Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-28 / 124. szám
Előzetes gyermeknap — papírgyűjtésből „Egy fáeáníióka leesett a fáról!” vállalatok ilyen kapcsolatai szerencsére már megszokottá váltak. Sokkal inkább okozhat meglepetést — és szolgálhat példaként — az a tény, hogy ez a két osztálynyi hétnyolcéves pöttöm emberke nem egyszerűen megkapta, de meg is érdemelte a szép kirándulás jogát — papírgyűjtéssel. Rövid idő alatt több mint ötezer forint értékű papírhulladékot gyűjtöttek ösz- sze, példát mutatva jónéhány felnőttnek és hivatalos szervnek az anyagtakarékosságból... Lipótfától nem messze, a Zselic sűrűjében húzódó ösvény túlsó végéről, kedves csiripelés hallatszott. «-Tanító néni, jönnek a turisták!« Pedig csak egy fényképész és egy újságíró volt... A »-hír- harangok« a kaposvári Kré- nusz János általános iskolából ruccantak ki, előzetes gyermeknapra, hogy ezúttal ne az ábécéskönyvet és az egyszeregyet böngészgessék, hanem a virágzó bodzafákat és a szamócabokrok alját; hogy ne a megszokott napközis kosztot fogyasszák, hanem az önmaguk gyűjtötte rozsén, Önmaguk faragta nyárson önmaguk által sütött szalonnát — még akkor is, ha az kicsit megégett. Nem eget-földet rengető dolog, nem is valamiféle pedagógiai újítás a hetven másodikos gyermek és a négy lelkes tanárnő kirándulása. Még az sem lenne különösen említésre érdemes, hogy a nemzetközi gyermeknap e szép bevezetőjéhez a Volán Vállalat is hozzájárult autóbuszával — kedvezményes áron — sőt az sem, hogy az MHSZ — a kellemes és a hasznos összekapcsolására — sportgránátokkal, , kötelekkel járult hozzá a kicsinyek kedvteléséhez. Az iskolák és a Nem nagy dolog. Legalábbis nem látszik annak ... Az élvezet viszont, amely a munkát követi, határtalan. Az apróságok — panelházakhoz szokott városi gyerekek, némelyikük most jár először erdőben — itt-ott ugyan megbotlanak egy-egy fűcsomóban, ágban-bogban, de sebaj! I »Bácsi, találtam egy szarvasnyomot«. Természetesen nem lehet lényeges, hogy — vad- disznônÿom volt. »Tanító néKecskemét várja a legjobbakat Országjáró diákok Fenyvesen ra, arról természetesen nem árulkodhatunk. A díjak viszont ismertek: a legjobb ODK-sok értékes sportszereket vihetnek haza, s találkozhatunk majd velük Kecskeméten is, ahonnan minden bizonnyal jobb szereplésről tudósíthatunk majd, mint tavaly a XI. ODOT-ról, Nyíregyházáról. N. J. ni, egy fácánfiókát láttam. Biztosan leesett szegény a fáról!« Ki mondaná meg, hogy — föl sem repült! Es az egyéb élmények tömkelegé; látogatás a környéken bujkáló forrásnál, szamóca- és margarétaszedés, csupa olyasmi, amit a kicsinyek eddig jószerivel csupán moziban, tévében láthattak. Ez hát a kirándulás másik tanulsága. Mert a papírgyűjtés az anyagtakarékosság, a lelk'is- meretesség reklámja volt. Az pedig, hogy a kicsinyek nem képesek — és soha ne is legyenek képesek — betelni a természettel, reklámja az ő egészség- és szépségigényüknek, egyben »elienreklámja« a felnőttek életmódjának. L. A. SZAPUDI ANDRÁS ______________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Te sem tudnál leszállAz országjáró diákkörök XII. országos találkozójának június 21—2ö-a között Bács- Kiskun megye »fővárosa«, Kecskemét ad otthont. Hogy a s jmogyiak közül kik utazhatnak a rangos eseményre, egyelőre még nem tudni. A hagyományoknak megfelelően az országjáró diákkörök téli és nyári megyei találkozóján választják ki azt a 40 fiatalt, aki megyénk színeiben utazhat az alföldi városba. A téli, középrigóci ODMT eredményei már ismertek. A nyárié nem, hiszen csak csütörtökön érkeztek meg a résztvevők a Somogy megyei KISZ- bizottság balatonfenyves-al- sói táborába. Megyénk valamennyi országjáró diáikkörének legjobbjai — 190-en — vetélkednek azért, hogy ott lehessenek Kecskeméten, a színes programot ígérő rendezvényen. A somogyi találkozó első napjára már igazi vetélkedőt állított össze a Somogy megyei KlSZ-bizottság: környezetismereti versenyt tartottak Bács-Kiskun megyéről. S bár a kérdések a gyerekek fizikai és szellemi erejét alaposan igénybe vették, este fél 10- kor is pattogott a labda a labdarúgó pályákon. Tegnap reggel — a kakas sem kukorékolhatott volna korábban — már öt ára után talpon volt a tábor. A résztvevők valamennyien vonatra szálltak, hogy a zamárdi erdőben tájfutó versenyen mérjék össze tudásukat. Délután kezdődtek meg a sportversenyek az Edzett ifjúságért mozgalom keretében. Ma honvédelmi járőrversenyt tartanak. Ebben a munkásőrök vállaltak részt, ők jelölték ki a pályát. Holnap túraverseny következik, ahol a résztvevők teljesíthetik a tábori tízpróba előírt követelményeit is. S hogy még menynyi meglepetés vár a fiatalok1 Somogyi Néplap ni egy gyorsan forgó kerékről. Ne hidd, hogy majres vagyok, de most már azt hiszem, tényleg elegem van a balhéból. Legalább is úgy érzem. Tudom jól, hogy arra a kérdésre, mi a frászt csináljak, ennek a levélnek az alapján senki sem tudna frankón tanácsot adni. De ha én, ami engem aggaszt, a mutatnak kinyögném, szaladnának a rendőrbácsikhoz. Ha pedig egy fakabátnak mondanám el, akkor egy utolsó csőri simlis lennék. Látod, ez az én nagy dilemmám. És ebben nem segíthet senki. Te sem. Vagy talán mégis? Nem valóI színű, de azért szívesen beszélgetnék veled egyszer ezekről a dolgokról. Csak egyszer. Egyetlen egyszer. És most. már ki is nyögöm, miért írok Neked. Itthon vagyok. Egyelőre. Ha lenne egy szabad órád, Edit... Ha nem akarsz velem beszélni, persze megértem. És hidd el, egyáltalán nem leszek Rád pipa. Szeretettel üdvözöl : Takács Tetéz Furcsa iromány. Zavaros, de érdekes. És a legérdekesebb, hogy emlékszem Takács Te- rézre. Annyi lány közű* 1... Persze akkor még elég vékony, fejletlen kamaszlány voit, s ha jól emlékszem rövid, fiús frizurát viselt. Igaza van. Azt a váratlan és zavarba ejtő kitörését a tanáraival kapcsolatban, megjegyeztem. Az előszobában kulcsok csör- rennek, zár kattan. — Szia! — nyit be Sanyi. — Szia! Ilyen korán? — Dési kolléga átvette az esti ügyeletet. Hogy vagy? — Kosz. Visszamegy az előszobába, leveti a cipőjét, — Van valami kaja? — Mit ennél? — Hát... Mi van? — Tojás, felvágott, aludttej. — Egy kis »zöld«? — Üjhagyma. retek. Primőr. Sanyi arca földerül. — Remek. Majd kiesik . a gyomrom. — Nos? Mit adjak? Süssek tojást? — Légy szíves. És aludttejet is kérek. Behűtötted? — Penza. Dombói ezermester Kockás ingben, eájgnadrág- ban, bakancsban álldogállt, a ház oldalárak dőlve, melengette a hátát. Fején az elmaradhatatlan svájcisapka. A naponként változó időjárás akkor nyári meleget produkált. Németh Sándor bátyámat csak úgy emlegetik hét falu hét határáig: »a kastélyos- dombói ezermester«. Az is valóban! Hogyan tett szert a kétségtelenül tiszteletet tartalmazó jelzős szerkezetre? — A két kezem után. Előbb csak itt, Dombón. Itteni gyerek voltam én, s amíg az emlékezet vissza tudja idézni az éveket, ide való volt az apám, nagyapám is. — Mit tudnak ezek a kezek, Sándor bácsi? — Bognárként dolgozom a barcsi nagy szövetkezet kerületközpontjában, és darálósként. Nem tanultam én ezt, megmondom az őszinteséget. Asztalos vagyok. Csakhogy a munkák annyira összegyalu- lódtak a mostani időkre, hogy beletanult a kezem mindenbe. Javítom a munkagépek farészeit, ha kell üvegezek vagy festek. Ugye, az igásfogatok ideje lejárt, csinálom azt, ami adódik: háztető faszerkezetét példának okáért. — A környékbelieknek máshonnan is ismerős... — Hogyan? — Hát a sötétből! — Mozigépész is vagyok, tudja meg. Korábban hét határ községeit jártam. Most már csak itthonformán. Régen száz-százhúsz ember bejött egy-egy előadásra ... — És ma? — Sokszor csak húsz-huszonöt. De azok a régi idők jobban összehozták az embereket. Volt két-három rádió a faluban, azokon hallgatta az egész Kastélyosdombó a futballmérkőzéseket. Így volt ez a televízióval is, amikor még csak egyetlen készülék volt. — Milyenek voltak azok a »régi« idők még? — Ügy nézzen rám, hogy én eddig huszonhét évet és négy hónapot dolgoztam tsz- ben. Mert itt Dombón már 50-ben megalakult a szövetkezet: az alapítói közül csak ketten élünk... Felszabadulás Tsz volt a neve, tizenhét család hozta létre. Úgy volt 56- ban, hogy szét is mentünk, meg nem is. Mert az állatok enni kértek, tehát etetni kellett őket: az államtól kaptuk, nem hagyhattuk prédára a jószágot! így aztán a baj múltán ránk is hagyományozta őket az állam. A Népakarat Tsz 57-ben alakult meg, tizenöt családdal, én azóta is tsz-tag vagyok, most a barcsi nagy szövetkezetünk darányi kerületközpontjában. Homlokának párhuzamos V-ráncai kisimulnak. KedMegsütöm a tojást, terítek, mindent kirakok a konyha- asztálra, ami a hűtőben, van. Míg Sanyi eszik, újra elolvasom a levelet. Egyre élesebben látom Takács Teréz arcát. Már a hangját is meg tudom idézni, legalábbis az az érzésem, hogy senkiével sem tévesztem össze. De hát mit tehetnék én érte? És egyáltalán mi baja ennek,a lánynak? Milyen körülmények késztetik arra, hogy csavarogjon, »balhézzon«? Van apja, anyja, testvére, mindent megkaphatna a nyugodt élethez, a tanuláshoz. Mit akar tőlem? Miért jutottam eszébe éppen én’ Nem értem. Bolond ez a lány? Vagy hülyéskedik velem? Nem. Ki van zárva. Valamit vár tőlem, az biztos. De mit? Sanyi jelenik meg az ajtóban két csésze kávéwal. — Gondolom nem utasítod vissza — mondja kedvesen, — Kösz. Nagyon rendes vagy. — Semmiség — szerénykedik. — Nagyszerű volt a rántotta. Elnevetem magam. — Mi lehet egy közönséges rántottéban nagyszerű?! — Nono — emeli föl a mutatóujját. — Azt is el 'lehet rontani. — Kényelmesen elterpeszkedik a fotelban, majd oktató hangon kifejti, hogy milyen apróságoktól függ a rántotta »nagyszerűsége«. Kávézunk, cigarettázunk. A levél az asztalon. — Anyádék? — kérdezi Sanyi. vés, közvetlen ember, nem hagyja az idegent szó nélkül, ötvennyolc évet ért meg eddig, a gyakorlatiasság egyik nagy erénye. A másik: falujának élő »történelemkönyve«. Ügy sorolja, milyen birtokos kezeken volt eddig a község, mintha történész lenne. — A gróf Erdődy kastélya, a későbbi iskola, ma eladó. Éppen készül ide a Televízió, úgy hírlik. Romos épület az már... — A fiatalok is elhagyják Dombót, igaz-e? —, malom, vasút, szeszgyár.’ Minden. Felesége — Szigetvár után kellett megszoknia Kastélyos- dombót — ki-kisegíti egy-egy közbeszólással. — Ennek a háznak a helyén egy réges-régi talpas hás állott. 1955-ben épültük a helyébe ezt a mostanit. — Sándor bátyám autós ember... — Én nagyon szerettem a gépet világéletemben. Az autót meg különösen. Volt már 500-as Trabantom, meg 601-es — Vonzza őket a barcsi Chemical. A mi lányunk is Barcsra készül, nyárra felépül a házuk; a vejem is a járási székhelyen dolgozik. Idősödő falu ez. Pedig valamikor itt a világon minden megvolt; posta — na, az most is van! is. Majd Dáciám. A fiamnak, szegénynek befizettem egy Wartburgot, de élete virágjában halt meg tavaly, rákban... Megérint bennünket szárnyával a bánat. De a nap ragyog ... Leskő László A napokban nyit a fonyódi ételbár Növekvő idegenforgalom - szervezettebb felkészülés Szezonnyitás előtt a máriai áfész-nél Évekig nagy gond volt, hogy a hazai és a külföldi turisták elsősorban a Balaton ismertebb helyeit keresték tol., Emiatt ezek rendkívül zsúfoltakká váltak. Ugyanakkor Fonyódtól Balatonszentgyörgyi g viszonylag csendes volt a Ba- laton-part. Azóta fölfedezték ezt a környéket is. A saentgyörgyi Csillagvár, a herényi és a máriai szép strand éppen úgy kedvelt lett, mint a Balaton- fenyvesen tavaly megnyitott, különleges ételeivel egyedülálló szövetkezeti Vadásztanya vendéglő. Pótolni a lemaradást — Működési területünkön hat olyan üdülőhely van, — Bátyád? — Az sem. — Az enyéim... — Nézd meg, légy szíves — vesztem el a türelmem. — Nem esik le az aranygyűrű az ujjadról, ha kézbe veszed. — Jó, jó — nézi közönyösen a feladót. — Ki ez a Takács Teréz? — Régi ismerősöm. — No és? — Érdekes levél. Szeretném, ha elolvasnád. — Rendben van — mondja, és szórakozottan olvasni kezdi. Figyelem az arcát. Várom az érdeklődés, esetleg az izgalom jelzéseit. A homlokán megjelenik egy jól ismert barázda. Rendbe« van. Most már a sorok mögé figyel. — Nos? Nem szól. Töprengve néz maga elé. A levél még a kezében van. — Túl zavaros? — kérdezem. — Nem erről van szó — mondja vontatottan. — Zavarosnak zavart». De nem erről van szó. — Hát miről? — Pózol ez a lány. — Nem értem. — Lehet, hogy nincs igazam — folytatja, s közben erősen ráncolja a holmokát—, de az a véleményem, hogy minden úgynevezett balhéját pózból csinálta. Szokványos «et, de elég veszedelmes... — Ügy érted, miközben pózol, tönkreteszi az életét? melynek idegenforgalma as utóbbi években jelentősen fejlődött. Sajnos kereskedelmi és vendéglátó hálózatunk azonban nem mindenütt tartott ezzel lépést Tervszerű hálózatfejlesztéssel, az erre alkalmas üzleteink korszerűsítésével, a modernebb kiszolgálási formák bevezetésével kívánunk ezen változtatni. Az idei szezonra a felkészülést már a múlt év őszén megkezdtük. Arra törekedtünk, hogy szervezettebb munkával, az ellátás javításával elégítsük ki a területünkön élő lakosság, az ide érkező nyaralók igényeit Csordás György, a balaton- máriai áfész elnökhelyettese tájékoztatott így munkájukról. A szavaiból az tűnt ki : az áfész vezetői fontos feladatuknak tekintik, hogy tevékenységükkel hozzájáruljanak e partszakasz idegenforgalmának további növekedéséhez. Új ABC és ételbár Ezt a törekvésüket szolgálta a múlt év végén Fonyódon megnyitott ABC áruház. , A balatonberényi Kék Tó áruházukat önkiszolgálóvá alakították át, hasonló korszerűsítést terveznek a balatonfenyvesi élelmiszerüzletükben is. Fonyódon elkészült és a napokban megnyílik — a korábbi OTP kirendeltség helyén — egy másik különleges vendéglőjük, az ételbár. Ez bizonyára hasonló sikert ér majd el, mint a fenyvesi Vadásztanya. Főként frissensülteket, s egy- tál ételeket kínálnak itt. Négy forgalmas helyen levő vendéglőjüket jelölték ki reggeli kiszolgálására. Gondoskodtak arról, hogy a nagyobb élelmiszerüzletek is árusítsanak zöldséget-gyü- mölcsöt. A választék növelése érdekében háztáji gazdaságok, kertbarátok termékeit is átveszik eladásra. Minden évben nagy gondot okozott a munkaerő biztosítása. Ez most valamelyest enyhül, mert a Győri Keksz- és Ostyagyár a herényi Határ csárdában a tél folyamán negyven dolgozójuknak adott munkát. Tízen pedig a balatonszentgyörgyi magtisztító telepen találtak elfoglaltságot. Se. 1» Nem. (Folytatjuk.)