Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-27 / 123. szám

Aktfyák nélkül nem mm. Közelebb kerülnek az üzemrészek Politikai könyvterjesztés gondokkal Az irodaépület föid­•zintjén rögtön a szemünkbe ötlöttek a politikai művek. Ott sorakoztak gondosan elrendez­ve az üveg mögött. — Most először rendeznek kiállítást az elektroncsőgyár­ban — magyarázza Rugya Bé­la, a Kossuth Könyvkiadó me­gyei kirendeltségének vezetője. — Már el is küldtük a kért köteteket. Rokonszenves, sovány szem­üveges asszony Horváth Ist­vánná. A KISZ-bizottság iro­dájában beszélgettünk vele. Nem először találkoztunk, ta­valy novemberben ismerked­tünk meg a megyei pártbizott­ságon rendezett ünnepségen. Emlékszem, hogy a szerény, csendes kommunista asszony mennyire örült, amikor átvette a Kiváló terjesztő ezüst pla­kettet. Sokat beszélgettünk vele és úgy búcsúztunk, hogy majd egyszer a munkahelyén is szót váltunk a politikai i rodalom terjesztésének gond­jairól. — Láttuk lent a kis kiállí­tást. — Sok könyvet kértünk, s május 26-án, 27-én, június 1-én és 2-án »kipakolunk«. — Mióta könyvterjesztő? — Nyolc éve: Ügy vettem át valakitől, már szinte nem is tudom, kitől. A textilmű­vektől kerültem ide 1968-ban. Amikor először jelentkeztem a Kossuth Könyvkiadó megyei kirendeltségén, mindjárt meg­mondtam, hogy nekem már van tapasztalatom, a régi üzememben segítettem a poli­tikai könyvek terjesztésében. Ahogy nőtt és erősödött az üzem, évente egyre több könyv talált gazdára. Az elektroncsőgyárat most is a jó olvasók üzemeként tartják számon. Horváthné persze sokkal jobban ismeri a helyi viszonyokat, s még mindig nem elégedett az eredmények­kel. — Sok az állandó olvasó? — Elsősorban a sajtóiéból vannak. A Béke, a Killián brigád. Aztán mindenképpen '••Jó példa a szerszámüzem. Rendszeresen érdeklődnek, megnézik a könyveket. Látná csak, amikor kibontom a fris­sen érzett csomagot! Előfordul, hogy egy műszak széthordja. A műszakiak is mindig jön­nek. — Sa többi üzemrész? Legyint. — Gyártáselőkészítő vagyok, s hol délelőttös, hol délutános műszakban dolgozom. Ha van egy kis időm, elviszem a könyveket a többi üzemrészbe is. Sajnos, olyan nagy a terü­let... Nézze, nerh árulok zsákbamacskát, az irodások alapszervezetéből ritkán nézik meg a Kossuth-könyveket, a KISZ-bizottság se nagyon kér tőlem, kivétel a 4. sz. KISZ­alapszervezet. Pedig már annyit nyúztam őket, gyere­kek, olyan jó politikai köny­vek vannak nálam, gondolja­tok ránk, ha jutalmat adtok. — Hát ez nem valami szív­derítő. Egyetértőén bólogat. — Volt, hogy annyira egye­dül maradtam. Már azt fon­tolgattam, hogy lemondok. De aztán jött egy kis biztatás. Doma Józsefné, a sajtoló párton kívüli adminisztrátora rendszeresen segít, no meg a szocialista brigádok. A Béke brigád a könyvkiállítás és -árusítás megrendezésében is támogat. Annak nagyon örü­lök, hogy a pártvezetőség új titkára megkérdezi, mint megy a terjesztés, törődik a gond­jainkkal. — Milyen megoldással jut­tatható él mindenhova a po­litikai könyv? — Csak úgy, hogy minden alapszervezettöl segít valaki. Akkor sokkal több politikai könyv gazdára találra. Agitá­ció, meggyőzés nélkül nem megy a terjesztés. Ha az em­ber tudja, hogy kit, mi érde­kel vagy érdekelhet, felmérte, hogy ki jár esti középiskolára, egyetemre, akkor könnyebb a dolga. Sőt, nem egy munkás a gyermekeire is gondol, amikor kiválasztunk egy-egy művet. Megesik, hogy az érdeklődő száján kiszalad, amikor ki­nyitom a szekrényt: hű, ez mind politikai? Aztán, amikor ajánlok egy megfelelőt, s megnyeri a tetszését, máskor is jön hozzám. Most azt is megbeszélem, hogy kapjunk egy üveges szekrényt az ebéd­lőbe. Akkor egy plakáton ki­írjuk, hogy az ott látható mű­vek kinél vásárolhatók meg. Ez biztos segít új olvasók to­borzásában. Buni József, az elektroncső­gyár pártvezetőségének titkára fontosnak tartja a Kossuth Könyvek minél szélesebb kör­ben való terjesztését, éppen a hatása miatt. — Bár ezt a legnehezebb mérni, de azért azt látjuk, mint változnak az emberek a tanulás, az olvasás révén. Sok­kal mélyebben, jobban isme­rik korunk- valóságát. S ez a környezetükre, a brigádokra is kisugároz. Az az elképzelé­sünk, hogy mind, az öt alap­szervezet információs hálóza­tára építjük a könyvterjesz­tést. Most, hogy kiállítás és vásár lesz, személyesen be­széltem minden alapszervezet­tel, hogy segítsenek. Az állan­dó kiállítás lehetőségét is la­tolgatjuk, sőt, arra is gondol­tunk, hogy a textilművekhez hasonlóan jó lenne egy állan­dó helyiség a könyvárusításra. A gondok ellenére elis­merésre méltó a politikai iro­dalom terjesztése az elektron­csőgyárban. A segítség révén azonban a teljes üzemre kiter­jedhet, s ez nagyon fontos a fiatalok munkássá nevelése szempontjából is. Lajos 'Géza 110 EZER KÖTET Az 1837-ben alapított Budapesti Orvosegyesület könyvtárá­ban, a mai Semmelweis Orvostörténeti Könyvtárban 110 ezer kötet várja az orvostanhallgatókat és a kutatókat. Képünkön: Több réteges oktatókönyv. SZAPUDI ANDRÁS POFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából A fateromról (az igaz­gató elvtársról) van szó és az egyik haverjáról, aki ugyancsak fejes és ősrégi ká­der. Különösen az utóbbi volt szörnyen pipás, mert, mint megtudtam, drága fiacskájá­nak (aki nemrég bukott ki az egyetemről) nősülni szottyant kedve, s ehhez minimum egy háromszobás szövetkezeti la­kásra lenne szüksége. (Az én faterom egyelőre nem töri magát a lakásért, mert a ki­sebbik lánya még csak máso­dikos gimista, a nagyobbik pedig — ez én volnék — úgy­is megszerzi a maga összkom­fortját a megfelelő rácsos ab­lakokkal, s egy belevaló fog­lárral az ajtó előtt.) Ehhez még csak azt akarom hozzátenni, hogy az a hapsi, aki a párt központi bizottságá­tól jött az értekezletre, állító­lag nagyon hegyezte a fülét a szövegedre, buzgón jegyzetelt, és pár nap múlva utánanézett néhány dolognak. Azt hiszem, ezért volt olyan ideges a fa­terom haverja. Na hát, ez van. Gondoltam elpletyizem, nem árt, ha tudsz róla, bár nem csak ezért fogtam tollat. Pon­tosabban nem is tudom meg­magyarázni miért, talány hogy tudassam veled, milyen nagy szarban vagyok? De hát mi közöm ehhez a csajhoz, mondod most ma­gadban. és tényleg: az égadta világon semmi. Ezt én is tu­dom, meg azt is, hogy hiába kezdenék el neked itt lelki életet élni, valószínű, úgysem értenél meg. Nem azért, mert hülye vagy. hanem, mert ma­gam sem értem magamat, és ezért csak össze-vissza dumá­lok mindent. Ez a legcikibb. Valahol mélyen úgy érzem, segítségre volna szükségem, ugyanakkor mindig elfog az irtózat, ha valaki segíteni akar. Zavaros, ml? Néha azt hiszem, nem vagyok normális. Frankón. Ez a legvalószínűbb. Megfigyeltem ugyanis, hovy kétféle én lakik bennem. Az egyik valósággal undorodik a cselekedeteimtől, de ritkán jut szóhoz. Ha beszélni kezd, azonnal rákiált a másik, hogy »pofa be!«, és ez az erősebb. Hülye vagyok, össze-vissza firkálok mindenféle baromsá­got, mintha pias volnék. Pe­dig istókzicsi semmit sem it­tam, már napok óta minta- gyerek vagyok a pehelypuha családi fészekben. De hagy­juk ezt... Marhaság az egész. Inkább a tényeket ismerte­tem. Szűkszavúan a tényeket. Oké? Azt már említettem, hogy gimista voltam? Mindegy. Szó­val elvégeztem az első osz­tályt kitűnő eredménnyel. Rö­hejes, mi? A tanulás nem okozott gondot. Osztályüdvös­kének indultam, ezért küldtek el abba a KISZ-vezetőképző táborba is, ahol találkoztunk. Meg azért is, mert az általá­nos suliban nagy úttörő vol­tam. Nem érdekes. Második­ban kezdődött a balhé. Megis­merkedtem egy pár sráccal, csajjal. Marhául rendesek vol­tak hozzám. Pénz, pia náluk dögivei. Bulcsázni egyik sem bulcsázott. (Bocs! Ez azt je­lenti, hogy egyik sem dolgo­zott.) De honnan a lóvé? Tár­gyilagos felvilágosítás: szajré, kisanyám. Elengednek egy-két albérleti marhaságot, jól szó­rakozunk. Néhány hét után világosság kezd dergpgeni bennem. Rájö­vök, hogy a haverjaim hétpró- bás csibészek. De akkor már I Laci bácsi A nélkülözhetetlen Dr. Bellyey László Könnyen kérdez a hajdani tanítvány attól, aki tanárként közel álil t hozzá, mert nevedő- munkájámak egyik erénye az volt, hogy engedte megismer­ni saját személyiségét, egyé­niségét. Laci bácsit szálfa- egyenes, nyugodt szemlélődé­nek látja, aki nem ismeri. Aki viszont beszél vele, tudja : bel­ső világa vibrálóan izgalmas. 1954 óta dolgozik a pedagó­gusképzésben, s hatvanhét évesen is az egyik legfris­sebb, legtevékenyebb egyéni­sége a Kaposvári Tanítókép­ző Főiskolának. A komplex anyanyelvi kísérletnek ő a kutatási felelőse, három me­gyében négy kísérleti osztály­ban haladnak a korszerűsí­tett úton. Dr. Bellyey László gyakran konzultál az osztályok veze­tőivel — volt tanítványaival — a helyszínen is, Kaposvá­ron is. A Magyar Tudományos Akadémia díját kapták a kí­sérlet korábbi szakaszának eredményeiért. Baltási Judit­tal és Czimbalmos Andrásné- val együtt pedig a második osztályos tankönyvtervezetü­kért díjazták őt. Kezdjük azonban a pálya elején! Ho­gyan jegyezte el magát a ta- nánsorssal? — Apám hatott rám, ő is pedagógus volt. De inspirált erre egy fiatal tanárnemzedék is: Szalatmai Rezső, Dobossy László, Balogh Edgár. Cseh­szlovákia magyarlakta részén éltünk, Beregszászon szület­tem. Ügy gondoltuk, hogy hasznára így lehetünk az ot­taniaknak. Emberségből pél­dát a prágai egyetem tanárai­tól, professzoraitól kaptam. Prága jó szellemi közeg volt egy magamfajta fiatalember számára. Olyan professzo­raim voltak, mint Otokar Fischer író, filozófus, vagy a francia tanszéken Salda, de Jankó nyelvész is nagy hírre tett szert. Az egyetemi felvé­tel kritériuma a cseh nyelv tudása volt. Nekem sikerült három hónap alatt élsajátíta­fcéső, és az ess igazság, hogy nem is nagyon izgat a dolog. A gimit otthagytam; most már éjjel-nappal velük vagyok, együtt balhézunk. Halában csíptem ezt az életet. Mute- réktól ékszereket vittem el, de csak egy aranygyűrűt sike­rült 'eladnom. Lebuktam. In­tézetbe vittek. Szöktem. Per­sze, nem a muberékhoz, hanem a haverokhoz. Egy idő után megszűnt az államim. A have­rokkal egész nyáron a Balaton körül csöveztünk, balhéztunk. Balhé balhé háláin, megbánás, de későn. Bulcsázfcam egy hó­napig, de aztán kirúgtak a munkahelyemről. Ekkor kiléptem a galeriből is. Torkig voltam velük. Ta­nulni akartam. Gimi-be men­tem, persze nem a régibe, ha­nem egy másikba. A fater el­intézte. Csakhogy az első ta­rn tási napon rendőrök jöttek értem az iskolába. Bgv fél na­pot töltöttem a fonyódi rend­őrségen. Két balhéról tudtán. Beismertem. Kész a zrí. Újra a haverok, aztán disszidálása kísérlet. Egy nap a gyékénye- si határőrségen, majd hetven­két óra fogdában. f Most, mint említettem, itt­hon vagyok. Akik még nem buktáik le, folyton körülöttem ólálkodnak. Mi lesz ebből megint?! Újabb balhé? Mert, ugye, tudod, hogy van ez. (Folytatjuk.) nom, félévkor már kollokvál­hattam is e nyelven: Krejca professzornál három cseh hallgatótársammal együtt vizsgáztam, s amikor felné­zett a jegyzetedből, nem akart hinni a szemének, hogy ma­gyar fiatal ül előtte. De amiért én azt mondtam, hogy emberségből példát tanultam tőlük, az a következő: nem­zetiségre, osztályhelyzetre va­ló tekintet nélkül, a tudás alapján bíráltak el minden hallgatót. Ez egész pályámra hatással volt, ebben őket akartam követni, s remélem, hogy sikerült. Egy évet Zürichben is ta­nult; kétszer hallhatta Tho­mas Mannt előadni. Vizsgá­zott német nyelven, hallgatott angolt, magánórákat vett franciából. De ezeknél is iz­galmasabb az a szellemi hát­tér, mely nagyonis alakító erejű volt. ö vezetőszerepet játszott; Csanda Sándor Első nemzedék című könyvében je­lentős terjedelmű részt szen­tel ennek az életszakasznak. Ebből idézünk. Bellyey Lász­ló »1928 óta tagja volt a Sarló-mozgalomnak, majd több évi tagság után kilépett és többedmagával megalapí­totta Prágában a Magyar Munkaközösséget, melyet ké­sőbb Széchenyi, Mozgalom né­ven vezet. 1933-ban a prágai Magyar Akadémikusok Köre elnökévé választották.« Mar­xista szellemiségű kritikáit azóta is számon tartja a csehszlovákiai magyar iroda­lom. Drámáit színházak ját­szatták. Taníts meg hinni és szeretni — ez volt az egyik. Miről szólt? — Sorsok központba állítá­sával azt igyekeztem világos­sá tenni, hogy a munkásosz­tály a hatalom átvétele után, hogyan kerülheti el a hibá­kat. Mi akkoriban nagyon so­A huszonöt éves BM. Tánc- együttes néptáncklubot alakí­tott azzal a szándékkal, hogy a kaposvári táncosok rendsze­resen találkozhassanak, ha­vonta egy alkalommal a kö­zös szórakozás melett együtt ismerkedjenek hagyomá­nyainkkal. A kaposvári néptáncklub ugyan a Fegyveres Erők Klubjában, a BM. Táncegyüt­tes próbatermében tartja a foglalkozásokat, az összejöve­teleknek azonban minden ka­posvári táncos vendége. A szerda este megalakult klub Rábai Miklós nevét vet­te féL A néptáncklub céljá­ról, feladatáról Galicz János, a BM. Táncegyüttes vezetője így beszélt: — Ügy érezzük, szükség van egy olyan fórumra, ahol a néptáncosok rendszeresein kicserélhetik a tapasztalatai­kat, klubszerű formában meg­beszélhetik a táncmozgalom időszerű kérdéseit. Szeretnénk összefogni a kaposvári tánco­sokat, a kapu nyitva áll mindegyik együttes tagjai előtt Nem lehet az egyetlen találkozóhelyünk a dobogó, a színpad, a fesztivál és a 'ver­seny, a táncmozgalom felada­ta az is, hogy alakítsuk, for­máljuk az együttestagok sze­mélyiségét, gyarapítjuk álta­lános műveltségét. Tehát nemcsak a néptánc kell hogy erdekelje fiataljainkat, ha­pedagógus kát vitatkoztunk, sokszor haj-' naüg ezekhez hasonló kérdé­sekről. Beregszászi gimnáziumi ve­zető tanár lett, itt ismerke­dett meg feleségével, a ka­posvári származású Szen- kovszky Magdával, aki az ak­kori viszonyok közt ott talált magyar—német szakos tanári állást. A hadifogság után dr. Bellyey Lászlónak a szűkebb pátriát már Kaposvár jelen­tette. Ide jött haza, feleségé­hez, három gyermekéhez. Ta­nított, írt, részt vett a mun­kásmozgalomban. Még Be­regszászon tilalom ellenére leérettségiztette egy 1919-es, kaposvári veterán fiát, s ami­kor Kaposvárra került, rög­tön megkeresték őt, bevonva a mozgalomba. 1956 óta tagja az MSZMP-nek. Olyan em­ber, aki nemcsak a katedrát tekinti nevelői helyszínnek, Előadásokat tartott, író—olva­só találkozókat vezetett Az éledni kezdő somogyi irodal­mi életnek egyik vezető egyé­nisége volt, s dolgozott a So­mogyi Írás, majd a Somogyi Szemle szerkesztésén Ék Olyan alkotói kiválóságok jó­indulatát, barátságát bírta, mint Móricz Zsigmond ... — Vele még »kint« ismer­tetett össze Balogh Edgár, aki egy tanulmányomat elvit­te neM. Zsiga bácsi Simonyi Máriával volt ott, és még az­nap éjjel elolvasta a mun­kásságáról szóló füzetemet Másnap hívatott, s szemé­lyemben a csehszlovákiai ma­gyar fiatalságnak köszönt* meg az érdeklődést Késeibb aztán többször összejöttünk Dedikált könyveivel is meg­lepett. Halála előtt néhány hónappal láttam utoljára; a Nyugati pályaudvarral szem­beni vendéglőben vacsoráz­tunk, s én megltepetve tapasz­taltam, hogy a nagyétkű író kevés spenótot rendelt tükör­tojással. »Az orvosok eltiltot­tak a hústól — mondta —, azóta könnyűnek és erősnek érzem magam. Meglátjátok, megérem a száz évei;!« S beszélt Bellyey tanár úr Veres Péterről is, s a mosta­niak közül Mesterházi Lajos­ról, Földeák Jánosról. Fehér lapok várnak a tolira, mely az emlékeket rögzíti majd. A csehszlovákiai korszak egy- egy epizódja már papíron. Közben kfitikák születnek könyvekről, színházról folyó­iratoknak. Willi Bredelről ta­nulmányt írt A XX. század német irodalma című könyv­ben. Tanít, nem nélkülözhe­tik. Es nem nélkülözheti a pedagógiai munkát ő sem. Két tanfolyam hallgatóinak angolt is oktat. Leskó László nem a szélesebb értelembe vett közművelődés is. — Az együttes névadója: Rábai Műd ás. Miért épp őrá gondoltak? — Nagyon sokat köszönhet a néptáncmozgalom Rábai Miklósnak, az ő művészete közkincs. Koreográfiái to­vább élnek a színpadokon, pedagógiai munkássága, köz- életlsége példamutató volt. Az ő emlékét kívánjuk őrizni úgy is, hogy klubunk az ő nevét viseli. A klub névadójáról Együd Árpád néprajzos tartott elő­adást Levetítette azt a kis­fáimét, melyet egy somogyi hagyományőrző táncosról ké­szített Szurdi Zsolt régi hangszereket mutatott be, so­mogyi és Tisza menti dalla­mokat szólaltatott meg. Az est programja táncházzal fe­jeződött be, Balázs Béláné » szélei táncrend szerint vezet­te a közös táncos szórakozást Havonta egy alkalommal — minden hónap utolsó szerdá­ján — tartanak foglalkozást, a néptánckkibban, este héttől kilencig. A júniusi előadás té­mája: a lány- és fiútánc sa­játosságai. A klubalapító kaposvári BM. Táncegyüttes, a klub há­zigazdája egyébként — alka­lom, hogy most erről is szól­junk — késiül a jubileumi bemutatóra, melyet novem­berben kívánnak megtartani, H. «■ Néptáncklub alakult Kaposváron

Next

/
Thumbnails
Contents