Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-28 / 150. szám

I Munkásőrök összefogása A városért, ahol élnek Kaposvár, Ságvári liget. Itt, a textilművekkel szem­ben, az elmúlt évek során csa­ládi házak tucatjai épültek. Sok a gyerek, s szabad ide­jükben szívesen játszanának olyan parkban, ahol hinták, mászókák, a labdasport űzé- sére alkalmas pályák várnák őket. A felnőttek — munká­jukat befejezve — szintén örömmel üldögélnének, olvas­gatnának esténként olyan környezetben, ahol a zöldellő fáktól, a nyíló virágoktól kel­lemes levegőt élvezhetnének. Ide tartottak vasárnap reg­gel a kaposvári munkásőrök: a város Latinca Sándor, vala­mint a járás Szalma István egységei, a megyei törzsbe és a közvetlen alegységekbe be­osztottak. Kerékpárral, motor­ral, gépkocsival, a közelebb lakók pedig gyalog, hogy ele­get tegyenek a városi pártbi­zottság és a tanács felhívásá­nak; egy napot dolgozzanak a városért. Munkájukkal egyet bizonyí­tottak: szeretik városukat, szí­vesen dolgoznak azért, hogy fejlődjön, szépüljön. Már tar­talékban lévő, régóta nyug­díjas munkásőrök versenyt dolgoztak az erőteljes fiata­lokkal. A 72 esztendős Rajczi Károly, vagy a névnapját ünneplő Zs. Kovács László, s a többi, a munkában már el­fáradt ember szintén részt kí­vánt vállalni a közösségi meg­mozdulásból. Az állami és a tanácsi építőipar kőművesei, a Közúti Építő Vállalat dolgo­zói, vasutasok, köztük a már Nagyatádon lakó Merket La­jos, vagy König János Nagy­berkiből, azután a Kaposszer- dahelyen élő Pete Géza is úgy serénykedtek, mintha a me­gyeszékhelyen laknának. Cserjés Miklósné, a város­gazdálkodási vállalat kertész­mérnöke — a többi társával együtt — nemcsak szavakkal irányította a munkát, ha kel­lett, ásót, lapátot, gereblyét vett a kezébe, s azt is meg­mutatta, mint kell dolgozni. Az asszonyok leányok, eb­ben a munkában is bizonyí­tották: egyenrangú társai a férfiaknak. Valamennyien be­csülettel teljesítették, amit vállaltak. Ez volt a véleménye dr. Kovács Ferenc tanácsel­nöknek, Horváth László álta­lános tanácselnök-helyettes­nek is. Mindketten ásót, lapá­tot ragadtak, _s együtt dolgoz­tak a munkásőrökkel. — Szépen, fegyelmezetten végzik a munkájukat. Legkö­zelebb arra kérjük majd _ a munkásőröket, hogy segítse­nek a Centenáriumi park szé­pítésének a befejezésében — mondták a tanács vezetői. Örák alatt formálódott, vál­tozott a liget képe. Hatalmas gépkocsik hordták a betont, a homokot és a kavicsot. Sahol nemrégen még rendezetlen te­rület volt, ott gondozott utak, ágyások fakultak ki. Nem volt könnyű a kézilabdapályákon elteregetni a rengeteg követ, majd beszórni homokkal, ka­viccsal és salakkal, de min­denkin látszott: nem sajnálja a fáradságot, örömmel áldoz­za ezt a napját a többi város­lakóért, a gyerekekért. S amíg ástak, szórták a fű­magot, a híradós raj Száraz Ferenc irányításával a padok betonelemeit helyezte a föld­be. Fölszerelték az ülőkéket, a háttámlákat. Ott dolgozott két munkásőrlány, Pusztaszeri Éva és Síddel Katalin is az elektroncsőgyárból. Olyan szakértelemmel végezték a munkát, mintha állandóan ezt csinálnák. — Tavaly május 9-én dol­goztak először a munkásőrök a városért. Ez a második al­kalom. Szeretnénk ezt rend­szeressé tenni, hogy a mun­kásőrök évente legalább egy nap járuljanak hozzá társa­dalmi munkájukkal Kapos­vár fejlesztéséhez — mondof- ta Zsák Ferenc megyei pa­rancsnok. Idősebb és fiatalabb mun­kásőrök — Vigh János. Bako­nyi Antal, akik egész éjszaka dolgozott, s azok, akik más­honnan, vagy szabadságukat megszakítva jöttek el, hogy részt vegyenek a közös meg­mozdulásban — egyetértenek ezzel a céllal. Úttörők a földeken Országos verseny Somogybán Cseppet sem mondható nyá­riadnak a szeles, hűvös időjá­rás, amely tegnap reggel fo­gadta a VI. országos úttörő- mezőgazdász-verseny részve­vőit Balatonfenyves alsón, a KISZ Somogy megyei Bizott­ságának vezetőképző táborá­ban. Kilenc órakor az ünne­pélyes zászlófelvonáshoz és megnyitóhoz 16 megye 18 csa­pata sorakozott fel a tábor fa­terén. A tavalyi győztes Vas megyeiek és a 2. helyezett so- mogyjádiak mellett a járási, illetve megyei versenyek leg­jobb négy-négy tagú csapatai mérik össze tudásukat az egy­hetes rendezvényen. Balaton- fenyvesen kívül a Balatonbog- lári Állami Gazdaság és leg­fiatalabb városunk, Marcali ad otthont a versenynek. Már vasárnap este megér­keztek a részvevők Balaton- fenyvesre, hogy hétfőn dél­előtt frissen láthassanak hoz­zá az első feladatok megoldá­sához. A piros nyakkendős kisdiákok délelőtt feladatlapo­kat töltöttek ki, s ezeken a gyakorlati órákon és a szak­köri foglalkozásokon elsajátí­tott tudnivalókról adtak szá­mot. Legjobb úttörő mezőgaz­dászaink ebéd után a tábor nagytermét vették birtokukba. Ezúttal a kiállításrendezők szerepkörében dolgoztak. Tab­lókat, asztalokat díszítettek fényképekkel, különböző tár­gyakkal, hogy bemutassák la­kóhelyük mezőgazdaságának múltját és jelenét. A somogyi pajtások meglepetéssel is szol­gáltak: megyénk népművésze­tének emlékeit sorakoztatták föl a színes fényképek mellett. Ma reggel az országos ver­seny részvevői Balatonboglár- ra, az állami gazdaságba utaz­nak. A csapatok fiú tagjai a gyakorlati feladatokból vizs­gáznak a szigorú zsűri előtt. A lányok eközben szakácsmes­terségből tartanak bemuta­tót. ök maguk vásárolják meg az -alapanyagokat, hogy me­gyéjük, illetve vidékük egy- egy jellegzetes ételét tálalhas­sák. Szerdán Marcaliban folyta­tódnak a versenyek. A fiúk műszaki felkészültségből, a lá­nyok háztartási ismereteikből adhatnak számot. A marcali látogatás arra is lehetőséget ad, hogy a gyerekek megis­merkedhessenek városunkkal. A színes programban többek között múzeumlátogatás is sze­repel. A somogyi rendezők nem feledkeztek meg a szórako­zásról sem: a vendégeknek le­vetítik többek között azt a megyénkről készült színes fil­met is, amelyet nemrégiben készített a MAFTLM, s amely­nek hivatalos bemutatója még várat, magára. Játékokról szóltunk — ért­hetően, hisz fiatalokról van szó, bár komoly, elismerésre méltó munka van e verseny mögött. Ezt bizonyította az el­ső versenynap, s remélhetőleg ezt bizonyítják a következő napok is. N. J. S ha majd munkásőreink látják a boldogan játszadozó apróságokat, a sétáló, , pihenő olvasó, a gyermekeik örömé­ben gyönyörködő felnőtteket a Ságvári ligetben, jóleső ér­zéssel nyugtázhatják: részük volt ennek megteremtésében! Szalai László Több szem többet lát Ma már az élet számtalan területén alkalmazzák a »több szem többet lát« mód­szert, és általában eredmé­nyesen. Az üzemekben az üzemi demokrácia része, se­gítség a vezetőknek, hiszen a sok-sok észrevétel, az embe­rek tapasztalatainak ismere­tében könnyebb döntést, pon­tosabban: helyes döntést hoz­ni. És jó az észrevételt te­vőknek, hiszen azzal, hogy segítenek megalapozott dön­téseket hozni, saját érdekei­ket szolgálják. Nagyon gyakran szóba ke­rül, mindenkit érint a közle­kedés. Az emberek nagy ré­sze azt tartja: a szabályt ho­zók, a táblákat elhelyezők éppen a közlekedőket nem kérdezik meg, amikor eldön­tik, hova milyen tábla ke­rüljön. Természetesen az ilyen jellegű döntések szin­tén egy folyamat végpontjai, amelynek jó része információ­gyűjtésből, tapasztalatszer­zésből áll. Valamennyi köz­lekedő véleményét kérni le­hetetlen, azaz majdnem lehe­tetlen. A Volán Tröszt javas­latára és az Országos Közle- keaésbiztonsági Tanács jóvá­hagyásával a megyei közle­kedésbiztonsági tanács neve­lési és propaganda szakbi­zottsága elindította az »ész­lelő lap « mozgalmat. Ennek lényege, hogy azoknál a vál­lalatoknál, amelyeknél nagy a gépkocsipark, gyűjtőládákat helyeznek el. A járművezetők pedig levelezőlapra írják azo­kat az észrevételeiket, me­lyek a hibás, félreérthető, rosszul elhelyezett közúti jel­zésekre, illetve a biztonságos közlekedést zavaró tényezők­re vonatkoznak. Az össze­gyűjtött levelezőlapok azután az illetékesekhez kerülnek, akik ezek ismeretében igye­keznek kiküszöbölni a zavaró tényezőket. Itt is a -több szem töb­bet lát« módszerről van szó, arról, hogy a közlekedésről a közlekedőket kérdezik. Mert az utak rendjéről a közlekedésrendészeti szervek feladata gondoskodni. A köz­lekedők segítsége nélkül azonban ez a munka nem le­het eredményes. Hiszen min­denütt nem lehetnek ott a rendőrök sem, közlekedők azonban mindig és mindenütt vannak. Az »észlelő lap« mozga­lomba eddig tizenegy somogyi vállalat kapcsolódott be. F, vállalatok gépkocsivezetőitől, közlekedőitől már érkeztek észrevételek. Júniusig össze­sen 51-en tettek bejelentést olyan hibákról, melyek kikü­szöbölésével biztonságosabb lesz a közlekedés. Rövidesen az MHSZ is csatlakozik a mozgalomhoz. És minél töb­ben vesznek részt benne, an­nál nagyobb a valószínűsége, hogy kevesebb baleset törté­nik megyénkben, annál nyu- godtabban indulhatunk út­nak. Mert több szem többet lát. D. T. Mély volt a kút, gyenge a kötél... Szép, napsütéses délelőtt volt, s az emberek jóízű terc­ierével töltötték az időt a ka- posújiaki bolt előtt. Gázpa­lackokat hoztak, cserére vára­koztak. Egyszerre zavar tá­madt. Aki hallotta, tovább adta a hírt: egy asszony, nem messze a bolttól, beleesett a kútba! Többen a portája felé szaladtak, köztük volt az új­laki Horváth István is. A harminchat éves fiatalember kiabáló csoportot talált a kút körül, lehettek vagy harmin­cán. Éppen arra készültek, hogy létrát eresszenek le... — Jajgatott a néni, és azt ismételgette, hogy siessünk, mert már nem bírja sokáig odalent. Akkor még nem tud­tuk, hogy több csontja is el­törött ... Mondtam, én leme­gyek, kerítsenek egy kötelet. A rudazókötél erősnek lát­szott. Később, amikor mar túljutottunk mindenen, job­ban megnéztem, és bizony láttam, hogy elég gyenge... öt-*hat ember fogta, én meg ereszkedtem lefelé. Egyszer úgy éreztem, hogy két métert is süllyedek egy pillanat alatt. Csúszott a lábam a kút olda­Huszonnyolcan utaznak Somogyból készülődés a barátságfesztiválra Leningrádban rendezik meg augusztus 20—25 között a II. szovjet—magyar ifjúsági ba­rátságfesztivált. A találkozón részt vevő magyar fiatalok hivatalos programjai között első helyen áll a plenáris ta­nácskozás, amelynek kereté­ben eszmét cserélnek a kom- szomolistákkal. Hat szeminá­riumon találkoznak a két nép ifjúságának küldöttei, többek között a kulturális tevékeny­ségről, a sportolásról és a ba­ráti kapcsolatok fejlesztéséről lesz szó. A Leningrádba utazó küldöttségben 12 somogyi fia­tal vesz részt — közülük ha­tan egy-egy szemináriumban munkálkodnak majd. A nagy fesztivállal egyidő- ben a testvermegyékbe is el­látogatnak a küldöttségek. A kalinyini terület komszomolis- tái 16 somogyi KISZ-est vár­nak. A megyei küldöttségek feladata a területi kapcsolatok erősítése, a testvérmegyék jobb megismerése, és — a ha­zaérkezés után — a tapasztal­tak propagálása. Az utazást nagy felkészülés előzi meg, megyei és országos tanácskozást hívnak össze a küldötteknek. A hivatalos és nagy munkát igénylő programokon kívül természetesén sok színes ren­dezvény is várja a küldötte­ket. Kötetlenül barátkozhat­nak a szovjet fiatalokkal, és az idegenforgalmi nevezetes­ségeket is megnézik. Iának mohás tégláin, s alulról egyre csak hallottam a gyen­gülő jajveszékelést. Tizennyolc méter mély a kút, s benne a víz kétszázhetven centis. Eszembe jutott a családom, a kisgyerekeim, hogy talán en­gem is érhet baj men.tés köz­ben. De sok időm nerr ma­radt a gondolkodásra. A néni egyik kezével a téglába ka­paszkodott, a víz majdnem a szájáig ért. Válla alatt átkö­töztem a kötelet, én följebb fogtam meg. s fél kézzel az asszonyt is tartottam. Így in­dultunk el fölfelé ... Amikor fönt voltam és újra földet éreztem a lábam alatt, alig kaptam levegőt. ... És a kaposújlaki Varga Istvánné megmenekült a ha­láltól. Ügy félúton lehettek a kútban fölfelé, amikor a kí­váncsiskodók közül valaki le­állította az éppen arra járó mentőautót. Így azután az ötvennyolc éves Vargánét mindjárt hordágyra fektették, s vitték a kórházba. — Kútban még sohasem voltam, bányában viszont jár­tam. Így a mélység nem volt idegen. Hogy gyorsan határoz­tam? A tényleges katonaidőm alatt a határőrségnél szolgál­tam. és a gyors döntést, a ha­tározott intézkedést biztosan onnan hoztam magammal. Ha mások élete veszélyben van, ne azt fontolgassa az ember, hogy ő maga mit kockáztat. Odalenn valaki az életéért vergődött. Nem voltam én kö­zelebbi ismeretségben Vargá- ékkal, csak éppen köszöntünk egymásnak, ha találkoztunk. .. Ügy tudom, a néni a múlt hé­ten jött haza a kórházból... Horváth Istvánnak, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat ka­posújlaki telep autószerelőjé­nek tegnap nyújtotta át a Magyar Népköztársaság kor­mánya által adományozott Életmentő kitüntetést és a pénzjutalmat Böhm József, a megyei tanács elnöke. Az ün­nepségen ott volt és gratulált a május 18-i bátor, példamu­tató magatartáshoz dr. Má­tyás József, a Somogy megyei Rendőr-főkapitányság helyet­tes vezetője is. H. F. Somogyi Néplap MAI KOMMENTÁRUNK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents