Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
SjS PIROSKA TANÁRNŐ ÚT]A R körbejárt kerekasztal Az Igazság sok kis kockából tevődik össze. Kilenc ember véleménye sorakozott két magnetofontekercsen és három jegyzetfüzetben. Tartalmuk csak egyféleképpen értelmezhető. A sorokból egy képzeletbeli kerekasztalt állítottunk föl, amely körül ott ülnek az érdekeltek és véleményt mondanak. Ki így, ki úgy: ki diplomatikusan, ki pedig szenvedélyesen. Reggel kilenc órakor érkezünk a városi tanács művelődésügyi osztályára. Órák telnek el. Az ajtók mögött G.-néval tárgyalnak — felettesei. .. »Valahányszor elmegy, mindig sír« — mondják a lépcsőházban. G.-né kijön, lesiet a lépcsőn, a kérdésre nem válaszol. Ez az örökvi- dám, eleven asszony szinte kábultan szorongatja a zsebkendőt. bekísérjük, átad egy magnetofont, és elmegy. Péntek Károly osztályvezető: — Nem, ez nem fegyelmi tárgyalás volt, csupán beszélgetés. Elmondtuk G.-nénak, hogy mivel nem vagyunk elégedettek a szentjakabi művelődési ház vezetésével kapcsolatban. és mi az, amiben lényegesen többet várnánk. — Milyen hiányosságok merültek föl? — Nincs a házban élet. — Ügy tudjuk, szervezett ott egy együttest. — Igaz, de ezenkívül semmi mást nem csinált. —• Csitriklubot alakított, gyerekekből. — Hát az csak volt. Megszűnt. — Milyen támogatást kapott ez az együttes? — Ahban egyeztünk meg, hogy egy bizonyos szintet el kell érniük. Először valamit tegyenek az asztalra. Balogh István, a szentjakabi cigányegyüttes zenekari vezetője: — 1975 őszén alakultunk. Egy hónapra rá bemutató előadást tartottunk, amelyre meghívtuk a városi tanács illetékeseit is. Senki sem vett részt a művelődésügyi osztály képviseletében. Néhány hónap múlva ismét felléptünk, persze telt házzal, de akkor sem kaptunk látogatót. Együttesünk megalakulásakor ígéretet kapott ruhára és fölszerelésre — negyvenezer forint támogatásból. A ruhaügy azóta is húzódik. Széjjelugrasz- tott bennünket a nemtörődömség; nem olyan a bánásmód, amilyet vártunk volna. — G.-né milyen szerepet játszott az együttes megszervezésében ? — Mindent neki köszönhetünk. Néhány éve a kultúrott- honban semmilyen együttes sem volt.-----A korábbi vezetők nem t örekedtek ilyen együttes szervezésére? •— Nem volt ilyen. 15—20 éve ugyan kezdtek szervezni egy együttest, de az is csakhamar leállt. Péntek Károly: — Amit az együttes csinál, az nem cigányfolklór. Könyvheti készülődés Az ország sok könyvesboltjába már érkéznek az idei könyvhét könyvei. Mint ismeretes. az országos szervezőbizottság ülésén úgy döntöttek, hogy a megnyitót május 27-én Óbudán rendezik meg. A Flórián téren Pozsgay Imre kulturális miniszter beszéde köszönti az írókat, olvasókat; így kezdődik az ünnepi könyvhét. A vidéki megnyitót ezúttal Békéscsabán tartják május 28-án, ahol Garai Gábor költő, az írószövetség főtitkára mond beszédet. Minden jel arra mutat, hogy valóban a könyv ünnepe lesz a hagyományos hét. Az olvasok tömege várja azokat a kiadványokat, melyek -évenként eseményei a könyvhétnek. A mai életünket leginkább tükröző antológiákról van szó. A Magvető Kiadó gondozásában megjelenő elbeszéléskötet a múlt év kisprózáját reprezentálja majd. Címe: Körkép 77. Ugyanez a kiadó bocsátja közre a közelmúlt drámatermésének javát a Rivalda 75—76 című antológiában. Bizonyára sokan várják már a Kossuth Kiadó újdonságát, az írószemmel 1976- ot is, mely antológia hetedszer jelenik meg, s ezúttal az írók, publicisták irodalmi igényű riportjait, szociográfiáit tartalmazza. Hagyományosan összegyűjtik az Európa Kiadó szerkesztői a szovjet novellák egy részét egy-egy kötetbe. Az idei könyvhétre is az Európa Zsebkönyvek sorozatban jelennek majd meg, ezúttal Téli köd címmel. Féláron lesz kapható egy hétig a már megjelent Szép versek antológia is. Más, izgalmas könyveket is ígérnek a kiadók. A Kossuth például a somogyi kötődésű, közelmúltban elhunyt Sipos Gyula Pusztaiak című riport- köpyvét adja közre; a mű Alsóhetényt »fényképezi« könyvlapokra. Az Európa Kiadó Jurij Bondarev izgalmas, három évtizedet átfogó regényét, A partot jelenteti meg, sok más mű mellett. Itt lát ,napvilágot a színésznek, rendezőnek, frónak egyaránt kiváló, elhunyt Vaszilij Suk- sin Harmadik kakasszóra című könyve, mely kisregényekből, novellákból áll. A Magvető egyszerre két Hernádi Gyula-könyvet is piacra bocsát. Jézus Krisztus horoszkópja címmel elbeszélésgyűjteményt A tolmács című-drámával. A másik: Vörös rekviem. Ezt a regényéből filmet készítő Grünwalsky Ferenccel közösen adják át az olvasónak. Kassáh Lajos összes versei két kötetben ugyancsak a Magvetőnél látnak napvilágot Luk ács György egyik alapművét, A történelmi regény címűt újra kiadják a könyvhétre. Már kapható Fejes Endre vázlatait, esszéit tartalmazó Gondolta a fene című munkája. A Magvető Világ,- könyvtár sorozata is új művekkel gazdagodik majd. A szerzők között van Mario Vargas Llosa, Konsztantyin Vorobjov és Harry Martinson Nobel-díj as író. A Szépirodalmi Kiadó az Ady-év jegyében a költő publicisztikai írásait gyűjtötte három kötetbe. Itt jelenik meg Babits Arcképek és tanulmányok cíinű gyűjteménye. Moldova György új szociográfiájának részleteit a Kortárs már közölte, most könyv alakban vehetjük kézbe. Akit a mozdony füstje megcsapott — ez a cime, s a vasútról, a vasutasokról szól. Ez a kiadó adja közre Vas István összegyűjtött verseit is, három kötet— Eszerint G.-né nem alkalmas az együttes vezetésére? — A hozzáértésben látok hiányosságokat. A cigányfolklórt ő nem ismeri ánnyira, hogy csinálni tudná. — Van valamilyen képzettsége? — Van néptáncoktatói engedélye. De az a gondunk, hogy egy kultúrháznak nem elsődleges feladata az együttes fönntartása. Az is. — Mi a legfőbb feladata? — A terület közművelődési igényeinek kielégítése. — G.-nénak az a véleménye, hogy a táncon keresztül lehet megfogni azokat az embereket ... — Ezzel nem értek egyet. A táncon keresztül azt nem lehet megfogni, aki nem szerel táncolni. Ha egy népdalénekessel lehet megfogni a közönséget, akkor egy népdalénekest kell hívni. Csizmadia János nyugdíjas iskolaigazgató. Húsz évig tanított a Vörös Hadsereg úti általános iskolában, amelyhez a szentjakabi is tartozik. A művelődési helyzetet belülről ismerte : — Nagyobb dolog azokat az embereket »belevinni a táncba«, mint odahívni valakit. Előadókat meghívni és eladni a jegyeket — ez még nem kultúrmunka. Csupán pénzkérdés. Megtehetik ott, ahol van is hozzá pénz. Péntek Károly: — Tulajdorfképpen az is eredmény, hogy ott összejött az a pár ember. De nincs fejlődés az együttes színvonalában. — Két oklevelet láttam a művelődési ház falán, az ön aláírásával... — Ezt minden együttes megkapta, amelyik részt vett a somogyi művészeti szemlén. Ha színvonalban hasonlítom össze a tavalyi és az idei műsorukat, akkor nem látok előrelépést. — Ez nem magyarázható a támogatás hiányával? — Ez így nem is igaz, hogy nem kaptak támogatást. Balogh István, az együttes szólótáncosa : — Eredeti cigánytánc nincs, nem is volt, és nem is lesz, ha csak 70—80 éves öregemberektől nem tanulunk mostani cigánymotívumokat. Bármely együttes megkapja a támogatást. Nekem sokszor lovaglóruhában kellett táncolnom. Mert mi a jelkép egy táncegyüttesben? A ruha, és az a mindene az embernek. Ha a ruha megvan, a pénz nem számít. De a városi tanács semmit sem adott az együttesnek. Azt mondták: bizonyítsunk. Fekete Gábor ben. (Folytatjuk.) Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései A bányamérnöknek gázöngyújtója volt. Csendes sistergéssel lobbant föl a lángcsóva, a mérnök minden alkalommal megrettent a vakító fénytől; nemrég vehette az öngyújtóját — még nem szokta meg. Az öregúr ügyesen gyújtott rá, a tenyerében tartva az égő gyufát, és mielőtt leszívta volna a füstöt, előbb mindig mélyet lélegzett. A hadnagy öngyújtójának a fémje csillogott, de a lángot Szem jón sosem látta; egészen lehajolt a padlóig, mintegy a testével fogta fel a fényt. Az öngyújtó csattanásából Szemjon kitalálta, hogy a hadnagy van ott. — Nem tud aludni? — Nem tüdők — mondta a hadnagy. Kissé fölborítottam a napirendemet, aludtam egy keveset az állomáson. — Figyeljen csak! —mondta Szemjon. — Maga szerint lesz háború? Maguk katonák, biztosan jobban tudják. — Katonát ilyesmiről faggatni majdnem értelmetlen dolog — mondta a hadnagy. — Nekünk mindig készen kell állminjc. — Az apám katona volt — mondta Szemjon. — Egész életében készült, akadémián tanult, és a háború első napján elesett. — Ki az elsőn, ki az utolsón, és van, aki háború nélkül is meghal. A mi városunkban egy részeg nemrég a mesterséges tóban akart meg- fürödni, és belefulladt. Pedig csak egy helyütt, a közepén volt egy méter kilencven centi, egyébként sehol sem több egy méternél. Épp ezt a helyet kereste ki. Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy ki ül a hatos széken? — kérdezte a hadnagy. A háborúról rögtön áttért arra, ami pillanatnyilag jobban érdekelte. — Egy kislány — mondta Szemjon. — Azt hiszem, diáklány. — Igen — mondta elnyújtva, gondterhelten a hadnagy. — Cseréljen helyet a szomszédjával — javasolta Szemjon. — Nem lenne visszatetsző? — kérdezte a hadnagy. ' — ügyiül mir. Az alkotásról, a befogadásról Xaníus Gyula festőművész kiállítása a Vaszary-teremben Pabló Neruda-i termetű, ha írna, ódákat költené; Xantus Gyula azonban festő, ecsettel alkotó művész. S nyugodtan párhuzamba állíthatjuk festészetét az irodalommal, mert Xantus elsősorban gondolati mondanivalójú képeket alkot. Szimultán fest, s ez érződik is művein, több műfajra gondolhatunk képei láttán: mozaikra, grafikára, textilre, szgra- fittóra. Festői eljárása pedig temperamentumos, gyors, olyan lendületes, mint önmaga ... Tegnaptól a Képcsarnok Vállalat kaposvári Vaszary- termében látható kiállításán negyven festménye ad ízelítőt e sajátos témájú és egyéni technikájú művészetről. Szíj Rezső művészettörténész a festőről írt könyvében — a kaposvári kiállítás idejére készült el a Mai magyar művészet sorozat harminchatodik füzeteként — foglalkozik is Xantus sajátos festészetének művészettörténeti és elméleti eredetével. Kimutatja, hogy hatott rá — Londonban látott múzeumi anyagként — az asszír-egyiptomi, az akesszin kopt művészet, főleg a domborművek sajátos jelképi világa ragadta meg. Beszélgetésünk során így fejtette ki festői programját: — Az alkotás szüneteit, tehát amikor nem dolgozom, művészetelméleti kérdésekre, saját festői programom megfogalmazására fordítottam. Törekvésem, hogy az egyetemes és a XX. századi művészet eredményeit összefoglaljam. — Mondotta, hogy a művész az alkotás befejezése után is hosszabb időt tölt művével a teljes azonosulás miatt. A néző dolgáról, aki megvásárolja a festményt, mi a véleménye? — Képeim eléggé bonyolultak, nehezen közelíthetők meg. Ezért nagy gondot fordítottam arra is, hogy a nézők reagálását megismerjem. Az a tapasztalatom, hogy az érdeklődő közönség többször megfordul ahban a kiállítóteremben, ahol műveim szerepelnek. Formailag, a színeket illetően eléggé — hogy úgy mondjam — hatásosak ezek a képek, de ha nem fordít kellő időt a befogadásra, a gondolati azonosulásra a néző, akár taszító érzése is lehet. — Elég-e csupán nézni ezeket a képeket?, — Nem, gondolkodni m szükséges. A festői program megvalósulását nehéz — és nem is célszerű — egy kép alapján vizsgálni, sőt figyelembe kellene venni Xantus eddigi korszakait is. Az Ünnepi áldozat című kép azonban jó példa arra, hogy a műalkotást is »beszéltessük«. (Visszatérő témája ez a festőnek, 1966-ban egy hasonló képe született.) A régi korok világába vezet, pogány szertartás ábrázolása azonban az archaikus téma a mai ember filozófiája szerint fogalmazódott képpé: azt a kérdést sugallja, hogy vajon az állat, vagy maga az ember az áldozat? Xantus festészete sajátos, egyéni, összetéveszthetetlen mások munkásságával. Ugyanakkor nem válik-e unalmassá ez a szigorú festészeti törvények közé szorított képalkotás? Nemmel válaszolhatunk, mert Xantus nemcsak formai, hanem tematikai gazdagságot is képes teremteni. Horányi Barna Klubok és fiatalok A MEGYEI TANÁCS művelődésügyi osztálya nemrégiben egy kimutatást készített az ifjúsági klubokról, amelyben név szerint felsorolják fenntartójukat, nyitvatartási idejüket. Csakhogy a dolognak van némi szépséghibája. Kaposváron például negyvenhárom klubnak van működési engedélye. A felsoroltak közül azonban tizenhét már régen bezárta kapuját. A baj nem is itt kezdődik. A maradék huszonhatból soknak a legnagyobb jóindulattal sem lehet a tevékenységét működésnek nevezni. Ha valaki venné a fáradságot, s utánanézne, rájöhetne, hogy valóban alig akad olyan közösség, amely kiérdemelten viselhetné a klub nevet. A városi tanács végrehajtó bizottságának napirnedjén a közelmúltban szerepelt az ifjúsági klubok helyzete. Az ott elhangzott megállapítások után nincs miért és mivel dicsekednünk. Még a legjobbaknak feltüntetett klubokkal sem büszkélkedhetünk, hisz működésüket sokszor a rendszertelenség jellemzi. Hasonló megállapításra jutottak szerdai ülésükön a Kaposvár klubjainak életét irányító társadalmi szerv, a városi klubtanács tagjai is. A megyeszékhely klubjaira — hallottuk — a közöny jellemző. Hiába hirdettek számukra színesnek ígérkező programot, nem éltek a lehetőséggel. Néhány bizonyíték erre: a somogyi ifjúsági klubok tavalyi Mi világunk vetélkedősorozatán csupán két kaposvári klub vezet. De említhetnénk a januári Idegen- vezető kerestetik című játékot, vagy a két héttel ezelőtt megtartott újságíró—olvasó találkozót, mely az ifjúsági fórumokon indult. Ezekről is távol maradtak klubosaink. Egy hónappal ezelőtt a városi klubtanács és a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ valamennyi kaposvári klubhoz eljuttatott egy levelet, arjielyben arról kérdezték a vezetőséget, részt kívánnak-e venni a nyári klub munkájában. Válasz egy sem érkezett. HOGY MI AZ OKA ennek, arra nehéz lenne felelni. Az azonban bizonyos, hogy a városi klubtanácsot is felelősség terheli, hiszen nem alakított ki megfelelő kapcsolatot a klubokkal. De nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a klubtanács csupán társadalmi szerv, s tagjai csak javaslatokat tehetnek. A városi tanács művelődésügyi osztályának sokkal több lehetősége van. Csakhogy nem na- I gyón élnek ezzel. Visszavonhatnák például a nem, vagy éppenséggel rosszul működő klubok működési engedélyét. Tudomásunk szerint ilyenre nem volt példa. így történhetett meg, hogy egy új kimutatásban régóta nem létező klubok szerepelnek. Tavaly először mentek Natasával együtt szabadságra. A vonatban a lány átaíudta az egész éjszakát Szemjon csak közvetlen az állomás előtt ébresztette föl. Nataska a felső ágyon aludt úgy ugi-ott le, mint a sportolók a korlátról, guggolóállásba, a karját oldalsó tartásba emelte. Művészi tornára járt az iskolában, azonkívül zongorázni is tanult. — Fordulj el — kérte a lány. Szemjon nem fordult el, a lány nem erőltette, idő sem maradt már vitára, levette a pizsamáját, majd felvette a szoknyáját. — Mondd csak, mim vagy te nekem? — kérdezte Nataska. — A vőlegényed. Hiszen tudod. — Ha a vőlegényem, hát a vőlegényem — hagyta rá Nataska. — Csak azt jegyezd meg, hogy a menyasszonyságból idővel elegem is lehet. A peronon néhány percre elvesztette megszokott határozottságát, igyekezett Szemjon közelében megállni, és a zakója ujjába kapaszkodott. Szemjon átkarolta, és ekkor meglátta Marija Trofimovnát. Marija Trofimovna néhány lépésre állt tőlük, és a szerelvény végét kémlelte. Tenyerét ellenzőként a szeme elé tette, figyelmesen nézegetett, éppen úgy, ahogy a filmeken az anyák rég nem látott gyermekeiket keresik a szemükkel. Barna kosztümöt viselt, a gallérján és az ujja- kon szürke rátéttel: elegáns és divatos, különösen molett asz- szonyoknak; Leningrádban töltötte a szabadságát, ott varratta egy első osztályú szalonban. Mindjárt odajön hozzájuk, megcsókolja Szemjont és Nataskát, azután elfordul, csipkés zsebkendőjével meg fogja törölni a szemét, majd gondosan visszateszi a zsebébe úgy, hogy a zsebkendő sarka kissé kilátszom. Pontosan így is történt minden. Az állomáson egy másfél tonnás teherautó állt, félig megrakva szénával. Most Marija Trofimovna természetesen azt fogja mondani, hogy bár ez nem taxi, de kellemes dolog egy városi embernek friss szénán utazni a falusi utcákon. Pontosan ezt is mondta. — Azt hittem, egy barátoddal jössz. Három nap múlva megérkezik Tanya — közölte Marija Trofimovna. A »Tanya« szóra Nataska megfordult. — Marija Trofimovna unokahúga — magyarázta Szemjon. (Foltfiatjuk) S. I.
