Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-14 / 112. szám
\ Mit tudtok a világról ? Külpolitikáról szóló kérdőívekkel állítottam be a kaposvári Munkácsy gimnázium II. c) osztályába, öt kérdéscsoport volt a »tesztlapokon«. Az első és a második részben arról érdeklődtem: hogyan tájékozódnak a világról a diákok, és érdekli-e őket a politika. A harmadik csoport tartalmazta a »kényesnek« bélyegzett kérdéseket, a negyedik a lexikális tudás ellenőrzésére szolgált, az ötödikben az önálló véleményalkotásra voltam kíváncsi, ezért rövid fogalmazásokat kértem különböző kérdésekről. Nem azzal a ^divatos« céllal indultam el, hogy megállapítsam, ezeket a gyerekeket semmi sem érdekli, közönyösek ... Nem vártam tökéletes válaszokat és szuperzseniket. De bizonyos szinten kell, hogy tájékozódjanak a világról, kell, hogy ismerjék a két világrendszer helyzetét, tényanyagra is szükség lenne, például kik a legjelentősebb politikusok, hol mi történik stb. Már csak azért is, hogy szinte havonta elavuló földrajzkönyveiket ne csak magolják, hanem értsék is. Az újságok, a televízió sokszor még a felnőttek számára is túl száraz, nehézkes írásaiból, műsoraiból nemigen kapnak kedvet a búvárkodáshoz. Es a néhány nagyszerű — és ezért egyszerű, logikus —■ film, jegyzet, kommentár, hír nem tudja fölvenni a harcot a vájtfülű stílusban megfogalmazott mindenfélével. A KISZ politikai oktatásainak hatása? Ott korukhoz illő előadásokat hallhatnának, és megbeszélhetnék a témát. Nos, ezt a hatást sajnos nemigen tükrözik a kérdőívek. Arra a kérdésre: honnan tájékozódik a külpolitikáról? — mindössze négy diák válaszolta a harminchárom közül, hogy a KISZ politikai vitakörein. Amikor újra megkérdeztem — néhány sorral lejjebb Kitüntetés a faluért (Tudósítónktól.) A Hazafias Népfront kutasi községi bizottságának elnöksége a Kutasi Állami Gazdaság Április 4. többszörösen kitüntetett szocialista brigádjának ítélte oda az Érdemes társadalmi munkás kitüntető jelvényt. Az indokolásban az olvasható: »A község fejlesztésének érdekében hosszabb idő óta végzett önzetlen társadalmi munkája elismeréseként.« A néhány sor mögött hosz- szú évek tevékenysége húzódik meg. Ez a szocialista brigád a gépműhelyben ková- csolódott össze, ahol kezdetben főként a gazdasági célok megvalósításáért dolgoztak. Azután nagyon sokat tettek lakóhelyükért. A brigád tagjai ott voltak, amikor játszóteret kellett építeni, amikor óvoda- bővítésről volt szó, amikor az iskolánál volt szükség támogatásra. De ott voltak, ha valamelyik brigádtak családi házat épített, hogy az mielőbb beköltözhető legyen, Sok esetben nem vártak hívó szóra, maguk is látták a tennivalókat, s már jelezték, hogy ezt vagy azt a munkát elvégzik. Legutóbb azt vállalták, hogy a készülő ifjúsági KRESZ- parkhoz elkészítik és kifestik a táblákat, hogy az óvodások és az iskolások ott sajátítsák el a közlekedéssel kapcsolatos, oly szükséges ismereteket. Amikor a falunap alkalmával rendezett falugyűlésen a népfront elnöksége átadta a brigád vezetőjének, Bárány Tibornak a jelvényt, nagy tap* bizonyította a jelenlevők egyetértését. —, már harmincegyen aláhúzták az igenlő választ, tehát van ifjúsági vitakör. De ez csak hét diák szerint színvonalas, a többiek rossznak tartották. Ez szegénységi bizonyítvány erről a tájékozódási lehetőségről. Kiragadok a válaszok közül néhány jellemzőt, megpróbálom bemutatni egy átlagos középiskolás közösség tudásszintjét. Ettől persze sok helyütt eltérhet az ilyen korú gyerekek tájékozottsága, lehet, sokkal jobb, de sokkal rosz- szabb is egy-egy osztály. Meggyőződésem azonban: ha mindent egybevetünk, ez a csoport a »nagy« átlagot tükrözi. Eltekintek az automatikus válaszok elemzésétől, hiszen a »bemelegítő kérdésekre — például: Érdekli-e a külpolitika ? — nyilvánvaló, hogy mindenki igennel válaszol, mert tudja: szükséges lenne az érdeklődés. Az már elgondolkodtatóbb, hogy csupán 18 gyerek otthonában van 100 kötetesnél nagyobb házi könyvtár, és tíz családban nem tartanak könyveket. A külpolitikával foglalkozó könyveknél még ennél is rosszabb a helyzet. A tájékozódási lehetőségeket a diákok »agy többsége elégségesnek tartotta, de ezt a választ akkor láthatjuk tisztán, ha hozzávetjük, hogy amikor a tájékozottságot ellenőriztük, nem tettek bizonyságot valami nagy tudásról. A tanároktól órán vagy órán kívül 15 gyerek szerint lehet hallani ilyen kérdésekről. És ugyanennyien mondják azt, hogy tanáraik tájékozottak. Nem hiszem, hogy a többi, tizennyolc mindig alszik és ezért nem hall semmit; és furcsa az is, hogy tizenöten tájékozatlannak találták oktatóikat. A diákok túlnyomó része úgy vélekedik, hogy ma vannak »rázós« kérdések, és tizenöten azt tartják, hogy vannak olyanok, amelyekről »nem ajánlatos« beszélni. Nem vetek rájuk követ azért, hogy nem olvasták a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. De akik velük foglalkoznak, azok ludasak abban, hogy a fiúk és a lányok még mindig azt hiszik: léteznek tabu témák. Ez az idő két évtizede lejárt. Ugyanakkor a gyerekek érzik saját válaszaik furcsaságát, mert a kérdőívet ellenőrizendő föltettem egy kérdést. Szükségesnek találják-e ezt a fölmérést? Megnyugtattak, igen. Arra is kértem őket, fejtsék ki röviden, hogy miért kell ez. Csak egy választ írok le, a legjellemzőbbet: »Ho valamit rossznak tartunk, azt jobb, ha megbeszéljük... ha helytelen a véleményünk, módosítható lesz, a néma gyereknek anyja sem érti a szavát ...« Találóan idézte ez a lány a közmondást. Csak egyet nem értek: hosszú ideje súlykol- juk — amire egy gyerek magától rájön —, hogy ha elhallgatunk valamit, az csak felizgatja a közvéleményt. Jó úton is haladunk e téren. Néhány válasz igazán »ártatlan« ténykérdésekre. Haladó nyugati politikusokat kértem. A legtöbbet semmit sem írtak. Egy válasz szerint pedig Hejrá Szelasszié (így) haladó kapitalista államférfi. Az SZKP főtitkára pedig egy válaszadó szerint Todor Zsif- kov, igaz, harmincán beírták a helyes választ. Willy Brandtot a legtöbben még ma is az NSZK kancellárjának tartják, a kínai pártelnökről pedig fogalmuk sincs. Sokak szerint Jugoszlávia nem szocialista ország, Finnország viszont igen. Francia- országban és Olaszországban a kommunista pártot a diákok többsége kormánypártnak tartja. (Bár így lenne, viszont »optimizmusuk« arra vall, hogy nem ismerik a helyzetet.) A fogalmazási lehetőségeket nem használták ki. És igen kevesen állították az ilyen irányú kérdésre azt, hogy a kapitalizmus és a szocializmus nem fog kibékülni. Kaptam néhány jó, és egykét kiváló válaszokat tartalmazó kérdőívet is. A körülményekhez viszonyítva ezek a gimnazisták tudják azt, amit tudhatnak. »Fényképet« akartam készíteni egy átlagos középiskolás csoport külpolitikai tudásáról. Az arra hivatottak — szerintem — csak egy tanulságot vonhatnak le ebből a pillanatfelvételből. Nem mindegy, hogy a mai fiatalok mit tudnak a