Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Egy méterrel a vízszint alatt Gazdaság a tápon Valaha juhakol volt az új telep. A csaknem tízezer hektár területű Balatonnagybereki Állami Gazdaság legnagyobb részt a hajdani nagyberek területén helyezkedik el, melynek legfőbb jellemzője, hogy a Balaton vízszintjénél körülbelül egy méterrel alacsonyabban van. A mocsaras, tő- zeges vidéken évtizedeken át nem a gazdálkodás — a közlekedés okozta a legtöbb gondot. Így első lépésként a terület vízgazdálkodását kellett megszervezni, hogy művelhető területeket nyerjenek. Jelenleg két szivattyútelep működtetésével és 217 kilométer főcsatornával igyekeznek fönntartani a láptól elhódított területeket. Ez állandó figyelmet és költséget igényel. Figyelembe véve a láptalaj sajátosságait is, a gazdaság egyike a legkedvezőtlenebb adottságúaknak. Az elmúlt 25 éy során számtalanszor próbálkozott megfelelő termelés- szerkezetet kialakítani, sajnos, a legtöbb fiaskóval végződött: a kipróbált fajtákból alig néhány növényt sikerült termelésben tartani. Az utóbbi évek mégis változást hoztak. A gazdaság vezetősége — figyelembe véve a korábbi kedvező és kedvezőtlen tapasztalatokat — olyan termelési szerkezetet alakított ki és kíván továbbfejleszteni, amely gazdaságosan illeszthető a környezeti adottságokba. A növénytermesztés Nem választható el azyíllat- tenyésztéstől. A lápos, tozeges talaj rossz hatásait csak kevés növényféleség viseli el. így a már említett kísérletezések után esett a választás a kukoricára, a búzára, valamint a két legjobban hasznosítható növényre: a lucernára és a fűre. A gazdaság 1976-ban jelentős gyepgazdálkodási program megvalósításához fogott, és ezzel összefüggésben a hús- marhátenyésztés fejlesztését is célul tűzte. Jelenleg is folyik a gyepesítés, a befejezésekor, 1979-ben mintegy 850 hektár jól termő gyepterülettel rendelkeznek az addigra ezres húsmarhaállomány számára. További fejlődést jelent és fokozza majd nemcsak az eredményességet, hanem a termelési biztonságot is, hogy a napokban dolgozni kezdett a gazdaság mintegy 12 millió forintos beruházással létesített lucernalisztüzeme. Az új létesítmény megváltoztatja a betakarítást, de az egész termelési technológiát is. Az évi 3000' tonna kapacitású üzem ieljes mértékben kielégíti a gazdaság igényét, sőt egy részét a kistermelőknek, valamint külföldre adnak el. Az állattenyésztés Az ágazat legjelentősebb ré- ize a sertéstenyésztés, melynek méretét évente 21 ezer mázsányi vágósertés jelzi. Az intenzíven fejlődő szarvasmarha-tenyésztés azonban feltehetően — nagyságban és gazdaságosságban is — nemsokára eléri azt _a termelési színvonalat. J elenleg 385 kettőshasznú magyartarka, valamint 256 húshasznosítású tehenük van. A tejtermelés tavaly meghaladta a 3000 literes átlagot, az idei terv már 3300 liter. A nagy lépést azonban mégis a húsmarhatenyésztés jelenti. A meglevő 256-tal szemben az 1980-ra kitűzött ezres létszám hűen tükrözi a fejlesztés irányát és ütemét. A lápi körülményeket is figyelembe véve minimális költséggel korszerűsítettek egy hajdani juhakolt, ahol most 250 húshasznú marha telelt ki, de az épület 400-nak is elegendő. Szabadban élnek télen- nyáron, sőt a hereford fajtával keresztezettek még a mocsaras, ingoványos részekre is kimerészkednek a fiatal nádhajtások után. A technológiát itt befolyásolja a környezet. Mind a legelőn, mind a karámban kocsiról kell etetni a takarmányt, mert az állandóan sáros földbe hamar betaposnák. Hasonló ok miatt kellett az itatóvályú körüli területet lebetonozni. A sajátos természeti adottságok tehát az extenzívebb legeltetésre és tömegtakarmányra alapozott tartást teszik lehetővé, ami nagymértékben hasonlít a régmúltban alkalmazotthoz, csupán a tartott fajta változott. A húsmarhatartás minimális beruházási igénye és a tapasztalatok bizonyítják a döntés helyességét, amellyel egyébként a felügyeleti szervek is egyetértettek. Az is említésre méltó, hogy ezekkel párhuzamosan egyre kisebb arányban termesztik a műtrágyát 'és növényvédő szert igénylő kultúrákat. Ez jelentősen hozzájárul a Balaton víz- és környezetvédelméhez is. szárnyasvadtenyésztés A természeti adottságok és a húsmarhatartás mellett harmonikusan illeszthető a gazdaság termelési rendszerébe. Jelenleg ez a legdinamikusabban fejlődő ágazat, mely a gazdaság vezetői szerint tovább fejleszthető, magába foglalva a feldolgozást is. Ezen a téren kétséget kizáróan nagy fontosságú volt a MÉM által 1976-ban elfogadott vadtenyésztési rendszer, a távolabbi fejlődés útját pedig a közeljövőben megvalósítandó, évi 400 ezer szárnyasvad feldolgozására képes saját üzem jelöli ki. Bencsik András Jolly Joker és társai A négyezer literes eajtkádak között csúszik a cipő a sárga kőkockákon. A tej zsíros, csúszós, és akárhogy vigyáznak, kilöttyen. Csúszik a mosószeres víz is, amellyel fölmossák. Az itt dolgozóknak legelőször a lábuk készül ki: jó előre megérzik az időváltozást. A Kaposvári Tejipari Vállalat Zalka Máté utcai telepén dolgoznak a sajtkészítők. Közülük tizenketten 1964-ben megalapították a Sá<Jjári Endre nevét viselő brigádot. Akkor határoztak el, hogy jó- ban-rosszban kitartanak egymás mellett, és valami többletet adnak. Sikerült? Nehéz valamennyi brigádtagot egyszerre az üzemben találni. Munkakezdési lapjukon minden név mellett másmás óramegjelölés szerepel. Hajnali háromtól délután négyig folyamatosan érkezik a tej, s azt azonnal föl kell dolgozni. Éjjel, nappal — hétköznapokon és ünnepeken. Nagy József brigádvezető egyben művezető is. Tenyérnyi irodája állandóan remeg, hangos a kompresszortól. Nagy darab, szemüveges, kerek arcú ember. — A tizenhárom év alatt sok dicséretet, kitüntetést kaptunk. Főleg a vetélkedőkön vágjuk ki a rezet. Három évvel ezelőtt a mi brigádunk képviselte az egész tejipart az ÉDOSZ-vetélkedőn, Budapesten. Amikor megnyertük, valamennyien Bulgáriába utazhattunk. Felejthetetlen tíz nap volt. Sokan akkor ültünk először repülőgépen ... Egy óvónő kopogtat: — Megjöttek a gyerekek., Rövid időre csatlakozunk az üzemlátogató kicsinyekhez. A dolgozók szívesen fogadják őket Amíg a gyerekek a tej útját figyelik, én a munkásokkal ismerkedem. Laki János dús, szénfekete szemöldöke furcsa ellentétben áll a hófehér svájcisapkával. Az író feldolgozásával foglalatoskodik. — Másfél éve vállaltuk, hogy az írót nem adjuk tovább takarmányozásra fillérekért, hanem f eldolgozzuk. Ez a fő felajánlásunk; ez évente félmilliót jövedelmez. Megtörli verejtékező arcát, és a savófeldolgozó géphez lép. — A savószínből pedig savóvajat készítünk, ami a tejfölgyártáshoz kell. Amíg a savószín nyerését el nem kezdtük, addig a savót Budapestre szállítottuk, tehát az érték sem nálunk jelentkezett. Az üzem udvarán egy hatalmas tejszállító kocsi tetejét súrolja Török lstvánné. ö a brigád legújabb tagja: 1974 októbere óta dolgozik itt, de csak az idén vették föl a brigádba. — Nem egyszerű bejutni ebbe a közösségbe — mondja, miután leereszkedett a magasból. — Nekem is előbb bizonyítanom kellett, hogy jól tudok dolgozni, és akkor sem vallanak velem szégyent, amikor társadalmi munkára kerül sor. A brigádban hét nő, öt férfi dolgozik. Pasztőrözök, sajtkészítők, segédmunkások és kocsimosók. A közösség valamennyi tagja azon igyekszik, hogy több munkaműveletet ismerjen, és ott dolgozhasson, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ilyen Jolly Joker Pölcz Józsefné is, Tarrósi Ferencnével a túrókészítő üzemben találkoztunk, pedig a beosztása: sajtforgató, Ö az, aki szereti az éjszakai műszakot. A minőségi vállalások teljesítésén kívül újításairól híres a Ságvári brigád. A brigádvezető maga is kiváló újító. A legutóbbi versenyre például tíz újítást nyújtottak be. Miután ez az üzem százéves (építik már az újat), az újítások leginkább az anyagmozgatás megkönnyítésére, a biztonságos munkavégzésre születnek. A virágos udvaron találkoztunk a »pasztőrös« Mikocsi Jó- zsefnével, az egykori brigádvezetővel, Tóth Gáborral és Balázs Istvánnal. — Jöttök délután? — kérdezgetik egymástól, és máris a visszaemlékezés következik. Visszaemlékezés arra a nevezetes szabolcsi árvízre, amikor a mátészalkai üzem helyreállításán dolgoztak, vagy arra: milyen szép volt a kétgyerekes Csordás Józsefnétől, hogy amikor »szorított a cipő«, három hónapra megszakította a gyermekgondozási szabadságát. De mi ez a délutánra készülődés? Mi ez a visszaemlé- kezési kényszer? Ezen a délutánon adták át ennek a közösségnek a szakma kiváló brigádja kitüntetést. Gombos Jolán A farmernadrágtól a Parlamentig „Sík fesi m\l vilii...” Tanít az elnök Olyan korán nem állíthat be az ember az elnök irodájába, hogy még munka előtt találja. Reggelre beszéltük meg a találkozót, s ő nem sokkal előbb érkezett vissza a gépműhelyből. — Üj vezetőt neveztünk ki, s azt beszéltük meg az emberekkel — magyarázza. Igazi tavaszi napsütés vidítja a hangulatot. Az ablakból is jól látszik, milyen nagy a sürgés-forgás mindenfele. A kisgyaláni Egyesült Erő Tsz irodaháza körüli kiskertben szépen pompáznak a virágok. Nádorfalvi Nándor tsz-elnök mindenben szereti a rendet — Örülök, ha másnak is tetszik a kis parkunk — jegyzi meg. A propagandistamunkájáért kapott kitüntetésére terelem a szót Benyúl az íróasztalba, s piros dobozt vesz elő. Kinyitja. A Központi Bizottság székhazában rendezett ünnepségen kapta meg a Lenin-emlékplakettet. — Nem vittem még haza, sokan kérték, hogy mutassam meg. A járási ünnepségre is elvittem magammal... Az elnököket sokfelé ismerik. A gazdasági munkáján kívül a politikai, a propagandistatevékenységéért is becsülik. Gyakran kémek tanácsot tőle ilyen ügyekben. Nézem a szekrényét. Lenin- kötetek és egyéb politikai művek sorakoznak benne. — Odahaza még több van... Az évek során jutalomként kapott, azután a vásárolt kiadványokból kialakult egy kis kézikönyvtáram. A gépkocsi- vezetőnk a Kossuth-könyvter- jesztő, tőle szoktunk vásárolni. Most a budapesti ünnepségen száz forintos könyvvásárlás! utalvánnyal jutalmaztak meg. A feleségem azt mondta, nem mindegy, hogy mit választok, ő is eljön majd velem a könyvesboltba. Egy hete mind az öt csoportban befejeződött a politikai oktatás. Ö a középvezetők pártciktatását vezette, a társadalmi-állami élet kérdéseivel foglalkozó tanfolyamot. Előadást tartani azonban máshova is meghívták. — Hogyan fér meg az elnöki tisztséggel a tanfolyamvezetés? Mosolyog. Jobb kezével megfogja a telefont, mint már annyiszor a beszélgetés közben. — A szervezésben, az információk megszerzésében előnyben vagyok. A felkészülésre azonban csak vasárnap délután vagy este futotta az időmből. Az ősszel megbetegedtem, s halasztást kértem, addig azonban a szakosítóra is jártam. Bizony csöppet sem volt könnyű az előadásra,1 a vitára átvennem a témát, csoportosítani a szemléltetőanya- got — Észrevehető-e a napi munkában az oktatás hatása? — Okvetlenül. A foglalkozás közelebb hozza egymáshoz a propagandistát és a hallgatókat is. Amikor megkezdjük a szemináriumot, akkor én nem az elnök vagyok, hanem a tanfolyiamvezető. Áz igazi eszmecseréhez nagyon fontos ez a légkör. Sok kérdés van, amelyikre jó gyorsan válaszolni, megmagyarázni a jelenségek okát. Természetesnek tartom, hogy a helyi kérdések is előkerülnek. Azt hiszem, hogy sok függ a foglalkozások közvetlenségétől... — Az emberek nyelvén kell beszélni, jól odafigyelni, s akkor a propagandista abból is tanul, amit kérdeznek. Nézem az íróasztalát. Sok irat halmozódik rajta. A toll kikandikál a zakója zsebéből, látszik, hogy gyakran használja. Hol egy adat kerül a noteszba, hol egy értekezlet időpontja. Régi, gyakorlott elnök, járási párt-vb tag, propagandista. E három tisztsége nap nap után új feladat elé állítja, immár több mint másfél évtizede. — Ügy vagyok vele — mondja elgondolkozva —, hogy mindig odafigyelek a többi tanfolyamra is. Megesett, hogy üzentek értem,' miért nem megyek el a másik csoport foglalkozására ... Akkor éppen egy- időben tartottuk a szemináriumot. így aztán Fonóban jártam ellenőrzésen, Büssüben meg előadást tartani a népfrontesten ... Anélkül nem megy, hogy az ember ne szeresse ezt a tevékenységet. Máskor dolgoznak, ma ünnepelnek. A fonói halastó partján tartják a majálist Sokan ott akarják köszönteni1- az elnököt a szép kitüntetésért. Lajos Géza A szocialista brigádvezetők ötödik országos értekezletén szót kért és kapott egy fiatal fonónő. Szenvedélyesen beszélt a fiatalokról. Saját példájával bizonyította : mennyire szükség van a dolgozó fiatalok nevelésére, segítésére. Hatalmas tapsvihar kísérte felszólalását... A fiatal fonónőt Borbély Lászlónénak hívják. A kaposvári textilművek gyűrűsfonójának előmunkása, ifjúsági szocialistabrigád-vezető. Napokig kerestem a lehetőséget, hogy találkozhassam vele. Beszélgettem kollégáival, főnökei veL Végül is, amikor megkértem, hogy néhány percre hagyja ott a gépet, már majdnem mindent tudtam róla. Olyan ember képe rajzolódott ki előttem, akit szeretnek a kollégái, akinek munkájáról elismeréssel szólnak. Borbély Lászlóné harmincegy éves. Tizennégy éves kislányként jelentkezett szakmunkástanulónak a gyárba. A tizenhetedik éve áll a fonógépek mellett. Mondják: a munkájával sohasem volt baj, de mint tizenéves lánnyal, annál több. — Erről beszélt a felszólalásában is. Mosolyog, azután megjegyzi: — Lehet, hogy nevetett rajtam akkor az egész ország, de ez az igazság, s talán azt is megértették, hogy miért mondtam eb Festett hajjal, széles szárú nadrágban, kikozmetikázva csavarogtunk a városban, pedig akkor még nem volt az nagy divat. Feltűnős- ködtünk, hát persze hogy nem néztek jó szemmel... — A mai fiatal lányok is ilyenek? Helikon ünnepségek Keszthelyen Keszthelyen pénteken megkezdődtek a helikoni ünnepségek. A magyar diákélet kiemelkedő eseményére Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala . megye, valamint Budapest középfokú tanintézményeiből mintegy kétezer fiatal utazott Keszthelyre. Dr. Gosztonyi János,' az Oktatási Minisztérium államtitkára a négynapos ünnepség- sorozat megnyitó beszédében megemlékezett arról, hogy a gazdag szellemi hagyományokkal rendelkező városban 160 évvel ezelőtt — egy kis csoport, a kor szellemi nagyjai — szervezték meg az első helikoni találkozót. Akkor a nemzeti nyelv győ zelméért folyó küzdelem volt a program. A festői szépségű balatoni városban, a hagyományok ápolása és felújításaként az idén 15. alkalommal rendezi meg a Kommunista Ifjúsági Szövetség — sok lelkes tanár és népművelő közreműködésével — a helikoni diáknapokat. A (.anuióifiúság szín- pompás ser-ii’rotléie immár második alkalommal nem verseny, hanem fesztivál jellegű, — Van közöttük hasonló. Meg kell találni velük a szót. Némelyikhez »le kell ereszkedni«, átvenni a stílusát, másokkal úgy kell beszélni, hogy én is érezzem: fel akar nézni rám, egy kicsit a példaképének tart. Én nem szeretem a nagy szavakat, de ez így van. — Láttam a ruhája hajtókáján ... — Arra nagyon büszke vagyok. A munkámért kaptam. Az értekezlet előtti napon a Parlamentbe kellett mennem. Gondoltam, hogy kitüntetést kapok, mégis nagyon meglepődtem. Harminckét évesen a Munka Érdemrend bronz fokozatának a tulajdonosa. A köny- nyűipar kiváló dolgozója, s egy kiváló közösség vezetője. — Ez a kitüntetés nagyon becsületes munkára kötelez. Tagja a szakszervezeti bizottságnak. KISZ-tag, párttag. Számtalan feladat hárul rá. Szavaiból azt érzem, hogy nem bánná, ha egy nap nem huszonnégy, hanem negyven- nyolc órából állna. — Mit szól a férje a sok elfoglaltsághoz? — Egyelőre- elviseli, ö is társadalmi aktivista. Sokszor .hazavisszük a munkát, s otthon, éjszaka csináljuk. A tizennégy éves kislánynak — tizenhét évvel ezelőtt — nem teljesült az álma. Fodrásznő akart lenni, nem vették föl. — Egy kicsit rajtam is múlott, nem nagyon szerettem tanulni. Most próbálom pótolni. A textilipari szakközépiskolában tanulok. De ne higgye, hogy azért, mert nem szeretem a fizikai munkát. Ha végzek, akkor is a gépek között maradok. Most nagyon jól megy, s tudom: egy ideig még ugyanilyen tempóban tudom folytatni. Rágyújt. — Úgysem lesz időm a gépek között. Nagy a hajtás. Kevesen vagyunk. Leégett az újpesti fonó, a kiesést nekünk kell pótolni. Kommunista műszakokat szerveztünk. Indul vissza a gépekhez. Az ajtóban még megállítják: — Jó lenne, ha ezt még megnézné... Rám mosolyog, mintha azt mondaná: — Látja, egy perc nyugta sincs az embernek, de szívesen csinálom.., Nagy Jenő
