Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

< Vendegünk : a Vígszínház » A NÖTAFA UNOKÄJÄ m. KIRÁLYI TRÜKK? Bánsági Ildikó és Tordy Géza. Hernádi Gyula ma a legtöb­bet játszott színpadi szerzők egyike Magyarországon. Bi­zonyságként soroljuk drámáit, ezek bemutatóinak időpontját, helyét: Falanszter (1971, Pécs). Fényes szelek (‘1971, 25. Szín­ház), Antikrisztus (1972, Pécs), Vörös zsoltár (1973, 25. Szín­ház), Utópia (1974, 25. Szín­ház), Vérkeresztség (1975, Pécs), Csillagszóró (1976, Kecskemét), Királyi vadászat (1976, Pesti Színház), A tol­mács (1976, Pécs), Miksa (1977, Gyulai Várszínház), Bajcsy- Zsilinszky Endre (1977, Pécs). A bemutatószéria titka való­színűleg az, hogy Hernádi re­mek dráimatechtókával olyan politikai, társadalmi szituáció­kat elevenít meg, amelyek az érdeklődés fókuszában álltak, s nemegyszer éppen tisztázat­lanságukkal. Éppen emiatt a drámaíró műveinek egy része — talán így lehetne címkézni — pól-fiction, az az politikai kitaláció. Krimiizgalmú fan­tasztikus játék. A Királyi vadászat nem, tar­tozik a legjobb darabjai közé, még akkor sem, ha a drama­turgi bábáskodással »-egész­séges gyermek« született. Hár­mas játékba kényszeríti a né­zőt az író. Történelmi isme­reteinket kell megerőszakol­nunk akkor, amikor beleme­gyünk abba a fikcióba, hogy a restaurációt megkísérlő IV. Károlyt és hitvesét, Zita ki­rálynőt véletlenül megölték. Másodszor: bele keli egyez­nünk abba, hogy ezek helyett más személyek valósították meg a budaörsi kudarccal végződött hatalomátvételi kí­sérletet. Harmadszor pedig bqlintanunk kell rá: IV. Ká­roly bűntény áldozata lett Madeirán. Kicsit sok ez így együtt. A hasonlóságon alapuló sze­mélyiségcsere, mint drámaírói trükk, régtől ismert és ked­velt. Még akkor is, ha a néző nehezen fogadja el. Jupiter is­ten hasonul Amphitryon had­vezérhez, hogy a feleségét el- " csábíthassa. Shakespeare íker- t párjait folyton összekeverik. Molieretől sem idegen ez a trükk. Victor Hugo Ruy Bl ris- a pedig még közelebbi Her­nádi müvéhez. De a legroko- rabb rokon John Osborne Bamberg-vér című drámája, mely némely vonatkozásban kísérteties hasonlóságot t mu­tat. Hernádi Gyula egyébként már korai filmforgatókönyvé­ben, a Szegénylegényekben is alkalmazta az alterego-trük- köt: emlékezzünk a Latino­vit s Zoltán által megformált csendőrtisztre és betyárra. A trükk tehát megkopott, s ez nehezíti is, könnyíti is a néző dolgát. A dramaturg dicséretével kezdjük: Radnóti Zsuzsa se­gítségével olyan lényegbevágó változásokon ment át Hernádi folyóiratból, kötetből ismert drámája, mélyek bővebb ter­jedelmű ismertetőt igényelné­nek. »Dobták« az eredeti mű egész első felvonását, mely voltaképpen az író egy regé­nyét idézte fel újra, Az erődöt, melyben vérre menő hadijáté­kot játszanak unatkozó mág­nások és zsoldjukért szolgáló pribékek. A Királyi vadászat is így kezdődött; a helyszín Erdődy gróf — legitimista fő­úr — birtoka. A hiteltelen embervadászat a dramaturgiai közreműködés hatására elma­rad, s némileg hitelesebb a trónt visszaszerezni szándéko­zó királyi pár halálának szi­tuációja. Tovább gazdagodott Hernádi műve, a hasonmás — IV. Károly és Horthy Miklós (alias Erdődy gróf) »találko­zásával«. Lényeges változás, újabb krimit idéző trükk az is, hogy , a hebehurgya restau- rációs kísérlet kudarca után Erdődy már Horthy embere ; a darab során megismert »ra­vasz rókához« nagyon is illik ez a köpönyegfordítás. Helye­sen, a színház elhagyta a be­fejező, fikcióértékű boldoggá- avatási jelenetet is. Marton László rendező to­vább gazdagította a drama­turgi beavatkozással erősen feljavított művet. Fehér Mik­lós remekül működő paraván­díszletével jó helyszíneket tu­dott teremteni. Egy-egy jele­netet a következővel tanítani való módon kötött össze: a halott királyi pár vetkőztetése stb. Sok eredeti, figyelemre­méltó rendezői mozzanat kö­rül azt a leleplező játékot emeljük ki, amikor az ál­király palástként magára te­ríti a térképet. Ebben benne van az esetleges győzelem to­vábbi ára... Tordy Gézát kell említe­nünk elsőként a színészek közül. Egy jellem fejlődési cikk-cakkjait játssza el, ezer­nyi jó megfigyelésből építve feL a láthatóan nagy színészi élvezettel megformált IV. Ká- roly-hasonmást. Szabó Sándor óriási színészi intelligenciával alakítja Erdődy Pált; ahogy leül, már gz kész tanulmány egy főárhoz. Bánsági Ildikó hiteles, igazi Zitaként, macs- katula.idonságokkál rendelke­ző Aldobói Évaként, s álki­rálynőként is. Remek hármas ez. A többiek jól egészítik ki játékukkal hármójuk »viada­lát«. Az emlékezet azt a jele­netet tárolja, melyben a két hasonmás találkozva egymás­sal, valóban szellemes, és jól megírt párbeszédet folytat. Igaz, hogy egy egész darab­hoz ez kevés... Leskó László Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései Az autó elhúzott mellettük. A hátsó üvegen álmosan né­zett ki egy borzas hajú kis­lány. A rablók az ajtóhoz rohan­tak, gyorsan beugrottak az autóba, becsapták az ajtókat. A százados kapkodva köpenye zsebébe dugta Szemjon papír­jait, szintén az autóhoz ro­hant, a sofőr mellé ült. A Volga nem száguldott tovább, ahogy azt Szemjon remélte. Az odáig hallatszó izgatott hangokból ítélve megértette, hogy a fosztogatók nincsenek megelégedve. Szemjon hallot­ta, ahogy az egyiknek azt pa­rancsolták, hogy szálljon ki. Megismételték a parancsot, majd csönd lett. Nincs az az erő, amely rá­vette volna ezeket az embe­reket, hogy kiszálljanak. 21. Csapódott az ajtó, a volán mellől szállt ki végül is a ve­zető. A magas, testes, kissé ka­csázó járású férfi tüntető nyu­galommal, kimért léptekkel közeledett az autóbusz felé. i Még egy gyakorlati lecke az ifjoncoknak. A magabiztosság félelmet kelt, minden ember fél az erőtől. Ez a bandavezér, Szemjon biztosra vette. Megnézem én «zt a magabiztosságot néhány perc múlva, gondolta, és na­gyon szerette volna, hogy mi­nél gyorsabban elérkezzen az idő. Nem szabad hagyni, sem­mi szín alatt sem szabad, hogy meglógjanak. Ha most sikerül nekik, igye­keznek majd megismételni. Csattant a busz kinyitott rno- torházának zárja. Ezt is előre eltervezték. Elvágták .a hajtó­szíjat. Végül megmozdult a Volga. Az esélyek kiegyenlítődtek, vonta le a következtetést nyu­godtan Szemjon. Valamennyi lehetőség közül csak egy, a legkevésbé átgon­dolt maradt, de már nem te­hetett mást. — Gyorsan, szálljon ki min­denki a buszból! — kiáltotta, és kiugrott a fülkéből. Az uta­sok meg se moccantak. Nem értették, mit akar. Az új szí­jat néhány másodperc alatt fölötte. Az utastérben megin­dult a beszélgetés. — ... értesíteni a rendőrsé­get. — Kérem, mindenki száll­jon ki! — ismételte Szemjon. — Parancsolom, hogy min­denki szálljon ki! — kiáltotta türelmét vesztve. Az utasok sietve kiszálltak. Csak a hadnagy maradt a kocsiban. — Gyorsabban! — szólt rá Szemjon. A hadnagy lassan odament az ajtóhoz. Kiszáll, megtanult engedelmeskedni, gondolta Szemjon. Nagyon szerette vol­na, ha a hadnagy benn ma­rad a buszban, legalább ő ma­radna. — Gyorsabban! Vagy nem értesz a szóból?... — Szem- jón elkáromikodta magát. — Ne — kérte a hadnagy. — Ha ketten leszünk, vidá­mabb. — A hadnagy moso­lyogni próbált. — Ördög vigyen! — hagyta rá Szemjon, bár tudta, hogy végül a hadnagyot is ki kell szállítani. Leereszkedett a lejtő végé­ig, és megfordult. Az emelke­dő végtelennek tűnt. Azután, amikor elérte a lejtőt, teljes sebességre kapcsolt. — Ha történik valami, át­veszem a kormányt — je­gyezte meg a hadnagy. — Van jogosítványom. Autóvezetést is tanultunk az iskolán. Mire most a jogosítvány? — gondolta Szemjon, senki sem fogja kérni tőled, és so­ha többé nem is lesz már rá szükséged, ha a buszon ma­radsz. A kanyar után hosszú, né­hány kilométeres műút kö­vetkezett. Szemjon megörült, hogy nem látta a Volgát jobb, ha később kerül sor a dolog­ra. Tudta, hogyan történik majd. Beéri az autót, megke­rüli, élesen jobbra fordítja a kormányt. Már világosan lát­ta maga előtt, hogyan röpül le az útról, az ütközéstől az autó hogyan csapódik a be­tonkorláthoz, az autóbusz majd lassan, nagyon lassan felborul. Ilyen sebesség mel­lett kiugrani belőle értelmet­lenség lenne, de egyébként is az összeütközéskor biztosan elveszti az eszméletét. ___ F olklór a pódiumon Buzsák hagyományőrző szel­leme régtől fogva ismert. Mos­tanában került a kezembe egy füzet, mely a húszas években hagyta el a nyomdát. Abban olvastam, hogy az itt összese- reglett pásztorokat id. Kapoli Antal tanította faragni. A bu- zsáki hímzés pedig már is­mert volt. A díszítőművészetet a népművészet kevésbé fenye­gette a feledés veszélye. Amit a nótafa tud, de már az uno­kája nem, az elveszett kincs, hiszen — sokáig így volt — nyomát sem találni. A faragás a padláson is faragás, bármi­kor előásható, de a nóta, a mese, a lélekkel szárnyaló bal­lada úgy elveszhet, ha már nem mondják, hogy jeltelen sírjára senki sem lelhet. Va­jon hagyja-e a nép ily köny- nyen elveszni az énekét? A gyűjtők tudják igazán, hogy az emlék csodálatos raktár. Folklórunknak az a része, mely épp erre az emlékezetre volt bízva, ma is szépen Csör­gedező patak. A technika se­gítségével adattárba kerülhet a hang is. De csak azt őriz- 'heti a mágneses szalag, a viaszlemez, ami a mikrofon elé jut. S az sem elég, ha va­laki őrzi a foszlányokból ösz- szeállított dalt; ki ismeri fel az értékét? Ki juttatja el a hangtárba? S mi lesz ott vele? Minderre feleletet adott Együd Árpád Somogyi népköltészet című gyűjteménye, melyet 1975-ben jelentetett meg a múzeum. A gyűjtemény mindenhol el­ismerést aratott, a televízió is fölismerte, hogy a még élő adatközlők bemutatásával fon­tos szolgálatot tehet: milliók­kal ismertetheti meg a már csak kevesek által ismert, va­lamikor pedig együtt dalolt énekeket, balladákat, meséket, víg és szomorú hangulatokat. Így gondolta a Somogy megyei Múzeumok Igazgatósága is; keljenek útra az adatközlők, élőben mutassák be a gyűj­temény egyes lapjait. Az adatközlők — és a gyűj­tők, Együd Árpád és , Olsvai Imre — első állomása a me­gyei könyvtárban rendezett folklórest volt. Később az ÉDOSZ Művelődési Otthonban megismétlik a bemutatót. A folklórest keresztmetszetei adott a somogyi népköltészet­ről, a szakszerű magyarázat pedig jól beágyazta tudatunk­ba az évszázadok — apáról fiúra szállt — nemzeti kin­cseit. Együd Árpád optimista: vallja, hogy Somogybán — s Ki- tudja, miért, eszébe ju­tott az első ejtőernyős ugrá­sa. A nyílásnál állt az őrmes­ter, ellenőrizte az ejtőernyők karabinerjeit. Ha nagyon lát­szott valakin, hogy fél, a háta mögé állt, és kilökte. Egy év múlva, amikor 5 is kiképző lett, megtanulta, ho­gyan lehet a szemekből kiol­vasni a félelmet. Első alka­lommal mindenki fél. A sze­mük nyugodt volt, de a te­kintetükben ott ült a félelem. Ezek le fogják győzni a ret­tegést, és kiugranak. Mások becsukták a szemüket ugrás előtt: lesz, ami lesz. És voltak üres tekintetek is, ezek mögé mindig odaállt. Szemjon rá­nézett a hadnagyra. A had­nagy nyugodtan visszanézett. — Figyelj csak ide — mond­ta a hadnagynak. — Jobb lesz, ha mégis kiszállsz. Én is elég leszek nekik. Fékezek. — Gyorsíts — kérte a had­nagy. A sebességmérő mutatója elérte a száznegyvenet. — Jobbról közelítsd meg őket, és egyenest neki a bal lökhárítónak. A kormányt rög­tön fordítsd balra. Az ütés jobbra vágja őket neki a kor­látnak. Szemjon gépiesen bólintott és meglepődött: a hadnagy pontosan kiszámította az ösz- szeütközést. Lehet, hogy a harckocsikon oktatják ezt ne­kik. Biztos,an tanítják, gon­dolta, és megkönnyebbült. Akadt egy ember, aki dön­téseket hoz, és most ő enge­delmeskedhet. — És utána? — kérdezte mégis Szemjon, — Utána meglátjuk — fe­lelte a hadnagy. (Folytatjuk.) bizonyára nem elfogódott lo­kálpatriotizmus vAette, ami­kor ezt mondta, hozzá kell értenünk más tájak értékőrző kultuszát is — ötven év múl­va is érdemes lesz a gyűjtő­nek bekapcsolnia a magnót... Kara Lajosné buzsáki nótafa, a Gunaras lány típusú víg­ballada egyik változatának az őrzője több évtizede rakosgat­ta. össze ezt az éneket. Kis­lány korában Borús György­től — aiki akkor kilencven­éves volt — hallotta először A bíró fia címen fennmaradt történetet. Az ének útja nem ért véget Kara Lajosné emlé­kezetében — és a hangszala­gon — : tudja és énekli a csa­lád legfiatalabbja is. A legfőbb érv ameilett, hogy a nótafák pódiumra lépjenek: ismerni kell őket személyesen, hogy arcmásuk — egyéni hangjuk, ízlésük (ami szemé­lyes hozzájárulás az ilyen em­lékek őrzéséhez) — összefo­nódhasson a dallammal, a szö­veggel. Egy kérdés nyitott maradt: kész-e a »leltár«? Azaz, foly­tatható-e az a gyűjtőmunka, amelyet Együd Árpád bevég- zett a Somogyi népiköltészet címen kiadott kötetben? A szerda esti folklórbemutatón 1 nagy meglepetést keltett a Rab páva tipusú klasszikus ballada újonnan fölfedezett somogyi változata, melynek párját az erdélyi székelyek őrzik. Ez a lelet adhat rá vá­laszt! A műsor szerkesztése — er­ről azért szólunk, mert több ilyet terveznek — tovább fi­nomítható, javítható. S ez az anyag, melyet láttunk, szinte megköveteli, hogy kiegészül­jön, mondjuk Ady Endre Föl- szállott a páva című versével. Költészetünk is sokra becsül­te a népköltést, máig kimu­tatható ez a hatás. És: Bartók sem hiányozhat e sorból, aki a falun gyűjtött zenét bevitte a hangverseny­termekbe. Ügy, ahogy ő gon­dolta. Ahogy sajátja lett az élő népdal, zene. Akiket a szerda esti műsor­ban hallottunk: Tislér Antal- né, Káplár Mihályné, Gál Ist­vánná — Szenyér —, Kara Lajosné, Tölgyes Istvánné — Buzsák —, Virág Gyuláné, Horváth Györgyné — Hódos- Jiát —, Tóth Imre — Kis bár­apáti — és a Pápa János ta­nár vezette Csurgói fiatalok, akik regöséneket mutattak be. Horányi Barna Regösének Csurgóról. Felnőttoktatás Csurgón Tanácsülés foglalkozott teg­nap Csurgón az állami okta­tás továbbfejlesztésére hozott eddigi határozatok végrehajtá­sával, s központi témaként tárgyaltak a felnőttoktatás helyzetéről. Dr. Göldner Vil­mos vb-titkár szóbeli kiegészí­tésében ismertette a felnőttok­tatásban részt vevők száma csökkenésének okait, s kiemel­te: mivel a harminc éven alu­liak többsége bejáró, iskoláz­tatásukat az eddigieknél szé­lesebb összefogással lehet csak segíteni. A munkahelyeken és a helyi általános iskolákon kívül a környező települések is sokat tehetnek annak ér­dekében, hogy minél többen szerezzék meg a bizonyítványt a nyolc osztályról. A tanácsüléseken évrőt évre visszatérő téma az oktatás helyzetének elemzése, s a ta­nulságokból az új feladatok megjelölése. A tavalyi tanács­ülés három fő feladatot sza­bott meg: a felnőttoktatás ki- terjesztését, a pályaválasztás fokozottabb segítését és a szo­rosabb együttműködést az ok­tatási, valamint a közművelő­dési intézmények között. Szép eredményt értek el Csurgón az ötéves gyerekek óvodába járatásának a bizto­sításában. Az 1977—78-ban is­kolakötelessé váló gyerekek óvodai kérelme közül egyet sem utasítottak vissza: igaz, hogy nehézségek árán, de a 84 gyereket elhelyezték. Két általános iskola működik a nagyközségben. Az I. számú­nak azonban megoldatlan gondja, hogy a napközis tanu­lószobát csak hatodik osztályos korig tudj® biztosítani. A II. számú általános iskola bőví­tése hat évig húzódott, a hat új tantermet azonban már az 1977—78-as tanév elején bir­tokukba vehetik a tanulók. Elkezdődött az új tornaterem alapozása is. Joggal elvárják az iskola vezetői, hogy ez a beruházás ne tartson olyan so­káig, mint a hat új tanterem építése. Sajnos, nem zavartalanok a bejárási körülmények sem. Megoldást jelenthetne, ha az ipari szakmunkásképző inté­zettől át tudná venni az autó­buszt a költségvetési üzem. Az összevont ipari és me­zőgazdasági szakmunkáskép­ző intézet eredményesen se­gítette a felnőttoktatást, ebben a tanévben két szakmunkás­tanfolyam működik itt; női sza­bókat és növénytermesztő gé­pészeket képeznek. Az intézet­ben három betanított munkás tanfolyam működött, s 65-en tettek eredményes vizsgát. Je­lenleg villanyszerelő szakmá­ban folyik szakmunkásképző tanfolyam. Csökkent a felnőttoktatás­ban részt vevők száma — en­nek oka azonban nemcsak a bejárás nehézsége. A munka­helyeknek és az iskoláknak is többet kell törődniük azokkal a dolgozókkal, akik még nem rendelkeznek a nyolc osztály­ról szóló bizonyítvánnyal. (A felmérések szerint Csurgón kétszázan vannak). A tanács­ülés határozati javaslata az volt, hogy a végrehajtó bizott­ságtól fogadja el a testület an­nak a szervező, koordináló bi­zottságnak a létrehozását, amelynek feladata lesz a fel­nőttoktatás segítése. Ebben nagy szerepet vállal a Haza­fias Népfront nagyközségi bi­zottsága is.

Next

/
Thumbnails
Contents