Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-15 / 139. szám

Kánikulában forró siker f« mm La Mancha lovagja Ha valaki felkeltene ál­momból, hogy megkérdezze : mi lenne a különbség egy esetleges ka­posvári La Mancha lo­vagja előadás és a pécsi Nemzeti Szín­ház produk­ciója között, azt hiszem, ak­kor is képes lennék a vá­laszra. A ka­posvári don Quijotét ma­gasba ránta­ná, megpör­getné a szél­malom kere­ke, míg a pé­csi Don Quijo­te de la Man- chát — s itt hangsúly van a név méltó­ságteljes hosz- szúságan! —■ a földön »hagy­ja« a forgô­Pákozdy János és Mester István. (Fotó: Vörös László) szerkezet. A veszélyvállalás és a bizton­ságra törekvés képzelt össze­csapása ez. Kánikulai forró siker volt a pécsi Nemzeti Színház ven­dégjátéka a kaposvári Csiky Gergely Színházában annak el­lenére, hogy a közönség nem töltötte meg a nézőteret. Mi­guel de Cervantes Saavedra 1605-ben megjelent regényé­nek — Az elmés nemes, don Quijote de la Mancha — ele­meit felhasználva Dale Was­sermann írt színpadi játékot. Mitch Leigh valódi slágerze­nét komponált a műhöz, rö­pítő dallamokkal. Néhány éve láttuk Artur Hitter filmjét Peter O’ Toole-lal és Sophia Lorennel a főszerepekben; ev­vel és a Fővárosi Operettszín­ház Darvas Iván — Galambos Erzsi párosával kellett a pé­csi produkciónak felvennie a versenyt. S ez sikerült is. A kissé zsúfolt színpadi tér legfontosabb eleme egy kocsi­kerék, mely zseniálisan teremt helyszíneket — a díszlet Va ta Emil terve —; eg'y-egy fordu­latával középkori kínzóeszköz, szélmalom, körhátterű fe­szület, kocsmai berendezés eleme, sőt ref lek tprfén n vei el­árasztva a napot asszociál tat­ja a nézőben. Wassermann keret játékot írt a búsképű lovag pikareázk re­gényének motívumaihoz. Eb­ben Cervantes írót beidézi a Szent Inkvizíció. A megaláz­tatás előszobájában, a vizsgá­lati fogságukat töltők között elevenedik meg regénye. A naív néző ugyan megkérdez­hetné: hogyan tudják a rabok eljátszani a szerepeket, ha egy számukra ismeretlen re­génnyel találkoznak, de ne ki­csinyeskedjünk! Elégedjünk meg azzal, hogy a búsképű története önmagában is ele­gendő lett volna a sikerhez. A pécsiek már a nyitánnyal efelé tettek lépésit: Tóth Sán­dor koreográfiája olyan nagy­szerű, hogy mindent el tud mondani arról, amit majd lá­tunk. A lovagot, aki »a sötét vi­lágba akar belopni egy szik­ra reményt«, Pákozdy János alakítja. Természetesen az írót is ő kelti életre. Jutalomjáték ez a szerep az ismert szín­művész számára, bár alkati­lag távol áll a figurától. (A A 19 éves Alla Mihalcsenkót a szovjet balett új csillaga­ként emlegetik, Egy éve tán­col a Nagyszínházban. Való­színűleg részt vesz júniusban a moszkvai nemzetközi balett­versenyen. Alla Mihalcsehko tanulmá­nyait a Moszkvai Balettinté­zetben — Szófia Golovkina, az egykori híres balerina osztá­lyában — fejezte be. (Jelenleg Golovkina a balettiskola veze­tője.) A múlt nyáron Mihalcsenko részt vett a várnai nemzetkö­zi balettversenyen is. Három teljesen különböző jellegű da­pécsiek rendelkeznek egy .«•Don Qui jo tével-«, Kézdy György személyében !) Pákoz­dy feje azonban valóban a lo­vagra emlékeztet. Az aszkéti- kus vonások hiánya ellenére is telik színészi -erejéből arra, hogy megidézze a búsképűt. Nyers énekhangja segítségére van ebben. Széllel szárnyaló dalaival képes volt magával ragadni bennünket. Sancho Pansa fegyverhordozó paraszt szerepében Mester István sem emlékeztet bennünket az el­képzelt figurára. De Mester képes bebizonyítani: ilyen is lehet Sancho. Borotvaéles te­norján előadott dalai a siker tényezőivé váltak. Vári Éva remek Aidonza, énekkultúrája pedig a szereplők énekes tel­jesítménye fölé emelte őt. Az a ritka eset ez, amikor a szí­nész az énekhangiával is ké­pes figurát teremteni. Ilyen, teljes illúziót keltett már a hangjával is Berczeli Tibor operaénekes és Ábrahám Ist­ván. (A fogadós, illetve az atya szerepében.) Feljegyez­tem a kisebb szerepek alakí­tói közül *Krasznói Klára, Al­bert Éva, Harkányi János ne­vét is. A zenekar általában együtt volt az énekesekkel, s különösen a képzett hangúak- kal csattogott, szárnyalt együtt- Németh László vezényelt. Az időből kihullott, a győ­zelemre és vereségre fittyet hányó, csak a hitet dicsőítő lovag históriáját Szegváry Menyhért rendezte, az emlí­tett biztonságra törekvés je­gyében. Ott születtek igazán maradandó momentumok, ahol ezt feladta: így vált a bús­képű gigászi küzdelme való­ban hatásossá a Tükörlovag­gal és a színházi viharbádo­gokkal. A pécsiek vendégjátéka jól egészítette ki az évadban lá­tott különféle színházi stílu­sokat. Leskó László rabból táncolt részletet: a Hattyúk tavából, a Giselle-ből és a Kalózlányból. Partnere Nyikolaj Fedorov volt. A fiatal előadóművésznő minden darabban kifejezésre juttatta a különböző érzelmi töltést, meggyőzően tárta föl hősnői jellemét. A Mikael Te- riverdiev zenéjére koreogra- fált modern darab is a má­sik" kettőhöz hasonló sikert hozott. A Nagyszínházban Alla Mi­halcsenko egyforma sikerrel táncol a klasszikus és a mo­dern balettekben. Uj csillag a Moszkvai Nagyszntózbai SZAPUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Látod, az is akkor jutott eszembe, amikor apám haver­ja a felszólalásodról szövegeit, hogy mennyit dühöngtem, da­coltam én kiscsajkoromban a megkülönböztetés ellen, mert frankón lépten-nyomon érez­tem a készséget, azt, hogy sok felnőtt szívesen kedvezne ne­kem, függetlenül attól, hogy megérdemlem-e, vagy sem. Bár az is igaz, hogy sokáig azt hittem, a felnőttek ked­vessége, mosolya egyesegyedül nekem szól és nem a Takács Gyula igazgató elvtárs lányá­nak. Ne haragudj, hogy zavaro­san dumálok, de a gondola­taim is elég zavarosak, ez az én legnagyobb bajom, most meg ráadásul boldog is va­gyok, mert eljöttél, mert ko­molyan vetted a buta levele­met. Nos, én egy naív ludacs- ka voltam, mert becumiztam a felnőttek mézesmázas szö­vegét, s azt képzeltem, hogy nekem dukál a szeretetük, mert én méltó vagyok rá, hi­szen szófogadó és jó tanuló vagyok, megtesziem a köteles­ségein az iskolában, az úttö­rőben, és otthon is. Emlék­szem, egyszer egy rajfoglalko­záson az volt a feladatom, hogy apám mozgalmi élmé­nyeiről beszéljek a társaim­nak. Április negyediké köze­ledett, s engem már jóelőre fölkészített a tanárnő, hogy miket kérdezzek az apámtól. Mellesleg megjegyezte, hogy fogalmazást is írhatnék a té­máról. Én jóhiszeműen és boldogan vállaltam a dolgot, otthon nagy komolyan odaálltam az apám elé ceruzával és jegy­zetfüzettel. Rengeteget mesélt. Földosztásról, hídépítésről, ro­hammunkáról. Elmondta, mennyit biciklizett és gyalo­golt a hansági járásban, ami­kor a kommunista pártot szer­vezte. Frankón érdekes, iz­galmas történeteket jegyez­tem fel. Írtam is egy nyolc- oldalas dolgozatot, amire ter­mészetesen ötöst kaptam és ki­tették az iskolai faliújságra. Lelkesen beszéltem a raj fog­lalkozáson, csaknem egy óráig mondtam apám élményeit, sa végén a rajvezető tanár az egekig magasztalt. Annyira el­kábított a dicsőség, hogy ész­re sem vettem, milyen közöm­bös pofával hallgattak végig az osztálytársaim, hogy mi­lyen mély hallgatás követte az előadásomat. Amikor ki­mentünk az osztályból, vár­tam, hogy valaki odajöjjön hozzám és legalább annyit mondjon, hogy klassz volt, Te- ca, jó fej lehet a faterod, de senki sem törődött velem. Cso­dálkoztam. Fájt is egy kicsit. Nem az bántott, hogy a mun­kámat semmibe vették, hanem hogy az apám élményei eny- nydre hatástalanak. De nem sokáig bánkódtam miatta, ha­mar elfelejtettem. Pár nap múltán valami hülyeségen ösz- szebalhéztam a padtársammal, aki pulykamérgesen a szemem­be vágta, hogy kivételeznek velem a tanárok, mert az apám góré, pártmuki és nehogy azt higgyem, hogy valaki elhiszi azokat a múltkori meséket. Ez sok volt. Halálosan be­pörögtem, beleasimpaszkod- tam a hajába, és ütöttem, ahol értem. Egyébként a kis szaros mindig az én füzetem­ből másolta le a példamegol­dásokat, s ennek ellenére volt pofája azt mondiani, hogy ki­vételeznek velem, nem be­szélve arról ^ borzalmas sér­tésről, hogy apám hazudik. Jól megzupáltam. Még akkor sem hagytam abba a verest, amikor a tanár már bent volt az osztályban. Nagy balhé lett belőle, ki­vizsgálás, hercehurca és én elmondtam, miért zupái tam meg a padtársamat. Nem esett Ünnepi megnyitó Tegnap délután a Fonyódi Petőfi sporttelepen gyülekez­tek a megyei küldöttségek és az úttörőolimpia szervezői. A szép környezetű sportpályán színes melegítőkben, trikók­ban várakoztak az úttörők, az árnyékba húzódva beszélget­tek az esélyekről. Kilenc órakor elfoglalta he­lyét az elnökség. A díszemel­vényen — több megyei veze­tő társaságában — ott volt az Úttörőolimpia három fővédnö­ke: Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője, a me­gyei párt-végrehajtó bizottság tagja, Szenes Imre, a megyei KISZ-bizottság első titkára és dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese. egy városban, hanem több he­lyütt rendezzük meg a verse­nyeket. így a sportoláson kí­vül országjárás is ez a néhány nap. A versenyzők most bebi­zonyíthatják, hogy csak rész­ben igazak az ifjúság lusta­ságáról szóló mendemondák, és a testedzés, a vetlékedők után barátkozhatnak is a kü­lönböző megyék úttörői. A szónok köszöntötte az út­törőolimpia valamennyi rész­vevőjét és sok sikert, jó ered­ményeket kívánt a pajtások­nak. Az egyik zászlóvivő lány Tornászok a szőnyegen A Munkácsy Mihály Gim­názium látta vendégül az út­törő-olimpia tornász részve­vőit. Tíz-tizennégy éves lá­nyok és fiúk mutatták be színvonalas gyakorlataikat a különféle szereken, s a szem­lélő olykor bizony alaposan elcsodálkozhatott némelyik ifjú tornász ügyességén. A hatodikos Tóth Ágota vállára komoly felelősség ne­hezedik: a barcsi kislány egyedül képviseli a népes me­zőnyben Somogy megyét. A kötelező talajgyakorlat után gerendán folytatták a lányok a vetélkedést Ágota itt is szépen szerepelt biztosan, nyugodtan mozgott Három éve tornázik, versenyeken is részt vett már, sőt a megyein első, a területin tavaly ötödik lett — A gerenda sokkal nehe­zebb, mint a talaj. Most elég jól sikerült a gyakorlat, csak egyszer kicsit meginogtam —« mondja, hogy befejezte. — Mik a terveid a sport­tal? — Tornász szeretnék lenni, a példaképem a dunaújvárosi Óvári Éva. Talán egyszer én is olyan eredményes leszek, mint ő. Kürtjei után vonultak be a csapatok: Baranya, Fejér, Tol­na, Zala és a vendéglátó So­mogy úttörősportolói. Ezután Németh János, a megyei .út­törővezetői tanács elnöke hall­gatta meg a jelentést, majd a Rákóczi-induló han gjaira be­vonultak a zászlóvivők. El­hangzottba Himnusz. . Dr. Balassa Tibor mondott megnyitó beszédet. Szólt a sport szépségeiről és jelentő­ségéről, az olimpiák szellemé­ről és történetéről. Majd így folytatta: — Ezen, a 13. területi úttö- rőolimpián, először szakítot­tunk a hagyományokkal: nem ezután elmondta Coubertin Óda a sporthoz című versét, majd az olimpiai eskütétel következett. A sportolók Sza­bó Éva fonyódi úttörő után mondták el az eskü szövegét: — ... fogadom, hogy a ver­senyben tudásom legjavát nyújtom, az úttörőélet törvé­nyeit és a sportág szabályait megtartom... Az ünnepélyes megnyitó ez­zel véget ért A zászlóvivők elvonultak, a 200 versenyző bemelegített, és megkezdődött a vetélkedés. A többi helyszínen is ünne­pélyes megnyitóval kezdődtek meg a versenyek. Kaposvár Az első nap eseményeiről az alábbi eredményeket kaptuk: ÚSZÁS Zalaegerszegi sikerekkel zá­rultak az úszó váltó verse­nyek. Fiúknál mindkét kate­góriában' a ' zalaiak végeztek az élen. Leányoknál a II. ka­tegóriában ugyancsak zalai siker született A lányok I. kategóriájában a Tolna me­gyét képviselő dombóváriak utazhatnak Győrbe. Az egyet­len somogyi váltó (leány II. kategória) a harmadik helyen végzett TOLLASLABDA A Somogy megye képvisele­tében mind a fiúknál, mind a leányoknál a Kaposvári Gya­korló Iskola úttörői indultak. Eredmények. Fiúk: Baranya— Tolna 2:0, Zala—Tolna 2:0, Fejér—Somogy 2:0, Baranya —Somogy 2:0, Zala—Fejér 2:0, Tolna—Somogy 1:2. Leányok: Zala—Baranya 2:0, Fejér— Somogy 2:0, Tolna—Somogy 1:2, Baranya—Tolna 2:0, Fe­jér—Baranya 2:0, Zala—Fejér 2:0. TORNA 1 Î ■ f'c Egy sikeres gyakorlat a gyűrűn. A Munkácsy gimnázium tor­natermében az A-kategória csapatversenyeit rendeztek meg. Fiúknál Fejér megye 131,6 ponttal lett első, Bara­nya előtt. A leányoknál is Fejér megyei győzelem szüle­tett (136,6 pont), 2. Baranya. Mind a fiú-, mind a leányme­zőnyben indultak dunaújváro­si tornászok. A többi versenyeredménye­ket holnapi lapunkban közöl­jük. íFolytatás a 6. oldalon) Az úttörő olimpia, vala­mennyi színhelyén színvona­las, helyenként heves küzdel­mek folytak a győzelmekért. A versenykiírás alapján csa­bántódásom, csak aranyit mon­dott az igazgató, hogy nem helyes dolog az önbíráskodás, a padtársamat viszont úgy le­tolta, hogy majdnem meg­gyulladt rajta a ruha. Rossz húzás volt a részéről, én mindjárt éreztem a büdöset, tudtam, hogy most aztán vég­képp az lesz a szöveg, hogy kivételeznek velem. Nem bán­tam volna, ha mondjuk egy osztályfőnökit kapok, akkor legalább senki sem dumál­hatta volna, hogy persze, a góré lányát még meg se szid­ták, bezzeg a másikat, azt a kis csórót jól elkapták, amiért megmondta az igazat. Fran­kón ezután az eset után kezd­tem gyanakodni, s szerettem volna valamiképpen megnyug­tatni magam, hogy a felnőt­tek és főként a tanáraim őszinteségéhez nem fér két­ség. Elhatároztam, hogy pró­bára teszem őket. Először az osztályfőnökre gondoljam, aki a magyart és a történelmet tanította. Egy alkalommal, amikor felelni szólított, meg se nyikkantam. álltam, mint a kuka. Ügy vizsgálgattam a mennyezetet, ahogy az osztály i legtöbbet hallgató tanulói szokták. — Nos, — nézett rám elké­pedve. — Nem tudom az anyagot — mondtam közönyösen. Megzavarodott, és dadogni kezdett. — Talán ... talán rœszul érezted magad tegnap? (Folytatjuk.) patoportágakban csak a győz­tesek képviselhetik megyénk színét az országos úttörő olim­pián. Az egyéni versenyek el­ső két helyezettje utazhat Győrbe. Ez a versenykiírás le­hetőséget nyújt arra,' hogy at­létikában a négytusa indulói közül azok, akik annak vala­melyik versenyszámában jobb eredményt érnek el, mint ugyanannak a versenyágnak egyéni első két helyezettje, úgy ők indulhatnak majd az úttörő olimpia országos dön­tőjén. Könnycseppek Alig van verseny kisebb- nagyobb baleset nélkül. Külö­nösen érvényes ez a tornászok vetélkedésére — az úttörő ko­rú lányok és fiúk néha szinte hajmeresztő merészséggel ug­rálnak, pattannak le és fel a szerekre. A gerendán még egyensúlyozni is nehéz, hát még ha bonyolult fordulato­kat kell bemutatni. Ilyen kor­ban bizony előfordul, hogy az izgatott versenyző mellélép és lepottyan. Szerencsére a puha szőnyeg felfogja az esést, baj nem történik, csak a mécses törik el a gyakorlat után. Tegnap délelőtt az egyik kis versenyző balesetének láttán azonban az egész terem fel­szisszent. Nem sikerült a fel­ugrása, , s csúnyán beütötte arcát a gerenda végébe. Csak egy pillanatig torpant meg, aztán fölállt a szerre, és be­csülettel végigcsinálta a gya­korlatot. Talán csak az arca volt sápadtabb. A padra visszaülve mégis sírásra fakadt. Az edző vi­gasztalan karolta át kis ta­nítványát ........................... V ersenytől versenyig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents