Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-23 / 146. szám

Fejlődő juhászat a hidasi tsz-ben

(Tudósítónktól.)

Szép nyájat terelget a ku- tasi Béke Tsz juhásza, Szaka Imre. Korábban ' is juhász volt, s hogy a múlt év novemberében 350 juhot szerzett be a szövetkezet, ismét csak őt bízták meg a nyáj őrzésével, gondozásával. Hogy mekkora hasznot hozott eddig az ágazat, azt a termelőszövetkezet főállattenyésztőjétől, Tóth Lászlótól hallottuk.

A múlt év őszén vásárolt állomány most általában 8 hónapos jerkékből áll. Nyíráskor 3,50 kiló gyapjúra számítottak jerkénként, de ennél átlagosan 25—30 dekával többet nyírtak. A novemberben vásárolt . egyedek háromnegyed részétől télre várják a szaporulatot, melyet részben tejes-, részben pecsenyebárányként kívánnak értékesíteni. A juhoknak jó legelőjük van, és téli takarmánynak való szénáról is kellő meny- nyiségben gondoskodtak. Eddig elenyésző hullás, illetve kényszervágás csökkentette az állományt.

A szövetkezet azt tervezi, hogy 1980-ra hétszázasra fejleszti az állományt.

Duzzasztót

építenek

A Hanság északi része és a Mosoni-hátság az ország egyik legszárazabb vidékei közé tartozik. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság most egy nagyszabású — 70 millió forintos — beruházáson dolgozik. A program során Magyaróvárnál duzzasztó épül a Mosoni-Dunán, s ezen keresztül másodpercenként 5,2 köbméter öntözővizet tudnak juttatni a lébényi—hagyi 10 kilométer hosszú öntöző-főcsatornába.

Az öntöző-főcsatorna, valamint a vízszint-szabályozást szolgáló három automatikus aivízszintszabályozó, a billenőtáblás zsilip és 11 dülőúti híd már elkészült.

Kisgép kellene

Fellendülő ágazat

TALÁN TÍZ kilométerre sincs a mindjobban városiasodó Tablói a völgyben megbúvó község, Kapoly. Az ipari üzemek közelsége itt is — mint a környék más településein — érezteti hatását. A fiatalok elmennek az ipari üzemekbe dolgozni, ám azok, akik nem költöztek el a faluból, jövedelemkiegészításként ismét mezőgazdasági tevékenységgel foglalkoznak. A hagyományok mellett bizonyára ennek is jelentős része volt abban, hogy Kapolyon tavaly júliusban önálló üzemággá szerveződött a háztáji ágazat.

Vezetője, Tóth Imre a vitathatatlan eredmények tükrében mégis egy kissé vegyes érzelmekkel bestéi.

— Körülbelül 220 hektár földterülettel rendelkezünk, s évről évre nő az otthon tartott állatok száma. Ebben bizonyára nagy része van annak, hogy a gazdaság abrakból és zöldtakarmányból kiegyensúlyozott ellátást biztosít.

— Hogyan mutatkozik meg a fellendülés?

— Tavaly még csonka évet zárt az ágazat, az eltelt idő alatt 271 sertést értékesítettek a tagok. Az idei terv már 400 hízó, ám a tenyésztői kedvet látva az a benyomásom, elérjük a 800-at is. A nagy iramú fejlődést segítette a tavaly már beindult kocakihelyezési akció. A szövetkezet minden egyes kocához két mázsa abrakot is előlegez, amelyet természetben kell késeibb törleszteni. Nagy eredménynek könyvelhetjük el azt is, hogy a-z ágazat megalakulásával a kívülállók, az ipari munkások is teljes jogú tagnak jelentkezhettek.

A szépen fejlődő sertéshiz- lalás mellett, sajnos, a legnagyobb erőfeszítéssel is csak szinten lehet tartani a szarvasmarha-állomány létszámát. A

Módosították a határidőt

A részes diimyetermeli jogállása

Lapunkban május végén foglalkoztunk azzal, hogy milyen gondokat, zavarokat okozott termelőszövetkezeteink egy részénél a részes dinnyetermelők körében a MÉM Értesítő május 2-i számában megjelent állásfoglalás. Mint megírtuk, ez a dokumentum többek között korlátozza az egyes zöldségfélékből egy személy által vállalható terű let nagyságát, felszólítva a gazdaságokat, hogy az új előírásoknak megfelelően módo sítsák a többségükben már az év elején megkötött szerződéseket.

A MÉM munkaügyi és szociálpolitikai főosztálya a Magyar Mezőgazdaság 25., június 22-én megjelent információs mellékletében most a következőket hozta nyilvánosságra:

A mezőgazdasági nagyüzemekben területművelést vállaló tagok és alkalmazottak jogállásáról szóló állásfoglalás IV. fejezetének hatályával kapcsolatban — az állásfoglalást kibocsátó szervekkel egyetértésben — a következőket közöljük.

Az állásfoglalásnak a ré- szesdinnye-termelőkre vonatkozó IV. fejezetét az új, 1978- ra vonatkozó szerződéseknél kell alkalmazni. Amennyiben a megkötött megállapodás

Új víztároló

Borsod szélsőséges időjárása, valamint a folyóvizek változó hozama és az öntözés ki- szélesítése érdekében a zemp-’ leni részeken levő Monok község határában új víztárolót: több mint egymillió köbméter vizet tároló mesterséges tavat létesítenek. Vizével mintegy hétszáz hektárnyi szántóföldi növényzetet és szőlő-gyümölcsöst öntöznek majd. Ugyanakkor a fölfogott víz csökkenti a lejtős területek eróziós kártételét, valamint a hegyekből záporok, , zivatarok alkalmából lefutó víz árvízveszélyét.

munkaszerződésnek minősül, Úgy az ehhez kapcsolódó jogok (betegségi ellátás, családi pótlék, nyugdíj jogszerzés, általános jövedelemadó alóli mentesség stb.) a részesdiny- nye-termelőket visszamenő- legesen, azaz 1977. január 1- től megilletik.

magyarázat : a marhatartás lényegesen nagyobb lekötöttséget jelent, erre a fiatalok már idő híján nem vállalkozhatnak, az öregek pedig előbb-utóbb elfáradnak.

— A szövetkezet vezetősége a háztáji ágazattal szemben csupán annyi igényt támaszt, hogy ne legyen veszteséges. Itt neim lehet »-ezreket bezsebelni«. Sok függ a hozzáértéstől, a jó vagy rossz körülményektől, A támogatás mellett is a tagoknak csak mintegy fele tart nyereséggel állatot. Hét-nyolc hónap alatt meghizlalva egy sértésen körülbelül 300 forint a haszon. Ha egy évig tart a hizlalás, akkor a csekély nyereség éppen elvész.

Kulcskérdés tehát az elegendő és jó minőségű takarmány. Ez okozza a legnagyobb fejfájást az ágazat vezetőjének, de a gazdáknak is. A szarvasmarhák napi zöld- takarmányát hazaszállító fogatok száma egyre csökken. Kisgép kellene a gazdálkodóknak, kapható is ilyen, ám nem az itteniek zsebéhez méretezett áron.

EGY HÁZTÁJI gazdaság, ha jól vezetik, elbír 10—20 ezer forintos befektetést, 100 —120 ezer forintot aligha. A tsz egyébként — ismerve a méregdrága piacot — szándékozott vásárolni egy kisebb teljesítményű, mintegy 30 lóerős erőgépet a háztáji számára, a kapható legkisebb azonban. 80 lóerős volt, meglehetősen borson áron.

Az itteniek, de másutt is, házilag barkácsolt szerkezetekkel próbálnak segíteni magukon. Motorkerékpárokból alakítanak át teherhordó gépeket, ezeket azonban a rendőrség nem engedheti ki a közútra. Pedig minden faluban legalább 10—12 ilyen masina látható.

Mivel az állatoknak enniük kell, mégis kimerészkednek az emberek az arszágútra, vállalva az esetleges »lebukás« anyagi következményeit Mert az még mindig olcsóbb, mint egy új kis traktor. A megoldás egy olcsó, 10—20 lóerős kisgép volna. Tán az sem lenne járhatatlan úts melyet az ágazat vezetője javasolt: válasszon ki a KPM a házilag barkácsolt szerkezetekből olyanokat, amelyek megfelelnek a közúti feltételeknek, vagy kevés átalakítással megfelelővé tehetők. Ezeket azután egy szövetkezet szakszerű irányítása mellett gyárthatná.

B. A.

A R ATÁS

Vegyes érzelmeket kelt a gazdâemberben a mostani időjárás. A száraz, napsütéses idő kedvez ugyan az aratóknak, a hosszan tartó aszály miatt azonban apadtak a gabonaszemek. Megyénkben az elsők között kezdte az aratást a magyaratád—háromfai termelőszövetkezet.

Kinn a határban rekkenő hőség és mozdulatlan levegő fogad, igazi aratóidő. A háromfai kerület árpaföldjén leltünk az öt kombájnra, mely az országúiról nézve mint lassú komphajó úszott az »■árpatenger« fölött. A következő forduló előtt megálltak egy rövid szünetre a kombái- ncsok. Jólesik ilyenkor a frissen hozott hideg víz.

— Egy irányba haladunk, mert a rossz idő alaposan eldöntötte a szárakat, csak ’gy lehet őket fölszedni — mondja Horváth József, az egyik SZK—5-ös vezetője. — Jó masina ez — mutat a gépre —, pedig még a gazdaság első szerzeményei közül való.

Cipót Lajos csak 24 éves, s talán mert a fiatal emberhez fiatal gép illik, ő lett a vezetője a tsz új Claas Domináto- rának. — Ez bizony kényelmesebb, mint a régebbi típusú kombájn, s nagyobb a teljesítménye is.

— Márpedig a teljesítőképesség ilyenkor a legfontosabb! — fűzi hozzá Ruzsics Ernő. — Az aratás kampányfeladat, ezt nem lehet a munkaidő lejártával abbahagyni. Heggel kezdünk, este végzünk mindennap, amíg el nem fogy a kalász. Ilyenkor nincs vasárnap az aratók számára. Ugyanúgy kell dolgozni, mint a többi napon. Egyébként, ha minden jól megy, mára végzünk az árpával. Három nap alatt csaknem 130 hektárt arattunk le.

— Es ha a gép elromlik? Ilyen igénybevételnél előfordulhat

— Szerelők vagyunk mindnyájan — szól közbe a legfiatalabb, a 21 éves Varga István. — Mi készítettük elő a gépeket, s tudtuk, hogy mi is fogjuk használni. Persze ez nem jelenti azt. hogy máskor kevésbé gondosak lennénk, így azonban mégis nagyobb a felelősség, és persze nem lehet mást okolni.

A dohogó kombájnokhoz, a szálló törekhez és a szalmaillathoz a napfény mellett elengedhetetlenül hozzá tartozik a vízhordó is. A tizenhárom éves Makó Jóska látja el ezt a tisztséget.

— Szokol Pista bácsi, a kombájnosok brigádvezetője szólt, hogy köllene. vizet hordani, mert igen nagy a meleg — magyarázza.

— Neked nincs meleged?

— Dehogy nincs! A nyáron majd megyek nyaralni Pécsre és Harkányba, addig meg keresek egy kis pénzt.

— Nem fárasztó ez a nagy meleg?

— Nem köll sokat dolgozni, csak a vizet hordani.

— A barátaid biztosan, hiányoznak.

— Dolgozik a barátom is, a Bálint Jóska, ő a kazalrakók- nak hordja a vizet — zárja le a beszélgetést, és vizet tölt a kanna fedelébe.

— Nem szomjas? Most hoztam!

A termelőszövetkezet nagyatádi irodájában sűrű telefon- csengés között tudtunk Hantost István elnökkel beszélgetni.

— Nagy gondban vagyunk. Két SZK—5-ös kombájnunk áll, mert hiányzik hozzájuk egy fontos alkatrész, az úgynevezett turbó. Meglehetősen hosszú ideje húzódik ez az ügy. Először úgy tájékoztattak bennünket, az SZK—5-öshöz jó a 6-os alkatrésze is. Megküldték Budapestről, azóta is őrizzük, mert aki tájékoztatott, tévedett. Ezután a kaposvári Agrokertől rendeltünk négyet. Nemrég megérkezett a kívánt- áru. Amikor kibontottuk kiderült, ezek is a másik géptípushoz valók. Vissza- küldtük, hogy cseréljék ki, azóta nincs változás.

A mostani gépállomány elegendő a pillanatnyi munkához. A viszonylag kis árpaterületet — mindössze 124 hektárt — tulajdonképpen a gépek főpróbájának tekintik a »főműsor«, a kétezer hektár búza aratása előtt. Jól vizsgáztak a gépek és a kezelők is. A napokban várják a két lengyel gyártmányú Bison- Gigant kombájnt is. Ha ezek, valamint az alkatrészek időben ideérnek, gond nélkül nézhetnek a jövő elé.

Bencsik András

A főfúrómester — magas termetű, ősz hajú ember — a terepjáróban a menetlevelet tölti ki. Két rubrika között rám néz, még egy számot ír a papírra, azután odaszól a geológusnőnek:

— Akkor most nem megyünk ebédelni.

A terepjáró ott áll a lakókocsik között az akácos tövében, Istvánditól jó egy kilométerre. Az erdő szélén állították fel a fúrótornyot. A 260 tonnás acélszerkezet alatt pontosan *2048 méter mélyen dolgozik egy különleges keménységű gyémántfúró.

Szénhidrogén-kutatók

í.

— Az alaphegységet fúrjuk. »Magot« akarunk kivenni, hogy meg tudjuk, mi is van ott lent tulajdonképpen. Mert az alaphegységben nincs már sok keresnivalónk. Az holt kőzet, nincs üledék, s a kőolajkutatóknak nem ad semmit. De fúrás közben elment az iszap, és annak oka van.

A kőolajkutatók azért »vallatják« a Dráva-meden- cét. hogy megtudják, mit rejt a mély. Ebben a térségben itt Istvándi alatt fúrják a harmadik kutat. Az elsőben olajat és gázt találtak. Ennek alapján tűzték ki a többi helyét. A második kút nem hozott semmit. A hármas számú »titkait« nem ismerik még, de tudják már, hogy hol lesz a négyes és az ötös számú fúrás. A többi

munka a mostani fúrás eredményétől függ majd.

— Szenzáció az, ha találnak valamit?

— Hogyne. Nekünk igen. Csügged az ember, ha eredménytelenül dolgozik. Itt folyamatos a munka: nincs vasárnapi szünnap vagy éjszakai pihenő. A fúró elindul, és nem lehet megállni. Akik itt dolgoznak, hosszú ideig távol vannak a családtól. Nem arra gondolnak csak, hogy mi lehet az otthoniakkal, hanem azt figyelik, milyen üzenet jön a mélyből.

Tanai István főfúrómester és * Bráda Margit geológus mindig egy hetet tölt a fúrótorony mellett. Kedden jönnek és a másik kedden érkezik a váltás Nagykanizsáról, az OKGT Dunántúli Kutató és Feltáró Üzeméből. A kiszolgáló személyzet három műszakban dolgozik, őket autóbusz szállítja Babócsá- ról.

— Mióta csinálja?

— Huszonhat éve.

— És nem unta meg?

A fejével int nemet.

— Ezt nem lehet megunni. Minden munka más.

A főfúrómester két évig keresett olajat Irakban.

— Szép a mi munkánk — mondja később —, pedig a »termést« nem mi aratjuk le. A mi cégünk kőolaj- és földgázkutatással foglalkozik. Ha találunk, örülünk, azután tovább megyünk. A mezők leművelése már nem a mi feladatunk.

— Sok titkot rejt még a

föld?

A geológusnő kiigazít:

— A kőzetre gondol, ugye? A területeket nem »találomra« választjuk ki: mielőtt a fúrótornyot felállítjuk, sokirányú geológiai elemzőmunka folyik. Mérések, számítások tömkelegét végzik el, s akkor felelnek úgy a kérdésre, hogy érdemes-e vagy sem gáz, illetve olaj után küflatni.

2.

Az adatokat a mélyről az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt geofizikai kutatási üzeme gyűjti. Barcson három éve állították fel az üzemegységet. A lakókocsi-iroda falán fénymásolattal készült térképek. A szobában az író- asztalon kívül még egy telefon és egy szekrény van. A szekrényen állandóan szól a rádió. A »műsor« meglehetősen egyhangú. A sistergést mély férfihang töri meg: »Kérem a lövést.« Másod- percnyi csend, azután egy pukkanás. Olyan, mintha pezsgőt bontatának. Ojabb sistergés, azután újabb lövés. Az üzemegység-vezető, Mar- tinecz Sándor, fiatal ember. Egerben él, s itt dolgozik. Budapestig a saját kocsijával jár. Ott átszáll a vállalati

járműre, és hétfőn reggel mindig Barcson van.

— A mi munkánk a geofizikai kutatás. Robbantással mesterséges rengést idézünk elő: a mélyből visszaverődő hanghullámokat a különböző helyeken elhelyezett érzékeny mikrofonok fogják fel, és magnetofonszalagra rögzíti. Ezeket azután számítógép értékeli, s az így nyert adatokból lehet következtetni a szénhidrogén jelenlétére. Három fúróberendezésünkkel hatvan ember dolgozik napi tizenkét órás műszakban. Előre meghatározott pontokon 15 méter mély lyukakat fúrunk a földbe, és itt történik a robbantás. A visszaverődő hanghullámok négyezer méter mélységből is hoznak információt. A 60 ember naponta hatvan felvételt készít, az értékeléshez azonban sok ezer adatra van szükség. Az első mérések alapján készült adatok fel- használásával most a*Dráva- medence részletes szeizmikus kutatása folyik.

— Mit takar a Dráva-me- dence fogalma ?

— A Sellye, Barcs és Ba- bócsa közötti területet.

3.

nyert adatok határozták meg. Fent a tornyon mindent mutatnak a műszerek. Tudni lehet, hol tart a fúrófej, milyen a nyomás, és azt is, hogy hány métert haladnak naponta a mélybe. »Norma« nincs: van amikor — főleg a kezdetnél — gyorsan megy lefelé a fúrófej, s van olyan iejőszak is, amikor a centiméterek is sokat számítanak.

A torony olyan, mint egy kis üzem, ahol mindent — ami a működés előfeltétele — helyben állítanak' elő.

H

ogyan élnek itt az emberek? Hajdú István fent a toronyban így válaszol :

— Jól. A busz kihoz bennünket Babócsáról, a műszak végén pedig jön a váltás. Bent meleg ételt főznek. A másik két étkezésről magunk gondoskodunk. És a táskát is mi készítjük, nem a feleség.

— Hogyan lett olajkutató? — Inkei vagyok. Valamikor régen ott fúrtak. Azután megfogott a fúrótorony. Vele együtt bejártam az országot.

Akikkel a toronynál találkoztam, deresedő halántékú emberek.

— A fiatalok nemigen jönnek: a vándoréletet nehezen szokják meg. Pedig szükségünk lenne rá éppen úgy, mint az országnak arra, amit keresünk.

Dr. Kercza Imre

A fúrótorony helyét Istvándi szomszédságában is a geofizikai kutatások során