Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-17 / 141. szám
I Szocialista brigádok vállalása Egyre erősebb a barátság hídja (Folytatás az 1. oldalról) dulójára készülés lázát, a muriKa verseny eredményeit ; szélt az új alkotmánytervezet demokratikus, az embereket lelkesítő és aktivizáló vitájáról, s arról a termékeny politikai légkörről, amely segíti lcszitett feladataik végrehajtását. Érdekes adatokkal mutatott rá a küldöttség vezetője, hogy Kalinyin ipara milyen szerepet töLt be a hatalmas ország életében. Az. hogy az évi ipari termelés megyéjükben eléri a négymillióvá rubelt, még nem is mond el mindent Szemléletesebb ennél, hogy az ország termeléséből a vasúti kocsik kétharmadát, a mü- textiliák egyharmadát, a műbőr és a műszál egynegyedét és a gyermekkönyvek felét Kalinyin területen állítják elő A méretekre jellemző, hogy a pamutfonó- és szövő kombinátban egymillió méter szövetet gyártanak, s évente annyi műszálat, hogy ötször körültekerhetnék vele a földet. A ménetek különbözősége ellenére is sok hasonló gondjuk van kalinyini barátainknál?. Hogy hányat soroljunk: kevés az építőipari munkás; a mezőgazdasági termények betakarításában rendszerint a városi embereknek és a diákoknak is segíteniük kell. Nagy ütemben folyik haluk is a rekonstrukció, s a XXV. kongresszus az ipar főfeladataként a hatékonyság növelését, a minőség javítását határozta meg. Bűzéit a mező- gazdaság eredményeiről, a húsellátás gondjairól, a szociális kérdésekről, melyekben az utóbbi években is számottevő eredményeket ' értek el. A tárgyaló partnerek természetesen részletesen megvitatták a párt belső helyzetét, életét, munkamódszereit is, a kommunisták helytállásáról vallottak, majd Mihail Alek- szejevics Karasz jav sok sikert kívánt a megye lakóinak a szocializmus építésében, a munkára nevelésben, a kongresszusi határozatok végrehajtásában. Ezután ajándékokat adott át a megyei pártbizottság vezetőinek. Varga Péter megköszönte a tájékoztatást, a jókívánságokat. A kalinyini pártmunkásküldöttség a déli órákban megkoszorúzta a szovjet hősök Szabadság parki emlékművét. Százalék és akarat A másodvetéseket szervezi a Zöldért Romlottak a terméskilátások A tavaszi fagykár, a jelenlegi aszály a kertészeti kultúrák termelésében, a felvásárlásban súlyos gondok árnyékát vetíti előre. A nemrég alakult megyei zöldség- gyümölcs koordinációs bizottság a tegnapi, másodízben tartott tanácskozásán meghatározta a legfontosabb intézkedéseket. A megkötött szerződések számadatai egyre apadó reményekké válnak: Segesden. a paprika egy részét ki sem tudták palántázni, amit kiültettek az is szárad, pusztul; a konzervgyárba a szerződött szamóca ötven százaléka »futott be« és vége a szezonnak; a Zöldért a tavalyi 67 helyett az idén nem egészen 50 vagonnal tudott csak felvásárolni ebből a gyümölcsből. A forgalmazó, feldolgozó vállalatokhoz szinte naponta érkeznek az akadály közlések: ebből is, abból is kiesés lesz. Hiába sikerült szinte valamennyi forgalmazó szervnek a tavalyinál több zöldségre, gyümölcsre termelési megállapodást kötni, az eső nélküli napok múlásával mind bizonytalanabbá válik, mi valósulhat meg ebből. Az tény, hogy az intézkedések hatására a megyében az év első öt hónapjában jobb vólt az ellátás, mint tavaly azonos időszakban. A Zöldért megyei vállalata zöldségből 20,4, gyümölcsből 3,4, újbur- gonyaból. pedig 93 százalékkal többet forgalmazott, s az átlagos árezínvonal a múlt évihez képest csaknem 12 százalékkal csökkent. (Közrejátszott ebben természetesen az, hogy a zöldségfélék mintegy két héttel korábban jelentek meg.) A termelés, az ellátás szervezéséért alakult megyei bizottság amellett, hogy részletesen értékelte az eddigi helyzetet, a fő figyelmet inkább a holnap feladataira fordította. Mert sajnos nem egy nyugtalanító, aggodalomra okot adó jelenséggel lehet találkozni máris. Sajnos ismert, és gyakran igen súlyos zavarokat okoz az úgynevezett »partizánkodás«. Mindig akkor jelentkezik és harapódzik el, amikor valamelyik áruból a tervezettnél, a vártnál kevesebb terem. Ilyenkor jelennek meg a megyében a különböző magán- személyek vagy szervek rendszerint »zsebből fizető« képviselői, s némileg magasabb áron viszik az árut Lehetne vitatkozni azon, hogy jogos vagy jogtalan, kinek előnyös és kinek hátrányos ez, egy bizonyos: a megyei ellátásban kivédhetetlen zavarokat okoz. De nem túlzás azt mondani, hogy némely esetben népgaz- daságilag is káros, ha például az történik, mint legutóbb a szamócával: az exportminőségű gyümölcsöt lészamócaként elvitték a megyéből. Valahol szörp készül abból, ami valutát hozhatott volna. Ha idejében ném sikerül megfékezni ezt a gyakorlatot, akkor az amúgy sem kevés gond tovább szaporodik. Pótolni a kieséseket — ez lehet most a legfőbb törekvés. A Zöldért ötvenszázalékos vetőmagár-kedvezményt adva már megkezdte a másodvetésű zöldbab és uborka szerződéskötéseit. A konzervgyár is tárgyalásokat folytat termelő partnereivel a szükséges termékek másodvetéséről. A múlt év közeli, jó példa arra, hogy ezzel a módszerre] jelentősen mérsékelhetők a kiesések, a lakosság ellátásában sokat segítenek a másodnövényként elvetett zöldségfélék. A megyei bizottság tegnap ezért is kérte a fogyasztási szövetkezeteket, hogy a maguk területén kezdjék meg ők is a szervező munkát, s megfelelően irányítva a kistermelőket, működjenek közre abban, hogy a házikertekben is vessenek másodnövényként zöldségféléket, V. M. BRIGÁDOK sokasága figyelt föl a csepeliek kezdeményezésére és tett vállalásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára a megyében. Köztük a Kaposvári Ruhagyár brigádjai is. A megyeszékhelyen dolgozó mintegy 1500 ruhagyári munkás és 45 brigád túlnyomó többsége csatlakozott a felhíváshoz. Mit tükröznek a vállalások? Pérgetem az íveket, a gondosan gépelt vagy kézzel írt felajánlások jegyzékét. Az első benyomás: a brigádok éves munkájuk meghatározásában — a korábbi évek gyakorlatával szemben — tárgyszerűbbek, pontosabbak, lényegre törőbbek lettek. Nem hosszú listák ezek, hanem a saját munkájukat értékelni tudó munkásemberek jól »szabott«, a munkahelyi körülményekhez igazított kis mo- zaikkövecskéi. A ruhagyár brigádjainak vállalásaiban általános, hogy szinte mindegyik 5—8 százalékkal akar többet dolgozni az idén, mint tavaly. Miért ez az egyöntetűség? Göncz József né szb-titkártól tudom meg, hogy a gyárban évek óta kiforrott' és bevált ösztönzési rendszer van. Pontosan kidolgozták a jutalmak és prémiumok rendszerét: a magasabb prémium az ötszázalékos többlétmunka után jár. JÓL ISMERIK a ruhagyári tj>rigádok a túlteljesítés módját is. Mindenkelőtt a végzett munka minőségét szeretnék javítani. Gyakran szerepelt a vállalások között a Ne add tovább! mozgalom. Ez a rósz? szül varrott, szálhibás, vagy hibásan tűzött termék társadalmi meózását jelenti. Ha a szalagon valamelyik brigádtag észreveszi, hogy hiba van a kabáton, a nadrág varrásán, nem végzi el a ráeső műveletet, hanem visszaadja, hogy javítsák ki. Lehet, hogy ez némi késést, idő- és normaóraveszteséget jelent, de sokszorosan megtérül. a végén, amikor hibamentes termék kerülhet a raktárakba és a kereskedelmi hálózatba. Nagyon fontos az anyagtakarékosság és a gépek, berendezések rendszeres karbantartása is. A Lenin-brigád például külön pontban emelte ki a szakszerű karbantartást. Február 1-én gyors stopmotoros varrógépeket állítottak munkába, amelyek rendkívül termelékenyek. Ugyanakkor tisztán tartásukra, megóvásukra a szokásosnál nagyobb gondot kell fordítani, mert kényesebbek a korábbiaknál. A rendszeres karbantartás alapvető érdeke a munkásnak, s ez szorosan összefügg a többletvállalásokkal is. A szakértelem, akarat csak megbízható gépek mellett hozhat jó eredményt. Ugyancsak a Lenin-brigád vállalásai között találkoztunk az anyagtakarékossággal. Egy- egy modell befejezése után a megmaradt cérna motringokat rendszeresen összegyűjtik, és további felhasználásra a raktárnak adják át. A brigád kezdeményezésével — az elmúlt évekhez hasonlóan — több ezer forint megtakarítást érhetnek el. »özvegyen maradt három gyerekkel B.-né munkatársunk — írja egy másik brigád. — A család patronálását készséggel folytatjuk.« A brigádok életének szerves része a szociális-társadalmi gondoskodás. Sokan gyermekotthonokba járnak, árvákat karolnak föl, elismerésre méltó szorgalommal. Véleményem szerint azonban a munkatársaknak szóló közvetlen segítség jóval hatékonyabb, mert emberközelibb. Értékét fokozza a közvetlenség élménye. Az említett asszony férje évek óta betegeskedett, s a rendszeres segítségnyújtás már akkor kezdődött. S meddig tart? Nem tudjuk. De addig is biztosan nagyon jólesik. A brigádok rendszeresen látogatják a gyermekgondozási segélyen levő kismamákat. Ez mindig izgalmas esemény. A közösséggé kovácsolódást segíti. A kismama mindennapi történeteket hall a gyárról, ahonnan ritkán érkezett hír. A. brigádtársak szavaiból kirajzolódik: milyen az üzemi légkör. A látogatók pedig új, valóban emberi oldaláról is megismerik munka- és brigádtársukat. A RUHAGYÁR, brigádjainak jó része szocialista szerződést kötött az üzemi, könyvtárral. Vállalták, hogy mindannyian beiratkoznak a könyvtárba, s rendszeresen kölcsönöznek olvasnivalót. Cs. T. Üzemlátogatás kölcsönös haszonnal Szárszói és szabadi tsz-vezetök Pusztaszemesen Mi újság, hogyan dolgoznak a szomszédoknál? Ha a kérdésre a helyszínen keresik a választ a termelőszövetkezetek, többre jutnak, mint egy értekezleten elhangzott tájékoztatóval. Ebből indult ki egy hónappal ezelőtt a siófoki járási párt-végrehajtóbizottság, amikor úgy határozott : a járási párt- és tanácsi vezetők részvéteiével üzemlátogatásokat szerveznek egy- egy közös gazdaságban. Hat tsz-t választottak ki ebből a célból, és az üzemek vezetői a kölcsönös »tanulmányúttál« jó segítséget kapnak további munkájukhoz, az. esetleges hibák kijavításához. A balatonszárszói. azáriánd- balatonszabadi és a puszta- szemesi termelőszövetkezet nagyjából hasonló adottságok között dolgozik. Tegnap asze- mesi tsz-be érkezett a másik két gazdaság elnöke, pártvezetőségi titkára és termelési szakirányítója. A látogatást Balassa Béla, a Siófoki Járási Pártbizottság első titkára és VíroVecz József, a Siófoki Járási Hivatal elnöke vezette. Ezt megelőzően nemrég a ba- latoszabadi tsz-ben jártak, ahol példás szakszerűséggel művelt határt láttak. A tegnapi pusztaszemesi látogatás a melléküzemági tevékenység tapasztalataival váltott ki elismerést. Délelőtt a házigazdák — Horváth József tsz-elnök, An- tanovics Dániel főagronómus és Farkas János, a pártvezetőség titkára — tájékoztatták a vendégeket, majd megmutatták az állattenyésztési telepeket és egyéb létesítményeket. valamint a szövekezet határát. A három tsz a járás közös gazdaságai termelési értékének mintegy 60 százalékát adja. Fontos tehát, hogy sok jó módszert tanuljon egymástól mindhárom üzem párt- és gazdasági vezetősége. Boda János, az ádánd—ba- latonszabadi tsz főagronómu- sa mondta a tegnapi tapasztalatok alapján: a pusztaszemesi tsz, annak ellenére, hogy kedvezőtlen adottságú szövetkezet. a húshasznú szarvas- marhatartással és a jól mag- választott melléküzemági tevékenységekkel — főképp a lucemaliszt-készítő üzemmel — megtalálta az eredményest gazdálkodás módját. A következőkben — valószínűleg már a jövő héten — a szárszói tsz-t nézik meg • — együtt a járási vezetőkkel — a szabadiak meg a pusztasze- mesiek, majd közösen értékelik a három üzemben szerzett tapasztalatokat. Hasonló, kölcsönös haszonnal járó »kirándulást« tesznek egymásnál a karádi, a somogyba bőd i és a tabi termelőszövetkezet párt- és gazdasági vezetői is. A hasalmester »Látszólag mi sem egyszerűbb a kazalrakásnál. Ugyan miféle mesterség az?« Jól tudtam, hogy nagy gyakorlatra és jó szemre van szükség ahhoz, hogy a kazal biztosan álljon akár egy évig is, mégis föltettem ezt a kérdést a 77 éves Hajas János bácsinak, a mesztegnyői tsz gadá- nyi kazalmesterének. — A jó kazal olyan, mint a tojás. A főállattenyésztőnk ezt úgy mondja, szimmetrikus. Az is fontos, hogy a »szarvak« jó feszesen álljanak ... Félórával később még egyszer a mesterségre terelődött a szó. — Harmincöt éve a gróf Széchenyi birtokán raktam az első kazlat. Azóta több százat megcsináltam, de még egy sem dőlt el. Ismerem a kazalrakás minden csínját-bínját. Sajnos, nem volt fiatal, akinek átadhattam volna ezt a tudást. Pedig talán egy hét is elég lenne ... — Hogyan kezdene a tanításhoz? — Nekiállnánk, és együtt megraknánk egy kazlat. De hát minek is mondom. Úgysincs fiatal, aki ezt szeretni tudná. Azok inkább a gépeket szeretik... Az óriás kazlakat néztem, és közben meg is feledkeztem a kérdezésről. Mire észbe kaptam, Jani bácsi más másról beszélt. — Ha az ember megöregszik, egyszer csak azt veszi észre, hogy mindegy, mit mond... — Ügy érzi talán, hogy a fiatalok nem tisztelik a kort? — Dehogynem ! Tisztelettel és barátsággal beszélnek, végig is hallgatnak, azután járják tovább a maguk útját. Néha már úgy érzem, ez a kazalmesterség is csak afféle játék. Én itt kiabálok, hogy »húzd meg« és »taposd meg«, ők meg ott fönn dolgoznak tovább. Néha talán meg sem hallják... Mindezt békés derűvel mondja, hangjában nyoma sincs a szomorúságnak. Aztán hirtelen földerül az arca. — A gyerekeim. Három gyereket fölneveltem és segítettem őket révbe jutni. Hát ez az én örömöm. A fiamnak Veszprémben ötszobás lakása van. — Ügy látom, ez a kazal hamarosan elkészül. — Délutánra végzünk. Utána sietnem kell haza, segíteni a feleségemnek. Tudja, nehezen boldogul már az aprójószággal is. Al tehenet és a hízókat már a tavasszal eladtuk. Nem győztük. Később a gyerekekről beszélgettünk. — Nemegyszer akartak már tv-t venni nekünk, de a feleségem nem engedte. Azt mondta, idegesítené. Miután elbúcsúztunk, a kísérőmtől megkérdeztem, miért nem próbálnak valamit hasznosítani az öreg tapasztalataiból. A kazalrakás ideje hamarosan lejár, újfajta gépek jönnek, szárítók, siló- zók... A rétekről néhány éven belül eltűnnek a kazlak. Jobb lesz úgy a takarmány minősége? »Jobb nem lesz, csak sokkal drágább. De hát nem lesz más mód, Jani bácsik nélkül.« Arra gondoltam: ez az utolsó mondat a legnagyobb elismerés, amelyet Hajas János kaphatott. B. F. 3
