Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-12 / 110. szám
Hagyományőrző népi együttes Fórum a megyei könyvtárban Külföldön már sok helyen, hazánkban még csak elvétve rendeznek olyan 'összejövetelt, amelyre megyei könyvtárban kerül sor. Az olvasókat fórumra hívták az intézmény vezetői, munkatársai, megbeszélni: mit akar a könyvtár, hogyan kívánja szolgálni a továbbiakban az olvasókat, és hallani a véleményüket azoknak, akik rendszeres látogatói az olvasótermeknek, a kölcsönzőket. Az első ilyen fórumnak — amelynek feltehetően lesz még folytatása — nem volt túl sok látogatója. Azonban, ahogy Szita Ferenc igazgató fogalmazott, azok jöttek el, akik leggyakrabban fordulnak meg a könyvtárban a legtöbb könyvet kölcsönzik. Többségük nyugdíjas — kisebb részük fiatal. Az igazgató ismertette velük az intézmény eredményeit. Szó esett arról, hogy az ország legolvasottabb könyvtára a kaposvári. Bár 13 évvel ezelőtt, amikor megnyitották', úgy tűnt, hogy túl nagy, most már helyhiánnyal küszködik. Ez indokol bizonyos elhelyezésbeli változtatásokat, ajnelyekre a nyáron kerül sor. Az olvasók elmondták, mennyire elégedettek a könyvtárosok előzékeny, udvarias, készséges munkájával. Valaki hozzátette: ez pedig nem mindig könnyű, mert ő például egyszerre huszonnégy könyvből kutat. Amikor szóba került, hogy meddig legyen nyitva a könyvtár ezentúl szombaton: délután ötig vagy hatig, úgy döntöttek, elég lesz öt óráig. Még a leglelkesebb olvasó sem üldögél szombat este a könyvtárban, azonkívül az ott dolgozók érdekeit figyelembe kell venni. Az intézménybe 160 féle folyóirat jár. Szóba került, hogy nem kell-e csökkenteni a számukat, megnézni, hogy valóban forgatiák-e valameny- nyit, ugyanakkor a könyvek példányszámát emelni. Ahogy a vezető könyvtárosok elmondták: nem lenne célszerű, mert ez a könyvtár a megye egyetlen olyan intézménye, amelyben valamennyi folyóirat megtalálható. Többen szóvá tették, hogy jó lenne ajánlójegyeket elhelyezni a hónap megjelent könyveiről, elsősorban azok érdekében, akik gyakran céltalanul járkálnak a polcok között. Mint kiderült, ilyen van, csak nem elég feltűnő helyen, így nem tudnak róla. Mint ahogy úgynevezett kívánságnapló is található az olvasóteremben, ebbe föl lehet jegyezni, ki mit kér? Ám erről is csak kevesen tudnak. A fórumon elhangzott egy javaslat, amelyet azonnal meg is szívleltek a könyvtárosok- az olvasóban egy kívánságládát helyeznek el, amelybe be lehet dobni a cédulákat. A könyvtárba sok műszaki jár. Jó volt hallani, hogy bár a könyvtárosok humán érdeklődésűek, naprakész műszaki könyvállománnyal tudják segíteni a mérnökök, technikusok szakmai továbbfejlődését. Sokszor azonban csak a műszaki kiadó ügynökével tartott kapcsolat alapján rendelnek, pedig jó lenne a helybeliek kívánsága szerint megszerezni bizonyos műszaki kiadványokat. A pedagógusok, a zenei részleg látogatói elmondták, milyen sok támogatást kapnak munkájukhoz, ugyanúgy, mint a műszakiak. Jó volt hallani a dicséretet — a fórum legnagyobb haszna mégis az, hogy ha a javaslatokat, a kritikát megszívlelik, a jó kapcsolat a könyvtár és az olvasók között még inkább elmélyül. Á szennai lipisen, laposon... \ A májüsfa kitáncolása. Jó szóval, türelemmel Sok embernek gkoz gondot tanulmányainak befejeztével, hogy lehet-e próféta saját hazájában? Van, aki így egyszerűsíti le a kérdést: nem .megyek visz- sza a szülőhelyemre, mert hogyan legyen tekintélyem orvosként, pedagógusként azok előtt, akikkel együtt gyerekesked- tem. Radnóti L ászióné csurgói védőnőnek soha nem okozott - gotj- dot, hogy a községből származik, és a védőnőképző elvégzése után hamarosan visz- sza is került oda. Nem az az ember, aki külső jegyekkel igyekszik magának tekintélyt szerezni. Ennek , ellenére — vagy éppen ezért — tekintély. — Engem nem nagyon szólítanak védő néninek. A velem egykorúak meg a nálam idősebbek tegeznek. Mindenkinek Ilonka meg Ica vagyok — most már sajnos egyre gyakrabban Ica néninek — i meséli mosolyogva. — Tizennyolc éves kortól lehetett jelentkezni a védőnőképzőbe. de engem — talán a szerencse játszott közre — fölvettek tizenhét évesen. Nem is tudtam egészen pontosan, mire vállalkozom. Igazán akkor tudta meg, amikor visszakerült, és egész Csurgót másodmagával látta el. ö volt a legfiatalabb —sokat járt nélkülözhetetlen közlekedési eszközével, a kerékpárral. — Soha nem számoltam meg, hány kilométert megyek egy nap — talán jobb is. Persze, az évek alatt nemcsak a gondozottaim anyagi helyzete lett jobb, én is könnyebben végzem a munkámat. Megtanultam gépkocsit vezetni, azzal járok, ha messzebbre kell menni. — Hogyan változott a világ húsz év alatt Csurgón? — Jobban élnek az emberek. És most már ott születik több gyerek, ahol az anyagi lehetőségek is jobbak. Évekig nagy gond volt, hogy a cigánycsaládoknál ne szülessen tíz, vagy még ennél is több gyerek. A védőnő feladata volt — és ma is az —, hogy felvilágosítson, meggyőzzön. — Hogyan lehetett az évszázados szemléleten változtam? — Csak jó szóval, türelemmel. Ma már nagyon sok eredményünk van. A cigány- családokban egyre nagyobb az igény a szépre, a jobb életre. Sok asszony dolgozik, és a gyerekeket tisztességesen, emberhez méltóan nevelik. — Hogyan alakultak a születések az utóbbi években? — Emelkedtek. Ez főként a népességpolitikai határozat intézkedéseinek köszönhető. A túl népes családok száma csökkent, ott viszont, ahol jó körülmények között éltek ugyan az emberek, de csak egy, legföljebb két gyerek született, most több van. És ennek mi nagyon örülünk. — Védőnőként módja van bepillantani a családok életébe. Mi az, amin változtatni, segíteni kell? — Egy kicsit többet adunk a gyerekeinknek, mint ameny- nyi jár nekik. Attól féltem őket, hogy követelőzőek lesznek. Az a fontos, hogy az anyák tudják okosan szeretni a gyerekeiket. Nem kell megvenni minden játékot, amit csak a szem meglát — de játszani, beszélgetni kell a kicsikkel. A fiatalok közül többen talán a saját, ki nem elégített gyerekkori vágyaikat akarják beteljesíteni azzal, hogy gyertneküknek mindent megadnak. — Ideje nagy részét kismamák és csecsemők mellett tölti. Mit tart a legfontosabbnak a kisgyerekek nevelésében? — Fogadjuk el őket embernek. Nem kis mozgó, később gügyögő, kedves lénynek, hanem embernek, aki születése pillanatától egyéniség. Ügy neveljük, hogy egyre tudatosabban váljék értékes, önálló emberré. - s. hj. Egy cigányfiú halálára Sokan állunk még a kapuk előtt, Hogy szereteteknek rézkrajcárjaival Megajándékozzatok ! Bari Károly Húszéves volt! Részletek a cigányfiú vallomásából. 1971. jún. 7. Olyan szép volt! Én mentem a második sorban, amikor a 8. osztályos tanulók végigvonultak a kandi szemek előtt az iskola udvarán. Tanáraink elköszöntek tőlünk. Csak tőlem nem. Én voltam az első cigány a faluban, aki nyolc általánost végzett. Véleményem szerint ezt meg kellett volna köszönni! Hogy kinek? Nem mindegy? Akkor elhatároztam, hogy »megmutatom«! Sosem tagadtam, hogy cigány vagyok. Igenis tudok dolgozni! Sokára került sor a bizonyításra. A ballagáskor — bár senki sem mondta hivatalosan — egy olyan magatartás alakult Ifi körülöttem, hogy bár ne lenne, sokkal könnyebb lenne, ha »ki-ki a párjára!« alapon elintéznék a dolgot. Azt hitték, hülye vagyok! Mert egy cigány nem is lehet más — mondtam én. Anyám mindig azzal vígasztalt: szép fiú vagy, majd szeretnek a lányok. Nekem ez nem volt elég. Szeressen mindenki, szeressenek az EMBEREK! Nem akarom érezni, hogy cigány vagyok. Mindig szerettem olvasni; olyan jó volt ízlelgetni a tudást. 1972. ápr. 11. Azt hittem, elmehetek a tudás útjára. Nem sikerült. (Mert cigány vagyok?!) Ki tudja? Talán jobb is így. A vasúton dolgozom. Nem nehéz, de fáj.- Miért fáj? Azért, mert az anyámtól' hallottam, hogy az ember nemcsak a tenyerével, hanem az eszével is kereshet kenyeret. Körösi Csorna Kiskönyvtár. Vekerdi ~József: A cigány népmese. Anyám sokat mesélt, azóta is hiszek a mesékben. Hiszem., hogy a jónak győznie kell. Az emberek általában jók. Csak elrontják őket. Higgye el, tanár úr! Mindig szerettem volna nagy ember lenni, de olyan kicsi voltam, hogy nem látszottam ki a tülekedő »nagyok« közül. Megpróbáltam használni a könyökömet, de a többieké hegyesebb volt. Azután rájöttem, nem érdemes a könyököt használni, hiszen van egy másik szerve is az Májusiét állítattak a Zselic népi együttes fiataljai Szennán, a szabadtéri néprajzi gyűjtemény egyik parasztháza elé. Páros ver- bunkkal, lassú csárdással, ugrásokkal és libegőssel ki is táncolták. Krónikába illő eseményként tarthatjuk számon a májusi hagyomány felelevenítését, de kezdjük az elején... Szabó Edittel, a Szennai Általános Iskola vezetőjével a helyi művelődési otthonban — a Zselic népi együttes próbáján — beszélgettem. A hívó szó — mondta — az év elején, január 27-én hangzott el. Huszonnyolcán jelentkeztek táncolni, s kopogtattak azok az idős szennaiak is, ak.k a mű Itat ismerve — a szokásokat, hagyományokat, őrzött emlékeiket átadhatták a fiataloknak. — öt község lelkes fiataljaiból alakult meg januárban a Zselic népi együttes, melynek feladata a tájegység hagyományainak a föleleveníté- se. Hegyen ismét a mienk a zselici tánc, dal, s úgy őrizzük szokásainkat, hogy gyerekeinknek ismét természetes legyen a népi kultúra. Szenna, Kaposszerdahely, Zselic- kisfalud, Szi lvásszen tmárt on és Patca fiataljai fogtak ösz- sze, hogy ismét életképes együttesünk legyen. A próbateremből ugyan nem látni át az utca túlsó oldalára, ahol a paraszti élet múltját őrző portákat állítják fel, de a képzelet ablakot nyit, s egy képpé sűríti a benti látványt a kintivel. Szabó Edit így folytatta: — A viseletből mintegy negyven éve vetkőzték M a szennaiak, viszonylag nem is olyan régen. így sikerült megmenteni ezeket. Az irodában szekrény áS az íróasztal mellett. Kincset érő fejdíszeket őriznek itt hét flaPáros verbunk. embernek, amelyet a beszéden kívül ősidők óta másra is lehet használni. Ez a NYELV! Igaz, rájöttem arra is, hogy a nyelvvel mást is lehet csinálni! Például FORRADALMAT! Lenin is utalt rá! Higgye el, tanár úr, én még Lenint is olvastam, pedig ez a cigányoknál nem szokás. Igenis, FORRADALMAT akartam. Nem olyat, amelyikben emberek halnak meg, hanem olyat, amelyben emberek születnek. Igen, jól értette! Születnek! Emberré születnek! Higgye el, az én népem, a cigány, nem iossz, csak azzá lesz, ha nem tesznek érte semmit. Mit? Ha nem tanítják meg gondolkozni és dolgozni. Tanár úr! Én csak ezt akartam magának elmesélni.« A cigányfiú 1977. április 25-én este önmaga vetett véget az életének. Húszéves volt.. M. F. I kát alatt. Már csak István fi néni érti a módját, hogyan készültek. Rábízták, újítsa fel Őket. A művelődési otthon nagytermében közben táncra perdültek a fiatalok. Két »-tűz között« járják. Ádi Józsi há- csi — nyolcvanéves — mutatta be a páros verbunkot, s a fiatalok Csíkvár József művészeti vezető segítségével, irányításával sajátítják el a táncot. — Adi bácsi, mikor táncolták ezt a különös hangulatú páros verbunkot? — Mindenfajta összejövetelen eitánicoltuk. de a lakodalmak őrizték meg. Lakodalomban hajnalban volt szokás páros verbunkot járni. Csíkvár József: — Somogybán található a legarchaiku- sabb páros verbunk. Beiső- Somogyra jellemző tánc, de itt. Szennán találtam megélő formájában. ÁjcK Józsi bácsi most Nagy Zuzsával, a kaposvári Somogy Áruház eladójával járja a verbumkot. -Arra alá, a Baranya szélébe ...« dallamára^ melyet a helyi zenekar játszik. Szabó Edit: — Együttesünk tagjai középiskolások, szakmunkástanulók. S itt egy ezueszanásnyl szünetet tart, mert új táncos érkezett. Az iskolavezető bemutatja. — Keresztes Mária vagyok, a helyi tanácstitkár. — Ö is tagja az együttesünknek — mondja Szabó Edit. __ Az első próbára nézőként jöttem, hogy tájékozód- jatn, A táncolásnak azonban nem állhattam ellent, s már váirom azit a napon amikor ismét összejövünk. M egint szaporodott az együttes: megérkezett Ádi Józsi bácsi táncosa, a nyolcvanöt éves Kiss Kati néni, máris együtt járják a páros verbun- kot. — Ei se lehet felejteni — fújja ki magát, amikor mellém üd. Megtapsolják az öregeket. Példaképek. Felnéznek rájuk a fiatalok. Olyat őrizitek meg számukra, ami — érzik és tudják — pótolhatatlan kincs. Mérnök úr — így hívják a helyiek Szendefy Györgyöt, a Kaposvári Cukorgyár energia- osztályának a vezetőjét. — Kati nénivel táncolt az imént, előbb pedig egyik falubeli fiatallal. Mintha azt mondta volna — ide hallatszott —, hogy Kati néni fiatalosabban. járja... — Igen. Nagyon jól táncol. Magéval viszi az embert Én most ismerkedem a tánccal, Kati néni sokat tud segíteni. Cigarettaszünet. A folyosóin se szünetel a tánc ... Szabó József né az együttes szólistája. Büszke a Magyar Rádió és Televízió elnökétől kapott nagydíjra. — Kedvenc dala? — A va/dlifoa. »Arra alá, vadliba jár a réten. Szállást keres a zselici vidéken. Szállást keres, de nem tudja, merre jár, Kisangyalom, jaj, de hűtlen vagy hozzám...» — énekli tarost csak nekem, csengőén szép hangján, a próba szünetében. A Zselic népi együttes lelkes tagjaihoz lelkes patron u- sok tartoznak. Eljöttek a Kaposvár és Vidéke Fogyasztási Szövetkezet vezetői is a próbára, hogy gyönyörködjenek, és meghallgassák, mire van szüksége az együttesnek. Nemcsak ígérnek, hanem intézkednek is. Szabó Edit: — Az első próbatételre a nyáron kerül sor. A szövetkezeti együttesek balatoniéitól találkozóján mutatkozik be először együttesünk a közönség és a szakemberek előtt. Horányi Barn«
