haszontalanabb-« munkát is el kellett végeznie a 20 éves Farkas Árpádnak. — Én tárcsáztam ki a tönkrement táblákat: temettem a termést... Még csak két éve vagyok tsz-tag, így most éreztem először, mennyire ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak. Az embereket valahogy mégis közelebb hozta I egymáshoz ez a próbatétel. Talán mert a kár arra figyelmeztette őket, hogy közösek az érdekeik. A jégvihar után egy héttel az elnök asztalán már ott tornyosultak a kárfölmérések: több tucatnyi nyomasztó szám. Összesen 1400 hektáron okozott károkat a jég. Mintegy félszáz hektáron semmi sem maradt. A tervezett termés inegyede vált »semmivé«. A biztosító persze a kár nagy részét megtéríti, ez mégsem vígasztal senkit. Mint mondták: a meg nem termő búza, kukorica és zöldség mindenképpen hiányozni fog ... Hogyan lehet menteni a még menthetőt? A gazdaság elnöke, Bodnár Imre ez,t a kérdést úgy módosította, hogyan érdemes... — Kézenfekvő módszer a lombtrágyázás ... Csakhogy ez mit sem ér, ha például egy mázsa terményt két mázsa árának megfelelő többletköltséggel mentünk meg. Táblánként kell mérlegelnünk, mit és mennyit. — Mi lesz a kényszerűségből »kiszántott« területek sorsa? — Mintegy száz hektáron már megkezdtük a silókukorica vetését és uborkából is másodvetést tervezünk. Sajnos, nemcsak a másodvetések okoznak terven felüli költségeket. A heves szél összekuszálta és lefektette a kalászosok nagy részét, így igen nehéz, elhúzódó aratásra kell fölkészülnünk. Különösen a talaj egyenetlenségeihez jobban alkalmazkodó SZK kombájnokra vár nagy feladat. A toponári tsz tagsága most újra teljes erővel dolgozik. Csakazértis! Bíró Ferenc Csak néhány példát. Köztudott, hogy a zöldségtermelés speciális gépei igen drágák, használati idejük viszont az evnek egy eléggé szűk szakaszára korlátozódik. Ez ideig nemigen lehettünk tanúi olyan elhatározásnak, hogy egy-egy speciális gépsort több termelőüzem közösen vásárolt volna — ezzel is csökkentve a költségeket, feltételt teremtve a gép jobb, gazdaságosabb kihasználására. s ugyanez vonatkozik más, a zöldségtermelés fejlesztésével járó költséges beruházásra is. Legutóbb a mezőgazdasági fejlesztési albizottság ülésén maguk a kertészkedő nagyüzemek vetették föl, hogy új utakat kellene keresni a szaktanácsadás jelenlegi módszere helyett. Mert kétségtelen, hogy hasznos, ha a forgalmazó, felvásárló vállalat vagy egy adott termelési rendszer szervezett szaktanáccsal látja el az üzemet, csakhogy önmagában kevés. A szaktanácsadó — hogy úgy mondjam — egy kicsit kívülálló; általában nem érdekelt abban, hogy javaslatai nyomán milyen eredmény születik. Ez a javaslat is az együttműködés javításának fogalmához tartozik, méghozzá a kölcsönös anyagi alapokon nyugvó, kölcsönös előnyökkel járó együttműködés gyakorlatához. Hosszan lehetne folytatni a sort. A népi ellenőrzési bizottság figyelemre méltó megállapításai messzemenően összhangban vannak azzal az állásfoglalással, amelyet a me gyei párt-végrehajtó bizottság alakított ki a közelmúltban az ágazat fejlesztésével összefüggő legfontosabb feladatokról. A zöldségtermelés érdekében hozott ösztönző intézkedések első eredményei mar jelentkeznek, ' de ezzel együtt még határozottabban »mutatkoznak a fogyatékosságok. Céljainkban teljes az összhang — elengedhetetlen, hogy ez a tettekben is tükröződjék. Vörös Márta MAI KOMMENTÁRUNK Még nem késő Két teljesen különböző, összefüggéseiben mégis el- gondolkoztatásra késztető jelzés. A megyében vetett gabonákon a lisztharmat mellett egy új, veszélyes kórokozó, rendkívül erős torsgombafertőzés mutatkozik. A repülőgépes növényvédő társulat a három gép egyikét kihasználatlanság miatt alföldi nagyüzemekbe kívánja kikölcsönözni. A gépet elsősorban a gabonafertőzések megfékezése miatt kérték az alföldi gazdaságok. Akaratlanul is a kérdések ágaskodnak föl az emberben, és felidéződik egy sor megállapítás. Sikeres vetés után jól teleltek a gabonák. A tavaszi ápolási—növényvédelmi munkákat szakszerűen, időben és a kívánalmaknak ,megfelelő minőségben végezték el nagyüzemeink. A múló hetekkel együtt általában mindenfelé azt a véleményt lehetett hallani, hogy egyöntetűek, jól fejlettek a kalászosok, a terméskilátások a tavalyi rekordhoz hasonlatosak, sőt néhol úgy vélekedtek, hogy — a mostani becslés szerint — túlszárnyalják a múlt évit. Mindent összevetve: nagyon biztató helyzetben — s tegyük hozzá: a gabona fejlődésének utolsó szakaszában — ütötte föl fejét a veszélyes betegség. A növényvédő állomás és a tsz- szövetség egybehangzó megállapítása szerint különösen súlyos a fertőzés azokon a táblákon, ahol gabona után gabona került a földbe. A betegség terjedésének kedvez a mostani meglehetősen szélsőséges, szeszélyes időjárás, és az is, hogy csapadékhiány miatt a fejlődés utolsó szakaszában levő növények tápanya g ellátása sem kielégítő. A jelentős terméskiesés, a súlyos kárlé el megelőzésének egyetlen módja a légi úton elvégzett permetezés, amelyet — ahol szükség van rá — össze léiét kapcsolni a múlt évben oly jó eredménnyel járó lomo- trágyázással. Vitathatatlan, hogy a t< r- melési költséget növeli, nem olcsó beavatkozás a repülőgépes növényvédelem. De a kenyerünket mentjük, s egy nagyon ígéretes aratás biztonságáról van szó! Rosszul értelmezett takarékosság, sót inkább céltalan pazarlás az, ha egy termelési folyamatból egy váratlanul szükség ssé vált láncszemet költségkímélés miatt kihagyunk. Azok az alföldi nagyüzemek, amelyek sürgős segítséget kértek a repülőgépes társulástól, felismerték a veszély nagyságái, az azonnali védelem szükségességét. Korántsem arról van szó, hogy a bajba került testvérszövel- kezeteknek ne nyújtson támogatást a megye. Sokkal inkább arról, hogy itt vannak, rendelkezésünkre állnak az eszközök, a fertőzés nálunk is jelentkezik, a kártétel a somogyi gazdaságokat is fenyegeti — miért nem történik a védekezés elvégzésére hasonló határozott intézkedés?! Még nem késő, de minden nap késedelem újabb veszteség forrása lehet. Mindenképpen érdemes, sőt szükséges felülbírálni a korábbi elhatározást. Most, néhány h ittel az aratás előtt, ne h-g - juk; hogy a szép ígéretek egy gombabetegség áldozatává váljanak! V. M. A hosszú levelezőlapot gyűjti a lakatos Utazó gyár. Különösen az- ótá jutnak el sokan külföldre. amióta föllendült a csereüdültetés. — Ó, a cukorgyáriak négy országba utaztak így.( Bulgáriába, az NDK-ba, aztán Jugoszláviába, Lengyelországba. Igen, ezeket említhetem — mondja Valkó István, a Kaposvári Cukorgyár személyzeti vezetője. — Ezt elsősorban annak köszönhetjük, hogy saját üdülőnk van Balatonbogláron — teszi hozzá Laki László, a gyár pártvezetőségének titkára. Példákat említenek az utazásra. Egy dolgozó most utazott külföldre nászúira, aztán ott vannak a szovjetunióbeli utak. öten mint szakszervezeti Magy ar ipari tanulók az NDK-ban ■ Egy magyar—NDK kormányközi szerződés értelmében magyar fiatalokat képeznek ki a BUNA Vegyi Művekben. A magyar ipari tanulók a három éves tanfolyam alatt a karbantartási munkálatok legkülönbözőbb területein kapnak kiképzést. A képen: Peter Sichert művezető bemutatja egy lakkalapanyag előállító berendezés működését Kőszegi Pál- | nak és Herer Bélának. 1 aktívák, négyen mint munkásőrök kerültek be a Szovjetunióba utazó csoportba. Negyvenen a jugoszláviai testvérüzemben néztek szét egy kicsit. — Sokan utaznak, s ami különösen jó: elmondják a tapasztalataikat a kollégáknak. A politikai nevelőmunkában is hasznos ez — említi meg a személyzeti vezető. — Ki az a munkások közül, aki sokat utazott mostanában? Egy kis tanakodás után szinte egyszerre mondják Kardos István nevét. Az öreg lakatossal már régebben találkoztam. A párttitkárral indultunk a tanműhelybe. Szerencsénk volt, mert délelőtt az ipari szakmunkásképző iskolában járt, s nemrég érkezett vissza. Az egyik tanuló mögött állt, s figyelte mozdulatait, néha mutatott neki egy-egy fogást. — Menjünk valami csendesebb helyre. Egy kis öltöző nyílik a szomszédos asztalosműhelyből, oda ültünk be. A falakon sok-sok képeslap. Mindenki küld egyet, aki elutazik valahová. Pista bácsi lovaglóülésben rágyújtott. Jó erősen fogta a szipka végét, mintha szerszám volna. Határozott és erős mozdulatai is sejtetik, hogy géphez szokott ember, ötvennyolc évéből huszonhatot a cukorgyárban húzott le. Itt lett párttag, s most is vezetőségi ag. — Moszkvában járt egy cukorgyári csoporttal. A mi gyárunkból öten utaztak el — indítja el a beszélgetést a párttitkár. — Először voltam a Szovjetunióban — mondja elgondolkodva Pista bácsi. Kék szeme sugárzik, markáns arcán mosoly jelenik meg. — Sok szépet láttunk Moszkvában, Leningrádban. Járt ott? — Jártam. — Akkor maga is tudja, hogy mi minden látható a múzeumokban. Aztán a nyári palota ruskinóban. Az a gyö- nyörűfiég! Amikor az idegen- vezető azt magyarázta, hogy ötven kiló aranyat használtak föl az egyik terem festésére, borítására,- s nyolc-tfz mázsát az egész palotáéra, gyorsan arra gondoltam: egyáltalán mennyi lehet az az arany. Az egész beszélgetés olyan volt, hogy egyik érdekességről váltottunk a másikra. Ö maga is mondta, hogy nem az a fajta utazó, aki egy halom könyvet elolvas az utazás előtt. Odakint azonban nyitott a szeme, a füle, s kiváltképp a szíve — minden élmény befogadására. Így aztán sokkal mélyebben elraktároz mindent. Ha a tanulók tízórai szünetben megkérdik: »»Pista bácsi, milyen is volt a Lomonoszov egyetem?«, máris leírja a formáját, magyarázza rendeltetését, s hozzáteszi a maga véleményét. Így idézi föl az őrségváltást a Kremlben, meg az Ermitázs gyűjteményét. S olyan tényeket is, hogyan fejlődik Moszkva. — Mikor utazott először külföldre? — 1962-ben a lipcsei vásárra. — S hol járt még? — Jugoszláviában, Bulgáriában, meg egy al-dunai ha- jóúton. Szakmai szempontból is érdekes volt, amikor megnéztük az eszéki cukorgyárat. Iparitanuló-oktató vagyok, én különösen érdeklődtem a képzés rendszere, a tanműhely iránt Ott azonban egészen más, mint nálunk. — Melyik útra emlékszik vissza szívesen? — A bulgáriai csereüdülésre. Burgasztól ötven kilométerre voltunk, de elvittek bennünket Várnába, Neszebarba, sőt különbusszal Szófiába is. Tudja, sok hobbym van, többek között a virágkertészkedés, a fafaragás, a népművészet. Minden ilyesfélét megnéztem. Aztán gyűjtöm a hosszú levelezőlapokat... Ilyeneket is hoztam. — Utazik-e valahová az idén? — Jugoszláviába a feleségemmel ... Most megyünk először együtt. Jutalomutazás. Mennyi örömet ad, s mennyi élményt jelent A többi cukorgyári munkás beszámolója is hasonlítana Pista bácsiéra. S ez a jó. Lajos Géza