világról, amelyben élnek. Luthár Béter Kevés a somogyi Erdésztanulók Szőcsénypusztán Erdészeti szakmunkások, pontosabban szólva erdőgazdasági gépészethez értő szakemberek lesznek azok a fiatalok, akik három év elmúltával kikerülnek a Szőcsénv- pusztai Erdészeti Szakmunkásképző Iskolából. Megtanulják ugyanis mindazoknak a gépeknek a kezelését, javítását, karbantartását, melyeket ebben az ágazatban használnak a telepítés, művelés, fel- használat során. Ezenfelül vizsgát tehetnek vontatóvezetésből, motorkerékpár-vezetésből. targoncakezelésből, s aki vontatóvezetői jogosítványt szerez, az darukezelői vizsgát is tehet. Az erdészeti szakmunkás-bizonyítvány erdészeti növényvédő képesítést is ad a végzett hallgatóknak. Kiss Vince igazgatóhelyettes arról tájékoztatott, hányám fejezik be tanulmányaikat az idén. s hol. milyen munkalehetőség várja őket. — Harmincöt végzős van, közülük háromnak nem kell szakmunkásvizsgát tennie, mert a tavasszal rendezett országos versenyen sok pontszámot gyűjtött, s a csapat a harmadik helyen végzett, ök a többiekkel együtt kapják majd meg a bizonyítványt, de vizsgakötelezettség nélkül. A harmincöt harmadéves tanuló közül mindössze tízen vannage a somogyiak. Mindannviuknak a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdasággal van tanulmányi szerződése, tőle kapnak ösztöndíjat Gyakorlati idejüket is az erdészetekben töltötték, s szakmunkásként ugyanoda mennek vissza. Megyénk termelőszövetkezeteiben erős ütemben fejlődik az .erdészeti ágazat. Van, ahol megfelelő szakirányítással — például a homokszent- györgyi Aranyhomok Tsz-ben — folyik az erdőtelepítés, a hasznosítás, a környezetvédő majorfásítás, de nem minden közös gazdaságban ilyen megnyugtató a helyzet: hiányzik a megfelelő végzettségű, erdő- gazdasági munkákra képesített szakember. Több fiatalt kellene képeztetniük — máskülönben »nem hozhatják ki« ebből az ágazatból azt, amire egyébként képes. A most végző tíz somogyi fiatal egyike a kaposvári Szeles József, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ösztöndíjasa. Már sikeres vizsgát tett mezőgazdasági vontatóvezetésből, darukezelésből, növényvédelemből. Amikor arról kérdeztem, miért épp>enezt az iskolát választotta, közhelyszerű választ kaptam. Szeretem az erdőt, mondta. Azután többet is megtudtam indítékairól: — Amikor az ember az erdőt nézi és gyönyörködik benne, már a kész, beérett munkát látja. Mikortól erdő az erdő? Honnan kerülnek oda a csemeték, és milyen kiválasztás alapján jutnak oda éppen azok a fafajok? Ezekre a kérdésekre csak akkor válaszolhatunk, ha — megtanuljuk. Nyaranta az erdőgazdaságnál töltöttem a gyakorlati időt, ott már többet megtudtam a fákról, a művelési munkákról. Részt vettem a kaposvári erdészetnél például erdőbecslésben, kérgezésben, olyan feladatokat végeztünik, amilyeneket majd szakmunkásként bíznak ránk. Az iskola befejeztével az erdőgazdasághoz kerül. — Arról még nem döntöttünk, milyen munkakörben dolgozom majd. Szeretném, ha fűrészgépes brigádba osztanának be, de az is lehet, hogy erdőgazdasági munkát végző gépet kezelek. Úgy érzem, bármilyen feladatot kapok is az iskolán szerzett ismeretek segítségévéi megbirkózhatok vele. H. F. Rendelet a szarvasmarha-keresztezésekről A mezőgazdasági és^ élelmezésügyi miniszter rendeletet adott ki a szarvasmarhakeresztezésekről. Ebben pontosan meghatározták, hogy milyen feltételek teljesítése esetén kerülhet sor egy-egy gazdaság