Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-16 / 140. szám

a közművelődés útkereszteződései Kérijelts nyár előtt Fonyódon Az utóbbi két évben még azok is hallanak Fonyód köz­művelődéséről, akiket eddig ez különösebben nem érdekelt. Megalakult a citerazenekar, amely olyan népszerű lett a télen, hogy alig győzte telje­síteni a meghívásokat. Tagjai között a község vonzáskörze­téből is találhatunk férfikat, nőket. Mellettük népi zenekar, irodalmi színpad, énekkar mű­ködik a művelődési házban — amely ugyan klubkönyvtár néven »aftyágkönyveztetett«. A fotó- és filmklub tagjai he­tenként kétszer jönnek össze. Ugyanott faragni tanulnak azok, akik erre hajlandóságot éreznek; a nőklubban rendsze­resen összegyűlnek az asszo­nyok, akiknek kézimunkáiból már kiállítást is rendeztek. A téli estéken mindig égett a villany a domboldali házban. A nyáron hosszú idő óta elő­ször voltak közművelődési programok, kiállítás, amatőr­műsor az ŐRI és a vendéglá­tóipar zenés, könnyű szórakoz­tatásai mellett. Minden este nyitva À közművelődés azóta élén­kült meg Fonyódon, amióta Matkó lmréné vezeti. Hogyan lehet minél több embert bevonni a közművelő­désbe? Effiy módon: ha a népművelő mindig, mindenütt ott van. A szakmabeliek a megmondhatói, hogy nemcsak összehívni kell az együttese­ket, hanem együtt tartani, át­segíteni a kezdeti nehézsége­ken. És mert minden estéjét a házban töltötte férjével együtt — akit ugyancsak beszervezett a citerazenekarba —, az ad­minisztrációt, a szervezést nappal kellett elvégeznie, dél­utánonként pedig fűtött meg takarított. Mert e házban egész szezonban nem polt ta­karítónő. És mert a tanács közművelődési előadója is, in­gázott a tanács és a művelő­dési háznak nevezett épület között. — Nagyon örültünk, amikor ezt az épületet megkaptuk — mondta Matkóné. — Azelőtt nem is volt hova vinni a cso­portokat. Hol az egyik, hol a másik munkahely klubjában, tanácskozótermében jöttünk össze. Eleinte azt is vállaltam, hogy fűtök, takarítok. Ami­kor egyre több lett a mun­kám, úgy éreztem, hogy nem tudok mást vállalni. Kértem takarítót vagy gondnokot, mert az épület körül is rendet kellene tartani — és én há­rom ember munkáját nem tu­dom ellátni. 'A csoportok tag­jai rendkívül segítőkész em­berek. Sok társadalmi mun­kát végeztek az átadás után. Ezt az épületet magunknak kellett lakhatóvá tennünk. Azt azonban mégsem mond­hatom minden alkalommal, hogy itt ez a söprű, takarít­sanak ki... ! Három ember munkája Maradt az a megoldás, hogy a népművelő fűtött, takarított. Közben szaporodtak a közmű­velődési feladatok. Most állí­totta össze a nyári programot. Eddig huszonkettőt épített be a munkatervbe — köztük olyan nagy szervezést kívánót, mint az augusztus 20-i folk­lór nap vagy az amatőrtábor rendezvényei, amelyek Fonyó­don kívül a társközségekbe is eljutnak majd. Átnéztem a programot: von­zó, színvonalas előadások vált­ják majd egymást. A déli part egyik legszebb szabadtéri színpada a fonyódi. Bárdi György, Ruttkai Éva, Besse­nyei Ferenc lép itt fel, a Mikroszkóp Színpad vállalt műsort. A Budapest Tánc- együttest, az Operaház együt­tesének tagjait fogadja majd Fonyód. Mindehhez azonban szervező kell. És itt kezdődött Matkóné nagy gondja. — Eddig bírtam. Tavaly is, tavalyelőtt is. Besegített a fér­jem. Sokszor éjszaka ragasz-1 Népszámlálásra készülnek a Szovjetunióban Nagy társadalmi jelentősé­gű eseményre készülődnek a Szovjetunióban, 1979-ben nép- számlálás lesz. Amint Arkagyij Iszupov, a Központi Statisztikai Hivatal elnökségének tagja elmondot­ta, a népszámlálás program­jának kidolgozásakor a legkü­lönbözőbb tapasztalatokat vet­ték figyelembe, így más or­szágok népszámlálási gyakor­latát, valamint az ENSZ Sta­tisztikai bizottságának aján­lásait. A népszámlálás, amely egységes módszerrel történik majd, lehetővé teszi többek között, hogy új demográfiai prognózisokat állítsanak fel, tanulmányozzák a városi és a • falusi lakosság arányváltozá­sának tendenciáit, a szovjet családok számát, méretét és szerkezetét, a születések szá­mának dinamikáját és szint­jét. A népszámlálás 1979. január 17-én a helyi idő szerint nyolc órakor kezdődik és nyolc na­pig tart. A munkában mintegy 600 ezer számlálóbiztos és több mint 100 ezer irányító-ellen­őrző munkatárs vesz részt, közöttük tanárok, vállalatok, intézmények dolgozói, egye­temisták és főiskolások, aki­ket természetesen felkészíte­nek a feladatok elvégzésére. tottuk ki a meghívókat hu­szonhat kilométeres körzetben. A nyári munkában részt vett a lányom is. Most azonban már elfoglaltságuk miatt nem számíthatok rájuk. Két személyre lenne tehát szükség. Egy népművelőre vagy akár érettségizett fia­talra, aki a szervezésben se­gítene és egy takarítónőre. Egyelőre azonban úgy lát­szik, ez aligha megoldható. Programok és szabályozók Kovács Béla, a fonyódi köz­ségi tanács elnöke: — Nagyon elégedettek va­gyunk Matkóné munkájával. Voltak itt előtte is népműve­lők, tevékenységüket nem is lehet az övéhez mérni. Azon­ban segítőt nem tudunk mellé adni. Egyszerűen azért, mert nincs rá pénzünk, a bérkere­tünkben ilyen plusz tétel nem szerepel. Alem követhetünk el szabálytalanságot. Takarító hetenként kétszer dolgozik. De azért van egy jó hírem: szep­tembertől lesz egy másik nép­művelő is. Ezt mondta Bóra Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályvezető-helyettese is. Látják, mennyi mindent vál­lal és végez Matkóné, ezért döntöttek úgy, hogy — bár másutt is égető a népművelő­hiány — Fonyódon minden­képpen biztosítanak még egy státust. De mi lesz nyáron? Az már bizonyos, hogy Mat­kóné — bármennyire szívós — nem fogja bírni azt, amit vál­lalt. Magától adódik a követ­keztetés, hogy akkor talán ke­vesebbet kellett volna vállal­nia. Csakhogy önmagukkal kerülnek szembe ennek felve­tői, hiszen évek óta beszélünk arról, hogy éppen a Balaton- parti települések nyári köz- művelődését kell javítani. Most itt a kitűnő példa, a le­hetőség. Egy program, amely- lyel gazdagodnak a fonyódiak, és azok, akik két hetet ott töltenek — nem kis számban somogyiak... Matkónénak azt a lehetősé­get ajánlották föl, hogy alkal­mazzon valakit a szabadtéri színpad bevételéből. De mi történik akkor, ha csak két előadást is elmos a nyári zá­por? Márpedig ennek lehető­sége elég nagy. Ezért a bi­zonytalan keresetért amúgy sem lehetne vállalkozót talál­ni. Egy másik ötlet: Belső- Somogyból kellene kivinni népművelőket, hogy segítsék a nyári munkát. Ismerve a me­gye ellátottságát, erre aligha van reális lehetőség. A kör bezárult. Nehéz bele­nyugodni abba, hogy több tízezer ember kulturált szóra­kozása bukjon meg azért, mert nem tudnak alkalmazni egy embert, akinek segítségé­vel végre lehet hajtani egy kitűnőnek ígérkező programot. Simon Márta _________I , .. ------------------- ,— T erületi úttörő-olimpia A kosárlabda kivételével befejeződtek a versenyek Szerdán valamennyi helyszí­nen folytatódtak a verse­nyek a területi úttörő-olim­pián. A tét már nagyobb volt, mint az előző nap, hisz a ko­sárlabda kivételével min­denütt döntés született. A so­mogyi csapatok számára nem a legszerencsésebben alakul­tak az eredmények. Ezt kü­lönösen a megyénket képvise­lő fonyódi kispályás labda­rúgók mondhatják el maguk­ról, akik egyetlen vereséget sem szenvedtek és csak rosz- szabb gólkülönbséggel szorul­tak Zala megye mögött a má­sodik helyre. Hasonlóan jártak a fiú röplabdázók is. A so­mogyi színek képviseletében