Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-04 / 103. szám
A megméretés próbatétele Ä»g fél órája ért véget az Igazgató minősítése. A megméretés elviselése senkinek sem könnyű: próbatétele az emberi tartásnak, fegyelmezettségnek és hú kifejezője az önismeretnek. Csornai Istvánnak, a ladi általános iskola igazgatójának munkáját, magatartását, irányítási készségét és gyakorlatát azonban ráadásul nem négy- vagy hatszemközti beszélgetésen tárták fel: az egész tantestület végighallgatta, mi több, véleményével ki is egészítette a Soós Dezső járási művelődésügyi osztályvezető által elmondottakat. És ezzel még nincs is vége a korábbi, a különböző megbeszélésekkel kezdődött minősítési folyamatnak. Hiszen még hátra van a legszélesebb körű testület, a helyi tanács, mely a község egyik fontos intézményének vezetőjéről nemcsak véleményt mond, hanem dönt is az igazgatói megbízatás meghosszabbításáról és ennek időtartamáról. — Nem kellemetlen a község különböző rétegeiből — esetleg volt tanítványokból, szülőkből, barátokból, közvetlen munkatársakból — összetevődött közösség elé állni? A kérdést várta az igazgató, hiszen mint minden érintett társában, benne is megfogalmazódott már a megbízatási rendelet első olvasásakor. Akkor a legtöbb igazgatóban kimondatlanul vagy megfogalmazva is ellenérzés volt a válasz. Az aggályt itt- ott a gyakorlat is igazolta. Olyan helyeken, ahol hiányzott az elvszerű őszinteség, és nem voltak egy nevezőn a felelős szervek. A válasz azonban itt és most egyenes és meggyőző: — Ha valaki önmagát megfelelő kritikával képes szemlélni, megítélni, akkor nem okozhat megrázkódtatást a nyilvános véleményezés. Az igaz, hogy némi szorongással, izgalommal jár szembenézni a lakosság képviselőivel. De ezt ellensúlyozza az a tudat, hogy az itt elhangzó értékítélet erősítheti az intézménynek és vezetőjének a tekintélyét, illetve az iskola és a lakosság kapcsolatát. Én ezt tartom fontosnak és így várom a tanácsülést. — Milyen ajánlólevéllel érkezik ? — Hat éve kerültem ide igazgatónak. Őszintén szólva, meg kellett küzdenem azért, hogy nevelőtársaim elfogadjanak. A mai testületi ülés is arról győzött meg, hogy sikerült megértenünk és megtalálnunk egymást. — Ez azt jelenti, hogy csak szépeket mondtak a nevelők a főnökükről? — Szó sincs róla. Akkor nagyon kínosan éreztem volna magam. Munkám gyenge oldalára is rámutattak. Többek között szóvá tették, hogy még több elemző, gyakorlati segítséget, közvetlen útmutatást várnak oktató-nevelő munkájukhoz. A beszélgetésen részt vevő Soós Dezső magyarázattal szolgál : — Csornai elvtárs egyetemen, pedagógiai szakon végez az idén. Tanulását mi javasoltuk, hogy elméletileg megalapozottabban irányíthasson. Így ebben az évben kevesebb ideje jutott az egyéni beszélgetésekre, óralátogatásokra. — Három év elégséges tapasztalattal szolgál a rendelkezés végrehajtásáról. — Ezek közül a legfontosabb: szigorúan be kell tartani az alapkövetelményt. Ez pedig a szakmai irányító szervek és a kinevező hatóságok egységes ítélete. A megalapozott vélemények összehangolása, a jogok és a hatáskörök tisztázása és betartása nélkül kellemetlen helyzétek, feszültségek adódnak, sőt emberek roppanhátnak össze. A torzulás a szűkebb közösségben politikailag is kárt okoz. Ilyen eset történt az első évben Barcson. Később már nem fordult elő hasonló. Azt hiszem, azért sor kerül a rendelet finomítására. Így például nem túl szerencsés a tantestület véleményezési jogának a gyakorlása. Talán ezt ki lehetne iktatni a sorozatból, s a jogot — esetleg kibővítve — a szakszervezeti bizottságra ruházni. Auguszt Ilona, a megyei művelődésügyi osztály személyzeti csoportvezetője szerint is felemás érzésekkel fogadták a nevelők a testületi véleményezést. A végrehajtás első évében több helyen kifogásolták, hogy döntési jog nélkül mit sem érnek az észrevételek, másutt néhány nevelő szélsőséges véleménye, illetve hangvétele miatt alakult ki kellemetlen helyzet. Olyan is előfordult, hogy azt szerették volna: az érintett igazgatókat kirekesztve tárgyalják a megbízási javaslatot. Ahol azonban gondosan előkészítve vitték a fórumok elé a minősítést, a rendelet célszerűnek bizonyult. Paái László Gyermek és pénz Még csak május első napjait írjuk, de az állami gondozott gyerekek száma már hatvannéggyel nőtt az előző évihez képest. A nyári szünidőben — sokéves tapasztalat Aszerint — sokan csavarognak, » és amikor a gyermekvédő in- 1 tézet, nemegyszer a rendőrség véget vet az -aranyéletnek«, kiderül, nincs hova vinni őket: a család nem alkalmas arra, hogy kiskorúakat neveljen. Az állami gondozottakat befogadó intézetek legtöbbje zsúfolt, és ahogy a szakemberek megállapítottták: a testi vagy lelki sérült gyerekek számára nem is az intézeti elhelyezés a megoldás. A somogyi állami gondozottak közül tavaly 424-en laktak nevelőszülőknél. A tapasztalatok kedvezőek. A legtöbb gyerek anyagilak jó körülmények között levő családoknál él, ahol törődnek testi, szellemi fejlődésükkel. Az -intézeti-« ruha, cipő mellé vásárolnak nekik nemcsak ruhát, hanem könyvet, játékot is. Az sem ritka, hogy az ilyen gyerekekből egyszer csak örökbefogadott, a család valódi tagja lesz. A jövő útja mindenképpen áz, hogy minél több gyerek nevelkedjék családban, készüljön föl az életre, a kiskorúaknak azonban csak egy része jut nevelőszülőkhöz, a többség valamilyen intézetben él. Bármennyire furcsa, vannak még olyan családok, amelyekből a rossz anyagi körülmények miatt kellett egy vagy több gyereket állami gondozásba venni. Ez a helyzet rendezhető úgy is, hogy a család segélyt kap, így — ha nem is gond nélkül — könnyebben élhetnek a gyerekek. Két év alatt megháromszorozódott a segélyben részesülők száma. Most körülbelül háromszáz család kap rendszeresen segélyt — összesen több mint egymillió forintot — a gyermekvédő intézeten keresztül. A támogatás eredményeképpen sokan könnyebben, jobb anyagi körülmények között élnek. A gyerekek vér szerinti szüleik mellett, a testvéreikkel együtt nőnek fel. Azonban megvan a veszélye annak, hogy visszaélnek a kedvező anyagi lehetőségekkel. Volt arra példa, hogy a kiskorút intézetbe kellett vinni, mert szüleik csak azért keltették a rendezett család látszatát, hogy munka nélkül jussanak pénzhez. A családokban élő segélyezett kiskorúakat rendszeresen látogatják az intézet felügyelői. ök derítették föl azt a húsz esetet, amikor meg kellett vonni a segélyt az arra érdemtelen szülőktől. A segélyezett családok száma nő, a felügyelők pedig kevesen vannak, ezért könnyen előfordulhat, hogy, valaki évekig húz hasznot a gyerekekből. Ezért I fontos, hogy az iskola, a helyi tanácsok figyeljenek oda: mi történik ezekben a családokban. S. M. A Kaposvári Szimfonikus Zenekar tervei w Uj városrészek Kalinyinban Állandóan változik testvérvárosunk, Kalinyin képe. Egyre több nyolcemeletes, tízemele-r tes lakóház épül. A Tveri sugárút eleje is erről tanúskodik. (Fotó: Oleg Cukur) Megyei könyvtárigazgatók tanácskozása Kaposváron A közműveltség gyara p ítása Tájékoztatás, tájékozódás: ez a mottója annak a kétnapos tanácskozásnak, mely tegnap kezdődött Kaposváron. A tanácskozás részvevői a megyék könyvtárigazgatói, s arról folyik az eszmecsere, hogy milyen fontos közművelődési feladataik vannak. A közműveltség gyarapításának a lehető leghatékonyabb módja, az egyes intézmények jó munkája mellett, a tevékenységek összehangolása. Ezért nemcsak a könyvtárak, hanem a levéltárak és a múzeumok feladat- vállalására, a művelődéspolitikai feladatok együttes megvalósítására helyeződött a hangsúly. Dr. Gönyei Antal, a Kulturális Minisztérium főosztály- vezetője ennek a szemléletnek a kialakításáról, a minisztériumban végbement szervezeti fejlesztésekről beszélt. így például egyesült a színházi, a táncművészeti és a zeneművészeti főosztály; a minisztériumon belül létrehozták a tudományos koordinációs osztályt, mely a különböző szaktudományok fejlesztése mellett az együttműködés megteremtését hivatott segíteni, támogatni és fejleszteni. Az előadó fölhívta a figyelmet a könyvtárak, a múzeu- ( mok, a levéltárak és a képzőművészet közös közműveltséggyarapító vonásaira, melyekben az együttműködés lehetséges és szükségszerű. Az első I helyen említette a tudományos kutatást. A könyvtárak, a múzeumok máris elkészítették hosszú évekre szabott programjaikat. Felhívta a figyelmet a helytörténeti kutatások együttes végzésére. A levéltárak és a könyvtárak töblj helyen már példásan megoldották ezt a feladatot. Mindegyik szakterület gondot kell hogy fordítson a magyar kultúra emlékeinek a feltárására. A tudományos kutatások mellett nagyon fontos szerepük van az intézményeknek a közművelődésben való együttműködésben. A műtárgyvédelem, a gyűjtemények gyarapítása, a különböző szakanyagok korszerű feldolgozásának és hozzáférhetőségének a biztosítása is érinti valamennyi intézményt. Dr. Gönyei Antal foglalkozott a képzőművészeti kiállítások rendszerének továbbfejlesztésével is. Hazánkban évente mintegy háromezer kiállítást rendeznek, ebből ezer- kettőszáznak .múzeum a gazdája. Valamennyi rendező intézmény feladata a kortárs- művészet méltó bemutatása, s ezeknek a tárlatoknak az eszmei és művészi értékelése, elemzése annak érdekében, hogy a vizuális nevelés hatékonyabban szolgálja népűnk közműveltségét. Hallottunk a Kulturális Minisztérium 1977. évi munkatervének fő feladatairól is. Erősítik az ágazati irányítást, az idén már elkezdik a következő ötéves terv előkészítését, ami azt jelenti, hogy nagyobb gondot fordítanak a tervezési rendszer kialakítására. A minisztérium munkatervében szerepel a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60., Ady születése 100. évfordulójának méltó megünneplése. A tanácskozás másik témája a könyvtárügy helyzetének elemzése volt, melyről Kondor Istvánné, a minisztérium osztályvezetője tartott referátumot. Ezután az Országos Közművelődési Tanács soron következő ülése elé terjesztendő elemzést és javaslatokat vitatták meg. A szenvedélyes vita — úgy érzem — jó javaslatokat szült a tervezet kiegészítéséhez. A tanácskozás ma folytatja munkáját. H. B. Gyulai várszínház Minden eddiginél gazdagabb, változatosabb színházi rendezvénynek ad otthont Gyula és a gyulai vár. A szeptember végéig tartó eseménysorozat központi rendezvényeinél^ színhelye ezúttal is a középkori eredetű gótikus várszínház lesz, ahol júliusban hat bemutatót tartanak. Itt láthatja a közönség egyebek között Hernádi Gyula erre az alkalomra írt, az 1848—49-es szabadságharcot követő évek történelmi légkörét idéző drámáját — amelyet — Szinetár, Miklós rendezésében — július 1. és 11 között nyolc alkalommal mutatnak be. Valentyin Csernik Bnszlajev emlékezései Megyeszékhelyünk szimfonikus zenekara május '1-től — bérezési nehézségek miatt — a Latinca Sándor Művelődési központ felügyelete alól a városi tanács művelődésügyi osztályának hatáskörébe került. Az anyagi támogatást ezután is három szerv biztosítja. A megyei tanács 145 ezer, a városi tanács 100 ezer, az SZMT pedig 60 ezer forinttal járul hozzá a félig hivatásos muzsikusokból, félig amatőrökből álló együttes költségvetéséhez. A fejlesztéshez, a színvonal javításához, a koncertek számának növeléséhez ez nem elegendő, az eddigi követelményrendszer megtartásához azonban megfelel. Az illetékesek egyik legfőbb gondja a létszámhiány megszüntetése. Több mint egytucatnyi muzsikusra lenne szükség az optimális szám — a negyven — eléréséhez, serre pillanatnyilag semmi esély sincs. A városi zeneiskolában ősztől három új pedagógust alkalmaznak; ők is a zenekar tagjai lesznek »másodállásban-“. A zenekar műsorpolitikája változatlan marad. Továbbra is egyik legfontosabb feladatuknak tekintik a részvételt a fiatalság zenei nevelésében, ezért a következő idényben tíz ifjúsági hangversenyt tartanak megyénk városaiban és községeiben. Az együttes az Országos Filharmónia bérleti koncertjein is közreműködik. A Csiky Gergely Színházban tartandó est műsorán Schubert Rosamunda-nyitánya és III. szimfóniája szerepel, a zeneiskolában megrendezendő - hangversenyen Mozart- műveket adnak elő; a B-dúr divertimentót (K. 138.), a Haffner-szimfóniát és a bécsi mester egyik, később kiválasztandó zongoraversenyét. Ez utóbbit neves ' művészünk, Kiss Gyula játssza. Sok híres vendéget is üdvözölhet majd a kaposvári közönség. Eljön ismét a MÁV Szimfonikus Zenekar, Németh Gyula karmesterrel és Onczay Csaba gordonkaművésszel. De meghallgathatjuk a Liszt Ferenc kamarazenekart — Sándor Frigyes vezényletével —, a pécsi filharmonikusokat Breitner Tamással, s bizonyára nem kis örömmel fogadjuk Gidon Krémer és Ránki Dezső Schubert-estjét. — Csak... — A nagyapja gondolkodott, mit is válaszoljon . — Te azért ne használj ronda szavakat, ez kulturálat- lanság. Még elkapjuk őket, az anyjuk... Egyszer eljött Oszipov. — Le kéne lőni őket, én meg gabonát gyűjtök nekik! — kesergett a nagyapja. — Hallgass! — kiabált rá Oszipov. — Felelősségteljes munkával bíztak meg! — Én meg ... erre a munkára! — és a nagyapja megint kedvenc kifejezését használta. — Vörös parancsnok vagy, fegyelmezd magad! — kiabált Oszipov. — Én meg... az ilyen fegyelemre! — a nagyapja a fegyelmet is kedvenc kifejzésé- vel illette. Oszipov még egyszer eljött, sokáig suttogtak a nagyapjával, éjszaka együtt utaztak el, reggel a nagyapa egv ponyvába tekert valamit hozott haza. estére elkészült a koporsóval. Egész nagy deszkákat gyalult, Éjszaka elvitték a koporsót, és néhány nap múlva a nagyapja kivitte Szemjont a temetőbe. Az új sír előtt leemelte a sapkáját, és azt mondta: — Itt nyugszik á te anyád, az én lányom... — Nagyapa szakálla nedves lett a köny- nyektől. Szipogott és még hozzátette: — Le fogjuk lőni őket, mint a kutyákat. Ezeknek mi nem vagyunk emberek. Néhány nap múlva egy teherautó jött a faluba, egy tiszt és három katona ült rajta. A tiszt bement a házba, sokáig böngészte a listákat, azután a nagyapjára ordított: — Részeg disznó! Ha két óra múlva nem lesz meg a gyapjú, levágom a szakálladat. — Lehet, hogy 5... az anyádat? — kérdezte nagyapa, amikor a tiszt elment. — Az kövér volt — válaszolt Szemjon. — Na és mi a különbség? — mondta maga elé a nagyapja. Frissen mosott, tiszta inget vett föl, és magához vette a géppisztolyát. Csettintett egyet a závárral, kinyitotta a dobtárat, megszámolta a töltényeket, s odaintette magához Szemjont. — Marja Trofimovnánál fogsz lakni. Ha történne valami. Megértetted? — Értettem. — Ne gyere utánam! De Szemjon a kerítés mellett lopakodva követte. A nagyapja a teherautóhoz ment, levette a válláról a géppisztolyt, és elkezdett lőni. Az egyik katona rögtön elesett, a másik a hűtő mögé igyekezett bújni, de nem sikerült neki, a kerék mellett esett el, a harmadik megpróbálta kivenni az autóból a puskáját. Nagyapa közel ment hozzá, és közvetlen közelről egy tölténnyel lelőtte. A tiszt a tanácsházáról rohant ki pisztollyal a kezében. Nagyapja felemelte a géppisztolyt, és Szemjon meghallotta, hogy üresen csattan a závár. Eldobta a géppisztolyt, a pisztolyát próbálta a tokjából kirántani, de a tiszt megelőzte. Nagyapja térdre esett. A tiszt még egyszer lőtt. A nagyapja az oldalára dőlt, majd nehezen felemelkedett., a keréknek; támaszkodott, behajlította bal kezét, és megtámasztotta rajta a pisztolyát. A tiszt újabb három golyót lőtt ki, kiabálni kezdett, és a tanácsháza felé rohant, ekkfír dördült el nagyapja 'övése. A faluban egyszerre minden elcsendesedett. 9. A reflektorok fénye megvilágította a cölöpkerítést. A sötétből egy cementszürke katona alakja bontakozott ki, géppisztoly lapult a cement sátorlapköpeny alatt. Közös sír. Grodno alatt ugyanilyen cementkatona áll. A talapzaton, a csizmája alatt, egy bronz emléktábla. Százhúsz bronz név sorakozik rajta. Felülről az első az apja — Busz- lajev. ö volt a rangidős, ezért őt illette az első hely. Három évvel ezelőtt járt ott Szemjon. Kis városka, új, cseréptetős iskolával, oszlopokkal díszített klubbal, és egy régi katolikus templommal, rajta karcolások, a gyorstüzelő légvédelmi ágyú lövedékeinek nyomai. A templom az egyetlen, ami még emlékeztet a háborúra. (Folytatjuk.)