állatállományának keresztezésére. A rendelet kimondja, hogy a tsz-ek, illetve az állami gazdaságok csakis abban az esetben végezhetnek keresztezést, ha termelési eredményeik meghaladják a szektor országos átlagos szintjét. (Például egy tsz tejtermelése a termelőszövetkezetek országos átlagát.) Ezenkívül teljesíteni kell egyéb feltételeket is, például a gazdaságnak meg kell felelnie néhány állategészségügyi előírásnak. A keresztezés — mellyel a Magyarországon honos szarvasmarha-állomány egy részét alakítják át a nagyobb tejtermelés érdekében a világ legnagyobb teljesítményű fajtájának, a holstein-fríznek a »mintájára« — az idén 721 nagyüzemre és 330 ezer tehénre és üszőre terjed ki. Ez a tejtermelési^szakosodás jegyében történik, 160 üzemben ugyanis 12—13 ezer állattal húsirányú szakosítást hajtanak végre. A szabályozás végeredményben ezt a kétirányú folyamatot segíti azzal, hogy a keresztezést csakis megfelelően felkészült üzemekben engedélyezi »Nincs szórakozási lehetőségük a fiataloknak. Nincs élet a faluban ... Nincs egy hely, ahova elmehetnének.« Az évek során közhellyé koptak ezek a mondatok. Talán ezért fogadtam némi fönntartással azoknak a huszonéveseknek a véleményét, akik Kisbárapáti- ban mondták el ugyanezt nemrég. Amiről szól talc, igazság volt, vagy méginkább fél igazság... — Egy-egy bál, meg a vasárnapi meccs — így Kovács Ágnes irodai dolgozó. — Péntek esténként van mozi. Néha" eljön a Déryné Színház... Ez minden. Az a baj, hogy nincs egy helyiségük a fiataloknak ... Röviddel később kiderült, hogy helyiség voltaképpen van a művelődési házban. — Igazság szerint az nem a fiataloké. Nem mindig lehet megkapni a kulcsot. És különben is mit lehet ott csinálni? Leülni, beszélgetni, meg meghallgatni néhány unalomig ismert lemezt. — Mégis, úgy érzi, hogy a helyiség a fő gond? — Tény, hogy ez a kisebb gond. nehezebb egy ilyen »klubot« tartalommal megtölteni... Frikton Mihály bonnyai traktorost munka közben a határban kerestem meg. — Mit csinál, ha letelik a műszak? — Csak arra elmegy egy óra, hogy lemossam magamról a vegyszert és átöltözzek. Utána, ha még egyáltalán van kedvem, elmegyek »szórakozni«. — Jó adag gúnnyal mondta ezt a szót! — Hát hogyne. Ha járt már úgy este nyolc tájt egy falusi kocsmában, tudhatja milyen Tsz-fiatalok munkaidő után Igények és lehetőségek »szórakozási lehetőséget« I nyújt. Vágni lehet a füstöt meg az italszagot, és előbb- | utóbb akad olyan is, aki épp i a »becsületét« védi. — & a mozi? — Arra a két sor székre gondol ? — Milyen szórakozási lehetőséget szeretne? — Egy presszót zenegéppel. Az ember beülhetne egy kulturált helyre meginni egy kólát, és meghallgatni egy számot. — Vajon egy hónap múltán nem válna-e a presszó is kocsmaszerűvé ? — Nem hinném. Szentgyörgyi József KISZtitkár megértette kétkedésemet, mert ezeket mondta: — Oktalanság volna részünkről, ha a Kaposvár kínálta lehetőségeket kérnénk számon a falutól. Van azonban egy olyan minimum, amelyhez hozzá tartozik a Miska által említett presszó. Ha sikerülne megfelelő üzletvezetőt találni, aki az első perctől kipenderítené az ittasakat, nem válna a presszó második italbolttá. A másik vegyszerező MTZ ugyancsak fiatal traktorosától megkérdeztem: mit ért szórakozás alatt. — Beülni egy jó helyre, meginni egy-két üveg sört. Levezetni a napközben felgyülemlett idegességet... — És a színház? — Még ha akarnék se juteste hétkor kezdődik, én meg akkor még rendszerint a határban vagyok. Nem véletlenül vettem az utamat ezután Somogyszil felé. Tudtam, ott van presszó és KISZ-klub is. Vajon hogyan vélekednek lehetőségeikről az ottani fiatalok? A tsz irodán Darázs Márta »alapjában véve« elégedett. — Szépen berendezett KISZ-helyiségünIket néha már sikerül élettel megtölteni. A télen például sikeres asztali- foci- és sakkverseny volt. Van ott lemezjátszó, tv. de valahogy mégsem vonzza túlságosan a fiatalokat. — Miért? — Talán mert sok nem KISZ-tag fiatal úgy érzi, hogy az csak a KISZ-eseké ... — És a KISZ-tagakat vonzza? — Valami olyan hely kéne, ahol lehetne üdítő italokat is kapni. Valami pinceklub féle Nagyon jó például az a disco, amit az egyik műhelyes srác csinál havonta egyszer. Ez fiatalos. Nem egészen értettem ezt a »van is lehetőség, meg nincs is« helyzetet. Ezután azonban két olyan fiatalemberrel találkoztam, aki pontosan megfogalmazta a feleletet. Burányi József műszerész szerint annál elégedetlenebb valaki a falu kínálta lehetőségekkel, minél több a szabad nék hozzá; hiszen az előadás í ideje. — Aki délután háromra végez, nyilván úgy találja, hogy »semmi sincs«. Különösen, ha Kaposvárra járó diák az illető, akinek az ottani ifjúsági park jelenti a viszonyítási alapot. Számukra az egyetlen »elviselhető« esemény itthon a disco. Máshogy látja ugyanezt a tsz-ben dolgozó fiatal, aki napi munkája végeztével még a háztájiban is segít. — Vajon mi lehet a hibája egy ilyen jól berendezett klubnak? Miért nem vonzó? — Még emlékszem arra az időre, amikor a faluban csak két tv volt, közülük az egyik a klubban. Akkor mindenki elment tévét nézni ... Most majd minden fiatalnak van saját lemezjátszója, magnója, minden háznál van tv. Hiába jól fölszerelt egy ' klub, önmagában nem ad semmi többletet. Baranyi József — aki egyébként tanácstag is — elmondta még. hogy a fiatalok fölvetették : szükség volna egy pinceklubszerű szórakozóhelyre. A kívánságot még ebben az ötéves tervben teljesítik! Tyukász Tamás, a gépműhely villanyszerelője csinálja a már említett lemezlovas programot. Gondolatai végkövetkeztetéssel is fölérnek. — A lehetőség az emberektől függ és nem attól, hogy milyen a helyiség, hogy tornateremnek nevezik-e vagy klubszobának. Az unalomra panaszkodó fiataloknak önmagukban kellene tisztázniuk, mit tekintenek szórakozásnak. Akiben igény van, az talál lehetőséget. — Igaz ez arra a traktorosfiatalra is, aki sötétedésig vegyszerez? — Persze, hogy igaz. A tsz egyik fiatal traktorosa például szerepelt abban a Cervantes- darabban, melyet a nemrég szervezett ifjúsági színpad május elsején mutatott be. Látni kellett volna, milyen nagyszerű volt. Mi a feleségemmel csak fél éve kerültünk ide. Somogy szilbe, de azt már látjuk, lehetne itt sok mindent csinálni, csupán néhány agilis ember kéne. Olyan, mint a gyermekek néptánc- csoportjának a szervezője. Azelőtt az iskolásokra is mindenki azt mondta, azokat semmi sem érdekli. . . Most meg nem győzik csodálni a táncukat ... — Ügy hallottam, sikeres kezdeményezés a disco. — Néhány éve a magnószalagaimon csak »sálgerszámok« voltak, azután fokozatosan eljutottam oda, hogy szívesen hallgatom a legnehezebb dzsesszt is. A zenehallgatás önmagában is fejleszti az ízlést és az igényességet. Ehhez a zenehallgatáshoz ad vonzó keretet a disco. »A lehetőség az emberek igényességétől függ ... Lehetne itt sok mindent csinálni...« Tyukász Tamás szavaihoz nincs mit hozzátenni. Bíró Ferenc