Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-31 / 126. szám

ökölvívó EB Juhász nyert, továbbjutott, Jakab ellen Forster győzött Szombaton ünnepélyes kere­tek között kezdődött meg az NDK-beli Halle-ban az idei XXII. ökölvívó EB. Az első nap a mieink közül a légsúlyú Csordás lépett kötelek közé. Sajnos, nem bírt a bolgár Katniburowal s Papp László feladta a kilátástalan mérkő­zést. A magyar öklöző ezzel elbúcsúzott az EB-től. Az esti programban gyorsan elérkeztek a 3. párhoz, a Ja­kab—Forster mérkőzéshez. Harmabsúiytban ugyanis a spa­nyol Rodriguez már az első menetben kiütötte a portugál Magelhes-t Utána meglepe­tésre a jugoszláv Szacsirovics pontozással nyert a szovjet Pák ellen — azután Jakabék következtek. Forster a haliéi közönség egyik kedvence. Az 1973. évi Európa-bajnok méltónak bizo­nyult az előzetes ünneplésre, a második menet első percé­ben győzött. Az első menet talán az EB eddigi legszebb 3 perce volt. Mindketten gyor­sak, ravaszok, technikásak vol­tak, villámgyors sorozások, szép megoldások váltogatták egymást. A második perc vé­gén a keményebb Forster egy jobbhorga Jakabot állón ta­lálta, az ír mérkőzésvezető kis­sé megkésve, 8-at számolt. Utána tovább folytatódott a látványos csata, körülbelül egyenlő állással. A második menetet Forster rendkívül harcosan kezdte. Valószínűleg jól látta, hogy a 2. percben be­vitt jobbegyenese nyomot ha­gyott Jakabon — döntésre ment Kemény ütései elől Ja­kab már nem tudott olvan jól elmaozogni, egy jobbhorogtól Jakabra ismét számoltak. Papp már kezében tartotta a törül­közőt, be akarta dobni, de Ja­kab hevesen integetett kifelé: folytatni akarja, mert nincs baj. Pedig az volt mert a kö­vetkező másodpercben újabb ütést kapott, a kötélnek esett és a mérkőzésvezető a sarok­ba kisérte, Forster döntő fö­lényét megállapítva. j Birkózó EB ' Dada ellenfelét leléptették Hétfőn a birkózó Európa-baj­nokságon — a szabadfogás má­sodik napján — isimét 5000 néző volt kíváncsi az Atatürk- csarnokban a délelőtti küz­delmekre. A harmadik fordu­lóra került sor (48 és 100 kilo­grammban, valamint a nehéz­súlyban a vasárnapról elma­radt második fordulót bonyo­lították le. A mezőny »fogyatkozása« to­vább tartott és az első nap 22 kiesettje — köztük sajnos 3 magyar is— után még jó né- hányan búcsúztak a szőnyeg­től. Az állva maradt három ma­gyar közül ketten — Katz Já­nos és Bállá József — bir­kóztak, a 82 kg-os Kovács Ist­ván erőnyerő volt. A 68 kilogrammban Katz Lajos pontozással vesztett Sá­bán (jugoszláv) ellen. Katz nyolc hibaponttal kiesett. A nehézsúlyban Bállá Jó­zsef ellen a harmadik menet­ben leléptették Simont (ro­mán). Az FTC 22 éves junior világbajnoka, olimpiai és európa-bajnoki ezüstérmese ellenfele három megintásével nyert és komoly lépést tett a dobogó felé. Mesedételőtt tus utcán Az ünnepi könyvhét alkalmából vasárnap is nyitva tartott a kaposvári Ady Endre Könyvesbolt — a Kalinyin városrész új üzlete. A gyerekek lemezről hallgatták a mesé­ket, e akinek kedve volt, belelapozhatott az új könyvekbe is. Szerdán délelőtt és dél­után Bálint Ágnessel találkoznak a gyerekek a könyvesboltban. A mesehallgatás élmé­nyét rajzversenyen dolgozzák fel. Filmjegyzet Megyei labdarúgó-bajnokság (Folytatás a i. oldalról) ellen a máso­dik félidő első részében ki­tűnő játékot nyújtó mar­caliak rászol­gáltak az egyik pontra. Gól- lövők: Ba­sics, Vas, il­letve Bélák, Veimper. Jók: Both, Csepre- gi, Vas, Bér- dán, illetve Király, Fe­renc, Bán. Rákóczi ifi U.—Balaton- lelte ifi 8:0 Hajas Gyula Szőnyi SE— Nagy ai ad 0:0 Szőnyi SE: Kaipl — Balogh, Ko­lozsvári, Érsek, Kalmár, Budaiik, (Hosszú), pintér, Horváth (Máté), Sárkány, Kiss, Várkonyi. Edző: Balatoni Sándor. Nagyatád: ZsoD- rák — Szabd, Koznik, Varga, Gre- zsák, Harcz (Vidák), Brezuvszky, Pólyák, Kovács (Simon), Hics, Oláh. Edző: Fuisz János. nyód: Fenyvesi — Fejes, Gyuri- cza, Veesera, Landor, Kispál (Sí­pos), Horváth G., Béres, Nagy, Zámbori, Prokovics (Horváth J.). Megbízott edző: Nagy Sándor. A két góllal vezető fonyó- diak szünet után érthetetle­Taszár, 150 néző. V. : Dú­ssal. Bnrosa (csíkos mezben) és Bíró harcol a labdáért a Táncsics—Vasas mérkőzésen. nül leeresztettek, szétesően és elgondolás nélkül játszottak. A tabiak ekkor szinte tetszés szerint lőtték góljaikat. Gól- lövők: Kovács (3), IV^ireider, Szabó G. Jók: Kiss, Fehérvá­ri, Kovács, illetve Fejes, Gyu- ricza. Tab ifi—Fonyód ifi 12:2 Zákányi Kálmán A forduló válogatottja: Gelencsér (Balatonboglár)— Csepreghy (Balatonlelle), Ko­vács (Táncsics), Berki (Vasas), Bakonyi I. (Kadarkút), Hor­váth (Kadarkút), Ferencz (Latinca), Burcsa (Táncsics), Lauer (Táncsicá), Kovács (Tab), Túli (Lengyeltóti). A bajnokság 1. Táncsics 2. Marcali 3. Va.sas 4. Nagyatád 5. B.lellc 6. Latines 7. Tab 8. Kadarkát 9. Lengyeltóti 10. Fonyód 11. Somogyszob 12. Szónyi SE 13. K. H. Vasút. 14. Csurgó 15. B.boglár 16. Gyékényes állása : 27 23 3 1 94—16 49 27 23 2 2 94—28 48 27 15 5 7 60—47 35 27 15 4 8 42—31 34 27 13 5 9 53—46 31 27 13 4 10 60—46 30 27 11 « 10 54—45 28 27 11 6 10 -53—52 28 27 11 3 13 51—63 25 27 8 6 13 48—30 22 27 8 4 15 38—50 20 27 8 5 14 26—52 20 27 7 7 13 30—50 21 27 7 4 16 36—59 18 27 6 4 II 37—64 17 törölve A közepes színvonalú talál- kozón a faszának ugyan töb­bet támadlak, de gyenge csa­tárjátékukkal nem tudtak eredményesek lenni. Jó já­tékvezetés mellett az ered­mény igazságos. Jók: Kaipl, Balogh, Kolozsvári, illetve Zsobi-ák, Oláh. Nagyatád ifi—Szönyi SE ifi 3:0 Vadas Tibor SZAPUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Kadarkút—Csurgó 3:1 (1:0) Kadarkút, 300 néző. V.: Pazaurek. Kadarkút: Tráj — Csernus, Ma- tán, Bakonyi I., Szemán, Koltai (Kujbus), Kiss, Horváth, Miovecz, Bakonyi II. (Nagy G.), Nagy L. Edző: Matán József. Csurgó: Kol­lár — Hosszú I., Nagy, C. Kovács, Kovács I., Polgár, péntek (Kasza), Harmadás, Baja, Kiss, Hosszú II. Edző: Horváth János. Sok gólhelyzetet hagytak ki a kadarkútiak és négyszer a kapufát találták el. Biztos győzelmüket a lelkesen játszó csurgóiak nem tudták meg­akadályozni. Nagy B.