Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
TÖBB MINT 4500-AN VANNAK* Számítanak a munkájukra A szakmaközi bizottságok tevékenységéről W »A szervezett dolgozók, » lakosság életkörülményeit befolyásoló kérdések nagy többségében megyei, városi, kerületi, nagyközségi szinten döntenek, intézkednek. Szükséges, hogy a szakszervezetek e politikai döntések kialakításához közvetítsék a dolgozók véleményét, észrevételeit, javaslatait, azokat érvényesítsék, és a döntések, intézkedések megvalósításában való aktív részvételt szervezzék, koordinálják... Ezért meg kell erősíteni, illetve létre kell hozni a szakmaközi szervezeteket.« (A SZOT Elnökségének 1975. március 3-1 ülésének határozata a szakmaközi bizottságok működési szabályzatáról.) A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsának múlt héten tartott elnökségi ülésén dr. Rétsági Béla, az SZMT osztályvezetője beszámolt — az elnökség négy évvel ezelőtt hozott határozata végrehajtásának tükrében — a szakmaközi bizottságok munkájáról Nem kisebb feladatról van szó, mint arról, hogy ezek a szervezetek alkalmasak legyenek »egyrészt szervezeti keretet és célszerű működést biztosítani a szórványtagság, a bejáró dolgozók, nyugdíjasok számara, másrészt hatékony javaslattevő, tanácsadó szerepet töltsenek be az illetékes tanácsok mellett, ellássák a szórványtagság érdekvédelmét.» Megyénkben több mint négyezer-ötszázán vannak a helyi alapszervezet- i cl nem rendelkező szakszervezeti tagok, őket tömöríti összefogó, képviseleti szervezetként tizenkilenc községi és négy járási székhelyű szakmaközi bizottság. Többségük a KPVÖSZ, a MEDOSZ, i’letve a közalkalmazott-, a postas-, a vasutas- és a pedagógus- szakszervezet tagja. Hogyan dolgoznak ezek o bizottságok? Erre kértünk választ dr. Rétsági Bélától. — Többnyire jó tapasztalataink vannak. Mozgósítják a dolgozókat a közügyekben való aktív részvételre, elősegítik a szocialista demokrácia széles körű érvényesítését. Észrevételeket tesznek, javaslatokkal állnak elő, s ellenőrzik, mi történik azok megvalósításával. Tizenöt somogyi községben a szakmaközi bizottság tisztségviselője _ egyben a tanácsnak is tagja, s ahol ez nincs így, ott is meghívják a bizottságok képviselőit a tanácsülésekre. Már jó néhány évvel ezelőtt együttműködési megállapodást kötöttek a tanácsokkal — és nem maradnak el a rendszeres értékelések sem —, a közelmúltban pedig tizenkét szakmaközi bizottság külön feladattervben is rögzítette, hogy együttműködik az V. ötéves tervi feladatok teljesítésében. A legjobb feladat- terveket Balatonszentgyör- gyön, Berzencén, Magyaratá- don és Marcaliban készítették. Ezek a tervek átfogják a terület »legizgalmasabb« tennivalóit ebben a tervidőszakban, a lakásépítéstől a bölcsődei és óvodai helyek létesítésén és elosztásán át a munkavédelmi és szociális ellátásig, a nyugdíjasokról való gondoskodásig. Foglalkoznak az áruellátás és a szolgáltatás javításával, az árak ellenőrzésével, a kulturális és sportélet föllendítésével a munkaver- sen y-mozgalommal, a társadalmi munkák koordinálásával. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenütt kielégítő a szakmaközi bizottságok részvétele a helyi politika kialakításában, s nem tapasztalható helyenként formalitás. Tény azonban, hogy a helyi alapszervezettel nem rendelkező tagság — a szórványtagság — egyáltalán nem él a szervezett dolgozók »perifériáján«, hanem összefogottan, céltudatosan fejti ki tevékenységét Évente összesen több mint százötven rendezvényt tartanak — önállóan, Nőtt például az ismeretterjesztő előadások száma, ahol a közönségsiker főként abból ered, hogy többnyire olyan fontos témákat tűznek napirendre, mint amilyen például a társadalombiztosítás, a köz- művelődés, az egészségügy, a községi tanács terve, a közlekedés szabályai, az alkoholizmus elleni küzdelem, s a kistermelőket érdeklő kertészet és szőlészet. — A legtöbb és egyben a legrangosabb rendezvények színhelye Balatonszemes, Ba- latonszentgyörgy, Balaíonlel- le, Fonyód, Kéthely, Lábod, Nagybajom és Siófok. A balatonszentgyörgyi, a fonyódi, a kéthelyi és a csokonyavison- tai szakmaközi bizottság évente önálló politikai oktatást tart, általában 20—25 részvevővel Hasonló célból másutt a helyi tömegszervezetekkel közösen szervernek összejövetelt. Van önálló klubhelyiségük is a bizottságoknak —általában megfelelő főlszereít- seggel —, s az itt rendezett foglalkozások — például vetélkedők, ismeretterjesztő előadások, író—olyasó találkozók, szavalóestek — jól szolgálják a szórakozást, a művelődést, öt bizottságunknak önálló művészeti csoportja is van. Többet tehetnének az eddiginél a kereskedelmi, társadalmi ellenőrzésben. Az SZMT öt helységben működtet ilyen csoportokat, s tavaly például mindössze két ellenőrzésről számoltak be (noha ennél több volt). Ugyanakkor a tanácsokkal közösen több mint hatvan ellenőrzést végeztek. A kadarkúti ellenőrök például évente 20—25 vizsgálatot Is tartanak. Hat szakmaközi bizottságnál tizenkét önálló nyugdíjascsoport működik a megyében, csaknem 320 taggal. Különösen Lalién és Kéthelyen tapasztalható az átlagosnál .is nagyobb törődés az idős. üzemi alapszervezethez nem tartozó szakszervezeti tagokkal. Az SZMT elnökségének határozata alapján az idén SZOT- beutalóval látják el a nyugdíjascsoportokat: erre az évre több mint húsz beutalót adtak ki. — A jövőre nézve a legfőbb célunk, hogy a területpolitikai tevékenységet fejlesszük a szakmaközi bizottságoknál. Ennek megfelelően határoztuk meg soron következő feladatainkat is — tájékoztatott dr. Rétsági Béla, az SZMT osztályvezetője. H. F. Termelési rendszerek Elemzés és tisztánlátás A rendszerszerű termelés aránya évről évre nő a megyében. 1975-ben még nem, tavaly már az országos átlagot is meghaladó mértékben termeltek különböző növényeket rendszertechnológiával. Milyen hatást gyakoroltak a rendszerek Somogy mezőgazdasági termelésére? Melyik rendszer a versenyképesebb? Ezek a kérdések foglalkoztatják a szakembereket, a vezetőket. Az összehasonlítás nem egyszerű, hiszen mindegyik rendszernek más a sajátossága, más elveken alapszik. Mégis vannak olyan mérhető, értékelhető mutatók, melyek egybevetése alapot ad a rendszerek megítéléséhez. Arról a vaskos tanulmányról, melyet a megyei tsz-szö- vetség e témában elkészített, sok üzemi vezető megállapításával egyezően így ' vélekedett Horváth László, a nagybajomi szövetkezet elnöke: »Napjainkban igen lényeges a rendszerek összehasonlító értékelése a gazdaságok számára. Nemcsak azért, mert az elemzés elengedhetetlen a tisztánlátáshoz, hanem azért is, mert néhány rendszernél lejár a ciklus, az üzemek döntés előtt állnak.« Az értékelés azonban nemcsak a döntéshez adhat segítséget, hanem rávilágíthat arra is, hogy a hatékonyság, az eredmény javítása érdekében kinek mi a feladata. A megyében felhalmozódott tapasztalatok közül csupán néhányra szeretnék utalni. A növénytermelési rendszerek például az elmúlt években igazolták termelési fölényüket, élen jártak a korszerű termelési eszközök, termesztési technológiák alkalmazásában. Az is igaz, hogy a megyei taggazdaságok átlagai a rendszerek országos termésátlagai alatt voltak. A terméseredményekben az egy rendszerhez tartozó nagyüzemek köÜgyvédek az igazságszolgáltatásban Munkaközösségi vezetők országos tanácskozása A legsokrétűbb jogalkalmazói hivatás gyakorlói az ügyvédek, s munkájuk bázisa, szocialista jellegű műhelye a munkaközösség. Bevált szervezeti formája a szocialista ügyvédeslcedésnek a munka- közösségi tevékenység. Mintegy 160 ilyen jogi műhely működik az országban, egészében megfelelően; szervezetükben és működésükben azonban még találhatók a fejlődést gátló tényezők. Ezek megszüntetése, az ügyvédi kollektívák és az ügyvédi munka közösségi jellegének teljes elismerése a munkaközösségek további fejlődésének alapvető feltétele. — Legfontosabb megállapításaiban ezeket rögzítette a munkaközösségek, illetve a fővárosban és a megyékben működő ügyvédi kamarák vezetőinek kedden befejeződött kétnapos országos értekezlete, melyet az Országos Ügyvédi Tanács rendezett. Dr. Szilbereky Jenő igazságügyi miniszterhelyettes vitaindítója alapján értékelték az 1976-ban megszabott ügyvédpolitikai új irányelvek érvényesülését a gyakorlatban, elemezték a munkaközösségek vezetői, káderutánpótlási, pénzügyi, etikai és szakmai munkájának tapasztalatait. Rámutattak egyebek között: az ügyvéd feladata, hogy — a hatóságok jogalkalmazó tevékenységét elősegítve — az ügyvédi törvényben foglaltak megtartásával, a jogszabályok szerint megbízói érdekében a bíróságok, a hatóságok és más szervek előtt eljárjon, illetve ügyfeleinek jogi segítséget nyújtson, védje ügyfele jogait, törvényes érdekeit. E tevékenységével minden ügyvédnek elő kell mozdítania a törvények tiszteletét, a jogszabályok előírásainak önkéntes követését, az állampolgárok felelősségének fokozását. Nyomatékkai leszögezték az értekezleten, hogy az ügyvédi tevékenység a szocialista igazságszolgáltatás szerves része. Az ügyvédnek hivatása gyakorlása során mindig tekintettel kell lennie a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek megfelelő összehangolásának követelményére. Felvetődött az értekezleten, hogy fokozni kell az etikai követelményeket és erősíteni kell az ügyvédi szerveken belüli fegyelmet. Maradéktalanul meg kell követelni az ügyvédi etikai kódex előírásainak megtartását. El kell járni azokkal szemben, akik az előírásokat megszegve hálapénzt fogadnak eb A munkaközösségek élére a vezetők megfelelő kiválasztása a személyzeti munka alapvető feladata, amelyet csak úgy lehet megoldani, ha a vezetői tisztségekbe a hármas követelménynek megfelelő, tehát zött igen nagy a különbség. Ma már nem elegendő, ha a rendszergazda »előírja« a felhasználandó műtrágya meny- nyiségét, elengedhetetlen az is, hogy táblánként határozzák meg a technológiát. Legalább ilyen fontos, hogy az üzem be is tartsa azt. A szövetkezetek alapvető érdeke a rendszerek nagy teljesítményű gépelnek maximális kihasználása. Figyelmeztető, hogy a KITE kivételével az utóbbi három évben fokozatosan csökken elsősorban a vezérgépek kihasználása. Emelkedik a munkából kiesett idő aránya részben a tárgyi feltételek hiánya, részben szervezési mulasztások miatt. Szövetkezeteink többségében, sajnos, nem foglalkoznak a növénytermelés és a gépüzemeltetés közgazdasági elemzésével. A közgazdasági munka egyébként is messze elmarad a követelményektől. Mind a rendszergazdáknak, mind a szövetkezeteknek sürgős és érdekeikkel egyező feladatuk változtatni ezen a helyzeten. A szövetezeti vezetők közül mind többen fölvetik azt is, hogy gazdaságossági, jövedelmezőségi meggondolásból módosítani kellene a gesztorok érdekeltségi rendszerét. Tennivaló van bőven. Az elemzés mindenképpen segítség ahhoz, hogy a mezőgazdaságban meghatározó szerepet játszó rendszerék még hatékonyabbak legyenek. V. M. Reaktormérnökök lesznek A Budapesti Műszaki Egyetemen képezik a paksi atomerőmű leendő szakembereit. A szakmérnöki kar hallgatóit az egyetem tanreaktorában oktatják. Nemzeti kincs E gy kissé hangzatos, de tartalmában igaz és sokszor emlegetett címet adtam a mai jegyzetnek csak azért, mert úgy gondolom: ez fejezi ki legjobban mondanivalóm lényegét. S hogy találgatásra ne adjak okot, hiszen sok nemzéti kincset tudhatunk a magunkénak, ezúttal a Balatonról lesz szó. A »nemzeti kincset» sokszor emlegetjük, ha a természeti szépről, az üdülés lehetőségéről, a parti fövenyről, a selymes hullámokról áradozunk. De még sohasem olvastam arról, hogy a Balaton nemzeti kincs akkor is, ha ivóvízről, útról és járdáról avagy szennyvíz- elvezetésről, netán az üdülők százezreinek és e »póri« körülményeknek az összefüggéséről esik szó. Pedig a Balaton úgy lenne igazán nemzeti kincs, ha környéke is megfelel: :e a kor követelményeinek. Márpedig ezzel — valljuk meg — adós »a nemzet». S hogy miért »a nemzetet« emlegetem, az kiderül a későbbiekből. Levelet írtam nyolc Balaton-parti tanácsnak, helyzet- elemzést kértem tőlük, öt helyen megértették a szándékomat, ezúton is köszönet érte. S hogy vannak, akik nem méltattak válaszra, ezt csak annak tulajdonítom, hogy manapság segíteni sem könnyű... Helyettük is nagy hozzáértésről és segítökészségről árulkodott a megyei tanács. Így hát a személyes benyomásokon kívül, az ő közreműködésük révén több elemzés adott alapot ahhoz, hogy kimondjam: »nemzetibbé» kell tennünk a Balatont, ha igazán és jogosan büszkék akarunk lenni rá. A lehetőségekben ugyanis »nemzeti» a tó és környéke, a fejlesztésben azonban gyakran magunkra maradunk. De rögtön javítom is az utolsó két szót, hiszen van Balatoni Tárcaközi Bizottság, Országos Idegenforgalmi Tanács, B1B, amely törődik, s időnként pénzt is ad a fejlesztéshez. Nem kétséges azonban, hogy ez is kevés. A tó déli partján 566 kilométer belterületi utat tartanak számon, s ebből 418 kilométer földút. Eddig mindössze az utak 28, a külterületi utak 14 százalékát tudtuk kiépíteni. Többre nem volt pénz. így azután még mindig 461 kilométer út áhítja a követ, a bitument, hogy eltűnjenek a kátyúk, a pocsolyák, s hogy eső után, netán télen is megközelíthessük a gomba módra szaporodó nyaralókat, üdülőket. Mit tesznek a nemzet intézményei, tagjai? Háborognak. Háborgásból azonban még nem épült út.., A Balatoni Tárcaközi Bizottság — öt évre — csaknem 22 milliót tervezett útépítésre. A 461 kilométerhez afeonban legalább 785 millió kellene. Mikor lesz ennyi pénzünk, ha csak a tanácsokra meg a hivatalos támogatókra várünk? A nyolcadik öitéves tervben sem juthatunk el a célig, pedig még csak az ötödiknél tartunk. De beszélhetek másról is: 475 kilométer járdára lenne még szükség, s eddig 212 kilométer épült meg. Váltsunk témát — pihenitetőül. Siófokon 194, Fonyódon 87, Bogláron 66, Keresztúron 13, Berényben 10 olyan üdülő van, amely országos nagyvállalat, intézmény tulajdona. Többségük lakói úgy élnek a parton, mint az idegenek. A fenntartók háborognak, követelnek, kifogásolnak, bírálnak, néha még fenyegetnek is: »Micsoda állapotok uralkodnak itt?! Majd szóvá tesszük az illetékeseknek. Pénzük a kerítésen belül teremt paradicsomot, kulturált környezetet. És kívül? Minek? Elvégre ez nem Vas, Baranya, Nógrád vagy Pest megye... Mi közük hozzá? És a nemzethez? Valóban nemzeti kincs a Balaton? A z ivóvízzel nincs különösebb bajunk; társulati alapon ki-ki hozzájárul a fejlesztéshez. De már 90— 98 százalékos az ellátottság, tehát — általában — nincs okunk a panaszra. Ám a Vas megyei Tanács még jogi eszközöket is igénybe próbál venni, hogy kibújjon a herényi kötelezettsége álól Ha rajtam állna, évekig viz nélkül hagynám az üdülőt! (Szerencsére nem rám tartozik...) De döbbenjünk meg: a csapadékvíz-közmű ellátás 3 ( !) százalékos a déli parton, s a szennyvízcsatornázással is mindössze a 26 százalékig jutottunk. (Ezen belül Boglár például 12 százalékkal »dicsekedhet».) így talán szemléletesek a gondjaink. A lemaradás aggasztó, és nem kétséges: a kulturált vendégfogadást akadályozza. S akkor még nem beszéltem a szemétről, a parkról, a környezetről általában," amely milliókat emésztett, s még tízszer annyit emésztene, föl, ha volna. Miért csak Somogyé — s néhány országos főhatóságé —, miért nem a nemzeté a Balaton? Igazságtalan lennék, ha azt mondanám: az országos nagyvállalatok, intézmények nem tettek semmit. Mindenekelőtt természetesen saját üdülőjüket építették, korszerűsítették, Ezek is a nemzeti vagyon részei. Vannak jó és előrelátó kezdeményezések is. Az élen Siófokot említhetem, ahol az elmúlt ötéves tervben 21 és fél milliót adtak az üzemek, intézmények a fejlesztéshez. A szám azonban rögtön lecsempül, ha hozzáteszem: ebből mindösze 5,5 millió vándorolt »idegen» megyénkből a part közelébe. Mintha szerény idegenek élveznék a tó adottságait, és közben szidják az állapotokat — nagyjából ezt vettem ki a tanácselnök szavaiból. Mégis Siófokot tartom példának, más településeken ugyanis ritkábban találkozhatunk hasonló erőfeszítésekkel. Pedig a Balaton-fejlesztésben igazán létjogosultságuk van az együttműködési szerződéseknek, kiváltképp, ha azokat meg is tartják. S a nagyvállalatoknak van pénzük a hozzájáruláshoz. Siófokon már hagyományos a szerződéskötés. Erről csak annyit, hogy a jelenlegi tervidőszakra is 12 480 000 forintra van biztosítékuk; igaz, ebből csak 2,5 millió jön a megyehatáron túlról... Mi a helyzet másutt? Fonyódon 900 000 forintot adott a Komlói Szénbánya és a Volán Tourist az útépítéshez, más szerveknél egyelőre nincs hajlandóság. Berényiben a Zala megyei Tanács, Zalaegerszeg, Nagykanizsa és az OKISZ jeleskedett összesen 900 000 forinttal — öt év alatt. Baranya és Pécs azonban visszautasította a közeledést — pénz hiányára hivatkozva... Éppen Baranyának ne volna pénze? Akkor önmagát szidja, s ne a part menti körülményeket. Bogláron nem találtam példát az együttműködésre, mégis rokonszenves a tanács önkritikus válasza: nem fordítottak még kellő figyelmet erre. Az üdülők fenntartóival jó a kapcsolatuk, így hát nem reménytelen a helyzet. Keresztúrról (és Máriáról) sok elvi — és kevés gyakorlati — támogatásról érkezett hír. Nagy eredmény, de nem jutottak tovább a magánvilla-tulajdonosok és a Mecseki Ércbánya Vállalat társadalmi munkában készített terveinél Utat, tanácsházát terveztek, ez is elismerésre méltó. De hol vannak a többiek? Volt, aki azt javasolta: jogszabályt kell alkotni ahhoz, hogy a nagyvállalatok, intézmények a kerítésen kívül is hozzájáruljanak az üdülőkörzet fejlesztéséhez. Mások a tanácsi kezdeményezés és az együttműködés fokozását javasolták. Mindkettő követhető út Minden megyei és megyén kívüli üzem, vállalat rendbe tette már az üdülőjét, önmagának, dolgozóinak tenne jót, ha felelősséget érezne a környezetért is, és erre sem sajnálná a pénzt. A Somogy megyei és a parti községi tanácsok évtizedekig sem tudják saját erejükből biztosítani a kulturált körülményeket. Nem árt tudni: az »idegenek« anyagi hozzájárulását nem tiltja a törvény... , \ M e higgyék, hogy valamiféle siránkozásnak szántam a mai jegyzetet. Csak úgy gondoltam: ha a Balaton valóban nemzeti kincs, akkor ideje, hogy az egész nemzet részt vállaljon ne csak a kincs feltárásából és élvezetéből, hanem környezetének fejlesztéséből is. Jávori Bel» politikailag megbízható, szakmailag és politikailag képzett, vezetésre rátermett ügyvédek kerülnek, akik munkájukkal, magatartásukkal, közéleti tevékenységükkel arra méltóak. (MTI)