induló kaposvári Krénusz Ál­talános iskola röplabdázóit egy ponttal előzték meg a Zala megyeiek. A leányok (kapos­vári Gyakorló Ált. isk.) két ponttal szorultak Zala és Ba­ranya megye mögött a har­madik helyre. Az atlétikai versenyszám három újabb második helye­zettje, a kisdobos Gregus Anikó és a négytusa egyéni összetettben második helyen végzett Szabó Éva és Fehér József szintén felszállhat a Győrbe tartó somogyi autó­buszra. A második nap eseményéiről az alábbiakban adunk számot: Balatonboglár A kosárlabda-mérkőzések alábbi eredményeiről adha­tunk számot: Ebben a sportágban csak a mai napon fejeződnek be a küzdelmek s ezután dől el, hogy melyik fiú- és leánycsa­pat utazhat Győrbe. Somogy—Fejér mérkőzés. Fiúk: Baranya—Zala 45:37, Somogy—Tolna 45:17. Leányok: Zala—Baranya 38:33, Tolna—Somogy 40:27. Zala ? Fonyód ATLÉTIKA Az olimpia másnapján az alábbiak jutottak be az or­szágos döntőbe. Fiúk: Magasugrás: 1. Kul­csár (Baranya), 2. Lako­sa (Baranya); úttörő négy­tusa, egyéni összetett: 1. Szabadi (Baranya), 2. Borsodi (Zala); úttörő négytusa, csa­pat: 1. Baranya, 2. Fejér; kis­dobos háromtusa csapat: 1. Zala, 2. Fejér, kis­dobos háromtusa, egyéni, ösz- szetett: 1. Mikólics (Zalai, 2. Nagy Zs. (Fejér) ; 4x100 m . váltó: 1. Fejér 48.4, 2. Tolna 49.2; II. korcsoport, négy tusa, egyéni, összetett: 1. Balogh B. (‘Fejér), 2. Feliér József (So­mogy). Leányok: Magasugrás: 1. Bagó (Zala), 2. Szpecsovisz (Baranya) ; út­törő, négytusa, egyéni, össze­tett: 1. Szabó G. (Fejér), 2. Gálosi (Baranya) ; úttörő, négy tusa, csapat: 1. Fejér, 2. Baranya; kisdobos, háromtusa, egyéni, összetett: 1. Kovács É. (Tolna), 2. Gregus Anikó (So­mogy) ; kisdobos, háromtusa, csapat: 1. Tolna, 2. Baranya; 11. korcsoport, négytusa, egyé­ni, összetett: 1. Horváth G. (Baranya), 2. Szabó Éva (So­mogy); 4x100 m váltó: 1. Baranya, 2. Fején KÉZILABDA Leányok: Somogy—Zala 7:6, Fejér—Tolna 12:1, Baranya— Zala 8:6, Somogy—Fejér 16:8, Tolna—Baranya 8:6. Fejér megye veretlenül lett első. j A fiúk kézilabda eredmé­nyei lapzártáig nem érkeztek meg. Tab Fiúk: Baranya—Tolna 2:0, Fejér—Tolna 2:0, Zala—So­mogy 2:0, Somogy—Fejér 2:1, Zala—Baranya 2:0. Zaia me­gye csapata végzett az élen, 2. Somogy. Leányok: Baranya—Fejér 2:0, Baranya—Somogy 2:1, Za­la—Tolna 2:0,' Somogy—Tolna 2:0, Zala—Fejér 2:0. Zala me­gye veretlenül lett az első. ... 3. Somogy, Fejér ? Bürokrácia, az nincs Jl/f úr öregapám is meg- mondta, hogy bürokrá­cia az nincs, legföljebb a pa­pír sok egy kicsit. S még azt is hozzátette ■ mindig, hogy előbb vagy utóbb minden ügyet elintéznek. A hivatal­hoz való viszonyunkat azóta is e fontos elveken nyugvó bizalom határozza meg. Szóval, nem mese az szom­széd, a mit most előadok. Hatvanéves leszek, de azért még haladok a korral, bene­veztem ebbe a nagy telekvá­sárlási hajcihőbe, legalább lesz hol eltöltenem az évei­met nyugdíjasként. Ami a vá­sárlást illeti, minden úgy ment, mint a karikacsapás. Nem mondom, hogy utána is diadalmenet következett, ugyanis kivetették az adót. Üsse kő, hát legyen meg, ami a császáré — mondtam az anyjukomnak. Persze ő nem olyan asszony, hogy valamit is szó nélkül hagyjon. Rögvest rám ripakodott. hogy más ér­telmes ember ilyenkor ír egy kérvényt, s akkor nem kell azonnal leszurkolni az ötezer forintot, szépen részletekben fizetgeïjük be, mint a tévé- adósságunkat az OTP-nek. Hát az írás, szomszéd, az nem nagyon kenyerem, de azért két este csak elkészültünk a pa­pírral ... Azt most meg sem mondom hányat rontottunk el, annyi szent, hogy fél vödörrel öntöttünk a kukába... Az asszony személyesen vit­te el a postára expressz ajánl­va adta föl. A cédulát jól el­tette. \ Szóval, nem mese. amit most mondok, a postás már