Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

Előzetes gyermeknap — papírgyűjtésből „Egy fáeáníióka leesett a fáról!” vállalatok ilyen kapcsolatai szerencsére már megszokottá váltak. Sokkal inkább okoz­hat meglepetést — és szolgál­hat példaként — az a tény, hogy ez a két osztálynyi hét­nyolcéves pöttöm emberke nem egyszerűen megkapta, de meg is érdemelte a szép ki­rándulás jogát — papírgyűj­téssel. Rövid idő alatt több mint ötezer forint értékű pa­pírhulladékot gyűjtöttek ösz- sze, példát mutatva jónéhány felnőttnek és hivatalos szerv­nek az anyagtakarékosság­ból... Lipótfától nem messze, a Zselic sűrűjében húzódó ös­vény túlsó végéről, kedves csiripelés hallatszott. «-Tanító néni, jönnek a turisták!« Pe­dig csak egy fényképész és egy újságíró volt... A »-hír- harangok« a kaposvári Kré- nusz János általános iskolá­ból ruccantak ki, előzetes gyermeknapra, hogy ezúttal ne az ábécéskönyvet és az egyszeregyet böngészgessék, hanem a virágzó bodzafákat és a szamócabokrok alját; hogy ne a megszokott napkö­zis kosztot fogyasszák, hanem az önmaguk gyűjtötte rozsén, Önmaguk faragta nyárson ön­maguk által sütött szalonnát — még akkor is, ha az kicsit megégett. Nem eget-földet rengető dolog, nem is valamiféle pe­dagógiai újítás a hetven má­sodikos gyermek és a négy lelkes tanárnő kirándulása. Még az sem lenne különösen említésre érdemes, hogy a nemzetközi gyermeknap e szép bevezetőjéhez a Volán Vállalat is hozzájárult autó­buszával — kedvezményes áron — sőt az sem, hogy az MHSZ — a kellemes és a hasznos összekapcsolására — sportgránátokkal, , kötelekkel járult hozzá a kicsinyek kedv­teléséhez. Az iskolák és a Nem nagy dolog. Legalább­is nem látszik annak ... Az élvezet viszont, amely a mun­kát követi, határtalan. Az ap­róságok — panelházakhoz szo­kott városi gyerekek, néme­lyikük most jár először erdő­ben — itt-ott ugyan megbot­lanak egy-egy fűcsomóban, ágban-bogban, de sebaj! I »Bácsi, találtam egy szarvas­nyomot«. Természetesen nem lehet lényeges, hogy — vad- disznônÿom volt. »Tanító né­Kecskemét várja a legjobbakat Országjáró diákok Fenyvesen ra, arról természetesen nem árulkodhatunk. A díjak vi­szont ismertek: a legjobb ODK-sok értékes sportszere­ket vihetnek haza, s találkoz­hatunk majd velük Kecske­méten is, ahonnan minden bizonnyal jobb szereplésről tudósíthatunk majd, mint ta­valy a XI. ODOT-ról, Nyír­egyházáról. N. J. ni, egy fácánfiókát láttam. Biztosan leesett szegény a fá­ról!« Ki mondaná meg, hogy — föl sem repült! Es az egyéb élmények tömkelegé; látoga­tás a környéken bujkáló for­rásnál, szamóca- és margaré­taszedés, csupa olyasmi, amit a kicsinyek eddig jószerivel csupán moziban, tévében lát­hattak. Ez hát a kirándulás másik tanulsága. Mert a papírgyűjtés az anyagtakarékosság, a lelk'is- meretesség reklámja volt. Az pedig, hogy a kicsinyek nem képesek — és soha ne is le­gyenek képesek — betelni a természettel, reklámja az ő egészség- és szépségigényük­nek, egyben »elienreklámja« a felnőttek életmódjának. L. A. SZAPUDI ANDRÁS ______________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Te sem tudnál leszáll­Az országjáró diákkörök XII. országos találkozójának június 21—2ö-a között Bács- Kiskun megye »fővárosa«, Kecskemét ad otthont. Hogy a s jmogyiak közül kik utazhat­nak a rangos eseményre, egyelőre még nem tudni. A hagyományoknak megfele­lően az országjáró diákkörök téli és nyári megyei találko­zóján választják ki azt a 40 fiatalt, aki megyénk színeiben utazhat az alföldi városba. A téli, középrigóci ODMT ered­ményei már ismertek. A nyá­rié nem, hiszen csak csütör­tökön érkeztek meg a résztve­vők a Somogy megyei KISZ- bizottság balatonfenyves-al- sói táborába. Megyénk vala­mennyi országjáró diáikköré­nek legjobbjai — 190-en — vetélkednek azért, hogy ott lehessenek Kecskeméten, a színes programot ígérő ren­dezvényen. A somogyi találkozó első napjára már igazi vetélkedőt állított össze a Somogy me­gyei KlSZ-bizottság: környe­zetismereti versenyt tartottak Bács-Kiskun megyéről. S bár a kérdések a gyerekek fizikai és szellemi erejét alaposan igénybe vették, este fél 10- kor is pattogott a labda a labdarúgó pályákon. Tegnap reggel — a kakas sem kukorékolhatott volna ko­rábban — már öt ára után talpon volt a tábor. A részt­vevők valamennyien vonatra szálltak, hogy a zamárdi er­dőben tájfutó versenyen mér­jék össze tudásukat. Délután kezdődtek meg a sportverse­nyek az Edzett ifjúságért mozgalom keretében. Ma honvédelmi járőrver­senyt tartanak. Ebben a mun­kásőrök vállaltak részt, ők je­lölték ki a pályát. Holnap tú­raverseny következik, ahol a résztvevők teljesíthetik a tá­bori tízpróba előírt követel­ményeit is. S hogy még meny­nyi meglepetés vár a fiatalok­1 Somogyi Néplap ni egy gyorsan forgó kerékről. Ne hidd, hogy majres vagyok, de most már azt hiszem, tényleg ele­gem van a balhéból. Legalább is úgy érzem. Tudom jól, hogy arra a kérdésre, mi a frászt csináljak, ennek a levélnek az alapján senki sem tudna frankón tanácsot adni. De ha én, ami engem aggaszt, a mu­tatnak kinyögném, szalad­nának a rendőrbácsikhoz. Ha pedig egy fakabátnak monda­nám el, akkor egy utolsó cső­ri simlis lennék. Látod, ez az én nagy dilemmám. És ebben nem segíthet senki. Te sem. Vagy talán mégis? Nem való­I színű, de azért szívesen be­szélgetnék veled egyszer ezek­ről a dolgokról. Csak egyszer. Egyetlen egyszer. És most. már ki is nyögöm, miért írok Ne­ked. Itthon vagyok. Egyelőre. Ha lenne egy szabad órád, Edit... Ha nem akarsz velem beszélni, persze megértem. És hidd el, egyáltalán nem leszek Rád pipa. Szeretettel üdvözöl : Takács Tetéz Furcsa iromány. Zavaros, de érdekes. És a legérdekesebb, hogy emlékszem Takács Te- rézre. Annyi lány közű* 1... Persze akkor még elég vé­kony, fejletlen kamaszlány voit, s ha jól emlékszem rö­vid, fiús frizurát viselt. Igaza van. Azt a váratlan és zavar­ba ejtő kitörését a tanáraival kapcsolatban, megjegyeztem. Az előszobában kulcsok csör- rennek, zár kattan. — Szia! — nyit be Sanyi. — Szia! Ilyen korán? — Dési kolléga átvette az esti ügyeletet. Hogy vagy? — Kosz. Visszamegy az előszobába, leveti a cipőjét, — Van valami kaja? — Mit ennél? — Hát... Mi van? — Tojás, felvágott, aludttej. — Egy kis »zöld«? — Üjhagyma. retek. Primőr. Sanyi arca földerül. — Remek. Majd kiesik . a gyomrom. — Nos? Mit adjak? Süssek tojást? — Légy szíves. És aludtte­jet is kérek. Behűtötted? — Penza. Dombói ezermester Kockás ingben, eájgnadrág- ban, bakancsban álldogállt, a ház oldalárak dőlve, melen­gette a hátát. Fején az elma­radhatatlan svájcisapka. A naponként változó időjárás akkor nyári meleget produ­kált. Németh Sándor bátyámat csak úgy emlegetik hét falu hét határáig: »a kastélyos- dombói ezermester«. Az is valóban! Hogyan tett szert a kétségtelenül tiszteletet tartal­mazó jelzős szerkezetre? — A két kezem után. Előbb csak itt, Dombón. Itteni gye­rek voltam én, s amíg az em­lékezet vissza tudja idézni az éveket, ide való volt az apám, nagyapám is. — Mit tudnak ezek a kezek, Sándor bácsi? — Bognárként dolgozom a barcsi nagy szövetkezet kerü­letközpontjában, és darálós­ként. Nem tanultam én ezt, megmondom az őszinteséget. Asztalos vagyok. Csakhogy a munkák annyira összegyalu- lódtak a mostani időkre, hogy beletanult a kezem mindenbe. Javítom a munkagépek fa­részeit, ha kell üvegezek vagy festek. Ugye, az igásfogatok ideje lejárt, csinálom azt, ami adódik: háztető faszerkezetét példának okáért. — A környékbelieknek máshonnan is ismerős... — Hogyan? — Hát a sötétből! — Mozigépész is vagyok, tudja meg. Korábban hét ha­tár községeit jártam. Most már csak itthonformán. Ré­gen száz-százhúsz ember be­jött egy-egy előadásra ... — És ma? — Sokszor csak húsz-hu­szonöt. De azok a régi idők jobban összehozták az embe­reket. Volt két-három rádió a faluban, azokon hallgatta az egész Kastélyosdombó a fut­ballmérkőzéseket. Így volt ez a televízióval is, amikor még csak egyetlen készülék volt. — Milyenek voltak azok a »régi« idők még? — Ügy nézzen rám, hogy én eddig huszonhét évet és négy hónapot dolgoztam tsz- ben. Mert itt Dombón már 50-ben megalakult a szövet­kezet: az alapítói közül csak ketten élünk... Felszabadulás Tsz volt a neve, tizenhét csa­lád hozta létre. Úgy volt 56- ban, hogy szét is mentünk, meg nem is. Mert az állatok enni kértek, tehát etetni kel­lett őket: az államtól kaptuk, nem hagyhattuk prédára a jószágot! így aztán a baj múltán ránk is hagyományoz­ta őket az állam. A Népaka­rat Tsz 57-ben alakult meg, tizenöt családdal, én azóta is tsz-tag vagyok, most a barcsi nagy szövetkezetünk darányi kerületközpontjában. Homlokának párhuzamos V-ráncai kisimulnak. Ked­Megsütöm a tojást, terítek, mindent kirakok a konyha- asztálra, ami a hűtőben, van. Míg Sanyi eszik, újra elol­vasom a levelet. Egyre éleseb­ben látom Takács Teréz ar­cát. Már a hangját is meg tu­dom idézni, legalábbis az az érzésem, hogy senkiével sem tévesztem össze. De hát mit tehetnék én érte? És egyálta­lán mi baja ennek,a lánynak? Milyen körülmények késztetik arra, hogy csavarogjon, »bal­hézzon«? Van apja, anyja, testvére, mindent megkaphat­na a nyugodt élethez, a ta­nuláshoz. Mit akar tőlem? Miért jutottam eszébe éppen én’ Nem értem. Bolond ez a lány? Vagy hülyéskedik ve­lem? Nem. Ki van zárva. Va­lamit vár tőlem, az biztos. De mit? Sanyi jelenik meg az ajtó­ban két csésze kávéwal. — Gondolom nem utasítod vissza — mondja kedvesen, — Kösz. Nagyon rendes vagy. — Semmiség — szerényke­dik. — Nagyszerű volt a rán­totta. Elnevetem magam. — Mi lehet egy közönséges rántottéban nagyszerű?! — Nono — emeli föl a mu­tatóujját. — Azt is el 'lehet rontani. — Kényelmesen el­terpeszkedik a fotelban, majd oktató hangon kifejti, hogy milyen apróságoktól függ a rántotta »nagyszerűsége«. Kávézunk, cigarettázunk. A levél az asztalon. — Anyádék? — kérdezi Sa­nyi. vés, közvetlen ember, nem hagyja az idegent szó nélkül, ötvennyolc évet ért meg ed­dig, a gyakorlatiasság egyik nagy erénye. A másik: falu­jának élő »történelemkönyve«. Ügy sorolja, milyen birtokos kezeken volt eddig a község, mintha történész lenne. — A gróf Erdődy kastélya, a későbbi iskola, ma eladó. Éppen készül ide a Televízió, úgy hírlik. Romos épület az már... — A fiatalok is elhagyják Dombót, igaz-e? —, malom, vasút, szeszgyár.’ Minden. Felesége — Szigetvár után kellett megszoknia Kastélyos- dombót — ki-kisegíti egy-egy közbeszólással. — Ennek a háznak a he­lyén egy réges-régi talpas hás állott. 1955-ben épültük a he­lyébe ezt a mostanit. — Sándor bátyám autós ember... — Én nagyon szerettem a gépet világéletemben. Az au­tót meg különösen. Volt már 500-as Trabantom, meg 601-es — Vonzza őket a barcsi Chemical. A mi lányunk is Barcsra készül, nyárra felépül a házuk; a vejem is a járási székhelyen dolgozik. Idősödő falu ez. Pedig valamikor itt a világon minden megvolt; posta — na, az most is van! is. Majd Dáciám. A fiamnak, szegénynek befizettem egy Wartburgot, de élete virágjá­ban halt meg tavaly, rákban... Megérint bennünket szár­nyával a bánat. De a nap ra­gyog ... Leskő László A napokban nyit a fonyódi ételbár Növekvő idegenforgalom - szervezettebb felkészülés Szezonnyitás előtt a máriai áfész-nél Évekig nagy gond volt, hogy a hazai és a külföldi turisták elsősorban a Balaton ismer­tebb helyeit keresték tol., Emiatt ezek rendkívül zsúfol­takká váltak. Ugyanakkor Fo­nyódtól Balatonszentgyörgyi g viszonylag csendes volt a Ba- laton-part. Azóta fölfedezték ezt a környéket is. A saentgyörgyi Csillagvár, a herényi és a má­riai szép strand éppen úgy kedvelt lett, mint a Balaton- fenyvesen tavaly megnyitott, különleges ételeivel egyedül­álló szövetkezeti Vadásztanya vendéglő. Pótolni a lemaradást — Működési területünkön hat olyan üdülőhely van, — Bátyád? — Az sem. — Az enyéim... — Nézd meg, légy szíves — vesztem el a türelmem. — Nem esik le az aranygyűrű az ujjadról, ha kézbe veszed. — Jó, jó — nézi közönyö­sen a feladót. — Ki ez a Ta­kács Teréz? — Régi ismerősöm. — No és? — Érdekes levél. Szeretném, ha elolvasnád. — Rendben van — mondja, és szórakozottan olvasni kezdi. Figyelem az arcát. Várom az érdeklődés, esetleg az iz­galom jelzéseit. A homlokán megjelenik egy jól ismert ba­rázda. Rendbe« van. Most már a sorok mögé figyel. — Nos? Nem szól. Töprengve néz maga elé. A levél még a ke­zében van. — Túl zavaros? — kérde­zem. — Nem erről van szó — mondja vontatottan. — Zava­rosnak zavart». De nem er­ről van szó. — Hát miről? — Pózol ez a lány. — Nem értem. — Lehet, hogy nincs iga­zam — folytatja, s közben erősen ráncolja a holmokát—, de az a véleményem, hogy minden úgynevezett balhéját pózból csinálta. Szokványos «et, de elég veszedelmes... — Ügy érted, miközben pó­zol, tönkreteszi az életét? melynek idegenforgalma as utóbbi években jelentősen fej­lődött. Sajnos kereskedelmi és vendéglátó hálózatunk azon­ban nem mindenütt tartott ezzel lépést Tervszerű háló­zatfejlesztéssel, az erre alkal­mas üzleteink korszerűsítésé­vel, a modernebb kiszolgálási formák bevezetésével kívá­nunk ezen változtatni. Az idei szezonra a felkészülést már a múlt év őszén megkezdtük. Arra törekedtünk, hogy szer­vezettebb munkával, az ellá­tás javításával elégítsük ki a területünkön élő lakosság, az ide érkező nyaralók igényeit Csordás György, a balaton- máriai áfész elnökhelyettese tájékoztatott így munkájukról. A szavaiból az tűnt ki : az áfész vezetői fontos feladatuk­nak tekintik, hogy tevékeny­ségükkel hozzájáruljanak e partszakasz idegenforgalmá­nak további növekedéséhez. Új ABC és ételbár Ezt a törekvésüket szolgálta a múlt év végén Fonyódon megnyitott ABC áruház. , A balatonberényi Kék Tó áruhá­zukat önkiszolgálóvá alakítot­ták át, hasonló korszerűsítést terveznek a balatonfenyvesi élelmiszerüzletükben is. Fonyódon elkészült és a na­pokban megnyílik — a koráb­bi OTP kirendeltség helyén — egy másik különleges vendég­lőjük, az ételbár. Ez bizonyá­ra hasonló sikert ér majd el, mint a fenyvesi Vadásztanya. Főként frissensülteket, s egy- tál ételeket kínálnak itt. Négy forgalmas helyen levő ven­déglőjüket jelölték ki reggeli kiszolgálására. Gondoskodtak arról, hogy a nagyobb élelmiszerüzletek is árusítsanak zöldséget-gyü- mölcsöt. A választék növelése érdekében háztáji gazdaságok, kertbarátok termékeit is át­veszik eladásra. Minden évben nagy gondot okozott a munkaerő biztosí­tása. Ez most valamelyest enyhül, mert a Győri Keksz- és Ostyagyár a herényi Határ csárdában a tél folyamán negyven dolgozójuknak adott munkát. Tízen pedig a bala­tonszentgyörgyi magtisztító telepen találtak elfoglaltságot. Se. 1» Nem. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents