Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-14 / 112. szám
A szag és a szaglás az állatvilágban HÉT VÉGI Gépkocsivezetőknek Ax érzékszervek működése létfontosságú az állatok számára. Ennek híján élelem nélkül maradnának, és képtelenek lennének a védekezésre. Manapság számos biológus foglalkozik az állatok szagló- szervének behatóbb tanulmányozásával, és sokan fölöttébb érdekes kutatási eredményekről adhatnak számot. A rovarok szaglószerve elsősorban a csápban van. Dethi- er, a neves amerikai kutató megállapította, hogy egyes lepkefajok hímjei a nőstényeket — éppen szaglószervük segítségével — több kilométernyi távolságból is fölfedezik. Más kutatók a hangyák szaglószer- veit tanulmányozták, miközben különféle anyagokat fedeztek föl. A hangyák a hangyabolyt, az ösvényeiket és az alagútjaikat ezekkel az anyagokkal “-jelölik-“ meg. A vízbe került vegyszerekre, idegen anyagokra úgyszólván minden halfajta élénken reagál. Az összes halfajta közül a cápák rendelkeznek a legtökéletesebb szaglószervvel, mert különböző anyagokat — pl. a vért — több kilométerről is érzékelnék. A kutatások folyamán kiderült, hogy a halak a fenolvegyüle- tek érzékelésére is képesek. A halak »orra« a fenolra húszszor érzékenyebb az emberénél. Persze fenol vég yü letek csak akkor fordulnak elő a víziben, ha az ember beszeny- nyezi velük. A csúszómászók szervezete különös szaglószervvel van ellátva. Az úgynevezett Jacob- son-szerv az orr- és szájüreggel áll kapcsolatban. A kígyóknál és a gyíkoknál a laikusok is megfigyelhetik, hogy tájékozódás közben a kinyújtott nyelvüket szaporán rezeg- tetik, majd behúzzák, hogy a “ráragadt« anyagokat a Ja- cobson-szerv segítségével analizálják. Szinte hihetetlen, hogy a madaraknak is van szaglószervük. Az új-aélandi kivi különösen finom szaglású. Ez a madár a zsákmányt is szaglószerve segítségével kutatja fel. Az amerikai keselyűfajták viszonylag jó száglóképességű madarak, a vastag avarréteg alatt fekvő állattetemeket is fölfedezik. A kacsák is jószd- matú állatok, mert — szagló- szervük segítségével — a hó alatt levő húsdarabkákat is megtalálják, a vadkacsák pedig több száz méterről is megérzik a vadász szagát. A cinege — szaglóképesség tekintetében — fölveszi a versenyt az emberrel. Általában elmondhatjuk, hogy a legjobb szaglószervük az emlősöknek van. A szaglás számukra valóban létfontosságú. Érdekes, hogy az ember és a majom szaglószerve a fejlődés folyamán meggyengült. Más emlősök — pl. a rovarevök, a patások, a ragadozók stb. — kipusztulnának, mert élelemhez csak ennek segítségével juthatnak, és — párzás idején — partnerüket is szaglószervük segítségével találják meg. A legidősebb háziállat — a kutya — tökéletes szaglószervvel rendelkezik, és szimatja — megfelelő idomítás után — jól kihasználható. Párzás idején — ha a szélirány megfelelő — a Ipán a nőstényt KM) méterről is megérzi. Gazdáját a kutya 60 méterről is fölismeri a szaga után. Amikor a kutatók fölfedezték, hogy az állatok is territóriumokra “osztották-“ föl egymás között az általuk benépesített területet, megdőlt a szabadon élő állatok “aranyszabadságáról« szóló tétel. A hangyaboly közössége csak bizonyos területen közlekedik ás gyűjt élelmet. Ez más állatfajoknál — a ragadozóknál, rágcsálóiknál stb. — is így van, csakhogy ezek akusztikai vagy vizuális eszközökkel is érzékeltetik territóriumuk határait. Egy-egy állatfaj egy-egy csoportja tehát maga építette “kerítések« és figyelmeztető “táblák-“ között él, akárcsak az ember. Geleta Ferenc Éjszaka csökken a látás élessége Gyakran előfordul, hogy a szabadságra induló gépkocsi- vezetők éjszaka vezetnek, mert így nyernek egy napot. De felkészülnek-e az éjszakai útra? És hogyan? Ezekre a kérdésekre adtak választ a látás és a közúti biztonság kérdéseivel foglalkozó első nemzetközi kongresszus részvevői. Az alábbiakban közöljük válaszaik lényegét. — Veszélyesebb-e az éjszakai vezetés a nappalinál? Vulkán a Marson Sokáig azt hitték, hogy a Marson nincsenek komoly felszíni kiemelkedések, mert a földi optikai megfigyelések során nem tapasztaltak árnyékot, márpedig az ezer méternél magasabb hegy árnyékát okvetlenül észre kellett volna venni. Ezt vallotta a csillagászat tudománya ezelőtt még 12 évvel is. Időközben, a hatvanas évek közepén, a Mars közelébe küldött Mariner szondák fényképfelvételeket küldtek a földre, amelyek közül többet csak nemrégiben hoztak nyilvánosságra. A Mariner-szandák megállapították, hogy a felszín korántsem olyan sík, mint eddig gondolták. Igen sok jellegzetes, különböző átmérőjű kráter található a Marson. A tudósok azóta sokat vi tatkoztak a kráterek koráról és eredetéről. Egyesek azt feltételezték, hogy a Marsra csapódó kisbolygók, ill. óriás meteorok okozták ezeket a sebhelyeket a bolygó felszínén. Ez azért is elképzelhető, mert a Mars közel kering a kisbolygók övezetéhez. Más tudósok a vulkanikus eredet mellett álltak ki. Az elmúlt 55 évben ugyanis 13 alkalommal hirtelen feltűnő szürke felületet, illetve fényfelvillanást észleltek a Marson. Ezt vulkánkitörésnek vélik, és a krátereket a belső erőiknek tulajdonítják. A vizsgálatok eddig nem tudták eldönteni a vitát, sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet, hogy van-e élet a Marson. A városok gyorsforgalma A városrendezők tapasztalatai szerint az azonos szintbeli útkereszteződések forgalmának közlekedési lámpákkal való szabályozása óhatatlanul magával hozza a forgalom lassulását. A városok fő forgalmi útvonalain a gyors haladás csak úgy biztosítható, ha megszüntetik az - azonos szintbeli kereszteződéseket, vagy egyirányúsítják a forgalmat, s a keresztezést megtiltják. Szovjet szakemberek az előbbi megoldást választották, amikor a második moszkvai gyorsforgalmi körgyűrű egyik forgalmas csomópontján, a Leningradszkij proszpekt és a Novaja Basi- lovka utca találkozásánál más-más szintre helyezték a kétszer háromsávos utakat. Bármilyen csábító megoldás is az elkülönített szintű keresztezés, az utak egymás alá- fölé bújtatása, a városok belsejében nem mindig valósítható meg. Rendkívül sokba kerül, mivel a közműveket, a víz-, gáz-, villany- és telefon- vezetékeket nem mindig lehet oldalra telepíteni, ott már a házak alapíalai, pincéi vannak, következésképp nagyon mélyre kell lemenni, ha egyáltalán lehet. Így a már beépült városrészekben mindinkább teret hódít a keresztező utak egyikének felemelése, a főbb utak lábakra helyezése, hídszerű vezetése. Sok példát említhetnénk erre a világ nagyvárosaiból, köztük Budapestről is (ilyen fölemelt út keresztezi például a Rákóczi utat a Baross tér torkolatánál). Ez a megoldás nem kerül többe, mint a lesüllyesztés, azzal a nem megvetendő előnnyel, hogy parkolóhelyek, alárendelt forgalmú mellékutak is létesíthetők a magasan vezetett út alatt Különösen előnyösek a megemelt szintű városi főutak a betorkolló városközi autópályák forgalmának a városközpontba való bevezetésére. Képünkön: Moszkva egyik sugárútja, a Leningradszkij proszpekt. Zabolátlan zajok Szinte jelképpé vált már a nagyvárosok réme, a sűrített levegővel működő légkalapács; a féktelen zaj jelképévé. Joggal, hiszen túlharsogja a legzajosabb járműveket, munkagépeket, és messze környéken minden embernek a fejét “kalapálja«. Még szerencse, hogy előbb-utóbb továbbvonul szerszámával a munkás, újabb embereket “boldogítva«. De gondolunk-e arra, hogy neki mit kell kiállnia egész napi munkája során? Ha valamilyen látvány nem tetszik az embernek, behunyhatja a szemét, a fülünket azonban nem lehet becsukni, így a zaj támadásának valamennyien szenvedő alanyai vagyunk. Sokszor még olyankor is, amikor észre sem vesszük. Az orvosok szerint a már megszokott, úgyszólván észrevétlen zajok is károsak a szervezetre, ha erősségük túlhalad egy bizonyos szintet A zaj még álmunkban is hat az idegrendszerre, fáradékonyságot, levertséget, rossz közérzetet okoz ébredés után. A 120 decibel feletti hangzavar már fájdalomérzetet is kelt. A zaj elleni harc első lépése jogi szabályozásra várt: ki kellett dolgozni azokat a szabványszinteket, melyeknek a megtartása környezetünk megfelelő csendjét, nyugalmát biztosítja. Az 1975. április 1- én hatályba lépett zaj szabvány pontosan meghatározta ugyan, melyek a megengedett, még elviselhető zaj szintek a nappali, illetve az éjszakai órákban a lakásokban, kórházakban, szállodákban, üdülőkben, iskolákban, irodaépületekben, gyárak környezetében stb., de az előírások betartásának ellenőrzésében még jóformán semmiféle előrehaladás nem történt. Sava Mifű a szőlő Hiába telefonálgatott az elnök és felesége a törvényhozóknak. Megmakacsolták magukat. öt esztendővel ezelőtt kezdődött az ügy. Az amerikai kongresszus alkotmánymódosítást hagyott jóvá, amelynek értelmében a nők ezentúl a férfiakkal mindenben, a társadalmi élet valameny- nyi vonatkozásában egyenlő jogokat élveznek. Ehhez azonban az államok kétharmadának a jóváhagyása szükséges. Ezt a többséget a mai napig sem tudták összeszedni, még mindig hiányzik három-négy állam beleegyezése, egyik-másik helyi parlament pedig régebbi igenjét is visszavonta. Mi történt? Időközben ugyanis hatalmas kampány indult a tervezet ellen. Példa: amikor elterjedt a híre, hogy a lány cserkészszövetség helyesli a dolgot, sok felháborodott háziasszony kezdte elkergetni ajtaja elöl a jótékony célra gyűjtő vagy más okból bekopogtató kis cserkészlányokat, mint a forradalmár Jane Fonda helyi képviselőit. Elterjedt továbbá a hír, hogy az új törvény alapján a háziasszonyokat is kiűzik majd a munka, a pénz utáni hajsza ama rideg világába, amelyet eddig jobbára csak a férfiaknak volt joguk élvezni. Azt suttogták az asszonyok fülébe, hogy megváltozik a szabály, amelynek értelmében a férj köteles eltartani őt, válás esetén tartásdíjat fizetni, és hogy a lányokat éppen úgy behívhatják ezentúl katonai szolgálatra, mint a fiatalembereket. Nagy hirtelenjében szervezetek alakultak, ' neves férfiak és nők megmozdulásokat szerveztek a törvény megbuktatására. Az egyik szervezetnek ez a neve: “Amerika asszonyai gazdagon áldottak-«, a másiké: »Emberséget leányaink lealacso- nyítása ellen«. Itt tart a harc, egyelőre nincs sok remény a sikeres befejezésre, az alkotmány- módosítás jóváhagyására. Savanyú a szőlő. Hiába telefonál az elnök és felesége a szenátoroknak, hiába bizonygatják, hogy sem nehéz munkára nem akarják fogni a nőket, sem katonai szolgálatra invitálni. Az asszonyok bizalmatlanok. Nem hiszik el, hogy az azonos jog nem jelent számukra a férfiakkal mindenben azonos kötelezettségeket is. T. L — Igen, a statisztikák is kimutatták, hogy bár az éjszakai forgalom (a bealkonyodás- tól számítva) a normál nappali forgalomnak csupán ötödrésze, mégis minden harmadik közúti baleset napnyugta és napkelte között történik. Ezt az adatot támasztja alá amerikai szakemberek egy tanulmánya is. — Mi az oka annak, hogy éjszaka vizsonylag sok baleset történik? — Az éjszakai vezetés során a következő látási nehézségek merülnek föl: 1. Csökken a látás élessége: a gépkocsivezető a tárgyat mindig felismeri, a részleteit azonban már nem látja egészen tisztán. 2. Éjszaka a gépkocsivezető nem tudja jól megítélni a távolságot és a mozgást. 3. Az amúgy is meggyengült látást tovább gyengítik a szembejövő gépkocsik fényszórója, a foszforeszkáló útjelzőtáblák és az előttünk haladó járművek túlságosan erős irányjelzője. — Vannak egyéb tényezők is, amelyek gyengítik a látás élességét? — Igen, különösen az alábbi négy tényező csökkenti a gépkocsivezető látását. Rendkívüli mértékben csökken a látás élessége a hosszú vezetés okozta fáradság esetén. Ugyancsak csökkenti a látás élességét az egész szervezetet kifárasztó betegség utáni lábadozás. Ilyen betegség például a nátha, amely az éjszakai látóképességet csaknem 40 százalékkal csökkenti. Az alkohol és a dohányfüst ugyancsak jelentősen csökkenti a látóképességet. Két pohárka whisky elfogyasztása [ például 50 százalékos látóképesség-csökkenést okoz. Veszélyes lehet az is, ha valaki éhesen ül volán mellé éjszaka, ebben az esetben ugyanis hypoglicémia léphet föl (csökken a vér cukorszintje), ami különölösen gyengíti a retina tevékenységét. Éppen ezért néhány egyszerű óvintézkedéssel elejét vehetjük a balesetnek: mielőtt gépkocsiba szállunk, pihenjünk egy kicsit, semmi körülmények között ne fogyasszunk alkoholt, ne induljunk el üres gyomorral, és az éjszakai vezetés során szabályos időközökben táplálkozzunk, lehetőleg gyümölcsöt fogyasszunk. — Igaz-e, hogy az A-vita- min javítja az éjszakai látást? — Igen, a tapasztalat azt mutatja, hogy az A-vitamin- hiányban szenvedők fényérzékenysége rendkívül meggyengül, de normálissá válik, amint helyreáll a szervezet A-vitamin-szintje. Ez megfelelő étrenddel vagy gyógyszeres kezeléssel érhető el. A-vi- tamint tartalmaznak az olyan állati termékek, mint a halmáj és a halolaj, a tojássárgája, a vaj és a tejszín. Az A-vitamin-tabletták fogyasztásának csupán mérsékelt és rövid ideig tartó hatása van. — Lehet-e -karbantartaniaz éjszakai látást? — Igen, s ehhez a módszerhez folyamodnak például a kamionvezetők vagy a turistabuszok vezetői. Franciaországban speciális intézetekben készítik föl az éjszakai vezetéssel járó nehézségekre mindazokat a gépkocsivezetőket, akik rendszeresen kényszerülnek éjszakai vezetésre. Egy utolsó tanács; éjszakai vezetés során minden körülmények között tartózkodjunk a dohányzástól! Vadászat sólyommal Már a honfoglalás kori magyarok ismerték és gyakorolták a sólyomvadászatat. A feudális társadalom kialakulásakor a salymászat az úri osztály szórakozásává vált. Az idomításra szánt sólymok, karvalyok befogása maradt csupán a jobbágyok kötelessége, a hegyvidéki falvak szolgáltatási között rendszeresen szerepeltek a ragadozó madarak. Az erdélyi solvmászat a XVI—XVII. században vált híressé, a török adónak is jelentős részét az idomított sólymok tették ki. A solymá- szat ideje azonban részben a tűzfegyverek elterjedése, részben a solymászatra alkalmas madarak nagymérvű pusztulása miatt lejárt. Az egyetlen felvilágosult Habsburg, II. József, a kalapos király már kétszáz éve fölismerte ezt, és feloszlatta az udvari solymá- szatot. Sokan próbálkoztak azóta feléleszteni nálunk is ezt az ősi sportot A felszabadulás után — bár a vadásztársada- lom gyökeresen átalakult — rendkívül népszerű lett asoly- mászat. Ez azzal járt, hogy az amúgy is fogyóban lévő ragadozó madarak száma tovább csökkent. Nem is való ez a modem világba, mert a madár- idomítása, röptetése, táplálékának a megszerzése, rendkívül időigényes elfoglaltság. Világszerte van azonban egy olyan törekvés, hogy az utókor számára megőrizzék ennek az ősi vadászati módnak az emlékét. Legalkalmasabb mód erre a nemzeti parkokban kínálkozik, megfelelő szakemberekkel, megfelelő ellenőrzés mellett. Japánból érkezett a hír, hogy az egyik nemzeti parkban “felélesztették« a solymászatot. topán állítólag egyetlen solymásza itt tevékenykedik. A betanítás, edzés alatt éheztetik a madarat, majd szabadon bocsátott nyulakra engedik. Ha a madár megfog egy nyulat, hússal jutalmazzák.