Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

Közlemény az MSZMP KB 1977: június 22-i üléséről (folytatás az 1. oldalról) a tény, hogy a XI. kongresz- szuson elfogadott országépítő céljaink nemzeti programmá váltak. Szövetségi politikánk eredményeire támaszkodva, a lehetőségeket jól hasznosítva tovább kell erősíteni a párt tőmegkapcsolatait. Párton kí­vüli szövetségeseinket foko­zottan kell bevonni a közéle­ti munkába. Következetesen érvényt kell szereznünk an­nak a gyakorlatunknak, hogy pártfunkció kivételével min­den tisztséget betölthetnek pártonkívüliek is, ha erre egyébként alkalmasak, A párt tömegkapcsolatainak fejlesz­tésében, szövetségi politikánk megvalósításában különösen jelentős szerepük van a tö­megszervezeteknek s tömeg- mozgalmaknak. _ A XI. kongresszus meg­állapította, hogy a fejlett szocialista társadalom építése fokozott követelményeket tá­maszt a párttal, a párttagság­gal szemben. Ezzel összefüg­gésben a tagkönyvcsere során ipegváltak a párttól azok, akik valamilyen okból nem tudtak eleget tenni a növekvő köve­télményeknek. A pártból ily módon — saját akaratukból, vagy az alapszervezet kezde­ményezésére — a tagságnak 2.7 százaléka maradt ki. Ugyanezen idő alatt a párt­építő munka azt eredményez­te, hogy a taglétszám nem csökkent, a tagkönyvcsere le­zárásakor azonos volt az egy évvel korábbival; a Magyar Szocialista Munkáspárnak 1976 december , 31-én 765 566 tagja volt. A Központi Bizottság kö­telezi a párt minden ve­zető szervét, hogy biztosítsa a tagkönyvcsere tapasztalatai­nak, a párttagok véleményé­nek és javaslatainak szerve­zett hasznosítását. A Központi Bizottság nagy­ra értékeli, hogy pártszerve­zeteink a tagkönyvcsere idő­szakában megnövekedett akti­vitással dolgoztak; elismerését fejezi ki mindazoknak, akike felelősség teljes munka ered­ményes elvégzésében részt vállaltak. EH. A Központi Bizottság meg­vitatta és jóváhagyta a kultu­rális politika néhány időszerű kérdésével foglalkozó tájé­koztató jelentést. ■J m A Központi Bizottság megállapította : művelő­déspolitikánk alapelvei, ame­lyeket húsz esztendővel ezelőtt a Magyar Szocialista Munkás­párt 1957 júniusi országos ér­tekezlete, majd ezt követően részleteiben 1958-ban a műve­lődéspolitikai irányelvek fo­galmaztak meg, kiállták az idő próbáját. Ezeket az irány: elveket erősítették meg és fej­lesztették tovább a párt kong­resszusai. A XI. kongresszus­nak a kulturális kérdésekre vonatkozó határozatai és a párt programnyilatkozata ezekre az alapokra építve je­lölte meg hosszabb távra a kulturális építés irányát és fő feladatait. Az MSZMP a marxizmus— leninizmus orientáló erejével, következetes elvi irányító munkával, a nem marxista nézetekkel folytatott elvi vi­tákkal gondoskodik arról, hogy a tudományos kutatás, az irodalom, a művészet, az oktatásügy és a közművelődés eredményesen segítse szocia­lista céljaink elérését. A párt fő politikai irányvonala a kulturális életben is kedvező feltételeket teremtett vala­mennyi haladó, hazáját szere­tő, alkotni és a közösségért munkálkodni kész erő össze­fogásához. E politika jegyében a párt a jövőben is minden lehetőt megtesz a szocialista kultúra felvirágzása, a tudo­mányok fejlődése, a művelt­ség terjesztése érdekében. 2. Pártunk számos doku­mentumban fogalmazta meg a kulturális élet egyes területein jelentkező feladato­kat. Megfelelően halad a Köz­ponti Bizottság tudománypo­litikai irányelveinek végre­hajtása. A tudományos kuta­tás fejlődése meggyorsult és eredményeinek gyakorlati al­kalmazása mind nagyobb mér­tékben járul hozzá népgazda­ságunk fejlődéséhez és társa­dalomépítő feladataink meg­oldásához. A tapasztalatok azt mutat­ják, hogy a Központi Bizott­ság tudománypolitikai irány­elvei helyeseknek bizonyul­ták, s még hosszú időre meg­szabják az alapvető feladato­kat A tudománypolitika és a tudományirányítás néhány te­rületén, elsősorban, a műsza­ki és agrár kutatás-fejlesz­tésben azonban új követelmé­nyek és új feladatok is kör­vonalazódnak. A tudományos és a technikai haladás nyo­mán a tudomány mindinkább közvetlen termelőerővé válik, az egyik legfontosabb népgaz­dasági tartalékunk, s egyúttal a hatékonyabb termelésnek és gazdálkodásnak, képes termékek a verseny­gyártásának 3. is fontos tényezője. A gazdaságpolitikai célok fokozott érvényesítése, a ku­tató-fejlesztő tevékenység ja­vítása megköveteli a szellemi és anyagi erők koncentrálását és a fokozott bekapcsolódást a nemzetközi tudományos munkamegosztásba. A tudomány távlati fejlődé­se és a gyakorlati gazdasági feladatok megoldása a jövő­ben is megköveteli az alapku­tatások növekvő mértékű tá­mogatását. Az alapkutatások fejlesztése, a szakemberkép­zés feladatainak eredményes megoldása érdekében megkü­lönböztetett figyelmet kell fordítani az egyetemi kutatás és oktatás feltételeinek javítá­sára, kiemelt fejlesztésére. A Központi Bizottság 1972. évi oktatáspolitikai határozatának és a XI. kong­resszus iránymutatásának szellemében folyik a közokta­tás fejlesztése. Csökkent az iskolák közötti színvonalkü­lönbség; a tárgyi és személyi feltételek javulásával emelke­dett az oktatás színvonala; korszerűbbé vált az alapfokú oktatás és a szakmunkáskép­zés; előtérbe került a nevelő­munka; valamennyi oktatási szinten jelentősen emelkedett az esti és levelező tagozatokon tanulók száma. Társadalompolitikai cél­jaink megvalósítása, s ezen belül a felnövekvő nemzedék számára az egyenlő tanulási feltételek biztosítása még hosszabb időszákon át első­rangú fontosságú feladattá te­szi az általános iskolai okta­tás színvonalának emelését és kiegyenlítését. A Központi Bizottság rá­mutatott, hogy a következő években is a legfőbb feladat az 1972. évi oktatáspolitikai határozat végrehajtása, az új tantervek bevezetése, a fel­adatokhoz szükséges feltételek megteremtése. Ezek a folya­matok a közoktatás adott szer­kezetének gyökeres megváltoz­tatása nélkül valósulnak meg. Az időszerű korszerűsítési munkálatokkal egyidőben to­vább kell dolgozni a fejlett szocialista társadalom köve­telményeinek megfelelő isko­larendszer tartalmi, pedagó­giai, szervezeti és más kérdé­seinek komplex kimunkálásán. /[ _ Társadalompolitikai fel­adataink megoldása szo­rosan összefügg a közművelő- | dés és a művészetek fejlődé- I betöltésére. sével. Fokozott erőfeszítéseket kell tenni a klasszikus és a mai kultúra értékeinek köz­kinccsé tételéért. Erősíteni kell a művelődés iránti érdekeltsé­get és felelősséget az egyé­nekben és a közösségekben egyaránt. Növelni kell a mai magyar művészet elkötelezett­ségét társadalmi valóságunk kérdéseinek szocialista eszmei- ségű megválaszolása iránt. A Központi Bizottság 1974. évi közművelődési határozata nyomán kedvező változás bon­takozott ki a közgondolkodás­ban, a kulturális munkában. A kulturális, művészeti mű­helyek közművelődési tevé­kenysége szembetűnően fejlő­dött. Az előrehaladás azonban nem egyenletes. Alkotó művészeink többsé­ge azonosult a párt politiká­jának fő vonalával. Több mű­vészeti ágban erősödött a tö­rekvés a szocialista életmód és erkölcs fő kérdéseinek, a dol­gozó osztályok életének ábrá­zolására, s fokozódott az ilyen művek népszerűsége. Folya matos feladat művészetünk szocialista eredményeinek kri tikai elemzése, értékelése, új vonásainak bemutatása. A marxista—leninista elmé­let propagálása, az ideológiai kérdésék folyamatos tisztázá­sa, a szövetségi politika ér­vényesítése egymással össze­függő, egyidejűleg megoldan­dó feladat. Ez növekvő köve­telményeket támaszt a kultu­rális élet párt- és állami irá­nyításával, a művészetpolitikai gyakorlattal, az alkotóműhe­lyek felelős vezetőivel szem­ben. ej Művelődéspolitikánk cél jai a nemzetközi mére­tekben folyó ideológiai harc és a kulturális értékek foko­zódó cseréjének bonyolult fel­tételei között valósulnak meg. Tudományos és kulturális éle­tünk tényezőinek fontos fel adata, hogy nemzetközi síkon is helyt álljanak és hozzájá­ruljanak a haladás és a szo­cializmus eszméinek térhódí­tásához. Kulturális kapcsolataink a szocialista országokkal ered­ményesen fejlődnek, s -arra törekszünk, hogy tartalmas együttműködés jöjjön létre az emberiség kultúrájának min­den haladó képviselőjével. Népünk kész arra, hogy be­fogadja az emberiség múltjá­nak és jelenének minden kul­turális értékét és ugyanakkor büszkén tárja a világ elé sa­ját alkotásait. Befejezte munkáját a KGST varsói ülésszaka 6_ A Központi Bizottság megállapítottal értelmi­ségünk magáénak vallja a szocialista társadalmat, alkotó munkájával támogatja építé­sét. s ez megfelelően tükröző­dik kulturális életünkben is. Pártunk politikája, szocialista rendszerünk, értelmiségünk helytállása biztosíték arra, hogy kulturális fejlődésünk a jövőben is eredményesein foly­tatódik. A Központi Bizottság a to­vábbiakban szervezeti és sze­mélyi kérdéseket tárgyalt és döntéseket hozott: — Kozári József elvtársat, a KB pártgazdasági és ügykeze­lési osztályának vezetőjét más megbízatása miatt felmentette beosztásából; — Karakas László elvtársat, a Központi Bizottság tagját kinevezte a KB pártgazdasági és ügykezelési osztályának ve­zetőjévé; — ezen kívül ajánlásokat fogadott el állami tisztségek (Folytatás az 1. oldalról.) elnöke méltatta a tanácskozás jelentőségét, majd befejezésül Manea Manescunak, a KGST soron következő ülésszaJcát rendező Románia miniszterel­nökének adta át a szót. A KGST Végrehajtó Bizott­sága soros elnöke, Mihai Ma- rinescu, a román miniszter- elnök-hetyettes lett. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán találkozott az ülésszakon részt vevő küldött­ségek vezetőivel, köztük Lá­zár Györggyel, a Miniszter­tanács elnökével és a test­vérpártok -központi bizottsá­gainak a tanácskozás munká­jában részt vevő titkáraival, így magyar részről Németh Károllyal, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. * * * Csütörtökön délután hazaér­kezett Varsóból a KGST 31. ülésszakán részt vett magyar delegáció. A küldöttséget Lá­zár György, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja vezette. A delegáció tagja volt Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára — az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja —; Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes, ha­zánk állandó KGST-képvise lője, Ajtai Miklós, az Orszá­gos Műszáki Fejlesztési Ri zotlság elnöke. Rácz Pál kül­ügyminiszteri urni államtit­kár, Szita Janos miniszterhe­lyettes, a Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok titkárságá­nak vezetője és Meisel Sán­dor, a Magyar Népköztársaság állandó KGST-képviselőjé­nek helyettese. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Púja Frigyes küiügyininiszter, Romany Pál mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Várkonyi Pé­ter államtitkár, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivatalá­nak elnöke és Varga József, a Minisztertanács titkárságá­nak vezetője. A Szovjetunió továbbra is részt vesz az energetikai probíésnák megoldásában Alekszej Koszigin beszéde a tanácskozás második napján A KGST XXXI. ülésszaká­nak második munkanapján — szerdán — szólalt fel Alekszej Koszigin szovjet miniszterel­nök, a tanácskozáson résztve­vő szovjet küldöttség vezető­je. A szocialista országok nép- gazdasági fejlődése szempont­jából döntő jelentőségű üzem­anyag- és energetikai program kidolgozásának kérdéseivel foglalkozott. — A következő évek ener­giafogyasztásának megterve­zésekor a szocialista országok figyelembe veszik a világon kialakult új helyzetet, s kö­zösen gondoskodnak a közös­ség távlati üzemanyag- és energia-ellátásáról — mondot­ta Koszigm. — A Szovjetunió továbbra is aktívan részt v-esz a KGST- tagországok energetikai prob­lémáinak megoldásában — hangsúlyozta Alekszej Koszi­gin. — A szovjet fél az ülés­szak elé terjesztette az üzem­anyag- és energetikai problé­ma megoldásával kapcsolatos elképzeléseit, azzal, hogy ily módon meghatározza az ener­getikai együttműködés leg­főbb irányait. Koszigin kitért a KGST­szerveiben folyó munkára is, amelynek célja, hogy előké­szítsék ■ a tagországok egyesí­tett energetikai rendszerének fejlesztésében való 1990-ig ter­jedő együttműködéssel foglal­kozó általános megállapodás­tervezetét A hosszú lejáratú energeti­kai programnak — mint ki­fejtette — elő kell irányoznia az üzemanyag- és energetikai ágazat számára szükséges gé­pek és berendezések gyártásá­val kapcsolatos kérdések meg­oldását is. Ezt követően Ko­szigin jellemezte a tagorszá­gok előtt álló feladatokat az atomerőművek működéséhez és a különféle szilárd üzem- anyagfajtáik termeléséhez szükséges berendezések gyár­tásában való sokoldalú szako­sodás és kooperáció fejleszté­sében. Az egyéb, hosszú lejárató, célirányos n rohamok kapcsán Koszigin leszögezte, hogy a programokban előirányzott in­tézkedéseknek tükröződniük kell a tagországok 1981—n)H5- ös nemzeti terveiben, vala­mint az integrációs intézkedé­sek új egyeztetett ötéves ter­vében is. Ez megköveteli a KGST valamennyi láncszemé, elsősorban a tervezési és a műszaki-tudományos együtt­működési bizottságok tevé­kenységének összehangolását. — A Szovjetunió továbbra Is kész arra, hogy aktívan hozzájáruljon a szocialista vi­lágrendszer megerősítéséhez, a tudományos-műszaki hala­dás meggyorsításához, a KGST üzemanyag-, nyers­anyag- és élelmiszerbázisának megszilárdításához, a szocia­lista országok védelmi képes­ségének fokozásához — szö­gezte le beszéde végén a szov­jet kormányfő. flz együttműködés soron következő tennivalói Szekér Gyula nyilatkozata a varsói ülésszakról mm/mm 60 brit munkáspárti képvi­selő követelte egy a Tribune hasábjain közzétett felhívás­ban Anglia kilépését a Közös Piacból. A nyilatkozatot alá­írta az egész munkáspárti baloldal. Arges megyébe látogatott tegnap Gustáv Husák vezeté­sével a Romániában tartózkodó csehszlovák párt- és kor­mányküldöttség. Zambiába érkezett Isídoro Malmierca Peoli kubai kül­ügyminiszter. Dr. Szekér Gyula, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Magyarország állandó KGST- képviselője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. — Hogyan jellemezné a KGST 31. ülésszakának munkáját? — A KGST 31. ülésszaka je­lentős eseménye volt a tagor­szágok egyre magasabb szintű együttműködésének. Ez alka­lommal emlékeztünk meg kü­lön ünnepi ülésen a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulójáról. Lázár György elvtárs az ün­nepi ülésen tartott beszédében maga is hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom internacionaliz­musa az éltető ereje a KGST- nek is, amely ma élő példája leghaladóbb társadalmi rendszerű országok új típusú gazdasági együttműködésé­nek, az egyenjogúság és a köl­csönös előnyök alapján. Mind­ezt a fejlett szocialista társa­dalom építésének hétköznapi gyakorlata és növekvő sikere bizonyítja. Az ülésszak munkatanács­kozás volt, amelyen a tagor­szágok közötti együttműködés soron levő tennivalóival fog­lalkoztunk. Amint erről a megjelent sajtóludósítások be­számoltak már, áttekintettük a KGST egy évi tevékenysé­gét, a hosszú távú együttmű­ködési célprogramok kidolgo­zásának helyzetét; meghatá­roztuk az 1981—1985. évekre szóló tervek összehangolásá­nak tennivalóit’ megvitattuk a tudományos-műszaki együtt­működés időszerű feladatait, valamint az atomenergetikai gépgyártásban megvalósuló együttműködést. A beszárho­lóknak ez a vázlatos felsoro­lása is kellően mutatja, hogy a tanácskozás valóban mun- kajéllegű volt, ráirányította a figyelmünket a legfontosabb gazdaságpolitikai tenniva­lókra. — Az elmondottakból úgy tűnik, hogy az ülésszak elsősorban a távlat, a jö­vő kérdéseivel foglalkozott. Valóban így van ez? — A jövő sikerei napjaink erőfeszítéseiben gyökereznek. Akkor, amikor a távlati ter­veinkről és programokról tár­gyaltunk, egyetértettünk ab­ban, hogy a jelenlegi munká kát hatékonyabban kell vé­geznünk, különös gondot for­dítva nemzetközi kötelezettsé­geink pontos, jó minőségű tel­jesítésére. A KGST tavalyi ülésszaka határozatot hozott arról, hogy hosszú távú együttműködési célprogramo­kat kell kidolgozni az ener­gia- és nyersanyagfelhaszná­lás, a mezőgazdasági és élel­miszeripari termelés, a gép­ipar és a közlekedés fejlesz­tése területén. Az ülésszak számot adott azokról , a kez­deti lépésekről, amelyeket a célprogramok kidolgozásában együttesen és külön-külön is megtettünk. A célprogramok­ban foglalt feladatok valóra váltása hozzájárul a KGST- tagországok gazdaságának to­vábbi fejlődéséhez, az orszá­gok távlati és ötéves tervei megalapozásához. — Melyek a legfontosabb feladatok? — ötéves tervünk második évében vagyunk, de máris hozzáfogtunk a következő; az 1981—1985-ös évet felölelő tervidőszak munkáinak előké­szítéséhez, a tervek nemzetkö­zi összehangolásának meg­szervezéséhez. Az ülésszak jó­váhagyta ennek programját. A tanácskozás során egyön­tetű volt a vélemény arról, hogy mindenekelőtt az ener­gia- és nyersanyagellátás, a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termékekben mutat­kozó szükségletek kielégítésé­nek kérdéseivel kell foglal­kozni. A tanácskozás homlokteré­ben tehát a növekvő energiá­éi nyersanyag-szükségletek ki­elégítésének problémái áll­tak. Az energia- és nyers­anyag-ellátás megoldása nem csupán a szocialista országok­nál áll a figyelem középpont­jában, hanem a világ mintjen részében. Rendkívül összetett feladatokról van szó, és éppen ezért a megoldáshoz sok irá­nyú tevékenység szükséges. A 31. ülésszak erőteljesen fel­hívta a figyelmet a belső erő­források, elsősorban a szilárd fűtőanyagok és a vízenergia maximális hasznosítására, az atomerőművek gyorsított épí­tésére, az energiahordozók feltárását szolgáló geológiai kutatások fokozására. Hasonló nyomatékkai szerepelt a gaz­daságos, takarékos fűtőanyag- és energiafelhasználás, az energiaigényes iparágak ész­szerű telepítése, s mindennek érdekében a tagországok kö­zötti együttműködés fokozása, az erők egyesítése. A legfon­tosabb energiahordozó a szén, az olaj, a gáz, az atomener­gia. Az elsődleges energiafor­rások bővítése mellett nap­jainkban rendkívül nagy je­lentősége van a szóban forgó energiahordozók takarékos felhasználásának, á velük va­ló ésszerű gazdálkodásnak.

Next

/
Thumbnails
Contents