Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-19 / 143. szám

Ú/RAÉLED A KISZ-TÁBOR Kezdődik a gyümölcsszedés A Siófoki Állami Gazdaság úszta meg a tavaszi fa­gyokat kár nélkül: gyümölcsö­sük alaposan megsínylette a nyáriasról hirtelen téliesre fordult időjárást. Így a kaj­szinál alig jön be valami a tervezett mennyiségből, a dió mind »elment«, az alma rosz- szul kötött, és odalett az őszi­barack tervezett termésének is mintegy negyven százaléka. Becslés szerint körülbelül 200 vagonnal kevesebb gyümölcsöt szedhetnek le a iákról, mint amennyit vártak... A május­ban és június első felében ránk tört szárazság a siófoki­akat is sújtotta. Május 7-e óta 27 milliméter csapadékot kap­tak, ezen a héten, szerdán pe­dig 20 millimétert — de ezlt is csak a siófoki részen dicsér­hették. Alsótekeresen ugyanis, ahol a gazdaság gabonája te­rem, éppen csak a port verte el a néhány csöpp eső. A ka­lászosokon kívül a zöldborsó is »megérezte« a csapadék- hián>d: csütörtökig 28.5 va­gonnal szállítottak a hűtőipar­nak, Székesfehérvárra, a vért- , nál alacsonyabb átlagtermés­sel ... No, de gyümölcs, kerti vé­lemény az elemi csapások elle­nére is jócskán terem a gaz­daságban. A feladatokról és az említett károk, kiesések ellensúlyozására hozoft intéz­kedésekről Mihályi András osztályvezetőtől kapjunk tájé­koztatást,. Háromszázan a meggyesben — Elenyésző mennyiségű meggyet már betakarítottunk: a villányi mezőgazdasági szakmunkásképző iskola het­ven tanulója volt itt legutóbb gyakorlaton: dolgoztak a fais­kolában, gyomirtást végeztek a paradicsomban, és némi gyümölcsöt is szedtek. Hégi kapcsolat van az iskola és a gazdaság között, a gyerekek rendszeresen ide jönnek szak­mai gyakorlatra, és közülük kerül ki sok szakmunkásunk. Az igazi gyümölcsszüret azon­ban a jövő héten indul, megy- gyel és ribizkével kezdenek a fiatalok. Háromszáz KISZ-es áll mun­kába hétfőn a gazdaság gyü-i mölcsösében. A meggyet és a ribizkét a korán beérő őszi­barack követi. Közben — egy ; üzemközi megállapodás alap- I ián — mintegy százan más j gazdaságba is ellátogatnak, ! kukoricát címerezni. Július j negyedikén a háromszázas lét- I szám ötszázötvenre gyarap- J szik, s a fiataloknak csaknem ia fele az.alsótekeresi új KIS2J- j táborban lakik majd. — A bevételi kiesések pót- ! lására elkészült a gazdaság in- | tézkedési terve — hallottuk az I osztályvezetőtől. — Eszerint I A szalma is érték! Bálázás 34 ezer hektáron Az utóbbi évek aratási mun­kainak során nem feledkez­tünk meg arról sem, hogy a tarlóégetés növényvédelmi fontosságáról szóljunk. Két­ségtelen. hogy a letakarítotí gabonatáblákon nagy a jelen­tőségé ennek a munkának. TJgvánakkor arra is figyelmez­tettünk: úgy tör lén jen a tarló- égetés, hogy ne essen kár a szomszédos, hasznos kultúrák­ban, es az égő területen hagy­janak szabad kijárót a vadak­nak, hogy azok ne pusztaijai­nak el a tűzben, a füstben. Amiről újólag érdemes be­szélni, arra az elmúlt évek aratást tapasztalata, néhány gazdaság követésre igencsak méltatlan példája ad okot. Előfordult ugyanis, hogy a tarlóégetés fogalmát összeté­vesztették a szalmaégétéssel! A szalma értékként haszno­sítható. akár a gazdaság alom­ként használja és szerves-trá­gyát készít belőle, akár pe­dig ipari feldolgozásra értéke­sítik. Mindenképpen olyan, munkával előállított termék, amit nem szabad hagyni kár­ba veszni, s még inkább nem megsemmisíteni. Megyénk, közös gazdaságai 157 járva-báiázóval rendel­[ keznek, ezeknek harminc J munkanapra van szükség j ahhoz, hogy 34 ezer hektáron elvégezzék a szalma bálázá­sát. Marad még 48—49 hek- j tár olyan terület, ahol szal- t malehúzásra kerül sor. Két­ségtelen: előbb végezhetnek a talajmunkákkal a learatott táblákon az üzemek, ha a kombájnok után a szalmát ! gyorsan letakarítják — bálá­zással vagy lehúzással. Éppen mai számunk vezércikkében es-ik szó valamennyi aratási munkafolyamat átgondolt megszervezéséről, s ennek nem mellőzhető része a szal­ma betakarítása'. De nem úgy, hogy ha szorít a cipő — nincs üres terület a talajmunkát végző traktorok előtt —, el­égetik a bálázatlan kombájn­szalmát ! Senki sem értelmezheti úgy a költségekkel való takaré­koskodást, hogy az »olcsóbb« megoldást, az égetést választ­ja. Elég arra gondolni, hogy voit olyan év, amikor vásá­rolt, messziről szállított szal­mát használt feL egy-egy so­mogyi termelőszövetkezet, mert a sajátja nem volt eleg ... , H. F. szeretnénk minél több és mi­nél jobb minőségű- gyümölcsöt betakarítani abból, ami te­rem, hogy ezáltal is növeked­jen az exporthányad. Ez vo­natkozik a zöldségkertészeti árukra is. Paradicsomnál pél­dául a gépi betakarítás he­lyett kézi szedést tervezünk, ; ezért a 40 hektár helyben, j magról vetett paradicsom mel- I lett 30 hektárra palántákat ül­tettünk ki. A KISZ-esek segít­ségére — a gyümölcsszedésen kívül — a paradicsom betaka­rításánál is számítunk. A kéz­zel szedett, friss, piaci áru a közvetlen fogyasztást is jól szolgálja, de az exportot is növelheti: végső soron bevé­teltöbblethez juttatja a gazda­ságot. A kiesett gyümölcs termé­szetes értékében nein pótol­ható. Ez a tény mindjét föl­vet egy jövő évben jelentke­ző problémát is: azt. hogy ke­vesebb lesz a nyersanyag az. egyre szebb »karriert« befutó ivóléhez, mint amennyivel most rendelkeznek. Az ivóié sikere — Negyvenezer tasak ivóle­vet hoztunk forgalomba az idén. Két hete indult a gyár­tás, a tavalyi termésű őszi- és kajszibarackból. Az Utas­ellátó Vállalat és a Somogy megyei Fűszért viszi tőlünk a tasakolt ivólevet. Terveink sze­rint tízmillió zacskót adunk ki az üzemünkből az idén. ehhez a nyersanyag megvan. Remél­jük, az NSZK-ban gyártott z.acskók idejében megérkeznek. Eddig egymilliót küldtek. Ké­sőbb majd a Tiszai Vegyi Kombinát gyártja a »göngyö­leget«. Elképzeléseik szerint az őszi- és kajszibarack után vegyes­gyümölcsből is készítenek majd ivólevet — esetleg dé- ligyümölcs-ízesítéssel — to­vábbá almaié is kerülne a zacskóba. Szóba került már, hogy az 1980-ban rendezendő moszkvai olimpiára is szállíta­nának ezekből a termékeikből. — Folyik az új üzemcsarnok i építése, ahol majd végleges »otthont« kap az ivólé-gyártás. Egyelőre a régi üzemcsarnok­ban — gazdaságunk konzerv­üzemének területén — állítot­tuk fel az esseni Jenco cég töltőgépét, és ideiglenesen he­lyen van a kiszolgáló gépsor is. A töltögépgyártó cég szak­emberéi közreműködtek az ivólékészítés beindulásánál is. Az ivóié — ez a rostos gyü­mölcskészítmény — a gazda­ság jó hírét öregbíti, hason­lóan hazai és ■ külföldi gyü­mölcsszállítmányaihoz. Ha el­jut a moszkvai olimpiára, iga­zi nemzetközi »vizsgán« esik át. Addig is: a gyümölcssze­dők jó munkája az egyik fon­tos feltétele annak, hogy ele­gendő alapanyaggal rendelkez­zen a Siófoki Állami Gazda­sa®" Hernesz Ferenc i Kavicsbányászok Mikola János a komp melle manőverez. A térképeken nem szerepel a gyékényes] tó, pedig már több mint négy négyzetkilo- métérnyi területen húzódik a csillogó víztükör. Kavicskot­rógépek vájták évtizedeken át, méterről méterre haladva. Ma már több mint 150 ember dolgozik itt: kavicsbányászok, — akik azonban soha nem mennek a föld alá — és hajósok, akik soha nem in­dulnak egy kilométeresnél hosszabb útra. Mikola János öt éve végez- t te el Budapesten a nagyhajó- vezetői tanfolyamot, azóta in- j gázik itt a kotrószi get és a í part között. — Nem vágyom nagyobb vízre. Ez is éppen elég mos- ! toha, amikor jönnek az őszi I ködök és a csípős szelek. Kü­lönösen éjszaka. Egy 12 órás műszakban 10—11-et tudunk fordulni. Ezalatt 1000 köbmé­ter kavicsot viszünk a part­ra. — Milyen lehetőségei vol­tak még, amikor ezt a mun­kahelyet választotta? — Elmehetteim volna »vi­dékre«. az építőiparba vagy a vasúthoz. Ott ezer forinttal is többet kerestem volna, itt vi­szont közel vagyok az ott­honhoz. Az utóbbi volt szá­momra a nyomosabb érv. A tó közepén álló komp tornyában találkoztam Berdár György kotrómesterrel. Az ő ügyességétől és szaktudásától 21 ember teljesítménye függ. — Zsebre megy, ha például kavics helyett csak iszapot emel ki a 6 köbméteres mar­koló. A hajósoknak az sem vényes a hajózással kapcsola- tos összes előírás és foima- ság: ez a. tó ugyanis — akár­csak a Duna vagy a Balaton — ■ »magyar felségvíz«. Mi is minden reggel felvonjuk a nemzeti zászlót. Közben üzenet érkezett, hogy Kovács Andrásnak reg­gel soron kívül kell munkára jelentkeznie. A fiatalember nem látszott meglepettnek. — Több társunk tanul ezek­ben a hetekben — példa_u> ha­józási szakközépiskolában. — Mi helyettesítjük őket. A munka rtem állhat le. A beszélgetésünk alatt meg­telt hajó észrevétlenül egy métert süllyedt a rakomány súlya alatt. A túlsó partoyi már ott várt az esti váltás: a ha­jó tiz percet sem vesztégelt­mindegy, hányszor tudnak fordulni egy műszakban .., — Mennyi a norma? — 143 köbméter óránként. 15 méteres mélységnél ponto­san 63 másodperc telik el ürí­téstől ürítésig. Ofcsár András műszakveze­tő szerint ahhoz, hogy ezt va­laki tartani tudja, lankadatlan figyelemre és biztos kézre van szüksége. — Egyetlen rossz mozdulat megbéníthatná a 13 milliós óriást. Igaz. ilyen nem for­dulhat elő: Berdár György 26 éves tapasztalata a garancia. — Amikor ide kerültem, még lapáttal »bányásztuk« a kavicsot. Ez a mesterséges sziget csak tíz éve »dolgozik«. — Az első pillantásra a kot­rómester munkája egyhangú­nak látszik. A »kanál« mű­szakonként több százszor le­süllyed és kiemelkedik ... — Aki hosszabb ideig csi­nálja. megszokja a munka rit­musát. Minden mozdulat rejt valami izgalmat. »Milyen mi­nőségű anyagot sikerül fel­hozni?« Ettől függ az egész brigád teljesítménye. Csak véletlenül derült ki, hogy Berdár György a ka­vics-bányász brigád vezetője. Nincs év, hogy kiváló munká­jukkal ne szereznének elisme­rést. Az idén áprilisban az Berdár György, a »sziget« pa­rancsnoka. Az alkonvi napsütésben Of­csár András büszkén mutatta meg »üzemét«. —: Az éves tervünk 1 millió 200 ezer köbméter kavics. Az első negyedév időarányos ter­vét 10 ezer köbméterrel túl­teljesítettük. — A kavics ára viszonylag alacsony, a szállítási’ költségek pedig mindenütt emelked­nek ... községi vízműveket regionális rendszerben egyesítenék. Kaposvár ellátását 1980 után regionális rendszer biztosítja.- A Balatontól ide vezetett, jó minőségű bakonyi karsztvíz hosszú távú megoldást jelent. A víz- és csatornaműveknél azonban addig sem ülnek tét­lenül: a Kapos-folyó völgyé­ben újabb vízlelőhelyek feltá­rását kezdik el. A hőség alaposan próbára tette az úttöröolimpia területi döntőjére érkezett ifjú spor­tolókat, Három éve Kaposvár adott otthont az országos ren­dezvényeknek, most Tolna, Ba­ranya, Zala, Fejér és Somogy megye úttörői a továbbjutást döntötték el Kaposváron, Fo-' nyódon, Barcson, Tabon és Ba- latonbogláron. A legifjabbak sportvetélkedőjének házigaz­dájaként nem vizsgázott rosz- szul a megye. Az eseménye­ket óramű pontossággal indí­tották, mindenütt at előzetes program szerint. A megye la­kosai sportszeretetböl is jeles- kédtek: mindenütt élénk ér­deklődés kísérte a vetélkedő ■úttörőket. S a sportpályák me­lege és uszodák hűvös vize után a barátkozás percei kö­vetkeztek, bizonyítván, hogy egy-egy sportvetélkedő mindig több meghirdetett céljánál: az ifjúság, az egészség és a ba­rátság ünnep. Különösen az úttörőknél. A hét kiemelkedően fontos politikai eseménye volt a kali- nyini pártmunkásküldöttség lá­togatása. A testvérmegyék köz­ti kapcsolat mar hagyomá­nyos: minden évben ellátogat­nak egymáshoz a küldöttségek. Az ilyenkor szerzett tapaszta­latok rendkívül fontosak; a társadalom' építésének minden­napi gyakorlatában itt és ott egyaránt hasznosíthatók. Hi­szen a gazdaság fejlesztése, a laKosság egyre növekvő szociá­lis és kulturális igényeinek ki­elégítése hasonló feladatokat ad és azonos gondok sokaságát is veti fel. A lakásépítés, a gyermek- és iskolai intézmé­nyek fejlesztése, az iparosítás üteme és eredményei, a mind nagyobb iramú városodás je­len körülményeink közölt — a több ezer kilométeres távolság ellenére — sok-sok hasznosít­ható tapasztalatot hoz felszín­re, S eközben megismerni és jobban megérteni a két nép, s a két testvérmegye lakóinak hétköznapi életét — erre is jók ezek a találkozók. Különösen sokat jelentett ebben a folya­matban a kalinymi testvérkül-, J döttség látogatása Somogy ne- I gyedik, és egyben legifjabb városában, Marcaliban. Ide — 1 a várossá avatás óta — most érkezett ^először külföldi kül­döttség, s á marcaliak külön örömére szolgált, hogy éppen a testvérmegyéből, Kalinyinból. Kánikula van. A hőmérő hi- gahyszála tartósan 25—30 fok körül, járt a héten. Megteltek a strandok, benépesültek a ba­latoni villák, üdülők, szállo­dák, úttörőtáborok. A vendé­gek azonban még csak a sze­zon elejét »kóstolgatják«, az igazi nyári szezon csak a hó­nap végén kezdődik. Nem így a földeken. Á nagy meleg előbbre hozta a kalászosok érését, gyorsabban szőkült a határ, mint más években. A tsz-ekben, a gazdaságokban meggyorsultak az aratási elő­készületek. Kitakarították . a magtárakat, s mindenütt elké­szültek a gépek. A téli álom után — sajnos, gyakran csak nagy nehézségek árán — kija­vított kombájnok, szalmabálá­zók gépszemlére, majd »beve­tésre« készen állnak. A legtöbb gazdaságban már a termés- becslésekkel is elkészültek : eszerint a tavalyihoz hasonló, vagy annál valamennyivel ke­vesebb átlagtermést várnak. A hétvégi gyors esők és he­ves zivatarok felélénkítették a tikkadt növényeket. De még több kellett volna. Különösen a gyümölcsösök, a kapások és a zöldségfélék várnak több vi­zet júniusban. A víz volt napirenden a hé­ten, a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának ülésén is. Bár vízhiánnyal évek óta csak el­vétve találkozunk Kaposváron, a vállalat még sincs könnyű helyzetben. Kevés a város kör­nyékén, a megyeszékhely igé­nyeihez elegendő, vízbázis. A további ipari és ivóvíz-igények kielégítése és az ellátás biz­tonsága megkívánja ennek bő­vítését. A megyében például 30 olyan településen van, ahol, mindössze csak egy kút mű­ködik. Ha elromlik a szivaty- tyú, a kiemelő szerkezet, nincs mivel pótolni a vizet. Ezért az volna jó, ha — a helyi körül­ményektől függően — vagy el­készülne az újabb kút, vagy a Kovács András müszakváltás előtt ellenőrzi a motort. ezüstkoszorús brigádjelvény- nyel tüntették ki őket. Még nincs 30 éves Kovács András hajóvezető. Győzőben volt darukezelő, majd kato­náé ved után ide, Gyékényesre nősült. — Voltak társaink, akik el­mentek folyamra, sőt a ten­gerre is. Néhány év után azon­ban mindegyik visszajött. Most újra itt dolgoznak, közei a családhoz. Úgy mondják, ez a kis tó is megadja, a hajózás legtöbb szépségét és izgalmát — Valóban így lenne? — Négyszáz tonnás uszályt éjszaka, erős oldalszélben i.rá- I nyítani, esz valódi hajós erő- I Pboba. Egyébként ránk is ér- I — Tény, hogy hosszabb táv­ra már csak a vasúti szállítás gazdaságos. A ki neim mondott kérdésre mégis határozott a válasz: ilyen költségek mellett is szükség van az általunk ki­termelt kavicsra. Egyre na­gyobb szükség. A paksi atom­erőmű építkezéseitől az M— 7-es autópályáig, sok kiemelt nagyberuházáson várják a Gyékényesről érkező szerelvé­nyeket. Bíró Ferenc Somogyi Néplap

Next

/
Thumbnails
Contents