elbújt elölünk, mert vagy én vagy az anyjuk mindig megkérdez­tük: mi az, Pista, nem írt a hatóság. Az meg viccből: most fogalmazzák ... Bürokrácia az nincs, csak a papír sok — ugye, amint említettem, ez a nagyapám elve —, hát mi sem várhattunk a világ végéig bi­zonytalanságban. Egy este összedugtuk a fejünket, s megegyeztünk, hogy az első ezrest postára tesszük. Már a tavasz is kijött, ami­kor kiabál a postás a lépcső­házban: itt a levél, amelyet két hónapja várnak. Olyan iz­galommal bontottuk ki, hogy csak na... S mi állt benne: név, aktaszám, meg ez, meg az. pecsét, aláírás, s mindösz- sze annyi lényeg, hogy tanul­mányozzák a kérvényünket. Tudja, szomszéd, én egyszerű kétkezi ember vagyok, s ha az anyjuk nem magyarázza meg, hogy ott a hivatalban ez olyasféle, mint a koncilium vagy mi a rossebb a kórház­ban, bizony nem értem meg a levél velejét. Hát ha tanulmányozzák, csak tegyék, mi viszont szor­galmasan fizetgettük az ezre­seket havonta. A nyár elején csöngetnek. Megyek, ajtót nyi­tok. Kedves arcú fiatalember mosolygott rám, a kezében egy hatalmas aktatáska, a hó­na alatt egy termosz. Köszön, s mondja, hogy az adóügyben. Betessékeltük, az asztalhoz ültettük. Kinyitotta az akta­táskát, elővett poharakat, teát öntött, magának rumot is bele — mi nem kértünk —, majd maga elé tett egy olyan vas­tag papírhalmazt, hogy belesá­padtunk. De ő ránk mosoly­gott, s azt mondta, ne ijed­jünk meg, mire kifogy a tea a termoszból, ezzel is csak megleszünk, ö már érti a dörgést, mindent megcsinál. Hát én már sok mindent meg­értem, ont azonban nem hit­iem, hogy ennyi mindenre kí­váncsi a hivatal. Mi azonban álltuk a sarat, ha valami nem jutott az eszünkbe, a gyere­kek is segítettek, s mindenre válaszoltunk. Azon ugyan volt egy kis vita, hogy milyen év­járatú a tévénk — a boraimét ugyanis jobban ismerem —, meg azon is összevesztünk, melyik napokon van meleg viz és hánytól hányig. A por­szívónál csaltunk egy kicsit, azt is bemondtuk, pedig fél éve rossz. zóval, nem mese ez, szomszéd, mire a him­nuszt játszotta a rádió, elké­szült a környezettanulmány, s elbúcsúzott az a drága, türel­mes fiatalember. Mi meg újra vártuk a levelet. Emlékszem, éppen azon a napon jött meg, amikor már befizettem az utol­só előtti ezrest. Az állt benne, hogy hozzájárultak a havi ezerkétszáz forintos részle­tekhez. No képzelheti, szom­széd, mit kaptam az anyju- komtól, minden voltam, csak kalaposinas nem. Te vén sza­már — korholt —, ha nem vallód be azt a sánta porszí­vót, megadták volna az ezer- forintos részletet is. Hát így legyen becsületes az ember! Lajos Géza Balatonboglár, tornacsar­nok. Az épület fellobogózjva. A bejáratnál fehérköpenyes lány hideg üdítőt és banánt kínál. Odabent bírói füttyje­lek, s néha falrengető bizta­tás. »Hajrá, Fehérvár!, Haj­rá, Zala !« A labda felrepül a kosár pe­reméig, aiztán visszapattan. Üjra egy zalai kislány kezé­be kerül. — Ö majd bedobja — szó­lalt meg az edző a kiapadom (Valóban bedobta.) — Döntő mérkőzés — mond­ták a szakemberek. Amelyik győz, azé az elsőbbség. Egyelőre mindkét csapat esélyes. A zalaiak előnye nem behozhatatlan. Az egyik test­nevelő tanár fölhívja a figyel­memet két tehetséges játékos­ra. Egy zalai és egy fehérvári kislányra. A szünetben be­szélgetek velük. A csapatában a termetre is a legnagyobb Péter Zsuzsa (NB II-ben ját­szik) még bízik. — Most majd előre törünk — mondja. A zalai Gergály Ágnes, aki mellett még van néhány »haj­tás« játékos, szűkszavúan szól: Péter Zsuzsa — Legyőzzük őket. És neki lett igaza. Péter Zsuzsa előretört ugyan néhányszor, de többnyire egyedül maradt. A lányok elvonultak, s he­lyet adtak a somogyi és a székesfehérvári fiúknak. I

Next

/
Thumbnails
Contents