-t a 70. percben utánrúgásért kiállí­tották. Góllövök: Horváth (2), Kiss, illetve Kiss. Jók: Bako­nyi I., Horváth, Kiss, illetve C. Kovács, Kovács I., Polgár. Kadarkút ifi—Csurgó ifi 5:3 Schán György Tab—Fonyód 5:2 (0:2) Fonyód, 100 néző. V.: Vaj­da. Tab: Kiss — Reichert, Mlrelder, Fehérvári, Bán, Fias, Puha. Györ­ki, Szabó G., Kovács, vcndl, Sza­bó Gy. Edző: Czabula Miklós. Fo­— A nővéredtől kaptam — mutatom neki. — Levelet írt? — pillant rá egykedvűen. Majd föláll, ki­húz egy fiókot, és cigarettás­dobozt vesz elő. — Tessék! Gyújts rá! — Köszönöm. Rágyújtunk, ö könnyedén, elegánsan, mint aki isten tudja mióta dohányzik. Az én ujjaim közt remeg a cigaret­ta. Egy ideig hallgatunk, aztán Márta rábök a levélre.-t- Imád levelet írni. — Teca? — ö. Hosszú, lelkiző levele­ket ír, és közben az a srác izéli meg, amelyik akarja. Két lelkiző levél közben... Apa még mindig becumizza a fo­galmazványait. Engem persze nem tud átverni. Ezt nagyon jól tudja, ezért nekem soha­sem it. — Nem akarod elolvasni? — nyújtom a levelet. — Nem érdekel — mondja hidegen. — Egyébként kb. sejtem, mi van benne, mindig Ugyanazt a témát variálja... — Márta! — vágok közbe — nem vagy te egy kicsit... hogy is mondjam ... érzéket­len? — Nem. Csak tárgyilagos — néz rám fölényesen. — Te nem ismered Teca ügyeit. Én viszont túlságosan jól isme­rem. És elegem van. Ha eszembe jut, hányingerem tá­mad. A szüleim örök rette­gésben és szégyenben élnek miatta. Anyám még úgy, ahogy elviseli. Kibeszéli, kipa­naszolja magát a römiparti- kon. De apa ... Apát tönkre­teszi. Egyetlen nyugodt perce sincs Teca miatt. Mindig rá­gondol ... Szerintem már a munkájára sem tud úgy kon­centrálni, mint régebben. Balezó futása Rendhagyónak tűnik Kósa Ferenc új filmje, a Küldetés. Eddigi »egész estés« alkotásai — Tízezer nap, Ítélet, Nincs idő, Hószakadás — közül ugyanis a legutóbbi az alko­tói válság tüneteit hordozta; zsákutcát jelentett a pályán, mert a stílusegységét törésvo­nal rongálta. »Népballadát« kevert már-már abszurd cse­lekményszállal — sikertelenül. A Küldetés viszont legjobb filmje, a Tízezer nap mellé állítható. Stílusa töretlen, s elődjét nem is a kosai oeuvre- ben kell keresnünk, hanem a magyar filmgyártás egy má­sik neves alkotójának, Kovács Andrásnak munkásságában. Kovács dokumentarista tö­rekvéseinek legjobbja, a Ne­héz emberek lehetett a példa. Balezó András, sokszoros öttusázó bajnokunk — a leg­szebben csillogó érmek birto­kosa — »nehéz ember«. A Kovács-film »nehéz emberei­nek« egy részéről a későbbi évek azt igazolták; részben önhibájukból lettek azok, sze­mélyiségük is oka lehetett sikertelenségüknek. Tulaj­donképpen emiatt figyeltem kezdetben gyanakodva a ro­konszenves sportember vallo­másait. S aggodalmaimra ér­kezett is nem egy »jelzés« a filmből. Noha szavai tudatos, igen nagy műveltségű embert mutattak, a néző gyakorta érezte inkább, hogy »rajt csíp­te« az ösztönösségen. Balezó valóban küldetéses ember, de küldetését utólag ideológizálja. Csak nehogy szívinfarktust kapjon! Ha Teca hazajön, vagy hazahozzák, egy ideig reménykedik, szegény. Aztán kezdődik minden élőiről. Teca olajra lép, amit arra érdemes­nek tart, azt meglovasítja a lakásból és érzelmes búcsúle- levet ír. Arról sohasem fe­ledkezik meg... — Értem. — Apám meg lót-fut, moz­gósít, akit csak elérhet, régi barátait, rendőröket, aztán egyszer csak megérkezik egy levél. Odakint kulcszörgés, lépé­sek. — Megjött apa. Meleg pillantással lép a szo­bába. Erős, hullámos haj — majdnem teljesen ősz —, me­redek homlok, széles, csontos arc. A szemében kemény vo­násaihoz nem illő szelíd této- vaság. Márta bemutat, s apró fin­torok között előadja, mi já­ratban vagyok, aztán elnézést kér, azt mondja, sok még a tanulnivalója, és átmegy a másik szobába. A jóvágású negyvenöt-ötven körüli férfi egyszerre húsz évet öregszik. Reménytelen keserűséggel néz rám. össze­húzom magam, kerülöm a tekintetét, s veszedelmes Erős, irigylendőén biztos egyéniség mutatkozik _meg előttünk. De egy erőszakoltan »rendezett« jelenetben — rit­ka hamis hang ez a filmben — arról beszél: nem lesz ön­gyilkos. Akkor a néző hirtelen visszakapcsol, láncszemeket fűz össze. Egyszercsak ráér­zőnk : nem olyan biztos az a talaj, amelyen áll, mint ahogy a szavai bizonygatják. Az el­mélyülés, a fizikai és lelki aszkézis egyfajta bezárkózás is. A szakpszichológia veszély- helyzetnek ítéli meg azt, ha »a világ beszűkül az Én-re«. A rokonszenves, remek em­ber »tünetek« sorát produkál­ja: bakonyi rejtekre. vonul, »elhagyja« a világot, érzelem- világa ingadozó. (Pé.da erre »hosszú sírása« vagy a szülő­szobai jelenet.) S ezeket fel­ismerve rokonszenvünk aggó­dássá változik. Mert épp en­nek a bakonyi »entellektüelek búvóhelyének« egyik tagja, a magyar színház- és filmművé­szet kivételes egyénisége, a küldetéses személyiség ugyan­ezeket a '»tüneteket« produ­kálva vált meg — egy éve — önként az életétől. Ködszur- káló című könyvében és Bagó storyjábari hasonló vagy tel­jesen azonos gondolatokat, idézeteket találunk azokkal, amelyek a filmben elhangza­nak. Tulajdonképpen Kósa már akkor is igazat, szépet alkotott volna, ha csak ezt mondaná filmjével: vigyáz­zunk egymásra, s különösen az igazi nagy értékekre. gyorsasággal nő bennem a bi­zonytalanság. Hogy merészel­tem idejönni? Mi jogon? Ki kért meg rá? Egyszerűen be- csöngeteg egy idegen ajtón, betolakszom egy idegen csa­lád otthonába, bútorai, gond­jai közé... őrültség! Lelkiis- meretfurdalást érzek és szé­gyent. Most mindjárt megszó­lal ez az ember, és félreért­hetetlenül a tudomásomra hozza, hogy hova menjek. Ügy kell nekem! Sanyi is ezt mondaná. Mert elvakult va­gyok. Fanatikus. Megyek a konok fejem után, egyenesen a falnak. Mintha Márta sze­mével nézném most magam. Elképesztő... Aztán Sanyi hangját hallom: »Benőhetne már a fejed lágya. Néhány év múlva harmincas leszel!« Majd szelíd gúnnyal: »Bár harminchárom a krisztusi kor.« — Csak azt mondaná meg valaki, mit tegyek! — szólal meg a férfi botladozó hangon. — Csak azt... Ránézek. Lehorgasztott fej­jel ül a fotelben, riasztó ma­gányban. Most kellene meg­szólalnom. Ehelyett elkezdtem a szobát körbenézni, mintha azért jöttem volna, hogy szemügyre vegyem az igazga­tóék lakását. (Folytatjuk) »Miért lettem öttusázó? ... Elsősorban talán azért, mert ki akartam csikarni a világ­ból a teljesítmény igazságos elismerésének lehetőségét« — vallja a nagyszerű sportem­ber, aki valóban mindent megtett — a siker? nem! — önmaga személyiségének ki- teljesítéséért. Saját magáért, de értünk is futott. »Futáso­mat elvégeztem, a hitet meg­tartottam,« értékel Moldova György regényének prédiká­torát idézve. S fut ma is, no­ha ez a futás inkább Vessző­futás. Nem töltheti be a ma­gyar öttusasportban azt a helyet, amely megilletné. A néző így következtet — sa filmben van egy általánosító szándék is — nézve, hallgat­va egy filmrészt, amelynek helyszíne sajnos zavar: egy öttusaverseny hátterét látjuk, ahol is egy okveteílenkedve helyeslő, jelenetbe «rendezett néző Farkas Antal színész hangján folyton közbebeszél. Kell-e, lehet-e arra az egyé­niségre hallgatnunk, aki a sa­ját pályafutásának egészével bizonyította a maga igazsá­gát? A nézőnek ez nem el­döntendő kérdés, még akkor sem, ha egy portrétilrnben nem tartható be az »Audiatur et altera pars!« elve, most nem hallgattatik meg a »má­sik fél«. A balezói követel­ményrendszer, válogatási elv igazságához nem fér kétség, még akkor sem, ha egy-egy válogatott keretet csapatépíté­si tervek vagy más egyéb té­nyezők is alakíthatnak! De hát nemcsak sportról van itt szó, ez azt hiszem, egy percig sem kétséges, hanem arról, hogy a Bujtostól indultak vé­gül is célba érhetnek-e. Nem a küzdőtéren, hanem az élet­ben, a mi társadalmunkban. Az életünk, amíg le nem zá­rul, végül is mindvégig a folyton meghosszabbított cél­vonalig tartó futás. »Tények, eszmék, hitek, beteljesülések és tipródások« — a rendező szavai ezek — drámája. Bal­ezó András küzdelme szinte messianisztikus vonásokkal telítődik. Sokszor már-már úgy tűnik: e küzdelemben in­kább érvényesülnek a kevés­bé töprengő, kontrollképes egyéniségek. Rá néha — az az érzésünk — úgy tapadnak az olvasmányélmények, hogy ész­re sem veszi: nem a saját sza­vait mondja. Amikor arról beszél, milyen felszabadító élményt adott neki a favá­gókkal való találkozás, a vi­lágról való beszélgetés — Lengyel József Igézőjének be­fejező sorait mondja ... A Küldetés egy izgalmas szellemi világ, egy példama­gatartás filmje. Balczóról. Balczóért. Rólunk. Értünk! Kósa ugyanazért csinált fil­met, amiért Balezó futott. Leskó László mmnliMm .5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents