Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

Itt minden a „lesz'* ! József elmúlt 49 éves. Két bottal jár, de arcán nyoma sincs a rokkantak aka­ratlan keserűségének. Még azt is mosolyogva mondja, hogyan történt. — Ugyan, hol van már.. 15 éve volt, hogy a doktor űr összetoltozott a kaposvári kór­házban. Nincs nekem időm arra, hogy ezen szomorkod- jak. Nem hőst játszik. Tényeket állapít meg, és mert termé­szete a jókedvű, érdekes, ízes beszéd, erről is így szól. Egy éve még KISZ-titkár volt Szántódpusztán. Most a Siotour-kirendeltség gondno­ka. Egyre kevesebben lesznek körülötte, sorra elköltöznek az emberek. A nemrég minden­nap zajos, emberlélegzetű, jó­szágszaggal átitatott település még haldoklik egy kicsit. Épí- tész-csodadoktorok mentik majd, hogy új feladattal egé­szen másféle életre keljen. A tegnapokra csak az emberek emlékeznek majd. Ilyen teg­nap-őrzésre ültünk le az öreg házak között a fiatalokról be­szélgetni. — Kevesen laktunk itt, 150 —160 ember a pusztán. Ügy negyven volt közülük a fiatal. Mind egy szálig KISZ-tagok. Velem együtt, gondolom, az ország legöregebb titkárával. Sokszor összejöttünk a klub­ban, szerettünk ott lenni, mert magunk építettük, mi rendez­tük be. Azután mindig kita­láltunk valami újat. Hol kül­földi fiatalokkal találkoztunk, hol kirándulni mentünk... — Honnan jött össze pén­zük mindenre? — Akkor még törvényt nem hoztak a támogatásra, nem is kaptunk sokat. De pénzünk mindig akadt. El is dugtam a betétkönyvet a vezetők elől, mert akkor meg semmit sem adtak volna. Persze nem tud­ták, hogy nincs itt a környék­ben mezőgazdasági munka nélkülünk. Jártunk makkot gyűjteni, csemetefát ültetni... — Hiányzik? — A fiatalok bizony hiá­nyoznak. Egyszer megkérdez­ték tőlem, miért vágyóit vén fejjel mindig közöttük? Meg is sértődött az illető, rpert azt válaszoltam: azok még őszin­ték, nem úgy mint ti. Renge­teg szép emlékem van. Meg egy csúnya is. Amikor tavaly feloszlott az , alapszervezet és leköszöntem ... Azaz köszönt a fene, mert nem bírtam ... Na. mit hallgassam el, hát. elbög- tem magam és kész. De... Kópén néz, keresgél, azután lassan, óvatosan, hogy ne lás­sam rögtön, előhúz valamit. Hirtelen kiteríti. — Hát azért most is bújom. Tudok mindenről, ha senki sincs már itt. — Egy friss Ma­gyar Ifjúságot tett elém. — Hogyan tudták úgy össze­tartani az ittenieket? — Az sem művészet. Mi jó pár évvel az áprilisi határozat előtt bevontuk a munkába a hetedikes, nyolcadikos gyere­keket. Még próbát is kellett tenniük, hogy bekerülhesse­nek. Azután már könnyű volt. Mert ahova érdem bejutni, oda mindenki szívesen megy. »In­gyen» osztogatott dolgoknak nincs becsülete. — Ég a felesége mit szólt. hogy esténként nem volt ott­hon? — Mit szólt volna? Még küldött is. Látta, hogy meny­nyire szeretem. Meg tudta, hogy a nagyapám kisgyerek­koromban belém ültette ezt. 19-es kommunista volt az öreg. Tőle tanultam azt is, hogyan »szerezzem meg« az embereket Miért ne tudnám behozni őket a klubba, ha a kocsmába is bemennek. Oda a sör? Hát kitalálunk olyat, ami jobb mint az ivászat. — És most? — kérdeztem kurtán, amikor sétálva körbe­ía pmzM*. Effiszflr at­tain kedvetlennek. — ▲ tévé. Mert más ftt nincs. Amíg gondnak vagyok, késő délutánig, addig van mit dolgoznom. Azután segítek a feleségemnek. Kacsák, tyú­kok vannak ... KISZ-titkár meg csak voltam. De elhessegette gondjait Ma már a puszta újjászületése iz­gatja. Belelendül, szélesen mu­togatva beszél arról, hogy itt milyen »paradicsom« lesz Minden rögöt téglát ismer ... Történeteket mond a házak­ról. Elbúcsúzunk. Integet. Két botjára támaszkodva baktat az iroda felé. Még a fülemben járnak a szavai : — Ügy néz (ki ez, meg úgy beszélünk róla, hogy itt min­den csak »volt«. Pedig inkább lesz, tudom. Luthár Péter Ifjúsági és gyermekműsorok Gazdag filmprogram a nyári szünidőre A közelgő 'nyári szünetben a szokásosnál is több ifjúsági és gyermekműsorral váriák a vakációzó fiatalokat a film­színházak. A szünidei film­program legnagyobb sikere várhatóan Dargay Attila egész estét betöltő rajzjátékfilmje, a Ludas Matyi lesz. Az áprilisi bemutató óta több mint 750 ezren nézték meg. A nyári moziműsor bővelkedik újdon­ságokban is. Közöttük felújí­tásként mutatják be May Ká­Saját kocsi — saját sofőr Batyuzók, hamis igazolvánnyal Palásti László Kaland az lámpákra és különböző régi­ségekre »szakosodnak«. Van olyan régiségkereskedő, aki — tudja ugyan, ezek az emberek már »találkoztak« a rendőr­séggel — megbízást ad nekik, majd átveszi tőlük az árut. Mondani sem kell, hogy a régiségkereskedő nem adhat senkinek ilyen engedélyt. Persze, akadnak hivatásos engedélykészítők is, akik jó pénzért ellátják hamis papí­rokkal a gyűjtőket. A rendőr­ség tudomása szerint hamis papírok jelenleg is vannak forgalomban. Ezeknek a fel­kutatása már megkezdődött. Ne gondoljuk azonban, hogy valamennyien rosszban sántikálnak, hiszen többen tisztességes szándékkal járják a házakat, becsületesen végzik mukájukat, és okmányokkal tudják igazolni, hogy a toll-, a rongygyűjtés a feladatuk. Azért persze nem árt vigyáz­ni. Mert gyakran az olcsó szö­vet nagyon drága, és lehet, hogy a rászedett gazdagabb lesz egy tapasztalattal, ám ezért aránytalanul nagy árat kell fizetnie. D. T. J élteremben roly »Az inkáik kincse-« című regényének évekkel ezelőtt nagy sikert aratott bolgár— spanyol—olasz—NSZK és pe­rui koprodukcióban készült filmváltozatát. Az új filmek sorában »Ro­bin Hood nyila« címmel elő­ször láthatják a gyermekek az ismert angol népi hős törté­netének színes szovjet film- változatát Az ifjúsági ka­landfilmek között a szünidei programban kapott helyet a Két évi vakáció című roman­tikus Verne-regény román— NSZK—francia koprodukció­ban készült filmváltozata »Ka­land a szigeten« címmel. A nyári bemutatók számát gya­rapítja Lev Mirszkij A hegyi barlang titka című filmje, amely az erdőben eltévert és egy beomlott barlangba szo­rult négy kisgyermek izgal­mas kalandjáról szót A leg­kisebbek számára a régebbi mesesorozatok mellett két, a napokban bemutatott új, szí­nes gyermekfilm — A púpos lovacska című szovjet mese­produkció és A nyughatatlan gombocska című csehszlovák— román—bolgár kisfilmekből álló kétrészes báb- és rajz­filmösszeállítás — teszi válto­zatosabbá a nyári mozimű­sort. A bemutatók mellett az idén ' a zánkai úttörővárosban jú­lius 21-től ismét megrendezik a gyermek- és ifjúsági filmek szemléjét. A kéthetes tábor­fesztivál programján a közel­múltban már bemutatott és az eziuán műsorra kerülő ifjúsá­gi filmekből válogattak ki ki­lenc mese- és kalandfilmet. A zánkai filmszemle idejé­re az úttörővárosban első al­kalommal rendeznek filmes szaktábort a filmek iránt ér­deklődő úttörők számára. A külföldi terlyster kedvelt szövetféleség. Jó né- hányan vásárolják is falujá­ró, batyuzó toll- és rongy­gyűjtő Cigányóktól. Szép pénzt fizetnek ki érte, aztán lehet, hogy a vásárlók soha sem jön- hek rá az anyag két hibá­jára. Az egyik: nem külföldi. A másik, hogy nem terlyster. Az eladók leértékelve, mara­dék anyagként vették, majd busás haszonnal túladtak raj­ta. Persze, nemcsak szövetfé­leséget hoznak a bátyusok. Néhányan közülük a MÉH-nél kilóra vásárolt zománcedénye­ket árulják falun, óriási fel­árral. Az ilyen esetek egy ré­szére soha nem derül fény, a többiből »rendőrségi ügy« lesz. A toll és a hulladékgyűjtés­nek még kisebb-nagyobb lopá­sok is kísérői. Gyakran elő­fordul, hogy amíg az egyik gyűjtő a házigazdával beszél­get, addig társa ellop min­den mozdíthatót. No de hogyan kezdődik az egész? A tollgyűjtéshez enge­dély kell. Azok, akiknek a rendőrséggel »nincs bajuk«, ezt természetesen megkapják. A vándorlók másik része pe­dig engedély nélkül indul út­nak Kaposvárról, a Schönherz Zoltán utcából vagy Somogy- szilből. Több megyét beutaz­nak, felárral árulják az olcsó anyagokat, és tollat is szerez­nek. A falvak lakói pedig mindent elhisznek a házalók­nak. A tollgyűjtő fényképes igazolványt kap, ez azonban csak egy megyére érvényes. Am, amíg szép számmal akad­nak könnyen becsapható em­berek, addig nem nehéz a há­zalók dolga sem. Tavaly a Schönherz Zoltán utcából hat­vanötén kerültek a rendőrség­re, Somogyszilből pedig öten. Az ilyen esetek felderítése nehéz, óriási energiát követel a rendőrségtől, hiszen az en­gedély nélküli »adok-veszek« csak akkor bizonyítható, ha a bátyust tetten érik. Legutóbb Simontornya környékén buk­kant fel három somogyi bá­tyus. természetesen ők is en­gedély nélkül, a fenti mód­szerekkel dolgoztak. Az ember első hallásra azt gondolja : apró-cseprő ügyek ezek, nem sokat keresnek rajt a bátyusok, kár a szót vesz­tegetni rá. Ki dől be ma már az ő trükkjeiknek? Sokan. Az üzlet virágzik. Olyannyira, hogy bevett módszer, misze­rint 3—4 tollgyűjtő bérkocsit fogad, azzal járják a Dunán­túlt, játszva kifizetik a taxi­számlát, és bőven marad pén­zük. Sokkal meglepőbb dolgok is történnek. Például akadt olyan, magas beosztású férfi, aki saját kocsijával bértaxis­ként vitte faluról falura a ba­tyuzó cigányokat, jó pénzért. A másik eset sem kevésbé meglepő. Az egyik »gyűjtő« kocsit vásárolt, egy Warszavát. Aztán rábeszélte gépkocsive­zető ismerősét, hagyja ott az állását. Az ráállt és napi 100— 150 forintért elszegődött so­főrnek. így a gyűjtő saját gép­kocsijával, saját gépkocsiveze­tővel járta a falvakat, és szed­te a pénzt ott, ahol úgy lát­szik, túl sók volt, s nem tud­ták hova tenni. Nemcsak a tollgyűjtők okoz­nak gondot a rendőrségnek. Sokan az Erdei Termék Vál­lalat igazolásával járják a me­gyéket, persze, elsősorban nem erdei termékeket keresnek, hanem olyan hiszékeny embe­reket, akiktől nagy pénzt le­het »legombolni«. Hogy az ilyen gyűjtők mire »állnak rá«, az a pillanatnyi divattól is függ. Vannak, akik A vendéglőben, mialatt a levesemet kanalaztam, meg­pillantottam a főosztályveze­tőmet. A hatodik asztalnál ült egy nővel, aki nyilván a felesége lehetett. Azért a fe­lesége — gondoltam —, mert szótlanul ültek egymás mel­lett. Én félig felemelkedtem o székről, és meghajoltam a fő­nököm felé. Nem vette észre a köszönésemet. No, nem baj, majd megismétlem... Pár perc múlva, amikor úgy lát­tam, hogy asztalom irányába néz, megint köszöntem. Most se vett észre. Kellemetlen, bosszankodtam, mert attól féltem, hogy megpillant, és azt hiszi, hogy nem akarok köszönni. Elvégre én csak egyszerű beosztott vagyok, ő pedig főosztályvezető. És a főnököt illik üdvözölni... Megint próbálkoztam, is­mét eredménytelenül. Mö­götte fiatal par ÜU. Már előbb észrevettem, hogy a férfi dühösen tekint a távol­ból rám. Most feláll, odajön az asztalomhoz és ingerülten így szól: — Figyelmeztetem, hogy ne fixírozza a hölgyet, és ne haj­longjon felé jel Az ingerült férfinak széles volt a válla, a magasságát 182—184 centiméterre taksál­tam. — De kérem — próbáltam magyarázatot adni, ő azon­ban félbeszakított: — Ne kérjen, mert köny- nyen kaphat egyet! Velem könnyen megjárhatja! — Ez­zel sarkon fordult és vissza­ment a helyére. — Mit csináljak? — töp­rengtem. — Ha nem köszö­nök, a főosztályvezetőt bán­tom meg, ha viszont megint igyekszem elcsípni a tekin­tetét, akkor esetleg ettől a nagy darab embertől kapok egy pofont. Elmélyülve láttam neki a csemege sertéskaraj elfo­gyasztásának, és amikor fel­tekintettem, örömmel vettem észre, hogy a fiatal pár ki­felé indul. A nő feltűnően kacéran öltözött szép nö volt. Ezt valóban félteni kell. Asz­talukhoz .most magányos nő ült le. Ismét eljött a pillanat, amikor azt hittem, na most észre fogja venni .főosztály- vezetőm a meghajlásomat. De nem ő, hanem az újonnan érkezett nő vette észre, és kedvesen vissZamosolygott. Ügy látszik, megtetszettem neki. Űjabb két eredménytelen próbálkozás után fizettem és eltávoztam. Másnap találkoztam Kele­mennel, .barátommal, aki most vidéki részlegünkben dolgozik. Szemrehányó han­gon mondta: — Nem érdemied meg, hogy szóba álljak veled. Tegnap tízszer is odaköszöntem ne­ked az Arany pulykában az asztalodhoz, de hiába eről­ködtem, sehogy se akartál észrevenni... Balaton májusi napfényben (Gyertyás László felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents